Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| azt mondja: halálra unom magam, s azután nevetésben tör
2 I, 1873| eszébe keresni: ahol még magam sem találok magamra, ti.
3 I, 1873| azért megvannak mégis a magam privát passziói.~Délben
4 I, 1873| székébe. Aztán nem is akarom magam kinevettetni olyanféle ízetlenséggel,
5 I, 1873| hogy nem találok szavakat magam, hanem idézem t. atyám halálának
6 I, 1873| Utoljára még össze találom magam téveszteni a Garaboncással.
7 I, 1873| état c’est moi.«~No, én magam legjobban megbámultam a
8 I, 1873| mellé fektessék.)~Eleinte magam is megapprehendáltam Striegel
9 I, 1873| fejemet egészen a szájához.~- Magam is gondoltam már egy kis
10 I, 1874| hasonlatával fejezzem ki magam, minta földhöz ütött Anteus,
11 I, 1874| Köszönöm a jóakaratot, de én magam nem látom szükségét a védelemnek.
12 I, 1874| állapotban arra szántam magam, hogy egy sétát tegyek a
13 I, 1874| kiadatlan költeménye is van. - Magam is ösmerem kézirat után
14 I, 1874| vagyunk. Kiszállok, s vitetem magam fölfelé a siklón. Azután
15 I, 1875| helyen jársz... hisz én magam is oda folyamodtam.~Hõsünk
16 I, 1875| annyian folyamodtak... magam is éppen most írom a folyamodványomat...~
17 I, 1875| tudja, hogy lesz, mi lesz. Magam is éppen azon gondolkozom,
18 I, 1877| semmibe, hogy be ne mutassam magam, mielőtt szót kérek e rovatban.~
19 I, 1877| istentelen újságíró azonnal: én magam megírtam apróságnak prózában,
20 I, 1877| Miért ne lehetnék egyszer én magam is diplomata, hogy essék
21 I, 1877| vágván, így szólott:~- Erre magam is rájöttem volna. De más
22 I, 1878| ahogy a Szigligetiét.~Én magam szinte sírhatnám bele, hogy
23 I, 1878| állításomat, s minthogy magam a logika semmiféle megnyújtásával
24 I, 1878| újságírókról mit mondjunk?~Magam elõtt képzellek, te mindig
25 I, 1878| hogy rossz a te termésed. Magam elé képzellek, amint áhítattal,
26 I, 1878| párt hívéül sem tekintettem magam, mert azt a magyar nemzeti
27 I, 1878| volna, hogy én is számozzam magam, de akkor könnyen elvitathatják
28 I, 1878| szegény nyomorék volt s a magam költségén temettettem~el
29 I, 1878| FALVAK~De mármost aztán magam is azt mondom, messze mentem
30 I, 1878| amit könnyelmûen elvetettem magam ellen nagy Magyarországon
31 I, 1878| szívesen, mint én.~Úgy érzem magam, mielõtt a tollat letenném,
32 I, 1878| ekkora bőbeszédűség sem; én magam is most olyan helyi tárcát
33 I, 1878| látnivaló van Szegeden.~- Én magam is idegen vagyok itt - mondám -,
34 I, 1878| kényelmét zavarja.~Még én magam is attól halványodnám el
35 I, 1878| legzseniálisabb költõje.~Én ugyan magam jobban szeretem akár Bartókot,
36 I, 1878| vagyok. Csakhogy nem én magam szeretem kigondolni, belém
37 I, 1878| szememnek. Egészen belejukkoltam magam az egyenlõtlen játékba.~
38 I, 1878| én teljesen otthon érzem magam itt az első perctől kezdve,
39 I, 1879| elítélnek.~Ha elítélnek, megölöm magam. Mérget veszek, mert megbecstelenítve
40 I, 1879| aztán mit beszélem én itt a magam dolgát, minek szólom agyon
41 I, 1879| közöm hozzá, ha kivettem a magam részét.~Önöknek egészen
42 I, 1879| visszautasításáért ekszkuzáljam magam.~Kitalálod-e, hogy 77 piripócsi,
43 I, 1879| a kompánia föloszlik, s magam maradok a Jánossal.~Lapunk
44 I, 1879| Népszínházba, míg ott el nem untam magam s átrándulván az Arénába,
45 I, 1879| az innensõ oldalon elunom magam, átmehetek a túlsóra, de
46 I, 1879| húzzon.~Árvízkárosult vagyok magam is, mert kilenc múzsám közül
47 I, 1879| miniszterelnöki irat lepecsételve, még magam is sürgettem a statárium
