Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879| körülbelül Szeged is. Midõn nagy szerencsétlensége után fölocsúdott fájdalmaiból,
 2    I,  1879|        Tiszának: »Szeged mostani szerencsétlensége az õ legnagyobb szerencséje
 3    I,  1879|  szíveket.~Szomorú mentõ a mások szerencsétlensége.~De nem is volt mentõ; mindössze
 4    I,  1879|  mindenkinek irigye, mindenkinek szerencsétlensége, valóságos csapás az embereknek,
 5    I,  1880|  ráöntött fényben úszik. Ez az õ szerencsétlensége.~Saját erejéhez hozzá nem
 6    I,  1880|   gyanúba kevert Boris és Tercsi szerencsétlensége. Az okozott zavaroknak örül,
 7    I,  1880|  ráöntött fényben úszik. Ez az õ szerencsétlensége.~Saját erejéhez hozzá nem
 8   II,  1882|   napszámos!« Az ám! A más ember szerencsétlensége adja meg kenyeréhez a sót; -
 9   II,  1883|   jelenti.~Horváth Gyulának az a szerencsétlensége, mint minden erdélyi embernek,
10   II,  1885|       járt, hogy Bánffy Sámuel a szerencsétlensége, akirõl sehogy sem akarják
11  III,  1887|     Komjáthy Bélának megvan az a szerencsétlensége, hogy õ »mindenben« ott
12  III,  1887|    kívánni lehet, de megvan az a szerencsétlensége, hogy a Házban még most