bold = Main text
Rész, Esztendo/Fejezet grey = Comment text
1 I, 1873 | Kosmos«-t.~Még nagyobb csomó öregúr a régi tekintetes karok
2 I, 1874 | politikusról mindig az a budai öregúr ismerõsöm jut eszembe, ki
3 I, 1874 | lehetne mutogatni - szólt az öregúr mogorván - mint ritkaságot.~-
4 I, 1874 | mindjárt eltaláltam, hogy az öregúr elunta a sok beszédet, s
5 I, 1874 | Hogy-hogy? - kíváncsiskodék az öregúr.~- Mert a kolerának vannak
6 I, 1875 | visszautasítja a bizalmat. Az öregúr meglehetõsen megcsömörlött
7 I, 1877 | udvarnál.~- Hohó! - kiáltja az öregúr, nyakoncsípve a susztergyereket. -
8 I, 1877 | politikájához.~A szegény tehetetlen öregúr erõvel politikát akarna
9 I, 1877 | kardcsapás nélkül. Hogy az öregúr, Abdul Kerim, ki a szerbeket
10 I, 1877 | tudok a haditudományból.~Az öregúr dolga mindenesetre nagy
11 I, 1877 | lenni az ilyenekben!~Az öregúr rosszul van és meg fog halni.
12 I, 1877 | újságot ritkán olvas az öregúr, de a kalendáriumot könyv
13 I, 1878 | azt megosztania. A szelíd öregúr önkéntelen nagysága folytonos
14 I, 1878 | része volt benne, hogy az öregúr nem adott kosarat Bittónak,
15 I, 1878 | száz és száz tehetetlen öregúr, aki törvényszéki bíróvá
16 I, 1878 | egymással a társadalom, meg az öregúr. Különc ember volt, de azért
17 I, 1878 | tréfás ember volnék, mint az öregúr, hogy: ha Szegedet együtt
18 I, 1878 | zsírpecsétes lajbliját viselte az öregúr.)~Tóth Edében ez azon ötletet
19 I, 1878 | hogy azt körülérje.~*~Az öregúr ma, midõn idetoppan, sajátságos
20 I, 1878 | beyért küldeni Bécsbe, az öregúr rámröffent haragosan:~-
21 I, 1879 | nem jegyeztek, s amit az öregúr sem tartott valami rendkívül
22 I, 1879 | emlékiratain dolgozgatott, bár az öregúr emlékezõ tehetsége az utóbbi
23 I, 1879 | két leány és egy fiú. Az öregúr nagyon szerette õket, s
24 I, 1879 | újságot.~Meg is hozta az öregúr a »Lloydot« és az »Egyetértés«-
25 I, 1879 | van az árvíz folytán.~A jó öregúr szemei átnedvesedtek az
26 I, 1879 | szeretném megélni - mondja az öregúr - és talán meg is élem -
27 I, 1879 | fiatalember, - mondja az öregúr gúnyorosan - ön még túlságosan
28 I, 1879 | muszáj törülni.~A zseniális öregúr e mondása korántsem egy
29 I, 1880 | Neczpály megnevette az öregúr adomáját.~- Folyékonyan
30 I, 1880 | muszáj törülni.~A geniális öregúr e mondása korántsem egy
31 I, 1880 | könyvbõl. E kedves, derék öregúr, kinek nemes, patriarkális
32 II, 1881 | folyt a vita, hogy ha az öregúr rosszabbul lenne - amitől
33 II, 1885 | ízben, s mint ilyen, míg az »öregúr« élt, Deák-párti.~Egy ízben,
34 II, 1921 | volna biz az... - mondja az öregúr elgondolkozva -, ha magyar
35 II, 1881 | volt biz az, öcsém, hogy az öregúr nagyon félénk ember volt,
36 II, 1881 | jöttél - vágott bele az öregúr, aki kivált fiatal embernél
37 II, 1881 | forradalomról és az alkotmányról.~Az öregúr nem vett részt a disputában,
38 II, 1881 | Szépen - dünnyögé az öregúr -, vannak, akik szépen írnak,
39 II, 1881 | hónapja, ahogy ott ül az „öregúr” kényelmes karosszékében
40 II, 1881 | tradíciói volnának, híven az öregúr nyomdokaira lépett, minek
41 II, 1881 | Hinni akarom - mondá az öregúr, - hogy Excellenciád jó