48 I, 1879| én azt tudnám, akkor én magam próbáltam volna meg már
49 I, 1879| némi tiszteletre készt, s magam is hinni kezdtem már, hogy
50 I, 1879| kérdé Herrich.~- Nem; én magam vagyok szegedi, ez a többi
51 I, 1879| nem az, aki azt mondta: én magam többet temettem.~Aki a nyomorból
52 I, 1879| titokban« Szegedet, arra aztán magam is kíváncsi vagyok.~*~Egyszer
53 I, 1879| tárcaírója; én nem tartom magam nagyságnak, de olyan kicsinynek
54 I, 1879| kicsinynek sem érezhetem magam, hogy meg ne bírálhassam
55 I, 1879| is, eljövök akárhonnan.~- Magam is szeretném megélni - mondja
56 I, 1879| mondanád: »De már ennyit én magam se akartam.«~De nem is errõl
57 I, 1879| elmondta az adomát, csak én magam nevettem fölötte, a többiek
58 I, 1879| önkénytelenül kiált föl: »No, ezt én magam is így csináltam volna meg.
59 I, 1879| kényszerûségbe hoz, hogy magam beszéljek el egy kis epizódot,
60 I, 1879| lefõzött volna, hát én magam mondom el a dolgot, hogy
61 I, 1880| hely, ahol legjobban érzém magam, az a nyomda.~A legjobb
62 I, 1880| tánctól elbúcsúzott.~Én magam részérõl még soha életemben
63 I, 1880| jól vagyok értesülve, én magam is le leszek fotografírozva
64 I, 1880| pedig, hogy inkább fõbelövöm magam, mintsem Komjáthyhoz hasonlítsak.
65 I, 1880| leszek, s karakterré növöm ki magam. Ezalatt azt értette, hogy
66 I, 1880| alkalma tõlük megcsömörödni.) Magam is kénytelen voltam eltitkolni
67 I, 1880| elõszobában, a bakon stb. Én magam is szerencsés voltam õt
68 I, 1880| vagyok már - attól, hogy magam is odavegyüljek a közönség
69 I, 1880| még ezelõtt négy-öt évvel magam is az »írói körben« szoktam
70 I, 1880| elpárologjon. Mire költöttem, magam sem tudom. Részint elkölcsönöztem,
71 I, 1880| Abból ruházkodom.~Elnevettem magam a ruházkodás szóra, õ is
72 I, 1880| tette:~- S ebbõl gyógyítom magam.~Valóban beteg volt. S mégis
73 I, 1880| erõt véve -, hibáztam; én magam sem hiszem, hogy ezt Kossuth
74 I, 1880| rászórt hasonlat, még bizony magam is belezavarodom, mi legyen
75 I, 1880| utazásoknak. Mint ahogy magam is most szántam rá magam,
76 I, 1880| magam is most szántam rá magam, ahova a szívem régóta húz,
77 I, 1880| többé azt a pakétát.~S én magam elõbb látom meg az õ fekete
78 I, 1880| Megittuk a fekete kávénkat. S magam is elismertem, hogy sokat
79 I, 1880| adta férjhez leányát, én magam vagyok a legfiatalabb õsbizottsági
80 I, 1880| gondolnak a színházra. Csak én magam pártolom a színháztermet,
81 I, 1880| disputálni a városok, hanem én magam csakugyan kezdek már disputálni
82 I, 1880| paprikázva, még a szerelem is.~Magam is azért nevezem a »paprikák
83 I, 1880| helyesebben fejezzem ki magam, megemlékezzünk róluk, mert
84 I, 1880| szándékom megsérteni. Elszóltam magam...~- Legyen nyugodt uram -
85 I, 1880| Mert a jó fiúk (hiszen magam is ilyen voltam!) választanak
86 I, 1880| tegnap a »Bebé«-t. Hiszen én magam, meg a férfiak nagy része
87 I, 1880| pedig, hogy inkább fõbelövöm magam, mintsem Komjáthyhoz hasonlítsak.
88 I, 1880| azonban többnyire jól érzem magam társaságában, az õ mulatságos
89 II, 1881| egyet-kettőt, magyar ember meg csak magam voltam.~Minthogy palóc alakú
90 II, 1882| fölhúzom ott a piros csizmát s magam látok a gazdaság után.«~...
91 II, 1885| neked õszintén, hogy már magam is meg akartam mondani,
92 II, 1887| mint azelõtt volt«, én magam is sokszor leírtam e sallangos
93 II, 1888| emberek vagyunk. Mégpedig én magam szögedi menyecske voltam
94 II, 1891| vonzódom jobban, amelyikhez magam nem tartozom.~Hanem hát
