Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|           nem, nem - mondá Ráth úr siránkozó hangon -, hiszen az ő, egyedül
 2    I,  1878|        fehér folyadékban, melybe a siránkozó gyermek könnyei is bevegyülnek.~
 3    I,  1879|           Rónaszéky botrányos volt siránkozó üvöltéseivel, s egészen
 4    I,  1880|           útnak: annak aztán olyan siránkozó a kinézése, hogy a legkõszívûbb
 5    I,  1880|       szerepébõl, s kiállhatatlan, siránkozó vénember lett.~Legtöbb derültséget
 6   II,  1881|           volt, s így szólt gyenge siránkozó hangon:~- Én a fõkapitány
 7   II,  1883|    megfordított Göndöcs. Sovány és siránkozó. A katolikus sérelmeket
 8   II,  1883|            kis grófnak úgyis olyan siránkozó arca van, mióta kiment belõle
 9   II,  1883|        csak kívánják. Fuvolaszerû, siránkozó hangja kellemesen csiklan­
10   II,  1883|          tette aztán hozzá majdnem siránkozó hangon. - De megállj, megállj
11   II,  1885| emlékezõtehetségû Szapáry Gyula, a siránkozó arcú Széchenyi Pál és a
12  III,  1887|           Hát, barátom - szuszogta siránkozó hangon -, az orvosok eltiltottak
13  III,  1888|           használt, mint tavaly. A siránkozó »koplalunk« helyett a biztató »