Rész,  Esztendo/Fejezet

1    I,  1873|    azt a nótát, hogy »jaj, de huncut a német!«, hogy még Mezei
2    I,  1877|    hajtottunk, hogy: »jaj, de huncut a német«, de nekünk most
3    I,  1877|     tapasztalás, hogy igenis, huncut a burkus is, de azért mégis
4    I,  1877|        de azért mégis nagyobb huncut a »mi németünk«.~Magas védvámot
5   II,  1882|       bíró.~- Megérdemli ez a huncut zsidó, édes öcsém...~- Mit?
6   II,  1882|     mondá:~- Én hát akkor önt huncut gazembernek nyilatkoztatom.~
7  III,  1894| bankettig, illetve a »Jaj, de huncut a német« címû nótáig, mert
8  III,  1896|     ördög! Nem volt elég az a huncut Lecher akivel hetekig csipkedték