Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| igazságügyminiszter, mint halljuk, még a jelen ülésszak berekesztése
2 I, 1874| Mit mond a közvélemény? Halljuk a közvéleményt! A közvéleménynek
3 I, 1875| kormánypárt alakításában. Mint halljuk, a felszólítottak közül
4 I, 1875| lefizetni: csakhogy, amint halljuk, még e társulat nem is engedélyeztetett,
5 I, 1875| hozzájárulás végett.~Különben, mint halljuk, a fõrendek el vannak készülve,
6 I, 1875| Még egyet hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Elõttünk van,
7 I, 1875| egyet hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Elõttünk van, és reménylem
8 I, 1875| polgári házasság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság,
9 I, 1875| házasság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság, nézetem
10 I, 1875| lap erre azon hírt hozza:~»Halljuk, hogy Lónyai Meránba készül.«~
11 I, 1875| tartott programbeszédét, mint halljuk, leírhatlan lelkesedéssel
12 I, 1877| apróságaink szóltak, - most, mint halljuk, hogy új Molière-darabbal
13 I, 1877| egy vaskos kötettel. Mint halljuk, Prémes József hõskölteményt
14 I, 1877| ban bõven megvan.~Mint halljuk azonban, könnyen megesik,
15 I, 1877| az az »egy halott«.~Mint halljuk Szûcs Pátri annak a bizonyos
16 I, 1878| közönséges parasztokkal. Halljuk magát az epitaphiumot:~Itt
17 I, 1878| a párt pletykahordója.~- Halljuk! - sziszegi Kemény Gábor.~-
18 I, 1878| nemsokára lesz. Õ, mint halljuk, a »Kisasszony feleségem«
19 I, 1878| harmadik stádiumban végre (halljuk! halljuk!) az országgyûléshez
20 I, 1878| stádiumban végre (halljuk! halljuk!) az országgyûléshez fordulnak
21 I, 1879| vágtam közbe hirtelen.~- Halljuk elõször az önét.~- Az igen
22 I, 1879| nevezett fiatalurak, mint halljuk, érdekes ajándékkal lepik
23 I, 1879| közt.~*~A társulat, mint halljuk, Zomborba készül átmenni,
24 I, 1880| mint biztos forrásból halljuk - a legközelebbi pénteki
25 I, 1880| zenészekkel. Páczi bandája, mint halljuk, ezentúl nem játszik a színháznál,
26 I, 1880| fővárosi szalonokban. Mint halljuk, Angot, Faust, a Szép Galathea
27 I, 1880| megkedvelt énekesnõnek - ki, mint halljuk, megígérte Aradinak, hogy
28 I, 1880| Minthogy Csige úr - mint halljuk - már úgy is szerzõdtetve
29 I, 1880| színre. Mint fülheggyel halljuk, valami privát klikk, mely
30 I, 1880| hogy mint hiteles forrásból halljuk, Erdélyi Marietta (múltkori
31 I, 1880| ban lép föl este.~Mint halljuk, Aradi az idén nem fejezi
32 I, 1880| vígjáték nõi szereplõit.~Halljuk a referádáját. Arca sápadt,
33 I, 1880| távozókból, s ezek, mint halljuk, Végh Aurél, Dobó Miklós
34 I, 1880| legközelebbi jutalomjátékára, mint halljuk a »Boccacció«-t fogja választani
35 I, 1880| színpadra, melyben, mint halljuk 53 Ft volt. Elég ízléstelen
36 I, 1880| ismételni.~Aradi úr, mint halljuk, nem is akarta megengedni,
37 II, 1881| minduntalan felhangzik, halljuk lépten-nyomon.~Asbóth cikkére
38 II, 1881| éppen azt a kuriózumot halljuk, hogy egy ottani ügyvéd,
39 II, 1881| arányokat öltött a kiáltás:~- Halljuk Pulszky Károlyt! Halljuk
40 II, 1881| Halljuk Pulszky Károlyt! Halljuk a Pesti Hírlapot!~Pulszky
