Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| spanyolviasz, az arca olyan fehér, mint a velinpapiros...
2 I, 1873| odaírta vereskrétával a fehér márványra:~»Hallja, Samu
3 I, 1873| tetejére helyezve. A koszorúról fehér szalag folyt le, melyen
4 I, 1874| remete Csalomjai. Egy nagy fehér falú kunyhóban lakik: az
5 I, 1877| a gyermekek a fojtogató fehér cárról álmodnak, ha este
6 I, 1877| Ezt az istenáldott egyet!~ Fehér gyönggyel, ezüst szállal~
7 I, 1877| elszánt gladiátor.~Kurta kard, fehér fog csattog megdühödve,~
8 I, 1877| fogódzkodnak immár elöl-hátul a fehér cár bundájába, hogy elvégre
9 I, 1877| egyet Szatmárnak.~No, a »fehér cár« a sót millió sóba áztatott
10 I, 1877| palotából s elküldeni a fehér cárnak ajándékba.~Auersperg
11 I, 1877| körökben adták rá az ijesztõ fehér lepedõt - azzal az instrukcióval,
12 I, 1877| kétfelõl érte. Tudniillik a fehér cár által az egyik oldalról,
13 I, 1877| élénkebb lendülete, a nagy, fehér ismeretes plakátok az utcaszögleteken,
14 I, 1877| egy közel nyolcvan éves fehér hajú és szakállú zsidó.
15 I, 1877| ezekbõl a véres rózsákból a fehér havon nem fog szabadság
16 I, 1877| lehetne még »megpumpolni« a fehér cárt.~Egész Európa álmélkodik,
17 I, 1877| patrónusát, a felséges »fehér cárt«.~Egész nevettetõ komédia
18 I, 1877| emlékezhetik a bécsi Burg »Fehér asszonyára«. Aki nem emlékszik,
19 I, 1877| Elmúlt a karácsony is. Szép fehér volt, semmi kifogásunk ellene.
20 I, 1878| Könnyei lefolytak hosszú fehér szakállán.~S aki látta az
21 I, 1878| egész flegmatice fürdik a fehér folyadékban, melybe a siránkozó
22 I, 1878| fiúkra vigyáz, milyen szép fehér szárnya van stb. stb.~Így
23 I, 1878| Két oroszlán, Arany sas, Fehér ló, Vörös ökör, Hattyú,
24 I, 1878| Vörös ökör, Hattyú, Kecske, Fehér farkas stb.), az apróbb
25 I, 1878| kõrisbogár-nak, mely az emberi testen fehér hólyagot húz, amerre magába
26 I, 1878| nyájaskodásával veszi körül, a fehér nyúlra bizonyos tisztelettel
27 I, 1878| hídfõnél, egy másik marok egy fehér cédulát nyújt feléd... s
28 I, 1878| meggátlására vetik össze szép fehér vállaikat. Ami keserûséget
29 I, 1878| mindnyája lehajigálja a fehér tollat.~- Ez aztán valami!
30 I, 1878| hidegben megindult tiszta fehér, csillogó hógomoly, mely
31 I, 1879| piros festék, nyolcvan font fehér festék (vulgo rizspor),
32 I, 1879| a verpelétit: s amint a fehér rostás szöveten át, mely
33 I, 1879| legnagyobb föltûnést három fehér dominó csinálta, kik igen
34 I, 1879| odalenn a Jánosék körül. A két fehér gukker, mely a kompánia
35 I, 1879| hozzáférhetõ legyen.~A kompánia fehér gukkerei a Katát kétszerte
36 I, 1879| jeleneteinél elõkeresik a fehér keszkenõt, melybe délelõtt
37 I, 1879| minisztereket; nagy, krajcáros fehér ceruzája nem fog azokból
38 I, 1879| diót. Az olyan egészséges, fehér volt, mintha most szakították
39 I, 1879| ellenben a Péter sógoré valami fehér rongyba volt pólyázva.)~
40 I, 1879| város felé. Az egyiken egy fehér galamb ül, szelíden illegetve
41 I, 1879| áll szilárdan az az egész fehér deszkavonal, mely kétfelé
42 I, 1879| helyettesekül a hollót és a fehér cerkót.~A fecske hajléktalanul
43 I, 1879| fejére magas kidomborodású fehér kalapját, s leült a kupé
44 I, 1879| József, Kiss István, Tary, Fehér kereszt, Hoffer, Báró Dietrich,
45 I, 1879| csináltattak; a koszorúról kék és fehér szalag folyt alá, mely Weber
46 I, 1879| bemutogatja, leginkább mi szép fehér hölgyeinket és azok csecsebecséit
47 I, 1879| igen szívesen veszi, ha fehér emberek szépet mondanak
48 I, 1879| leolvasni neveiket azon kis fehér papírdarabkákról, melyek
49 I, 1879| gyertyatartók és csillárok fehér fényt árasztanak a palackokra,
50 I, 1879| középluszter be volt húzva veres fehér zöld fátyolba.~Ezek voltak
51 I, 1879| megesett, hogy egy szelíd fehér galamb súgdosta neki fülébe
52 I, 1879| tanácsokkal elégedve, s hittek a fehér galambban. Hogy Tiszának
53 I, 1879| Tiszának is van-e ilyen fehér mennyei galambja Horváth
54 I, 1879| itt-ott egészen bevésõdik. Fehér, kisérteties lepedõje kifehérlik
55 I, 1879| látszik meg rajtuk, hogy a fehér cár és a németek császára
56 I, 1879| a fû a néma hantokon, s fehér galamb lebeg fölöttük.~A
57 I, 1879| parasztkunyhóban találta meg. Egy kis fehér kötény volt rajta, s mezei
58 I, 1879| már Szegeden a paprika és fehér cipó hazájában, mely most
59 I, 1879| toalettje is az. A tegnapi fehér ruha.~Milyen kellemes egymásután.~