42 II, 1882 | csak szavaznak nekik. Az öregúr, szegény, elmehet isten
43 II, 1882 | vannak?~- Meglehet - szólt az öregúr összeráncolva szemöldeit.~
44 II, 1882 | õsz, rövidre nyírott hajú öregúr, mosollyal a szemében és
45 II, 1882 | Kicsoda ez a vidámképû öregúr? Bizonyosan kevés dolga
46 II, 1882 | Ötven éve annak, ahogy az öregúr elõször olvasta mûve alatt
47 II, 1882 | zajos taps és éljenzés. Az öregúr elemében volt. Rendkívül
48 II, 1882 | egy arasszal - mióta az öregúr elmondta szûzbeszédét.~Hja,
49 II, 1882 | öregség nimbuszával.~Mikor az öregúr megadta neki a kért felvilágosítást,
50 II, 1882 | többsége fogadta el.~Persze az öregúr tévedése hamar kiderült,
51 II, 1882 | ebédelni szoktam, egy derék öregúr, ki tizenhét esztendõ óta
52 II, 1882 | országból ezek a gaz németek!~Az öregúr ilyenkor verklit hallott
53 II, 1883 | Mikor a virág lehullott, az öregúr éppen szundikált, s penicilusa
54 II, 1883 | a Literaty - dicséri egy öregúr, rajta legeltetvén szemeit.~-
55 II, 1883 | úgynevezett Csernátony-csoport. Az öregúr összegyûjti ezeket a kiválóbb
56 II, 1883 | kaszinót.~Tiszát dicsérte az öregúr szokott csevegõ modorában:~
57 II, 1883 | egy megyei írnokot (szelíd öregúr) hallgattak ki arra nézve,
58 II, 1883 | azt táviratozzátok.«~Az öregúr éppen ferblizett a kertben,
59 II, 1883 | fel vannak ingerülve.~Egy öregúr a Szeyffert inzultálása
60 II, 1883 | akire nagyon sokat adott az öregúr, mert figyelmesen végighallgatta.~-
61 II, 1883 | egyet se láttam.~A szegény öregúr talán jól járt, hogy nem
62 II, 1883 | elölgetnek.~Jámbor, dereshajú öregúr, akinek a kibékítés a fegyvere,
63 II, 1883 | ilyen módon is.~Eleinte az öregúr visszalépését annak tulajdonították,
64 II, 1883 | sokszor gyûjtött maga köré az öregúr, lovagoltatta õket a térdén,
65 II, 1883 | a strapációtól, amit az öregúr végigcsinált egy-egy birtokszemle
66 II, 1883 | elõterjesztésére, egy köszvényes öregúr elmésen jegyezte meg:~-
67 II, 1883 | nyakú, rövidre nyírott hajú öregúr prototípusa az õs városi
68 II, 1883 | kérdezte: »Ki az a tisztes öregúr?«~- Hát ez bizony a király
69 II, 1883 | Egy szelíd kormánypárti öregúr magyarázza hallgatóinak,
70 II, 1883 | szorgoskodnak, a kedélyes öregúr megpirongatta õket:~- Mért
71 II, 1883 | gyûjtve maga körül, mert az öregúr még folyton érdekes ember,
72 II, 1883 | Lajost:~- Mit fog beszélni az öregúr?~- Itt van a beszéde a zsebemben -
73 II, 1883 | benneteket - dörmögi magában az öregúr.~De ezt már nyilván Szilágyi
74 II, 1883 | már ezt megröstellte az öregúr, rövidre nyírott kurucos
75 II, 1884 | tömérdek arany között.~Ez öregúr hozzám lépett, s gömöri
76 II, 1884 | magának egy kerületet.~Az öregúr Verbászon volt fölléptetve
77 II, 1884 | ember - recsegtette egy öregúr dühösen hadonászva a botjával. -
78 II, 1884 | tudatlan, de különben jó öregúr, mindent pusztulni hagyott
79 II, 1883 | állt fel, nyulánk, magas öregúr, ómódira a nyaka körül csavart
80 II, 1883 | ülésre tíz óra elõtt a derék öregúr, amiatt, hogy el ne mulasszon
81 II, 1883 | elhalt az érzékeny, ideges öregúr ajkain, és csak a könnyek
82 II, 1883 | maga Csanády is, a másik jó öregúr, akinek kevés híja, hogy
