Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| egy híres író, én meg azt mondom, hogy a jellem az ember.
2 I, 1873| csekélység is érdekel, el is mondom sorba.~...Tehát legelõször
3 I, 1873| mind elbújt a flanell alá, mondom: ebben az ijesztõ idõben
4 I, 1874| elegendõ ugye?~Azonban, mint mondom, ez mégsem annyira csodálatos,
5 I, 1874| nem akarta felcsigázni - mondom: ez a félretett választási
6 I, 1874| jogosult alárendelését: mondom, ha ez még megengedhetõ
7 I, 1874| hisszük magunkat képeseknek: mondom, midõn e feletti rosszalló
8 I, 1874| és magokat fenntartani -, mondom, ha csak e két nehézség
9 I, 1874| dicsõsége az övé; ámbár, mondom, ez csak szerény kezdeményezés,
10 I, 1874| hazát, anyagi bajaiból, mondom eltekintve attól, hogy ezen
11 I, 1874| viszonyai - én mégis azt mondom és szentül hiszem, hogy
12 I, 1874| a saját lapom olvasóira mondom, hanem egyáltalán azon szomorú
13 I, 1874| ám...~- No, én csak azt mondom az idõ jeleibõl - okoskodtam
14 I, 1875| fogadtatott a fényûzési adó. De mondom, hogy látszik célszerûnek
15 I, 1875| nem fogadtatnak, s mint mondom, a kör ennek dacára sem
16 I, 1875| számtalanszor hangoztattuk, mondom, mintha éreztük volna, hogy
17 I, 1875| delegációért (melynek õ is tagja), mondom Jókai Mór interpellálta
18 I, 1875| kiadást, mint az ideit, ha - mondom - nem vesszük is, lehetetlen
19 I, 1877| Hallgassuk...~- Én csak azt mondom, hogy nem lehet tudni -
20 I, 1877| Andrássytól. Õ tudja.~*~Különben, mondom, nem állok jót ez idillért;
21 I, 1877| lennie.~- Én? Cassagnac? Azt mondom, ne sértegessen ön, mert...~-
22 I, 1877| avatkozzatok semmibe!~Én mondom nektek, hogy egy hajatok
23 I, 1877| és a többieken.~Átfutva, mondom, e neveket, szomorúan letenné
24 I, 1877| lényege a pénz, akkor is mondom, bizony nagyon különös a
25 I, 1877| szemben, akkor egyszer sem mondom, hogy könnyen meg nem érjük,
26 I, 1877| misszióval bízlak meg. De azt mondom, el ne járjon a szád, beste
27 I, 1877| hogy sok a pénze. Nem azért mondom ezt, hogy például az arany
28 I, 1877| lopott...~Sem nem azért mondom, hogy sok a magyarnak a
29 I, 1877| emlékszik, annak én ugyan nem mondom el, nem vagyok barátja a
30 I, 1877| nagyon keserû, tehát komolyan mondom.~(Ára negyedévre 4 frt.
31 I, 1878| bátyám. Higgyék meg, én mondom, hogy nagy ember lesz ebbõl
32 I, 1878| kétségbeejtõbb mondatod után. Azt mondom, vigyázz a nyelvedre, Kálmán,
33 I, 1878| kibékült a magyarokkal.~Hát mondom, a rosszabbik Tóth Vilmos:
34 I, 1878| nem bír népszerûséggel, ha mondom mégis lehet valami, ami
35 I, 1878| világ tûnõdve.~Én pedig azt mondom, hogy már fel is találta:
36 I, 1878| Az utókor történészeit mondom, mert a jelenkoriak egyike
37 I, 1878| csizmában.~Én pedig azt mondom, hogy a nyála malter s a
38 I, 1878| talajra lel, mert hiszen, mondom, akadtak akik Kossuthra
39 I, 1878| közülök egyet, kíméletbõl nem mondom meg, kicsoda, akinél egymást
40 I, 1878| nem is lehetett; a nemzet mondom mely ezt tudja, felháborodva
41 I, 1878| nyújtott kilátás, hogy, mondom, e beszéd a nemzet jól felfogott
42 I, 1878| udvarias szóváltás bizonyítja - mondom -, hogy a kofa sok mindenfélére
43 I, 1878| nem ilyen lesz. Meglehet, mondom, mert a civilizációnak,
44 I, 1878| mármost aztán magam is azt mondom, messze mentem kissé s még
45 I, 1878| szólott az angol -, én azt mondom, vegyük meg a hullát pénzért;
46 I, 1878| származtak ide, hát csak azt mondom én osztég, hogy amit magunk
47 I, 1878| Lehetetlen!~- Becsületemre mondom. - Hanem elõbb kerítsen
48 I, 1878| is, reméljük, (reméljük, mondom Andrássy gr. érdekében,
49 I, 1878| kicsoda õ.~Én pedig nem mondom meg neki.~Minek szégyenkezzék
50 I, 1878| Ezt nem valami malíciából mondom. Szükség van rá. Én tudom,
51 I, 1879| rétegek közé.~- No Kukac! - mondom a »próféták« az ajtóban
52 I, 1879| azt hegynek!~Most már én mondom el neked, mi a bál.~Hetven
53 I, 1879| Igaz, mindegy... hát mondom, az lesz az országos blamázs,
54 I, 1879| találtam ütni egy embert - mondom neki súgva -, most itt a
55 I, 1879| pirosabb lesz utána. Miután mondom, átkozott szórakozottságom
56 I, 1879| munkásoknak. Nagyon természetesnek mondom e körülményt azért, mert
57 I, 1879| Adok magának egy virágot mondom neki egy szál rózsabimbót
58 I, 1879| dolog mameluknak lenni - mondom Jókainak -, rendõr kíséri
59 I, 1879| mundus«-t, hanem csak azt mondom, amit a »Szegedi Hiradó«
