Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| mint a spanyolviasz, az arca olyan fehér, mint a velinpapiros...
2 I, 1873| szomorú, gondolatdús az arca! Ugyan mirõl gondolkozhatik?
3 I, 1873| Becsületes, okos magyar arca volt. Mindig mosolygott,
4 I, 1873| beszélyeiben, ilyen bús arca legyen.~Nemrégiben pedig
5 I, 1873| felolvasás írójának ilyen víg arca legyen!~Ebbõl pedig megint
6 I, 1873| megfogyatkoztunk és elváltoztunk. Új arca támadt a világnak. Az »uborkaidény«
7 I, 1874| elõtte; öreg torzonborz arca kimosolyodik ilyenkor, õ
8 I, 1874| a mellé rendelt orvosra, arca redõibõl, szeme állásából
9 I, 1877| fõvárosnak olyan magyar az arca éjjel, mint a jó kívánat.
10 I, 1877| szórakozottság nyomai vehetõk észre, arca sápadt, mondhatni sárga,
11 I, 1877| akkor nem volt ilyen szelíd arca.« Ilyen kerülõ utakon magától
12 I, 1877| asszony«-t, kinek bájos arca rengeteg bajoknak a szülõoka,
13 I, 1877| Mint a fölkavart tengernek arca, oly zajongó Párizs, az
14 I, 1877| izeg-mozog, barna, keleti szabású arca elmaradhatatlan satirungja
15 I, 1878| õs folyam dagadó, fagyos arca borzasztóan szép látványt
16 I, 1878| köze lehet a mûvészetnek.~Arca nemes és kifejezésteli,
17 I, 1878| sem nem kifejezésteli az arca, sem nem kifogástalan a
18 I, 1878| indító ártatlan gyermeki arca. Az is ér valamit.~Az öregasszony
19 I, 1878| elenyésznek a távolban.~Az utazók arca derült, mint amily derült
20 I, 1878| szépségben tündöklik vonzó arca.~*~Jó kedve morzsáit szedegettem
21 I, 1878| Tissot-hoz a cigányt, már az arca is nagyon mulattatta vendégünket.~-
22 I, 1878| mintha a nemzetnek elkomorult arca lenne rája nyomva s villámot
23 I, 1878| Niniche-affér.~Pedig milyen szelíd arca volt a hétfõi háznak! Ott
24 I, 1878| õ piros székén, álmatag arca, kék szemei semmitmondóan
25 I, 1879| vidékrõl, kinek görögös arca nagyon jól illik a szinte
26 I, 1879| a legarisztokratikusabb arca volt. Lucus a non lucendo.
27 I, 1879| érdemes tulajdonosával, arca sugárzott a boldogságtól.~-
28 I, 1879| mindaz, akinek elég csinos arca van ahhoz, hogy Kata legyen,
29 I, 1879| reszketett, s széles, fanyar, rút arca még nyáron is fázott.~A
30 I, 1879| be öklével, ahonnan az õ arca fog most kiríni ferdén.~
31 I, 1879| hatvanegy éven.~*~Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte.
32 I, 1879| Valamennyinek sápadt volt az arca. Egy szõke férfi leborult
33 I, 1879| parancsnokolt, s megnyerõ tisztes arca, jó modora sok olyan dologgal
34 I, 1879| karján lejtett. Halavány arca egyre pirosabbá lett.~Hej!
35 I, 1879| általános korrupciót. S arca ilyenkor átmelegszik, szemeibõl
36 I, 1879| úriember kopogtat be szobámba, arca piros volt, mint a karmazsin,
37 I, 1879| ott föl s alá a folyosón. Arca alázatos, homloka redõs,
38 I, 1880| Budapesten?«~De Komjáthy Béla arca nem mondott semmit. Olyan
39 I, 1880| kedvesére támaszkodnék, arca átszellemült, kipirult a
40 I, 1880| vagy a Tercsike - nappali arca«, »Szegednek éji külseje«
41 I, 1880| Kicsattanó piros, egészséges arca hosszú életnek volt a jósolója.~
