Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| társadalmat korlátlan hatalmúvá, örökké maradandóvá teszik.~A történelem
2 I, 1873| szemfödőig.~És még azontúl is örökké.~Gyönyörködünk első gyermeki
3 I, 1874| hogy a 48-as párt, mely örökké a száján (úgy látszik csakis
4 I, 1874| nemzet vagyunk mi, magyarok. Örökké szíjjuk a jóreménység emlõit.
5 I, 1874| el nem enyészhetik, hanem örökké fennáll, míg vannak, kiket
6 I, 1874| az írói tulajdont, hanem örökké tartónak és minden állam
7 I, 1875| másrészt elvégre is kellemetlen örökké találgatni, mit akarnak
8 I, 1875| az illetékes körökben, de örökké csak indolenciát tapasztalunk
9 I, 1875| amin a toll végigfut, az örökké szabad hely, az egyedüli
10 I, 1875| az eleven ezüst, a szája örökké jár, mindenki szavába beleszól,
11 I, 1877| vereségeket szenvedni.~S ha örökké így tart, hogy a gyõzedelmes
12 I, 1877| víztõl. Régi dolgok, mik örökké újak maradnak.~Szomorú sógorság
13 I, 1877| mandarinusnak, mely bírói tiszt örökké tartó, igen tiszteletreméltó
14 I, 1877| alig ösmerjük õt s mégis örökké rajtunk a keze is, - lenyom
15 I, 1877| semmit, s Prém írni fog örökké...~*~Az igaz, hogy kegyetlen
16 I, 1877| menni; a komikumba vész örökké...~És ez jól is van így!
17 I, 1877| mint egy perpetuum mobile örökké izeg-mozog, barna, keleti
18 I, 1877| valósággá.~Az álmok álmodója örökké álmodni fog!~És neki sem
19 I, 1878| az embert, és igaza volt. Örökké a hasának élt, és ebben
20 I, 1878| a téren, amit elfoglalt, örökké hazafias, örökké magyar
21 I, 1878| elfoglalt, örökké hazafias, örökké magyar maradt. Az ételek
22 I, 1878| hazakerült a vásárokról, örökké a pénzét olvasta; s mikor
23 I, 1878| kifogy, az elejérõl kezdi, és örökké tart ez, mint egy végtelen
24 I, 1878| éppen mi is azt beszéljük örökké, hogy Tisza úr valódi flegmatikus
25 I, 1878| refrénjök: kukac-kukac, és örökké csak kukac.~*~Ostobáknak
26 I, 1878| guillotine alá kerülhet, de Jókai örökké az marad, aki volt, mert
27 I, 1878| mellé helyezett vizet, mely örökké rendelkezésedre áll s bizonyára
28 I, 1878| megárt a miniszterség, s örökké megbocsáthatlan bûne lesz,
29 I, 1878| volna Helvey Laurát, ha már örökké nem láthatom.~Nehogy pedig
30 I, 1878| a francia?~*~Francia és örökké csak a francia! Amennyire
31 I, 1878| mint ahogy annak marad örökké.~*~Nem is csoda, mindig
32 I, 1878| saját szakállával.~Ebben örökké, híven találóan látszik
33 I, 1878| tarokkozik és nem adomáz, örökké gondolkozik, de minthogy
34 I, 1878| gondolkozik, de minthogy örökké vagy adomáz, vagy tarokkozik,
35 I, 1878| honneurt, s az écarté-ja is örökké sovány.~Egyszóval, Pali
36 I, 1878| nem akar nyerni soha, csak örökké remélhetni, hogy nyerhet.~*~
37 I, 1878| te mindig elégedetlen, örökké zsörtölõdõ vidéki olvasó.
38 I, 1878| felfogja?~Nem.~Ezerszer és örökké nem.~*~S ha még beérnék
39 I, 1878| vezérnek képzelje. S õ ámbár örökké nagy dolgokat mívelt, azok
40 I, 1878| ült már az ágya szélén.~Az örökké megdermedt kézbõl kihullt
41 I, 1878| sohasem; éber az mindig, örökké nyitott szem, a hazafiság
42 I, 1878| fölöttünk s melegíteni fog örökké.~...Kár, hogy olyan messzirõl
43 I, 1878| vissza-visszasír hozzánk. - Kossuth örökké velünk foglalkozik; levelei,
