Rész,  Esztendo/Fejezet

501  III,  1892|                személye elleni irritáció; Horváth Gyula táskája tele van nyilakkal
502  III,  1892|           étvágyát hatalmasan felköltötte Horváth Gyula a megsütött Dózsa
503  III,  1892|                   ám még kedves pártom!), Horváth Gyula egyenesen miniszterelnöknek
504  III,  1892|        színárnyalata a kuruc arcokra. Még Horváth Gyula is egyre ingatta helyeslõen
505  III,  1892|                fia, ha szamaritánus szívû Horváth Gyula, az árvák és ügyefogyottak
506  III,  1892|             örökké nyugatnak nézzen, ahol Horváth Gyula ül, aki, ha nem tetszik
507  III,  1893|                    Ügyesen kelt fel.«~Még Horváth Gyula is eléje toppant:~-
508  III,  1893|                  a pártjára; Beöthy Ákos, Horváth Gyula, sõt még Apponyi Albert
509  III,  1893|                   elnök van itt? - kiáltá Horváth Gyula a közbeszólókra.~A
510  III,  1893|             inkább csillapítólag beszélt. Horváth Béla pedig mint a bíráló
511  III,  1893|                 gondolatait valaki? De se Horváth Gyula nem volt jelen, sem
512  III,  1893|            mankója van; Károlyi Gábornak, Horváth Ádámnak, Hentallernek egy-egy,
513  III,  1893|             kicsit a torkát s odaintett a Horváth Ádám sógornak a notáriátusba,
514  III,  1893|                 kevélyen meg ne veregesse Horváth Ádám vállát:~- Ej, no! Mit
515  III,  1893|                    de a padok néptelenek.~Horváth Gyula vészteljesen dohog
516  III,  1893|                  akar.«~Bánffy észrevette Horváth mormogását s rendelé halkan,
517  III,  1893|           tehetett szemrehányást.~Eközben Horváth Gyula (aki végre is nemes
518  III,  1893|               Kossuth-nóta ügyében felelt Horváth Ádámnak. Tagadta, hogy a
519  III,  1893|              viselték magukat illetlenül.~Horváth Ádám viszontválaszában ingerülten
520  III,  1893|               szenvedélyesen kiáltja bele Horváth Ádám:~- Sajnálom, de én
521  III,  1893|                 bizony; egyszerre felállt Horváth Ádám, s a fekete táblák
522  III,  1893|          gondviselés ezt a napot megérni!~Horváth Ádám elmondta a tegnapi
523  III,  1893|                 Hiszen az nem lehetséges!~Horváth Ádám szavai után Bánffy
524  III,  1893|                   de amint át akart térni Horváth Ádámnak tegnapi kifejezésére
525  III,  1893|                 akar? Mit avatkozik abba?~Horváth Ádám felugrott indulatosan:~-
526  III,  1893|                   polemizált Rohonczyval, Horváth Gyula még Wekerlén is csípett
527  III,  1893|                  alatt híre terjedt, hogy Horváth Ádám tegnapi »súlyos« kifejezését
528  III,  1893|                Rohonczy felszólalását, ki Horváth Ádám kifejezését rosszallta,
529  III,  1893|        felszólalása fölösleges volt, mert Horváth Ádám már elõbb bejelentette,
530  III,  1893|                   aranyat.~Azután felállt Horváth Ádám és úgy tett a tegnapi
531  III,  1893|                   is csendes maradt, csak Horváth Gyula haragudott. De Horváth
532  III,  1893|              Horváth Gyula haragudott. De Horváth Gyula éppúgy haragszik egy-két
533  III,  1893|                Mind a ketten berohantunk.~Horváth Gyula kezdett beszélni.
534  III,  1893|                  beszélni. Hiszen ösmered Horváth Gyulát. Nektek, asszonyoknak
535  III,  1893|             asszonyoknak mindig tetszett. Horváth Gyula nem közönséges ember,
536  III,  1893|                   vágta le a királynénak, Horváth Gyula ehelyett a király
537  III,  1893| miniszterelnökségre kilátása.~De mindegy, Horváth Gyulának és a te Kristóf