60 I, 1879| megállapítva lettek:~Három fehér: bõr, fog, kéz,~Három fekete:
61 I, 1880| válik nemsokára.~Ez volt a fehér karácsony egyetlen fekete
62 I, 1880| szabadságán, piros vércsöppek a fehér havon.~Vajon hol fognak
63 I, 1880| és elolvadt a jég. Vidám fehér felhõk úsztak az égen, s
64 I, 1880| szövet.~Volt ott piros rózsa, fehér rózsa, felsõ bimbó s sok
65 I, 1880| bíborba, s aranyos csipkés fehér kalapja. Egész udvara bámulta.
66 I, 1880| vakító bokák, meg a vakító fehér szoknyák kedvéért.~Nem mondom,
67 I, 1880| próza. A házsorok mintha fehér kísértetek volnának, akik
68 I, 1880| a többi horvátok.~Azok »fehér lapot« kaptak. Õ ellenben
69 I, 1880| lapot« kaptak. Õ ellenben fehér lapot adott át a meggyõzõdésében
70 I, 1880| addig, míg üt az óra, s fehér galamb csõrében hozni fogja
71 I, 1880| megpillantotta itt a Tallián Béla fehér kabátját Rónay Bélán, máskor
72 I, 1880| máskor pedig a Rónay Béla fehér kabátját Tallián Bélán,
73 I, 1880| Fölcsatolta a kráglit, mely olyan fehér volt, hogy még Komjáthy
74 I, 1880| asztalon ott kevélykedik a fehér kötésû díszalbum is, amelynek
75 I, 1880| fölemelt fõvel, a becsület fehér ruhájában fog járni ezentúl.~
76 I, 1880| hol vannak a zöld mezõk a fehér bárányokkal?~A csaták lezajlottak,
77 I, 1880| szabályos házsorok... egy óriás fehér fogsor az alföldi katlanban.~
78 I, 1880| lesznek itt többé mosolygó fehér házak és mosolygó piros
79 I, 1880| megértettem Horváth Gyulát. A fehér havon a porszem is foltot
80 I, 1880| Szegeden csillogó, tiszta fehér hó.~Lemondott: férfiúi önérzetére
81 I, 1880| életnagyságban kifaragtatni fehér carrarai márványból. S fekete
82 I, 1880| népszínmûvekre van egyetlen fehér szûr, szürke béléssel, egy
83 I, 1880| Lesz ott bõven minden, fehér rózsa, piros rózsa... szõke
84 I, 1880| mindég szomorgós vegyülékben.~Fehér Péter lovat lopott~Az fekete
85 I, 1880| Gyuri szolgabíró esete«, Fehér Anna stb., de ezeket helyszûke
86 I, 1880| a puszta, mint egy nagy fehér lap, amely teli lehet írva
87 I, 1880| lábnyomokon piros, vagy fehér virágok bújtak ki a földbõl.
88 I, 1880| kisasszonyok, mindketten fehér ruhában, aranyos sujtással,
89 I, 1880| Enyváry Sarolta díszes fehér toalettben jelent meg, a
90 I, 1880| által folyton gyöngítik a »fehér cár« erejét, addig a mi
91 I, 1880| Mire az idõsebbik egy fehér papírt vont elõ zsebébõl
92 I, 1880| szintén jól játszott, most is fehér, fótos kabátban járkált
93 I, 1880| és levette könyökérõl a fehér foltokat, Abonyi pedig otthon
94 I, 1880| viola színben játszanak. A fehér kezek a muffokban hemperegnek.~
95 I, 1880| SZÍNHÁZ KÖRNYÉKE~Amerikában a »Fehér ház« lett nevezetes arról,
96 I, 1880| Mansból egykoron egy kis fehér csibe.«~Történik ebben a
97 I, 1880| a többi horvátok.~Azok »fehér lapot« kaptak. Õ ellenben
98 I, 1880| lapot« kaptak. Õ ellenben fehér lapot adott át a meggyõzõdésében
99 I, 1880| Fölcsatolta a kráglit, mely olyan fehér volt, hogy még Komjáthy
100 I, 1880| asztalon ott kevélykedik a fehér kötésû díszalbum is, amelynek
101 I, 1880| szivarszopóka, csak addig fehér, míg a füst át nem járja.~
102 I, 1880| addig, míg üt az óra, s fehér galamb csõrében hozni fogja
103 I, 1880| megpillantotta itt a Tallián Béla fehér kabátját Rónay Bélán, máskor
104 I, 1880| máskor pedig Rónay Béla fehér kabátját Tallián Bélán s
105 I, 1880| parasztleányka képiben. Egyszerû, fehér kötény volt rajta, s mezei
106 II, 1891| ezután - mint ahogy a Mahomed fehér galambja.~A kedves Gyula,
107 II, 1900| visszavonul, s felköti a fehér nyakkendõjét, de mire a
108 II, 1901| beléptijegyeket, mindenki frakkban és fehér nyakkendõben tartozván megjelenni,
109 II, 1905| s ezeknek a fiúknak fele fehér, fele fekete?~Csak nagy
110 II, 1905| napjával, melyeknek fele fehér (nappal), fele fekete (éjjel)...~
111 II, 1905| másik, mindeniknek fele fehér, fele fekete, s ha egyik
112 II, 1918| hanem, mint valami ritka fehér hollót, nagy becsben tartja.~
113 II, 1920| színfalak mögül egy legény cifra fehér szûrrel, mely alul szürke
114 II, 1881| régi helyén s éppen olyan fehér, olyan jó és olyan erõs,
115 II, 1881| szemeik ne szórjanak haragot, fehér homlokuk ne szedjen össze
116 II, 1881| igénytelen falusi lányka képiben. Fehér kötény volt rajta s mezei
117 II, 1881| reszketõ kezét, melyben egy fehér cédula volt, s így szólt
118 II, 1881| magában, mint egy mocsoktalan fehér oszlop, nem nagy ott ugyan