44 I, 1878| volt!~Mert a tök, minthogy örökké lent fekszik a piszkos földön,
45 I, 1879| míg ellenben a házon kívül örökké a politikáról elmélkedik.~-
46 I, 1879| Akar-e úr lenni?~A gróf örökké röviden beszélt, de ilyen
47 I, 1879| boldogító érzés, hogy nem kell örökké attól félnem, hogy a kompánia
48 I, 1879| jellemzõ frizurájú Ilonka; ki örökké nyugtalan fejecskéjével
49 I, 1879| legyek én a te »picikéd« örökké!~Egy idõ múlva ismét találkoztam
50 I, 1879| Ehelyett azonban Tisza örökké hû maradván magához családi
51 I, 1879| lehetnek ellenfelek, hanem örökké kiegészítõ részei egymásnak,
52 I, 1879| Szeged mégis olyan marad örökké, mint Kutya-Bagos, mert
53 I, 1879| népszínmûi játékrendje örökkön örökké. Múlt vasárnap adatott a »
54 I, 1879| hajtatott. Szobalányok, pincérek örökké nyitva tartották a markukat,
55 I, 1879| naggyá.~V. Búcsúcsók.~A mi örökké szellemes Taschlerunkkal
56 I, 1879| szürke gérok is elárulja az örökké ifjú és gavallér mágnást,
57 I, 1879| ez soha nem múló, örökkön örökké ébren virrasztó szeretet
58 I, 1880| föltétellel, hogy õ és maradékai örökké zsákruhában járjanak. Ellenkezõ
59 I, 1880| vágya egy bürokratának, aki örökké íróasztalához van láncolva?~
60 I, 1880| külsõségek közt fog mozogni örökké, s a külsõségek fogják megölni.
61 I, 1880| fordulhat a világ úgy, neki örökké szabályszerû lélegzetek
62 I, 1880| érzelmeivel, fogalma sincs. Örökké gesztikulál, de e gesztusok
63 I, 1880| hogy ezek a szegény páriák örökké meg legyenek ijedve; s a
64 I, 1880| irányban fumigatíve említtettek örökké, fülig pirul ez, vagy amaz,
65 I, 1880| most, s azok is maradnak örökké, hanem igenis bekövetkezhetik
66 I, 1880| áldás fegyvereit örökkön örökké!~Leégett Kolozsvár, elpusztult
67 I, 1880| éppen a miniszter siket örökké. Egy rossz perrendtartási
68 I, 1880| megdönthetlen érveink ellen is örökké csak az õ ránk erõltetni
69 I, 1880| ügynökökkel, ez intézmény örökké kezdetleges marad, s ebben
70 I, 1880| eseményeit tárják fel.~Mintsem örökké a »Sárga csikó«-t és a »
71 I, 1880| vele az országnak.~*~A mi örökké szellemes Taschlerunkkal
72 I, 1880| külsõségek közt fog mozogni örökké, s a külsõségek fogják megölni.
73 I, 1880| néhány apró klikk, melyek örökké váltakoznak, az iparosság
74 II, 1881| visz végbe az emberiség, ez örökké siető raj, mely idegenül
75 II, 1881| csak igazán a budapesti örökké csukott paloták kapui, s
76 II, 1885| fájó vigasztalást. És te örökké hitelezni fogsz nekik abból
77 II, 1885| visszhangozni fog örökkön örökké.~Kérdeni fogják mélán, kétségbeesve,
78 II, 1891| ha a nevemet benn hagyom örökké a tagok lajstromában. Nos,
79 II, 1892| volna Helvey Laurát, ha már örökké nem láthatom.~És ebben van
80 II, 1898| egy-két napra, hogy aztán örökké elfelejtse. Ez a pillangó
81 II, 1901| azon látványoknak, amikre örökké visszaemlékszik az ember.
82 II, 1921| De hát fatalisták voltunk örökké, nem tudtuk elhinni s még
83 II, 1881| földe, csak még most is örökké töviseket?~Kossuth levelet
84 II, 1881| Aldzsit irigylem tõle.~- Örökké tréfálsz... Én komolyan
85 II, 1881| én«, hanem azt kiáltani örökké: »Itt van õ. Gyönyörködjetek
86 II, 1881| azok jól lehetnek lakva örökké - mert mindig benne vagyunk
87 II, 1881| kell«, és mégis e mondás örökké ott fog ragyogni a Thiers
