Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|  elbolondítására.~S amint ilyenkor ártatlanul beszéli, milyen csodálatos
 2    I,  1879|        becsületes Madelainet, akit ártatlanul gyilkoltak meg mindjárt
 3   II,  1882|         von le sokat, hogy egészen ártatlanul.~Különben az a nagy elõnye,
 4   II,  1883|           e visszatetszést, melybe ártatlanul került Karátsonyi, így szólt:~
 5   II,  1883|       lehet az?~- Hát úgy - felelé ártatlanul -, hogy az anyám katolikus
 6   II,  1883| helységekben, Jehova szabadítsa ki ártatlanul szenvedõ hitsorsosaikat.
 7   II,  1883|          szoktam - felelte Csanády ártatlanul.~- Hiszen éppen ez a baj,
 8   II,  1885|          kért pénzt.~Olyan szépen, ártatlanul mosolygott, hogy Trefort
 9  III,  1886|          fogacskához hozzá morogja ártatlanul selypítve: »szelet - nem
10  III,  1888|        Hiszen kérlek - jegyzém meg ártatlanul -, én nem mondtam meg, hogy
11  III,  1889|          Nem tudom - feleli Fluger ártatlanul.~A hû szász mameluk úgy
12  III,  1890|           Beöthy Ákost (akire most ártatlanul nagyon is rájár a rúd),
13  III,  1892|         guillotint.~Apponyi mélán, ártatlanul tekintett szét a háborgó
14  III,  1893|            várásban eltelik az idõ ártatlanul. Már én nem is kártyázom,
15  III,  1893|     jóságos arcú, szemei szelíden, ártatlanul siklottak el a balvidéken,