Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| olyanféle ízetlenséggel, mint az önök pártja, mikor »Franciaország
2 I, 1873| remek záradékát, mellyel az önök pletykái ellenében vigasztal:~»
3 I, 1873| doktor úr!~- Meghiszem azt! Önök életrevaló nemzet, uram!
4 I, 1873| közé tartozik, melyeket az önök országa nyújt, s melyek
5 I, 1874| mindamellett gondolkozzanak önök, excellenciás urak, akik
6 I, 1874| térhessen.~Uraim, azt szeretik önök mondani magokról, hogy a
7 I, 1875| Háborút könnyen kaphatnak önök - felelt a közös hadügyminiszter.~-
8 I, 1875| részvét tanújelei, amikkel önök elhalmoznak, oly nagyok,
9 I, 1875| fölemel: úgy, hogy midõn önök a viszontszeretet és hála
10 I, 1875| iránti hálám nagy adóját. - Önök szeretetének nyilvánítása
11 I, 1877| igazolja. - Ha kívánják önök, elmondom. Biztosíthatom,
12 I, 1877| Nos, uraim mit gondolnak önök, mi történt? Szórul szóra
13 I, 1877| hadiszemlére. Gondolják meg most önök és nézzék: mi lett az én
14 I, 1877| Magyarországba, [......]. Önök nagyon naivok és nem vették
15 I, 1877| vagyok. Mily gondolat, uraim, önök közé menni koplalni, önök
16 I, 1877| önök közé menni koplalni, önök közé, hol a nevemet viselõ
17 I, 1877| Petõfi Sándor meghalt az önök számára, uraim! Elég jó
18 I, 1877| miért írtak már róla az önök lapjai?~- Uram, - védekezik
19 I, 1877| mert, uraim, hol állnának önök és én, ha nem sajátítottuk
20 I, 1877| kongresszust!~Nem vették önök észre, hogy Szana is ott
21 I, 1877| észre, hogy Szana is ott van önök közt?~Erre bazírozok mindent.
22 I, 1877| bazírozok mindent. Nagy kincs õ önök között, - bár lehetne egy
23 I, 1878| tenni.~- És mit szándékoznak önök ezután tenni, kedves gróf.~
24 I, 1878| Tehát mit szándékoznak önök ezután tenni a szerbekkel
25 I, 1878| és naivitása.~Higgyék meg önök, uraim, ez a páratlan naivitás,
26 I, 1878| az engedelmesség hódít az önök részére...~*~És ez az engedelmesség
27 I, 1878| áttanulmányoztam mindazt, amit önök mondottak, s most még kevésbé
28 I, 1878| kevésbé tudom, mit mondottak önök, mint ami elõtt átolvastam,
29 I, 1878| ami elõtt átolvastam, hogy önök mit mondottak.~Sennyey ismét
30 I, 1878| magna componere parvis.~Önök azt hiszik, hogy az újságok
31 I, 1878| Dalmáciában.~Vallják be önök, hogy ezekre a parlamenti
32 I, 1878| kezére bízná? Vallják be Önök, ilyennek képzelik-e a magyar
33 I, 1878| minden gondolkozó ember, hogy önök valamennyien szubvencionálva
34 I, 1878| semmibe vevése.~S tudják-e önök, ki dobta ezt az igazságot
35 I, 1878| talán programot, gondolják önök?~Nem!~Kapni fognak utasításokat
36 I, 1878| fordulva:~- Ide nézzenek önök! Minél szemtelenebbül, annál
37 I, 1878| a férjét.~Mit gondolnak önök, hogy fogják nekik ezeket
38 I, 1878| megörültek.~Amilyen, olyan ez az önök színháza, de mégiscsak »
39 I, 1878| unatkoznunk lehet. És higgyék meg önök, hogy egy bizonyos fokig
40 I, 1878| kívánom fölhasználni.~- Önök azonfelül, hogy dicsõítésre
41 I, 1878| Általános helyeslés.)~- Önök álruhába öltöznek. Készek-e
42 I, 1878| álruhába öltöznek. Készek-e önök erre?~Egy hang lelkesen: »
43 I, 1878| lelkesen: »Mindenre.«~- Önök finánc ruhát öltenek magukra? (
44 I, 1878| bizalmat - száz év múlva az önök csontjait meggyalázva kihánynák
45 I, 1878| van szõnyegen.~Vigyázzanak önök, választó polgárok, amikor
46 I, 1878| város lakóiról.~Vigyázzanak önök, hogy ez a mondás még holnap
47 I, 1878| óhajtottak, mindent megkaptak önök«.~Ma pedig így kiálthat
