Rész, Esztendo/Fejezet
1 II, 1881| száraz, mint a Pumpernickel.~Polónyi Géza, Szolnok képviselõje
2 II, 1882| zivataros, mint egyébkor.~Csak Polónyi Géza döngette meg hatalmasabban
3 II, 1882| hozzá, a bõsz szörnyeteg.~*~Polónyi Gézának fekete selyemkendõvel
4 II, 1882| tolmácsolta most Berzeviczy.~De Polónyi Géza a szélsõbalon nem így
5 II, 1882| alkalmazta azt a kormány?~Polónyi szépen, hevesen, tûzzel
6 II, 1882| Göndöcs Benedeket.~*~A Polónyi beszédének voltak igen ügyes
7 II, 1882| El is sült annyira, hogy Polónyi Géza legalább elmondhatta
8 II, 1882| alá.~Ezt akarta elmondani Polónyi s el is mondta derekasan
9 II, 1882| Hegedüs úr, - kiáltott feléje Polónyi -, majd áttérek önre is
10 II, 1882| aztán nyugodt is lett, de Polónyi nem tartotta meg szavát
11 II, 1882| amit németül mondott.~Mert Polónyi egy egész német citátumot
12 II, 1882| Az se tudta megmondani.~Polónyi után Tisza beszélt. De hát,
13 II, 1882| mert ha ez nem lett volna, Polónyi nagy beszédje elveszett
14 II, 1882| többségileg leszavazni.~Aztán Polónyi Géza beszélt. Beszélt és
15 II, 1882| történt. És sok bizonyos, amit Polónyi hosszú beszédében fölhozott.
16 II, 1882| is tusirozva érezte magát Polónyi fölszólalásával, aki az
17 II, 1882| gomolyt képeznek. Majd a Polónyi sisaktaraja látszik magasan...
18 II, 1882| megborzongott a hátuk.~Hanem iszen Polónyi Géza uram sem ijed meg a
19 II, 1882| midõn észrevettem, hogy a Polónyi széles arca is felém van
20 II, 1882| egy-egy percre mindenik, Polónyi Géza, majd Deutsch Lipót
21 II, 1883| kiálták.~E pillanatban fölkelt Polónyi.~- Én is követem Hermant
22 II, 1883| marasztották Hermant.~- Polónyi is? Az már más. Akkor hát
23 II, 1883| Ugron Gábor miniszterelnök, Polónyi igazságügy, államtitkára
24 II, 1883| Géza bá? - szólítja meg Polónyi az õ bariton hangján.~-
25 II, 1883| Kõrösi, Unger, Vidliczkay, Polónyi, Literaty Ödön cserélték
26 II, 1883| cserélték ki az eszméiket.~Mikor Polónyi beszélt, valaki megjegyzi
27 II, 1883| költötte... S míg a hívek Polónyi vezérlete alatt odakünn
28 II, 1883| kliséket újra metszheti Polónyi Géza.~De Verhovaynak nem
29 II, 1883| csevegõ csoportok alakultak. Polónyi kapacitálta Szerb Gyurit,
30 II, 1883| zsibongva tódultak kifelé.~Polónyi mély indignációval mondá
31 II, 1883| feszelegtek és döfködtek.~Polónyi volt az elsõ felszólaló.
32 II, 1883| hogy intézkedjem!«~Míg Polónyi beszélt a síri csendben -
33 II, 1883| Oh, nem, nem Mirabeau. Polónyi nem is a Ház rokonszenves
34 II, 1883| nincs rajta a tolvajlistán a Polónyi neve: légbõl kapott volt
35 II, 1883| mindenki nyeli a szavakat.~Maga Polónyi nincs bent a Házban. Õ ott
36 II, 1883| hogy van elintézve? Hol a Polónyi elégtétele? És hol van a
37 II, 1883| bizonyos, és ez az, hogy Polónyi Géza fényes elégtételt kapott.
38 II, 1883| csinál az Terepetye Mihály: Polónyi Géza.~Nincs itt már többé
39 II, 1883| tehetségeknek.~Itt van, teszem azt, Polónyi Géza. Addig-addig gondolkodott,
40 II, 1883| az igazi nemzeti bosszú. Polónyi az életbõl meríti érveit.
41 II, 1883| csak ezt akartam mondani.~Polónyi nagyot bámult ezen az epigrammán.
42 II, 1883| kivált a kálomistáknak. Polónyi az Attila kardjával hadonászott. (
43 II, 1883| beszélni akar, menjen ki.~Polónyi: (feltalálva magát) Széll
44 II, 1883| Almássy megfogta Polónyit, Polónyi megfogta Almássyt, és mire
45 II, 1883| a Ház kiadta Verhovayt.~Polónyi határozott, rokonszenvet
46 II, 1883| elhelyezni a törvényszéket.~Polónyi boldogan bólingat a padban.
47 II, 1883| mai szolnoki vita csak a Polónyi beszéde alatt kezdett némileg
48 II, 1883| némileg érdekessé válni.~A jó Polónyi kézzel-lábbal igyekezett
49 II, 1883| Visszatetszõ zúgás kísérte Polónyi szavait pártja részérõl.~
50 II, 1883| elõlép szerényen szemérmesen Polónyi Géza, s õ is átváltozott
51 II, 1883| készülõdnek.~Íme itt a faló!~Polónyi diadalittasan jár két nap
52 II, 1883| nyugodtan aludt otthon ágyában, Polónyi pedig látta álmában a szolnoki
53 II, 1883| porond a csíny kiviteléhez...~Polónyi két nagy könyökét letette
54 II, 1883| nyöszörgõ »igen« a túloldalról.~Polónyi felugrik, mint a villámütött.~-
55 II, 1883| hangzik a baloldalról.~Polónyi izgatottan rohan át a jobb
56 II, 1883| az idõ telik.~Biasini és Polónyi aláírókat gyûjtenek a »név
57 II, 1883| hiányzó öt szavazatért. Polónyi rimánkodó arca feltûnik
58 II, 1883| megsürgönyözni haza az eredményt.~Polónyi búsan kullog el, szintén
59 II, 1883| Polónyira volt kíváncsi. Hol van Polónyi? Milyen arcot vághat most!
60 II, 1883| arcot vághat most! Merre van Polónyi?~- Elment sürgönyözni Szolnokra.~-
61 II, 1884| az írói karzaton, s mikor Polónyi is benyitott, majd kevés
62 III, 1886| nem lett kövérebb, csak Polónyi lett halaványabb a nagy
63 III, 1886| egyébiránt úgy kezdõdött, hogy Polónyi Géza (úgy is neki és az
64 III, 1886| Münnich Auréllal kezdõdött és Polónyi Gézával végzõdött. Mint
65 III, 1886| már volt udvari ebéden.~Polónyi pedig megint azt a benyomást
66 III, 1886| hidegebbnek lenni egy kicsit.~De Polónyi még csak melegebb lett ettõl
67 III, 1886| tör ki.~Hiába vágott aztán Polónyi vissza. Az »Schmarn«!~És
68 III, 1887| Megbukott Esztergomban Polónyi, nem lett belõle, amint
69 III, 1887| önök a szólásszabadsággal?~Polónyi felbömböl:~- Tessék tiszteletben
70 III, 1887| markírozott a levegõben. Hadnagy Polónyi (aki pedig alkalmasint untauglich
71 III, 1887| magát, mert õ is katona, Polónyi a »fékezhetetlen népszónoklati
72 III, 1887| javaslatot.~A másik szónokuk, Polónyi, egy kíméletlen pletykát
73 III, 1887| bömbölve beszél a derék Polónyi; nem jut eszébe az a pillanat
74 III, 1887| Pulszkyakra már rátette a kezét Polónyi, csinálván Pestnek is egy
75 III, 1887| határozottan lépett fel, Polónyi saját magán tanult s enyhe
76 III, 1887| zúgta bele a nagy emberölõ Polónyi.~- Az más - folytatá a hadügyminiszter
77 III, 1887| Felicián... vagy hova beszélek, Polónyi Géza belépett a tanácsterembe.~
78 III, 1887| részében.~Most állott fel Polónyi, a restaurátor.~- Kérjen
79 III, 1887| t. képviselõ úr? - kérdé Polónyi szétnézve, hogy ki szólt
80 III, 1887| viharosan. (Sohasem kóstolt még Polónyi ilyen tömött helyeslést.)~
81 III, 1887| tudta, mikor kell megállani.~Polónyi is úgy járt, mint Napóleon.
82 III, 1887| elõtte lebegett volna a Polónyi esete.~Mindegy, ne keresgessük
83 III, 1887| érmeket.~Elég az hozzá, hogy Polónyi e helyen, ahol a nobilis
84 III, 1887| a szakembereket is.«~És Polónyi nem restellt unalmas részletességgel