88 II, 1881| egyformák. Csak mi leszünk örökké fáradtabbak és mérgesebbek.~
89 II, 1881| embert láttam, aki megszokta örökké fumigative és becsmérlõleg
90 II, 1882| fennebbi ellenvetésre egy örökké schlagfertig rendezõ.~-
91 II, 1882| milyen talpon-létel ez! Örökké szeme közé nézni a dicsõségnek!~
92 II, 1882| golyó kajütjébõl, ott kering örökké akörül, mint egy új mellékhold.~
93 II, 1882| mulatni akarnak, akkor is örökké a csizmacsinálás mûvészetérõl
94 II, 1882| a tisztjei, amelyet önök örökké piszkolnak. Na hát! Herman
95 II, 1882| láthatnak minket.~Hanem örökké és mindenütt Budapest azon
96 II, 1882| nem tudom, azok maradunk-e örökké? Az »et fecerunt magnum
97 II, 1882| sohasem halnak meg, ezek örökké élni fognak. Mindegy és
98 II, 1882| felcserélte az igazival, az örökké tartóval.~Emlékét sokan
99 II, 1882| megváltott jegyem is... Örökké itt fogom hordani a tárcámban
100 II, 1882| arra, hogy az õ pengéje örökké való, s kivált arra büszke,
101 II, 1882| emléktábla-ünnepélyre, mely örökké emlékezetes marad arról
102 II, 1882| hátam mögött Péchy Manó örökké dúdolgatta azt a régi nótát:~
103 II, 1883| estélyen a hercegék.~Az örökké slágfertig miniszterelnök
104 II, 1883| megfordított Jánossy. Kövér és örökké mosolygó. Már a felállásakor
105 II, 1883| ebek harmincadja, az sem él örökké. Csak az a különbség, hogy
106 II, 1883| értékben«.~Úgy néz ki, mintha örökké álmos lenne - pedig éberebb
107 II, 1883| került megint róla. Hiszen örökké az anekdoták hõse volt õ.~
108 II, 1883| minden ember. - Hát nem örökké így lesz ez már?~Zay leült.
109 II, 1883| kicsit csevegni.~Mert ha örökké idelent ülne, biz isten,
110 II, 1883| azért lesz híressé, mert örökké távol van.~Ez Reviczky Károly. -
111 II, 1883| az oláh pópákat húzatnák örökké nyársra.~De nini, hiszen
112 II, 1883| egyebet, mint mentegetõzni, örökké mentegetõzni s örök csalódásban
113 II, 1883| nagybátyám odahaza Erdélyben, azt örökké szekírozták a szólgálók (
114 II, 1883| foglalkozik vele.~De ahelyett örökké hallanunk kell valamit Horváth
115 II, 1883| pártonkívüli. S úgy van örökké a pártokkal, mint XIV. Lajos
116 II, 1883| védbeszédet, hogy ébren van örökké a tárgyaláson, s hogy kinézi
117 II, 1883| asztalnál borozás közben is örökké véd... éspedig mindenféle
118 II, 1883| a kedély derûje csillog örökké. Ajkain a fanyar mosoly,
119 II, 1883| polemizáltak.~Szeyffert örökké közbebeszélt, de gyönge
120 II, 1883| pihen. Az elnöki kezek pedig örökké babrálnak a kékszínû irathalmazban.
121 II, 1883| Eötvösnél és nyugtalanabb az örökké fészkelõdõ Ónodynál.~Elnök: (
122 II, 1883| itt volt õ láthatatlanul örökké, ha hinni lehet tekintetes
123 II, 1883| útkaparóval dicsekedett örökké. Van énnekem egy hû emberem
124 II, 1882| csatát, pedig ütközetben van örökké. Az igaz, hogy nem is nyert.
125 II, 1883| fiatal maradt János báró örökké, s hogy még a százévet is
126 II, 1883| volt! Nagy adósai leszünk örökké!~Ki tudja még, hogy fordul:
127 II, 1883| bizony hajszál híja, hogy nem örökké elevenné lett õkegyelme.~
128 II, 1883| akkor meg õk nézik le (Örökké itt ténfereg).~Németh Albert
129 II, 1883| amely arra való, hogy csak örökké õ adjon a népnek, és a nép