60 I, 1879| föltartóztatására, vagy nem.~És én azt mondom, hogy õ többet is tehetett
61 I, 1879| múzeumokat, hanem azért azt mondom uram, hogy minden csak bliktri
62 I, 1879| vereshajú lakótársamról.~Ez, mondom, igen makacs ellenzékeskedõ
63 I, 1879| pukkedlizett, arra ébred, mondom, hogy Bakaynak ismét elvei
64 I, 1879| uram, amint azt majd holnap mondom el, egészen céltévesztett
65 I, 1879| ellenjátékos, Tisza Lajos, nem mondom hogy tesz, de tehet a figurákkal »
66 I, 1879| a töltést Tiszával, azt mondom neki: »Te Lajos, tudod-e
67 I, 1879| dolgot mondani! Tehát nem is mondom meg önnek - de ha ön gondolkozni
68 I, 1879| kedéllyel siettem haza.~Siettem mondom, mert már rég elharangozták
69 I, 1879| teljesített, szándékosan nem mondom, hogy végzett. S ennek a
70 I, 1879| Gyermekem! Most már én is azt mondom, hogy nincs szabadság.~II.
71 I, 1879| lefõzött volna, hát én magam mondom el a dolgot, hogy Bakay
72 I, 1880| fehér szoknyák kedvéért.~Nem mondom, hogy egy ilyen elesés reklám,
73 I, 1880| mal y pense), becsületemre mondom, csupán azért említek, mert
74 I, 1880| igaza lesz.~Ha pedig én mondom, hogy »éppen a ruhanélküliség
75 I, 1880| Jankovich Miklóssal történt, mondom, de bízvást megtörténhetett
76 I, 1880| kivágtalak a bajból. Hanem azt mondom, ezentúl tisztességes öltözetben
77 I, 1880| Miklós toalett-históriáját mondom el a nógrádi Jankovich Miklós
78 I, 1880| volt összeenyvezve, én, mondom, nem tehetem azt, hogy Dobó
79 I, 1880| semmit róla, míg én nem mondom.~S azóta Simor sohase mondott
80 I, 1880| hol megperzselõdik, ha, mondom, önkényes hajlamai mégis
81 I, 1880| minisztériumok ekkoráig, ha nem mondom is (pedig csak udvariasságból
82 I, 1880| csak udvariasságból nem mondom), hogy rossz akarattal viseltettek
83 I, 1880| azt mindenütt, e politika, mondom, a múlté; nem lehet az program
84 I, 1880| utána.~Csodálatos véletlen, mondom, és mégis igen természetes,
85 I, 1880| példányképe a rák.~Nem azért mondom, hogy a rák ollójával példálózzam (
86 I, 1880| változott. Valahányszor, mondom, a Hiradó tudós referense
87 I, 1880| magának megszereznie, - mondom, nem szólnánk semmit, ha
88 I, 1880| nekünk igazság, szavazzunk!«, mondom, ez eljárás éppen a Színügy-Egyletben
89 I, 1880| a mi szavunk.~Megvártuk, mondom, míg megkapta a színházat -
90 I, 1880| koplaljon, hadd nyomorogjon. Azt mondom, apjuk, ha egyetlen árva
91 I, 1880| ezt aztán nem értem. Csak mondom én, hogy furcsa istenteremtései
92 I, 1880| nézetemmel, - aminthogy el is mondom ehelyütt, elrettentésére
93 I, 1880| kor írói -, én pedig azt mondom, hogy minden vidéknek, városnak
94 I, 1880| Saját énjétõl merítettnek mondom s hasonlatot azért, mert
95 I, 1880| fognak hallgattatni.~Azért mondom talán, mert nálunk olyan
96 I, 1880| irányulnak minden oldalról. Azért mondom, minden oldalról, mert nemcsak
97 I, 1880| dolog ilyenbe avatkozni - mondom. - Mert nagyon pompás város
98 I, 1880| pukedlizett, arra ébred, mondom, hogy Bakaynak ismét elvei
99 I, 1880| ellenjátékos, Tisza Lajos, nem mondom, hogy tesz, de tehet a,
100 I, 1880| követjelöltet 1875-ben. Fölkarolták, mondom, de nem választották meg.~
101 I, 1880| városnak, - nagy kérdés, mondom, hogy az örök vacillálás
102 I, 1880| igaza lesz.~Ha pedig én mondom, hogy »éppen a ruha nélküliség
103 I, 1880| vármegyének van), a Nógrád megyei, mondom, de bízvást ráfoghatnám
104 I, 1880| Miklós toalett-históriáját mondom el a nógrádi Jankovich Miklós
105 I, 1880| Gyermekem! Most már én is azt mondom, hogy nincs szabadság!~Ez
106 II, 1883| némelyikre. Becsületemre mondom önnek, kollega, hogy két
107 II, 1883| hogy volt elég, de szavamra mondom, egyet sem zsákmányoltam
108 II, 1892| a múzsa.~Most pedig azt mondom, hogy mi az ördögöt írjon
109 II, 1902| fonttal.~- Lássátok, urak! - mondom nekik - ti panaszkodtok,
110 II, 1908| helyett; ebben az idõben mondom valóságos jótétemény volt
111 II, 1912| Megsokallta a vendéglõs (mert, mondom, a pesti embereknek nincs
112 II, 1916| szemekkel.~- Barátom! - mondom az egyiknek - látja ön ezt
113 II, 1917| Splényi Ödönnel összekötni - mondom a központba.~- Azonnal -
114 II, 1919| képzeljük a zászlókra, nekünk - mondom - talán sokkal jobb volna
115 II, 1881| és semmire. Becsületemre mondom, még lapot sem olvastam
116 II, 1881| szabadelvû nevet vette föl, - de mondom, én a détailokkal nem törõdöm.~ ~