83 II, 1884 | Volt a társaságunkban egy öregúr. Bemutatnak neki: Jókai
84 II, 1884 | Hagyja inkább õnekik. Hát az öregúr azt sem bánja. Leül és megint
85 II, 1884 | ismét megváltoztassa.~Az öregúr humorosan veszi az egész
86 II, 1884 | visszaemlékezni, amit az öregúr följegyzésre méltót tett,
87 II, 1884 | erre is alkalmas téma az öregúr.~Mert õt nemigen szokás
88 II, 1884 | mert nem mindég vesz az öregúr mindent komolyan), de mire
89 II, 1884 | karcolatnak.~Megtámadott az öregúr mindent, megtámadta a jelent
90 II, 1884 | óra már háromra járt, az öregúr éhes volt.~Megjelent képzelete
91 II, 1884 | megmenti a macskákat egy kedves öregúr.~Barthának Gyõrffy Gyula
92 II, 1884 | Hiszen még ráérünk, az öregúr ott bent még csak az elején
93 II, 1884 | tette otthonossá.~A két öregúr büszke volt arra, hogy még
94 II, 1885 | kevesli a hetvenet!)~Az öregúr maga egész hidegen, nyugodtan
95 II, 1885 | ezzel, hogy eljött?« Az öregúr volt talán az egyedüli,
96 II, 1885 | istenigazában dolgozni az öregúr.~Hozzáfogott magyarosítani
97 II, 1885 | hogy mégis szép lesz, ha az öregúr ott áll majd a Ferenc József
98 II, 1885 | találsz.~Úgy is lett. Ha az öregúr azt mondotta valamire mérgesen: »
99 II, 1885 | karzatot pótolja), egypár öregúr, nevelésügyi barát, tanár
100 II, 1885 | s rendes tag leszek.~Az öregúr egy este megbiztatott, hogy
101 II, 1885 | megálltunk a 77-ik számnál.~Az öregúr kézen fogott, és vitt fölfelé
102 II, 1885 | Kõrösi Sándor készített. Az öregúr leverten bicegett ki a folyosóra,
103 II, 1885 | beszélt a fõuraknak.~A kedves öregúr, ki az egész ország tiszteletét
104 II, 1885 | egybefoglaló tehetség az öregúr, hatalmas ítéletével és
105 II, 1885 | beszélt a rabbi ellen.~Az öregúr mester a citátumokban. Hanem
106 II, 1885 | ezeknek eszmét adtam«.~Az öregúr a legközlékenyebb ember,
107 II, 1885 | ákombákom faragásokkal.~Az öregúr megnézi mûértõleg:~- Ez
108 II, 1885 | Szögyény Marich László öregúr lévén, azt jegyezte meg,
109 II, 1885 | csattanás.~Mikor egy-egy öregúr nagyot szippantott unalmában
110 II, 1885 | beszéd vége felé fölébredt az öregúr kipirosodott arccal és szétnézett.~-
111 II, 1885 | Madarászé izgett-mozgott. A két öregúr dühbe jött, úgyhogy utoljára
112 II, 1885 | fölmenni, Feri bácsi?~Az öregúr figyelmes lett a bizalmas
113 II, 1885 | megfordul) egy elõkelõ állású öregúr panaszkodott nagy keservesen:~-
114 II, 1885 | legöregebb honvédet.~Tisztes öregúr, már erõsen megderesedett,
115 II, 1885 | mellettünk levõ páholyban egy öregúr ült sáfrányszínû bársonyruhában.
116 II, 1885 | lehet mihozzánk képest!~Az öregúr nem törõdött ezzel, nyájasan
117 II, 1885 | Molnár Viktor ül, megtört öregúr, deres hajjal, de még mindég
118 II, 1885 | meggyõzött arról, hogy az öregúr még gyõzi argumentummal,
119 II, 1885 | még szellemességben, de az öregúr sokszor ereszti hosszú kantárra
120 II, 1885 | névjegyet? - hebegte a derék öregúr.~- Igen, nézze! Rajta van,
121 II, 1885 | Denique, jó volna most az öregúr a Házban. Mert most már
122 II, 1885 | ha közel ült mellette az öregúr, megrántotta a kabátja szárnyát:~-
123 II, 1885 | hiteles bizonyossággal.~Az öregúr azelõtt vagy tudta a dolgot,