130 II, 1883| E fürge kedves alak, ki örökké siet, ki mindig fárad, jár
131 II, 1883| alakban folynak le, mintha örökké abban gyakorolta volna magát
132 II, 1883| költõi prológot írt, mintha örökké a lantot pengette volna.~
133 II, 1883| azaz dehogy áll, mert õ örökké mozog, tesz, buzdít, fáradozik,
134 II, 1883| valahányszor beszéltem, s örökké tapsolt nekem. Csinos kis
135 II, 1883| csak a dicsõség kellett. Örökké azt várta, hogy mikor jelenik
136 II, 1883| kérdezõsködik, csak az örökké dolgozó Törs Kálmán fogja
137 II, 1883| listán látja.~- Ez az ember örökké beszél... Az unalomig van
138 II, 1883| csavargatott nyakával, amint örökké bólintgatott, izgett-mozgott
139 II, 1883| A mi kormányunk azonban örökké a patrontáskájában hordja
140 II, 1883| volt.~Az elnöki csöngettyû örökké rezgett, sikított és riadozott.~
141 II, 1883| egek urához, hogy bár csak örökké Kõrösi Sándor beszélne:
142 II, 1884| a legkülönb befõzöttjei; örökké azt leste a derék asszonyság,
143 II, 1884| Balatonra hivatkozzanak örökké.~A SZAKÉRTŐ BIZOTTSÁG~Habemus
144 II, 1884| mint az egzercírozást, örökké azt: »Jobbra nézz, Balra
145 II, 1883| kitûnõ asszonyság volt, s én örökké sajnálni fogom, hogy nem
146 II, 1883| egész cikluson át, hiába vár örökké, másiknak ellenben mindég
147 II, 1883| Hungária (ez a másik, ez az örökké viruló, örökké szép) is
148 II, 1883| másik, ez az örökké viruló, örökké szép) is szenvedett annyit,
149 II, 1883| Sárközy Aurél. Hogy hát kár örökké rendezkedni. Nem ér az semmit.
150 II, 1883| elsõ eset, de a »Napló« meg örökké »Árpád«-nak hív. Hát nem
151 II, 1883| szíveskedjenek ezeket bevenni«.~Mert örökké az a panasza, hogy a gyorsírók
152 II, 1883| Lászlónak a predikátuma. Ez örökké maradandó lesz, de a rendelete
153 II, 1883| arca s szelíd kék szeme örökké a hölgykarzat felé volt
154 II, 1883| halála után is mint kísértet örökké kendert járt tilózni...~
155 II, 1884| és itt fog folydogálni örökké, s a dûlõt, völgyet, melyet
156 II, 1884| közé elásnak, az ott marad örökké anélkül, hogy valaha lángot
157 II, 1884| milyen igazságtalan volt, örökké piszkálni a rendõrséget (
158 II, 1884| mosókonyhát, ahol évek óta örökké mosnak, s a mellette levõ
159 II, 1884| egyénekrõl? Hiszen ezek örökké változnak. Egyik jön, a
160 II, 1885| felelet.~Hát nem ezt teszi örökké az öreg, Pulszky? Ha valami
161 II, 1885| házasságában, s hogy szíve örökké ifjú, észjárása örökké vidám
162 II, 1885| szíve örökké ifjú, észjárása örökké vidám maradt.~Szerencsés
163 II, 1885| voltatok a kezdet. S e kezdetet örökké tudni fogjuk. Derék kezdet
164 II, 1885| piros széken, figyelve s örökké lecsapni készen, mint a
165 II, 1885| nyitott köpût, a kerekek örökké forognak bent, s õrlik ki
166 II, 1885| széken ül.~A megye, hiába, örökké megye marad.~GYŐRY VILMOS
167 II, 1885| legott kitudódik, hogy amazok örökké csak pihentek.~A »HAT ÓRAI« -
168 II, 1885| lenne. A száz keze közül örökké ott mozgat, igazgat vagy
169 II, 1885| talpig fegyverben alusznak örökké, s lándzsájuk három éles
170 II, 1885| antiszemitáknak nem szükség örökké résen lenni, nem-e egy társuk
171 II, 1885| úr képén, a nyíl itt is örökké áll és el nem pattan...
172 II, 1885| álmosságot fejezte ki, szempillái örökké be voltak hunyva félig,
