Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|     szokás-mondást: »Ülhet, uramöcsém, a fejem tetejére, mindenütt
 2    I,  1877|   az a legutolsó hely, ahol uramöcsém következik.«~*~Egyik tizenkilenc,
 3   II,  1881|   kik közt most nagyon sok »uramöcsém« van.~Ütött-kopott alakok
 4   II,  1882|       Láttam bizony, kedves uramöcsém, ugyan él-e még az öreg
 5   II,  1883|    lelkem. Vajon nem tudja, uramöcsém, hova jár kosztra.~- Hova
 6   II,  1883|     szabad kérdenem, kedves uramöcsém, merre van az ön földbirtoka? -
 7   II,  1883|       És mennyi adót fizet, uramöcsém?~- Amennyit, annyit. De
 8  III,  1886|      Majd errõl olvassa le, uramöcsém, a mondókáját. Ebben van
 9  III,  1887| lévén neki az egész ország »uramöcsém«.~- No, mi baj, uramöcsém?~-
10  III,  1887|   uramöcsém«.~- No, mi baj, uramöcsém?~- Kérni jöttem urambátyámhoz.~-
11  III,  1895| hahó! Álljon meg csak, édes uramöcsém!~Megálltam, az öregúr sebesen
12  III,  1895|      Egyben nyugodt legyen, uramöcsém, hogyha egyszer a macska
13  III,  1896|   én t. képviselõ­társam és uramöcsém, mert Tisza Kálmánt mégis