95 II, 1895| lelkesülten:~»Ennyit már magam sem akartam«.~Széll Kálmán
96 II, 1898| védekezését, úgy éreztem magam elolvasva azokat, mint valaha
97 II, 1899| Különben nehány nap múlva magam is meglátom, és akkor majd
98 II, 1913| kellemetlen kupéból, kialszom magam, megnézem a várost s aztán
99 II, 1917| dásban van. Annyira beleéltem magam az önök helyzetébe, hogy
100 II, 1919| véka interéssel. De mondok, magam adom én azt át a tekintetes
101 II, 1920| Meg kell lennie valahol. Magam sem tudom, mit keresek,
102 II, 1881| az a K. Miklós?~Felhoztam magam mellett a legjobb argumentumot.~-
103 II, 1881| idõszakban egyszer beugrottam magam egy kertbe s megszedtem
104 II, 1881| okosabb voltam.~- Hogy-hogy?~- Magam maradtam most kívül a palánkon
105 II, 1881| legyen a tudósítás - inkább magam beszéltem.~ ~QUOMODO STAT
106 II, 1881| nagyságos úr habaréki?~- Igaz, magam írtam meg Pestre.~A választó,
107 II, 1881| haza »transzportáltam«, magam is elszundítok.~[6.]~Uram,
108 II, 1881| meglássuk... nemigen töröm magam utána, aztán pihenni is
109 II, 1881| mondanivalója, elõjönni a magam fürdõjével, a »Gyopáros«-
110 II, 1881| délután már otthon éreztem magam az úgyis csekély számú intelligencia
111 II, 1881| házigazdákból és a vendégekbõl.~Én magam is a vendégek osztályához
112 II, 1881| Thaisz Elek~...Sok ami sok! Magam is meguntam már - nem a
113 II, 1881| lásd a következését. Én magam fogom inspirálni a lapokat.
114 II, 1881| okoskodások terén?... még végre magam sütöm ki, hogy a hírlapírók
115 II, 1882| az igazi szépségnek.~Én magam már vagy tíz asszonyt köteleztem
116 II, 1882| csak az kellene, hogy én magam tálaljam ki a viselt dolgaimat!
117 II, 1882| Addig is, hogy ne unjam magam, elbeszélte, hogy õ többre
118 II, 1882| mondásait, hanem beszéljem el a magam históriáját, amit kigondoltam,
119 II, 1882| megengedte, hogy ezt a sóhajt én magam mellett magyarázzam. Ön
120 II, 1882| süllyedni a földkerekség s én magam halva ébredek fel valahol
121 II, 1882| olvasom.~- Meghalok, megölöm magam, a Dunába ugrom, ha elolvasod.~
122 II, 1882| fel barátom hangját.~- Én magam vagyok a barátod. Tizenegy
123 II, 1882| a Garibaldi?~Elnevettem magam. Váci embertõl kitelik.
124 II, 1882| institució. Pedig már ennyit magam sem akarok bizonyítani.~
125 II, 1882| kisöcsém is írt. Csak én magam ne értsek a tollforgatáshoz?~
126 II, 1882| okos embernek mutathattam magam: »Van-e már sok befõzöttje? -
127 II, 1882| országból szakadtunk ide.~- Én magam erre a tájékra való volnék.~
128 II, 1882| késedelmemet, kocsira vetettem magam. Mire odaértünk már lángokban
129 II, 1882| Adorján okos ember. Én magam is azt tenném, ha levelet
130 II, 1882| ez mind így volt, öcsém. Magam is kóstoltam én abból (már
131 II, 1882| mint egy lúdtojás, mikor én magam is kisebb vagyok? Aztán
132 II, 1882| valami mocsárba csallak magam után...~Rohonczy valószínûleg
133 II, 1883| van készülõben) s végül én magam, akinek mindig csak azt
134 II, 1883| külsõ deszkájára, hogyha már magam nem, hát legalább a kabátom
135 II, 1883| megmondani, merre van a Louvre?~- Magam is arrafelé tartok. (Pedig
136 II, 1883| téged...~- Hiszen nem is magam miatt -, de a pártom szolídságának
137 II, 1883| hiba. Valami különbséget magam is meg tudok határozni a
138 II, 1883| vevõje.~Ej, jobb nekem itt a magam felei közt. Dicsérni nehéz,
139 II, 1883| mert én meg vagyok szokva a magam esze után élni.~A T. HÁZBÓL [
140 II, 1883| Mert mindjárt oda megyek magam is.~S ezzel felkelt, és