119 II, 1881| porköpönyegje és angolos fehér fátyollal körített turista
120 II, 1881| a dombos, partos helyek fehér lepedõbe burkolózhattak
121 II, 1881| háborítlanul pihen még a tél fehér leple, és svéd kályha, vaskemence
122 II, 1881| imént láttuk játszadozni a fehér báránnyal a budai várkertben.
123 II, 1881| a király útjához.~A béke fehér galambja röpköd felette...~
124 II, 1881| tegyünk, Pista! Kössünk fehér nyakkendõt, de vigyünk a
125 II, 1881| volt már akkor is.)~Tehát fehér nyakkendõvel mentünk az
126 II, 1881| házigazda, de most már neki volt fehér nyakkendõje.~Az udvarias
127 II, 1881| felséges apádnak három egyforma fehér galambja, azokat kérd el
128 II, 1881| való lesz õnekik az a három fehér galamb, mikor olyanokat
129 II, 1881| tagadják meg tõle a három fehér galambot, melyek a kis királykisasszonnyal
130 II, 1881| imigyen szólott:~- No, ha te a fehér galambot kérted édesapádtól,
131 II, 1881| szárnyát se bírta emelni s szép fehér tollai is mind kihullottak.~
132 II, 1881| egyik piros csipkés, a másik fehér vászon. Mindkettõ karcsú
133 II, 1881| púderes doboz tele van és fehér, de a szivar- és pénztárca
134 II, 1881| kifehéredik, gondolám, ha ezentúl fehér bort iszom.~Rákaptam a fehér
135 II, 1881| fehér bort iszom.~Rákaptam a fehér borra.~De csak ismét veresebb
136 II, 1881| csak ismét veresebb lett a fehér bortul is az orrom.~Ebbõl
137 II, 1881| Vízivárosban megpillantá a »Fehér kutya« címû vendégfogadót,
138 II, 1881| vendégfogadót, s annak a cégtábláján fehér kollégáját.~Elkezdett vele
139 II, 1881| magácskák szezonja: jön a fehér karácsony.~A csúf Mikulás
140 II, 1881| hogy Miletics az igazi »fehér cár.«~- Jobb, ha piacokat,
141 II, 1881| megevetés elõl s a szép fehér szakállú Farkas József által
142 II, 1882| következik be.~Egy szép fehér kezecske rakosgat a szobánkban,
143 II, 1882| alólok az apró piros bogarak, fehér bárányok szökdécselve csörtetnek
144 II, 1882| ellepték, hanem piros vér. Nem fehér bárányok futkostak a mezõn,
145 II, 1882| õsök támadtak fel sírjukból fehér lepedõkben kísérteteknek,
146 II, 1882| tantétel után levette rólam a fehér lepleket, kifútta inggallérom
147 II, 1882| észrevétlenül beosonhasson.~FEHÉR HÚSVÉT~- Karcolat -~Beszéljünk
148 II, 1882| már jóformán februárban fehér tavaszt varázsolt elõ s
149 II, 1882| Sem mi nem emlegettük a fehér lovat és a veres kantárt,
150 II, 1882| elfordította ekkor arcát, ráült egy fehér felhõre s felszállt, ott
151 II, 1882| kajla szarvú, a tarka, a fehér, a ráncos. Szurina János
152 II, 1882| Sashegyi vörös~Somlyai fehér~Francia pezsgő (Monopol).~
153 II, 1882| Mert hiába szállítja a »fehér vasút« (mint Tisza Lajos
154 II, 1882| kinyílott, meghozván halovány fehér virágait).~Átfordítottam
155 II, 1882| arany-sárga: a korona; a fehér szirmok, amik kiágaznak
156 II, 1882| verõfénnyel sütött le a nap, s fehér bárányok legelésztek harmatos
157 II, 1882| vértócsákat képzelünk a múltból, fehér bárány legelész, s király
158 II, 1883| dolgokat írta meg, amik a »fehér teremben« történtek a többi
159 II, 1883| járt-kelt izgatottan egy fehér papirossal a kezeiben.~Akik
160 II, 1883| kezeiben.~Akik ránéztek a fehér papirosra, kíváncsian igyekeztek
161 II, 1883| volksängerein is, csak a múzeumbeli fehér termen nem. Hívogatóbb,
162 II, 1883| csalogatóbb az a másik »fehér terem« a budai várteremben,
163 II, 1883| országgyûlést elnevezhette valaki »fehér Ház«-nak, a mostani bízvást
164 II, 1883| ákumbákumot a kiterített fehér árkusra.~A folyosón mozgásba
165 II, 1883| kék fátyol, mellette egy fehér ködmönke, ott egy halvány
166 II, 1883| leszállott, s láthatlan fehér kezével megsimogatta a gróf
167 II, 1883| is gondolkoznék, s olyan fehér, mintha az Albina fajból
168 II, 1883| megdöbbenéstõl, aki pedig tegnap fehér színû volt, az ma vérvörös
169 II, 1883| vajon?~Nem nehéz kikeresni a fehér hajáról.~Ott áll a médiumon
170 II, 1883| tegnap az ülést összehívó fehér plakátokat a falon, feldobogott
171 II, 1883| beállít egy hegyes szakállú, fehér mandzsettájú úr a redakcióba,
172 II, 1883| sötétlik, emitt pedig a »fehér szerecsen«, Kállay János
173 II, 1883| bíbelõdöm vele, csak a »fehér szerecsen« reményeit és
174 II, 1883| Imre, s rápörköl a szegény »fehér szerecsen«-re.~- János!
175 II, 1883| kormánypárt megéljenezte.~A fehér szerecsen vörös lett a dicsõségtõl,
176 II, 1883| Gusztávot pillantom meg. Az én »fehér szerecsen«-em, Kállay János
