bold = Main text
Rész, Esztendo/Fejezet grey = Comment text
1 I, 1873 | ütésére emeljük kezeinket.~Engem is felháborított, mint minden
2 I, 1873 | ellenök. Hol én gyõztem, hol engem gyõztek le. Nem esett tõle
3 I, 1873 | lehet, legalább lássa, hogy engem sem lehet. Kvitt!~A kvitt-rõl
4 I, 1873 | felületességgel.~S ha sikerülend engem e meggyőződésre vezetni,
5 I, 1873 | kitudni. Alighanem úgy néz engem, mint ki őreá nézve már
6 I, 1873 | felelnem, s a vádat, mellyel engem a múltra nézve illetett,
7 I, 1873 | Én ismerem õket. Õk is engem. Mi értjük egymást. Aztán
8 I, 1873 | keményen:~»Mit? Maga megtanit engem novellákkal bort kiszitenyi.
9 I, 1874 | Fogadjunk.~Valaki megszólít engem is hátam mögött.~- Jó estét.
10 I, 1875 | meggyõzõdésben voltam, - és errõl engem semmi sem fog eltántorítni, -
11 I, 1875 | eltûnnek alattuk. És mégis engem a fejemen túl halmozott
12 I, 1875 | dicsérjenek, se ne vádoljanak engem ezért, hogy olyan sokat
13 I, 1877 | elõfizetõje akadt. Hagyjanak engem békén! Petõfi Sándor meghalt
14 I, 1877 | és akkor nem érdemel meg engem Budapest, vagy nem én vagyok,
15 I, 1877 | Délibáb« számára.)~Ne irigyelj engem, én sem irigyellek... (A »
16 I, 1877 | muszkatörténeteknek, melyek engem is arra csábítottak, hogy
17 I, 1877 | világosítani. Õ igazított ki engem is a házban...~- Köszönöm,
18 I, 1877 | Én vagyok a falu rossza - engem ugat minden kutya.«~- A
19 I, 1877 | ment. Ezzel megfosztott engem azon szerencsétõl, hogy
20 I, 1877 | az vele meg fog szûnni.~- Engem illet a jog - mond a liliom -;
21 I, 1877 | vagytok az uralkodáshoz. Engem illet az elsõség.~- Nem,
22 I, 1877 | doktor. Ön van hivatva engem meggyógyítani, feltéve,
23 I, 1877 | inasára... - hogy hínak engem?«~»A teens urat? Hát Helfy
24 I, 1877 | Baleknak« fogott... Engem, a minden oroszok cárját!
25 I, 1878 | meghítta estélyre. De hátha engem meg nem hí? Milyen blamázs
26 I, 1878 | engedem - szólt a király -, engem illet. Elveszem öntõl.~-
27 I, 1878 | szegények között s kövess engem, mondá a názárethi Jézus
28 I, 1878 | mondatát sóhajtja:~- Hagyjatok engem aludni!~Bizony hagyjuk is.~
29 I, 1878 | nyájasságot, sem megvetést.~Engem egyhangúlag fognak megválasztani
30 I, 1878 | megválasztandó jelölt -, ha engem egyhangúlag megválasztanak,
31 I, 1878 | kérni Excellenciádat, hogy engem arcképével szerencséltessen.~-
32 I, 1878 | lenne összetévesztve.~Ami engem illet, én oldal-örökösödés
33 I, 1878 | vezeti azt.~Egyszer megállít engem az utcán. Éppen elõtte való
34 I, 1878 | élessé Boszniában, sõt még engem is egy szép asszony abbeli
35 I, 1878 | kálvinista városban, melyhez engem is kellemes emlékek kötnek
36 I, 1878 | az első perctől kezdve, engem sem tekintenek itt idegennek.~
37 I, 1879 | és egerekkel. Nincs joguk engem itt tartani. Oh, mit kell
38 I, 1879 | terheltek. Hogy lehetett engem ezen asszonyok közé zárni?
39 I, 1879 | kell így szenvednem!~Nem, engem ilyképp szenvedni hagyni
40 I, 1879 | ártatlan vagyok!~Miért büntetsz engem ily iszonyú módon, én Istenem!~
41 I, 1879 | Istenem!~Óh, ezen nõk!~Ha ön engem egy társaságban látna velük,
42 I, 1879 | joga kérdeni:~»Hogyan, önök engem elzártak akkor, midõn oly
43 I, 1879 | ártatlan!? Nem kötelesek önök engem kártalanítani?...«~Ezen
44 I, 1879 | te végtelenül megcsaltál engem. Azóta már megjártam az
45 I, 1879 | Borsszem Jankóba is bekerült, s engem igen elkeserített, mert
46 I, 1879 | küldheted leányaidat, ami engem az egész bálból mulattat,
47 I, 1879 | demokratikus érett szellem még engem is fölbátorított, aki eleinte,
48 I, 1879 | felesége is volt kivévén engem.~De éppen ebben a körülményben
49 I, 1879 | kerüljenek véglegesen.~- Ne félts engem, vigyázok rá... hogy ne