41 II, 1881| kitûnõség.)~...Komócsy József.~(Halljuk!) (A Komócsy-névnél ehhez
42 II, 1881| szerkesztõségbe, mint »tárgy«.~*~Halljuk õt magát:~»Múlt éjjel Budán
43 II, 1881| már. Mint biztos forrásból halljuk, május elején megszûnik
44 II, 1882| esett, fölébresztette.~- Halljuk! - kiáltá a tömeg.~- Isten
45 II, 1882| kálvinista és katolikus pap.~- Halljuk, halljuk!~A »halljuk«-tól
46 II, 1882| katolikus pap.~- Halljuk, halljuk!~A »halljuk«-tól megrezzent
47 II, 1882| Halljuk, halljuk!~A »halljuk«-tól megrezzent Tisza Kálmán,
48 II, 1882| zárt ülésben.~»De csak halljuk itt, itt a helye!« - kiálták
49 II, 1882| szélsõbalról fölhangzott:~- Halljuk a magunk házszabályait.~
50 II, 1882| azért nem házasodott meg (Halljuk! Halljuk!), mert neki, mint
51 II, 1882| házasodott meg (Halljuk! Halljuk!), mert neki, mint az állam
52 II, 1882| helybeli kereskedõ cég - mint halljuk - azonnal összeköttetésbe
53 II, 1882| legbölcsebb városatya.~- Halljuk! Halljuk!~- Hívjuk meg hozzánk
54 II, 1882| legbölcsebb városatya.~- Halljuk! Halljuk!~- Hívjuk meg hozzánk arra
55 II, 1882| A kirándult írókat, mint halljuk, Kecskemétrõl hazatérõben,
56 II, 1882| antiszemiták mind beszéltek.~Most halljuk az érem megfordított oldalát.
57 II, 1882| csoda! Jövõ regényének, mint halljuk, Kõbánya lesz a színhelye.~
58 II, 1883| felharsogtak a kiáltások: »Halljuk! Halljuk!«~Nagy pátosszal
59 II, 1883| felharsogtak a kiáltások: »Halljuk! Halljuk!«~Nagy pátosszal beszélt
60 II, 1883| s halfarkkal végzõdött.~»Halljuk« volt az ajkakon az eleje
61 II, 1883| bajusza vet a falra...~- Halljuk! Halljuk!~A jó Benedek apó,
62 II, 1883| vet a falra...~- Halljuk! Halljuk!~A jó Benedek apó, kinek
63 II, 1883| csiklandoznák õtisztelendõségét.~De halljuk már valóban. Göndöcs a kocsmai
64 II, 1883| háromféleképpen történhetik.~- Halljuk!~- Kibékülés által, vér
65 II, 1883| szerecsent«) Nem kell! Ne halljuk! Inkább tûzzék napirendre
66 II, 1883| érti a kérdést, azért hát »halljuk, halljuk Göndöcsöt!«~S a
67 II, 1883| kérdést, azért hát »halljuk, halljuk Göndöcsöt!«~S a jó Göndöcs
68 II, 1883| beszélgetni kezdének.~- Halljuk! Halljuk, kérem... - csitíták
69 II, 1883| beszélgetni kezdének.~- Halljuk! Halljuk, kérem... - csitíták õket
70 II, 1883| Pszt... Felállt Tisza! Halljuk! Halljuk! Mezei Ernõ bánatos
71 II, 1883| Felállt Tisza! Halljuk! Halljuk! Mezei Ernõ bánatos tekintetet
72 II, 1883| Mihály!~Hát mi is csak most halljuk, hogy miket csinál az Terepetye
73 II, 1883| Ház! Annyit mondhatok (Halljuk!), hogy ahol eddig már fel
74 II, 1883| is elfojtja minden ember.~Halljuk az indokokat. Az indokok
75 II, 1883| most Bécsben marad, mint halljuk, keresztelõbe.~Csak maradjon
76 II, 1883| tárgyában?~- Igen, igen! Halljuk a borhamisítást! - kiálták
77 II, 1883| nálunk is, ami Angliában.~- Halljuk, mi történt Angliában?~-
78 II, 1883| antiszemitizmust, most már halljuk az elsõ zsidót, mit mond
79 II, 1883| paragrafusban? - kiáltják többen. - Halljuk hát mirõl van szó.~Csanády
80 II, 1883| Eláll!« kiáltá a harmadik. »Halljuk az elnököt!« szólt a negyedik.
