Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1882|          valaki, aki önkéntelenül felkiált:~- Oh, igen! Csakis a színészek
 2   II,  1883|     szándékosan ingerlik.~Heumann felkiált:~- Elnök úr, ne engedje
 3   II,  1883|        Csanádynak ötlete támad, s felkiált:~- Olvassa el ki-ki a paragrafust
 4   II,  1884|         növényzet közt. Az olvasó felkiált: »Ez a Sziklay jeles író!«~
 5   II,  1883|           szélsõbalon.~Egy szónok felkiált:~- A nyomorgó nép gyökeret
 6   II,  1884|      legelõször lát, önkéntelenül felkiált csodálkozva:~- Ön írta azt
 7  III,  1886|    megdermed az emberben a vér és felkiált:~- Õrült volt! Csak egy
 8  III,  1887|    hangján. Egy sztentori bariton felkiált:~- Hol a kormány?~Mindenki
 9  III,  1887|        rajta, s félálomban halkan felkiált:~- Náni... Jesszus... a
10  III,  1889|          Okosan teszik.) (Polónyi felkiált: Be fogjuk azt is szüntetni!
11  III,  1889|      azokat is, türelmet vesztve, felkiált:~- Ha én azokat mind rendreutasítanám,
12  III,  1892| Haluskákhoz s õrült lelkesedéssel felkiált: »Elfogadtatott.«~Erre valóságos
13  III,  1893|        darabra törik össze.~Thaly felkiált: »Ez rossz ómen!«~A miniszterelnök
14  III,  1893|   illetlen viselet.~Károlyi Gábor felkiált:~- Igen, mondja meg!~Fejérváry
15  III,  1894|      kötelék takarja, akaratlanul felkiált:~- Ah, a, a gróf Schlick!~