Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1883|        mind ki lettek hallgatva. Solymosiné nem tette az igazi anya
 2   II,  1883|          az elején.~Az elsõ volt Solymosiné. Feketébe volt öltözve,
 3   II,  1883|      untatni még a búbánatot is.~Solymosiné eleinte mintha lámpalázt
 4   II,  1883|         intermezzo; s fõleg maga Solymosiné igen naiv, igen együgyû
 5   II,  1883|     stílusban beszélt, a szegény Solymosiné éppen az ellenkezõjében
 6   II,  1883|      festõi csoportozat: jobbról Solymosiné ül bánatos arcával egy külön
 7   II,  1883|      hallgattattak ki; ezek közt Solymosiné a az eszlári ref. pap és
 8   II,  1883|          hogy Eszter lett volna.~Solymosiné azt vallja, hogy egy tekintetre
 9   II,  1883|       keltett azonban, hogy mind Solymosiné, mind a többi tanúk kéknek
10   II,  1883|       lesz odaírva vajon az öreg Solymosiné arcára, ha ezeket a ruhákat
11   II,  1883| foltozott a tulajdon kezével.~És Solymosiné amint ott ült kiélemedett
12   II,  1883|          végzetes ruhadarabokat. Solymosiné pedig mélyen sóhajtott,
13   II,  1883|   Elõször a közvádló beszél, ezt Solymosiné képviselõje, Szalay Károly
14   II,  1883|      azon titokzatos szavakkal: »Solymosiné, ha a leánya megérkeznék