81 II, 1884| õ feltámasztja. Locsogni halljuk a vén Balatont, látjuk röpködni
82 II, 1884| ezeket sohasem lehet látni.~Halljuk, hogy élnek, de nem látjuk.
83 II, 1883| Prileszky kiáltja közbe néha: »Halljuk, halljuk!«~S erre a jóízû
84 II, 1883| kiáltja közbe néha: »Halljuk, halljuk!«~S erre a jóízû hangra
85 II, 1883| most a részletes vitán hadd halljuk a jászokat!~Fölkelt tehát
86 II, 1883| rázza meg a csöngettyût.~- Halljuk az elnököt!~- Ne halljuk.~
87 II, 1883| Halljuk az elnököt!~- Ne halljuk.~Végre szóhoz jut az elnök.~-
88 II, 1884| türelmetlenül kiáltott fel: »Halljuk hát, no.«~Ez a karzat igen
89 II, 1884| habarékról egy szerény »halljuk« csúszott ki valamelyik
90 II, 1884| fojtó csöndben megharsant a »halljuk, halljuk«, de mit tesz az, (
91 II, 1884| csöndben megharsant a »halljuk, halljuk«, de mit tesz az, (sors
92 II, 1885| kombinációból »biztos forrásból halljuk«.~Azért hát ne tessék hinni,
93 II, 1885| mert mint »biztos forrásból halljuk«, Tisza felszólította ugyan
94 II, 1885| valamelyik, élénken felkiáltott »halljuk hát«, s szúrós szemöldeivel
95 II, 1885| belekiáltani a rettenetes zajba:~- Halljuk!~- Nem kell! - zúgnak fel
96 II, 1885| kiált a kormánypárt.~- Halljuk! - tombolt az ellenzék.~
97 II, 1885| Lássuk! (akarom mondani: Halljuk!)~- Állj ide, fiam - mondá
98 II, 1885| volt - a múlt nimbuszát.~Halljuk, hogy az egyik magánértekezleten,
99 II, 1885| Elmondom nektek egy esetemet.~- Halljuk!~*~Egy magyar iccésem volt
100 II, 1885| ez ellenkezõ törekvést? (Halljuk!) Csernátony Lajos. Õ ajándékozott
101 II, 1885| türelmetlenül kiáltott fel: »Halljuk hát, no!«~Évtizedek óta
102 II, 1885| falrengetõ hangjával a »Halljuk!« kiáltásokra. Prileszky
103 III, 1886| kötetét most kéziratban, mint halljuk, Trefort miniszterhez terjesztette,
104 III, 1886| néz körül a teremben.~- Halljuk - hangzik minden oldalról.
105 III, 1886| Manó gróf nyújtózkodott ki.~Halljuk! Halljuk! hangzott. Mert
106 III, 1886| nyújtózkodott ki.~Halljuk! Halljuk! hangzott. Mert a gróf mester
107 III, 1886| Andrássy már felállott.~- Halljuk! - rezg végig halkan, ünnepélyesen.~-
108 III, 1886| Hogyisne! Csak azért is halljuk. Halljuk Apponyit!~A jegyzõ »
109 III, 1886| Csak azért is halljuk. Halljuk Apponyit!~A jegyzõ »Apponyi«-
110 III, 1886| balról egy hatalmas helyeslõ »Halljuk« rohan el a Ház fölött,
111 III, 1886| ilyen értelemben hangzik.~- Halljuk, halljuk! - zsibongnak szerte. -
112 III, 1886| értelemben hangzik.~- Halljuk, halljuk! - zsibongnak szerte. -
113 III, 1886| eszmém, uraim! (Felkiáltások: Halljuk!)~Ha észrevesszük, hogy
114 III, 1886| ellenséget is.~- Igaz. Úgy van! Halljuk!~Károlyt beszélni hagyták.
115 III, 1886| Hát megmondom, hol van.~- Halljuk! Halljuk!~- Legelõször is
116 III, 1886| megmondom, hol van.~- Halljuk! Halljuk!~- Legelõször is megvan
117 III, 1887| elõre-hátra: »Pszt! Pszt! Halljuk! Halljuk!«~- Hát kérem szeretettel,
118 III, 1887| elõre-hátra: »Pszt! Pszt! Halljuk! Halljuk!«~- Hát kérem szeretettel,
119 III, 1887| kiáltá az ellenzék.~- Halljuk mindjárt! - kötõdött a kormánypárt.~-
120 III, 1887| lelépett. Felhangzik a »Halljuk! Halljuk!«.~Az érdekfeszültség