117 II, 1881| közös hadügyminisztérium, mondom, mohón kapott a dolgon,
118 II, 1881| savanyúvizet nyári idõben, mondom neki:~»Eredj, fiam, tedd
119 II, 1881| ön tréfál...~- Szavamra mondom... hiszen meg fog ön gyõzõdni
120 II, 1881| tudósítóink.~De a foglalkozás, mondom, azonos - ami igen kellemes
121 II, 1881| a tagok között? Kérdés, mondom, mert - gondolom - mégiscsak
122 II, 1881| valami szót kijavított - mondom Hindynek. - Szeretném látni.~
123 II, 1881| fõtisztelendõ urat!~*~Hát én is azt mondom a Deák-szoborról, hogy mindenesetre
124 II, 1881| restituálni.~A nemesség ma, mondom, két részbõl áll: szíves
125 II, 1881| ültetnek.~Mert becsületemre mondom, vannak kisasszonyok, kiket
126 II, 1881| rendeletet közegeimnek:~Urak! mondom nékik, mielõtt kétszer lenyugodnék
127 II, 1881| igazságszolgáltatás. Mert a magyar föld, mondom, ingyen termi a mogyoróvesszõket.~
128 II, 1881| adjatok tanácsot!~- Én azt mondom - szólt az egyik -, törjük
129 II, 1881| Megéljenezték.~- Én azt mondom, urak - szólt a másik -,
130 II, 1881| nézetem. Így azonban azt mondom, fürészeljünk le a kõbõl
131 II, 1882| ez esetleg meglátogatná), mondom az öreg Hugo Viktort egyszer
132 II, 1882| hány pengõsök?~- Csak azért mondom, kérem alásan... mert hogy
133 II, 1882| nevetségessé, becsületemre mondom, te vagy s te voltál az
134 II, 1882| szép emberek vagytok! Azt mondom otthon a feleségemnek: »
135 II, 1882| Nagyon szívesen, Pali - mondom neki -, milyet akarnál?«~
136 II, 1882| keveset, ... mire lehetnének, mondom, kíváncsiak egyébre, mint
137 II, 1882| tövét, ebben a sötétségben, mondom, elvész a diplomáciai talentum
138 II, 1882| sohasem adtam semmit.~Hát én, mondom, már leszámoltam külsõmre
139 II, 1882| mozdítani masírozás közben.)~Hát mondom megtanulják, de az magában
140 II, 1882| sikerül neki.~Csakhogy, mondom, az az átkozott redukálás
141 II, 1882| megmentõjé«-nek, Horváth Gyula, mondom, e munkakörében folytonos
142 II, 1882| Ma meg ellenkezõleg... de mondom, ne rohanjunk.~*~Tegnap
143 II, 1882| is, amelyet beszívunk, de mondom, mindent megbocsátanánk -
144 II, 1882| emóció volna ránézve. De mondom, nincs érzéke az emóciók
145 II, 1882| Nos, aztán?~- Aztán, mondom, az ember megborotválkozhatik
146 II, 1882| kifundálva okosan... Becsületemre mondom, hogy csak a köröm... De
147 II, 1882| éppen, éppen...~- Aha! Ha mondom éppenséggel olyan kákabélûek
148 II, 1882| az igazi Pakas!... Az, ha mondom...«~A TŐZSDÉN~Ámor már sokáig
149 II, 1882| Vajon neki bók-e, ha azt mondom, hogy õ a legokosabb ember
150 II, 1882| Vigyázzatok, gyerekek, azt mondom, ezzel az eszlári kérdéssel,
151 II, 1882| szónokok se tudnak. Történt, mondom, hogy egy hiszékeny ember
152 II, 1882| Csanády. Hát nem mindig mondom, hogy kár volt neked megtanulni
153 II, 1882| dolog! Lassan a testtel, azt mondom! Hagyjatok már legalább
154 II, 1882| eltörlését is behozni. Mezei, mondom, drukkol és szorongatásokat
155 II, 1882| sok az egyforma arcú, s mondom a tanfelügyelõnek:~- Te,
156 II, 1882| éppen a »tisztelt Ház«.~Mondom, elõbb indultam, de sokkal
157 II, 1883| Nem bizony szegények - mondom.~- De ugye a mágnások se
158 II, 1883| olyan hangosan beszélgetni.~Mondom, ebben volt a gaukleria,
159 II, 1883| lapodba... tudod, csak neked mondom.~Egyesy közbe szeretne kiáltani:~-
160 II, 1883| lesz.~Az elõadói széken, mondom, Kõrösi ül. Nézzünk hát
161 II, 1883| távozási engedélyt kapott, hát, mondom, Csanády bátyánk széttekintvén
162 II, 1883| gyülemlett volna meg mocsárnak, mondom, e szörnyû lehangoltságban
163 II, 1883| elõnevet.~- Nem értem - mondom neki.~- Hogyan? Ön semmit
164 II, 1883| esõ részt, Tisza Kálmánról mondom, még azt is fel lehet tenni,
165 II, 1883| úgyis olyan unalmas nap van, mondom, hát menjünk át egy kis
166 II, 1883| sem kívánok. Becsületemre mondom.~- Gondolkozzék csak...~-
167 II, 1883| szerkesztõ: Visy Imre, ha, mondom, nincs ott Madarász, senki
168 II, 1883| nyájas olvasót, becsületemre mondom -, nem lesz semmi, el fog
169 II, 1883| romjain.~Mindezeket nem én mondom, de Göndöcs apó, a tiszteletbeli
170 II, 1883| beleszólott ebbe is -, mindaddig, mondom, sõt még azután is, szomorúan
171 II, 1883| a dinasztiának.~Szapáry, mondom, megnézte a lajstromot,
172 II, 1883| Hírlapban?~- Írja az ördög! - mondom gyanúpörrel élve. - De mért
173 II, 1883| része, amit õ gondol ki.~Hát mondom ez az én kollegám újságolja
