Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1869| némely embereknek ami nagyon édes, az undorító is.~»Az élc
2 I, 1873| iccével.~...Megtelik a szív édes fájó gondolatokkal. A leghazárdabb
3 I, 1873| és víz. Az õ fakkja az »édes«, az övék a »keserû«. S
4 I, 1873| cicero-cikkig. A szerkesztõ édes kedvteléssel pillant vissza
5 I, 1873| ambrózia-lég helyett, mit az õ édes alakja hagyott itt, s mely
6 I, 1873| akarja ütni a szájunkból az édes pélpát is, és a káromkodási
7 I, 1873| mint ahogy nekem a doktor édes málnalekvárban adogatta
8 I, 1873| macedóniai Nagy Sándorral: »Édes kuszi testvérem, kolera!
9 I, 1873| darab lenne idehozva az édes haza testébõl. Hát még belöl
10 I, 1873| mosollyal társalog vele, mind édes honfitársával.~A vénember
11 I, 1873| be magát a maga elaltató édes bûbájával a fülekbe. Mi
12 I, 1874| napidíjukat és hazautaztak, édes megelégedéssel vivén magukkal
13 I, 1874| feje. Bismarcknak is addig »édes barátom«-ja volt Arnim gróf (
14 I, 1874| igazságügyminiszter úrnak édes fia.~Hát még csak rossz
15 I, 1874| szelíd pörvesztõ. - Hja édes fiskális úr, ez bizony szerkesztõi
16 I, 1874| lejárt negyedévi prenumeráció édes szimptómáiban veszi észre
17 I, 1874| szappan? Szép tõle, hogy édes anyanyelvét nem felejté
18 I, 1874| fordítja. Ridicule et sublime, édes barátom. Különben nem tagadom,
19 I, 1874| kifakadni: »Ugyan már mi az, édes nyomdász uraim, hogy egymást
20 I, 1875| csatlakozik a hazafiak részéről édes ölelkezésben azokkal, kiknek
21 I, 1875| viszonyok sajátszerûsége és édes hazánk sorsa.~Azonban a
22 I, 1875| volna szükségünk, mert azt édes mindnyájan tudjuk, hanem
23 I, 1875| én nevezzem ki?... Hja, édes barátom, az még messze van.
24 I, 1875| melyhez hozzá kell szokni; »édes miénknek« tartom, mert ha
25 I, 1877| Nincs valami könnyebb, édes barátom, mint a török politika.
26 I, 1877| van hát Recés-Kutymándon?~Édes Uram Ötsém!~Minekutána a
27 I, 1877| embert. Hej, a régi idõk, édes Uram Ötsém, a régi Idõk!...
28 I, 1877| járókelők közt - alkalmasint édes szerelmi találkozóra.~És
29 I, 1877| kikandikáló csábító szirének édes anyai nyelveden mondják: »
30 I, 1877| minélfogva dicsekedésbõl-e, vagy édes visszaemlékezésbõl, nem
31 I, 1877| Filléreket már rég nem küldtél, édes fiam.~július 18.~197. sz.,~
32 I, 1877| jámborul csinálja a maga édes rovatát.~Több szavam nincs.~
33 I, 1877| a medve, kitárja a kezét édes ölelésre, s ha közel ér
34 I, 1877| iszonyataitól irtóznak; a guzlica édes szavától megfinomodott lelkük
35 I, 1877| volt-e azokon a ciprusfákon, édes Riedl úr?)~Egyszóval, ha
36 I, 1877| késik.~- Egy minutumot se, édes öcsém... - szól hátra, tovább
37 I, 1877| Behítta a kocsisát.~- Hallod-e édes fiam. Volt-e már a kezedben
38 I, 1877| hatáskör az neki. Aztán olyan édes otthon a gombolyagot tartani
39 I, 1877| Igen.«~Mikor arcul ütik az édes tápláló anyaföldet és azt
40 I, 1878| melybe a habok locsogása édes, andalító harmóniába foly.~
41 I, 1878| boldogságban, regényes, édes viszályok között. Ezer apró
42 I, 1878| estig, hihetõleg abban az édes csalálomban ringatva magát,
43 I, 1878| szólt szelíden:~- Látod, édes fiam, nagy szerencse rád
44 I, 1878| még ahonnan ez jön elég édes magunk számára is.~*~Hanem
45 I, 1878| írom, éppen útban van: az édes papát bizonyosan meg fogják
46 I, 1878| éjjele sem nappala ebben az édes alkotmányos aerában. Amikor
47 I, 1878| sóhajtja a visszaemlékezés édes gyönyörétõl reszketve Simonyi
48 I, 1878| végképpen lecsukódtak s édes szenderbe merült húsz forradalmi
49 I, 1878| sorsa és a te érdeked, én édes nemzetem.~Elfogyasztottál
50 I, 1878| ellenzéki politikád bibliája én édes nemzetem!~IV. AZ 1866-IKI
51 I, 1878| ráparancsolt meg ne mozdulj innen, édes lányom, veszteg ülj, mert
52 I, 1878| ábrándozóvá tette valamennyit. Édes álmodozással oszlottak szét
53 I, 1878| a csengõ kacaj a kedves édes ajkakon, mely mint egy tündércsengettyû
54 I, 1878| engedelmességgel, mert hisz oly édes engedelmeskedni ott, hol
55 I, 1878| körülszövi a bogarakat, édes testvére a tudománynak