42 I, 1880| annak nagyon szeplõs az arca.~Az istenasszony csak úgy
43 I, 1880| nem tett kárt a tüdejében. Arca nagyon halvány és szenvedõ,
44 I, 1880| mert észrevette, hogy atyám arca a levél olvasása közben
45 I, 1880| vannak és madárhoz hasonlatos arca, mosolyog és szeretetteljes
46 I, 1880| mulatságos volt.~Nyájas, szelíd arca úgy odaillett a kert[i]
47 I, 1880| volt, amelynek nem két arca van, mint Janusnak, hanem
48 I, 1880| megcsendülnek és hol szomorú lesz az arca, hol pajkos, vidám.~A néma
49 I, 1880| Halljuk a referádáját. Arca sápadt, mint azé, ki vesztett
50 I, 1880| emlegetni. Régi barátnak még az arca is feledékenységbe megy.
51 I, 1880| érdemes jönnie) Melinda« arca is ki-kimagaslik minden
52 I, 1880| annak nagyon szeplõs az arca.~Az istenasszony csak úgy
53 I, 1880| különös úriember lép be, arca piros volt, mint a karmazsin,
54 I, 1880| Ünnepélyes, mint a Végh Aurél arca, ha semmi gondolat nincs
55 II, 1903| aggályosabbak lettek.~A kis hercegnõ arca egy reggel csak olyan lett,
56 II, 1903| intett. Majd elborult fényes arca, s könnyek folytak le rajta.~
57 II, 1907| kinézni, milyen lesz az arca, szeme, milyen lesz a ruházatja?
58 II, 1916| ragyog a Blaháné kedves arca.~- Hát nagysád itt van?~-
59 II, 1881| fényben tündöklõ bálvány arca egyszerre átváltozik az
60 II, 1881| elõkelõ úri ember: Kárász ült. Arca csüggedt, szomorú volt.
61 II, 1881| Nemhiába van neki olyan kemény arca, mélyen bennülõ szeme, bozontos
62 II, 1881| történni fog. Tisza Kálmán arca, sõt még a Láng Lajosé is
63 II, 1882| alvidék elesett, beborult az arca, mikor Világoshoz értünk.~»
64 II, 1882| ágyában, s halovány, síri arca kipirult. - Õ, aki megjósolta
65 II, 1882| Mindennap más-más a város arca, s ha valaki egy hétig szét
66 II, 1882| feleség? - kérdé Gábor.~Nelli arca lángba borult, majd elsápadt
67 II, 1882| valaki. A haja fejér, az arca vörös, Szathmáry Laci azt
68 II, 1882| sírást fojtana vissza, s arca változik, halványul és elpirul.~
69 II, 1882| olyan szelíd, édes lett az arca eközben, mint valami kedves
70 II, 1882| én programom!~A Géniusz arca elborult.~S kézen fogva
71 II, 1882| kinek szép szláv típusú arca nagyon beillett volna terveimbe.
72 II, 1882| valaki. Úgy meg-megvillan az arca, mint valami színehagyott
73 II, 1882| a vasúton megfázott, az arca kezdett dagadni, megijedtünk,
74 II, 1882| történetét.~Gyõry Vilmos arca tündöklik a boldogságtól,
75 II, 1882| lelkes volt minden ember arca, amikor ezt kimondták. A
76 II, 1882| Lajos könyököl. Rokonszenves arca az oroszlányéhoz hasonlít.
77 II, 1882| kíséri ki. - A mamelukok arca tündöklik. Ónody pisszeg.
78 II, 1882| pedig összerázkódik - s arca fölveszi a természetes színt,
79 II, 1882| piroslott Mailáth György kevély arca, s mindenik mellett a saját
80 II, 1882| pénzügyminiszter sápadt arca belevörösödött, s szemei
81 II, 1882| észrevettem, hogy a Polónyi széles arca is felém van fordulva, mint
82 II, 1883| rontotta el. Iszonyú lateiner arca volt. A méltsás képviselõ
83 II, 1883| aki az elõadói székben ül. Arca a siránkozást fejezi ki,