174 II, 1883| Pauler, hanem közbejöttek, mondom, Helfy, Gyõry Elek, majd
175 II, 1883| és az is lesz, ha én mondom... én pedig mondom. Mert
176 II, 1883| ha én mondom... én pedig mondom. Mert igenis vannak még »
177 II, 1883| sóhajtása:~- Nem... lelkemre mondom - így monologizált -, nem
178 II, 1883| Gábor.~- No, én csak azt mondom - folytatja Szilágyi -,
179 II, 1883| is, csak te szeress!)~Nem mondom meg, hogy ki fordította,
180 II, 1883| Megmondjam? Ne mondjam?~Nem mondom meg, mert engem az asszonyok
181 II, 1883| egyszer megharagítani. Hát nem mondom meg.~Hanem bezzeg rohant
182 II, 1883| nyugosztalja meg szegényt! Hát mondom, az én fiam már tud görögül;
183 II, 1883| le az érettségi vizsgát.~Mondom, egy reggelen éppen reggelizni
184 II, 1883| aranyos sziporkáival -, mondom, abban járok, de persze
185 II, 1883| gyerekek... becsületemre mondom. Én akkor elmegyek valahova -
186 II, 1883| házasodni, becsületemre mondom.~Végre egyszer egy gyönyörû
187 II, 1883| rézkilincseket. Oh, a gazemberek, mondom magamban, hát nem tudnak
188 II, 1883| eset amazzal! Becsületemre mondom, analóg.~Nem beszélhette
189 II, 1883| No, ne is köszönj le, azt mondom. Neked még szép jövõd van
190 II, 1883| két forintért senkinek sem mondom ki ezt a szót, hogy »köszönöm«.~-
191 II, 1883| László Mihály: Szavamra mondom önnek, olyan koszttal élnek,
192 II, 1883| Csak a legújabb adomáját mondom el.~———————————————————~
193 II, 1883| teremdekoráció?~»Slavna sedriá«-nak mondom pedig a tek. törvényszéket,
194 II, 1883| A dolog különben, mint mondom, igen egyszerû.~És most
195 II, 1883| No, mit mond hozzá?~- Azt mondom, hogy halomra össze van
196 II, 1883| hullára tehát magam is azt mondom, hogy nem az Eszteré.~-
197 II, 1883| nem állítom), de komolyan mondom, szerette is õket. Ragaszkodott
198 II, 1883| kipolitúroztatni«, Eötvös ma, mondom, úgy nézett ki, mint egy
199 II, 1883| vádlottak padjáról:~- Azt mondom, fiam! - szólt ökleit figyelmeztetõleg
200 II, 1883| Nem uram, becsületemre mondom, õ is antiszemita. Hiába
201 II, 1883| uram, mert magam is azt mondom, hogy egy leány eltûnt Eszlárról.
202 II, 1883| kolóniákat senkinek...~- Persze - mondom kelletlenül -, csak hogyha
203 II, 1883| hajszálnyira van egymástól), ha, mondom, nem elõzte volna is meg
204 II, 1883| nyúljatok a harangkötélhez, azt mondom.~Az egyik a szõlõre tartotta
205 II, 1882| mulattatták leginkább, azért mondom hogy a hallgatóságot, mert
206 II, 1883| hátha megbosszankodnak, mondom, õfelségeik, s azt találják
207 II, 1883| Szervusz, fiskális! - mondom, s sietek elhaladni mellette,
208 II, 1883| halhatatlan leszel, becsületemre mondom. Ha te azt jól megírod,
209 II, 1883| embereket.~Így nem lett, mondom, Kovács János uramból semmi,
210 II, 1883| ki tudja, mi a sorsa... Mondom pedig azért, mert Móricz
211 II, 1883| elbicsaklott a nyelve.~- Azt mondom én - így szólt -, ha én
212 II, 1883| elfogyna belõle... de komolyan mondom, hogy elfogyna vagy...~-
213 II, 1883| okosabbak az embereknél.~Mondom, Eszter él-hal a nyalánkságokért.
214 II, 1883| ócska kalapot? No, hát azt mondom én az uraknak, hogy az én
215 II, 1883| annál is inkább, mert mint mondom, ezek a minket taposó ismeretlen
216 II, 1883| miniszterelnökség.~Így gondolkoztak, mondom, s mikor kevés vártatva
217 II, 1883| csillogó piedesztált emelni.~Mondom, apró dolgokból bontakozott
218 II, 1883| törvénytudomány. Lelkemre mondom, én e szembesítés után a
219 II, 1883| suhogása -, ezek az inasok, mondom, mire is vágynának többre?
220 II, 1883| ezt a kalapot? No, hát azt mondom én az uraknak, hogy az én
221 II, 1883| hallatszanék a locsogása...~Mondom, a kunyhók be voltak bútorozva
222 II, 1883| beszélem és ezeket, mikor - mondom - önök, akiknek elfecsegem,
223 II, 1883| felsõház... Azért hát azt mondom, Gábor, mozogj te is. Minden
224 II, 1883| Fölvették a pénzt. Becsületemre mondom. Magam láttam.~Hírnökök
225 II, 1883| orátor. Vannak játszi napjai, mondom, amikor még a Gury erkölcstana
226 II, 1883| nem engedte.~Én meg azt mondom, hagyjuk el a Polit beszédét
227 II, 1883| elfogadják.~No hát én azt mondom, hogy a javaslat nagyon
228 II, 1883| tollával?~- Hatszáz forintot - mondom restelkedve.~- Ugyan ne
229 II, 1884| szavazzunk!~- Ne még, míg el nem mondom... - lihegte Gyulai.~- Szavazzunk!~-
230 II, 1884| szeretne írni.~- Regényt? - mondom. - Az igen helyes dolog.~-