50 I, 1879 | akarom megjegyezni, hogy engem is visszacsábítottak a bálterembe
51 I, 1879 | Igen, igen, így szólíts engem,... édes imádottam... legyek
52 I, 1879 | az én dicsőségem. A sors engem választott ki eszközül arra.
53 I, 1879 | nem adok pénzt. Mert hát engem eleget szidnak ingyen is.~
54 I, 1879 | fejezte be életét:~»Hagyjatok engem aludni!«~Szeged szintén
55 I, 1879 | Miért ne járhatnék? Hisz engem itt úgyis mindenki ismer.«~
56 I, 1879 | Hát mért ne járnék, mikor engem itt senki sem ismer?«~*~
57 I, 1879 | nem bíborért,~Így látott engem és így szeretett meg.~Amire
58 I, 1879 | kárhoztatnók.~De különben is engem a Szegedi Hiradó e tárcaírója
59 I, 1879 | képviselõjével.~- Ütnek, vernek engem! - mondá mágnásos lágysággal,
60 I, 1879 | mintha súgná: »ne láss meg engem«.~De én azért meglátlak
61 I, 1879 | Uram - mondá Jozefine, - ön engem befeketített.~- Felség!
62 I, 1879 | megnyugodva - látom, mégis engem keresel.~DIVATKÉPEK~Ha már
63 I, 1879 | azt nem értem hanem az engem nem alterál, és meglehet,
64 I, 1879 | királyi biztosnak sem.~Ami engem illet, fölvettem tegnap
65 I, 1879 | pedig Bakay nem tud sokat... engem azon kényszerûségbe hoz,
66 I, 1879 | akként beszéli el, mintha õ engem, hogy saját államférfiúi
67 I, 1879 | amelyik folytonosan üldöz engem.~- Hogyan?~- Harmadéve Berlinben
68 I, 1880 | Pistákkal nem polémizálok. Azok engem nem sérthetnek meg mint
69 I, 1880 | némi megjegyzésekre indít engem, s oly argumentumnak szolgál
70 I, 1880 | történet mind a kettõre, hogy engem egy idõben gondolkodóba
71 I, 1880 | uram, tisztelt barátom!~Engem a te kopóid elfogtak, s
72 I, 1880 | Tisza Lajos~Eh! Hagyjatok engem aludni.~Pálfy Ferenc~Mikor
73 I, 1880 | rám nézve, hogy ön leültet engem...~- Oh kérem - hebegé Neczpály,
74 I, 1880 | hallatlan merészség fölött, hogy engem egy komégyiás deszkákra
75 I, 1880 | tivornyázik, ahelyett, hogy itt engem a Szegedi Hiradó hasábjain
76 I, 1880 | Ha F. úr meg akart volna engem cáfolni, hát azt kellett
77 I, 1880 | fösvények; õk nem fognak engem kisegíteni, itt hagynak
78 I, 1880 | van. Ki küldte kendet?~- Engem a tekintetes úr. Hát téged?~-
79 I, 1880 | tekintetes úr. Hát téged?~- Engem meg a tekintetes asszony.
80 I, 1880 | fog fázni a télen, mintsem engem éhezõnek tudjon.~Könnyek
81 I, 1880 | szelídséggel tekint az emberekre.~Engem kiválóan érdekel minden
82 I, 1880 | tõle.~- Mr. Kossuth küldött engem.~- Ah, Kossuth Lajos? Tehát
83 I, 1880 | elmongyák...~Jaj fektessél engem ágyba~Veres sujtással kihánytba~
84 I, 1880 | válik. Amennyi szép lány már engem megcsalt szõkében, barnában,
85 I, 1880 | megmenekülni, ez már elkísér engem egész a kupéig, amelybe
86 I, 1880 | Hej de keservesen nevelt engem!~Éjszaka font, nappal mosott,~
87 I, 1880 | szeretet vissza-visszahoz engem ide gondolatban, de nem
88 I, 1880 | mintha súgná: »Ne láss meg engem.«~De én azért meglátlak
89 I, 1880 | Mert Szeged halála emelt engem Hozzád,~Herrichnek, Lukácsnak
90 I, 1880 | Uram!~Tisztelt Barátom!~Engem a te kopóid elfogtak, s
91 I, 1880 | az a jelszava: »Hagyjatok engem aludni!«~Az övé ez volt: »
92 I, 1880 | övé ez volt: »Küldjetek engem õket elaltatni.«~S ha a
93 I, 1880 | egyrészt nagyon kitüntettek engem azzal, hogy szívesek voltak
94 II, 1888 | vannak, barátaim is talán, de engem nem húz hozzájuk semmi.
95 II, 1888 | összes emlékeimtõl.~Nem tart engem lekötve ezen a világon semmi
96 II, 1888 | érzés, aki hisz bennök. Engem kacajra fakasztanak, mert
97 II, 1890 | hogy neki joga van ezért engem kikérdezni.~Én joggal mondok
98 II, 1891 | hát a »császár«-t, hogy engem tegyen nyugalomba.~- Tette
99 II, 1913 | közül, akik szívesek voltak engem tíz viszontagság-teljes
