Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|          bajszát s kiderült arccal dünnyögé:~- Sapristi! Megint egy
 2    I,  1879|          folyton e tárgyon csüngve dünnyögé:~- Úgy van, töltéseink kevésbé
 3   II,  1895|       kövér tenyerébe süllyesztve, dünnyögé:~»Ha még egyszer hallom,
 4   II,  1881|         írnának szépen.~- Szépen - dünnyögé az öregúr -, vannak, akik
 5   II,  1882|    hallgatott.~- Nem tudom ugyan - dünnyögé magában -, hol ebben a vicc,
 6   II,  1882|         Isten úgyse, mégsem szép - dünnyögé -, mégse rendes dolog ettõl
 7   II,  1882|           Hát én hol következem? - dünnyögé az a beszéd végeztével lehangoltan.~-
 8   II,  1883|       zsidóknak aláírtok mindent - dünnyögé gúnnyal -, de a zsidók ellen
 9   II,  1883|    miniszter fejére.~»Hess! Hess!« dünnyögé Bedekovich, s ez a hess
10   II,  1883|             Ez a tanárnék dolga! - dünnyögé elmésen Odescalchy Gyula.~
11   II,  1883| agyonütöttek.~- Milyen szerencse - dünnyögé -, hogy már nem õseink állították
12   II,  1883|            zajtalan.~- Rossz jel - dünnyögé Tischler.~A kapus nem volt
13   II,  1883|       nagyobb sajtószabadság van - dünnyögé Szapáry Gyula, ki épp erre
14   II,  1883|         gondol.~- Kutyául állunk - dünnyögé keserûen.~Harmadnap kíváncsian
15   II,  1883| kifakadását Eötvös.~- Bizony nem - dünnyögé megint az alispán.~Eötvös