231 II, 1884| Hát mondom, az ilyenféle lapok most
232 II, 1884| folyásáról.~- Mégiscsak azt mondom én, sógor, hogy nem bolond
233 II, 1884| mégiscsak a Mihály béres!~Mondom a Híradón tanultam silabizálni,
234 II, 1884| mellettök. Nem lépnék fel, mondom, mert meg tudom becsülni,
235 II, 1884| szerencsésebb. De édes fiam, azt mondom ám nektek, amit a gereblye
236 II, 1884| Zágrábban, uraim, szavamra mondom, de éppen az este vacsoráltam
237 II, 1883| reminiszcenciákkal... a folyosó, mondom, visszaadta Tisza erejét,
238 II, 1883| ellenem felállítani. Hát mondom magamban, hiszen vagyok
239 II, 1883| szigorúan. - Hát akkor nem mondom, kérem alássan.~Kõrösi Sándor
240 II, 1883| kegyét, az biztos. Bizony mondom nektek, a mi malmunkra való
241 II, 1883| mert nem programbeszédben mondom), a folyosói szivar a mértéke
242 II, 1884| volt már a haza... mint mondom - sehol, csak a könyvekben.
243 II, 1884| kombinatíve érnek össze.~Pedig, mondom, annyira szakadozottan írja
244 II, 1884| hogy »Zöld Ház« lesz. (Nem mondom meg, miért, mert nem szeretek
245 II, 1884| mindenfelé.~S milyen alakok! Nem mondom ugyan, amit a faluról jött
246 II, 1885| csak tréfál.~- Szavamra mondom.~- Tudja is ön! Önök csak
247 II, 1885| Nem, nem Zsiga, komolyan mondom, az ilyen cikkeket nem volna
248 II, 1885| bevégezte szónoklatát. Komolyan mondom, bevégezte, hanem rosszul
249 II, 1885| ért magyarul.~Nem azért mondom, mintha gáncsolnám, mert
250 II, 1885| azalatt.~»Most már én is azt mondom, hogy görcsösen ragaszkodik
251 II, 1885| és folytonosan turbáltak. Mondom a feleségemnek: »Rendezd
252 II, 1885| Lajos azt üzente és a többi. Mondom a feleségemnek: »No, én
253 II, 1885| változom«.~Hát én csak azt mondom neked hogy egész mostanáig
254 II, 1885| háttérrel) elannyira tetszik, mondom, a kép a lapoknak, hogy
255 II, 1885| leszen a mûködése. Hát azért mondom, hogy nagyot segített rajta
256 II, 1885| szolgálatában állott.~Azért mondom, hogy »amennyire lehetséges«,
257 II, 1885| ott, a mi fajunkból.~De mondom, ez egyszer még jól van,
258 II, 1885| Gilicze Ferkó szobrával, hát mondom: vegyék meg; kínáltam tíz
259 II, 1885| ruháját eltestálja a hazának.~Mondom, így álltak a dolgok, midõn
260 II, 1885| tudom.«~»Már én pedig azt mondom, hogy még védelmezni is
261 II, 1885| élünk, hiába.) De nem azért mondom, mintha Gajárit akarnám
262 II, 1885| ilyenkor a folyosón.)~Hát mondom, nézzünk szét még egyszer.
263 III, 1886| szebb hely a világon. Azért mondom „most”, mert volt ám szebb
264 III, 1886| igazgató kétkedõn.~- Szavamra mondom.~- Ah, az akkor más - szólt
265 III, 1886| szőtte már a pók.~De ha mondom: »Cingiling!~Hókusz-pókusz!
266 III, 1886| Örökké csak szundikál.~De ha mondom: »Cingiling!~Hókusz-pókusz!
267 III, 1886| gazdám.~Járjad, járjad, ha mondom,~A többire mi gondom!~-
268 III, 1886| elszomorítasz.~- Hát akkor nem mondom.~- Valld ki mégis, mit fõznél -
269 III, 1886| következmények nélkül.~Azért hát azt mondom az én kedves barátomnak,
270 III, 1886| szemrehányón.~- Éppen azért nem mondom meg, nem keserítlek.~- Meg
271 III, 1886| Beniczky Ferenc.~Nini - mondom magamban -, hát nem célszerûbb
272 III, 1886| szó... Ha más volna, nem mondom, de dohány...~Megrezzent
273 III, 1886| fogadták a beszédet, mert, mint mondom, úgy tudja elõadni a legnagyobb
274 III, 1886| magában gróf Andrássy Gyula.)~Mondom, röstelkedék Hunfalvy Pál,
275 III, 1886| rendezéséhez.~(Szavamra mondom, nem tréfálok - tessék a
276 III, 1886| ülök«. Azazhogy mégsem ezt mondom. Mert az ellenzék azt találná
277 III, 1886| annak gondoltam.~Hátha, mondom magamban, én se írnék errõl
278 III, 1886| No hát én erre azt mondom, hogy egy képviselõnek az
279 III, 1886| tovább a történetemet.~Hát mondom, most még kevésbé bírtam
280 III, 1886| azért kétségbe, öreg, ha mondom... ha már így van, így van.
281 III, 1886| csak a többségre érti:~- Mondom zsiványok vagyotok; de nem
282 III, 1886| Hiszen tudják önök, miért mondom.)~Nem kötelezett tehát semmi
283 III, 1886| szívesebben látnók a németet), mondom tekintettel a határainkon
284 III, 1886| ebédet sem értek nekem.«~Mondom, már majdnem annyira voltam,
285 III, 1886| Benne kell lennem, ha mondom. Keressétek!~Most aztán
286 III, 1886| Már én csak mégis azt mondom, tekintetes bíróság, hogy
287 III, 1886| az ország.~Az öröm, mint mondom, általános. A barátjai örülnek,