56 I, 1878| nyeri tápláló erejét az édes anyaföldtõl a cserje, a
57 I, 1878| a világhírû orvoshoz. Az édes hazai föld megvonta az éltetõ
58 I, 1878| nem tudom õket elhagyni: édes vágy csalogat utánuk a faluba,
59 I, 1878| miszerint magának szántam édes öcsém a kijevi kormányzóságot.
60 I, 1878| védegyletrõl, mert baj lesz.~Nem édes a szó, hogyha tiltva nincs...
61 I, 1878| szavaimon-e, vagy azon az édes látványon, ami kitárult
62 I, 1878| hogy csak azt hallgattuk, édes merengéssel, fájó boldogsággal.~
63 I, 1878| mekszikánusok a tulajdon édes öccsét agyonra lövették«.~
64 I, 1878| pokróc. Vajon esik-e rajta édes fekvés? S eljön-e ide is
65 I, 1878| célzás volt a vadkutyára, s édes hahota tört ki rá; a vadkutya,
66 I, 1878| mely messzire viszi el az édes otthontól, s neki a szegénység,
67 I, 1878| sápadt, reszketeg ajkán édes mosoly játszott, valahányszor
68 I, 1878| Megégett a kispanyiti állás~Édes rózsám, ki ad nekem szállást?~
69 I, 1878| ágy az! Játszi tündérálmok édes szendergésbe ringatják azokat,
70 I, 1878| Sadova elõtt vagyunk édes öcsém!~- S nem volna már
71 I, 1878| élénken. A’ bizony meglehet, édes öcsém. Már ez aztán más
72 I, 1878| gondoljon ki valamit délutánig, édes öcsém.~- Ha lehetne.~- Magának
73 I, 1878| mely az utcán virított édes nyugpont volt szememnek.
74 I, 1878| de amikor arcul üti saját édes hazáját, akkor ezek az emberek
75 I, 1878| akiknek tündér arcuk, hullámzó édes keblük, karcsú derekuk csoda
76 I, 1878| kapacitálását. Készítik az édes álomitalt a netán ébredezõ
77 I, 1878| magyarságnak; a bizalom innen édes, mert a meggondolás bizalma,
78 I, 1878| fekszik odalenn a földben, édes álmakban szõve odább Magyarhon
79 I, 1878| Dehát énistenem, ha ez is »édes«! Igen, igen, õ »már« miniszter.
80 I, 1879| meghallgatta Joachimot. Oh, de édes volt mind a kettõ!~Mikor
81 I, 1879| forintját is a zsebébõl.~Az édes hangok mint a szikrák röpködtek
82 I, 1879| pajtásom, nem beszél már édes suttogva titkos, homályos
83 I, 1879| vagytok, s mikor imádótok édes, csábító szavakat suttog
84 I, 1879| hanem a »görbe este« és azon édes tudat, hogy ma az emberek
85 I, 1879| atomjai rezdülnének össze édes, elolvadó harmóniába...
86 I, 1879| kotilionordót odatûzte, be sok édes nyomot hagyott ott már...
87 I, 1879| igen, így szólíts engem,... édes imádottam... legyek én a
88 I, 1879| alatt~Tovább szövődhet az édes titok.~A kertbe’ várj. Kicsiny
89 I, 1879| tanyát talált~És szívja a méz édes mámorát.~Vigyázd a lombot,
90 I, 1879| mindez csak »volt«.~S olyan édes, ha elbolondítjuk magunkat,
91 I, 1879| anyaföld elbeszélhetné az édes titkot más hant alatt, hol
92 I, 1879| agyonszorongatott szépet. A mézeshetek édes mámorát sohasem ismerte.
93 I, 1879| közt zöld penészt hajt az édes álomtitok.~Az adjunktusok
94 I, 1879| kiáltá:~- Pótolni fogom, édes fiam. Pótolni fogom, ahogy
95 I, 1879| Elveket emleget! Elveket! Én édes istenem! Mikor volt az,
96 I, 1879| oda, szükség törvényt bont édes öcsém.~- Azám, de...~- Miféle
97 I, 1879| valamelyik ívemre... szólott édes, elmosódó hangon, hanem
98 I, 1879| mert megvalljuk, hogy még édes magyar hazánknál is jobban
99 I, 1879| hízelgés hangja volt, lágy, édes, suttogó. A népszerû emberek
100 I, 1879| áltatja magát senki nálunk édes reményekkel a békés jövõ
101 I, 1879| bohó?~- Mert te azt mondtad édes mamám, hogy amelyik leány
102 I, 1880| nem mondott, de elmondandó édes bók (s köztük talán szerelmi
103 I, 1880| meg-megállanak pihenni. Édes pihenés, édes szavakkal.~
104 I, 1880| meg-megállanak pihenni. Édes pihenés, édes szavakkal.~S itt csalja
105 I, 1880| oly sokszor ragyogott, hol édes történetek szövõdtek, hol
106 I, 1880| gyújtogatta, addig melegítette édes nótáival, fájó nótáival
107 I, 1880| semmitmondó apróságok, de az édes otthonból.~Végre megérkezett
108 I, 1880| szeretnék neki írni, de én, édes istenem, senkit sem ösmerek
109 I, 1880| annyi titkot, köztük sok édes titkot eltakart; költészettel
110 I, 1880| Dáni elvitte Dobóhoz is, s édes mázos szavakkal igyekeztek
111 I, 1880| fejlõdõ leány megálmodja édes merengések után a hosszú