48 I, 1878| Egy hang a jobboldalról:~- Önök hordárok!~Helfy elsáppad.~-
49 I, 1879| kisasszonynak joga kérdeni:~»Hogyan, önök engem elzártak akkor, midõn
50 I, 1879| forintnyi kárt okoztak.~Önök az elfogatás által kényszerítettek
51 I, 1879| forintot kellett fizetnem.~Önök kényszerítének kiadásokra,
52 I, 1879| ártatlan!? Nem kötelesek önök engem kártalanítani?...«~
53 I, 1879| célzatot keresni...~akkor önök rájönnek, hogy talán azért
54 I, 1879| Visszafelé jövet meg fogják kapni önök a 12 karót.~A lóré elindult,
55 I, 1879| Budapestrõl jött mentõnek:~- Önök akár hazamehetnek! Nem lesz
56 I, 1879| szépek uraim. Nézzék meg önök a képeket rajtok. Íme a
57 I, 1879| büszkeséggel nevezhetik önök magukat. Éljen Franciaország!”~
58 I, 1879| jóhiszemûségüket is.~S akkor? Önök mégis tovább uralkodnak.~
59 I, 1879| levél így hangzik:~Uraim! Önök különös kosztosai az istennek.
60 I, 1879| egy-egy szavazatot, tehát önök észjárása szerint, õk is
61 I, 1879| de elszólta magát!), az önök lapjából, melynek azért
62 I, 1879| áll, hogy így szólott:~- Önök mégsem tartoznak szorosan
63 I, 1879| Tisza Kálmán, itt nézzék meg önök a festett közösügyet...
64 I, 1880| És ez nagyon jól van így.~Önök azonban, szabad királyi
65 I, 1880| ezután születendõ békái, önök boldogok, e vízben fognak
66 I, 1880| a jégbordákra télen át.~Önök, kik e vízzel olyan jó barátságban
67 I, 1880| s beszélni fognak vele, önök meg fognak tudni mindent,
68 I, 1880| valóban bámulatos festõi ez az önök nyelve, úgy hogy tökéletesen
69 I, 1880| mélyedni a dologba, hogy önök megadhassák nekem az igazat.
70 I, 1880| nyilvánosság szája nyitva marad s önök, vakondokok pusztulnak el!~
71 I, 1880| Hohó, érdemes kupaktanács! Önök praktikához folyamodnak,
72 I, 1880| praktikához folyamodnak, önök megrovással illetnek egy
73 I, 1880| is közhasznú munkának él, önök engedélykérésre kényszerítik,
74 I, 1880| címen szabaduljanak meg az önök elõtt nem kedves laptól,
75 I, 1880| bizony nagy díszére válnak önök a nagy alföldi magyar városnak!~
76 I, 1880| akkor én is lementem volna önök közé.~...................~
77 I, 1880| SZÉGYENFOLTJA~Ne ijedjenek meg önök, ez a »szégyenfolt« egy
78 I, 1880| fölemlítem azt az egyet, hogy az önök »tengeri kígyója«, a percsórai
79 I, 1880| hanyatlott. Azért nem tudnak önök most már mirõl írni. Azért
80 I, 1880| egészen megvetendõ.~Ösmerik önök Budán a Z. patikárust? Ez
81 I, 1880| a praktikussága, fogják önök kérdezni? Ah, az egy igen
82 I, 1880| hogy »minek kopogtattak önök?«~S hányszor vetették szemünkre: »
83 I, 1880| Miért nem kopogtattak önök?«~S ez mindig a »forma«
84 I, 1880| fölfogás és a szupremácia, amit önök gyakorolnak már ezredévek
85 I, 1880| pontról pontra.~Jól nézzék meg önök városukat, sõt saját magukat
86 I, 1880| volt a város és ilyenek önök.~Az emelkedés processzusa
87 II, 1883| is. Meséjét olvashatják önök a fõvárosi újságokban, ami
88 II, 1883| tegnapelõttrõl fog datálódni.~S önök, ha már a »Dragonyosok«-
89 II, 1887| mondatot, míg szerencsém volt önök között lehetni, és leírtam
90 II, 1888| beoltva.~„Hollah! - kiáltám -. Önök magyar emberek?”~No, lett
91 II, 1892| tiszteletbeli tagját.~Gondoljanak önök arra az idõre, mikor még
92 II, 1892| rövid idõ óta ismerték - s önök elõtt áll Helvey Laura.~
93 II, 1895| rokonszenvesebbet.~De elég ennyi. Önök, szegediek, látni és élvezni
94 II, 1895| is - visszakísérni már az önök rokonszenve és egész szíve