124 II, 1885 | találsz.~Úgy is lett. Ha az öregúr azt mondá valamire mérgesen: »
125 II, 1885 | kapkodása, amikor beszél. Az öregúr fejében annyi nyelv van
126 II, 1885 | vetekedhetnék szellemességben, de az öregúr sokszor ereszti hosszú kantárra
127 II, 1885 | szivarokat rakott be az öregúr táskájába. Csak azt kellett
128 II, 1885(61)| fölmenni, Feri bácsi?~Az öregúr figyelmes lett a bizalmas
129 II, 1885 | Molnár Viktor ül, megtört öregúr, deres hajjal, de még mindig
130 III, 1886 | kérdésrõl tanácskozunk, az öregúr szeretné, hogy itt légy.
131 III, 1886 | pedig a legszebb magyar öregúr, akit csak képzelni lehet.~
132 III, 1886 | szelíd de mégis hatalmas öregúr, aki az egész vármegyének
133 III, 1886 | hurcolkodunk innen nemsokára.~És az öregúr, aki már két évtizede szundikál
134 III, 1886 | én is beszélek nektek.~Az öregúr eredeti alak, a kedély melege
135 III, 1886 | van ennek is. Ráhagyta az öregúr az országra.~A csöngettyû
136 III, 1886 | Nemes önérzettel szólott az öregúr, s elõadása tele volt kolorittal
137 III, 1886 | báró Kemény János, beteg az öregúr, s nélküle üres neki az
138 III, 1886 | édes öcsém - felelte az öregúr nagy flegmával.~- Hogyan?
139 III, 1886 | Különben rokonszenves, zömök öregúr, piros bazsarózsa arccal. (
140 III, 1886 | napot?~Hát ezt bizony az öregúr sem tudta azután megmondani.~-
141 III, 1886 | kedves tiszteletreméltó öregúr? Isten ments!~Végre kisült,
142 III, 1886 | említé, a tiszteletre méltó öregúr kezei reszketni kezdtek
143 III, 1886 | ismét egy kéziratot intéz az öregúr a »palatinusá«-hoz, Helfyhez,
144 III, 1886 | vigasztalják azok, akik felülnek az öregúr aggodalmainak -, kerül oda
145 III, 1886 | komoly meggyõzõdéssel az öregúr -, mert mindössze csak évi
146 III, 1887 | szelíd külsejû, bamba képû öregúr foglalt helyet, akinek kopasz
147 III, 1887 | kipotyogott a szájából. Ez az öregúr a Gyámoltalanság volt.~Balról
148 III, 1887 | jóságot fejeztek ki. Az öregúr nemhiába került az asztal
149 III, 1887 | Bíró Pál.~Nagy tekintélyû öregúr Bíró Pál, még a régi úri
150 III, 1887 | Hm - fakad ki végre az öregúr. - Tudom már. Igen, igen.
151 III, 1887 | Bach-szisztémre - amikor nyilván az öregúr is másképp beszélt a Bach
152 III, 1887 | tanároknak.) Beszédje végén az öregúr megdicsérte Dobránszkyt. (
153 III, 1887 | valóban rokonszenves kis öregúr. Mindenütt ott van, mindenüvé
154 III, 1887 | erdélyi ember -, hogy lett az öregúr elõször képviselõ?~- Hát
155 III, 1887 | Szépen, lelkesen beszélt az öregúr.~»Üdvözlöm nagyságtokat,
156 III, 1887 | úgy el találja rontani az öregúr, hogy sírva nézhetek utána.~
157 III, 1887 | humort és bölcsességet.~Az öregúr szobra nemsokára készen
158 III, 1887 | érintkezem - morogta az öregúr -, mert rosszak az emberek.
159 III, 1887 | meghívja.~- Elmennék - mondá az öregúr, karosszékében fekve begöngyölgetett
160 III, 1887 | lehull róla a burok.~Az öregúr szétnézett, amint a lepedõ
161 III, 1887 | ej, mormogta magában az öregúr. Az a Thaisz Lexi még most
162 III, 1887 | fejt tej üde színét. Az öregúr megint szétnézett.~Aha!
163 III, 1887 | reggelt, kedves gróf!~Az öregúr észrevette Széchenyi Istvánt,