288 III, 1886| Bolondság az egész, ha mondom. Próbálgatjuk, hogyha a
289 III, 1886| az ilyen ritkaságokat) -, mondom ott a vígabbik folyosón
290 III, 1886| semmit sem szól errõl.~Hát mondom, úgy volt eleinte, mikor
291 III, 1887| esztendõnek az utolsó napján, nem mondom el, melyik esztendõ volt,
292 III, 1887| hûvös nyári estén. Ejnye, mondom magamban, el kellene lopni
293 III, 1887| új név!~Ah, de minek is mondom, hogy új név, hiszen önök
294 III, 1887| föltámadásig.~Egyenkint, mondom, szinte lehetetlen konstatálni
295 III, 1887| valamit mégis mondjak, hát azt mondom a baranyaiak iránti tekintetekbõl,
296 III, 1887| vele a szerkesztõségbe és mondom a szerkesztõmnek, hogy hadd
297 III, 1887| Ördögöt! Tegnap volt, ha mondom... Most volt, azazhogy most
298 III, 1887| egyhangúlag ment keresztül.~Azért mondom majdnem, mert Beöthy Algernon
299 III, 1887| ki szereti.)~De ha mint mondom a legrosszabb helyzettel
300 III, 1887| fõispánt?~Bizony, bizony, mondom nektek, hogy az emberséges
301 III, 1887| is Károly vagy Domokos.)~Mondom, lehet, hogy a Nándorok
302 III, 1887| van az, Zöld Ferenc uram - mondom neki. - Elhamarkodja kegyelmed
303 III, 1887| tud diktandó írni.~Igazán mondom ezt a gyermekekrõl. Nagyobbak
304 III, 1887| Esküdj meg.~- Szavamra mondom, hogy a legislegutolsó.
305 III, 1887| csodálatos eleganciáján. Mondom a feleségemnek: »Ember legyen,
306 III, 1887| titulust. Becsületemre mondom, titulust kérnek.~Elõadják,
307 III, 1887| szállítják a házhoz. Szavamra mondom, nem az az indok vezetett,
308 III, 1887| kétheti élményeit.~- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr nagyon
309 III, 1887| újságomat.~Hát Váradig, amint mondom, elolvassa a lapokat, a
310 III, 1887| reális alap?~- Hát ha akarod, mondom.~- De nem mernél rá fogadni?~
311 III, 1887| mosolyogják.~- Hát fogadjunk! - mondom.~Egyszerre négyen is nyújtották
312 III, 1887| Fejérváry mondta, hanem én mondom.)~Egy hasonlatot is mondott
313 III, 1887| nagyjait.~Csak ma olvastam, mondom, a Helfy cikkét, melyben
314 III, 1887| hallgatagságba.~- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr meg van
315 III, 1888| fejét rázta:~- Én csak azt mondom, hogy bejön, bejön komám,
316 III, 1888| az asztalra.~- Bejön, ha mondom.~- De bizony nem jön.~-
317 III, 1888| szemekkel, kissé piros orral.~Mondom, a rossz nyelveknek sem
318 III, 1888| sok jó ebédjeiért. Azért mondom nyomtatott sort, mert nyomtatatlanul
319 III, 1888| a Budapesti Közlönybõl). Mondom, kritikusi szemmel kezdém
320 III, 1888| nem hiszek tévedni, ha azt mondom, hogy az ellenzéki közönséget
321 III, 1888| szomorú. Hanem most már én mondom el az enyimet.~- Halljuk!~
322 III, 1888| Úgy van! jobb felõl), hogy mondom addig is, amíg teljesen
323 III, 1888| hanyatlik hátra támlányára.~Hát mondom, Helfy beszédje alatt csak
324 III, 1888| százszor leírtam már?~Azt mondom: örülök neki. Szeretem,
325 III, 1888| nevû képviselõ.~- Szavamra mondom.~A terembiztos beszaladt
326 III, 1888| legutolsó beszédét és azt mondom, hogy az már valami.~- Hát
327 III, 1888| bolond, hogy sikerülhet« mondom, azoknak is, akik nem értenek
328 III, 1888| környékén még e szakmakörrõl.~- Mondom, hogy kártékony ital a szesz. ...
329 III, 1888| Dehogy, Andrássy Manóról, ha mondom.~- Lehetetlen! És mit csinált
330 III, 1888| dicsekedett Beniczky. - Szavamra mondom, minden a legsimábban megy.
331 III, 1888| Lángész ez a kölyök, ha mondom. « Csak a rendõrkapitány
332 III, 1888| büdzse tárgyalásánál.~- Mondom, feltûnt nekem, s tudakozódtam
333 III, 1888| a törvényhozó test, mint mondom, a legnagyobb potentát,
334 III, 1888| kíváncsiság.~- Asszony - mondom a feleségemnek -, ma a Házba
335 III, 1888| közvélemény. Nem, nem, ezt se mondom el. Hanem heuréka! Elmondom
336 III, 1888| hallgat.~Így szépült meg, mondom, lassankint Eötvös. Beszédje
337 III, 1888| kisfiamat (»Viszlek gyerekek« - mondom nekik; azok nem értettek,
338 III, 1889| könyvben?~- Olvastam, de nem mondom meg.~- Ne gyötörj, kérlek,
339 III, 1889| kihallgatni a szónokot, ha mondom.~Mire a jólelkû mamelukok
340 III, 1889| Beszélj csak, beszélj. Majd én mondom meg az igazit.~S építi tovább
341 III, 1889| vonással vetem papírra.~Hát mondom, fölzúgott a zajos helyeslés
342 III, 1889| Bittót a szerzõjéül. Hát mondom, már majdnem Bittót is idézték
343 III, 1890| mell nincs Európában, ha én mondom.~Miska bácsi hát nem ment