112 I, 1880| csapások is, hogy szegény édes hazánkat, melyet a »világ
113 I, 1880| Áldozatul esik a hely, hol annyi édes szerelmi viszony köttetett,
114 I, 1880| gondolat megtestesítve, édes, mint a csók, tünékeny mint
115 I, 1880| hanem szeretettõl melegített édes gyöngédéggel. A palóc, aki
116 I, 1880| királyi biztost is nem »édes fiam«-nak szólította.~De
117 I, 1880| rendetlenség történik. Oh jaj, édes fiam! Pedig a finom drága
118 I, 1880| Jövõre majd kibontom magának, édes fiam, s olyan jó feketekávét
119 I, 1880| vénasszonyok nyarából, igazi édes fájó örömet nyújt. A tüdõ
120 I, 1880| napsugarat elfogták, hol a lombok édes titkokról suttogtak, hol
121 I, 1880| földbõl. Mintha az a sok édes, majd fájó érzés, ami itt
122 I, 1880| paprikásnak szép, s minden édes dolog meg van paprikázva,
123 I, 1880| megfenyíted?~Itt az idõ; most: édes hazánk színei csúffá lettek
124 I, 1880| már készek megtagadni, bár édes is rá az emlékezés. Ritkán
125 I, 1880| végén elkiáltja magát: »Nem édes a csók, hidd meg, hogyha
126 I, 1880| Mert ami tilos, az az édes...~302. sz., december 25.~
127 I, 1880| Trefort minisztert Dáni édes mázos szavakkal kapacitálta
128 I, 1880| hízelgés hangja volt, lágy, édes, suttogó. A népszerû emberek
129 I, 1880| több van.~De mégis olyan édes az az ottlétel.~Néha a piros
130 II, 1885| kölcsönvenni szavakat, édes bánatot és fájó vigasztalást.
131 II, 1888| Tápét is. Annyit sírtam, édes uram, hogy ökölnyire kidagadt
132 II, 1891| merész teóriát, hogy két édes szerelem van: az elsõ és
133 II, 1891| olvassa el senki többé. Mennyi édes homály, mily rózsaszínû
134 II, 1896| kérdé Andrássytól:~- De édes gróf, hol vannak hát azok
135 II, 1900| leggazdagabb.~- De bolond vagy te, édes fiam! - mondá a sah csodálkozva -,
136 II, 1902| Egészen dühös vagyok, hogy édes atyámfiai, a nógrádiak »
137 II, 1907| beszélhetnek a szülõföld édes bûbájáról, aranyos felhõirõl,
138 II, 1907| kifli otthonról - de jóízû, édes...~
139 II, 1919| legszebb. Ha megszólalt édes hazai nyelvünkön csengõn,
140 II, 1921| lenne ez a nóta. A fölfogás édes magunkra vall.~De az ilyesmi
141 II, 1881| van, a »publikum tenyere« édes fekvõhely, aki rajta van,
142 II, 1881| neki:~»Hallja, komámuram, édes sógoruram, maga a mi emberünk,
143 II, 1881| Meglehetõs jó ár. Tudja mit, édes komám, engedjen, - mert
144 II, 1881| az rájuk nézve most, ami édes frigy volt azelõtt.~Pedig
145 II, 1881| között, akiket én ösmerek édes hazánkban. (A horvát, szlavon
146 II, 1881| kezébe, nem szólalt meg az édes tót hangok hallatára sem -
147 II, 1881| halairól! Azután pedig az édes szunnyadás a hûs cellákban!
148 II, 1881| munkások dísze volt.~Az édes hazai földre csak holtteste
149 II, 1881| Nincsen széna, nincsen abrak,~Édes lovam, agyoncsaplak.~De
150 II, 1881| ragaszkodással:~Ne csapj agyon, édes gazdám,~Kitelelek a zsúpszalmán.~
151 II, 1881| minden párt lapjában a saját édes elvtársuknak figurált õnagysága
152 II, 1881| hol öltöznek fel?~- Ej, édes istenem... hát a gyepen,
153 II, 1881| bizonyos fájó, de mégis édes melancholia van. Minden
154 II, 1881| hol van.~- Keresd meg, édes fiam.~Ipacs Ferenc elment,
155 II, 1881| Itt az õsi parkban legyen édes pihenõhelye neki.~...................~
156 II, 1881| törvényszék. Hadd legyen valami édes örömük karácsonyra, amit
157 II, 1881| Az igazolások elõtti éj édes, de rémletes is. Mert hátha
158 II, 1881| õ Móricz Pál gazdának az édes testvére. Jó, hogy olyan
159 II, 1881| a molnár, aki fölretten édes álmából, ha megáll a kelepelõ.~
160 II, 1881| Jól szól az a furulya, édes öcsém! - mondta neki Somssich -
161 II, 1882| megtagad tõlük mindent. Lássa, édes galambom, ez nem járja,
162 II, 1882| szerepelnek. Hiszen olyan édes az a dicsõség és az emlegettetés,
163 II, 1882| nõi keblen száradhat el édes illatot lehelve.~Van-e a
164 II, 1882| dolgot, mintha az õ tulajdon édes fia festette volna ezt a
165 II, 1882| kedvesének miként lehetett olyan édes az elsõ szerelmi vallomása.
166 II, 1882| tárgya: az emlék mindig édes marad.~Oh, a mi elsõ szerelmi