164 III, 1887 | Békén alhatik miattuk az öregúr.~S mikor rá egy napra leleplezték
165 III, 1887 | És mégis igaz. Itt van az öregúr szép fonott betûivel leírva,
166 III, 1887 | étvágya volt nagyobb.~Az öregúr egy délelõtt szobájába vonult,
167 III, 1887 | meggyõzõdnie.~A cár: Ej, ej, öregúr, ön túlságosan bízik az
168 III, 1887 | ott egy nagyorrú zsidóképû öregúr valamit. Meglehet, hogy
169 III, 1887 | veszteségrovatba jön. Derék öregúr volt, holtig híven szavazott
170 III, 1887 | el is hagyhatta volna az öregúr. Nem hat ma már ez a hang.
171 III, 1887 | Ivánka Zsigmondot. A jó öregúr az egész tárgyalás alatt
172 III, 1887 | Miért?~- Azért - szólt az öregúr humorral -, mert a belügyminiszterium
173 III, 1887 | Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr nagyon meg van elégedve
174 III, 1887 | azt mondják, ingadozik az öregúr.~De már erre méregbe jött
175 III, 1887 | õ szépen mindenüvé!~- Az öregúr különösen azért örül neki,
176 III, 1887 | levéve. Mutatta is aztán az öregúr a képet Ruttkaynénak: »Nézd
177 III, 1887 | remeteszoba. Mondta is az öregúr a Ruttkayné lakosztályára
178 III, 1887 | Mit tart Tiszáról az öregúr?~- Nagyra becsüli - mondá
179 III, 1887 | És örül rajta, hogy az öregúr még mindig fiatal, friss
180 III, 1887 | Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr meg van elégedve a politikai
181 III, 1888 | támaszkodtak.~Sokat költött az öregúr pártcélokra, lapok segélyezésére,
182 III, 1888 | Meggondolkoztál? - kérdi az öregúr.~- Édes barátom - kezdé
183 III, 1888 | vagytok - fakadt ki végre az öregúr fejcsóválva -, sok mindenfélére
184 III, 1888 | mindenható Fraknói és az izgékony öregúr, Pulszky Ferenc duzzognak
185 III, 1888 | megföllebbezte Grabovszkyhoz. Az öregúr valóságos salamoni ítéletet
186 III, 1888 | egy potrohos, jól táplált öregúr és az elnököt keresi.~-
187 III, 1888 | közt egy táblabíró kinézésû öregúr és egy fiatalember politizáltak.
188 III, 1888 | Valóban hasztalan - felelte az öregúr -, régi nóta az már. Így
189 III, 1888 | történetet.~I. szakasz. Az öregúr elbeszélése~Földváry kecskeméti
190 III, 1888 | gondoltam magamban, az »öregúr« már úgyis beteg, úgyse
191 III, 1888 | Perczel Miklós, szép daliás öregúr, nemes oval fejjel, melyet
192 III, 1888 | Prüszkölt, toporzékolt az öregúr, megüzente a háborút a muszkának (
193 III, 1888 | hogy még itthon van az öregúr.~De hát hiába, mások az
194 III, 1888 | humorba - sopánkodik egy öregúr.~- A Szomjasé olyan, mint
195 III, 1888 | háborút, mert nem ül itt az öregúr, aki nem hagyja a potentátokat.~
196 III, 1888 | volt szebb.)~- Értelmes öregúr - szól közbe csillámló szemekkel
197 III, 1888 | elismeréssel szólott. (»Gyengül az öregúr« - sopánkodik a nagy elégedetlen.)~
198 III, 1888 | hivatalt nem is vállalt soha az öregúr).~Ma is Ucsunál volt a szelence,
199 III, 1888 | írásmesterség titkát jól ismerte az öregúr, s pennájából zamatos magyarsággal
200 III, 1888 | szobában üldögélt a hatalmas öregúr és adomázott. Nincs itt
201 III, 1888 | emberre találunk, mint az »öregúr«.~Igaz, de míg egy akkora
202 III, 1888 | öregember:~- Kicsoda maga, öregúr? - kérdé a miniszter jó