100 II, 1915 | nem értik és kinevetnek engem, ha azt állítom, hogy egy
101 II, 1920 | keresem, azok bájolnak el engem. Egy-egy régi kerítés, amott
102 II, 1881 | mindnyájan túlbecsülnek engem, nem csoda, ha csalódni
103 II, 1881 | hagyj el aztat! Mit untatsz engem? Kinek van kedve erre gondolkozni?
104 II, 1881 | démenti.~Csak már egyszer engem dementíroznának valamiért!~
105 II, 1881 | életbõl lesztenografirozva)~...Engem nézzenek meg kigyelmetek.
106 II, 1881 | hallják kentek. Nem kell engem azért elítélni, mert a koronás
107 II, 1881 | elfogadom, választass meg engem.~Nehezen álltam rá, végre
108 II, 1881 | örömérzet,~Ha így kinoz engem~E tarka költészet,~Vagy
109 II, 1881 | amelyért sokan tartanak engem eredeti embernek. Mert egy
110 II, 1881 | kísérte.~- Hogy mert ön engem befogatni?~- Bocsánat, fõkapitány
111 II, 1882 | mondja: »Csak az vigasztal engem, hogy Blaháné még az én
112 II, 1882 | ellen küzdök, nem fogok egy engem meg nem illetõ helyet bitorolni.~
113 II, 1882 | velünk kóstoltatja meg.~- Engem csak az vigasztal, hogy
114 II, 1882 | pingálná.~- No, hát rajzolj oda engem - szólt Szana Tamás. Ebbõl
115 II, 1882 | Ej, menjen maga. Maga engem soha ki nem ír. Lássa, a »
116 II, 1882 | szeretem. De maguk mellõznek engem.~- Tudja mit, Gizi baba,
117 II, 1882 | Igaz, de nem akarom, hogy engem a magyar lapok megtámadjanak.
118 II, 1882 | arcot vágott.~- Elfogatni engem? Fölség, ezt meg nem érdemeltem.~-
119 II, 1882 | valami kárpótlás, amiért engem, vagyis inkább a fizionómiámat
120 II, 1882 | várpalotai rablógyilkos. Még csak engem kellett kitalálni, és az
121 II, 1882 | Jánost és életpárját, akik engem postául küldöttek, hogy
122 II, 1882 | mellett ült.~- Kisasszony, ön engem megcsalt!~- Én önt? - kérdi
123 II, 1882 | fiatalkori emlékeinek élve.~Engem kétszer hozott össze vele
124 II, 1882 | Az volt a bûne, hogy engem is õ tett poétává. Földim,
125 II, 1882 | Mert az a nagy botlás, hogy engem kinevezett, okvetlenül megbuktatja.
126 II, 1882 | zsidófaló távirat arra késztet engem, hogy lapjukat, mely eddig
127 II, 1882 | lehet, légy szíves oktass be engem, egész nap tanulni akarok.~
128 II, 1882 | voltam, s ahol már nem ösmer engem senki.~Egy kedves ismerõsöm
129 II, 1882 | iszen elringattak volna engem fabölcsõben is!«~Mikor éppen
130 II, 1882 | Ej, hát mért néz kend engem zsidónak?~- Már mint én?
131 II, 1882 | egyéni tulajdonokat, melyek engem a vérpadra vittek. Mert
132 II, 1882 | akar. Bezzeg nem ugatnak engem a kutyák, mint kollégáimat
133 II, 1882 | érek ott a legtöbbet, s engem szeret a legjobban.~Farizeus!
134 II, 1882 | szólt Balambér ünnepélyesen.~Engem csak egy dolog bántott,
135 II, 1882 | komolyan megtiltom, hogy engem õrizzenek. Félek, ez valami
136 II, 1882 | közül idegenül.~Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian
137 II, 1882 | bozontos fejét.~- Dejszen engem el nem bolondítanak az urak.
138 II, 1882 | mert az nem buktathat meg engem - sem pedig tégedet. Hanem
139 II, 1882 | keresd... én már elvesztem, engem már el nem fogsz, s ha kergetsz,
140 II, 1882 | A katolikusok szidnak engem, hogy protestánsokká teszem
141 II, 1883 | büszkén Szalay Imre.~- Az bánt engem, hogy éppen a függetlenségi
142 II, 1883 | is szívesebben temetnétek engem, mert én nem úgy cimbalmozom
143 II, 1883 | Te írod? Hát hogy mertél engem a tizenkét forintra szavazók
144 II, 1883 | szavaztam. Hát mért akarsz te engem tönkretenni? Az egész kerületem
145 II, 1883 | lesipuskásokból áll. Azok engem, ha hazamegyek, lepuffantanak
146 II, 1883 | újságíró kollegám, az szokott engem informálni a történtekrõl.
147 II, 1883 | Szentlélek isten, segíts engem akkorra!), akkor jön a középtanodai