167 II, 1882| úgy fogok arról beszélni.~Édes jó anyám, mikor még élt,
168 II, 1882| kiálték utána.~- Hadd hallom, édes öcsém.~- Holnap cikket szeretnék
169 II, 1882| valami olyan megnyugtató édes érzés csiklandozta meg a
170 II, 1882| fanyarul. - Csak az anyai nyelv édes, a többi mind keserû.~-
171 II, 1882| HÁZBÓL~- febr. 10.~Mily édes álma lehet ma éjjel a jó
172 II, 1882| feltalálta magát.~- Látod, édes fiam, te esel, de én maradok,
173 II, 1882| rózsabokor a parkban, melyeknek édes illatát az esti szellõ odahajtja
174 II, 1882| mamácskának a mutatóujját. Jaj, édes istenem, mikor is tanulhatta
175 II, 1882| csukva tartaná örömest az édes álom, de az édesmama költi
176 II, 1882| Jaj, de szépek vagytok, édes kis porontyaim, ti lesztek
177 II, 1882| táborban, egy célból küzdünk édes hazánkért, csakhogy õ sokkal
178 II, 1882| kicsi voltál?«~»Emlékszem, édes apám. Hanem iszen elringattak
179 II, 1882| most már az egyik szirmot, édes fiam, ha a legcsúnyábbikat
180 II, 1882| sárga bojt.~»Ne bántsd, édes fiam, az embereket! - szólt
181 II, 1882| figyelmezteté a kocsist:~- Vigyázz, édes fiam, nehogy rámenjünk a
182 II, 1882| át.~Ne bántsuk az alvók édes álmát, s járjunk lábujjhegyen,
183 II, 1882| napra... s olyan szelíd, édes lett az arca eközben, mint
184 II, 1882| Az elv mindenek felett, édes öcsém. Justum et tenacem
185 II, 1882| mondám.~- Lehetetlen az, édes öcsém - mondá hanyagul. -
186 II, 1882| szélsõbaloldali.~- Mindegy az nekem, édes öcsém, csak benne legyen
187 II, 1882| megborotválkozhatik ám olyan tükörben is, édes öcsém, amelyik megfordítva
188 II, 1882| annyiszor megtapodtam.~Valami édes csiklandozást érzek a talpamon,
189 II, 1882| valahol Mikulás, a kedves, édes Mikulás.~- Az csak a szép
190 II, 1882| Az csak a szép város, édes uram! - mondák... Pedig
191 II, 1882| tovább szõve álmunkban az édes benyomásokat: a tündérek
192 II, 1882| Megérdemli ez a huncut zsidó, édes öcsém...~- Mit? A zsidó?
193 II, 1882| fiatal ember még semmit, édes uram. Jókai drága pénzzel
194 II, 1882| fel. A hajó úszni fog az édes vizek felé tovább is...
195 II, 1882| azt mondta, hogy azok az õ édes gyermekei, ne tagadja meg. »
196 II, 1882| megtetszett a mamelukoknak, édes zsibongást éreztek tagjaikban,
197 II, 1882| Nagyszélnek kellene annak lenni, édes szógám.~- Nem nagyobbnak -
198 II, 1883| fiókját s megmutatván annak édes rejtelmeit: egy stanicli
199 II, 1883| ül Csejteyvel szemben, s édes önelégültséggel olvassa
200 II, 1883| voksokat - mondá kevélyen az édes nyájas tekintettel.~- Behoztad...
201 II, 1883| tekintettel.~- Behoztad... édes fiam, sõt maradt még egy
202 II, 1883| könyörgõre a dolgot, hogy »hát édes atyámfiai, kötnénk talán
203 II, 1883| Tyhû! Az volna még csak édes bosszúság nekünk. Nem adnám
204 II, 1883| felszólalásnál, hogy tegyék meg édes hazánk jóvoltául azt, ne
205 II, 1883| mert értek valamihez... Oh, édes istenem... éppen megfordítva,
206 II, 1883| Mire vagy olyan kevély, édes fiam?~- Kevély vagyom a
207 II, 1883| füreszteni kegyeidben~engem, ó édes, hallod ezt?~A bronz lámpa
208 II, 1883| hallgatja a szemérmetes férfiú édes andalgással Herman Ottót.~
209 II, 1883| rezegtették meg füleimet a hazai édes hangok még ilyen rossz dialektusban
210 II, 1883| egytõl egyig néhai bárányok, édes fiam.~- Meg vannak ölve? -
211 II, 1883| Pállal: Fecském, fecském, édes fecském!~Jól elvitted Grácba
212 II, 1883| Hát te ugyan mit írtál, édes öreg apóm?~- Nem írtam én
213 II, 1883| csöngettyût Péchy Tamás.~Egy édes pillantást vetett szelíd
214 II, 1883| tehetem, be vagyok rekedve, édes öcsém...~...Rossz éjszakái
215 II, 1883| mint a méz.~A szemitáknak édes színméz.~Az antiszemitáknak
216 II, 1883| ártatlanok?~- Hiszi a kánya, édes öcsém, de nem én... meg
217 II, 1883| én. Nekem csak egy kell, édes öcsém.~- Kíváncsi vagyok
218 II, 1883| Szembe állt mindenkivel. Édes kéj volt neki szemtõl szembe
219 II, 1883| rusznyák beszéde dallamos, édes zene az õ fülökben.~Matej
220 II, 1883| a császár kenyerébõl.~...Édes kedvteléssel hallgatnám
221 II, 1883| És ez biztos fundamentum, édes öcsém, mert a lopott ló