85 III, 1887| miniszterelnök hagyta ott a Polónyi elcsavarodásánál a termet
86 III, 1887| szónok így is tud beszélni.~Polónyi után Komlóssy szólalt fel.
87 III, 1887| egyszerûen visszautasítván a Polónyi által most felhozottakat,
88 III, 1887| Erre még egyszer felelt Polónyi, de mindég csendesebb, szelídebb
89 III, 1888| beszélõk is, mint Gaál Jenõ és Polónyi csóválják a fejüket: »Kutya
90 III, 1888| ha nem hajlanék feléje?~Polónyi népszerûvé tette Pulszky
91 III, 1888| népszerûvé tette Pulszky Károlyt.~Polónyi népszerûvé fogja tenni még
92 III, 1888| tenni még Széchenyi Pált is.~Polónyi nagyon veszedelmes ember.~
93 III, 1888| dolgozik. Boulanger is, Polónyi is. Miért ne Fabiny is?~
94 III, 1888| elõtt, fél tizenegykor.~Polónyi Géza: Tisztelt Ház! (Másfél
95 III, 1888| vannak a legtöbb kérõi.) Polónyi abban adta az okost: hogy
96 III, 1888| ember (aki már megsokallta a Polónyi parlamenti sikereit) nekigyürekezett,
97 III, 1888| Szabó Lajos; azzal, hogy Polónyi akarta kiadni.~A Ház teljesen
98 III, 1888| prókátoroké. Itt ülnek Eötvös, Polónyi, Czirer, a többi jogász.
99 III, 1888| kíváncsiak! - kiáltotta feléje Polónyi.~(Ez volt az elsõ »adjon
100 III, 1888| honfiúi kegyelet. Eötvöstõl Polónyi vette át a szót, s folytatta
101 III, 1888| arról a mandátumról; ha már Polónyi is azt tartja.«~De éppen,
102 III, 1888| elhatározást, abbahagyta Polónyi a beszédét, s az elnök nagy
103 III, 1888| mezõkön »a minden lében kanál Polónyi« mellett egyszerre kidomborodott
104 III, 1888| államférfi, mint önök - kiáltotta Polónyi.~- Nagyobb bizony még önöknél
105 III, 1888| önöknél is.~- Nono - morogta Polónyi sértõdve.~- Hát igen - kérdé
106 III, 1888| büfébe: «Catty! Catty!«~Polónyi vérszomjas arccal rohant
107 III, 1888| kevélységtõl csillogott, csak Polónyi sóhajtott fel megcsalódva:~-
108 III, 1888| Meghalt a német császár!~Polónyi vállat vont, és tovább bömbölt.~
109 III, 1888| szomorú esetrõl beszélgettek.~Polónyi még küszködött egy darabig
110 III, 1888| kukoricatörésben fáradoznak most. Polónyi habarékpárti képviselõt
111 III, 1888| kormányzó« parancsából, mint Polónyi mondá. Csakhogy a kormányzó
112 III, 1888| Õfensége hihetõleg a Polónyi egyik hosszabb beszédjét
113 III, 1888| mártírok! - sóhajtott fel Polónyi, idegesen ütvén oldalára,
114 III, 1888| volna meg a váltságot!~Utána Polónyi Géza állott fel, ki lassankint
115 III, 1888| Egy pompás aperçuje volt a Polónyi közbeszólására.~- Könnyû
116 III, 1888| közbeszólásokkal zavarni (amiben fõleg Polónyi a nagymester), de Visi nem
117 III, 1888| Azazhogy ott volt még Polónyi és Unger, akik elzengték
118 III, 1888| egyet-kettõt suhintott búcsúzóul Polónyi és Szalay Imre felé.~- Szavazzunk!
119 III, 1888| beszél Visi, s nagy tûzzel Polónyi, aki a vita hevében »tisztelt
120 III, 1888| tetszészaj, kivált a baloldalon. Polónyi helyeslõleg bólingatja fejét.
121 III, 1888| Házban. Nagy csönd támadt.~Polónyi kirohant a folyosóra:~-
122 III, 1888| lankadtan ment a dolog, Polónyi Bluntschlit idézte, aki
123 III, 1888| volna ezt? Az én Bluntschlim Polónyi után Harkányi Frigyes mondta
124 III, 1888| paragrafussal együtt.~A zárjelenetet Polónyi és Busbach összecsapása
125 III, 1888| Busbach egy kicsit nyers volt.~Polónyi finom vágással felelt:~-