177 II, 1883| sötét olajbarna arca, nagy fehér karikájú szemei s orrán
178 II, 1883| szemeit merõn a földre szegzé.~Fehér vitorlavászon ruha volt
179 II, 1883| az utolsó onnan. Helyét Fehér Barna foglalta, el, aki
180 II, 1883| tribünön ült, mint pótbíró.~Fehér Barna (akinek neve is ellentmondásból
181 II, 1883| nyerni vél a cserével. Mert Fehér Barna lírai kedély. Álnév
182 II, 1883| hallgatag, szõke Russu és Fehér Barna elõtt, valamiut a
183 II, 1883| szortírozva vannak, pej, szürke, fehér, fekete, sárga lovakra az
184 II, 1883| el tudja mondani, amire Fehér Barna azt jegyzé meg, hogy
185 II, 1883| karakter, igazi karakter. Olyan fehér lélek, uram, mint amilyen
186 II, 1883| lélek, uram, mint amilyen fehér a mellénye. Azt hiszi ön,
187 II, 1883| kérdésessé van téve, mert Fehér Barna bíró, aki már napok
188 II, 1883| fog telni hallgatósággal. Fehér Barna bíró ma már jobban
189 II, 1883| klasszikus alakokat, akik még fehér márványból vannak vésve.~
190 II, 1883| akkor!), de az ismeretes »fehér éjszaka«, mikor a bosszús
191 II, 1883| ablakán, zöldellő fák közül~Fehér kendő lobog;~A kocsivezető
192 II, 1883| Zeng ma is a madár...~Az a fehér kendő, zöldellő fák közül~
193 II, 1883| gyönyörû megye Fejér megye. Fehér is az, a sok akácfa-virágtól.
194 II, 1883| elvonulva, költeményt ír a kis fehér albumba, melyet a Zichy-család
195 II, 1883| Frigyes báró is kifogástalan fehér mellényben és szürke köcsögkalapban.
196 II, 1883| mely olyan, mint a Burg »fehér asszonya«, hogy minduntalan
197 II, 1883| király szobrát megkoszorúzó fehér ruhába öltözött hajadonok
198 II, 1883| karcsú menyecskéket, délceg fehér ruhás kisasszonyokat emeltek
199 II, 1883| lánykák, kik ott mutogatták fehér ruhákban a maguk szõttjét,
200 II, 1883| rötyögött a paprikás, kecsegés fehér husa úszott a téglásszínû
201 II, 1883| országház kapujára egy biztató fehér táblácska magyar felirattal:~
202 II, 1883| betûivel az elõtte fekvõ fehér lapra az adandó feleletet:~»
203 II, 1883| elokvenciával, kik talpig fehér szõrtalárjukban festõileg
204 II, 1883| szalonrokkot öltött reggel, és fehér nyakkendõt kötött, beletûzvén
205 II, 1883| hát ponthoz jutni. Mialatt fehér zsebkendõjét gordiuszi csomóra
206 II, 1883| bosszankodás jele nála), s fehér arca elvörösödött. Õ úgy
207 II, 1883| szentesi víz, Szilágyit a »fehér ló«, Beöthyt a »Kék macska«.
208 II, 1883| Fenyvessy Ferenc levetette a fehér mellényét.~Németh Albert
209 II, 1883| beszél a választóknak. A »fehér szerecsen« otthon hallgat
210 II, 1884| Igazán csoda, hogy annak a fehér báránynak, mely a Szeged
211 II, 1884| érkezett meg. Harmadnap egy fehér blúzos és fehér sapkás alak
212 II, 1884| Harmadnap egy fehér blúzos és fehér sapkás alak mutatkozott
213 II, 1884| dagasztóteknõben ugyanaz a finom fehér tészta dagadozik. Az édes
214 II, 1884| Szilágyi Dezsõt sem veti le a »Fehér ló«. Nem mintha a ló lenne
215 II, 1883| a fekete ruha, a vakító fehér mellény és a kikandikáló
216 II, 1883| nini, Andrássy Tivadar fehér gallért vett föl egy vöröscsíkos
217 II, 1883| A miniszteri szoba szép fehér kilincsére senki se tette
218 II, 1883| hetyke bajusz, s szépen nõtt fehér fogai, mint apró tõrnyelek,
219 II, 1883| a Ház »barna«. 1867-ben »fehér Ház« volt. Jövõre, úgy lehet, »
220 II, 1883| összevissza van kötözve a feje fehér kendõkkel. Nézik is sokan
221 II, 1883| azért, kérem alássan, mert a fehér cédulára azt nyomatta ki
222 II, 1883| Csernátony jelentek meg fehér mellényben, fekete szalonkabátban.~
223 II, 1883| gödi csata«.~Az ellenség fehér fátyolt tesz a sapkájára,
224 II, 1884| erre a mi Miskánk, nagy fehér arca olyan piros lett, mint
225 II, 1884| Hétköznapok«-tól a »Lõcsei fehér asszony«-ig! Körülbelül
226 II, 1884| belenyugodni abba, hogy az akácfa fehér virágokat hozzon, hogy a
227 II, 1884| befért abba az õ piciny fehér kezébe), abban eltévedt,
228 II, 1884| nagy figyelemmel tapadtak a fehér vászonra...~- Bizonyosan
229 II, 1884| kalamárist s egy tiszta fehér zsebkendõt. (Ez az utóbbi
230 II, 1884| kifüggesztve az országház kapuján a fehér táblát e szavakkal: »A karzatjegyek
231 II, 1884| volt benne az õsz fej, »Fehér Ház«-nak nevezték. Az 1881-
232 II, 1884| alak.~Tisztes, szelíd arcú, fehér aggastyán az egyik, halovány,
233 II, 1884| sorompóba lép egy másik vitéz, fehér lovon, termetre, rangra,
234 II, 1884| elsõ tekintete, hol apró fehér kezecskék csapódtak össze