84 II, 1883| Egészen fel van dúlva az arca, mert Futtakiról álmodott,
85 II, 1883| kimosolyog a Teleszky jóízû arca, a Szerb Gyuri mosolygó
86 II, 1883| vezérüket. Szilágyi bús arca elborult, Pulszky a pad
87 II, 1883| mint egy gárdistának: az arca mindig piros, ami sehogy
88 II, 1883| legkevesebb tájékozást eláruló arca. Wolff is beoson valóságos
89 II, 1883| S mint hajdan Somssich arca, az övé is egy nagy kérdõjel,
90 II, 1883| síróvá alakul át mosolygó arca -, hogy lelõhesse azon nyulakat...~-
91 II, 1883| ügye...~A miniszter nyájas arca egyszerre átcsapott savanyúnak.~-
92 II, 1883| volt látható. Csak a Szalay arca volt izgatottabb, halványabb
93 II, 1883| kenegetnék a hátát, míg olvassa, arca, szemei gyönyört fejeznek
94 II, 1883| ahogy gondolná az ember. Arca, kinézése és színe van annak,
95 II, 1883| grófnak úgyis olyan siránkozó arca van, mióta kiment belõle
96 II, 1883| a csukahalhoz, Mészáros arca pedig valóságos paprikás,
97 II, 1883| szisszen fel Irányi, és arca lángba borul.~Mi volt az
98 II, 1883| szomszédságában ülõ Baross jobb arca, mely szemmel láthatólag
99 II, 1883| át, hogy még Móricz Pál arca is melankólikusnak, merengõnek
100 II, 1883| a Hegedüs Sándor õszinte arca is azt bizonyítja, hogy
101 II, 1883| van csak Olaynak: az, hogy arca hasonlít a Hazafi Verayéhoz.~
102 II, 1883| néztem az urat, olyan jó síró arca van.~- Jelentsen be õexcellenciájánál.~-
103 II, 1883| Bedekovich miniszter megelégedett arca se látható. A habarékpártból
104 II, 1883| hal a vízben. Boldog volt; arca mosolygóvá lett, termete
105 II, 1883| belõle, sötét olajbarna arca, nagy fehér karikájú szemei
106 II, 1883| róla, hogy »rokonszenves arca« van.~Az antiszemiták le
107 II, 1883| De a ragya is csak neveli arca keménységét.~A kuglizóban
108 II, 1883| kiújult a tetszésmoraj.~Arca kigyúlt, szemei fénylettek...
109 II, 1883| kereskedõ«.~S ravasz bagoly arca a jámbor együgyûség jellegét
110 II, 1883| róla, hogy »rokonszenves arca« van.~De ez az állítás csak
111 II, 1883| megdöbbentõen hangzott most. A védõk arca komor, ünnepélyes lett.
112 II, 1883| férfias feje, Nagy Vince körte arca, Solymosi szelíd fájdalmas
113 II, 1883| gömbölyûségével ékesebben. Arca fekete, ami a szintén fekete
114 II, 1883| két elõbbinek semmitmondó arca, az áll mögött kidudorodó
115 II, 1883| borított érdekes, halvány arca, mélázóan pikáns szemei,
116 II, 1883| lépett elém. Hideg tündöklõ arca van, szemei égetnek, mint
117 II, 1883| reszkettek, hanem finom szellemes arca is egészen megkékült.~Ma,
118 II, 1883| meggörnyedett, a Pauler arca még fanyarabb (vadkörtét
119 II, 1883| szemei elevenek. Olajszínû arca üde és kedves. Különben
120 II, 1883| bosszankodás jele nála), s fehér arca elvörösödött. Õ úgy értette,
121 II, 1883| Amint feláll, piros gömbölyû arca, mint egy aranyos tányér (
122 II, 1883| szélsõbalról.~Pauler örök-keserû arca mosolygóvá vált, Irányié
123 II, 1883| szelíden, nyugalommal, csak az arca volt sápadtabb, nem attól,