222 II, 1883| foglalkozása.~- Ez. Biztos portéka, édes öcsém, sem a jégesõ el nem
223 II, 1883| rá is uszítom ám magára, édes komán, a kutyát, ha erre
224 II, 1883| hogy az órások gazdája édes pásztorórát töltött palotájában,
225 II, 1882| megérdemelt, tehát százszorosan édes örömöt jelentett.~A CSÁNGÓK~
226 II, 1882| mint csángónak lenni, s édes mesékben hallgatni meg vasárnap
227 II, 1882| derék emberek is azok a mi édes testvéreink otthon nagy
228 II, 1883| között, s szõtték a sok édes tervet a jövõre. Mert szép
229 II, 1883| növények és a föld langyos édes párákat lehelnek. Csupán
230 II, 1883| esztendõre.~- Hát tudja mit, édes öcsém. Itt van huszonöt
231 II, 1883| szépen csengõ-bongó rímekben édes szavakat. Büszke is rá,
232 II, 1883| Hanem ha azt nézzük, mennyi édes keveset tett erre nézve
233 II, 1883| után.~- Sose halunk meg, édes barátom.~- Nem lehet tudni.
234 II, 1883| hálás szemeket vetve rá.~Az édes mézbe az egész ülés alatt
235 II, 1883| nem tudtak semmit.~Micsoda édes öröm volt ez a mameluk táborban.
236 II, 1883| Meg.~- Aztán hogy lesz az, édes fiam? Két elnök csak jut,
237 II, 1883| generálisok vannak.~- Igaz, igaz, édes fiam, Iván - mondá Apponyi -,
238 II, 1883| összetartottak, a közös élmények, az édes apró titkok, melyek a nagy
239 II, 1883| izgatja, amit elmondanak. Édes verejték foly végig arcán,
240 II, 1883| azt nem bírom fölfogni, édes barátom, hogy miképp tudták
241 II, 1883| mennyi becézés, mennyi terv, édes remény van abban az elõfizetési
242 II, 1883| új szerkesztõk, a válság édes, de izgalmas pillanati ezek.~
243 II, 1884| Kardos György, hol jársz itt, édes fiam, hol?~- Be voltam csukva,
244 II, 1884| fehér tészta dagadozik. Az édes mama két összekötött lúdtollal
245 II, 1884| A szõke Tisza nekem is édes folyóm lett, a szép idegen
246 II, 1884| hogy szerencsésebb. De édes fiam, azt mondom ám nektek,
247 II, 1884| pattogtatta a der, die, dast, de édes hazánk nyelve egy kicsit
248 II, 1883| hangsúlyozásokat, melyekkel az édes hazai nyelv nyomorgattatott.~
249 II, 1883| kiinni az ürmöt azok, s az édes nektárt ezek.~Mihelyt Hegedüs
250 II, 1883| pátosszal: »a királyi ügyész, édes anyám«. Hm, gondolom magamban,
251 II, 1883| mennyei angyalok ringatták édes altató »éljen« zümmögésekkel.~
252 II, 1883| a »Times« magatartásán.~Édes diskurzus közt mindinkább
253 II, 1883| vizitkártyájuk s azon a saját édes nevük, de meddig... meddig?~
254 II, 1883| lanyha éghajlata sem olyan édes. Attól nem lehet többé elszokni.~
255 II, 1883| Ilonáknak udvarol (mintha édes szirup csepegne valamely
256 II, 1884| a halálraítélt.~- Anka, édes Anka, add vissza a cifraságokat
257 II, 1884| fülledt, fojtó, de azért mégis édes), a folyosók vidám zsongása,
258 II, 1884| iskolában?~- Oh, hogyne, édes istenem - mondá, és szemeibõl (
259 II, 1884| Igaz, hogy az ecetcsöpp is édes lenne, ha egy bödön méz
260 II, 1884| honatyai savanyú és a karzati édes szemek. Egy bûverõ tartja
261 II, 1884| tagadta meg önmagát a dicsõség édes percében sem -, s elsõ tekintete,
262 II, 1884| kicsinyléssel Jókairól.~- Hidd meg, édes öcsém - mondá -, még Tiszának
263 II, 1885| mibõl nõtt itt az a sok ház, édes komám?) (S az a furcsa -
264 II, 1885| velük megy, no meg a mai nap édes emléke. Hajtogatja is váltig
265 II, 1885| dallaktól, hogy azokat az õ édes, megvesztegetõ hangja lopja
266 II, 1885| más világban a szerelem édes berkeit csendesen andalogva,
267 II, 1885| cukor; a Széchenyi szeme édes méz - és mégiscsak Tisza
268 II, 1885| hatalom jutalmazó kezének édes cirogatását. Most is az
269 II, 1885| morogván magában: »Ne féljetek, édes méhecskék, majd adok én
270 II, 1885| maradt, bõven elég az is édes aluvó vánkosnak.~A T. HÁZBÓL [
271 II, 1885| lankasztóan hat rá, a néma csönd édes kéjjel csiklandozza. Egy-egy »
272 II, 1885| Folyik szép ígéretekben édes csere. Egy dacos »nem«-ért
273 II, 1885| képviselõi elmékben.~Ha édes testvérek, hát hogyan lehet
274 II, 1885| remegve hallgattak az imént, édes mosollyal hajtogatták a
