Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|    lelkesedik, kacajt fakasztó szatírát ír valamelyik unokám. Tóth
 2    I,  1878|      hogy a sors ilyen iszonyú szatírát űzzön egy életből. Lehetséges-e
 3   II,  1882|  némelykor szellemmel, egy kis szatírát és humort is vegyítenek
 4   II,  1883|       hangulattal most, hiszen szatírát kell írnunk, s nem ellágyuló
 5   II,  1883|     biztató refrénekkel.~Igen, szatírát, s ezt azzal kezdjük, hogy
 6   II,  1883| Prileszky fölmelegít nehány jó szatírát a múltból, hogy hát nem
 7   II,  1883| szeretnék én errõl egyszer egy szatírát megkomponálni...~Hanem ennek
 8   II,  1882|      ez az igazi virtus!~A két szatírát fölöslegessé tette Horatius
 9   II,  1885|        nem ereszteni ezt a kis szatírát ama felhívásra, melyet a
10  III,  1890|      szavakban nyilvánuló maró szatírát úgy akarták parírozni, hogy
11  III,  1891|         elegáns, de mélyreható szatírát használt. A miniszter beszéde
12  III,  1892|    akkor meg abból faragtatnak szatírát.~- Úgy jött be, mint egy
13  III,  1894|        Eh, csináljunk vele egy szatírát arra az álszeméremre és
14  III,  1895|  drágakövekbõl is bír egyet, a szatírát. Mert két ritkaság van: