Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| udvariassággal a miniszter.~- Igen, kegyelmes úr, csakhogy akarom tudni
2 I, 1877| szerint kikötötte magának a kegyelmes cártól, hogyha bekövetkeznék
3 I, 1877| kívánta, hogy vegye õt a kegyelmes Kalifa udvarába, a fényes
4 I, 1877| töltve.~- Hallgass reám, kegyelmes Kalifa. Meg fogsz gyõzõdni,
5 I, 1877| figyelmeztesse őt s általa a kegyelmes urat.~- Mi van a lapokban,
6 I, 1877| támad, mit értett vajon a kegyelmes úr ez alatt az elégtétel
7 I, 1878| elfogadom.~- Csak telegram jött, kegyelmes uram.~Hogyan? Telegram!
8 I, 1878| szemrehányólag Tisza.~- Bocsáss meg, kegyelmes úr! Esküszöm, nem a párt
9 I, 1878| hát a lapok?~- Dicsérik kegyelmes uram - mondja Kemény Gábor.~-
10 I, 1878| dicséretök is arany...~- Tudom, kegyelmes uram.~- Hozasd be mind,
11 I, 1878| előszobában.~- Mit csinál bent a kegyelmes úr? - kérdi az olvasásba
12 I, 1878| szemben?~- Azt hiszem semmit, kegyelmes úr - szólt egészen elzavarodva.~-
13 I, 1878| nem értem hát...~- Mit, kegyelmes úr?~- Azt, hogy ön még nem
14 I, 1878| csak magok maradnak: õ és a kegyelmes úr. Márpedig egy jóravaló
15 I, 1878| Jekelfalusy ott ülnek a kegyelmes úr ágyánál, amíg alszik
16 I, 1879| Nagyon gazdag!~- Azt hiszem, kegyelmes úr, hogy akarok.~- Ön holnapután
17 I, 1879| maradt.~- Engedelmet kérek kegyelmes úr, de sehogysem bírom megérteni,
18 I, 1879| családtagra.~- Az ördögbe is, kegyelmes úr, most veszem észre, hogy
19 I, 1879| népszerûnek maradnia.~- Hja, kegyelmes uram - felelte Horváth Gyula -,
20 I, 1879| a szatymazi buckai.~A »kegyelmes úr« maga is folyton jó hangulatban
21 I, 1879| lesné? - kérdi tréfásan a »kegyelmes úr«.~- Hát bizony csak azért,
22 I, 1879| meghajtván magát így szól:~- Kegyelmes uram! mély tisztelettel
23 I, 1879| útján gyakorol befolyást a kegyelmes úrra, mert a nagy ember
24 I, 1879| Nem bánom, - mondá a kegyelmes úr csak azt az egyet kötöm
25 I, 1880| miniszterelnök úrnak, helyben.~Kegyelmes uram, tisztelt barátom!~
26 I, 1880| Meghajolva, meggörnyedve.~A „kegyelmes úrnak” hangja~Nyitott ajtón
27 I, 1880| azt már rólad föltenném, kegyelmes uram, oh nem, õ legföljebb
28 I, 1880| a Zsótér-ház folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.~Mire
29 I, 1880| megkérdezze Tisza Kálmánt:~- Kegyelmes uram, nem mondanád meg kérlek,
30 I, 1880| mindjárt kinevezem.~- Hogyan, kegyelmes uram? - kérdé meghökkenve
31 I, 1880| elmereng rajta, hogy a »kegyelmes úr« most Erdélyben jár,
32 I, 1880| is, ki oly erõsen érez a kegyelmes úrral, lúdbõrzik a képzelt
33 I, 1880| a Zsótér-ház folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.~Mire
34 I, 1880| megkérdezze Tisza Kálmánt:~- Kegyelmes uram, nem mondanád meg kérlek,
35 I, 1880| mindjárt kinevezem.~- Hogyan, kegyelmes uram? - kérdé meghökkenve
36 I, 1880| terjedelmében:~Nekem te »kegyelmes«, Bakay a nevem.~Per tu