275 II, 1885| státustitkot bízzanak rá. Milyen édes dolog lehet egy titkot tudni,
276 II, 1885| nélkül nem lehet kormányozni, édes barátom. Csakhogy a halált
277 II, 1885| de nekünk, idegeneknek is édes meleget árasztott a szívünk
278 II, 1885| cukor; a Széchenyi szeme édes méz - és mégiscsak Tisza
279 II, 1885| lankasztóan hat rá, a néma csönd édes kéjjel csiklandozza. Egy-egy »
280 II, 1885| de elringat, elandalít az édes szavú Horvát Boldizsár,
281 III, 1886| röstelkedve -, mire való az?~- Édes fiam - szólt õ szelíden,
282 III, 1886| gagyogását rakta volna össze édes behízelgõ szavakba.~Mégpedig
283 III, 1886| hétszínű~Szivárvánnyal.~»Édes gazdám, megyünk-e már?~Olyan
284 III, 1886| szülőfalum,~Isten hozzád!«~»Édes gazdám, megyünk-e már?~Repülhetnék,
285 III, 1886| csatába!~Keress föl majd, édes anyám,~Kis testvérem,~Ha
286 III, 1886| Biz ez nehezen telel ki, édes komám uram.~Apám nagyon
287 III, 1886| kezét a fogantyúján.~Valami édes érzés fogja el idegeit,
288 III, 1886| megszólal. Az adja a hamvas, édes szõlõgerezdet. Ennél aztán
289 III, 1886| az oka.~Hanem azok forró, édes csókok lehettek, kéjt, ingert
290 III, 1886| A kontrollor részére, édes öcsém - felelte az öregúr
291 III, 1886| semmit, a húsomhoz nyúlna, édes öcsém. A legjobb tételeim
292 III, 1886| a boltba, ide a sarokra, édes fiam. Vegyél neki egy új
293 III, 1886| Oláh - mondá.~- Helyes, édes fiam, én magam is oláh vagyok,
294 III, 1886| lesz.~Hátha, hátha... Mint édes remény-csillám ragyogott
295 III, 1886| portát kínálja meg vele.~- Édes fiam - mondá a szultán -,
296 III, 1886| kifreccsentette belõle éppen azt az édes csöppet, amely a miniszterelnöknek
297 III, 1886| csönd állt be.~- Távol az édes hazától éltem le gyermekéveimet
298 III, 1886| melyet otthonról hozott, az édes hazából. Felosztottuk e
299 III, 1886| itt is, ott is.~- Búsulok, édes gyermekeim - feleli reszketõ,
300 III, 1887| monarchiát s abban leginkább a mi édes hazánkat, az Akadémia volt
301 III, 1887| fésülködik. (Nagy tetszés.)~A mi édes hazánk függetlensége érdekében
302 III, 1887| igaz, hogy öklelõre áll, de édes istenem, hiszen már az is
303 III, 1887| felel. No, csak beszélj, édes fiacskám, hallgatlak igenis.
304 III, 1887| magyarok kivándorolnak; látod, édes fiam, az még a nagyobbik
305 III, 1887| de még jobban õrizkedj, édes fiam, a sárosiaktól, kiváltképpen
306 III, 1887| Hasztalan lesz az utad, édes fiam.~- Én bízom, anyám.
307 III, 1887| öntudatlanul magával ragadott az édes meseszövevény, észre sem
308 III, 1887| anyjuk nem sír utánuk, csak édes könnyeket.~RICHARD~Mit tegyek?~
309 III, 1887| BARANGHYNÉ~Majd akkor, édes jó fiam, midõn hatalmas
310 III, 1887| tudom már bácsi, az az õ édes mamájuk.~Ördög adta kölyke!
311 III, 1887| magát a nélkülözött, az édes szunyókálásnak.~Ajka körül
312 III, 1887| a saját bánatát, s olyan édes érzemény önti el keblét,
313 III, 1887| félálomban a csecsszopó csámcsogó édes szuszogását, s aztán elnyomta
314 III, 1887| pirosra izzadt a hosszú édes álomtól.~András bácsi is
315 III, 1887| egy kicsit megszorítja az »édes«, csuromban ereszti a vizet.~-
316 III, 1887| érdekesebb alakok.~De amilyen édes egy mandátum, olyan nagy
317 III, 1887| képviselõ megszabadult »édes terhétõl«, s kezdetét vette
318 III, 1887| hangzik föl. Nagy az öröm, édes pír játszik a szülõk arcain,
319 III, 1888| a te véleményedet is.~- Édes barátom, azt így egyszeribe
320 III, 1888| Meggondolkoztál? - kérdi az öregúr.~- Édes barátom - kezdé Ghyczy -,
321 III, 1888| bácsi?~- Csak azt teszem, édes fiam, mait Noé: azzal a
322 III, 1888| akasztófáravaló - vág közbe haragos édes hangon az »édes«, ti. az
323 III, 1888| haragos édes hangon az »édes«, ti. az anyjuk. Mihály
324 III, 1888| kerültek a gyerekek az »édes«-nek a háta mögé, az ólakhoz,
325 III, 1888| neki éltetõ eleme, s olyan édes érzet ömlik el széles ábrázatán,
326 III, 1888| fõispán ellen, szavának édes árnyalatú zenéjét hallatta
327 III, 1888| klub iránt éreznek. Ez az õ édes otthonuk. A lelketlen tárgyak,
328 III, 1888| megérdemelte a földet, amiben élt, édes gyümölcsöket hozott; sokat