95 II, 1896| magyar hölgyek, amelyekrõl önök nekem beszéltek? Én nem
96 II, 1897| a saját házunk körül...~Önök még bizonyosan nem tudják,
97 II, 1900| pajtáskodó sürgöny:~»Estére önök közt leszek. Rendeljen vacsorát
98 II, 1900| hirtelen fölcserélte.~...Önök pedig nekem bocsássák meg,
99 II, 1905| Hát helytelen ez? - fogják önök kérdeni. Hát hiszen ha csupa
100 II, 1906| panaszkodtunk - hisz emlékszenek önök -, hogy nagyon kevés ott
101 II, 1906| helyesebben a bõrkötõben.~*~Önök építik a várost, emelik,
102 II, 1906| tradicionális birtokosságot.~Önök a mellüket verik ilyenkor:~-
103 II, 1906| gúnyosan fölnevessünk az önök szeme közé:~- Önök akarják
104 II, 1906| fölnevessünk az önök szeme közé:~- Önök akarják a régi megyéket
105 II, 1907| Hogyan? - kiáltott föl. - Önök mindnyájan magyarok, ismerem
106 II, 1907| mindnyájan magyarok, ismerem az önök armálisait, címereit, az
107 II, 1907| voltam. Hogyan van az, hogy önök hárman három különbözõ éghajlat
108 II, 1909| Cikket írtam róla. De hát önök azt nem képzelik, micsoda
109 II, 1912| olvasóközönség, ilyenek önök!... És én valahányszor este
110 II, 1913| Temesvár, aug. 13.~Engedjék meg önök, hogy a jeligémet írjam
111 II, 1915| aztán?~- Ez mindent elront. Önök azt persze nem értik és
112 II, 1917| Annyira beleéltem magam az önök helyzetébe, hogy magamat
113 II, 1917| megnyomtam a telefon-gombot.~Ezen önök érdekében tett interjúvolást
114 II, 1919| szép szemeit a báróra:~- Önök nem terjesztenek elém minden
115 II, 1881| tisztelgõ küldöttségének:~»Önök mindnyájan túlbecsülnek
116 II, 1881| izé... hiszen értenek önök?~S õk értették.~Mikor Csatár
117 II, 1881| nagyon egyszerû. Mit akarnak önök egyebet? - kérdé egy auktoritás.~-
118 II, 1881| kérdé.~- Hatból.~- De önök heten vannak.~- Nem tesz
119 II, 1881| gúnyos és cinikus.~Azt fogják önök mondani, hogy vannak az
120 II, 1881| mint õseik.~Higgyék meg önök, nincsenek. Az emberek,
121 II, 1881| akármennyi.~Vagy ha nem hiszik önök, üljünk be ebbe a fülkébe
122 II, 1881| akit nagyon jól ismernek önök mindnyájan az Andrássy-minisztérium
123 II, 1881| történtek a nap alatt!~S ha önök elolvassák a tegnapi nógrádi
124 II, 1881| könnyebb önökhöz bejutni. Õ önök elõtt is még »jó nevû« ember,
125 II, 1881| hogy nem szavazott...~Ohó! Önök nem ismerik Bakayt!~Igenis
126 II, 1881| Uraim! Nagy idõket élünk! Önök, akik mentéket csináltattak
127 II, 1881| így szólott:~»Nem értem az önök nyelvét és azt az asszonyt
128 II, 1881| Rákóczi-indulóval.~- Hol veszik önök ezt a sok cigányt?...~-
129 II, 1881| melyet úgysem bírhat meg?~Önök emlékezhetnek rá, hogy Balassagyarmaton
130 II, 1881| Gyopáros?~- A mi fürdõnk!~- Az önök fürdõje? No, arra kíváncsi
131 II, 1881| államférfiú erõködésének. Íme, önök azt mondták róla, hogy tehetetlen...
132 II, 1881| cseresznyeszín harisnya.~Uraim, önök azt mondják, hogy a ruha
133 II, 1881| jut eszembe. Ki emlékszik önök közül az Erdélyi Mariette
134 II, 1881| egy mitõlünk«.~Vigyék el önök minden lovaikat és minden
135 II, 1881| kisasszonyoktól, akiket az asztalnál önök mellé ültetnek.~Mert becsületemre
136 II, 1881| is beüthet.~Tévesszék el önök gyakran a szobájukat, mert
137 II, 1881| asztalra, beszéljenek el önök valami undorító történetet,
138 II, 1881| tál egészen tele marad az önök számára.~Ezek az asszonyok
139 II, 1881| Tisztelt honatyák, ugye önök nem ismerik Gyulai Pált?