148 II, 1883 | zárhatnám az ülést (mert engem az éppen nem alterál, hogy
149 II, 1883 | ditáljam, kijelentem, hogy engem pártelfogultság is vezethetett.
150 II, 1883 | felejts füreszteni kegyeidben~engem, ó édes, hallod ezt?~A bronz
151 II, 1883 | mondjam?~Nem mondom meg, mert engem az asszonyok is olvasnak,
152 II, 1883 | Te tudsz beszélni velük. Engem nem értenek meg... vagy
153 II, 1883 | ezek azért jöttek, hogy engem halljanak. Ha pedig engem
154 II, 1883 | engem halljanak. Ha pedig engem egyszer meghallanak, soha
155 II, 1883 | istenem, de jó most, hogy engem nem tartanak semminek a
156 II, 1883 | Dühbe jöttem. Hogy hát engem csak ennyire becsülnek a
157 II, 1883 | köztünk. Ne félj addig, míg engem látsz!~A mentelmi ügyeket
158 II, 1883 | valami kalauzt, kérlek, aki engem elvezet Szegeden mindenüvé.~-
159 II, 1883 | már nem láthatnak többé engem.~Ilyen sötét árnyékot rajzolt
160 II, 1883 | rá, csak azt jegyzé meg: »Engem nem sérthet, hanem a törvényszék
161 II, 1883 | hozzátette:~- Úgy nézzen meg engem, öcsém, hogy én sohase szoktam
162 II, 1883 | akkor igen elszomorított engem. Erõsen frivol gondolkodást
163 II, 1883 | ízben a keresztények.~- Engem? - mondja a »talpas kecske«
164 II, 1883 | Vagy semmit nem akar tudni.~Engem leginkább az lepett meg,
165 II, 1883 | kiáltja Y úr -, vigyen engem a »Biká«-ba.~- Kocsis -
166 II, 1883 | ismerem, de az ibrányi templom engem is meglepett. Éppen úgy
167 II, 1883 | ékesen beszélõ négy numerust.~Engem meglehetõsen hidegen hagyott,
168 II, 1882 | országutat. Kinek, minek néznek engem?~Tajtékzott ajka a méregtõl,
169 II, 1882 | Tyüh, hát persze hogy engem megcsaltak az atyafiak.
170 II, 1883 | Mert félek - mondá -, hogy engem ott agyonütnek.~- Ne félj
171 II, 1883 | tanácsnak, hogy neveztetne ki engem õfelsége által fiatal embernek.~
172 II, 1883 | meg. Ez a kötet hazavitt engem a mi csendes vidékünkre,
173 II, 1883 | közbe B. elvörösödve. - Engem még sohasem hazudtolt meg
174 II, 1883 | Bereczet?« - kérdi az elnök. »Engem?...« - kiált föl rémült
175 II, 1883 | lépkednék.~- Már régen bosszant engem, kegyelmes uram, hogy ezen
176 II, 1883 | de hiszen hallani akar engem, az pedig a rossz akusztika
177 II, 1883 | Mindenki híres valamiért. Engem az orrom tett nevezetessé.
178 II, 1884 | végre hát együtt vagyunk. Ön engem teljesen meggyõzött: áttértem
179 II, 1884 | ahol voltunk. Mert ön meg engem gyõzött meg: kitértem kálvinistának.«~...
180 II, 1884 | regényét, amelynek terve engem elragadott.~*~A derék úriember
181 II, 1884 | befõzöttet küldhessen neki. Engem ki nem állhatott, mert pirospozsgás,
182 II, 1884 | otthoni ismerõsömnek, aki engem megríkatott.~Hát ennek bizony
183 II, 1883 | kímélni. Fõispánt fõispánért. Engem meglõtt az egyik, te pedig
184 II, 1883 | szórja azért jobbra-balra. Engem is elfog a galléromnál fogva.~-
185 II, 1883 | Becsületes volscusok segítsetek engem Róma ellen.~Segítenének
186 II, 1883 | kiért:~- »Csak merjen most engem valaki nagyságos úrnak szólítani!«~-
187 II, 1884 | Mentsetek ki, kérlek, engem - monda Munkácsy. - Én az
188 II, 1884 | forró agyak nem pihennek... (Engem itt csak az vigasztal, hogy
189 II, 1884 | ezekben a levelekben!~De engem csak az egyik érdekelt legfõképp,
190 II, 1884 | itteni kiadója, melyben engem kér meg, hogy a »Magyarok
191 II, 1884 | Nagyon le leszek kötelezve. Engem itt úgyis elbájol minden.~
192 II, 1884 | pozícióba jutva. - Ejnye, hát engem akkor rosszul informált
193 II, 1884 | van nekem is. Pedig hát engem az ország azért fizet, hogy
194 II, 1884 | Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy engem eddig a kerületem már kétszer