37 I, 1880| miniszterelnök úrnak, Helyben.~Kegyelmes Uram!~Tisztelt Barátom!~
38 I, 1880| dohányzacskót.~- Nem bánom - mondá a kegyelmes úr -, csak azt az egyet
39 II, 1904| állunk a választásokkal, kegyelmes uram?~- Nem tudom még.~-
40 II, 1881| kedvemre írnak.~- Pedig, oh kegyelmes pasa, ez a rendszabály se
41 II, 1881| belépett - Sámsonhoz.~- Kegyelmes úr! - mondá. - Eljöttem
42 II, 1881| Ennek csak egy ebéd kell, kegyelmes uram!~S úgy lõn, amint beszélték.~
43 II, 1882| rebellisnek lássanak, míg a »kegyelmes urak« elõtt csupán úgy tûnjék
44 II, 1882| holnap-holnapután.~- Köszönöm, kegyelmes uram. Hanem várj, kérlek
45 II, 1882| Szécsen.~- Honnan tudod, kegyelmes uram? - kérdi egy hírlapíró-képviselõ.~-
46 II, 1882| királyi biztos.~- Értem, kegyelmes uram.~- Itt van négy írás.
47 II, 1882| egy könnyen.~- De iszen, kegyelmes uram, tudsz te, ha akarsz
48 II, 1882| Pszt! Bennem megbízhatsz, kegyelmes bátyámuram!~- Hát, hogy
49 II, 1883| Kálmán.~- Jó, hogy jössz, kegyelmes. Írjál alá kérlek ennek
50 II, 1883| legyen a Ház irgalmas és kegyelmes.~Szilágyi ráhagyja, hogy
51 II, 1883| szeretnétek.~- Nem haragszunk rád, kegyelmes uram. Hiszen jól tudjuk
52 II, 1883| ellenzékem?.~- Nagy baj van, kegyelmes uram., Szalay Imre le akar
53 II, 1883| reggelt, Berci!~- Jó reggelt, kegyelmes uram! Bocsáss meg kérlek,
54 II, 1883| a Liliben.~- Eltaláltad, kegyelmes herceg.~- Pedig nincs valami
55 II, 1883| neki.~- Csak maradj itt, kegyelmes uram - mondák neki mikor
56 II, 1883| eltekintve Horváth Boldizsár kegyelmes uramtól, aki ritka vendég
57 II, 1883| õkegyelmeiket, nagyságos és kegyelmes uraimékat, s az õ buzogányaikat
58 II, 1883| tovább szövési kedvét.~Magán kegyelmes urunkon is kiütött a végelkeseredés,
59 II, 1883| ügyben:~- Hát velem mi lesz, kegyelmes uram?~A T. HÁZBÓL [ápr.
60 II, 1883| Nem... nem lehet.~- De kegyelmes uram, ne legyenek kegyetlenek...
61 II, 1883| Elhoztam a jelentést, kegyelmes uram!~- Nem olyan az, mint
62 II, 1883| óráját.~- Már féltizenegy, kegyelmes uram!~- Ühüm! Most körülbelül
63 II, 1883| miniszter.~- Elkéstünk, kegyelmes uram! Úgy látszik nélkülünk
64 II, 1883| helyzetet.~- Nem tettem volna, kegyelmes uram... a világért se...
65 II, 1883| Tehát megállapodtunk?~- Meg, kegyelmes uram.~- Tehát nem mondod
66 II, 1883| azt a rendkívülit?~- Nem, kegyelmes uram.~S így lõn békés végkimenetel
67 II, 1883| általa.~- Kitõl hallottad, kegyelmes uram? Igazán azt mondták?
68 II, 1883| No, hát elmondom most, kegyelmes uram, hogy honnan mondták.
69 II, 1883| Hát van egy apró bogár, kegyelmes uram. Sokszor láthattad
70 II, 1883| ismeretek ezen átköltözése, kegyelmes uram. Mert arra mutat, hogy
71 II, 1883| hajban sohasem terem meg, kegyelmes uram, a Gregarina.~- Nono -
72 II, 1883| arra ment.~- Nézd meg csak, kegyelmes uram, ezt a zöld könyvet.