124 II, 1883| látnád, hogy pirosodik ki arca az elsõ... a legeslegelsõ
125 II, 1884| a kettõnek tündöklik az arca a nevetéstõl:~- A vacsorát
126 II, 1884| valóságos elemében van, arca szinte megnagyobbodik a
127 II, 1884| bosszúsabban.~Az orosz konzul arca kigyúl erre. Mert hát mégis
128 II, 1884| képzelhetõ szépnek, amilyen az õ arca. Hiábavaló dolog lenne azt
129 II, 1884| Borbálának a Székely Klára arca adatódjék, hogy akadémiai
130 II, 1884| mialatt beszélt, kigyúlt az arca, sõt lassan-lassan az enyém
131 II, 1884| ismerõs arc, az öreg Híradó arca.~S ez az egy ismerõs is
132 II, 1883| Szilágyinak szokott. Tisza arca ilyenkor vészjóslóvá válik,
133 II, 1883| csiptetõjét szemére, kesernyés arca egyetlen tulipános mosoly
134 II, 1883| szavazatért. Polónyi rimánkodó arca feltûnik az aláírók elõtt.
135 II, 1883| választási mozgalmak« rovatát. Arca az olvasás alatt mind savanyúbb
136 II, 1883| Andrássy Gyula is. Olajbarna arca s szelíd kék szeme örökké
137 II, 1883| s hazaoson. A Prileszky arca ónszínûvé válik apródonkint.
138 II, 1883| igazi tanulmány volt az arca. Szemei villogásában, felemelt
139 II, 1883| csinosan beszélt, rokonszenves arca és csengõ hangja van. Ezzel
140 II, 1883| elõ pozsgás, egészséges arca.~Ugron mesterül találta
141 II, 1883| A képviselõknek csak az arca sollemnis, az öltözetük
142 II, 1884| róla a ruha, vézna sápadt arca van, s a nyaka olyan piszkos,
143 II, 1884| a mi Miskánk, nagy fehér arca olyan piros lett, mint a
144 II, 1884| direktor komor, mogorva arca feltûnt az ajtóban, sõt
145 II, 1884| belül a legpirosabb alma! Az arca csalhat nagyon, s a belsejét
146 II, 1884| gesztenyeszín haja van, s az arca szakasztott olyan, mint
147 II, 1884| szolgálatot tõn nékie már az arca is, lévén az legrózsásabb
148 II, 1884| dõltek nevettükben, Wahrmann arca mennyei örömtõl tündöklött,
149 II, 1884| Sághy.~- Ejnye de jó nevetõs arca van ennek az új embernek -
150 II, 1884| eljönnek.~A Sennyei halál alakú arca mosolyra idomult.~- Egy
151 II, 1884| Lilaszín kalapja és rózsaszín arca volt. Ezt a határozatot
152 II, 1884| helyére Neményi Ambrus mellé, arca folyton fehéredett, s a
153 II, 1884| méhcsípéstõl kissé megdagadna az arca, de nem olyan élénk szónok,
154 II, 1884| HÁZBÓL [dec. 17.]~A mamelukok arca ki volt gömbölyödve, némelyik
155 II, 1885| játszik. Finom, szellemes arca fehér és üde vala, mint
156 II, 1885| az öreg Pulszky gunyoros arca bukkan elõ, a túlsó szögletben
157 II, 1885| Amott meg a Deák fönséges arca tûnik elõ. Hatalmas idomainak
158 II, 1885| jókedvében teremtett? Szép arca, kellemes, arányos alakja,
159 II, 1885| szorongassa; Szapáry rokonszenves arca csupa cukor; a Széchenyi
160 II, 1885| egylet.~A komoly úrhölgyek arca csupa mosolygóra válik.
161 II, 1885| elmondá Bihari uram, a hölgyek arca ismét komollyá válik. Egy-egy
162 II, 1885| hallgatagon lépdelt elõttem. Barna arca kifejezésteljes szemeivel,
163 II, 1885| De a Göndöcs haragos mord arca nem inkommodálta annyira
164 II, 1885| Tallérosy Zebulon.~A generális arca egy merõ derültség. A nagy