344 III, 1890| Baldácsy báró se él már. Mondom, nem bízom a sikerben, de
345 III, 1890| forinton felül 26 krajcár - mondom neki mosolyogva. - Ezzel
346 III, 1890| tévedtem, leplezetlenül mondom el, hogy a magyar irodalom
347 III, 1890| nem eszik, de õ sem eszik.~Mondom, nem volt hozzá valami nagy
348 III, 1890| Egyenesen a királyi Burgból, ha mondom. (S jelentõségteljesen kacsintott
349 III, 1890| Nagy-Sarlónál?« - kérdi egy hang. »Mondom Nagy István õrnagynak a
350 III, 1890| garabonciás diák az, ha mondom.~- Csakugyan az lesz. Mit
351 III, 1890| fantáziáját kérni kölcsön.) Mondom, tegyük fel, hogy õket fogja
352 III, 1890| hajlandó szögre akasztani.~Hát mondom, megy már hazafelé Madarász,
353 III, 1891| Illyés Bálint). Tegyük fel, mondom, hogy a Naplóék már szétszórták
354 III, 1891| odavész.~Egyes emberek, mondom, mindig akadtak, de kettõs
355 III, 1891| kéjjel szürcsölnek fel, mondom, hogy szónoklat közben mi
356 III, 1891| megborzong. Én hát csak azt mondom, keresztény ellenzéki lelkek (
357 III, 1891| gondolja valaki tudósnak.) Mint mondom, a kodifikátor meglátogatta
358 III, 1891| dühösen ugrott föl: »kevés ha mondom«. (Õ legalább is nyársra
359 III, 1892| egy újat!~- No hallja - mondom fölháborodással -, maga
360 III, 1892| garasomat a láncomon azért nem mondom óraláncomon, mert óra csak
361 III, 1892| vagyok.~- Ne okoskodj, ha mondom, hogy szomorú vagy.~- Hiszen
362 III, 1892| terefere ezekrõl beszélni.~Hát mondom tíz-tizenöt embernek még
363 III, 1892| esetén »félnégyre tollba mondom a végrendeletemet, elbúcsúzom
364 III, 1892| kerületbe. Õ is dühös:~- De ha mondom - kiáltja rekedten -, nem
365 III, 1892| emlékeznek. Mindenütt ült már, mondom, valaki, csak az elnöki
366 III, 1892| nem volna. Nem megyek, ha mondom. Nem vállalom a dolgot.~
367 III, 1892| kisebbíteni Pantocseket. Azért mondom ezt, mert a patikák külsõ
368 III, 1892| röpködnek szerte, rakétáknak mondom, de inkább gorombaságok.~
369 III, 1892| Tapasztalt ember vagyok, én mondom nektek. Emlékezzetek rá.~-
370 III, 1892| szemfülesek, mert bizonyára mondom nektek, hogy gyanús alakokat
371 III, 1892| ilyenkor Polónyi?~*~Ezért mondom én, hogy Szapáry egy hipochondrikus
372 III, 1892| Semmi. Csak úgy ok nélkül mondom el. Hánykolódtam, bosszankodtam,
373 III, 1892| nekünk rossz.~- Nagy kár - mondom -, hogy te meg nem a lábaddal
374 III, 1893| annyira szükséges. Szükséges mondom, hogy ebben az országban,
375 III, 1893| Lukácsot, aki, ha én azt mondom, hogy ma hétfõ van, számokkal
376 III, 1893| írók közt.~Hagyjátok el, ha mondom, ezt a rossz szokást, vagy
377 III, 1893| miniszteri titulussal. Hát mondom, amint éppen tarokkozik (
378 III, 1893| falat kenyér.~Nem értem - mondom -, mért fél ettõl Tisza
379 III, 1893| históriát meghamisítani.~Mondom, mindenki jól beszélt, s
380 III, 1893| ilyenkor Nopcsa Elek?), mondom, bár voltak kellemes témák,
381 III, 1893| kedves Nácim mellé és azt mondom neki: »No, én már megint
382 III, 1893| szemeimmel - de becsületemre mondom, nem olyan értelemben...
383 III, 1893| volt. A nemzeti párt, amint mondom, már tegnap kisírta magát,
384 III, 1893| amin a kéziratjuk van. Mondom, egyre rakta le Apponyi
385 III, 1893| nem bánnám, becsületemre mondom, de hogy egy olyan jámbor,
386 III, 1893| feljövetel, Klárika), végre, mondom, kibontakozott a mi sorainkból
387 III, 1893| Furcsa!~- Becsületemre mondom, engem bízott meg a király.~
388 III, 1893| kezében«. (Becsületemre mondom pedig Klárika, hogy vacsora
389 III, 1893| intrika lappang.)~Ezt - mondom - sajnálom, de csoda-e,
390 III, 1893| kedvedért ültem le. Becsületemre mondom. Mert Sváb Károlynak házai
391 III, 1893| kérdezni valója lehetne?~Hát mondom, Helfy vállalkozott a kérdezõ
392 III, 1893| keszeget, mint az ujjam, ma, mondom, nagy szorultságukban még
393 III, 1893| Egyszóval nincs többé ellenség. Mondom, hihetõleg a nemzeti párt
394 III, 1893| elkészítéséhez.~A párt, mondom, harcra kész, s csak úgy
395 III, 1893| vitát ekképpen:~- Én nem mondom, hogy van történelmi hatás,
396 III, 1893| történelmi hatás, se azt nem mondom, hogy nincs, hanem csak
397 III, 1893| túlságosan sikerül.~Hogy miért mondom, túlságosan, és miért mondom,
398 III, 1893| mondom, túlságosan, és miért mondom, hogy félek, ez az én politikám.
399 III, 1893| jobban tudjátok ezt.~Hát mondom, elhíreszteltem, hogy én