203 III, 1888 | Nem szállt ide délután egy öregúr?~- De bizony itt van; egy
204 III, 1888 | egyfogatú kocsiba ült az öregúr. Föltette pakktáskáját a
205 III, 1888 | sózni az egészet. De az öregúr, amint megnézte, s nyájas
206 III, 1888 | kormányzó úrban vagyon«.~Az öregúr szép tisztes arcát édes
207 III, 1888 | hetvenes éveken túl járó öregúr a Házban; rendesen eljárt
208 III, 1888 | mindnyájunkat megszomorított az öregúr, aki egész életében arra
209 III, 1888 | Igazad van, megneheztel az öregúr.~- Tehát odaírassam?~- Igen,
210 III, 1888 | tesznek a katedrára.~Az öregúr felteszi a pápaszemét, s
211 III, 1888 | tett a miniszterelnök. Az öregúr túlságosan érzékeny, s szeret
212 III, 1888 | gondol, kedves Deák?« Az öregúr vállat vont: »Még nem beszéltem -
213 III, 1888 | történt, hogy egy vidéki öregúr jött fel a folyosóra, s
214 III, 1888 | ellenzéki dolgot mondott az öregúr.~- Teringette, hisz ez a
215 III, 1889 | Háznak harmadrésze. Maga az öregúr ült az asztalfõn (ez egyszer
216 III, 1889 | hitetlenül mosolygott az öregúr jóslatának. És igaza volt.~
217 III, 1889 | tüntetések napján nyilván az öregúr is láthatta valahonnan lobogni
218 III, 1889 | ingerülten a jobboldalról.~Az öregúr szemrehányólag nézett a
219 III, 1889 | éjjel rosszul inspirálta az »öregúr« Benedek urat, mert mai
220 III, 1889 | Stammbuch? - fakadt ki az öregúr. - Kiment az már a divatból.
221 III, 1889 | egzisztálni.~Jóízû, kellemes öregúr. Sok mindenféle hivatalt
222 III, 1889 | kevés mondanivalónk van. Az öregúr olyan, mint a szobafestõ;
223 III, 1889 | Gyula is elhallgatott. Az öregúr fennhéjázón nézett szét
224 III, 1889 | a levegõben.~Az együgyû öregúr, ki elõbb a báróságát hagyta
225 III, 1890 | elfogatás megtörtént, az öregúr nagyon megmosta az unokaöcs
226 III, 1890 | elypsen egy kopott ruhájú öregúr üldögélt egy padon, s a
227 III, 1890 | szeretne venni a lakomában.~Az öregúr szívesen fogadta a vendéget.~-
228 III, 1890 | elutaztak Gleichenbergbe.~Az öregúr ott maradt beteg felesége
229 III, 1890 | néha-néha mégis lendít egyet az öregúr is a monarchia állapotján.~
230 III, 1890 | nézeteiket. Van harminc öregúr, a fogatlanok, harapni már
231 III, 1890 | is volt semmi hatása. Az öregúr arany napjai lejártak már.
232 III, 1890 | lelkén. Ma egy képviselõ (az öregúr elvtársa) Thaly és Dárdai
233 III, 1890 | stb.~Így zsörtölõdik az öregúr, minden oráció alatt már
234 III, 1890 | majd - dörmögte magában az öregúr -, hogy én magam zavarom
235 III, 1890 | fele akkora szónok lenne az öregúr, mint aminõnek magát képzeli,
236 III, 1890 | szépen visszacsúsztatták az öregúr elméjének abba a serpenyõjébe,
237 III, 1890 | méltóztassanak figyelni olvasóim - az öregúr póza mutatja, hogy most
238 III, 1890 | irányítva vagy Ugron ellen? Az öregúr egyedül hallgatja a népes
239 III, 1890 | Pál köpcös alakja is. Az öregúr visszaadta a kölcsönt, olyan
240 III, 1890 | mert nem egészen bízik az öregúr az emberiségben, biztosabb
241 III, 1891 | mindig volt valami panasz. Az öregúr mindig duzzogott. Ha nem
242 III, 1891 | magyar viszonyokról.~Az öregúr gyakran szerette elmondani
243 III, 1891 | eseményekben. A nehéz hallású öregúr még csak az Apponyi tegnapi