141 II, 1883| mondjam... biz én voltaképpen magam sem tudom.~- Hogy lehet
142 II, 1883| ételt kapni, mikor aztán magam vettem magamnak a konyhán,
143 II, 1883| hasonszenvileg akarom magam kikúrálni, legyen oly szíves,
144 II, 1883| Éppen azon gondolkodom magam is, de...~- Micsoda »de«
145 II, 1883| irtóztató!~Most csakugyan magam is kezdtem észrevenni, hogy
146 II, 1883| mondta volna. Nem, nem érzem magam jól, borzong a hátam ez
147 II, 1883| megnyílnak s elnyelnek. A magam istenével meg vagyok alkudva,
148 II, 1883| küldeni valakit. Ha más nincs, magam utazom.~Egészen el volt
149 II, 1883| magyar ügyvéddé emelte: »Én magam is nagyon prekáriusnak láttam
150 II, 1883| latolgatva kigyógyulni látszom magam elõtt is, mihelyt a tárgyalási
151 II, 1883| össze van zúzva minden.~- Én magam is azt gondolom - szóltam
152 II, 1883| Kényelmetlenül éreztem magam. Mit mondjak én erre?~Szerencsére
153 II, 1883| leolvasható kevély szó:~»Én magam vagyok a törvény.«~A vicispán~
154 II, 1883| ítélve, hogy hamis vagyok, magam is beláttam ezt.~- Ki ítélt
155 II, 1883| hullacsempészetet komolynak tartom magam is. Mert az ellen az én
156 II, 1883| vége van. A hullára tehát magam is azt mondom, hogy nem
157 II, 1883| mondta:~- Jobb volna, ha magam védeném magamat.~- Hallottad,
158 II, 1883| bocsátottam elõre, uram, mert magam is azt mondom, hogy egy
159 II, 1883| Hiszen a vízi hullákat (én magam szegedi ember vagyok, láttam
160 II, 1883| hogy »jobb is volna, ha magam védeném magamat«.) Eötvös
161 II, 1883| parasztot, el nem zártam magam semmi benyomás elöl. Hiszen
162 II, 1883| semmit, Zoltán se, hanem én magam értek legjobban a doktorsághoz. (
163 II, 1883| kegyelmednek, mert azt én magam szereztem, de a famíliába
164 II, 1883| nyernek az én káromon, de én magam keveset sem kívánok nyerni
165 II, 1883| nagy Marchal Nielt, de én magam nem tudom, hogy terem az
166 II, 1883| magot ezekhez is, bizony magam sem tudom megmondani.~Pedig
167 II, 1883| Bizony nem tudom - mondá - magam sem, mit kellene csinálni
168 II, 1883| negyven-ötven holdacskát magam is meg tudok túrni.~Ez volt
169 II, 1883| munkát.~Hát én is dicsérem a magam utódját, aki pedig nem más,
170 II, 1883| napról napra jobban érzem magam: de a szegény Halmi (Halmi
171 II, 1883| Gazdálkodni kell vele. Én magam nagyon szeretem, mégsem
172 II, 1883| egy díványon. Errõl már a magam iniciatívájából hittem,
173 II, 1883| megfontolván, nem érzem magam indíttatva arra, hogy elõbbi
174 II, 1883| kibuggyant.~- Bizony, ma már magam is láttam a magaménál jobb
175 II, 1883| fordult.~- Olyan jól érzem itt magam a jó nép között.~És valóban
176 II, 1883| pénzt. Becsületemre mondom. Magam láttam.~Hírnökök rohantak
177 II, 1883| a párton!~- Úgy éreztem magam, mintha a saját nagyapám
178 II, 1883| már vége lesz holnap). Én magam is meguntam írni róla.~Utoljára
179 II, 1883| hitték, hogy ez vitézség. (Én magam is azt hittem.) A hatóság
180 II, 1883| kabátomat szoktam ott hagyni magam helyett a karzaton. Annak
181 II, 1883| õrzöm a szobát otthon, s magam is csak reggel olvasom el
182 II, 1884| argumentálás vágya.~- Hiszen én magam is földbirtokos vagyok.
183 II, 1884| Igazuk van önöknek. Én magam sem lépnék fel ellene, ha
184 II, 1884| csongrádiak hajlamait.~Én magam is érdeklõdtem a dolog iránt,
185 II, 1884| alapos gyanúnak ki ne tegyem magam, inkább elõre kijelentem,
186 II, 1884| egész lapot elejétõl végig magam írom.~Ez a férfiú Czincz
187 II, 1883| okos ember, hogy el tudom magam is játszani a bolondot.~
188 II, 1883| programmal lépett fel. Én magam is akartam, de nekem nem