140 II, 1882| Szerencsen.~- Hogyan, istenem? És önök nem költöttek fel! Vigasztalhatlan
141 II, 1882| naggyá másfél óra alatt. Önök láthatják: milyen vagyok.
142 II, 1882| az ember Bécsben van, az önök jó városától öt vasúti órányi
143 II, 1882| Parbleu! ez egyike az önök kuriozitásainak, amit az
144 II, 1882| voltak a tisztjei, amelyet önök örökké piszkolnak. Na hát!
145 II, 1882| családalapításra elég alapot »az önök rendszere«.~Szerencse, hogy
146 II, 1882| Tisztelt szerkesztõség! Az önök lapja keddi számában elsõ
147 II, 1882| hozza a keresztény embert önök ellen. Szüntessék meg a
148 II, 1882| tárgy már nem is lehet titok önök elõtt. Hiszen ott áll ez
149 II, 1882| szól, akkor én is lemegyek önök közé«.~Késõbb egészen a
150 II, 1882| dehogy! Ki beszél itt az önök bolondságairól, nagyobb
151 II, 1882| én forgok veszélyben, nem önök. Sõt nálam is van vagy húsz
152 II, 1883| zavarban vagyok, uraim. Önök ismerik a középkor történetét...~-
153 II, 1883| divatból, eszerint gondolják önök, kiment a divatból a protekció
154 II, 1883| istenem, de szörnyen naivok önök, képzeletbeli gáncsolóim!~
155 II, 1883| történt.~Ki ismerte vajon önök közül Móni Gyulát? Megnézték-e
156 II, 1883| volt itt reggel, ha ugyan önök a szász követek.~- Mi vagyunk!~-
157 II, 1883| magát hitetni. Legyenek önök jók. S ne nézzék azt, hogy
158 II, 1883| ritka.~Íme, uraim, nézzék önök Missics Jánost! Mert Missics
159 II, 1883| nem az orrukon viselnek önök, hanem melyet a szájukhoz
160 II, 1883| kezében.~László Mihály: Önök tévedésben vannak. Nagy
161 II, 1883| szerepeltek. Lássák õket önök is egyenkint.~Válasszuk
162 II, 1883| Igenis! Gondolják meg önök, leendõ vádlottak, hogy
163 II, 1883| nézve úgyis mindegy. Se önök nem ismerik, se én, mindössze
164 II, 1883| megadom magamat, és beállok az önök táborába.~Y közbeszól:~-
165 II, 1883| szóltam közbe -, látom, hogy önök okos emberek:~- Miért? -
166 II, 1883| mennyire hamis, elfogult az önök álláspontja, semmi sem bizonyítja
167 II, 1883| Solymosi Eszteré.~S mit tesznek önök? Éppen az ismertetõ jeleibõl
168 II, 1883| nem vezet.~De úgy látszik, önök teljességgel nem is akarják
169 II, 1883| metszett nyakkal akarják: önök beleélték magukat, s attól
170 II, 1883| attól nem tágítanak.~Mert ha önök azt akarnák, hogy az igazság
171 II, 1883| visszatérjek arra, amit önök a legfontosabbnak tartanak.~
172 II, 1883| gyermekemet. Ez nem az enyim«.~Önök az igazságtalanok, nem mi.
173 II, 1883| igazságtalanok, nem mi. Önök nem hiszik el azoknak, akik
174 II, 1883| itt az elfogult, mi-e vagy önök?~Most pedig menjünk át a
175 II, 1883| semmi benyomás elöl. Hiszen önök vehették észre a »P. Hírlap«-
176 II, 1883| végezve. Leteszem a tollat. Önök meg tegyék le a haragot.~ ~[
177 II, 1883| volt õ már ezelõtt is, de önök nem akarják észrevenni.
178 II, 1883| árulnak«.~- Helyes! Éljen!~- Önök tehát megnyugosznak abban,
179 II, 1883| Hermin? Hiszen tulajdonképpen önök tudnák azt elmondani nekem
180 II, 1883| Ott az õ mûködési köre önök között, önök elõtt áll,
181 II, 1883| mûködési köre önök között, önök elõtt áll, azaz dehogy áll,
182 II, 1883| fáradozik, áldoz, s éppen az önök szeme elõtt.~Hanem azért
183 II, 1883| azért mi is látjuk azt. S ha önök nem lennének sokkal szegényebbek
184 II, 1883| levesszük a kalapot, de önök, hölgyeim, sohasem szokták
185 II, 1883| de nem azt a tollat, amit önök, hölgyeim a kalapjukon viselnek,