73 II, 1883| lesz.~- Mondasz valamit, kegyelmes uram. Egy kissé több benefícium
74 II, 1883| Trefortnak elõhozták.~- No, kegyelmes uram, van már Szegednek
75 II, 1883| felkelt.~- Hova sietsz, kegyelmes uram?~- Egy kis olvasnivalóm
76 II, 1883| Megint zsidóüldözés?~- Igen, kegyelmes uram, megint agyonlõttek
77 II, 1883| olvastad.~- Mit tegyek, kegyelmes uram, a sürgönnyel?~- Tedd
78 II, 1883| Hát Zágrábbal mit teszünk, kegyelmes uram?~- Katonabiztost küldünk
79 II, 1883| zsineget): Ugye ez volt a kegyelmes úr lábára kötve?~Pitély (
80 II, 1883| hogy Pitély volt az, aki a »kegyelmes urat« a földre rántotta,
81 II, 1883| lebeszélte róla.~- Ne hagyd ott a kegyelmes urat, fiam - így szólott -,
82 II, 1883| rendkívüli embereknél szokás.~- Kegyelmes úr - ígyen kezdte beszédjét
83 II, 1883| Már régen bosszant engem, kegyelmes uram, hogy ezen a szõnyegen
84 II, 1883| Azt írathatnád ki oda, kegyelmes uram, hogy »száz poloskát
85 II, 1883| megint felségesen beszélt a kegyelmes Urunk!~A T. HÁZBÓL [okt.
86 II, 1883| legközelebb ülõ gibicnek.~- Kegyelmes uram, egy szóra - mondja
87 II, 1883| méltóztassál elfeledkezni, kegyelmes uram, az öcsémrõl.~- Igen,
88 II, 1883| üresedés.~- Igaz, igaz, kegyelmes uram, de a te kegyességed
89 II, 1883| ennek a háta mögött.~- Kegyelmes ur! Megengeded, hogy alkalmatlankodom
90 II, 1883| és mindig fázom.~- Könnyû kegyelmes uramnak. Kegyelmes uram
91 II, 1883| Könnyû kegyelmes uramnak. Kegyelmes uram elõre tudja mi van
92 II, 1883| kivonul. (Na hallgassuk meg a kegyelmes riposztírozásait, mert még
93 II, 1884| A vacsorát megesszük, kegyelmes uram, de már nem megyünk
94 II, 1884| volt nekünk semmi bajunk, kegyelmes uram. Hanem a múltkori estélyedre
95 II, 1884| Ugyan nem unalmas neked, kegyelmes uram, hogy úgy zaklatnak,
96 II, 1884| megkérdezni Szapáryhoz.~- Kegyelmes uram, a magyar papírok ára
97 II, 1884| mindjárt azzal kezdõdik, hogy »kegyelmes uram, te providenciális
98 II, 1884| szükség van.~Tapasztalhattad, kegyelmes úr, mily debandade-ba jutott
99 II, 1884| Az ellenzék arról vádolt, kegyelmes úr, hogy a bíróságok kortes-szolgálatokat
100 II, 1884| lesznek õk.~Csak te akarj, kegyelmes úr! És neked akarnod kell.~
101 II, 1883| én neked egy jó tanácsot, kegyelmes uram.~- Hadd hallom, mert
102 II, 1883| vezetõ.)~- Várunk igenis, kegyelmes uram - folytatá Beöthy még
103 II, 1883| egyik miniszterhez:~- Nézd, kegyelmes uram, itt van a szép »Hungária«
104 II, 1883| Azon kerületekben, ahol a kegyelmes urat nem jól ösmerik, reményleni
105 II, 1883| kerületben ellenben, ahol a kegyelmes úr rokonai, komái és sógorai
106 II, 1883| a kerületben, amelyet a kegyelmes úr már képviselt, csak agyonüttetni
107 II, 1883| hát, hogy lehetséges az, kegyelmes uram, hiszen a vádló csak
108 II, 1883| nevetve:~- Hátha még tudná a kegyelmes úr, hogy Jókai úr éppen
109 II, 1883| méltóságos címeket, és egyszerre »kegyelmes« úr lett.~Nem volt egy csöppet