235 II, 1885| legkegyetlenebb piros festéket, a fehér karcost. A derék Thallóczy
236 II, 1885| játszik. Finom, szellemes arca fehér és üde vala, mint egy gyermeké.
237 II, 1885| A leányok egytõl egyig fehér ruhában jelentek meg.~A
238 II, 1885| összhangban volt szöszke, majdnem fehér, körtealakú fejére lesimított
239 II, 1885| Mindjárt a kapuban ott a két fehér márványtábla, melyen a nagy
240 II, 1885| szoknyák a folyosókon. Szép fehér hajú matrónák, délceg, sugár
241 II, 1885| Erdély ügyeirõl. A szép fehér ujjak bele voltak mártódva
242 II, 1885| egy fél évvel), hogy egy fehér macska szabadult be a tanácsterembe,
243 II, 1885| Trefort miniszter.~Szakálla fehér, mint a kender, szeme villogó,
244 II, 1885| mamái ülnek a Monaszterly és Fehér Gyula ruháiban, hanem eljött
245 II, 1885| kezében, szép klasszikus fején fehér pehelyfészek.~Ezalatt Tisza
246 II, 1885| hozzá a gratulálók, egy fehér zsebkendõ volt körültekerve
247 II, 1885| lesznek. A szûzszónok e fehér lapokról is olvas tetszést
248 II, 1885| kezdõdik négy román fõpap, négy fehér hosszú szakállal, reverendáik
249 II, 1885| asztala mellett, mint egy fehér szobor.~A többiek is nyugodtan
250 II, 1885| és Szilágyi elõtt egy-egy fehér papírlap van kiterítve.~
251 II, 1885| Ott kezdtem írni a »Lõcsei fehér asszony«-t. Hanem hát nagy
252 II, 1885| tekintenek alá messzirõl fehér ormaikkal. Panaszos zúgás
253 II, 1885| künn a temetõben sírján a fehér havat. S ez a hó olyan hideg,
254 II, 1885| kályha-ellenzõ, majolikatál közül egy fehér valamit s felkiáltottak
255 II, 1885| kacsintva -, mikor ismét fehér sátorok lesznek a mezõkön.~
256 II, 1885| Luther rokkban, két lelógó fehér vászonnyelv a nyakán. Éppen
257 II, 1885| elnöki kalamáris és egy fehér zsebkendõ (az elnöki könnyek
258 II, 1885| lesznek. A szûzszónok e fehér lapokról is olvas tetszést
259 II, 1885| Egyszer Kállay János (a fehér szerecsen) írt neki a Házba
260 III, 1886| lesz az »Urambátyám«.~A »FEHÉR SZERECSEN«~(Nehány sor Kállay
261 III, 1886| Elköltözött a szegény »fehér szerecsen« is, ahogy Kállay
262 III, 1886| ahogy az állam fennáll«.~A »fehér szerecsen« is azt tette
263 III, 1886| túlélte a Ház kedélyes »fehér szerecsen«-ét.~Vasárnap
264 III, 1886| miközben tündöklött a szép fehér fogsora (mert az oláh asszonyok
265 III, 1886| volt. Arany gombú marmancs fehér fogsorait rendre kiszaggatja
266 III, 1886| mosoly játszadozott még a fehér bajuszok környékén is.~Gróf
267 III, 1886| egészen fekete haj, hanem a fehér szálakba is belenyugszik,
268 III, 1886| hasonlatával), nem pártolta sem a fehér hajat, sem a feketét, hanem
269 III, 1886| visszaérkezett. Megivott egy pohár fehér bort és megint eltávozott
270 III, 1886| körül ülõ vének. - Már meg fehér bort ivott!~Kisvártatva
271 III, 1886| beszélt ki belõle, hol a fehér. A kinevezés mellett van,
272 III, 1886| ijedten látta az elnökök »fehér kísértet«-ét fölemelkedni.
273 III, 1886| Pulszky Ágost beszél, arca fehér, nyugodt, mint a márvány,
274 III, 1886| ütközött össze, a vörös és a fehér. Horánszky arca gyûlöletet
275 III, 1886| szállingóznak szerte, két fehér cédula hirdeti a folyosón,
276 III, 1886| kísértetei feljárnak. A fehér asszony sokszor elõjön.
277 III, 1886| hegygerinc a másiknak elölget, fehér felhõkbe burkolóznak a komor,
278 III, 1886| déli részén állt s mely fehér terítékkel volt ellátva,
279 III, 1886| támad a teremben, a kis fehér lap suhogását, melyet a
280 III, 1886| sorokhoz ért a kiterjesztett fehér lapon.~Kezdõdött a virágos
281 III, 1886| A Tisza kezében levõ fehér lap nõtt-nõtt egy perc alatt
282 III, 1886| dehogy. Hiszen az csak egy fehér zászló. Annak látta egy
283 III, 1886| dehogy. Hiszen ez csak egy fehér lepke... egy hamis pillangó.
284 III, 1887| Akarattal vizaví egy nemes arcú, fehér hajú aggastyán merengett
285 III, 1887| férfi ült együtt, s hol Fehér Ipoly mondott szép tósztot
286 III, 1887| cilinderkalap és egy ív fehér papiros az õ öles, kusza
287 III, 1887| másképp beszélt a Bach jóízû fehér cipóján, mint most a szélsõbaliság
288 III, 1887| válaszolt. A harmadik egyetem, e fehér lepedõs kísértet is a sorompók
289 III, 1887| istenem, hiszen már az is fehér. Bizony már fehér.~A napfény
290 III, 1887| az is fehér. Bizony már fehér.~A napfény rámosolyog az
291 III, 1887| szalonkabát, kivágott mellény és fehér nyakkendõ. A szabadalma
292 III, 1887| mint a cövek. Inge vakító fehér, gallérja az állát hóhérolja,