329 III, 1888| író lázas reménykedéssel, édes tervezgetések közt várta
330 III, 1888| titkárját meneszti:~- Eredj édes szógám, Szegedy György,
331 III, 1888| öregúr szép tisztes arcát édes derültség öntötte el, mikor
332 III, 1888| beszélt Magyarországról, mint édes hazájáról. S míg ide a medvékre
333 III, 1888| szag?«~»Bizony nem tudom én édes öcsém - feleli Patay István -
334 III, 1888| olyat, beteg vagyok én, édes öcsém. Két hete élek már
335 III, 1889| alakjaid is elpusztulnak, édes fiam, s akkor a te irkafirkád
336 III, 1889| akarva szét kellett szednem édes hajnali álmomat, s be kellett
337 III, 1889| odavetve mondja:~- Aztán, édes Visi, ezekbõl, amit itt
338 III, 1889| soha nem szabadulva az édes kíntól, mely fogva tartja
339 III, 1889| aratott, hol elismerést, de az édes, kínos szomjúságot a népszerûség
340 III, 1889| posta Gyöngyösre is. Az édes maszlagot mohón szítták
341 III, 1889| tárgyalható azon másik szent ügy, édes magyar nyelvünk ügye, mely
342 III, 1889| ott álló székét, amelybe édes merengéssel tudja már beleképzelni »
343 III, 1889| szenvedélyeket, de elandalít édes, lágy szavaival, a régi
344 III, 1889| Ákos beszéde. Olvasd el, édes fiam!~Átragyognak a szóködön
345 III, 1889| különfélék az emberek, édes Gábor öcsém. Olyanok is
346 III, 1889| beszélt, közvetlen Jókai édes humorú orációja után. Apponyi
347 III, 1890| errõl az országról, »a mi édes szülõhazánk«.~Hát hogy lehet
348 III, 1890| tornácába. »Majd, majd, édes öcsém, hiszen majd csak
349 III, 1890| Európában.~- Ne adjon rá semmit, édes doktor úr.~- Igen, de valamelyik
350 III, 1890| akiket illet, hogy az »édes« ott bent lepényt süt a
351 III, 1890| koszorúval fenségesen... Az édes szép asszony, a mi anyánk,
352 III, 1890| hasztalan tiltanám... ami tilos, édes; s hasztalan becsmérelném,
353 III, 1890| visszatér hozzátok; az »édes« hozza vásárfiába; bûvös
354 III, 1890| volt, s nem a legkülönb édes fia, kit másfél évtizeden
355 III, 1890| Ugyan honnan?~- A Burgból, édes szógám.~- Ne beszélj, Károly
356 III, 1890| szemei felcsillámlottak az édes emlékektõl.~Polónyi közbekiáltott:~-
357 III, 1890| üldögélõ apa a saját szívének édes dobogását?~Hát még mikor
358 III, 1890| befagyott hang.~Milyen lágy, édes zene! Hát erre lelkesedtek
359 III, 1891| kiosonnak a Ház helyiségeibõl.~Édes istenem, miféle intrika
360 III, 1891| teszi az alatta levõket. Édes bér a népszerûség, melyért
361 III, 1891| szép!~Száz és száz mosolyt, édes tekintetet bezsebeltem már
362 III, 1891| Szervusz, János«.~S aki édes otthonodat mogorván, kedvetlenül
363 III, 1891| elkezd mûködni (hátha valami édes titok lappang e mögött?)
364 III, 1891| szerzõdések voltak a tárgysoron s édes elégültség tükrözõdött az
365 III, 1891| galvanizálva van. A diadal édes mámora hatja át a pártot
366 III, 1892| mi voltam.«~De a föld az édes anya, amelyiknek szíve is
367 III, 1892| nyugodjanak nemes porai édes szülötte földjén.~Szapáry
368 III, 1892| mikor valami baj fenyegeti édes népét, akkor õ is visszajöjjön
369 III, 1892| fiatalkori visszaemlékezés. Édes szamócaillat. Sajátos érdeklõdéssel
370 III, 1892| csecsebecse.~A magyar nyelv édes, megenni való titkaiba az
371 III, 1892| ellenfeleivel, nemes humorának édes és szelíd mézével megkenve
372 III, 1892| egészen nyugodt lehetsz.~Óh, édes nyugalom... Ennek a szónak
373 III, 1892| képzelt népszerûségtõl, szövi édes terveit éppen olyan formán,
374 III, 1893| tehetem. Hova gondolsz, édes barátom? Mit akarsz te egy
375 III, 1893| kellene ebben a szívemnek édes városban, melynek minden
376 III, 1893| Nem lehet ezzel a névvel, édes öcsém«, akkoriban Tündefi
377 III, 1893| Húszan is körülvették. »Édes aranyos Ucsukám, hát mért
378 III, 1893| Ház élvezett; nyelvének édes zamatja kedvesen csiklandozza
379 III, 1893| mosolygásával:~- Hát szép volt-e, édes szógáim?~- Fölséges volt.
380 III, 1893| tarisznyámban, ha meghallgatnátok, édes szógáim.~- Akár holnapig
381 III, 1893| nemzet szívéhez - mondták édes aggodalommal.~Igen, valóban
382 III, 1893| szavadat emlékembe véstem, édes lelkem:~- Menyhért! Te azért