165 II, 1885| nem Jókai.~Darányi Ignác arca megittasodik a boldogságtól
166 II, 1885| körültekerve a nyakán, és arca olyan volt, mint a rák.~
167 II, 1885| és felugrott beszélni.~Arca bíborszín lett, s kidagadó
168 II, 1885| A halott ott fekszik, az arca alabástromfehér. Vére kifolyt.
169 II, 1885| alákonyult a feje, elaludt.~Egész arca az álmosságot fejezte ki,
170 II, 1885| honvéddel, úgyhogy nemsokára az arca is elmosódott emlékembõl
171 II, 1885| s látszik a szép gödrös arca, hogy egy kicsit bo-borízû.
172 II, 1885| kezdi olvasni, miközben arca folyton borúsabb.~»Ah! A
173 II, 1885| kezeit szorongassa; Szapáry arca csupa cukor; a Széchenyi
174 II, 1885| magát).~Szemei kidüllednek, arca rákvörös lesz, szájából
175 II, 1885| szenvedélyt. Halavány, szelíd arca sohase pirul ki, de hangja
176 III, 1886| minden.~Csak a Sághy nevetõ arca tûnt ki a véghetetlen szürkeségbõl.
177 III, 1886| várakozás észlelhetõ. Sághy arca még jobban nevet, mint azelõtt.
178 III, 1886| tanácsterem, a mamelukok közömbös arca, minden azt látszik kiáltani:
179 III, 1886| okmány megérkezett.~Kemény arca kiderül s az ország dolgai
180 III, 1886| viharával.~Pulszky Ágost beszél, arca fehér, nyugodt, mint a márvány,
181 III, 1886| vörös és a fehér. Horánszky arca gyûlöletet fejez ki, ha
182 III, 1886| páncélzata.~A mamelukok arca lassankint derülni kezdett,
183 III, 1886| hangzik fel. A luthoránusok arca kigyúl a lelkesedéstõl.
184 III, 1886| fogadott a párt.~A miniszterek arca napok óta ma elõször gömbölyödött
185 III, 1886| túlsó oldalra.~A mamelukok arca kigömbölyödött erre, szemük
186 III, 1886| sok dolgom van.~Klopinszky arca roppant savanyúra ferdült
187 III, 1886| szép ember, uram. Fönséges arca van, melyrõl vegyítve tükrözõdik
188 III, 1886| ruganyos termet, hosszúkás arca nyílt, kék szemeinek tekintete
189 III, 1886| meg nem mozdultak, az õ arca meg nem változott. Egykedvûen
190 III, 1886| Homlokát kiverte az izzadtság, arca kivörösödött, szemei kísértetiesen
191 III, 1886| dolgozni.~Négyszögletes arca, melynek tetején egy kicsit
192 III, 1886| kakasülõn és ragyogott az arca.~De ma Apponyinak is jó
193 III, 1886| valamit el ne vigyenek.~Arca ma a szokottnál mogorvább.
194 III, 1887| Keze reszketni kezdett, arca meghalványodott. Azt hitte,
195 III, 1887| Neuhofferéba fûzte.~Neuhoffer úr arca hasonlóan ragyogott s valószínûleg
196 III, 1887| beillenék. Pirospozsgás arca friss, üde, emlékeztet I.
197 III, 1887| A Komlóssy bajusztalan arca sápadt lett, mint a fal,
198 III, 1887| et, pedig rokonszenves arca, kellemes modora, egész
199 III, 1887| a fikciót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül vakarja
200 III, 1887| hogy egy embernek ostoba arca van, az már egy elõvélelmet
201 III, 1887| várakozásoknak. Lehetetlen az arca miatt.~Beszédjét úgy kezdte,
202 III, 1887| kérdéses közleményt, és arca elborult. Azután végigolvasta
203 III, 1887| végigolvasta az egész lapot, és arca még jobban elborult. Végül
204 III, 1887| Pulszky tehát beszélhetett. Arca halvány volt, hangjából