293 III, 1887| környezetétõl, mit jelent - a fehér lap a Lili naplójában?~-
294 III, 1887| fogja tudni, mit jelent az a fehér lap. Segítségére jönnek
295 III, 1887| legszerencsétlenebb emberét fogadták: a fehér cárt, aki sok hírlapi herce-hurca
296 III, 1887| panasza:~- Félnek tõlem.~A FEHÉR VÁROS~(Amerikai fotográfia)~
297 III, 1887| világ bejött.~Az egész város fehér és tündöklõ. Egy lepedõvel
298 III, 1887| nézve az egyszínû tájékot, a fehér házfedeleket, fehér utcákat,
299 III, 1887| tájékot, a fehér házfedeleket, fehér utcákat, egy óriás sima
300 III, 1887| utcákat, egy óriás sima fehér lappá folynak össze a háztömbök.
301 III, 1887| festeni.~Láthatná ezt a fehér világot... Hogy ugrál a
302 III, 1887| felett, a kis Merkur. Milyen fehér lett. Fázik szegény. No,
303 III, 1887| megváltoztatott.~A béke fehér színével borította be a
304 III, 1887| bármint didereg e zimankós fehér világban ott künn a fiákerló,
305 III, 1887| megesznek egy-egy európai fehér embert, de azt még sohasem
306 III, 1887| úgy éri õket, mint a szûz fehér tajtszipkát az elsõ füst.~
307 III, 1887| miniszterek és a király, ki fehér kócsagtollas medvebõrös
308 III, 1887| három-három strucctoll, piros, fehér és zöld jelzi, hogy az a
309 III, 1887| De a mérsékelt ellenzéken fehér holló. Meddõ párt, melynek
310 III, 1888| tanulságos ebbõl, hogy a béke fehér galambja, milyen Bosco módon
311 III, 1888| fekete varjúvá.~S míg a fehér galamb fekete színekben
312 III, 1888| sincérité« név alatt. Jelvénye fehér zománcozott keresztbõl áll,
313 III, 1888| tetemét.~Egy pamlagon hevert, fehér lepellel leborítva. A lepel
314 III, 1888| Baksay Sándor uram balján a fehér hajú Szilágyi Sándor, Mikszáth
315 III, 1888| hercegnek neveztek el kék és fehér testõregyenruhájáról, melyet
316 III, 1888| is lehámlik egy csomó, s fehér lágy pihékben szállong s
317 III, 1888| fekete szalonkabátot viselt, fehér haja kuszáltan lengett fején,
318 III, 1888| fejjel, melyet az öregség fehér hava fed be.~Nagy csöndben
319 III, 1888| A karzaton megjelent egy fehér asszony.~Valami láthatatlan
320 III, 1888| ceruzák lázasan percegtek a fehér papírlapokon. Egyszerre
321 III, 1888| levegõben.~Káprázat-e ez? Egy fehér lepedõ látszott úszni fent
322 III, 1888| közül csak Holló tett.~- Fehér holló! - mondá rá találóan
323 III, 1888| korridoron egy veres hajtókás, fehér köpönyeges, tányérsipkás
324 III, 1888| lefestve, csakhogy egy nagy fehér lepedõ szokott a nyakában
325 III, 1888| asztalához lép, és odanyújtja a fehér cédulát, melyet méltóságteljes
326 III, 1888| senki sem kíváncsi, mert a fehér lapok nem engednek soha
327 III, 1888| leírása jön (szürke blúz, fehér mellény, kockás nadrág).~
328 III, 1888| Házban cukros doboza, szép fehér mellényei és bársonykabátjai
329 III, 1888| színek iránt. A fekete és a fehér mindegy neki. Csak egy tónust
330 III, 1888| teremben kedvelt, hanem a fehér asztalnál is. Lassan, terjengõsen
331 III, 1888| nyújtogatva nekik.~Végre két fehér lovon megérkezik a »haza
332 III, 1888| és az össze-vissza gyûrt fehér zsebkendõt, harsány »éljen«-
333 III, 1888| Házba szavazni.~Egy sovány fehér ló (de nem volt rajta vörös
334 III, 1888| Regele, Gyöngyössy után; fehér kendõs parlamenter.~- Kegyelem,
335 III, 1889| öregek néha-néha esténként a »fehér asztalnál«, még a szájukat
336 III, 1889| nyújtogatta a nyakát kifelé fehér puha inggallérjából arra
337 III, 1889| inggallérjából arra a tudatra, hogy a fehér cárnak is imponál a magyar
338 III, 1889| forintos furfanggal (valóságos fehér holló a különféle jelzõjû
339 III, 1889| nemsokára enni is fogják.~A FEHÉR ASZTALNÁL~Olyan tanyát,
340 III, 1889| kultusza nagyon összefér a fehér asztaléval. Sõt kölcsönös
341 III, 1889| mi közéletünkben. Amit a fehér asztalnál összefecsegnek,
342 III, 1889| doktor eltiltja esténkint a fehér asztalt - az már maradjon
343 III, 1889| ház; de az elsõ hó, mely fehér karácsony napján a fedelet
344 III, 1889| vár ablakán azt a bizonyos fehér kendõt...~Utána megint kormánypárti
345 III, 1889| úton vannak azzal a szép fehér zászlóval. Nem érdektelen
346 III, 1889| a budai várablak lobogó fehér kendõje. »Víziós« idõk ezek.~
347 III, 1889| ebbõl. A királyi palotából fehér kendõ lobogott a tüntetõknek.
348 III, 1889| szemrehányó szemekkel emlegette a fehér lovat és veres kantárt.~
349 III, 1889| mindjárt ezért a horvát fehér lapért.)~- Hát tudod-e,
350 III, 1890| egy-egy magányos tanya, fehér házikó s kútgém. Ugyanolyan