244 III, 1892 | Nem ösmerem - mondá az öregúr szép-é?~- Gyönyörû.~- Hát
245 III, 1892 | alakjával; disztingvált öregúr, több, egy gyönyörû öreg
246 III, 1892 | mozdulatain.~- Ki az a feltûnõ öregúr? - kérdezik az ismeretlenek.~-
247 III, 1892 | képviselõvé választatott, az öregúr nagy szélsõbali lévén, nyilatkozatot
248 III, 1892 | mert szolgabíró volt az öregúr) õk tartoznak másnap elõadni
249 III, 1892 | udvarházban, amire a kedélyes öregúr rendesen egy csomó úri vendéget
250 III, 1892 | az akkor álhír volt. Az öregúr, aki kereki magányába vonulva
251 III, 1892 | támaszkodtak.~Sokat költött az öregúr pártcélokra, lapok segélyezésére,
252 III, 1892 | kicsit mennek el. Sok-sok öregúr, ki itt élte le élete javát
253 III, 1892 | zárunk. Siratja pediglen az öregúr a kúriai bíráskodásról
254 III, 1892 | nem jön, hogy hiszen az öregúr voltaképpen a miénk, valóságos
255 III, 1892 | utolsó szava, felállt az öregúr, és kijelenté mennydörgõ,
256 III, 1892 | miféle bolond bál ez!~Az öregúr nézte, nézte s talán teljesen
257 III, 1892 | korelnöksége is véget ért, s az öregúr helyét olyan talpraesett
258 III, 1892 | csömörrõl panaszkodott az öregúr), meg volt rázva Krajtsik,
259 III, 1892 | politikára már ráúnt az öregúr; a klubban sem diskurál
260 III, 1892 | Kálmán beszél.)~Egyszóval az öregúr (a nemzet legnagyobb élõ
261 III, 1892 | derék jó magvetõ volt az öregúr.~Madarász bácsi kifogásolta,
262 III, 1892 | protokollum-hallgatástól romlott meg az öregúr stílusa.~Ezután feláll Szapáry.
263 III, 1892 | fejét megrázta tagadólag. Az öregúr is szép akart maradni.~Thaly
264 III, 1892 | ingoványokba, árkokba. S az öregúr tényleg megbotlott egy-kétszer,
265 III, 1892 | Utána Bánó József állt fel. Öregúr, nagyon öregúr meglátszott
266 III, 1892 | állt fel. Öregúr, nagyon öregúr meglátszott az észjárásán.
267 III, 1892 | csak egy titkot árult el az öregúr: hogy milyen gyenge politikus.
268 III, 1892 | mutatkozott nagy jóakarat. Az öregúr egy idõ óta szívesen viseli,
269 III, 1893 | hallgatóság is van; egypár öregúr, nevelésügyi barát, tanár
270 III, 1893 | annál az asztalnál, ahol az öregúr prezideált. Egyebet nem
271 III, 1893 | körszakállú, mosolygós, kék szemû öregúr lép be a terembe - mire
272 III, 1893 | A mosolygó, piros arcú öregúr hanyagul rázta a fejét.~-
273 III, 1893 | Molnár Antal, mire megriad az öregúr lassú dörmögéssel:~- Apage
274 III, 1893 | AZ ÖREGEK~Ma megint két öregúr szerepelt a t. Házban. Az
275 III, 1893 | kimaradásával). Igazi jóságos öregúr; az esze olyan, mint az
276 III, 1893 | indulatból származik. Az öregúr szíve a »bajba keveredett«
277 III, 1893 | bizony nem engedem.~És az öregúr felszólalt tegnap, de indítványa,
278 III, 1893 | elfogadtatott. Mondta is az öregúr, nagy vígan dörzsölgetve
279 III, 1893 | hajnalpírját égésszámba venni.~Az öregúr sok mindenben tamáskodik,
280 III, 1893 | valamely kormányjavaslatot.~Az öregúr sok mindenben tamáskodik,
281 III, 1893 | szent kapcsot tört össze az öregúr hadnagy és kapitány korában.~
282 III, 1893 | bántanak mást. De ha az öregúr csakugyan el találna menni,