195 II, 1884 | unokájához:~- Igaz, hogy engem ott megbotoztak, de nem
196 II, 1885 | még maga az öreg is.~- Engem akar - mondja fejcsóválva -
197 II, 1885 | magától a harci fegyvert: »Ha engem ezentúl valaki megsért -
198 II, 1885 | más dolog nincs ínyükre:~- Engem csak a Tisza személyéhez
199 II, 1885 | a másik patrónusát.~De engem ért a legnagyobb csapás.
200 II, 1885 | fogtam, hogy eresszenek engem haza, én úgysem voltam soha
201 II, 1885 | kompánia, hogy jövõre már engem is beajánl az Akadémiába.
202 II, 1885 | legõszintébb bámulatot.) Engem is így fognak kísérni, ha
203 II, 1885 | elsõ percre láttam, hogy engem itt leányok vizsgájára hozott
204 II, 1885 | akadémikus lenni. Ne ajánljon engem. Szégyenlem magam.~Az öreg
205 II, 1885 | Szépen bolonddá tettél engem...~*~...Így történt az ma
206 II, 1885 | minisztereknek.~- Ne beszélj! Engem nem teszel bolonddá.~- Hát
207 II, 1885 | Ezt mi fõztük ezeknek! Engem azért gyönyörködtet a tálalás.
208 II, 1885 | meggondolatlan nyilatkozatával engem is abba a helyzetbe hozott,
209 II, 1885 | taktika, amiben ti ellenzékiek engem olyan erõsnek találtok.~-
210 II, 1885 | egyik meghívott félrehítt engem titokzatosan, s így szólt:~-
211 II, 1885 | gondol ön, nem ültet föl engem ezzel valaki? - Hm! Mutassa,
212 II, 1885 | eredeti olajfestményt, amely engem akkor nagyon meghatott.
213 II, 1885 | utoljára is megsokallta.~- Engem összetéveszteni méltóztatik.~-
214 II, 1885 | lázas sürgés-forgással, engem majd megölt a kíváncsiság.
215 II, 1885 | szép a kép. Elragadó.~- Ne engem dicsérjenek, kegyelmes uram -
216 II, 1885 | nagyvezér.~- Semmi. Nem engem vertek meg.~- De õk is azt
217 II, 1885 | semmi szükség rám. Hagyjatok engem nyugodtan csibukozni.~»PICI
218 II, 1885 | vagyok.~Azért hát hagyjon engem a szögletben. Tudom én,
219 II, 1885 | Ej, ej, hisz akkor ön engem gonoszul megtréfált.~- Hogy
220 II, 1885 | beszéljünk a szavazásról.~- No, engem ez a vita érdekel. Ez már
221 II, 1885 | mégiscsak furcsa dolog. Engem bizonyosan megcsalt a barátom,
222 II, 1885 | rájok, mintha mondaná:~- Már engem visznek vasúti igazgatónak.~
223 II, 1885 | volt az egyik fajzatja, s engem is õ ítélt el. Tömérdek
224 II, 1885 | urakból, s ekkor mindenki engem nézett bolondnak.~Egyszóval
225 II, 1885 | lehet hallani bizalmasan:~- Engem csak a Tisza személyéhez
226 II, 1885(62)| karjaiból -, te is meggyőztél engem: én már katolikus vagyok.~
227 III, 1886 | Látom, erõvel meg akarnak engem választani az urak szélsõbali
228 III, 1886 | illetõ névtelen író, aki engem olyan szörnyûséges lázítónak
229 III, 1886 | Magyar Állam« mai cikkét is.~Engem most azért szidnak, mert
230 III, 1886 | feleltem határozottan -, engem hiába üldözöl...~- Hát akkor
231 III, 1886 | tárcájából, az egyikkel engem kínálva meg.~- Éppen két
232 III, 1886 | eltorzításában fölülmúl engem. Horánszky Nándor is jó
233 III, 1886 | Hát nem teszek én eleget? Engem még soha senki sem inzultált
234 III, 1886 | erre a kuruc ádáz dühhel:~- Engem modorra ne tanítson a miniszter,
235 III, 1886 | mindjárt rám süti, hogy engem is megfizetnek.~El is határoztam,
236 III, 1886 | uram.~- Mit?~- Ültess be engem miniszternek.~Tisza gondolkozott
237 III, 1886 | szenvedélyes lángok gyulladoznak.~- Engem a parupli-forradalomra emlékeztet
238 III, 1886 | keservesen panaszolja:~- Engem is megszólított egy rendõr
239 III, 1886 | egy szót sem szólok, mert engem az ördög sem éljenezne meg
240 III, 1886 | kávéházban, amelybe járok, engem kínál meg legelõbb a kávés
241 III, 1886 | fürkésztek szerte, míg végre engem pillantott meg egy asztalnál.~
242 III, 1886 | olyan bolondnak tartasz te engem, akirõl azt hiszed, hogy