186 II, 1883| ezeket, mikor - mondom - önök, akiknek elfecsegem, sokkal
187 II, 1883| diadalmas névsor« szövetik.~Önök még el találnák felejteni,
188 II, 1883| tréfás végzést.~»Miután önök nem tartoznak a szélsõbalhoz,
189 II, 1883| mondja -, elhiszem én, hogy önök mindnyájan jót akarnak,
190 II, 1883| hogy:~-Uraim, mit akarnak önök. Ez a javaslatok mintaképe.
191 II, 1884| kérem. Ha rajzokat olvasnak önök, tessék a rajzok mellett
192 II, 1884| Higgyék meg, kérem, hogyha az önök sírkövére kiírnák ilyen
193 II, 1884| élvezhetetlen.~Néha olvasnak önök a lapokban külföldi híreket,
194 II, 1884| kérem, valami képet arról az önök országgyûlésérõl.~- Szomorú
195 II, 1883| Simonyi.~- Azért jönnek önök ki?~- Dehogy, azért mentünk
196 II, 1883| küldöttség! Megértettem azt, amit önök mondottak, s magam is tanulmányoztam,
197 II, 1883| egybekvalifikálják õket önök banálisan, kegyetlenül a
198 II, 1883| revolver-zsurnalisztákkal.~És önök akarnak törvényt hozni az
199 II, 1883| kincseiket?~Mit akarnak önök védeni?~A Futtaki telegramjait,
200 II, 1883| Futtaki telegramjait, melyeket önök sugalmaznak?~Ösmernek is
201 II, 1883| sugalmaznak?~Ösmernek is önök más szellemi kincseket!~
202 II, 1883| azokhoz soha senki, még önök se.~Hagyják hát meghalni
203 II, 1883| örököltem. Jól harap, megtartom. Önök meg tõlem öröklik majd.
204 II, 1883| öröklik majd. Becsüljék meg önök is, mert ezen tanulja meg
205 II, 1883| kiáltozták a szélsõbalról.~- És önök mi jogon kérdik? - felelte
206 II, 1883| padjain. - Mit mondanak önök ehhez?~- Azt mondjuk, hogy »
207 II, 1883| folyosókon. Kár, hogy nem az önök Scarronja írja le ezeket.~
208 II, 1884| Nem bánjuk már mi.~Hanem önök se bántsák a régi címereken
209 II, 1884| hagytak.~De törõdnek is önök az írókkal! Kivált az elevenekkel
210 II, 1884| már kivesznek!~Hol van az önök mûködésének hasznos nyoma?~
211 II, 1884| Nem úgy volna-e minden önök nélkül is, ahogy van?~Mindegy,
212 II, 1884| egy asszony. Képzeljenek önök egy olyan asszonyt, akinek
213 II, 1884| megbotránkozva.«~»Hát úgy, hogy mikor önök ezt a sok rendjelt kapták,
214 II, 1885| hát maga dicsekszik vele! Önök ezt cinizmusnak nevezik!
215 II, 1885| bárányokból.~A JÓ ÖREG FRANKENBURG~Önök, hölgyeim s uraim, akik
216 II, 1885| hasznosabb sok nagy írónál.~Önök, akik a tömjéntõl körülvett
217 II, 1885| mint a madár.~Képzeljenek önök egy csendes, békés nyárspolgárt,
218 II, 1885| Szavamra mondom.~- Tudja is ön! Önök csak az asszonyokat nézik
219 II, 1885| egyletezést.~Ejh, uraim, önök nagyon is elhamarkodva ítélnek.
220 II, 1885| próba, mirõl beszéltem. Önök semmit sem tudnak, fiatal
221 II, 1885| hogy az történnék, amit önök akarnak, hogy a megyei bizottságok
222 II, 1885| felsõházi tagokat.~Hiszen önök mondják, hogy a megyei bizottságok
223 II, 1885| elvörösödni.~A KIRÁLY NEVE~Önök persze nem hallották Iszákovics
224 II, 1885| emberéhez - Róth Pálhoz.~Önök még bizonyosan emlékeznek
225 II, 1885| foglalkozzék vele.~Hanem persze önök az ellenzéken nem gondolják
226 II, 1885| a királyfira.~- Hogyan? Önök talán azt hitték - mondja
227 II, 1885| lehet valami különös állítás önök elõtt, akik már »Háromcsõrû
228 II, 1885| magyar kritika nem sokat ér. Önök, kedves olvasók igazán jól
229 II, 1885| vaskalaposokkal!~- Úgy? Önök a Zichy-párt?~- Igen. A
230 II, 1885| uram, aki azt felfogja.~- Önök ugyan furcsán fogták fel
231 II, 1885| kiszorították, akkor ugye önök töltenék be a hivatalokat?~-