173 II, 1885| van.~Itt Pesten a mameluk örökké azon jajgat a Házban, a
174 II, 1885| szemök, amely befelé lát, örökké vérbe van borulva.~(Az ember
175 II, 1885| olvasónak úgy tûnik fel, hogy örökké egy falka riporter rohan
176 II, 1885| rögtön megvolt a verse.~Örökké a negyvennyolcadiki dieta
177 II, 1885| Ezen a témán évelõdött örökké. Ha a kormányokról diskurált
178 II, 1885| bizonyos két toaszt keringett örökké a régi fõrendiház munkaprogramjában
179 II, 1885| ahol voltak.~S ott voltak örökké, hogy mikor Ugron nincs
180 II, 1885| leghosszabb beszédet sem, éber örökké, vagy legalább annak látszik:
181 II, 1885| közé. A régi történet, mely örökké új marad.~A magánember zilált
182 II, 1885| Vizsolyi, a párt elnöke, finom, örökké derült arcával, huszárosan
183 II, 1885| mindig ugyanaz.~Az egyének örökké változnak. Egyik jön, másik
184 II, 1885| Csak egy miniszter van, aki örökké hallgat és örökké figyel:
185 II, 1885| van, aki örökké hallgat és örökké figyel: Bedekovics. Beszéljen
186 II, 1885| Rákócziék közé, hogy itt is örökké maga mellett érzi õket.
187 II, 1885| utánozzák a »generális«-t, aki örökké vagdalkozik, mindig az imént »
188 II, 1885| tõlük.~A közönség, mely örökké olvassa róluk, hogy beszélni
189 II, 1885| s idebeszélni otthonról.~Örökké azon jajgat a Házban, a
190 II, 1885| képviselõ természetesen örökké tûkön ül, félve, hogy kisül
191 II, 1885| tudnának élni anélkül, hogy örökké ne protezsáljanak.~Ilyen
192 II, 1885| nyájas arcot kell vágni örökké.~Az ellenzék a tegnapi konferencián
193 III, 1886| hagyják ott grasszálni, s örökké az Erkel-darabok járják.~
194 III, 1886| tele volt régi okmányokkal örökké, mindég azok közt kutatgatott,
195 III, 1886| gondviselés, mely mindig volt és örökké lesz... meghalt volna?~Szontagh
196 III, 1886| Ott az ajtó megett áll,~Örökké csak szundikál.~De ha mondom: »
197 III, 1886| nevezetes csapásról, amik örökké friss témák maradnak.~Azt
198 III, 1886| beszédet követ el.~Hanem télen örökké a mamelukokkal van vagy
199 III, 1886| õexcellenciája háta közepét. Örökké õ van a színen. Haragszik,
200 III, 1886| nem pihenõ kolossznak, hol örökké jár, tipeg-tapog, jön-megy,
201 III, 1886| Fárasztó, kényelmetlen; mert örökké együtt kell lennie az egész
202 III, 1886| nyakát már...~Résen áll örökké Grünwald, kit a malõr sarkantyúz.
203 III, 1886| nagy baj az az embernek örökké, ha valaha habaréki volt.~
204 III, 1886| javítását, vagy fent - nem pedig örökké a középen, a megyénél, mint
205 III, 1886| akarom mondani, mintha örökké falun lakott volna.~Mindenki
206 III, 1886| pénzek anyja. Kölykezik az örökké. Hanem arra a húszezerre
207 III, 1886| Kimagyarázom magamat. Lássa önök örökké koccintgatnak és barátkoznak
208 III, 1886| része oly szegény, hogy örökké vasúton van. A képviselõ
209 III, 1887| fõurak közé tartozik, akik örökké népszerûek tudnak maradni.
210 III, 1887| társalgott mindenkivel, mintha örökké köztünk élt volna. Valami
211 III, 1887| varrottas is, de a gyermekeknél örökké kelendõ lesz a játékszer.
212 III, 1887| Lajos éber és fáradhatatlan örökké: ezer instrukciója van minden
213 III, 1887| Csak Beöthy Algernon van örökké vidám kedélyben. Ma is bejön
214 III, 1887| Ejh mit - vág vissza örökké fürge eszével Aldzsi. -
