Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|   az.~Az egyik Magyarország büszkesége, a másikat még nem tudjuk,
 2    I,  1878|       Szeged népe, nemzetem büszkesége« - mondá egykor Kossuth
 3    I,  1879|  itthagyta.~Szegény Szeged! Büszkesége minden magyarnak, tehát
 4    I,  1879| éltetõ harmatja az iparnak.~Büszkesége Szegednek, hogy polgárváros,
 5    I,  1879|     írt hozzá, mely nem kis büszkesége volt az öreg úrnak. Kossuth
 6    I,  1879|  Mert e város népe Egyiptom büszkesége és az Ápis-imádók fajának
 7    I,  1879|   amalgamizálja, és legfõbb büszkesége az õ polgárias mûveltsége;
 8    I,  1880|       Szeged népe; nemzetem büszkesége.«~I. Ferenc József, pedig
 9    I,  1880|    valamennyi, s az az egy »büszkesége« megmaradt még, mint minden
10   II,  1882|  sikerül, míg ellenben az õ büszkesége, ha a házasokból jó pár
11   II,  1884| Veres Pálnéhoz (aki a másik büszkesége a megyénknek), melynek hû
12  III,  1886|   lehet a székely asszonyok büszkesége. Úgy ki tudják csinosítani,
13  III,  1890| hajsörénye, az õ legnagyobb büszkesége, s lengõ rozsdaszín szakálla
14  III,  1892|   aki nemrég a nemzet egyik büszkesége volt?~Nos, a legfõbb gravamenek