110 II, 1883| máj. 20.]~- Kongassa meg, kegyelmes uram, még egyszer azt a
111 II, 1884| kovácsolt érvet:~- Látod, kegyelmes uram, hogy a megye mennyivel
112 II, 1884| hogy van, hogy?~- Köszönöm, kegyelmes uram, úgy még sohase voltam,
113 II, 1884| nem kér semmit?~- Kérek, kegyelmes uram, de azt sem a magam
114 II, 1884| elsõnek távozott a terembõl.~A kegyelmes úr reggelizni ment.~Egyedül
115 II, 1884| professzor. Azt állítja, kegyelmes uram, hogy neked is tanárod
116 II, 1884| Sennyei-palotába bekopogtatott.~A kegyelmes úr otthon vala. Reggelizett.~-
117 II, 1884| vigyorgott reá.~- Én vagyok, kegyelmes uram - mondá egy tótos,
118 II, 1884| a katedrához.~- Még nem, kegyelmes uram.~- Nos, miért nem? -
119 II, 1884| figyelmeztetlek.~- Köszönöm, kegyelmes uram, ki az illetõ?...~-
120 II, 1884| eket elzümmögni.~- Igaz, kegyelmes uram, de az tegnap volt!~-
121 II, 1885| elõ a miniszterelnöknek:~- Kegyelmes uram, beszéltem Deákkal,
122 II, 1885| nem vállalod.~- Sajnálom, kegyelmes uram.~- Megbosszulom magamat
123 II, 1885| nyitrai fohász: »Üdvözlégy, kegyelmes urunk!«~De ah, borzasztó,
124 II, 1885| kérte. - Nagyon öreg vagyok, kegyelmes uram. Sokat álltam már,
125 II, 1885| szeretnék.~- Elfáradtam, kegyelmes uram! Nem vagyok képes többé
126 II, 1885| Ezekrõl a szivarokról van szó, kegyelmes uram. Valami csodálatos
127 II, 1885| bizony csempészettek. Ha tán, kegyelmes uram, megkóstolnád...~-
128 II, 1885| hosszúra éltedet az isten, kegyelmes urunk, mert már te úgyis
129 II, 1885| üli a kevély lovat.~Ohó, kegyelmes uram, ön sem a régi, a ló
130 II, 1885| Azért lesz kegyetlen, hogy »kegyelmes« lehessen.~De erre kevés
131 II, 1885| hasonló...~- Megvallom, kegyelmes uram, hogy ez éppen az...~-
132 II, 1885| Csakugyan Bismarck vagy, kegyelmes uram.~- S látod ez humánus
133 II, 1885| Milyen volt az estély, kegyelmes uram?~- Egészen jól sikerült.
134 II, 1885| barátságot nem lehetett egy »kegyelmes« címmel kegyetlenül összetépni.~
135 II, 1885| Pál kedveért nevezték ki »kegyelmes«-nek Kemény Jánost.~Hiszen -
136 II, 1885| a kellnernek:~- Õfelsége kegyelmes virginiáiból!~A régi dieták
137 II, 1885| Ne engem dicsérjenek, kegyelmes uram - mondá Roskovics szellemesen -,
138 II, 1885| beszél ön?~- Hát a képrõl, kegyelmes uram.~- Úgy? Én meg a modellrõl
139 II, 1885| grófnak a következõkben:~Kegyelmes uram!~Gróf Zichy Nep. János
140 II, 1885| aztán elég minden másban. A »kegyelmes urak« veszedelmesen kezdenek
141 II, 1885| elnökhöz.~- Ösmersz-e még, kegyelmes uram?~- Hogyne ismernélek.
142 II, 1885| számára.~- Magamnak semmit, kegyelmes uram, hanem a kabátomnak
143 II, 1885| elõ a miniszterelnöknek:~- Kegyelmes uram, beszéltem Deákkal,
144 III, 1886| Brankovics« elõl szökik.~...Kegyelmes belügyminiszter úr, nyissanak
145 III, 1886| is illuminálunk. A király kegyelmes szíve végre felénk hajlott,