351 III, 1890| kezdve engedi láttatni a fehér harisnyát a lábszáron, de
352 III, 1890| van benne a hátul nyitott, fehér falu, aranycsipkés papucsban,
353 III, 1890| vendégei vannak. - Az a fehér hajú, aki legelöl ül, az
354 III, 1890| dühös, vörös arcok és dühös, fehér, sápadt arcok. A szemek
355 III, 1890| közepette, egy frakkos, fehér nyakkendõs fiatalemberé,
356 III, 1890| midõn a vezér belépett lengõ fehér hajával, egyszerûen, csendesen,
357 III, 1890| petyegését. A ceruzák percegése a fehér papírlapokon dübörgéssé
358 III, 1890| Ház. Olyan tiszta ragyogó fehér, mint a hópihe... Nézzék
359 III, 1891| emberek, mert azok megeszik a fehér embert... És ebben van ráció,
360 III, 1891| mert éhesek és éppen a fehér emberre éhesek. De a saját
361 III, 1891| tovább az unokáikban.~De a fehér emberek emberevése visszataszítóbb
362 III, 1891| fáklyászenét, a miniszterelnök fehér ruhás leányokat. (Hogy a
363 III, 1891| Luther-rokkjában, lefityegõ fehér kravátlijával, mint egy
364 III, 1891| A macska rátok vigyorog. Fehér fogai megvillannak. A ti
365 III, 1891| magas alak, szappanhabszerû fehér szakállal. Fején lila-barett,
366 III, 1891| szerénységbõl mégis kisebb fehér pettyek vannak a nyakkendõjén,
367 III, 1891| Nem szólhat! Valóságos fehér rózsa, veres rózsa harc
368 III, 1891| fekete kötés volt, Ugronén fehér, ami mind a kettõnek igen
369 III, 1891| meggyógyul, mert azzal a fehér kendõvel elhódítja valamennyi
370 III, 1892| fogatokkal, s a lépcsõház, hol a fehér asszonyszobor áll olvasóval
371 III, 1892| is éldelegve emlegetik a Fehér Ipoly szõke apródjait (ami
372 III, 1892| a guzsalyán míg azt szép fehér kezével mind le nem fonja
373 III, 1892| Sándort kivéve). Ott ült lenge fehér hajával Tisza Kálmán, ki
374 III, 1892| fényesen kitett magáért: a fehér atilla, bíborbársony mente
375 III, 1892| azt jegyezte meg egy bölcs fehér fejû aggastyán, aki a Deák
376 III, 1892| lehunyt szempillákkal.~Kis fehér papírlap futott kézrõl kézre
377 III, 1892| minduntalan elõkerül, hol fehér lepedõben, hol korommal
378 III, 1892| Ház üvegfedelére húzott fehér vászon.~Már-már azon voltak
379 III, 1892| címer került helyére: két fehér, angolos szabású szoknyába
380 III, 1892| tiszta téli levegõ, oly fehér, üde, mint a frissen szûrt
381 III, 1893| folyosóin és a képviselõi fehér asztaloknál mozgalom indult
382 III, 1893| van még ennek az ideje. A fehér asztaloktól a Ház asztaláig
383 III, 1893| Mindjárt a kapuban ott a fehér márványtábla, melyen az
384 III, 1893| elõször, fekete kabátban, fehér nyakkendõvel, mély meghajlással: »
385 III, 1893| teremtõ barázdát szánt azon a fehér papiroson, akadozik, a fehér
386 III, 1893| fehér papiroson, akadozik, a fehér medve, aki csak külsõ burkolatjában
387 III, 1893| galambja.~- Galambnak elég fehér vagy, de a zöld ágat nem
388 III, 1893| felvágott pecsét, mint egy fehér lepke.~De milyen leleményes
389 III, 1893| vegyülõ hajával, zöld falú fehér pettyes nyakkendõjével,
390 III, 1893| fekete kabát volt rajta, fehér nyakkendõjén ott röpködött
391 III, 1893| elkezdik a marmancsvirág fehér levélkéit tépdelni: Szívbõl?
392 III, 1893| Burgnak is megvan a maga fehér asszonya, sõt a mi házunknak
393 III, 1893| földmûvelési büdzsé jön, mindig egy fehér lepedõs rém jelenik meg
394 III, 1894| egyszer csak odanyújtotta a fehér kezét, melyen rajta vagyon
395 III, 1894| malõr, jön pénteken egy nagy fehér macska és megeszi a szalonnájukat.~
396 III, 1894| megeszi a szalonnájukat.~Ez a fehér macska volt a mai szavazás
397 III, 1894| megmozdultak a fõrangú hölgyek fehér tenyerei s a fõrendiek karzatán (
398 III, 1894| nyomasztó csend, amely a fehér asztalnál gyakori, mint
399 III, 1894| mesterségesen összeenyvezett fehér galamb (a szélsõbali béke)
400 III, 1894| a választók elõtt vagy a fehér asztalnál, a Palkovicsánál
401 III, 1894| Csinos barna alak, nagy fehér homloka túlságosan felszalad
402 III, 1894| folytattak a néppel (különösen a fehér részével), még a nemes jogászok
403 III, 1894| méltóságosan, nyugodtan az õ fehér lován, de mégis úgy látszik
404 III, 1894| rázta. Õ nem nézi azt mondja fehér asztalnak a parlamentet,
405 III, 1894| jobboldaliak s õ verset csak a fehér asztalnál mond. Ámbátor
406 III, 1894| tiszta, mint az õ vakító fehér nyakkendõi, hol nincsen
407 III, 1894| fiai, unokái... Sõt egypár fehér fej talán ott is volt Világosnál.~
