Rész,  Esztendo/Fejezet

 1   II,  1881|          beszédében.~Tûzzel, hévvel, indulatosan beszélt, amit még fokozott
 2   II,  1883|             vádlott szólt belõle, ki indulatosan emeli fel öklét, s nagy
 3   II,  1883|          esti szürkület volt.~Eötvös indulatosan ugrott föl, s mennydörgõ
 4   II,  1884|              a patvar - kiáltott fel indulatosan. - Négy heti munkám van
 5   II,  1884|              átment a Múzeum kerten, indulatosan vagdalta botjával a sárguló
 6   II,  1884|        szóhoz jutni.~Csatár Zsigmond indulatosan rótta meg a Házat, felkiáltván
 7   II,  1885|                Te fiú! - kiált közbe indulatosan a grófocska apja. - Mindjárt
 8  III,  1886| kutyateremtette pincérje - zúdul fel indulatosan -, hát még most se hozta
 9  III,  1888|            szemei elhomályosulnak, s indulatosan rázza a fejét, de ha egy
10  III,  1889|        fejébe szállt a vér, s karját indulatosan fölemelve kiált oda vadul
11  III,  1892|        éspedig önmaguknak.~Bercsényi indulatosan felelt fel:~- Hát ki szavazhatja
12  III,  1893|               Horváth Ádám felugrott indulatosan:~- Önnek nincs joga engem
13  III,  1815|              képviselõ?~Felfortyant, indulatosan fölemelte a nagy kezét.~-