Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|         elképzelt szomorúsága, hogy elérzékenyülve hebegé:~- Ez esetben...
 2    I,  1877| minisztereinek homlokán...~Gambetta elérzékenyülve szorította meg Ferry kezét:~-
 3    I,  1880|              fekete nyakkendõvel, s elérzékenyülve kívánnak minden jót.~Te
 4   II,  1881|       függetlenek könnyes szemekkel elérzékenyülve jegyzik be jelöltjeik közé
 5   II,  1882|          kívánja a »magyar szobát«.~Elérzékenyülve fogadták a kellemes ajándékokat
 6   II,  1882|             is? - rebegé az asszony elérzékenyülve. - Milyen ébredés, milyen
 7   II,  1883|            öreg könnyekre fakadt, s elérzékenyülve rebegé:~- Értelek benneteket,
 8   II,  1883|            Háznak? - szólt Gusztika elérzékenyülve, s kevésvártatva elhagyták
 9   II,  1883|              Látod - mondja Trefort elérzékenyülve -, a mameluk nem vesz el,
10   II,  1883|            az eskü szavait. Egészen elérzékenyülve ment ki az ajtón, s még
11   II,  1883|     Algernont.~- Köszönöm - szóltam elérzékenyülve hálás szemeket vetve rá.~
12   II,  1883|             arcáról a verejtéket, s elérzékenyülve mondá:~- Nagyszerû, pompás!
13   II,  1885|      kiáltozák szerte.~Zalay István elérzékenyülve hebegte Krajtsikot és Beöthy
14  III,  1889|        elõtt, kormányzó úr.~Kossuth elérzékenyülve borult nyakába. Mai beszédjén
15  III,  1890|              Ferenc József õfelsége elérzékenyülve a roppant csapás által,
16  III,  1895|         majd kisvártatva hozzátette elérzékenyülve: - Mit vétettem én az embereknek?