408 III, 1894| püspök ül. Jókai helyén fehér ruhában a jászói apát könyököl.
409 III, 1895| gyászvacsorát« adott. Ritka fehér asztal látott még Magyarországon
410 III, 1895| éltette: (a kis karonülõt fehér bársonyköpenykéjében a vacsora
411 III, 1895| vendégei elõtt az alcsuthi fehér asztalnál, hol mint valami
412 III, 1895| Szinte fiatalnak látszott: a fehér szakáll és haj rajta, mint
413 III, 1895| luxust, hogy tartott egy fehér pincsikutyát, kék selyempántlikával
414 III, 1895| barlangjába, frakkot húzva, fehér nyakkendõt kötve és fiákert
415 III, 1895| polgárkisasszonyokat, amint szép fehér kezecskéikkel a gyámolításra
416 III, 1895| olyan nagy teher az, a szép fehér kezecske megbírja, s még
417 III, 1895| gazdája is akadhat (ti. a fehér kezecskének) ezen a kedves
418 III, 1895| kigondolható virág, piros rózsa, fehér rózsa, szõke leány, barna.
419 III, 1895| s lassankint elõbújnak a fehér asztalnál, pipafüst mellett,
420 III, 1895| egy galamb tolla (ti. egy fehér galambé). Szerette az öreget
421 III, 1895| éljenzés hasad föl a tisztes fehér fej láttára.~Hochok felelnek
422 III, 1895| mosolygó, piros arcú úr, kinek fehér szakálla olyan, mint az
423 III, 1895| hallgatással tölti az idõt Fehér Miklóssal, gróf Nákóval -
424 III, 1895| hever az eleibe terített fehér papíron... Nincs mit jegyezni.
425 III, 1895| csiklandozná.~...És távol innen, fehér hóbunda alatt édesen alszik
426 III, 1895| semmi homályos sem. Tiszta fehér út az, amelyen õ idáig jött.
427 III, 1895| karzati jegyért esenkedõk. Fehér hajú, csillagkeresztes dámák,
428 III, 1895| s ahol jéghidegen nézi fehér lován Árpád (a Munkácsy
429 III, 1895| Wlassics haja közé egy pár fehér szerencseszálat vegyített
430 III, 1896| diskurzus útján nyilatkoztak a fehér asztalnál vagy a folyosón,
431 III, 1815| már a föld is. Nem a négy fehér arab paripa lábdobajától,
432 III, 1815| sokaságban.~- Jönnek! Jönnek!~Fehér kócsagtollerdõ rezeg a levegõben.
433 III, 1815| menték, s nagy lefityegõ fehér csipke nyakkendõk.~Szóval,
434 III, 1815| Felejthetetlen benyomást keltett a Fehér megyeiek bandériuma fehér,
435 III, 1815| Fehér megyeiek bandériuma fehér, aranyos zsinórú dolmányokban
436 III, 1815| megcsípte a társnõje szép fehér vállát:~- Nézd csak, Ilona,
437 III, 1815| voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül szomorú...
438 III, 1815| érdeklõdését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával.
439 III, 1815| egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi, viszi a
440 III, 1815| írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan.~Hát
441 III, 1815| megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak
442 III, 1815| Elõször csak nem olyan fehér többé, aztán olyan, mint
443 III, 1815| érzéketlenül, mint egy fehér mozdulatlan szobor, mely
444 III, 1815| átvonulásának a betûkkel barázdált fehér mezõkön. (Helyeslés.) Ez
445 III, 1815| orvosi könyvekben, hogyha egy fehér ember bõrébe beleoperálnak
446 III, 1815| azon a helyen apránkint fehér lesz és vice versa. (Derültség.)
447 III, 1815| köztudatban. A »tiszta« mandátum fehér holló. Azt a luxust már
448 III, 1896| nagy robogással.~*~Szép, fehér a világ, csillogó hó födi
449 III, 1896| mert botrány lesz.~A szép fehér vállacskáikat vonogatják.~-
450 III, 1896| a mézcsöppet.~Egyszer a fehér asztalnál õ beszélte a következõ
451 III, 1896| itt, fölmegyek elõre a „fehér terembe”, ott várom õfelségét.
452 III, 1896| Hát te is fölmégysz a fehér terembe, ahová a templomkerülõ
453 III, 1896| hívatott.~De végre benn vagy a fehér teremben, mely a budai hegyekre
454 III, 1896| Szervusz, öcsém! Jaj de szép fehér húsa volt a nagymamádnak!~
455 III, 1896| szemei vidáman ragyognak, fehér fogacskái olyanok, mint
456 III, 1896| megfigyeltem rajta mindent, a fehér cilinderét (aminõt most
457 III, 1896| volt nekem akkor az a magas fehér kalap! De szerettem volna
458 III, 1896| és fényes ingmellek meg fehér nyakkendõk és kesztyûk csillogtak.
459 III, 1896| szárnyaival és keményítetlen fehér ingével, melyet a szél megduzzasztott,
460 III, 1896| zsarnokság volt! - fordult rezgõ fehér szakállával Madarász az
461 III, 1896| észre sem veszik, milyen fehér lett odakünn a világ. Piros
462 III, 1896| obstrukció, de õ becsületes hit fehér leplében járva, talán nem
463 III, 1896| hatalmas ívlámpából áradt el a fehér villamos fény völgyön és
464 III, 1896| látszott. S az ívlámpák fehér világa indiszkrétül leplezte
|