383 III, 1893| külsõ képe, kérdezed? Olyan, édes lelkem, mint mikor te õsszel
384 III, 1893| Klári!~Csak röviden írhatok, édes lelkem, mert mint a naplóbíráló
385 III, 1893| De Wekerle keresztülhúzta édes számításaimat - hogy téged
386 III, 1893| nézett nyájasan, s az õ édes mosolya kíséretében mondá:~-
387 III, 1893| Íme, így állnak a dolgok, édes Klárám. S te mégis azt írod,
388 III, 1893| megfoghatatlan van a föld felett, édes Klárikám!~Szeretõ férjed~
389 III, 1893| Úgy áll tehát a dolog, édes fiam, hogy türelemmel kell
390 III, 1893| helyüket, ahová száll, száll édes illatban a tömjén. Sóhajjal
391 III, 1893| levétel (a politika poézise). Édes, boldogító pásztorórák,
392 III, 1893| titoktartásában? - szólt halkan, egy édes, elbájoló pillantással.~-
393 III, 1893| papoknak.~- Igaz, igaz - szólt édes vidámsággal. - Hát aztán?~-
394 III, 1894| írni.~- Hát csak írj ilyet, édes fiam!~Olyan egyszerû, mesterkéletlen
395 III, 1894| az álmokból csodálatos, édes történetek fakadni, és minden
396 III, 1894| könyv élére, fogod kérdeni, édes Klárám, mert te mindenre
397 III, 1894| tanulékony is vagy és ha édes apádurad kis gyerek korod
398 III, 1894| Igazán látszott rajta, hogy édes örömmel ígéri meg.~- Nem,
399 III, 1894| mondta:~- Semmi egyszerûbb, édes fiam, a te esetednél. Keresd
400 III, 1894| nem írtam volna többé, édes Klárim, nyilvánosan, ha
401 III, 1894| gerjesztõ volt, mulatságos édes idillé vált volna elõszöri
402 III, 1894| szürcsölgeti a népszerûség édes szirupját; idegesen, gúnyosan,
403 III, 1894| szeretetreméltó, szinte édes egyéniségét. Legközelebb
404 III, 1895| otthonról.~- Hol laknak édes lelkem? Itt Alcsuthon?~-
405 III, 1895| hahó! Álljon meg csak, édes uramöcsém!~Megálltam, az
406 III, 1895| Ó, az még messze van, édes jó barátom. Odáig én nem
407 III, 1895| megkérdezve: »Édes-e az alma, édes?« dévaj mosolygással felelgetik
408 III, 1895| mosolygással felelgetik vissza:~- Édes bizony, édes.~Hát persze,
409 III, 1895| felelgetik vissza:~- Édes bizony, édes.~Hát persze, hogy a gonosz
410 III, 1895| beszélek.~- De már engedd meg, édes barátom, ha nekem elmondod
411 III, 1895| színe, illata, zamatja, az édes anyaföld szaga róla.~Még
412 III, 1895| emberrel történik, az egy édes kölyök, azt öröm produkálni...~
413 III, 1895| szívet hajtó, mégis csak a mi édes vérünk, jobb, mint a másé;
414 III, 1895| mert a magyarizmusokat, édes nyelvünk sajátos szépségeit,
415 III, 1895| kérdezi:~- Hova röpüljek veled édes gazdám?~Neki lassan, fokozatosan
416 III, 1895| Mosolya kellemetes, szinte édes, van az egész lényében valami
417 III, 1895| vállvonogatva mondja:~- Édes barátom, én elõbb mindég
418 III, 1895| munka elõtt és nélkül is édes a nyugodalom. És végre is
419 III, 1815| mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet.~KITÜNTETÉSEK~-
420 III, 1815| nagy megtiszteltetés, oh én édes atyám! Hiszen a te nagy
421 III, 1815| neki.~»Te tudod legjobban, édes barátom, hol léphetsz fel,
422 III, 1815| vállát:~- Csak eredj, eredj, édes barátom, és választasd meg
423 III, 1896| tanulmányozzam.~Ami itt tart, édes lelkem, az a kúriai bíráskodásról
424 III, 1896| csokoládéból van. Hidd meg, édes Klárám, hogyha a törvényhozók
425 III, 1896| gonoszságból.~Oh szívem, édes szívem, de igazságtalan
426 III, 1896| politikában az aggodalom az édes) nagy bajnak károgják e
427 III, 1896| nagyon sokan vagytok, édes barátom.« Hát tehetsz te
428 III, 1896| vagytok, nagyon sokan vagytok, édes barátom.«~A KORELNÖK IS
429 III, 1896| közvélemény szundikál és édes álmokat lát, az országgyûlés
430 III, 1896| igen zokon esik, hogy az édes hangzású Hermannstadt és
431 III, 1896| excellenciád leszokni?~- Nem, édes Csörföly - mondá a temesi
432 III, 1896| saját pártja. - Ne tedd ezt, édes Polczner Jenõ!~- Na, miért
433 III, 1896| pap csengõ-bongó muzsikás édes hangját, amibe belezúg becsmérlõ
434 III, 1896| elindulnak a betlehemesekkel, édes babaarcok fürödnek meg a
435 III, 1896| hozzá! Férfiak, asszonyok, édes babaleányok: most mind érzett
|