243 III, 1886 | Hírlap«-ot, sem az nem látott engem. Megígértem ugyan szentül,
244 III, 1886 | itt vagyok elevenen.~Hanem engem mégis érdekelt a dolog,
245 III, 1886 | lovag úr, kínáljon meg engem is.~Ingrid nagynéném, isten
246 III, 1886 | mondá a szultán -, hagyjatok engem pihenni. Örülök, ha semmit
247 III, 1886 | nagyon kellene sietnem, mert engem nagyon várnak. Én szerelmes
248 III, 1886 | van-e hasznuk abban, ha engem meglõnek? Nagyon rövid ideje
249 III, 1886 | vagyok, úgy nézzenek meg engem, hogy én a számûzetés keserû
250 III, 1886 | báró Andreánszky Gábor, engem sem a gólya költött, én
251 III, 1887 | Trefort megfelelt Lesskónak, s engem, szegény jövendõbeli választóját
252 III, 1887 | átmegyek a szélsõbalra. Ott engem jobban megbecsülnek.~És
253 III, 1887 | szegedi halászok buktattak meg engem, hanem a vasúti bakterok.~
254 III, 1887 | utolsó házasság, amibe te engem beugratsz.~Így esett meg
255 III, 1887 | De hogy miért hány-vet engem a világ a nemzetiségek közt,
256 III, 1887 | Látom már én azt, hogy engem sehová be nem vesznek. Hanem,
257 III, 1887 | Mily szerencsétlenség! Engem meg egészen a habarékhoz
258 III, 1887 | tisztelt olvasók. Hát ne tessék engem vádolni azzal, hogy nem
259 III, 1887 | akkor nem jutott eszembe. Engem csak az a mometnum hatott
260 III, 1888 | mosollyal Fraknói -, az ajánlat engem nem elégít ki.~- Miért,
261 III, 1888 | mért tudná jobban?«~»Mert engem nemcsak meglátogat, de folytonosan
262 III, 1888 | többségben van.~- Ezek most engem leszavazhatnának.~Egyszerre
263 III, 1888 | Azért is beszélni fogok. Engem nem lehet elijeszteni.~S
264 III, 1888 | Jegyzõ úr, méltóztassék engem letörülni!~A T. HÁZBÓL [
265 III, 1888 | megáll a háta mögött.~- Engem keres? - kérdi ez felriadva,
266 III, 1888 | Hát mi lesz már? Hát engem senki sem támad?~Egy-egy
267 III, 1888 | szájról-szájra fog járni s engem tönkretesz.~- Hát mit szándékozik
268 III, 1888 | olyan szívélyesen fogadott engem, mintha most sem volna más
269 III, 1888 | meg a kancellárnak, hogy engem mindjárt reggel fogadjon
270 III, 1888 | a jövõ évi Almanachra is engem vett rá szerkesztõnek. Jól
271 III, 1888 | Kecskeméthy Aurél mellett engem is említ, s nevezetesen
272 III, 1888 | eleven öreg emberünk van.~Engem is elfogott a fuldoklás,
273 III, 1889 | ujj nyomaival. - Valaha engem is mohón forgattak, én is
274 III, 1889 | múlva, valamikor 1940-ben engem is megismertet valaki az
275 III, 1889 | mellét: »Miért nem mondtál el engem?«~De ez is csak napokig
276 III, 1889 | Õket is! Õket is! Ne csak engem!~Még a karzat is kacag.
277 III, 1889 | miniszterelnöknek:~- Ha engem rendõr érint, én a miniszterelnököt
278 III, 1889 | területén található eperfákat. Engem bízott meg vele az alispán.
279 III, 1889 | egész ábécét. Ez keserített engem örökké.~Szemében hálás elragadtatás
280 III, 1889 | kegyelmes úr.~- Én? Neked? Hisz engem már megtettek osztráknak,
281 III, 1889 | Kritizálni? Hát kritizáljanak engem. Mindent magamra vállalok.
282 III, 1889 | flegmájából. Egy csatavesztés még engem sem vesz ki a sodromból.~
283 III, 1890 | tollat:~- Nehéz ilyen apával! Engem sohasem fognak meglátni
284 III, 1890 | hogy önök védelmezzenek engem, hanem hogy én védelmezzem
285 III, 1890 | Itt állok, nézzetek meg. Engem nem lehet agyonütni.«~[NYILATKOZAT]~-
286 III, 1890 | volna. Az ismeretlen szerzõ engem beszéltet. Szükségesnek
287 III, 1890 | Beeresztem, fojtson meg engem is, ha tud, de nem csókolózom
288 III, 1890 | toldani. Mit kompromittál engem az asszonyok elõtt! Tudja
289 III, 1890 | még az következik, hogy engem (e karcolatok igénytelen
290 III, 1890 | eszméjét honnan vetted, de engem nem viszel tévútra. Szép,