205 III, 1888| lépcsõházban.~A szegény piktor arca halvány, sápadt, mint a
206 III, 1888| nem messze Apponyitól. Arca tündöklik az örömtõl, s
207 III, 1888| kézzel-lábbal. Keskeny, olajbarna arca mérgesen rángatódzott, s
208 III, 1888| elgondolkozott Meszlényi, arca kigyúlt, szeme megvillant,
209 III, 1888| Lajosnak.~A tordai kapitány arca kigyúl a feladat nagy fontosságától,
210 III, 1888| elnökének nagyon elborult az arca e viselkedés fölött. Neki
211 III, 1888| Elõkelõ megjelenése, finom arca és modora van. Ez imponálni
212 III, 1888| fiatalember. Finom, hosszúkás arca, elven, okos szemei, szelíd,
213 III, 1888| hazug semmi, csak a Náday arca: mely egy harmincéves fiatalembert
214 III, 1888| mondaná örömtõl ragyogó arca: »Ma Márton napja van, a
215 III, 1888| külsejének.~Asbóthnak olyan okos arca van, hogy még Bismarcknak
216 III, 1888| még ez a Visi is!), Gajári arca ragyogott a megelégedéstõl,
217 III, 1888| választékosan kezeli a nyelvet. Arca rideg, hangja tompa és színtelen.
218 III, 1888| már szinte hozzáidomult arca a funerátorsághoz (majd
219 III, 1888| lépést tett Zichy felé, arca elhalványodott, s ingerült
220 III, 1888| Ugron vörösre gyulladt arca visszanyerte nyugodt, hamvas
221 III, 1888| ellenzéki honatyák májfoltos arca száz színben játszott. A
222 III, 1888| nem ért semmit, halovány arca kivörösödött az ingerültségtõl,
223 III, 1889| megemlítvén, hogy »Horánszky arca nagyon zordon«, áttérnek
224 III, 1889| Bartók Lajos finom szatirikus arca is ott fehérlik s gunyoros
225 III, 1889| borbélya?« Pirospozsgás arca ragyog a megelégedéstõl.
226 III, 1889| Sokan hasonlatot találtak arca és a Werbõczy ránk maradt
227 III, 1889| lenne. Elárulja minden. Arca sötétebb, ónszínû lesz,
228 III, 1889| Szilágyi jellemzõ férfias arca igazi fájdalmat lehel. Egy
229 III, 1889| de érett. Rokonszenves arca és csengõ-bongó hangja van.
230 III, 1889| örömében úszott, Veres József arca a gyönyörtõl ragyogott,
231 III, 1889| tíz mameluk hang. Az elnök arca kigömbölyödött.~- Csatárt?
232 III, 1889| miniszterelnök a cilinderjét teszi arca elé, hogy jóízû nevetését
233 III, 1889| Megnyerõ, kedves alak. Arca olyan sötétpiros, mint a
234 III, 1889| rajta a folyosói jelenet.~Arca komor volt, szemei elfátyolozottak,
235 III, 1889| Podmaniczky. A Ház külsõ arca is megváltozott azóta, legalább
236 III, 1889| választanának meg.~Derült arca olyan színû mint a vérbelû
237 III, 1889| egyszerre komollyá vált az arca, s kalapját sietve igazítá
238 III, 1889| muzsikához; rokonszenves, piros arca jól veszi ki magát a kuruc
239 III, 1889| nadrágzsebében tartva. Polónyi arca titokzatos, a Horánszkyé
240 III, 1889| váll-lapockái közé. A mamelukok arca kiderült, a karzaton ülõ
241 III, 1890| a lapokban.~A képviselõk arca sugárzik az örömtõl és megelégedéstõl,
242 III, 1890| póz nélkül; pusztán csak arca fejezi ki a gerjedelmeket:
243 III, 1890| szerecsenfejét, a Szilágyi arca ószínben játszik, Wekerle
244 III, 1890| ebédelni. Különösen a mamelukok arca ragyogott a jókedvtõl.~-