232 II, 1885| nem törõdnek önökkel, ha önök is éppen azt tennék velök?~-
233 II, 1885| málék!~Fogott a szó (de önök bizony azt soha ki nem találnák,
234 II, 1885| át írom a karcolatokat az önök beszédeirõl, de mindig el
235 II, 1885| közös sírba temettessenek az önök beszédeivel.~Megmondjam-e,
236 II, 1885| minden tendencia nélkül, az önök otthon hagyott feleségeinek
237 II, 1885| hódítani akarják.~S képzeljenek önök egy asszonyt, akinek háromszáz
238 II, 1885| azok a Haluskák, fogják önök kérdeni. Ejh, hát ki nem
239 III, 1886| Hát kérem, fogadják el önök, habozók, ezt a mintát,
240 III, 1886| jutni? (Úgyis lesznek ott önök elegen.)~Hogy a királyokkal
241 III, 1886| akitõl azt kérdezték:~- Az önök kabátjain nem látok rendjeleket.
242 III, 1886| olvasónõk (mert tegyük fel, hogy önök bájosak) -, a Feri gróf
243 III, 1886| semmi.~Tudom, hogy erre önök (közönség) meg azt fogják
244 III, 1886| dohogta búsan.~De ne higgyék önök, hogy nincs. A régi copf
245 III, 1886| bajorok dolgát, de mert önök, olvasók a XIX-ik század
246 III, 1886| holnap errõl akarnak olvasni.~Önök erõvel egy fantasztikus
247 III, 1886| Tisztelt uraim! válasszák meg önök a nadrágomat.«~Ilyen békés,
248 III, 1886| kezdõdött.~Hiszen tudják önök mirõl van szó. Egy kis új
249 III, 1886| el. Velem nem komédiáznak önök.~Nem is állt el az öreg,
250 III, 1886| Kozsebrovszky? - fogják önök kérdeni.~Az öreg Kozsebrovszky
251 III, 1886| mondhatta volna nekik: »Önök meg fognak jegyzõkönyvileg
252 III, 1886| igen... Hát lássa és még önök a tüntetõket védelmezik...~-
253 III, 1886| törõdött velem.~De nini, önök azt sem tudják, hogy egyáltalán
254 III, 1886| találtam. (Hiszen tudják önök, miért mondom.)~Nem kötelezett
255 III, 1886| nemzet csinált. És mutassanak önök nekem Magyarországon valamit,
256 III, 1886| négyszázezer forintba.~- Lássák önök - szólt most lassított kevély
257 III, 1886| bejutni és még egy... az önök miniszterelnökére, Tisza
258 III, 1886| Ide, uram.~- Hisz akkor önök nem bajorok, hanem osztrákok.~-
259 III, 1886| én is a magam toasztját.~Önök, tisztelt olvasók, tudják,
260 III, 1886| ennyi forintot«.~De hisz önök ott voltak velem együtt
261 III, 1886| Tudom, mennyire gyûlölnek önök bennünket.~- Nem lehet tagadni.~-
262 III, 1886| Kimagyarázom magamat. Lássa önök örökké koccintgatnak és
263 III, 1886| sóhajtottam fel magamban.)~- Pedig önök mindenkit fölkarolnak, mindenkiért
264 III, 1886| elemezzük, mit érnek hát azok az önök éljenei és mit eredményeznek.
265 III, 1886| hasznuk van abból, hogy önök minduntalan belekiabálnak
266 III, 1887| közömbösen. - Beláthatják önök, hogy semmi közöm hozzá.
267 III, 1887| mondom, hogy új név, hiszen önök elõtt minden írói név új,
268 III, 1887| elõtt minden írói név új, s önök minden íróval szemben a
269 III, 1887| és hölgyeim, nézzék meg önök magok s egy-két óra alatt
270 III, 1887| fölléptetni.~- Ej, ej, hát az önök országában nem az elvekért
271 III, 1887| Eláll! - zúgtak percekig.~- Önök itt éppúgy erõszakoskodnak
272 III, 1887| ütést:~- Tudom, mit akarnak önök. A kormány pártja ellen
273 III, 1887| az öklével.~- Mit akarnak önök a szólásszabadsággal?~Polónyi
274 III, 1887| Jelentsik úr mosolyogva. - Önök a Házban képzelik magukat.
275 III, 1887| házasélet!~Emlékezzenek csak önök vissza, kedves férjuraimék,
276 III, 1887| egy kicsit? Képzeljék el önök Deákot zongorázni vagy danolni.
277 III, 1887| Ugyan, ugyan. Ne legyenek önök olyan képzelõdõk. Mindig