126 III, 1888| Károlyi Gábor, örömben úsztak. Polónyi tele torokkal harsogta: »
127 III, 1888| Zajos derültség tört ki. Polónyi elvonult. Fejérváry leült
128 III, 1888| Zichy«-t harsogtatva, csak Polónyi úszott gyönyörben, mintha
129 III, 1888| leereszkedtek bágyadtan, Polónyi gyönyörködve merült el a
130 III, 1889| közbeszól: Okosan teszik.) (Polónyi felkiált: Be fogjuk azt
131 III, 1889| kiszínezve gazdag fantáziával Polónyi jövendõ akcióit, megemlítvén,
132 III, 1889| nem hinni! - kottyant bele Polónyi.~A jobboldalról nagy méltatlankodó
133 III, 1889| milyen vörös a dühtõl.) Polónyi bömbölõ hangja a Körösi
134 III, 1889| színpadi mennydörgést), Polónyi ellenben méltóságteljesen
135 III, 1889| szemrehányó tekintet villogott Polónyi felé, mintha kérdenék: »
136 III, 1889| az õ kenyerükbe is.~Utána Polónyi pattant fel, ki az obstrukció
137 III, 1889| pártvezér?~- T. Ház! - kiáltozza Polónyi, makacsul folytatni kívánván
138 III, 1889| kik nem kívánják, hogy Polónyi képviselõ úr szóljon.~Suhogva
139 III, 1889| Most a legnagyobb magyar, Polónyi Géza állott fel. Két óra
140 III, 1889| elmés és hatalmas volt ma Polónyi, bámulta és éljenzé a pártja
141 III, 1889| tudni, mily úton jutott Polónyi az okmány birtokába?~- Egy
142 III, 1889| beszélt! - duplázott rá Polónyi.~Hoitsy egyre dühösebb lett,
143 III, 1889| jósolni számára.~De arra való Polónyi, hogy kihúzza a pártot a
144 III, 1889| tigrisekkel való disputa.~Polónyi is ott volt, és talán éppen
145 III, 1889| összeszaladt:~- Nyomorult bitang!~Polónyi csodálkozva nézett rá:~-
146 III, 1889| irányában, csak a halálra sápadt Polónyi maradt ott, magyarázgatva
147 III, 1889| Almássyt! Rendre! Rendre!~Polónyi fölemelkedik a padból fél
148 III, 1889| De a legfamózusabb volt a Polónyi elégikus hangulata, ki saját
149 III, 1889| de nem azért nevezte ma Polónyi »római«-nak az elnököt,
150 III, 1889| keletkezik:~- Nem restelli?~Polónyi Géza szintén nem veti szavazatját
151 III, 1889| a nadrágzsebében tartva. Polónyi arca titokzatos, a Horánszkyé
152 III, 1889| is elhallgatott, még csak Polónyi merte odabökni a »frakció«
153 III, 1889| mögül. A hegy legtetején Polónyi fészkel. Csatár is elõjött
154 III, 1889| Szilágyi Dezsõt! - követelte Polónyi. (Mire Szilágyi arcán feltûnõen
155 III, 1889| ezen eredmény érdekében), Polónyi »megrovási kalandba« esett;
156 III, 1890| tárgyalnák.~Az elsõ szónok Polónyi Géza (jobban is kezdõdhetnék
157 III, 1890| dördül közbe a lojális Polónyi. (Hej, tudom csuklik most
158 III, 1890| felcsillámlottak az édes emlékektõl.~Polónyi közbekiáltott:~- Mi címen
159 III, 1890| és a kezeivel kalimpálni. Polónyi gúnyosan vigyorgott, Hoitsy
160 III, 1890| sem tett kivételt. Most Polónyi Géza került a trancsérozó
161 III, 1890| Csakhamar megváltozott a kép. Polónyi újra összetûzött Szilágyival,
162 III, 1890| már mindennapos csemegéje Polónyi összetöretése Szilágyi rettenetes
163 III, 1890| gúnyjának villámszakadásában. Polónyi, aki Szilágyi tegnapi beszédére
164 III, 1890| beszédet, melybe ezúttal Polónyi bele nem szövetett (pedig
165 III, 1890| ma méz, hanem csak savó. Polónyi sokkal ügyesebb volt Eötvösnél,
166 III, 1890| hogy megnõtt azóta ez a Polónyi gyerek«, gyilkos szemekkel
