Rész,  Esztendo/Fejezet

501  III,  1896|           ágytól. Az ágy az irodalomnak jutott, hánykolódik benne, sem
502  III,  1896|           terített asztal a politikának jutott, erõlködik is rajta, hogy
503  III,  1896|             Erre aztán nekem is eszembe jutott a sárkány mondása (nini,
504  III,  1896|             igaz kezd lenni) és eszembe jutott a témám, hogy az irodalom
505  III,  1896|                 kúszott most a lélekhez jutott ezüstkarika, a fele útról
506  III,  1896|       hazaérkezését.~De talán pontig se jutott a derék Wolf, midõn egyszerre
507  III,  1896|             emlékezete, ámbátor sohasem jutott el az elsõ hõstettéig: a
508  III,  1896|             tölt be.~Arról a mellényrõl jutott a vajdának eszébe.~- Te,
509  III,  1896|           paraszt, tudja az Isten, hogy jutott az Imre herceg mellényeihez.
510  III,  1896|              szárnyalását. Végre eszébe jutott, hogy papírjai között le
511  III,  1896|        Kristóffy elvégezte a beszédjét, jutott eszükbe a kíváncsi francia.
512  III,  1896|                mi az az obstrukció!~Így jutott Lanthier úr ahhoz a szerencséhez,
513  III,  1896|            reformokkal. Minden mondatba jutott valami ajándék: egy kis
514  III,  1896|              amikor végre Bánffy szóhoz jutott.~- Hoch! - próbálta ingerelni
515  III,  1896|          makarónival: - kettévágta. Így jutott a tisztelt Ház öt percnyi