278 III, 1887| programba.~Mert kit üldöznek önök?~Azokat, akik az adójukat
279 III, 1887| kegyeletet a hagyományok iránt!~Önök azt vetik fel védelmükre:~- »
280 III, 1887| elég keresztényies.~Nézzék önök. A vademberek akárhányszor
281 III, 1887| egy vadembert.~Legyenek önök szelídek, és hagyjanak nekünk
282 III, 1887| semmisíttessék meg, képzeljenek, önök uraim, olyan fõispánt, aki
283 III, 1888| de meg is érdemli.~Ah, önök kedves Tisza, kedves Baross
284 III, 1888| tavaly is.~Hát nem ösmernek önök errõl legott Mátyás királyra?~
285 III, 1888| ahonnan meríteni lehet önök számára olvasnivalót holnapra.~
286 III, 1888| kötet«-et.~Vagy azt kívánják önök, tisztelt olvasók, hogy
287 III, 1888| nagyobb államférfi, mint önök - kiáltotta Polónyi.~- Nagyobb
288 III, 1888| csinált õ nevezeteset?~- Önök még nem tudják? - szólt
289 III, 1888| gróf-párti -, mit akarnak Önök, demokrácia, éppen az akadémiai
290 III, 1888| beleszól Sterneck báró.~- Önök Reményi Antalról beszélnek?~-
291 III, 1888| feláldoztak egy csomó ökröt. Önök még ma sem lettek okosabbak.
292 III, 1888| Tisza hallgatni szeret, Önök fecsegni szeretnek. Õ többet
293 III, 1888| tud, mint amennyit mond, Önök többet mondanak, mint amennyit
294 III, 1888| legkiválóbb szónok Pulszky Ágost.~Önök, akik a lapok tudósítását
295 III, 1888| Ugyanis, kedves olvasóim, önök gyakorta olvasnak a hírlapi
296 III, 1889| szomorú múlási processzusnak? Önök, uraim! Önök panaszkodnak
297 III, 1889| processzusnak? Önök, uraim! Önök panaszkodnak minduntalan: »
298 III, 1889| akik mindent megértenek.~- Önök pedig semmit sem - vág vissza
299 III, 1889| lecke!« »Ilyet tudjanak önök mondani!« »De gyönyörû!«~
300 III, 1889| kompromisszum volt, amit önök akartak, de hogy én is a
301 III, 1889| párt).~- Azért haragszanak önök, mert erõs - felelte Fejérváry.~-
302 III, 1890| nem azért jöttem ide, hogy önök védelmezzenek engem, hanem
303 III, 1890| bátyámuram! Köszönöm, hogy önök rám gondoltak sok bajaik
304 III, 1890| Eh, mit, törõdöm is én az önök skrupulusaival. Ne tehénkedjék
305 III, 1890| sugarainál.~Tudom, hogy önök (nyájas olvasók), szeretnék
306 III, 1890| mamelukok sokfélék. Mindegy, önök mindenáron errõl akarnak
307 III, 1890| Ej, ugyan képzeljék el, önök, Deák Ferencet zongorázva«.
308 III, 1890| a szerep - hát istenem, önök nem vették volna észre?~
309 III, 1890| ellentábort. Képzeljenek önök egy olyan hadvezért, aki
310 III, 1891| kiáltották a hegyrõl.~- Önök se ismerik, mégis támadják! -
311 III, 1891| a mi izzadásunk után az önök didergése?~Szavait ötszáz
312 III, 1891| Irígykedve gondolnak majd önök vissza a mai ellenzékre. (
313 III, 1892| megismertetett önökkel, az önök eszméivel, erkölcseikkel,
314 III, 1892| Sokszor elparentáltak önök bennünket a »Pesti Napló«-
315 III, 1892| kormányra jutni!~- Épp úgy, mint önök örülnének, ha vissza szeretnék
316 III, 1892| per »mi Tiszák!« Dinasztia önök?~Vajay már egyebet is kiált
317 III, 1892| Olyan adóst perelnek önök - mondá az ellenzéknek -,
318 III, 1892| akkor fog megszûnni, ha önök szólási vágyuktól elkapatva,
319 III, 1893| tett Pantocsek? - kérdik önök. Pantocsek számolt. S hiába,
320 III, 1894| olyat Jókairól, ami már az önök fejében ne járt volna. És
321 III, 1894| talán én is oka vagyok, de önök is, mert önök a Jókai generációja.~
322 III, 1894| vagyok, de önök is, mert önök a Jókai generációja.~Ez