291 III, 1890 | hogy éppen azért utaltál engem a tarokkra?~Tisztelõ híved
292 III, 1890 | talentuma. Az ördög vigyen el engem, ha ezt valaha kétségbe
293 III, 1891 | vetett rám.~- De igenis, engem már aláírattak.~- Tehát
294 III, 1891 | futólag bemutatott neki engem is, a doktort is az esti
295 III, 1891 | issza, doktorkám?~(Ahá, ez engem összetéveszt a doktorommal.)~-
296 III, 1891 | formálisan beleerõszakolt engem a karcolatok írásába, s
297 III, 1891 | Légrádyt, minek küldött engem ide. Éreztem én azt elõre,
298 III, 1891 | bibliotéka veszett el), vitt be engem a képviselõház karzatára -
299 III, 1891 | legyek - legjobb lenne, ha engem egyáltalán kihagynál. Engem
300 III, 1891 | engem egyáltalán kihagynál. Engem hiába teszel nevezetessé,
301 III, 1891 | mégis eljöttetek ide, hogy engem meghallgassatok és megtudjátok,
302 III, 1891 | a nagy nemzeti méhkasba.~Engem a büfében ért a hír: Andrássy
303 III, 1892 | hogy azok kérjenek föl engem, hogy énekeljek«.~De ez
304 III, 1892 | amit a t. lap állít, hogy engem a kormány oktrojált rá az
305 III, 1892 | nem érdemlik meg, hogy engem annyira ünnepeljenek. Mégis
306 III, 1892 | hogy Antheus a földhöz ütve engem ugyan még nem ütöttek a
307 III, 1892 | akkor joggal csaphatnának el engem is.~No, már ez ellen csakugyan
308 III, 1892 | olyat, amihez nem értenek.~Engem, aki sem a fõvárosi irodalmi
309 III, 1892 | összerontod a kaoszt!« Ez bátorít engem arra a merészségre, hogy
310 III, 1892 | obstrukciót akartok csinálni s engem zavarba hozni.~És a miniszterelnök
311 III, 1892 | Kubinyi György azt mondja:~- Engem a »fekete sipkások« elleni
312 III, 1892 | nyájasan:~- Ne búsulj, hiszen engem sem szeret az ellenzék. (
313 III, 1892 | csendes öregurak ülnek: azok engem békén hagynak.~De ott sem
314 III, 1893 | valamit, miért ejtettek el engem?~- Egyszerû az egész - feleltem,
315 III, 1893 | én doktorom, ön gyógyít engem, de a saját intencióim szerint.~
316 III, 1893 | irodalomba. Talán õ tett engem íróvá - és az egészen mindegy.
317 III, 1893 | meg asztalkám, s vigy el engem oda, ahová akarom.«~És a
318 III, 1893 | kérdé: »Nem szúrhatnál be engem is abba az új Társaságba?
319 III, 1893 | tantièmet fizetnek?«~Ami engem illet, én az újdonság megjelenése
320 III, 1893 | Dehogy hallgatnak azok engem. Pláne még pietással? Nem
321 III, 1893 | Asszonyom, kérem fogadjon el engem ismét!« Harmadszor bekiáltott
322 III, 1893 | szekerére, ne is híjatok engem, nem kell, nem kell.« Mire
323 III, 1893 | lehetne fakadni.~Segítsél engem, kérlek múzsa, hogy legyek
324 III, 1893 | gondolt talán magában: »Engem nem a beteg marhák választottak,
325 III, 1893 | Urányi kezdett panaszkodni:~- Engem teljesen megkofundált.~-
326 III, 1893 | indulatosan:~- Önnek nincs joga engem leckéztetni.~- Most a jegyzõkönyv
327 III, 1893 | méltatlankodva kiáltá:~- Elõbb engem engedjen szólni!~Az atmoszféra
328 III, 1893 | innen menned, értesz te engem, hamarosan kellene elmenned,
329 III, 1893 | mondtam neki:~- Hagyjon engem aludni; nem lesz sírás.~
330 III, 1893 | Klári, te már nem szeretsz engem.~K. M.~HORÁNSZKY ÉS HIERONYMI~
331 III, 1893 | sürgönyt - mondá -, melyben engem bíz meg a kabinetalakítással.~-
332 III, 1893 | Becsületemre mondom, engem bízott meg a király.~Végre
333 III, 1893 | az egy ember értett meg engem és... itt valami szörnyû
334 III, 1893 | kártyaszobát s a feleségem engem is meglát majd a képen.
335 III, 1893 | tábornokom, nem volnál szíves engem adoptálni?~Nagy szemeket
336 III, 1893 | s õ egyszerre megkapna engem fölnevelve, kitanítva, széles
337 III, 1893 | fogsz ezen csodálkozni, de engem valami különös félelem fog
338 III, 1894 | felelte kurtán.~- Taníts meg engem is, Móric bácsi.~- No, azt