146 III, 1886| pénzügyminisztert gúnyolódva:~- Nézd, kegyelmes uram, ezt a két emberedet
147 III, 1886| elnök.~- Ólmos esõ esik, kegyelmes uram.~- Az ám - dörmögött
148 III, 1886| Esõ volt már máskor is, kegyelmes uram, de az éjjel operabál
149 III, 1886| volt.~- Bál volt máskor is, kegyelmes uram, de nem Sághy Gyula
150 III, 1886| Ha itt nincs az okmány, kegyelmes uram, hát akkor bizonyosan
151 III, 1886| miért telegrafáltál be, kegyelmes uram?~Tiltakozik erre az
152 III, 1886| Nincs miniszter sehol, kegyelmes uram.~- Ejnye, úgy hát kénytelen
153 III, 1886| nincs.~- Egy módot tudnék, kegyelmes uram.~- Mit?~- Ültess be
154 III, 1886| Nekem csak huszonhat van, kegyelmes uram, de a kollegáimnak
155 III, 1886| arra való.~- Elfelejted, kegyelmes uram, hisz magad...~- Igen,
156 III, 1886| lesi-e a jelt, hogy Tiszáné kegyelmes asszony most hozatta fel
157 III, 1886| kitüntetés, ha a Tiszáné kegyelmes asszonyom malacpörköltjébõl
158 III, 1887| de mégis...~- Bocsánat, kegyelmes uram, de én azelõtt nem
159 III, 1887| hanem most már kezdik »kegyelmes uram«-nak szólítgatni.~A
160 III, 1887| csoport gyûlt. Az öreg »kegyelmes úr« adomákat beszélt Kubiczáról,
161 III, 1887| mögül Apponyi Albert:~- Kegyelmes uram, te haragszol.~- Hogyne
162 III, 1887| Az is igaz.~- Tudja mit, kegyelmes uram? Hátha talán Edelsheim-Gyulay
163 III, 1887| dohányengedélyért esedezném, kegyelmes uram.~A miniszterelnök hátrafordul
164 III, 1887| az elnöki katedrához:~- Kegyelmes uram, hogy engedheted?~-
165 III, 1887| kitoldhatná a titulust: »Kegyelmes, méltóságos, nagyságos,
166 III, 1887| Nagy kérelemben vagyok, kegyelmes uram. Emlékszel a Mari kisasszonyra?~-
167 III, 1887| lehet, punktum.~- Jól van, kegyelmes uram - mondám hirtelen feltalálva
168 III, 1887| az még nehezebb!~- Hja, kegyelmes uram - mondám bánatos panaszló
169 III, 1887| bocsánatkérésekkel:~- Engedd meg, kérlek, kegyelmes uram, hogy egyszerre két
170 III, 1888| Házból, s lihegve szól:~- Kegyelmes uram! Nagy baj van.~- Mi
171 III, 1888| kötekedni:~- Igazad volt, kegyelmes uram, annyi embert gyûjtöttél
172 III, 1888| a módozatokat.~- Igenis, kegyelmes uram.~- Tehát írja meg ön
173 III, 1888| miniszter mohón.~- Fiadzanak, kegyelmes uram.~- Hogyhogy?~- Hát
174 III, 1888| rimánkodik hozzá:~- Engedje meg, Kegyelmes Uram, hogy minden héten
175 III, 1888| kérdezi?~- A címzés végett, kegyelmes uram.~- Írja neki, hogy »
176 III, 1888| érte nagy ravaszul.~- Nini, kegyelmes uram, leejtettél valamit.~
177 III, 1889| folyosón:~- Nehány lövés, kegyelmes uram, s beáll a csend.~A
178 III, 1889| ember, hogy: »Okosan tette, kegyelmes uram!« mint azt, hogy »Elsöpörjük
179 III, 1889| már beleképzelni »Albert kegyelmes urat«.~- Hiába lesz vége
180 III, 1889| figyelmeztetni Tiszát:~- Jó volna, kegyelmes uram, ha egy huszárt is
181 III, 1889| Nemsokára te is földim leszel, kegyelmes úr.~- Én? Neked? Hisz engem
