Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|       osztrák császárság; én pedig istenúgyse még úgyse tudom.~Hát csak
 2    I,  1880|        végre türelemvesztve - mert istenúgyse, mindjárt kiteszem a nyelvedet
 3   II,  1881|      kiáltanak két óra múlva.~- Az istenúgyse - mondám elsápadva a nagy
 4   II,  1881|           õhozzá is hasonlít.~- Az istenúgyse! Csakhogy Szapáry...~- Mit?
 5   II,  1881|      ezelõtt huszonöt esztendõvel. Istenúgyse én voltam.~- Nem arról van
 6   II,  1882|        rendõr? Az lehetetlen!~- De istenúgyse igaz! - mondja Dráva élénken.~-
 7   II,  1882|             Hát ez meg Laci,... az istenúgyse, a Laci, még most is tartozom
 8   II,  1882|          nem hiszi el Európa.~- Az istenúgyse! - mondá Skobeleff és hozzálátott
 9   II,  1882|           kicserélve adta be.~- Az istenúgyse! Persze, hogy nekem szûk
10   II,  1882|       Megbolondult, szomszéd?~- De istenúgyse ötven krajcár.~- Akkor hát
11   II,  1882|     tetszett is neki a dolog.~- Az istenúgyse - mondá.~Kivettem szivartárcámat
12  III,  1892|          meg jobban, hisz nevetek. Istenúgyse víg vagyok.~- Ne okoskodj,
13  III,  1895| vakkantottak volna többé egymásra. Istenúgyse így volt. Hiszen a Neiszidler