283 III, 1893 | nem furcsa az is, hogy az öregúr egypár év elõtt zárszámadásokat
284 III, 1893 | Szégyelli is magát az öregúr - felelte Hentaller.~Asbóth
285 III, 1894 | az egész vállalatnak.~Az öregúr átnézi a szöveget, megnézi
286 III, 1894 | csönd volt a felelet. Az öregúr, ki még ilyen idõket nem
287 III, 1894 | halasztani, ne haljon meg az öregúr hontalanul, tûzze ki a Ház
288 III, 1894 | beteg volt. Ej no, a szegény öregúr. Bizony, csakugyan rossz
289 III, 1894 | kedves mosolyú, kékszemû öregúr felelte:~- Nem.~A borzongás
290 III, 1894 | egy-egy konyakért. De az öregúr csak egynek hajlandó fizetni.
291 III, 1895 | uramöcsém!~Megálltam, az öregúr sebesen szedte apró, húsos
292 III, 1895 | az a hely? - kérdém.~Az öregúr egy híres kerületet nevezett
293 III, 1895 | a kedves arcú, deresfejû öregúr!~Megrázta a fõispán kezét,
294 III, 1895 | Valami ilyesmi - mondá az öregúr komolyan.~- És, hogy az
295 III, 1895 | csak száz sor lesz is, az öregúr nekik szegez ilyenkor egy
296 III, 1895 | órához még több idõ kell. Az öregúr, akinek fejébõl millió történet
297 III, 1895 | lekopik a titokzatosság. Az öregúr amott a hátsó padban, ki
298 III, 1895 | garast. Valahányszor az öregúr beszélni kezd a nagypolitikához,
299 III, 1895 | teszik. Mindegy, azért az öregúr mégis jól érzi magát, ha
300 III, 1895 | magát, ha beszélhet. Az öregúr mindig hiú volt egy kicsit,
301 III, 1895 | kihasadozni az ajtó mögül. Az öregúr arcát elöntötte az öröm
302 III, 1895 | ami õt környezi.~A kedves öregúr okosan, szépen felelt, csak
303 III, 1895 | mögül, egy-egy vatermörderes öregúr összekerült a huszárhadnagy
304 III, 1896 | rotyognak odabent?~A derék öregúr anekdotizáló szája becsukódott
305 III, 1896 | sem a politikában, mely az öregúr figyelmét elkerülte volna.~
306 III, 1896 | vagy a folyosón, ahol az öregúr szava, véleménye majdnem
307 III, 1896 | tartozott.~A megboldogult öregúr tagja volt a Kisfaludy Társaság
308 III, 1815 | sok csapás által sújtott öregúr mogorva, apatikus volt,
309 III, 1815 | közlöny értekezése! - Az öregúr majd a bõrébõl bújt ki,
310 III, 1815 | arcú, torzonborz bajuszú öregúr, szigorú, szúrós fekete
311 III, 1896 | de soha el nem értük; az öregúr azzal a tudattal szállt
312 III, 1896 | Az olvasószobában egypár öregúr lapokat olvas, mígnem elnyomja
313 III, 1896 | Janicsáry Sándor, de hát az öregúr talán nem is beteg, más
314 III, 1896 | és igen helyes, hogy az öregúr számára le voltak fogdosva
315 III, 1896 | pajzán fiatalok.~Mire az öregúr elõszedi huszár korából
316 III, 1896 | öreges úrhoz fordulva.)~Az öregúr mosolygott, és rázta a fejét,
317 III, 1896 | ha úgy alakul valahogy az öregúr életsorsa, hogy bárói rangra
318 III, 1896 | sajtószabadság, se mondhatnók, hogy öregúr, mint institúció pedig éppen
319 III, 1896 | a csontos, magas termetû öregúr, vélnéd Tél apónak, elém
320 III, 1896 | betegyék, akkor olvadott fel az öregúr egészen, s tiszta, kék szemeibõl
321 III, 1896 | természetesen ismerte az apát. Az öregúr mindenkit ismert, mert hiszen
322 III, 1896 | középszerûségek közé tartozott az öregúr, akik legtovább bírják,
323 III, 1896 | obstrukció alkalmával, az öregúr háromszor is elmondta beszédét
|