182 III, 1889| Orczy bárót.~- Gyere be, kegyelmes uram, Orbánt hallgatni.~-
183 III, 1889| szabadítani.~- Gyere be, kegyelmes uram.~- Megyek.~- Orbánt
184 III, 1890| triccs-traccs:~- Boldog új évet, kegyelmes uram.~- Az isten éltessen,
185 III, 1890| Gyuri.~- El ne feledkezzél, kegyelmes uram, az új esztendõben
186 III, 1890| sikerült ez a dolga.~- De kegyelmes uram...~- Egy szót se szóljatok
187 III, 1890| fel addig üléseit, míg a kegyelmes királyi leirat meghozza
188 III, 1890| kardot kötöttél az oldaladra, kegyelmes uram.~Hát igen, sok kardot
189 III, 1891| a zacskóban szûzdohány, kegyelmes uram? - kérdik ilyenkor
190 III, 1891| Méltóztassanak elhinni, hogy a kegyelmes úr roppant demokrata hírében
191 III, 1891| fiatal gólyáinak, hogy a kegyelmes úr valóságos vértanúja annak
192 III, 1891| Mindenki tudja, hogy a kegyelmes úr például csak azért nem
193 III, 1891| valóságos áhítattal bámulták a kegyelmes urat.~Volt köztük egy impertinens
194 III, 1891| csodálni senki, hogy midõn a kegyelmes úr átvette a minisztérium
195 III, 1891| kellene tehát kéredzkedni a kegyelmes úrhoz és megkérdezni tõle,
196 III, 1891| levegõbe, amitõl meginog a kegyelmes úr fundamentuma, s a várható
197 III, 1891| illõ önérzettel« - amint a kegyelmes út hatásosan mondani szokta -
198 III, 1891| okosan számító stréber.~A kegyelmes úr - csodák-csodája - roppant
199 III, 1891| fellépõ ifjút.~- Mit akar?~- Kegyelmes uram...~- Csak röviden!~-
200 III, 1891| ugyanilyen a tekintet is. A kegyelmes úr arcán pedig viharba repül
201 III, 1891| Kérni...~- Elég! Menjen!~- Kegyelmes uram...~- Elmehet!~- Könyörgök
202 III, 1891| fõurat jelentettek be. A kegyelmes úr jelt adott a beléphetésre
203 III, 1891| egy kettest.~- Parancsolj, kegyelmes uram.~- Egy szívességre
204 III, 1891| milyenek legyenek körülbelül?~A kegyelmes úr egy levelet húzott ki
205 III, 1891| Egyszerûen az - nyugtatám meg a kegyelmes urat, akit teljesen elszomorított
206 III, 1891| minisztert:~- Azért van az, kegyelmes uram, hogy a mi íróink inkább
207 III, 1891| hát a lábam.~- Megígérted kegyelmes uram - mondá a mameluk idegesen.~-
208 III, 1891| ujjai közt!~- Égessük el, kegyelmes uram! - sziszeg Helfy fölragyogó
209 III, 1892| évek egyikén utaztam. A kegyelmes úr ezerforintos cobolyprém-bundában
210 III, 1892| valaki:~- Ugyan mondd meg, kegyelmes uram, miért ajánlottad õfelségének
211 III, 1892| lesz-e háború. Mit gondolsz, kegyelmes uram?~A hatalmas kormányelnök,
212 III, 1892| érti! Oh, oh! Hallottad, kegyelmes uram? Hallatlan!... Nincs
213 III, 1892| a kis csengettyût Bánffy kegyelmes uram. Talán elüldözi sivító
214 III, 1892| Gyula:~- Meg ne mondd neki, kegyelmes uram! Ne tedd tönkre elnöki
215 III, 1892| a stréberek, kik eddig a kegyelmes urak körül sürögtek? Egy
216 III, 1892| szavakkal:~- Gratulálok, kegyelmes uram a bukásodhoz.~S igazán