189 II, 1883| amit önök mondottak, s magam is tanulmányoztam, s mondhatom
190 II, 1883| egy olyan szép védbeszédet magam mellett, hogy csupa élvezet
191 II, 1883| Dehogy teszi, dehogy. Én magam se tenném.~Az egyik gyorsan
192 II, 1883| órakor kezdõdni, mert én magam hallottam az elnök szájából
193 II, 1883| ítéljünk csak fölötte.~Én magam írtam meg napról napra a
194 II, 1883| Mindamellett megpróbálok magam is följegyezni néhányat.~
195 II, 1884| Margitszigeten.~No, már azt magam is megnézem, gondoltam.
196 II, 1884| falombok között.~Most, hogy magam is arra jártam, a ház asszonya
197 II, 1884| ez a levél azért, mert én magam annyira lusta levélíró vagyok,
198 II, 1884| megütõdve.~- Nem. Én a lapot a magam mulatságára szerkesztem,
199 II, 1884| összevarrt két embert egynek.~Én magam is ösmerek olyan két embert,
200 II, 1884| miniszter ellen írtak valaha (magam is írtam vagy tízet), az
201 II, 1884| selypíté -, hogy unom magam, ma... vakációnk van.~-
202 II, 1884| hiszen újak is jöttek. Én magam is ismerek néhány komoly
203 II, 1884| vézna emberke. - Szeretném magam én is levétetni.~- No, úgy
204 II, 1884| De hátha a vásznat én magam adnám hozzá? Mert vászonkereskedése
205 II, 1884| kegyelmes uram, de azt sem a magam számára.~- Ugyan mit?~-
206 II, 1884| rám nagyon ködös idõ jár: magam vagyok.~És kérdezõsködött
207 II, 1885| Pulszky-fogást.~Másnap én magam hoztam elõ minden ismerõsömnek:~-
208 II, 1885| egylet tagja.~Véletlenül magam is ott õgyelegtem akkor,
209 II, 1885| kegyelmeteket.~Kíváncsi voltam magam is; utánuk mentem. Elcsavarodott
210 II, 1885| ajánljon engem. Szégyenlem magam.~Az öreg melegen megszorongatta
211 II, 1885| Paulert.~- Lehetetlen!~- Én magam is éljeneztem:~- De hát
212 II, 1885| úriember a tekintetes úr. Magam is ösmerem a törzsit Dunántúl...
213 II, 1885| csak nem ereszthetem be a magam befolyására, mikor olyan
214 II, 1885| mi az ördögnek tettessem magam?... De a szabadelvûség!
215 II, 1885| csak, Gábor. Meggondoltam magam. De bizony mégis aláírom
216 II, 1885| kell.) Nekem úgyis megvan a magam »T. Háza«, elég az egy embernek!~
217 II, 1885| tudok dolgozni, mert itt magam is szentté változom«.~A
218 II, 1885| tudok dolgozni mert itt én magam is korhellyé változom«.~
219 II, 1885| Természetesen, sõt én magam gondoltam ki e nevet is.~-
220 II, 1885| tartom azt illendõnek, de én magam nem ejthetem el a II. Valakimet,
221 II, 1885| senki sem beszélte, ezt én magam gondoltam ki, de az eszmét,
222 II, 1885| kísérem figyelemmel, miután magam is ebben a mezsgyében járok.
223 II, 1885| most szép csöndesen viselem magam, mint az olyan ember, aki
224 II, 1885| s válogassunk.~Kiraktam magam elé az összes kritikusi
225 II, 1885| transit - hanem már azon magam is aggódni kezdek, hogy
226 II, 1885| mégsem, Zichy János grófhoz magam megyek el... De nini, éppen
227 II, 1885| Én szívesen feláldoznám magam az angol királyfiért - mondá -,
228 II, 1885| Ferencfalván. S minthogy rendesen a magam borait szoktam árultatni,
229 II, 1885| azóta.~Szinte jól éreztem magam, régi idõk emlékei kezdtek
230 II, 1885| változnak az idõk és emberek. Magam is csodálkozom magamon,
231 II, 1885| beszédek kellenek.~Néha egészen magam vagyok, mélázgatok, elgondolkozom
232 II, 1885| Enyhítő körülménynek hozom fel magam mellett, hogy nem vezetett
233 II, 1885| rajzoltam egyeseket s én magam látszottam ekkor tehetségesnek.~
234 III, 1886| nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak
235 III, 1886| neki, már csak bevallom) magam is lutheránus vagyok, azért
236 III, 1886| mert örülnék rajta, ha a magam elmeszüleménye volna).~Hát
237 III, 1886| tudja mi az igaz?~Annyit magam is hallottam az érsektõl
238 III, 1886| öröknevetõ esküdt. Csak én magam maradtam itt, a legvéznább,
239 III, 1886| lecsapolta a mi »generálisunk«, magam is szagoltam azt a vért (
240 III, 1886| Pedig egypár év elõtt még magam is író voltam, de mert még
241 III, 1886| van ennek az esze.~És én magam is meggyõzõdtem sok esetben,
242 III, 1886| Csernátony -, még most is magam elõtt látom szegénykét,
243 III, 1886| voltam fogva, most már a magam kedveért hallgattam Ugront.~
244 III, 1886| lutheránusokat szeretik.~Én magam is olvastam valahol tizenkét
245 III, 1886| egy összeg. Megvetem. És magam is szeretnék egy büszke
246 III, 1886| már csakugyan ráismertem magam is a mai karcolatbeli adomámra. (
247 III, 1886| néz ki az egész, mintha magam terveztem volna ki.~S most
248 III, 1886| Szentgyörgyit legyen rá gondja.~- Én magam nem tehetem - mondá Szentgyörgyi -,
249 III, 1886| uram, - mondá Tisza - én a magam részérõl azt tettem, amit
250 III, 1886| mint valami jó tréfát.~S magam hallottam az intézõ faktorok
251 III, 1886| valamelyik nap, elkiáltom magam a fejfájánál: hogy miféle
252 III, 1886| Helyes, édes fiam, én magam is oláh vagyok, mindketten
253 III, 1886| már ne haragudjunk többé.~Magam ismertem egy derék kapitányt
254 III, 1886| kréta kanyarodásai ellen.~Magam is szereztem egy ilyen festõi
255 III, 1886| a hit.~Egy hét múlva már magam is azon kezdtem reggelenkint,
256 III, 1886| ilyet mutatni; hanem én magam a kormánypárti hajlamaim
257 III, 1886| csatlakozzam?~Tettessem magam én is, hogy sok szépet láttam
258 III, 1886| hazavitték.~Így hoztam el én is a magam toasztját.~Önök, tisztelt
259 III, 1886| szép sorokat annyiban, hogy magam a világért sem volnék képes
260 III, 1886| meg:~- Ennek a puskának magam is kiállok.~- Könnyû bátyámuramnak -
261 III, 1886| nem is vagyok nyúl, hanem magam is egész kedvteléssel vadászok
262 III, 1886| kibontakozni a vallomás:~- Magam is beismerem, hogy nem jól
263 III, 1887| pietással tekintettem oda magam is »a mi vendégünk« rokonszenves,
264 III, 1887| az lehetetlen, hát attól magam is elállok. Az se volna
265 III, 1887| olvasóktól, hogy annyit idõztem a magam ügyében Lesskónál, átmegyek
266 III, 1887| palatínusa - holtig szégyenelném magam, ha lemaradnék errõl a szavazásról.
267 III, 1887| meg? Ilyen mesterembert magam is szeretnék ösmerni.~-
268 III, 1887| Különben elég volt; magam is érzem már lantom húrjainak
269 III, 1887| azzal a kijelentéssel:~- Ha magam nem lennék elég, majd hozok
270 III, 1887| Mikor aztán kibámulnám magam azon a jámbor oláhon (ha
271 III, 1887| ötöl-hatol az öreg -, magam is belátom, hogy így van,
272 III, 1887| Nem ismervén a darabot, magam is kíváncsi vagyok arra,
273 III, 1887| Elmondom nektek példákban a magam praxisát.~A minap kapok
274 III, 1887| szakminiszternek, míg én a magam eszétõl ki nem gondolok
275 III, 1887| eszét.~Vizsgálatot kérek magam ellen!~Ott van mindjárt
276 III, 1887| parlamenti tagja vagyok.~Magam sem tudom, hogy jutottam
277 III, 1887| hanem detektív.~Fogtam magam, felöltöttem a legócskább
278 III, 1887| legbelsõbb szolgáival adtam magam cimboraságba, együtt mentem
279 III, 1888| igaz, emellett gyakorlom magam.~- Természetesen, mert ön
280 III, 1888| meghúzatni.~Talán csak én magam vettem a civis jelentését
281 III, 1888| érte? Mert esetleg inkább magam írom meg.~- Isten ments