215 III, 1887| szívnek a fenekén, ahonnan örökké csak a jókedv buborékai
216 III, 1887| emlegetnek.~Az érdemes püspök örökké megtartotta a tallérját,
217 III, 1887| magamnak is lehetne egy ilyen örökké tartó tallérom, ha ahhoz
218 III, 1887| mondásai, képei és hasonlatai örökké üdén tartanák emlékét.~Beszédjei
219 III, 1887| hogy itt szavaljon örökkön örökké. Mindent, csak poétát és
220 III, 1887| jól. Ha elment is velök, örökké kirítt onnan, s többnyire
221 III, 1887| ellene fog szavazni. Ez örökké imponál a váalsztóknak.~
222 III, 1887| Alföldön nagy a forgalom, örökké járnak-kelnek az emberek.
223 III, 1887| sajátsága a magyarnak, hogy örökké a gravámeneket keresi, s
224 III, 1887| hadtestparancsnoknak nem kell örökké lovon ülni; ott a testi
225 III, 1887| Egyik oldalon az ellenzék örökké hullámzó két árnyalata,
226 III, 1888| bebizonyította önzetlenségét. Örökké a hazát szolgálta, igaz,
227 III, 1888| itt tartózkodott egykor az örökké pótolhatatlan.~De mit tépelõdöm
228 III, 1888| hagy maga után a nagy házak örökké változó életében.~S a többi~
229 III, 1888| szûzbeszéd kellene. (Mert örökké Pázmándy Dénest hallgatni,
230 III, 1888| hát az aztán okos marad örökké. Se víz, se tûz, se rossz
231 III, 1888| bámulója, Meszlényi Lajos, az örökké kedélyes Madarász apó. Ez
232 III, 1888| aki nem lábatlankodik itt örökké.~Hogy a szavazásoknál lesz-e
233 III, 1888| tette ki a címlapra), de én örökké élni fogok, a jövõ századok
234 III, 1888| Ernõ a klub történetében örökké emlékezetes mondása:~- Én
235 III, 1888| ennél sohasem tovább - tehát örökké szem elõtt kell lenniök,
236 III, 1888| neked, hogy így zaklatnak örökké?~- Hát erre én csak azt
237 III, 1888| tervek lappangnak e mosolygó, örökké izgõ-mozgó fejecskékben?~
238 III, 1888| Szemén zordonan villog örökké a monokli. Szavaiban, ha
239 III, 1888| bolyong, úgy jár Eötvös örökké a népszerûség és gyûlölet
240 III, 1888| pihen. Zajos, nyugtalan, örökké mozgó elementum. Valóságos
241 III, 1888| alkotta az anyatermészet, hogy örökké duzzogjon, haragudjék.~Éljen
242 III, 1889| megérdemli, hogy a hatalom örökké nála legyen.~Sok keserûséget,
243 III, 1889| folytonos mosásban kopnak, mert örökké az asztalon vannak s az
244 III, 1889| száját. De akik nincsenek örökké az asztalon használatban,
245 III, 1889| neki való hivatal. Eddig is örökké ott szeretett ülni a háznagyi
246 III, 1889| ábécét. Ez keserített engem örökké.~Szemében hálás elragadtatás
247 III, 1890| Ez ellen kell védekeznie örökké. A töltések, gátak nagy
248 III, 1890| ha el lesznek is takarva, örökké látni fogja az õ aranyos
249 III, 1890| tervszerûleg úgy, hogy az örökké ötletszerûnek látszassék.
250 III, 1890| miniszterekbõl való, akik ott érzik örökké fejük körül a glóriát -
251 III, 1891| hetek múlnak-mennek, mint az örökké tovasietõ folyamok. Kedd
252 III, 1891| Brassai bácsi nem ülhet itt örökké, hogy a beszédeket magyarra
253 III, 1891| akarja. Hecc úr azonban örökké kéznél van.~Hecc úr tehát
254 III, 1891| folyton harciasabbak, még az örökké mosolygó Wekerle is kijön
255 III, 1891| mely gyakorta hajlik félre. Örökké mozgó kezeit, a ceruzát
256 III, 1891| nagy családból. Az Uzelácok örökké valók s átöröklõdnek az