217 III, 1892| tehát nem vagyok.~És a kegyelmes urak megindultak az egyik
218 III, 1892| visszafordította a kérdést:~- Hát kegyelmes uram, odafönn hogy gondolkoznak
219 III, 1893| volna!~- Csak arra kérlek, kegyelmes uram, eleve értesíts az
220 III, 1893| rohanok a miniszterhez:~- Kegyelmes uram, mit cselekedtél a
221 III, 1893| abban állapodtak meg:~- A kegyelmes úr meggyógyul két hét alatt,
222 III, 1893| az orvos is csak ember, kegyelmes uram, a legfeljebb hozzávetõleg
223 III, 1893| egy kicsit furcsa lesz, kegyelmes uram - ellenveté félénken
224 III, 1893| magamat, doktor.~- Mi baja, kegyelmes uram?~- Nem tudom, de ön
225 III, 1893| magát a pilisi Aeskulap - a kegyelmes úr furcsa páciens, sok mindenfélét
226 III, 1893| egy kiszolgált sekrestyés, kegyelmes uram. Pártolni kellett.~-
227 III, 1893| mi Schoberunk:~- Ne fílj kegyelmes uram. Nye bojsza! Nem te
228 III, 1893| hogy vége lesz immár a »kegyelmes« címnek.~- Jobb is szeretném -
229 III, 1893| Most már többen vannak, kegyelmes uram.~- Hányan?~- Még egyszer
230 III, 1893| vannak odakint?~- Igenis, kegyelmes uram.~Az elnök órája egy
231 III, 1893| Nagyon kevesen vagyunk, kegyelmes uram.~- Mit tárgyaltok? -
232 III, 1893| harmadszori felolvasása van, kegyelmes uram.~A »generális« nyugodtan
233 III, 1893| triccs-traccsra.~- Ma szép napunk van, kegyelmes uram.~A házszabályok kis
234 III, 1893| császár mit beszélt veled, kegyelmes uram?~- Kérdezõsködött errõl-arról -
235 III, 1893| Mi ebben a te nézeted, kegyelmes uram?~Tisza lehajtotta fejét,
236 III, 1893| átnyújtotta Molnárnak a kegyelmes királyi leiratot a kétfejû
237 III, 1893| Ingerel talán a beszéd, kegyelmes uram?~- Dehogy - szólt a
238 III, 1893| beszélgettem ma. Õ mondta, hogy a kegyelmes asszony is még otthon van.
239 III, 1893| meghajtottam magamat:~- Gratulálok, kegyelmes uram.~- Köszönöm, Menyuskám,
240 III, 1893| leginkább a te kedvedért, hogy kegyelmes asszony lehess), s azonnal
241 III, 1893| Mikor nyújtjátok be, kegyelmes uram, a javaslatot?~- Nem
242 III, 1893| láthatatlan apró férgeket.~- Kegyelmes uram - kérdém -, mikorra
243 III, 1893| Mikor tesztek jelentést, kegyelmes uram, a fölség beleegyezésérõl?~-
244 III, 1893| Mikor jelentitek be, kegyelmes uram, a fölség jóváhagyását?~-
245 III, 1893| Mikor jelentitek be, kegyelmes uram, a legfelsõ jóváhagyást?~-
246 III, 1893| attól bizonyosan megtudom.~Kegyelmes uram, mikor...~Nem hagyott
247 III, 1893| akármi), s így szólottam:~- Kegyelmes uram, mikor teszitek le
248 III, 1893| Mikor lesz a jelentés, kegyelmes uram, az egyházjogi javaslatokban?~-
249 III, 1893| léptem Lukács Bélához:~- Kegyelmes uram, mikor lesz a Házban
250 III, 1893| nincs igazam?~- Igazad van, kegyelmes uram - feleltem Bánffynak (
251 III, 1894| Oh, nem azért kerestelek, kegyelmes uram, - motyogtam zavartan -,