167 III, 1890| közösséget megtagadjon. Polónyi pedig formálisan ellágyult,
168 III, 1890| ért véget a vita, pedig Polónyi lojális beszédével már úgyis
169 III, 1890| morgását, zajgását. Eötvös és Polónyi a dirigensek. Ezeket veszik
170 III, 1890| megpihenõ levegõt; még feláll Polónyi, Csatár személyes kérdésekben,
171 III, 1891| végigfutott a mögötte ülõ és Polónyi által bosnyákoknak nevezett
172 III, 1891| hegedûsnek kontrázott is Polónyi, Csanády, meg Lukáts Gyula,
173 III, 1891| ellentmondási koncert, amelyben Polónyi kezelte a bõgõt, kísérve
174 III, 1891| vissza a helyzettel. Amibõl Polónyi kérdést csinált volna, amibõl
175 III, 1891| febr. 14.~Mikor ma reggel Polónyi Géza azt olvasta a lapokból,
176 III, 1891| Szilágyi Dezsõ felelt a Polónyi interpellációjára, ami a
177 III, 1891| személyes él nélkül, amire Polónyi Géza megtette a maga megjegyzéseit.
178 III, 1891| azért rukkolt elõ, mert Polónyi azt hiszi, hogy a kir. táblák
179 III, 1891| kell azonban vallani, hogy Polónyi elég jó ízléssel bírt és
180 III, 1891| hogy az õ mivolta fölött Polónyi egész bátran törheti a fejét
181 III, 1891| annyival is inkább, mert Polónyi azzal már tisztában van,
182 III, 1891| felemlíthetjük, hogy az ülés legvégén Polónyi interpellálta Barosst a
183 III, 1891| szentszövetség« Apponyiék és Polónyi közt.~Hogy ki azon történeti
184 III, 1891| kuporodott le.~No, de jött Polónyi a székkel; bizony az csak
185 III, 1891| Beksics beszéde alatt, ki ma Polónyi után tárgyilagosan s magas
186 III, 1891| tarifa-kérdésben Polónyinak (mert Polónyi körül forog már itt minden).
187 III, 1891| akar aztán megállni.~A »Polónyi huszárok« szervezkedtek
188 III, 1891| beszél a szomszédjával, a Polónyi bajusza lelóg, s Csanády
189 III, 1891| lelkületûek rezignáltak, csak Polónyi vickándozott még és Komjáthy,
190 III, 1891| miniszterkedni, mint a Polónyi oldala mellett«, Bethlen
191 III, 1891| idén nem lesz fõispán.~Mert Polónyi beszél; mai elõadása fárasztó
192 III, 1891| összemorzsolja. S így most már »Polónyi consummatum est«, Szilágyinak
193 III, 1891| veszélyben a közjog«, ma már Polónyi szerint veszélyben az államnyelv,
194 III, 1891| paragrafusnál tört ki, melynél Polónyi kisütötte, hogy veszélyezteti
195 III, 1891| s a régi minta szerint »Polónyi megkezdi, Horánszky tódítja,
196 III, 1891| kezdett lobogni. Egészen Polónyi hangját vette kölcsön, és
197 III, 1891| nehéz vértekre és sisakokra.~Polónyi, aki megvágott kezét még
198 III, 1891| megpróbálom én - erõsködik Polónyi s egy gorombaságot lõ ki
199 III, 1891| pártban az öreg elnök ellen, s Polónyi ezt vágta Irányi szemébe:~-
200 III, 1891| van! Ez az igaz hang. Még Polónyi is akként pislog, mintha
201 III, 1891| hanem Hajdúszoboszlóról, a Polónyi kerületébõl.~- Igen, igen,
202 III, 1892| csütörtökön Eötvös, pénteken talán Polónyi. A jó isten tudhatná, kinek
203 III, 1892| Ebbõl nagy zenebona támadt. Polónyi, Ugron tiltakoznak, és száz
204 III, 1892| Már megint mit fõz ez a Polónyi stb.~Ily hézagosan értesülvén
205 III, 1892| honorálták.~Az öt perc után Polónyi Géza »verte agyon« Tisza
206 III, 1892| már nyugodtan alhatom«.~- Polónyi alatt teljesen megritkult
207 III, 1892| Horváth Gyula középütt, Polónyi balról, szólni kezdtek.