400 III, 1894| közjegyzõségbe. Künn ültem, mondom, egyedül, meglehetõsen kedvetlenül,
401 III, 1894| altattak el. Becsületemre mondom, azt cselekedték.~Hogy mit
402 III, 1894| tízparancsolathoz. Ezt én mondom önöknek.«~Katánghy Menyhért,~
403 III, 1894| ahol egy mentõkocsi idõzik; mondom, a lapok s köztük a Napló
404 III, 1894| Házat,~Szép hölgyeim! én mondom ezt,~ Nem árt a vigyázat.~
405 III, 1894| láthatólag nõ.~A szónokok, mondom, még beszélnek. Beszélnek,
406 III, 1894| is. Miért ne hagynám?~*~Mondom, nem írtam volna többé,
407 III, 1894| elment a te eszed? Komolyan mondom, gyanakszom, hogy valami
408 III, 1894| volt, Klári, becsületemre mondom, lehetetlen volt. Elégedjetek
409 III, 1894| Kossuth-gyászból kifolyólag. Azért mondom az utolsóelõtti, mert a
410 III, 1894| a saját meggyõzõdésemet mondom, azért kiabáljátok: »Ne
411 III, 1894| Álmoskönyv 37 lap.)~Hát mondom, a kabinet küszöbön levõ
412 III, 1895| tréfálni.~- Becsületemre mondom meglesz, csak ügyesen kell
413 III, 1895| Nono, fiatal barátom, ha én mondom... Amit egyszer én mondok.
414 III, 1895| csinálod, amit õk? Gyere, ha mondom.~Megfogta a galléromat,
415 III, 1895| ugyan nem lesz követ, azt én mondom. De uramfia, nem is nekünk
416 III, 1895| imigyen:~- Nem lesz meg, ha mondom... ha egyszer én mondom...
417 III, 1895| mondom... ha egyszer én mondom... Macska legyek, ha engedem.~
418 III, 1895| az ember. Hát én erre azt mondom önnek, uram, hogy én azért
419 III, 1895| a szívemen, azt én ki is mondom.~Egész éjjel hallottam,
420 III, 1895| szemével.) És végre is, mint mondom, vén, lomha csont vagyok,
421 III, 1895| vagyonra tesznek szert~Mindig mondom, ezek a szerencsétlen újságok
422 III, 1895| családnak. Becsületemre mondom, érdemes volna külön sztenográfust
423 III, 1895| csak a margóra juthat. Azt mondom én Kriska, hogy újra üzlethez
424 III, 1895| szakács, Kriska. Meglesz, ha mondom.~- János, te vagy a legnagyobb
425 III, 1895| szomorú dolgot, mégiscsak...~- Mondom már, hogy semmit se hallottam.~-
426 III, 1895| megszokott frázis. Nem azért mondom, hogy az »utóbbiak«, mintha
427 III, 1895| de még ez nem elég (azt mondom én), még jó étvágyat is
428 III, 1895| egyetlenegy csizmát se tud varrni.~Mondom, csekély a különbség írók
429 III, 1895| Nem tudok beszélni, ha mondom. Nem tudok, nem tudok...~
430 III, 1895| Hát némi figyelmet keltett mondom, az új képviselõ. A megjegyzései
431 III, 1895| miniszterelnök lesz.~- Nem lesz, ha mondom - viszonzá mogorván az elõbbi.~-
432 III, 1895| nem mameluk szempontból mondom (mert ami igaz, igaz, tõlünk
433 III, 1895| megalázásának (magam is mondom) kissé túl élénk leírását.~
434 III, 1895| szórakozottság!~- Csak azért mondom - bontogatja ki Wlassics
435 III, 1895| lajstromán a szavazatokat. Hát mondom, nemcsak a belsõ helyiség
436 III, 1895| célirányos. Azért mégis azt mondom, hogy minek ragasztani helyi
437 III, 1895| az ellenzéki kalapokra.~Mondom, ravaszkás mosollyal hallgatta
438 III, 1815| barackot nyomni a búbjára.~De mondom, szép napfényes idõ volt,
439 III, 1815| egy írót. De én azt nem mondom, mert örülök rajta, hogy
440 III, 1815| ne legyen igaz, ha én azt mondom, hogy nem igaz, s inkább
441 III, 1815| hogy... De majd sorjában mondom el. Mert az urak nem értik
442 III, 1815| igaz lenne is, de mikor mondom, nem igaz.~Hagyják, tisztelt
443 III, 1815| nagy lesz a többség. Azért mondom kedvezõtlennek a helyzetet,
444 III, 1815| jó magyarok... de, amint mondom, kevés a kerület, és sok
445 III, 1815| Elnök fölpattant.~- Hát én mondom? Én semmit se nem mondom. -
446 III, 1815| mondom? Én semmit se nem mondom. - Aztán vidám bonhómiával
447 III, 1896| Alkalmasint Gorove alatt. Azért mondom, hogy alkalmasint, mert
448 III, 1896| csókolom.~- No, no, ha én mondom. Nem tûrhetem, hogy kínlódjék
449 III, 1896| Nocsak üljön föl, ha mondom, ha úgy kívánom.~- A kegyelmes
450 III, 1896| Az, az. - Hát beszállok, mondom, egy traktérba - a mennydörgõs
451 III, 1896| Utcunque. - Valóban! - Lelkemre mondom, igaza van!~Vezérük ezalatt
452 III, 1896| kérdezték húszan is.~- Nem mondom meg - felelte Bánffy.~-
453 III, 1896| választmányi ülésünk, - utolsónak mondom, mert ma a mi megbízatásunk
454 III, 1896| csak - eszközölnie.~Hát mondom jártam, keltem, le fel és
455 III, 1896| való volt tulajdonképpen.) Mondom, mind szép, mind fiatal,
456 III, 1896| mire való tulajdonképpen. Mondom, mind szép, mind fiatal,
|