Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|    egyszerre megsemmisítse, fejére sújtott.~A csapás oly súlyos volt
 2    I,  1879|            Jól van. A sors annyira sújtott bennünket, hogy szívesen
 3    I,  1880|     emlékezünk, amely minket porig sújtott, mert oly hosszú nap az,
 4    I,  1880| méltatlanság.~Igaz, hogy a nehezen sújtott város nem képes a kártalanításban
 5    I,  1880|           szintén irtózatos csapás sújtott le.«~Ez az elismerés jól
 6    I,  1880|            a földrengés oly mélyen sújtott, Magyarország egyetlen vidéki
 7   II,  1883|           ingerültem emelte fel, s sújtott vele egyet a levegõben.~
 8  III,  1887|       utcai pletykával az õ fejére sújtott Füzesséry Géza.~Az akkor
 9  III,  1888|            lelkébõl nõtt beszéddel sújtott le Steinackerre, ki összezúzva,
10  III,  1892|          tudtak róla mesélni. Mint sújtott le egy-egy végkielégítési
11  III,  1893|          szúrta agyon Dóczyt!« »Ez sújtott egyet Kossuth felé!«~Oh,
12  III,  1815|      között. De a sok csapás által sújtott öregúr mogorva, apatikus