339 III, 1894 | vagyok az oka, nem a piktor. Engem szidjanak, ne a piktort.
340 III, 1894 | lelkem uram, úgy nézzen meg engem, hogy ezelõtt egy bankárnál
341 III, 1894 | Jókai generációja.~Ez a baj. Engem kell mindenekelõtt segíteni.
342 III, 1894 | idén rávette kiadóit, hogy engem szólítsanak fel: »A közönség
343 III, 1894 | nevetett.~- Ön még nem ösmer engem, képviselõ úr. Mózes vizet
344 III, 1894 | szólt mélabúsan -, ön engem kétségbeejt.~- Önt? Hát
345 III, 1894 | mihelyt észrevett -, ugye engem keresel?~- Igen...~Láthatólag
346 III, 1894 | adhatok benne tanácsot. Mert engem csak a komoly ügyek vezetésével
347 III, 1894 | antikvariatusba küldött engem. Avult nézetek és teóriák.
348 III, 1894 | még ezek ellen se véd meg engem a képviselõi immunitás?~
349 III, 1894 | fogadtad a halálát, ami engem nagyon bántott.~- Nem szép
350 III, 1894 | lakást, mert most, ahogy engem itt szeretnek, már minden
351 III, 1894 | se. De azért mégis lenéz engem.~És vethet-e valamit a szememre?
352 III, 1894 | méltóságos urak fülébe:~»Engem a nemzet küldött.«~Eltisztult
353 III, 1894 | okoskodott:~- Kálnoky meg akart engem buktatni, de nem tudott,
354 III, 1895 | jött, mindig megbíztatott engem is:~- Nono, majd csak kinézek
355 III, 1895 | benne. A macska egyen meg engem, ha meg nem lesz. (S kevélyen
356 III, 1895 | egyszer én mondok. Egyen meg engem a macska, ha nem lesz igaz.
357 III, 1895 | De ön úgy tegyen, mintha engem nem is ismerne. Ha szóba
358 III, 1895 | kezét, majd a bemutatás után engem fogott karon, és bevezetett
359 III, 1895 | zavarba hoztak volna most engem õnagyságaik - ha nem így
360 III, 1895 | gyanúsan kezdtek erre méregetni engem úgy félszemmel, savanyún,
361 III, 1895 | már meg is hallotta. (Ti. engem értettek.)~A higgadtabbak
362 III, 1895 | illetlenül viseli magát. Ha már engem nem néz, legalább a házigazdára
363 III, 1895 | az kellene. Hiszen akkor engem mindjárt elcsapna az urunk
364 III, 1895 | utat?~- Ahogy az út lát engem, instálom, úgy én is látom
365 III, 1895 | Ne beszélj! Az nem lehet! Engem nem értesítettek semmirõl.
366 III, 1895 | mameluk lenni - hagyjatok meg engem komoly képû, tárgyilagos
367 III, 1895 | benne vagyok?~- Igen.~- Ugye engem is leránt?~- Körülbelül.~-
368 III, 1895 | bácsik ellenére merészkedett engem is megkérni, hogy a száz
369 III, 1895 | magyar zászlókkal fûthetnek. Engem a királyi válaszok aggasztanak,
370 III, 1896 | ismerõsének: »A János rántott be engem. Én nem tudom, hogy mi lelte,
371 III, 1815 | Weiner is a rendjelet? Ez engem is bánt. Képviselõk közt
372 III, 1815 | piszkálni rajtok?!~Jól tessék engem megérteni, nem valami demokratikus
373 III, 1815 | tapodtat se, mert mihelyt engem elhagysz, mindjárt nem vagy
374 III, 1815 | a dolgot, hagyjanak meg engem annál az egy font cukornál,
375 III, 1815 | választótestvérek, hogy elfogadtatok engem képviselõjelöltnek«, de
376 III, 1815 | aki ezeket kiszorítja.~Ami engem illet, oh én egy csöppet
377 III, 1815 | és illendõ, hogy míg itt engem a románok választanak, azalatt
378 III, 1896 | kocsimban?~- Ki vesz föl engem a kocsijára?~Végre eligazodnak
379 III, 1896 | amirõl soha nem is álmodott. »Engem már nem érhet a világon
380 III, 1896 | hát még meseszerûbb.~Hanem engem kedvetlenül érintett ez
381 III, 1896 | rendjel emlékeztetni fog engem mindig arra a vérünket megbizsergetõ
382 III, 1896 | volna. Az ördög vigyen el engem, ha nem valami parkféle
383 III, 1896 | magyar istentiszteletre, engem is elvitt egy-kétszer az
384 III, 1896 | komposszeszori gyûlésen, amelyre engem is elvitt anyám, aki Veres
385 III, 1896 | van az a híres ember, aki engem a terembõl kicipeljen.~Egy
|