538  III,  1893|                  közbeszólásaimat.~Azután Horváth Gyula állt fel. Olyan gyakran
539  III,  1893|                   nem mondott. Ez is csak Horváth Gyulának sikerülhet, ti.
540  III,  1893|                egy pompás felszólalására. Horváth már oda vitte, hogy nem
541  III,  1893|               bekiáltva a küszöbrõl. Elõl Horváth Gyula felborzolt ezüstös
542  III,  1893|            beljebb, a harmadik padban ült Horváth Ádám, még valamivel beljebb -
543  III,  1893|             melyet egy éj hamuja fed már, Horváth Gyula nyúlt elõször - de
544  III,  1893|                   valaki másnak a kezére.~Horváth Gyula sem az egyiket nem
545  III,  1893|               ragyogott, csillámlott, még Horváth Gyula is szelíden mosolygott
546  III,  1893|                   kivívott eredményekért. Horváth Gyula kedvetlenül rángatta
547  III,  1893|         egyszer-kétszer. A nemzeti párton Horváth Gyula helyeselt zajosan.
548  III,  1893|          küzdelmeit vázolva megemlékezett Horváth Boldizsárról, ki már egy
549  III,  1894|          szivarjára fordítaná...~PULSZKY, HORVÁTH STB.~Mint mikor levest fõznek,
550  III,  1894|              Ágoston volt az elsõ szónok; Horváth Gyula pedig az utolsó. Közbül
551  III,  1894|                     Az ülés utolsó részét Horváth Gyula beszélte ki.~A Horváth
552  III,  1894|              Horváth Gyula beszélte ki.~A Horváth Gyula ragyogó politikai
553  III,  1894|                   értem az utolsó alatt).~Horváth Gyula bizonyos tekintetben
554  III,  1894|                Veszter csak beszélni tud, Horváth Gyula azonfelül írni és
555  III,  1894|                   Pain se tudott lõni, se Horváth Gyula.~Apponyi csüggedt
556  III,  1894|               tátongott a jobb mezõ. Csak Horváth Béla (legközelebbi honti
557  III,  1894|                   ott ül.~Nosza beküldtek Horváth Bélához, hogy keresi valaki.~
558  III,  1894|              Bélához, hogy keresi valaki.~Horváth Béla is kijött a folyosóra.
559  III,  1894|                 fogván fel a dolgot. Csak Horváth Gyula szólott tájékozottsággal
560  III,  1894|                  ellenzékrõl a Veszter és Horváth Gyula szavazata is. Kitûnt
561  III,  1894|                  érdekes epizódok, mint a Horváth Gyula »nem«-je, ki nem szavazta
562  III,  1894|                 hirtelen lehûtötte kedvét Horváth Gyula:~- Nono, mégiscsak
563  III,  1894|                lõve.~- Ej mit vigasztalja Horváth Gyula. Könnyû hivatal az.
564  III,  1895|          egyéniség a holt állatok között) Horváth Gyula kezdte meg a Jókai
565  III,  1895|                   egy igen okos beszéddel Horváth Gyula.~Most még Sághy akart
566  III,  1896|                 észt báró Kemény János és Horváth Gyula képviselték parlamentünkben,
567  III,  1815|              többé nem találkozunk ottan.~Horváth Lajos nem vállal mandátumot
568  III,  1815|                   a büróba, ahonnan jött, Horváth Gyula szintén nem kívánkozik
569  III,  1815|                   jön be most a Házba, se Horváth Lajos, se Teleszky, se Csernátony,
570  III,  1896|                  Pázmándyé Franciaország. Horváth Gyuláé Románia.~De nem a
571  III,  1896|        kiválóságok, akik kimaradtak, mint Horváth Lajos, Ernuszt Kelemen,
572  III,  1896|         éppenséggel nem sopánkodnak, hogy Horváth Lajos nincs többé itt...,
573  III,  1896|                   nincs többé itt..., sem Horváth Gyula..., sem az öreg Jókai,
574  III,  1896|                  leírta negyvennyolc után Horváth Mihály, hogy miképpen jött.
575  III,  1896|                   nagy dolog! A vicispán, Horváth Elek is, azt a tanácsot