121 III, 1887| Felhangzik a »Halljuk! Halljuk!«.~Az érdekfeszültség a
122 III, 1887| szólni? - kérdi az elnök.~- Halljuk! Halljuk! - hangzott balról.~-
123 III, 1887| kérdi az elnök.~- Halljuk! Halljuk! - hangzott balról.~- Nem
124 III, 1887| azóta se volt párja.~- Halljuk már!~- Móricz Pál a dunántúliakkal
125 III, 1887| megmutassam a régi metódust.~- Halljuk! Halljuk!~- Mert lássátok,
126 III, 1887| régi metódust.~- Halljuk! Halljuk!~- Mert lássátok, hogy egy
127 III, 1887| az jó és épületes.«~Mint halljuk, lázasan folyik a munka,
128 III, 1887| hogy nagy kár volna érte.~- Halljuk, halljuk!~Megremeg a csöngettyû
129 III, 1887| kár volna érte.~- Halljuk, halljuk!~Megremeg a csöngettyû a
130 III, 1887| Egyetértés«-ben jelent meg?~- Halljuk! Halljuk!~- Ezt, tisztelt
131 III, 1887| ben jelent meg?~- Halljuk! Halljuk!~- Ezt, tisztelt Ház, csak
132 III, 1887| belekiáltotta a Madarász beszédébe »Halljuk«, s ez derültséget okozott.
133 III, 1887| Eötvös) és szót kért.~- Halljuk! - kiabálta szánakozó gyöngédséggel
134 III, 1887| hangzott a baloldalról.~- Halljuk! Halljuk! - tombolt a kormánypárt.~
135 III, 1887| baloldalról.~- Halljuk! Halljuk! - tombolt a kormánypárt.~
136 III, 1888| mondom el az enyimet.~- Halljuk!~Y. képviselõ sötét színekkel
137 III, 1888| vecsernyére harangoztak. Halljuk, hogy a Ház holnapi ülésén
138 III, 1888| írták be a Naplóba, hogy »halljuk«.)~Erre aztán, minthogy
139 III, 1888| vajon? Eléje ülök. Az õ »halljuk« kiáltásai üdítõleg hatnak
140 III, 1888| Apponyit:~- Ugyan beszéljen! Halljuk!~Egész mulatságos volt,
141 III, 1888| felállt és szót kért:~- Halljuk! Halljuk! - kiálták a rácok.~
142 III, 1888| és szót kért:~- Halljuk! Halljuk! - kiálták a rácok.~Mire
143 III, 1888| mint biztos forrásból halljuk - már a kormány kezei közt
144 III, 1888| tartja maga részérõl a »halljuk«-ot, de azt is ritkán.~De
145 III, 1888| jelent meg az ajtóban.~- Halljuk! Halljuk! - kiabálta a szélsõbal,
146 III, 1888| meg az ajtóban.~- Halljuk! Halljuk! - kiabálta a szélsõbal,
147 III, 1888| védelmemet.~II. A védelem~- Halljuk! Halljuk! - kiálták az urak.~-
148 III, 1888| II. A védelem~- Halljuk! Halljuk! - kiálták az urak.~- Mindenekelõtt
149 III, 1888| Tisza, biztos forrásból halljuk, ma volt Gödöllõn, s a király
150 III, 1888| mondanak és kívánnak.~- Halljuk, halljuk!~- A színész is
151 III, 1888| és kívánnak.~- Halljuk, halljuk!~- A színész is azért tud
152 III, 1888| Károly öreg kanárihoz.~- Halljuk, halljuk! - hangzik fel,
153 III, 1888| öreg kanárihoz.~- Halljuk, halljuk! - hangzik fel, s Andrássy
154 III, 1888| lámpaláz, az is illik neki.~- Halljuk, halljuk! - zúg fel a terem
155 III, 1888| is illik neki.~- Halljuk, halljuk! - zúg fel a terem hatalmas
156 III, 1888| idõben a miniszterelnök.~- Halljuk Ugront!~- Halljuk a miniszterelnököt!~
157 III, 1888| miniszterelnök.~- Halljuk Ugront!~- Halljuk a miniszterelnököt!~Ugron
158 III, 1888| Ilyen nevû képviselõ is van? Halljuk, no!~De a nagy zsongásban,
159 III, 1888| szélsõbaliak tombolnak: »Halljuk, halljuk!«~Péchy kétségbeesetten
160 III, 1888| szélsõbaliak tombolnak: »Halljuk, halljuk!«~Péchy kétségbeesetten