282 III, 1888| végez a kormány helyett. Magam is észrevettem, hogy amelyik
283 III, 1888| vezetni, én ugyan nem hagyom magam. Én is a tavalyi karcolatot
284 III, 1888| az bizony jó lesz; én a magam részérõl hozzájárulok e
285 III, 1888| ötletek, jóízû élmények. Magam is gyakran merítek anyagot
286 III, 1888| vörös könyvet, megadtam magam a sorsnak:~- Olyan ez, mintha
287 III, 1888| van a kabátodon, amelyet magam keféltem ki, mikor délután
288 III, 1888| szeretnék vele beszélni. Magam látogatom meg, ha nem leszek
289 III, 1888| durván:~- Rosszul érzem magam, ma egész nap nem fogadok.~
290 III, 1888| íróknak: »Ne hazudj«, de magam ennek tetejébe még azt is
291 III, 1888| mert majd rájövök én arra magam is - a jövõ évi elõszóban.~
292 III, 1888| akadémiai tag képzeli.~Én magam szeretném legjobban, amit
293 III, 1888| volt a rovatra, hogy én magam is leköltöztem a karzatról.~
294 III, 1888| Egészen rendben van ez így.~Én magam azonban sohasem mentem bele
295 III, 1888| hátulsó padba vontam meg magam, a Csatár kabátjáról gondolkozva,
296 III, 1888| a legutoljára, mert az a magam ábrázatja.~ ~*~Most látom
297 III, 1888| feleli Patay István - magam is azon töprenkedem.«~»Nem
298 III, 1889| valóságos emberevõnek tartom magam.~De ha úgy tûnnek is fel
299 III, 1889| istent ösmersz.~Elnevettem magam. Volt ebben valami fölséges
300 III, 1889| jelenetet rajzolgatva. Néha magam is el mosolyodtam egy-egy
301 III, 1889| Idekötlek a fûzfához. S magam betekintek a tepsik, lábasok
302 III, 1889| zúgott a Gajári mondása s magam is abban a hitben ültem
303 III, 1890| túlságosan szigorú: én a magam részérõl legalább szívesebben
304 III, 1890| fél délutánon át érezzem magam megtiszteltetve ez idegen
305 III, 1890| egyiket sem, másikat se, hanem magam is elmegyek a közgyûlésre;
306 III, 1890| érné a kritika tövise), én magam akárhányszor láttam már
307 III, 1890| tûnödtem én ezen, míg végre magam is felcsaptam efféle hóhérnak.
308 III, 1890| rá. Itt van a példa, én magam. Íme, kerek két forint most
309 III, 1890| megírni valónak tartok, magam is tollforgató ember lévén,
310 III, 1890| tollforgató ember lévén, magam is meg tudnám írni. Azt
311 III, 1890| a szerkesztõi irodákban (magam is kopás alatt lévén), és
312 III, 1890| gyûrûnek a belseje? No, én magam sem hittem.~Ilyen öregedést,
313 III, 1890| egyet-kettõt, mert nem tartom magam elég öregnek az ajánló szerepére,
314 III, 1890| ragyogó külsõvel visszatér, magam is hinni kezdek az életrevalóságában,
315 III, 1890| magában az öregúr -, hogy én magam zavarom a tanácskozást.«)~
316 III, 1890| Ilyesvalamit szeretnék magam is kigondolni.~De hol vegyem?
317 III, 1890| kõhídunk is elibém. Láttam magam elõtt megkopott kõpárkányát,
318 III, 1890| tudománynak tartom a tarokkot magam is, de azt már kötve hiszem,
319 III, 1890| így szólt hozzá:~- Én majd magam verekszem az ellenfeleimmel.
320 III, 1890| aludni, én majd beveszem magam a várat; ne ijedezzetek
321 III, 1891| Gyulának is van klikkje, én magam is ahhoz tartozom, de tartozom
322 III, 1891| a guillotine jöhet«.~A magam fejének azonban kegyelem;
323 III, 1891| témái vannak?~Bemutattam magam.~- X. vagyok. A Petõfi Társaság
324 III, 1891| nyilvánulni.~Természetesen én magam is a Szemere-Szabó párthoz
325 III, 1891| élclapot adott ki. De arra magam is csak különös véletlenségbõl
326 III, 1891| Egy kicsit igaz a dolog. Magam is skrupulizálok benne néha.~
327 III, 1891| kevésbé hozott az vissza (mert magam proponáltam a kisebb tiszteletdíjt,
328 III, 1891| rajzolja. Elléptetgetem magam elõtt a saját rajkóimat