252 III, 1894| értekezést kellene írnom, kegyelmes uram.~Szavamba vágott.~-
253 III, 1894| találkozott.~- Kénytelen voltam, kegyelmes uram szólt Wekerle... (értve
254 III, 1894| kislelkûek vagytok.~- De kegyelmes uram, hiszen evidens a kisebbség...~-
255 III, 1894| papok is rád szavaznak, kegyelmes úr.~János báró megcsóválja
256 III, 1894| A leiratot? De hol van a kegyelmes leirat?~Bánffy ránézett
257 III, 1895| sokáig maradt üresen. (A kegyelmes asszonyok fürgébben csinálják
258 III, 1895| búzámat.~- Nem veszed észre, kegyelmes uram, hogy a gazdag kereskedõk
259 III, 1895| megtörtént.~- Jöhetsz már, kegyelmes uram!~Szilágyi belép, s
260 III, 1895| Hogy lesz, mint lesz, kegyelmes uram? Péchy cukedlit tartott
261 III, 1895| S mennyit parancsol, kegyelmes uram? Elég lesz száz?~A
262 III, 1895| Hiszen nem értek én, kegyelmes uram, a pénzügyekhez.~S
263 III, 1895| napfény enyelegve futkározik a kegyelmes úr kifelé fordított tenyerén,
264 III, 1895| nem hiszem, hogy macska.~- Kegyelmes uram, akármi legyek, ha
265 III, 1895| Egy egeret kellene fogni, kegyelmes uram, és elereszteni a fedélen,
266 III, 1895| újra együtt láthatták a kegyelmes és méltóságos urak társaságát.
267 III, 1815| költséggel?~- Egész ingyen, kegyelmes uram.~- No, az derék!~Már
268 III, 1896| körülbelül ez?~- Hogy aludtál, kegyelmes uram?~- Jól, kegyelmes uram.
269 III, 1896| kegyelmes uram?~- Jól, kegyelmes uram. De tegnap délután
270 III, 1896| volt. És te hogy aludtál, kegyelmes uram?~- Egy kis szaggatást
271 III, 1896| máskor egy kis mustárt, kegyelmes uram.~E derék öregurak orvosságos
272 III, 1896| Semmi se könnyebb ennél, kegyelmes úr.~- Hogyhogy? - kérdé
273 III, 1896| folyosójára gyalog, mint a kegyelmes úr a kocsiján.~Hanem hova
274 III, 1896| ellen) még szelídebb lett a kegyelmes úr.~- Uccu, Krokács barátom -
275 III, 1896| bácsi.~- A fõpostára megyek, kegyelmes úr.~- Helyes. Elviszem Krokács
276 III, 1896| megyek.~- Köszönöm alássan, kegyelmes uram, nem vagyok fáradt.~-
277 III, 1896| mondom, ha úgy kívánom.~- A kegyelmes úr kedvéért mért ne tenném
278 III, 1896| Jánost, a dölyfös Gorove kegyelmes úr nem átallja maga mellé
279 III, 1896| világ? Vagy megbolondult a kegyelmes úr? Nem, nem. Az lehetetlen.~
280 III, 1896| olvastál belõle.~- Megvallom, kegyelmes uram, de nagyjában tudom,
281 III, 1896| Szamár vagyok én ahhoz, kegyelmes uram. Kérdezd meg valamelyik
282 III, 1896| rázogatta.~- Hát úgy van az, kegyelmes uram, hogy a múltkor megszálltam,
283 III, 1896| kincsesbányához!~- Köszönöm, kegyelmes uram.~A néppárt, mely tizenhét
284 III, 1896| nimbusz vette körül az öreg »kegyelmes urat« akkor még nem volt
285 III, 1896| olyan mély, mint a Tihanyi kegyelmes úré.~- Persze - jegyzé meg
286 III, 1896| Papp Géza bevezette.~- Kegyelmes uram - szólt õnagysága -,
287 III, 1896| kezd a villamoscsengõ: a kegyelmes alelnök a formális ülést
|