161 III, 1888| Egypár Beöthy Ákos-féle »halljuk halljuk« (mely képes volna
162 III, 1888| Beöthy Ákos-féle »halljuk halljuk« (mely képes volna egy Bismarck-féle
163 III, 1888| most még üdén cseng a »halljuk, halljuk«), Podmaniczky
164 III, 1888| még üdén cseng a »halljuk, halljuk«), Podmaniczky Frigyes ott
165 III, 1888| éljenzett, a jobboldal zúgott.~- Halljuk Gelléri Mórt! - süvített
166 III, 1888| házszabályokhoz kérek szót.«~- Halljuk Szederkényit!~- Halljuk
167 III, 1888| Halljuk Szederkényit!~- Halljuk az elnököt!~Szederkényi
168 III, 1889| elmúltával Horánszky kért szót.~- Halljuk! Halljuk! - kiáltá Beöthy
169 III, 1889| Horánszky kért szót.~- Halljuk! Halljuk! - kiáltá Beöthy Ákos.~Az
170 III, 1889| De csak hadd beszéljen, halljuk, halljuk!~- Nem állok el -
171 III, 1889| hadd beszéljen, halljuk, halljuk!~- Nem állok el - folytatá
172 III, 1889| indítványt benyújtani.~- Halljuk, halljuk!~- Egy, a magyar
173 III, 1889| indítványt benyújtani.~- Halljuk, halljuk!~- Egy, a magyar sajtóhoz
174 III, 1889| jobboldal nem gyõzte kiáltozni: »Halljuk, halljuk!« Csend! Alszik
175 III, 1889| gyõzte kiáltozni: »Halljuk, halljuk!« Csend! Alszik az elnök?
176 III, 1889| próbálkozott az õ vékony »halljuk«-jaival, amelyekkel mellényeket
177 III, 1889| bekukkant a karzatra. »Halljuk, halljuk«, rivalgták Gyõry
178 III, 1889| bekukkant a karzatra. »Halljuk, halljuk«, rivalgták Gyõry és a Justhok. »
179 III, 1889| rokonszenvesen, élénken »halljuk, halljuk«. S látszott a
180 III, 1889| rokonszenvesen, élénken »halljuk, halljuk«. S látszott a két párton,
181 III, 1889| Tisza István és...~- És? Halljuk a többit is!~Kínos csönd.
182 III, 1889| Himfy József,~jegyzõ.~Mint halljuk, Almásy Géza képviselõ úr
183 III, 1889| Tisza is beleegyezett.~- Halljuk a néma minisztert! - kiáltozták
184 III, 1889| kaviár« kellett nekik. »Halljuk az interpellációt! Halljuk!
185 III, 1889| Halljuk az interpellációt! Halljuk! Halljuk!«~De bizony a keserû
186 III, 1889| interpellációt! Halljuk! Halljuk!«~De bizony a keserû pohár
187 III, 1889| igazán beszélni akar?~- Halljuk! Halljuk!~S erre Károlyi
188 III, 1889| beszélni akar?~- Halljuk! Halljuk!~S erre Károlyi István mondott
189 III, 1889| interpellációt csinálni~- Halljuk Almássyt!~- Eláll Almássy!~
190 III, 1889| lett a szavazásnak vége.~- Halljuk a halálos ítéletet!~Az elnök
191 III, 1889| nevezetesebbek rettentõ »halljuk« és »úgy van«-jai, melyek
192 III, 1889| Más miniszter beszéljen!~- Halljuk Szilágyi Dezsõt! - követelte
193 III, 1889| zaj-folytonossági hiányt: »Nem halljuk! Nem halljuk kérem!«~Mire
194 III, 1889| hiányt: »Nem halljuk! Nem halljuk kérem!«~Mire közbe mordult
195 III, 1890| Hitelt érdemlõ forrásból halljuk, hogy Tisza legközelebb
196 III, 1890| egyet mondok és ez az...~- Halljuk, uram.~- Hogy szeretem önt,
197 III, 1890| rész a hazai földbõl. Amíg halljuk, hatása alatt állunk, s
198 III, 1890| zárköve.~*~Egy más forrásból halljuk: a szabadelvû párt szabadelvû
199 III, 1890| Mélységes csönd támadt.~- Halljuk! Halljuk!~De még ez nem
200 III, 1890| csönd támadt.~- Halljuk! Halljuk!~De még ez nem program volt;