208 III, 1892| mikor az elnök Eötvös és Polónyi nevét említé hangja teljesen
209 III, 1892| valami máshová lenne téve.~Polónyi az elsõ fölszólaló. Megfenyegeti
210 III, 1892| azért említette Eötvös és Polónyi neveit, hogy megköszönje
211 III, 1892| indítványaikkal a napirendre térést. Polónyi mosolyog. Eötvös megelégedetten
212 III, 1892| pattant fel Hoitsy Pál.~Polónyi fürge vércse, hirtelen lecsapott,
213 III, 1892| a gyertya, mikor elég.) Polónyi mennydörgõ hangon frivolitásnak
214 III, 1892| balmezõ mozogni kezd.~S mikor Polónyi határozati javaslatát nyújtja
215 III, 1892| amit már tisztelt barátja Polónyi elmondott. Plagiosippus
216 III, 1892| palatinusságát viseli, de a Polónyi udvarában. Apponyi megittasultan
217 III, 1892| farkasszemet nézve egymással. Polónyi fölront az elnökhöz és rá
218 III, 1892| ez nem tetszik a hegyen. Polónyi azt bizonygatja, hogy a
219 III, 1892| másodikon s lekuporodik Polónyi mellé: suttognak, tárgyalnak
220 III, 1892| gyengének képzeli magát?~De hát Polónyi? Az volna még az érdekes,
221 III, 1892| minek képzeli magát ilyenkor Polónyi?~*~Ezért mondom én, hogy
222 III, 1892| szélsõbali padokon hiányzik Polónyi. Mint a futótûz kezd terjedni
223 III, 1892| adván alkalmas anyagot.~- Polónyi nincs itt.~Fölfedezi a dolgot
224 III, 1892| szomszédjának a becses leletet.~- Polónyi nincs itt.~A tovább ülõ
225 III, 1892| hátrább súgja egy paddal:~- Polónyi elment. (Mert bizonyosan
226 III, 1892| politikai megfigyeléseket.~- Polónyi megharagudott. (Mert bizonyosan
227 III, 1892| terjeszti a szomszédoknál.~- Polónyi összetûzött a pártjával.~
228 III, 1892| patkóján; a középnél már »Polónyi velünk van ebben a kérdésben«.
229 III, 1892| megfigyelõk, kik elõbb észrevették Polónyi távollétét, eddig éppen
230 III, 1892| vallomást a miniszterbõl. Polónyi széles arcán elégültség
231 III, 1892| darabig még elvitáznak. Polónyi és az igazságügyminiszter,
232 III, 1892| futott át (akkor édelgett Polónyi az õ élettörténetén), Lukács
233 III, 1892| fazekat«jellemzõnek mondja Polónyi gondolkozására.~Majd általános
234 III, 1892| magamnak azt a luxust, hogy Polónyi beszédeit hallgassam...~
235 III, 1892| nyilvánította mindazt, amit Polónyi róla mondott.~Végezetül
236 III, 1892| abban a fazékban, mely a Polónyi vádjait rejtette magában,
237 III, 1892| földhöz a fazekat, mert üres. Polónyi egész bizonyítási rendszerét
238 III, 1892| Jézus Mária! Mit mond ehhez Polónyi?~A folyosó egy perc alatt
239 III, 1892| lovagok, Eötvös Károly és Polónyi által vívtak a szélsõbali
240 III, 1892| a nemzeti párt nemtõje, Polónyi, ki többi közt azért is
241 III, 1892| történni, Eötvös üti Apponyit, Polónyi üti emiatt Eötvöst (de ez
242 III, 1893| két ember közül az egyik a Polónyi táborához tartozik, a másik
243 III, 1893| zúdul fel a kacaj, csak Polónyi és Ugron fészkelõdnek ingerülten:~-
244 III, 1893| Szilágyi megverte Polónyit, Polónyi elutazott Szegedre, Eötvös
245 III, 1893| most is csatatûzben van; Polónyi és Apponyi ellen vagdalkozik.~
246 III, 1893| békülékeny idõben, mikor még a Polónyi és Apponyi is meghajlik
247 III, 1893| mindenki ezt mondta, csak Polónyi Géza hallgatott.~A »vezéri
248 III, 1893| pártfelek.~- Úgy ám, de hátha Polónyi is megapprehendál?~- Az
249 III, 1893| próbálta valószínûvé tenni. Polónyi vízióit adta elõ. Három