329 III, 1891| egyszer csak azon vettem magam észre, hogy a kabát már
330 III, 1892| banketten bizonyosan, mert ott magam is jelen voltam, hallottam.
331 III, 1892| Hiszen csak jobban tudom én magam, mi vagyok. Víg vagyok;
332 III, 1892| politikai célszerûség. Én magam is aláírtam az ívet azon
333 III, 1892| most meg. Hiszen eleinte magam is erre gondoltam, hogy
334 III, 1892| magának más témát.~Fogtam magam a következõ évben és az
335 III, 1892| igazi megmagyarázásával.~Én magam is találkoztam az egyik
336 III, 1892| igazságokból mert mi tagadás én magam is szép akarok maradni.~
337 III, 1893| Igazán borzasztók vagytok!~Magam is beláttam, hogy borzasztók
338 III, 1893| Sok-sok év elmúlt ezután, magam is képviselõ lettem, az
339 III, 1893| dologhoz okoskodást.~Hiszen azt magam is megtehetném, mondván:
340 III, 1893| már többször is mondtam, magam is jobb szerettem volna
341 III, 1893| kénytelenségbõl tehát a magam hangjával olvasom el a Hány
342 III, 1893| kérdeznie tõlem: hogy érzem magam, mit álmodtam?~- Mit érnék
343 III, 1893| hogy nem tudok németül, magam sem tudom, mit mondtam,
344 III, 1893| jó, mint a falat kenyér. Magam is sokra becsülöm a Simiont,
345 III, 1893| csodákat tesz«.~Most már magam is belátom - és megtanulom.~
346 III, 1893| hétfõre maradt. Hétfõn talán magam is feliratkozom.~Szeretõ
347 III, 1893| valószínûleg letöröltetem magam a beszélõk táblájáról. Azért
348 III, 1893| birkái elõtt kompromittáltam magam azzal, hogy »a farkas egy
349 III, 1893| gyöngéd ma! Milyen gyöngéd!«~Magam is pompás jelnek vettem
350 III, 1893| ürességgel, szeretnélek már magam mellett látni). Elkezdtem
351 III, 1893| Fölkeltem s ridegen meghajtottam magam.~- Nem írhatom alá, grófné.~-
352 III, 1893| Tegnap már meg nem állhattam, magam kérdeztem meg tõle:~- Hát
353 III, 1893| lélekvándorlásban, valóban azt hinném magam is, hogy a Napóleon merész
354 III, 1894| kérdeznie tõlem: hogy érzem magam, mit álmodtam?~- Mit érnék
355 III, 1894| eredj, mama! Hiszen ilyet magam is tudok írni.~- Hát csak
356 III, 1894| állunk szemben Jókainál.~Magam is sokszor eltûnõdtem azon:~-
357 III, 1894| valami nagy találékonyság. Én magam is tudom. A másik hatvan-nyolcvan
358 III, 1894| neked ezt a könyvecskét, magam nem mehetvén most haza,
359 III, 1894| mondogatni: »Legalább én magam ne legyek népeimnek terhére.«~
360 III, 1894| itt valamire határoznám magam.~- Meg kell azt gondolni
361 III, 1894| fõrendiházi ülésre, azt már magam is sejtem, ha nem akar magára
362 III, 1895| pénzem. Majd bizony engedem magam csúfságba hozni. Teszi vissza
363 III, 1895| hetykén a mellére ütött. Magam is többször láttam azon
364 III, 1895| ha elõre el nem szóltam magam, mert ebbõl ugyan a piktor (
365 III, 1895| lévén, föl se vették, és magam ellenben megtanultam ebbõl,
366 III, 1895| középkorban voltak elterjedve (én magam is láttam még egy ilyet),
367 III, 1895| az ország megalázásának (magam is mondom) kissé túl élénk
368 III, 1896| részletek nem pusztán a magam dolgai), de ha már rákényszerítenek,
369 III, 1815| megvallom, nem kívánok sem a magam, sem az írótársaim részére.
370 III, 1815| vonogatta a vállait ide-oda.) - Magam se tudom. Mit nézel rám
371 III, 1896| mûsor egyes darabjai, sõt én magam még a hangot is, amellyel
372 III, 1896| kerítés volt... igen, igen.~Magam elé képzeltem a bazilika
373 III, 1896| órakor is beszélni fogok. És magam sem tudom, meddig, de beszélni
374 III, 1896| hogy elég párt vagyok én magam is!~Gonosz mosoly ült az
|