257 III, 1892| tudja hánydszor az elnökhöz. Örökké egy téma, egy elnök, csak
258 III, 1892| nemzetiek csalódnak, mint ahogy örökké csalódtak.~Érdekes, érdekfeszítõ
259 III, 1892| tesz, mozog, csinál valamit örökké, az õ keze szövi az eseményeket,
260 III, 1892| változtak.~Nagyúr maradt örökké.~Egyszer a fürdõi sétányon
261 III, 1892| hogy ott nyugton szõjje örökké tartó álmát, Magyarország
262 III, 1892| bebizonyította önzetlenségét. Örökké a hazát szolgálta, igaz,
263 III, 1892| keze van, de a részleteken örökké módosítani, szépíteni szenvedélye.
264 III, 1892| vonalakról foly a szó, ahol örökké még a berendezkedés stádiumán
265 III, 1892| vidámságú örökösök is, kik örökké Szapáry gyengeségét hánytorgatják,
266 III, 1892| közvélemény üterén tartja örökké a tenyerét. Gondosan számba
267 III, 1892| sincsenek megelégedve, mert örökké azt hiszik, hogy: »Hátha
268 III, 1892| országunkban.~Mit panaszkodnak az örökké zsörtölõdõ nénikék?~Nincsenek
269 III, 1892| húzódik a hír feljebb-feljebb örökké módosulva, észak felé a
270 III, 1892| dörmögte:~- Kimászni... és örökké csak kimászni és bemászni.
271 III, 1892| pártban, mint a vén óra, örökké ketyegnie kell, mert amint
272 III, 1892| Jó magyarom, hidd inkább örökké, hogy most az egyszer okos
273 III, 1892| keveredett!) Wekerle, az örökké derült pénzügyminiszter,
274 III, 1892| azzal a klauzulával, hogy örökké Bécsben köteles tartózkodni.~-
275 III, 1892| zordon arcú szittyák, kik örökké szidják a kormánypártot
276 III, 1892| vigyázzon, ha feláll, hogy örökké nyugatnak nézzen, ahol Horváth
277 III, 1892| mindig egyformák. Apponyin örökké fekete kabát van. Sok programja
278 III, 1893| a világon, hadd maradjon örökké kis pontnak. A kerületre
279 III, 1893| kedvenc témája. Ha hazakerült, örökké ezzel dicsekedett: »Itt
280 III, 1893| ellenségnek, s így az ülések végén örökké felfrissíti az ellankadt
281 III, 1893| kikönyökölve hallgattam, örökké te jártál az eszemben, Klárikám,
282 III, 1894| s ne féltsük a zsidókat örökké, elég erõsek már õk ahhoz,
283 III, 1894| fogja ezt belátni s örökkön örökké beszélni fog.~AZ ÁLTALÁNOS
284 III, 1894| halálos kimenetel marad örökké, de most már azért, mert
285 III, 1894| Kormányválságok idején, bár örökké jár kel, télen meleg tartományokban,
286 III, 1895| kordiális barátsággal, mintha örökké ismertük volna egymást.~
287 III, 1895| itt maradnak a gombostûkön örökké.~Maga a könyv pedig, legalább
288 III, 1895| zajosan a helyeslés.~Utána az örökké nevetõ Kemény Pál kezdett
289 III, 1895| katolikus püspök... alighanem az örökké mosolygó, örökké hajlongó
290 III, 1895| alighanem az örökké mosolygó, örökké hajlongó Schuszter Konstantin.~
291 III, 1895| elégtétel mértéke. Mert örökké a mértékek fölött támadnak
292 III, 1815| hogy hû tagtársuk leszek örökké. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.)~[
293 III, 1896| rettenetes giliszta benne, mely örökké mozog bent, hánykolódik
294 III, 1896| lappáliákkal!~Jelvény vita és örökké csak jelvény vita. Van ebben
295 III, 1896| fickóhoz már nem illik, hogy örökké a jelvényeken, színeken
296 III, 1896| szemüvegen nézik a világot.~És ez örökké összevont szemöldökû, szakállas
297 III, 1896| így kell-e ennek maradnia örökké? Ezek a nagy problémák.
|