250 III, 1893| arcán van egy nagy vágás. Polónyi, Eötvös nincs bent - Apponyi
251 III, 1893| hallottam félfüllel, hogy Polónyi beszélt, s beszédje legjobb
252 III, 1893| gondolkodó fõ; mert mikor Polónyi megtartotta nevezetes beszámoló
253 III, 1893| trónigényrõl vagy pedig Polónyi változtatta-e meg a nézetét
254 III, 1893| kormányt ugyancsak nem kímélte.~Polónyi ragyogó szemekkel kiáltozta:~-
255 III, 1893| érdeklõdés mellett, pedig mind Polónyi, mind Holló, mind másrészrõl
256 III, 1893| mint a pihenõ tó. Csak Polónyi vet bele néha egy-egy kavicsot.
257 III, 1893| eshetik Bethlennek semmi baja. Polónyi õrködik az élete fölött.~
258 III, 1893| miniszterbe ez idõ szerint még Polónyi se harap, legfeljebb megnyalogatja.~
259 III, 1894| kukorékoljon, ha szükség lesz rá. Polónyi informált jobbra, balra.
260 III, 1894| Teleszky megemlítette a Polónyi és Veszter különvéleményét
261 III, 1894| S hogy több legyen, maga Polónyi is éljenzett. Természetesen
262 III, 1894| a reformokat!~Azután még Polónyi szólt, majd Eötvös, mind
263 III, 1894| óriási zavarban se pihent a Polónyi furfangos agya azon tûnõdvén,
264 III, 1894| Hisz ez pohárköszöntõ!« Polónyi vette át a szót s ki sem
265 III, 1894| felállt, még alig múlt 11 óra.~Polónyi veszekedett nagy beszéde,
266 III, 1894| Mindamellett ügyes volt a Polónyi beszéde, mert le bírta kötni
267 III, 1894| liberalizmus szempontjából.~Polónyi annyira elfeledkezett a
268 III, 1894| párt nem ugrott egészen Polónyi akarata szerint s a nemes
269 III, 1894| beszéde után Babó kindult el a Polónyi csapásán. Elég ügyesen és
270 III, 1894| kalksburgi harangok bús kongását. Polónyi uram is ott gubbaszkodik
271 III, 1894| hétfõi napirendre. Most a Polónyi lelkes dikciója hozta hullámzásba
272 III, 1894| nézve, melyet a nagylelkû Polónyi és érdektársai visszavontak
273 III, 1894| húrjait megrezegtetõ.~Lent Polónyi Géza beszél kevés figyelem
274 III, 1894| vezérelje haza minél elõbb.~Polónyi beszélt, egyre beszélt,
275 III, 1894| oda-odakapott fájó fejéhez, de Polónyi mégis beszélt, az elnök
276 III, 1894| otthagyta a karzatot (mire Polónyi föltekintvén, egy mondattal
277 III, 1894| míg a szegény, ártatlan Polónyi teljesen megfosztatott nevétõl
278 III, 1894| asztalnál a falu rossza, Polónyi; herceg Esterházy Pálnak,
279 III, 1894| maradtak ülve. Köztük volt Polónyi.~A vallásszabadságról szóló
280 III, 1894| a furfangos diák helyett Polónyi emelkedett föl, hogy õ is
281 III, 1894| a nekikerekedett zajban Polónyi a Ház határozata dacára
282 III, 1894| korrekt feleletet adtak.~De Polónyi azért mégis beszélt és beszélt
283 III, 1895| ebbõl a vitából az is, hogy Polónyi szereti Apponyit, s hogy
284 III, 1895| fülkében fõzhette ezt ki. Polónyi, Apponyi és Szapáry. Csak
285 III, 1895| egyiket.~Apponyi is beszélt, Polónyi is beszélt, egy nyomon mind
286 III, 1895| mert odajárult csakhamar Polónyi, hogy kordiálisan megrázza
287 III, 1895| minden szem Polónyit találta. Polónyi eltakarta Kossuthot.~Talán
288 III, 1895| Szapáry, Apponyi, fölállt Polónyi meg Ugron is.~Szilágyi kimondta
289 III, 1895| beszédjében fölpanaszolta, hogy õt Polónyi »vörös jezsuitának« nevezte.~-
290 III, 1895| mintha csalánban ülne. Polónyi széles, zsíros arcán démoni