245 III, 1890| már csak a Kossuth Lajos arca tündöklött azokon. Tiszta
246 III, 1890| izzadás fogta el, majd az arca vörösödött ki, végre a fejebúbja
247 III, 1890| megváltozott; jóízû, pufók arca volt gyerekkoromban, s most
248 III, 1890| ópiumot; szemei megittasodnak, arca rángatódzik, egy-egy hazafias
249 III, 1891| hozzám a legutolsó szava. Arca szomorú volt és szemeiben
250 III, 1891| és õ aszerint játszik az arca vonásaival. Például, ha
251 III, 1891| egy jégcsap: az Apponyi arca egyre fehérebb, az Ábrányi
252 III, 1891| talán felül is múlja. Szeme, arca mind szónokol, harcol és
253 III, 1891| milyen lett utána a Ház arca. Mi semmisült meg, mi maradt
254 III, 1891| forrnak fejében a gondolatok.~Arca hideg marad, ha beszél,
255 III, 1891| Péchy haja megritkult, arca fakóbb lett; a Kaas Ivor
256 III, 1891| Hock János diadalmas szatír arca, Horánszky rejtélyes gúnyos
257 III, 1891| változik az Apponyi mosolygó arca halványabbra, hogy dõlnek
258 III, 1891| megrezzent, mikor gúnnyal tele arca feléje fordult. A fejek
259 III, 1891| színét vette föl Apponyi arca, egyszövetûvé válván az
260 III, 1892| ismerõsnek tetszik az öcsémuram arca szólalt meg. Nem járásbíró
261 III, 1892| jelenség volt.~Négyszögletes arca inkább mogorva volt, mint
262 III, 1892| csillámlott föl bennök. Olajbarna arca széles ajkaival, erõt lehelõ
263 III, 1892| el, ráncos hegy-völgyes arca, mely olyan néha, mintha
264 III, 1892| egyéni és összhangzatos. Arca annyira beszédes, mintha
265 III, 1892| veszedelmes helyre. Csak szomorú arca mutatta, hogy örömestebb
266 III, 1892| átmelegedett. A Horánszky arca lassan-lassan egy besavanyított
267 III, 1892| kormánypadokon.~Apponyi arca halovány lett. Ábrányi Kornélé
268 III, 1892| karzaton... A mamelukok arca édesdeden kigömbölyödött,
269 III, 1892| mind a három vezér, Eötvös arca ragyogott, Apponyi kétszer
270 III, 1892| ellenzék, mint egy gyerek!~Arca kivörösödött egy kissé,
271 III, 1892| pompásan ízlik.~A képviselõ arca oly nyugodt, gondtalan,
272 III, 1892| Horváth Gyula megelégedett arca elkezd lassan-lassan hosszabbodni,
273 III, 1892| tûzzel Olay Lajos; törökös arca, mely olyan, mint egy kiszívott
274 III, 1892| Issekutz orra, ólomszínû arca kigyúlni kezdett. Felállt
275 III, 1892| mezõkön is. A Kiss Albert arca ragyogott, Csanády bácsi
276 III, 1892| András hiányzik. Fejérváry arca kipirosodott a fenyvesek
277 III, 1892| súlyban is vesztett. Wekerle arca szinte tündöklik, szellemi
278 III, 1892| koszorúkérdés. A Horánszky arca, amit olyannak tartanak
279 III, 1892| ûzte volna ki õket. Beksics arca sugárzik, Schvarcz Gyula
280 III, 1892| hirtelen elsimulnak homlokáról, arca mosolygóvá válik, és a derült,
281 III, 1892| jó hír elõzte már meg. S arca nagyon rokonszenves volt.~
282 III, 1892| Ki is derült erre a Vajay arca. »Éljen!«, harsogta tele
283 III, 1892| az éljenekre, szelíd, jó arca kigyullad, szemei fénylenek.
284 III, 1893| öregúrral, ezt vagy azt mondta.« Arca lángolt, szeme ragyogott
285 III, 1893| lapon a költõ rokonszenves arca látható, az 1864-ig terjedõ