201 III, 1890| kezd beszélni. Pszt! Pszt! Halljuk a programot!~Jó Szathmáry
202 III, 1890| Cicero óta még nem volt.~- Halljuk! Halljuk! - hangzott a Ház
203 III, 1890| még nem volt.~- Halljuk! Halljuk! - hangzott a Ház minden
204 III, 1890| kihulladozik a fészek.~- Halljuk! Halljuk!~Horvát Boldizsár
205 III, 1890| kihulladozik a fészek.~- Halljuk! Halljuk!~Horvát Boldizsár szólni
206 III, 1890| is megemberelte magát.~- Halljuk a szónokot! Halljuk!~A balmezõ
207 III, 1890| magát.~- Halljuk a szónokot! Halljuk!~A balmezõ tombolt, vijjogott,
208 III, 1890| kihúzta »Pap Elek« nevét.~- Halljuk a Papokat! - hangzott az
209 III, 1890| beszéde közben egy-egy »halljuk! halljuk!«-ot mintegy ösztönszerûleg -
210 III, 1890| közben egy-egy »halljuk! halljuk!«-ot mintegy ösztönszerûleg -
211 III, 1890| hogy eleven lények, mert a »Halljuk, halljuk« hangzott szelíden,
212 III, 1890| lények, mert a »Halljuk, halljuk« hangzott szelíden, csendesen
213 III, 1890| ahhoz, hogy egy grófi ajak »Halljuk«-ot mondjon valakinek.~A
214 III, 1891| elfogadom öntõl a témát, ha jó. Halljuk tehát.~- Írjon meg ön egy
215 III, 1891| hallatszik egy-egy erélyesebb »Halljuk halljuk!«~A mérgesebbek
216 III, 1891| egy-egy erélyesebb »Halljuk halljuk!«~A mérgesebbek az elnöki
217 III, 1891| vígadó nemes atyafiság, halljuk a cigány vad Rákócziját,
218 III, 1891| elhangzott ez a kiáltás:~- Halljuk Domahidyt!~Mi ez? Mért akarja
219 III, 1891| elnémított Domahidyt szólásra:~- Halljuk Domahidyt! Halljuk!~A csábító
220 III, 1891| szólásra:~- Halljuk Domahidyt! Halljuk!~A csábító hangok hatottak,
221 III, 1891| tarka, mint amikor zajos »Halljuk«-ok süvítenek szerte a levegõben,
222 III, 1892| meg a folyosón:~- Mikor halljuk, Sándor bácsi, az elsõ »
223 III, 1892| csak kis betûkkel van.~- Halljuk! Halljuk!~- Zsivió Apponyi!
224 III, 1892| betûkkel van.~- Halljuk! Halljuk!~- Zsivió Apponyi! Ez már
225 III, 1892| mondani.~- Lépjen le onnan!~- Halljuk, halljuk! zúgta a jobboldal.~-
226 III, 1892| Lépjen le onnan!~- Halljuk, halljuk! zúgta a jobboldal.~- Midõn
227 III, 1892| szerencsésen rám akadtál, hát halljuk, mivel szolgálhatok?~- Egy
228 III, 1892| beszélni Tisza Lászlót.~- Halljuk, halljuk! kavargott minden
229 III, 1892| Tisza Lászlót.~- Halljuk, halljuk! kavargott minden oldalról.~
230 III, 1892| zúg és méltatlankodik.~- Halljuk az aláírt neveket!~Lázár
231 III, 1892| megszólalt kappan vékonyan:~- Halljuk, halljuk!~Nagy hahota támadt.
232 III, 1892| kappan vékonyan:~- Halljuk, halljuk!~Nagy hahota támadt. Károlyi
233 III, 1892| tartott, de ezt a kérdést, úgy halljuk, nem is szellõztették, mert
234 III, 1892| halálát kell bejelenteni.~- Halljuk, halljuk! Legalább egyszer
235 III, 1892| bejelenteni.~- Halljuk, halljuk! Legalább egyszer kibeszélheti
236 III, 1892| szembõl kiment az álom.~- Halljuk, halljuk!~- Sajnálattal
237 III, 1892| kiment az álom.~- Halljuk, halljuk!~- Sajnálattal szemlélem,
238 III, 1892| VISZONTVÁLASZ]~T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek,
239 III, 1892| VISZONTVÁLASZ]~T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy
240 III, 1892| kérdésben felszólalhassak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselõ
241 III, 1892| felszólalhassak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselõ úr belekeverte
242 III, 1892| jegyeznem a következõket. (Halljuk! Halljuk!) Nekem úgy tûnik
243 III, 1892| következõket. (Halljuk! Halljuk!) Nekem úgy tûnik ki ezen
244 III, 1892| bal- és szélsõbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)~
245 III, 1892| szélsõbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)~Nem terjeszkedem
246 III, 1892| Személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Mirõl van itt
247 III, 1892| Személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Mirõl van itt szó? Elõhozott
248 III, 1893| Károlyi Gábor közbekiabált: »Halljuk! Halljuk!«. Ki-kitört a
249 III, 1893| közbekiabált: »Halljuk! Halljuk!«. Ki-kitört a tetszészaj,
250 III, 1893| Akkor volna tökéletes.~- Halljuk az igazi Katánghyt! - kiáltá
251 III, 1893| alteregójával szerzett. - Halljuk az igazi Katánghyt!~De az
252 III, 1893| összebeszélne jövõre...~- Halljuk, halljuk!~- S ha csupa okosabb
253 III, 1893| összebeszélne jövõre...~- Halljuk, halljuk!~- S ha csupa okosabb embereket
254 III, 1894| mely óhajtotta, hogy a »halljuk« gyõzedelmeskedjék az »eláll«
255 III, 1894| ellenzék tombolva követelte:~- Halljuk Rohonczyt! Halljuk! Halljuk!~
256 III, 1894| követelte:~- Halljuk Rohonczyt! Halljuk! Halljuk!~Szinte beomlott
257 III, 1894| Halljuk Rohonczyt! Halljuk! Halljuk!~Szinte beomlott a terem
258 III, 1815| TÓSZTJA]~Tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár ránk hagyta
259 III, 1815| Tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár ránk hagyta Péchy
260 III, 1815| múltkori Tisza-féle bankettel. (Halljuk! Halljuk!) A múltkori banketten
261 III, 1815| Tisza-féle bankettel. (Halljuk! Halljuk!) A múltkori banketten azt
262 III, 1815| fogadom el a megválasztást. (Halljuk!) Csak azt akarom bizonyítani,
263 III, 1896| visszatért Bécsbõl, tehát halljuk.~Csönd volt az egész Házban.
264 III, 1896| értesült Rosenberg felé. Halljuk, halljuk, hogy kit?~- Nemeskéri
265 III, 1896| Rosenberg felé. Halljuk, halljuk, hogy kit?~- Nemeskéri Kiss
266 III, 1896| közbekiáltották az elsõ beszédjébe: »Halljuk Herbertet!«, kalapot emelnek
267 III, 1896| megjegyzésekre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!)~Az elmúlt év,
268 III, 1896| megjegyzésekre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!)~Az elmúlt év, tisztelt
269 III, 1896| milyen reformokat akart? Halljuk csak.~A reformpárt a személyeket
270 III, 1896| szász képviselõk, akik, mint halljuk, eddig is több konferenciát
271 III, 1896| László beszédében rejlik... Halljuk csak! A száraz számokkal
272 III, 1896| csettintgettek és biztatták:~- Halljuk! Halljuk!~Mócsy a menyasszonyra
273 III, 1896| és biztatták:~- Halljuk! Halljuk!~Mócsy a menyasszonyra nézve
274 III, 1896| elején, s azt akarja, hogy halljuk!~- Ez lesz! Ez az igaz! -
275 III, 1896| szélsõbal mégis megérzi.~- Halljuk! Silentium! Csönd! Pszt! -
276 III, 1896| rész gúnyosan kiáltotta:~- Halljuk Bánffyt!~Mert tudnivaló,
|