291 III, 1895| személyi fölszólalását a Polónyi kíváncsisága követte. Mert
292 III, 1895| kíváncsisága követte. Mert a nagy Polónyi kíváncsi. Ínyenc bizonyos
293 III, 1895| S mint a mókus a diót, Polónyi a pénzt szereti kifürkészni.
294 III, 1895| a bölcsõbõl a gyereket? Polónyi azt kérdezte Festeticstõl,
295 III, 1895| úriember döcögött be, és leült Polónyi mögé.~Most már megint kisebbség
296 III, 1896| helyeslésekbe tört ki.~Erre Helfy és Polónyi kértek szót. Polónyi azt
297 III, 1896| és Polónyi kértek szót. Polónyi azt az ideáját próbálta
298 III, 1896| quasi a miniszter helyett Polónyi, s ekképpen biztatta meg
299 III, 1896| kell lenni - követelõdzött Polónyi.~- Úgy van! - felelt Szilágyi. -
300 III, 1896| ma egy folyosói politikus Polónyi Géza elõtt, aki a passzivitás
301 III, 1896| hogy legkisebb ára is van.~Polónyi megvakarta a fületövét s
302 III, 1896| Nem - felelt szigorúan Polónyi -, az utolsó darabot is
303 III, 1896| Mindenki jót nevetett a Polónyi gondoskodásán és mindenki
304 III, 1896| mindenki úgy vélte:~- Ez a Polónyi egészen jó vicceket mond,
305 III, 1896| veendõ. Justh Gyula is, Polónyi Géza is erõsen készülõdött.~
306 III, 1896| tiszteletes úr. Aztán meg Polónyi Géza is szeretne beszélni,
307 III, 1896| iratkozhatnak a nyomába Polónyi, Barabás. Nem beszél itt
308 III, 1896| esik le. De föllélegzik Polónyi is. Áh, hát mégis beszélhet!
309 III, 1896| magasra a legnagyobbat. Polónyi a szemeit is behunyja, mintha
310 III, 1896| tapsol, az idõ fut - immár Polónyi a tapsból és az idõbõl is
311 III, 1896| rövidebbre fogván beszédét, Polónyi egy óra után szóhoz engedi
312 III, 1896| már takarodót fúvtak. Csak Polónyi nem állotta meg szó nélkül.
313 III, 1896| fordítjuk, ha megharagszunk.~Polónyi ellenben (és ez a legijesztõbb)
314 III, 1896| engesztelhetetlenség dalát. Polónyi Géza még azzal is fenyegetõzött,
315 III, 1896| remegnének egy kicsit.) Polónyi ugyanis olyasmirõl akart
316 III, 1896| akciója fölött. Erre mondotta Polónyi úr:~- Állunk elébe. Oda
317 III, 1896| mai ülésen Endrey Gyula és Polónyi Géza atyafiságosan megosztozkodtak
318 III, 1896| Apponyi Albert nem felelt a Polónyi Géza majdnem megrendeltnek
319 III, 1896| ugyanis Bécsben van s mikor Polónyi fölvetette azt a kérdést,
320 III, 1896| most is veszélyeztetik. Polónyi Géza legalább az összes
321 III, 1896| javaslat ellen. Ha ugyan Polónyi ura az összes elemeknek,
322 III, 1896| csak azzal végezheti, hogy Polónyi azonban nem akarja. Vagy
323 III, 1896| egyetértését. Csak nem úgy képzeli Polónyi, hogy amikor Kossuthék le
324 III, 1896| csak reá várt, mielõtt a Polónyi ismeretes kérdésére válaszolna.
325 III, 1896| beszélt. Elmondotta, hogy a Polónyi kérdésére nem felelhet egyébbel,
326 III, 1896| lelkesedett és Bánffy helyett ma Polónyi mondotta, hogy egészében
327 III, 1896| A jobbpárt? A balpárt? Polónyi? Vagy az a bizonyos beszéd?~
328 III, 1896| kell kérni! - kiáltott fel Polónyi.~Akkor még õk maguk sem
329 III, 1896| tehát hamarosan elkészült és Polónyi már vitte az elnökhöz.~A
330 III, 1896| meglehetõsen rövid volt és ha Polónyi csapdának nevezte a szituációt,
331 III, 1896| azért vált szükségessé, mert Polónyi nem találta eléggé világosnak
|