286 III, 1893| Beksicsnek kiderült az arca s észrevévén, hogy az Apponyi
287 III, 1893| fúj a levegõbe.~Csak az arca török; beszédjébõl európai
288 III, 1893| elemében volt. Széles, nagy arca tündökölt, vállait kedélyesen
289 III, 1893| mosolygott, tigrisszerû arca jóllakottságot lehelt, egy
290 III, 1893| szelíd IV-ik Henrik korabeli arca se bírta lekérlelni az ellenzék
291 III, 1893| ostromlott trónját) ragyogott az arca, a miniszterek elégedetten
292 III, 1894| életemben nem láttam. Halovány arca volt és a haja lecsüngött
293 III, 1894| balról az Eötvös széles arca, a két apró serét szem benne
294 III, 1894| szerzetes sovány élveteg arca bukkan ki egy Bendegúz-bajuszú
295 III, 1894| Gábor rokonszenves vékony arca hopmesteri allûröket vesz
296 III, 1894| fejebúbjára. Szögletes, hosszúkás arca, mely egy hatalmas gömbölyû
297 III, 1894| a kellemetes szent ifjú.~Arca szelíd volt és ájtatos,
298 III, 1894| vágásait. Elemében volt, arca izzadott és ragyogott, kéklõ
299 III, 1894| egyházpolitikai harcokból. Arca a mosoly verõfényében fürdik
300 III, 1894| gömbölyödött az erdélyi urak arca, csak jó Kovács Albert próbálta
301 III, 1895| gyerek volt. Szép hosszúkás arca, halvány piros színû, mint
302 III, 1895| ha nem igaz - jó magyar arca van.~Hanem persze, ha Magyarországon
303 III, 1895| a szemeit, pirosodik az arca, mint a rák; mély és nyomasztó
304 III, 1895| Kissé hegyesbe végzõdõ arca, komoly, hideg, szinte márványszerû,
305 III, 1895| Szilágyi kiveszi óráját, s arca egyszerre ünnepélyessé,
306 III, 1895| volnának idegei, sötétbarna arca, mely erõsen hegyes állba
307 III, 1895| csalóka dolog van Erdélyben; arca gyöngéd piros, mint egy
308 III, 1895| milyen különös, tigrisszerû arca van. Mikor jól érzi magát,
309 III, 1895| nyugodt szónok, csak az arca pirosabb valamivel, vagy
310 III, 1895| király kedvetlen, neheztelõ arca. A Khuen kísérlete... Milyen
311 III, 1895| Wekerle tömöttebb, s az arca is meg van pörkölve a dánosi
312 III, 1895| következik.~Az öreg Pongrácz arca elvörösödött:~- Mivel lépte
313 III, 1815| kifejezni, és Schosberger arca ragyog a mosolygástól, az
314 III, 1815| és csak egyre ragyog az arca és fénylenek a kék, apró
315 III, 1815| fekete legyezõjét váltig az arca elé tartja... el se veszi
316 III, 1815| feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül
317 III, 1815| emlegetni?~Kigyúlt õnagysága arca az örömtõl, s majdnem az
318 III, 1896| Széchenyinek. Széchenyi arca ezalatt szemlátomást titokzatosabbá
319 III, 1896| még nem is nagyon öreg. Arca valamelyik madáréhoz hasonlít,
320 III, 1896| csak ki se vörösödött az arca, mint egyébkor, se a hatalmas
321 III, 1896| lecsillapodott az éljenzaj, kigyúlt arca felvette hétköznapi sápadtságát,
322 III, 1896| fráter!~Ránézett és az arca egyszerre szigorúra vonódott,
323 III, 1896| gyönyörûség! Felragyog az arca és szeretettel rakosgatja
324 III, 1896| Csak akkor ragyogott fel az arca halovány reménységben, amikor
325 III, 1896| Még a Molnár Tóni gömbölyû arca is csupa gond, ámbátor õt
|