323 III, 1894| Tisztelt hölgyeim és uraim!~Önök jól tudják, hogy õseink
324 III, 1894| tudna lenni.~El sem képzelik önök, hogy milyen dicséret ez
325 III, 1894| volt intézve, a tudvalevõ »önök«-hez. Önök ilyenek, olyanok.~
326 III, 1894| a tudvalevõ »önök«-hez. Önök ilyenek, olyanok.~A beszéden
327 III, 1894| leleményesen beszúrogatta:~- Önök uraim, akik nincsenek jelen...~
328 III, 1894| Gesztikulált, kiabált, önök így, önök úgy...~- Úgy van,
329 III, 1894| Gesztikulált, kiabált, önök így, önök úgy...~- Úgy van, úgy! helyeselte
330 III, 1894| és emiatt nem lettek se önök kisebb urak, sem pedig mi
331 III, 1894| társadalmilag derogálunk.~Önök azt mondják, hogy apró reporterek
332 III, 1894| szoros összefüggésben van az önök elõkelõ munkájával. Önök
333 III, 1894| önök elõkelõ munkájával. Önök a nyilvánosságnak beszélnek,
334 III, 1894| elõdeinknél, akiknek az önök elõdei megadták a sajtószabadságot,
335 III, 1894| sajtószabadságot, hanem hogy önök lettek azóta kissé reakcionáriusok.
336 III, 1894| mintsem gyûlölettel kivált önök. Mikor ezt az országot másodszor
337 III, 1894| meg, tehát önhöz szólok.~Önök, tisztelt képviselõ urak,
338 III, 1894| elfelejtik a mi érdemeinket, önök nem a derék, hazafias és
339 III, 1894| engedni tudjuk mi jól, hogy önök a nagyobb hatalom és azt
340 III, 1894| sértést érezni tudjon.~Nem az önök folyosója fáj nekünk; hanem
341 III, 1894| Bánffy-falak emeltettek.~Önök kétségtelenül nagyon erõsek,
342 III, 1894| kellemetlen gonosz embert, de önök megfordítva, nehány kellemetlen
343 III, 1894| álláspontja mellett? fogják önök kérdeni. Hát a legutolsó
344 III, 1894| kadenciákat,~Hová tették önök a garanciákat?~Nagy derültség
345 III, 1895| De hiszen meg fogják önök jobban is ismerni, mert
346 III, 1895| felállítással:~Vagy látták önök a vásárt, és akkor fölösleges
347 III, 1895| paszománt, de az nem látszik, s önök azt észre nem veszik. Ott
348 III, 1895| ti. nem a fazekak, hanem önök), és nem kiáltottak föl:~-
349 III, 1895| elvegyülve - s ez sérti az önök szemérzékét tisztelt közönség.
350 III, 1895| oda jutni. Én értem azt. Önök mindnyájan kíváncsiak rá.
351 III, 1895| mindnyájan kíváncsiak rá. Önök már tudják az újságokból,
352 III, 1895| dehogy pihen). Képzeljenek önök még egy fekete Ferencz József-kabátot,
353 III, 1895| lehet ezen kezdeni, mert önök mindjárt célzást találnak,
354 III, 1815| hiába csóválják a fejüket. Önök szégyenelni fogják, hogy
355 III, 1815| hogy nem igaz, s inkább önök szenvedjenek rövidséget,
356 III, 1815| fognak követelni tõlem az önök által megszámlálatlanul
357 III, 1815| meace primit... De legalább önök ne háborgassanak a sürgönyeikkel.
358 III, 1815| dikciót betanulnom, s ha önök a sürgönyeikkel és az írói
359 III, 1896| ami egyszer benne volt.~De Önök ezt talán nem hiszik. Más
360 III, 1896| Más és más képek élnek Önök elõtt a sajtóról.~Önök elõtt
361 III, 1896| élnek Önök elõtt a sajtóról.~Önök elõtt a rettenet ruhájába
362 III, 1896| ünnepélyesen kijelentem az Önök nevében, ráhagyván e szokást
363 III, 1896| hangoztatnám azt a leszerelõ szót: »önök pedig csak kapucínerezzenek!« (
364 III, 1896| Sohasem fogom elismerni, hogy Önök csak - kapucínerezzenek.
365 III, 1896| letesszük, ahonnan kaptuk, az Önök kezeibe.~Ezzel megnyitottnak
366 III, 1896| õfelsége adta a keresztet, önök pedig adták hozzá az úgynevezett
367 III, 1896| lesz reá, síkra szállunk önök ellen is és minden Sartory
|