Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| nagy különbség.~Azután - én istenem! - csak kell az embernek
2 I, 1873| uras életre. De hát, én istenem, ha az öreg Alfonzo nem
3 I, 1877| tökéletes tudomány a világon! Istenem, mikor, melyik korban éltek
4 I, 1877| módunkban küldeni.~Uram istenem, hátha még annyi hatalmuk
5 I, 1877| köszönetet Tiszának.~Dehát én istenem! Hiszen azért rutének!~november
6 I, 1877| Gurko tábornok elesett«... Istenem, mily szerencsétlenség.~
7 I, 1877| elõadásain gyönyörködjenek.~Én istenem, mi minden nem kellene a
8 I, 1878| megalázás még mindig nem jõ istenem, istenem...~Kocogás az ajtón.
9 I, 1878| még mindig nem jõ istenem, istenem...~Kocogás az ajtón. A kapus
10 I, 1878| kereskedelmi szempontból.~- Istenem, de nagy inzsillér! - sóhajtott
11 I, 1878| rossz politikus: de hát én istenem, hol akadna már mai napság
12 I, 1878| táviratokat is!~*~De én istenem, ha ma már olyan világot
13 I, 1878| annak a kellő közepébe.~Juj, istenem! egy zöld béka ugrott bele
14 I, 1878| minden zománcát elveszti.~Istenem, milyen jó dolga van például
15 I, 1878| rózsák hullását... Dehát én istenem, arra való a patika, hogy
16 I, 1878| Magamra csukattam az õrrel. - Istenem; milyen fekete világ az!~
17 I, 1878| belügyminiszter volt.~Márpedig, én istenem, valamihez mégis csak kell
18 I, 1878| sem fordult elõ.~De hát istenem, hisz éppen maga a »Hon«
19 I, 1879| következõ panaszra fakadt.~»Én Istenem! mit vétettem, hogy oly
20 I, 1879| Oh, mit kell szenvednem! Istenem, légy irgalommal irántam!...
21 I, 1879| elé rendõrt állíthatnak.~Istenem, mily beteg vagyok«.~Azonban
22 I, 1879| engem ily iszonyú módon, én Istenem!~Óh, ezen nõk!~Ha ön engem
23 I, 1879| változtatnak mindent.~De hát, én istenem, elvégre is szellemes társaságot
24 I, 1879| habár nem érti is.~Én istenem, a szerelem - ha hirtelen
25 I, 1879| emleget! Elveket! Én édes istenem! Mikor volt az, hogy én...!~-
26 I, 1879| emelkedve.~- Hiszen, én istenem, nekünk is csak írni kell
27 I, 1880| szeretnék neki írni, de én, édes istenem, senkit sem ösmerek ott...
28 I, 1880| Komjáthy tanulmányaira.~De én istenem! - mikor Rónay Béla mindig
29 I, 1880| színházjárásba. - Mert, én istenem, mit tegyen unalmában? Aztán
30 I, 1880| adnom e helyen, de én uram istenem; kit érdekelnének õk közelebbrõl,
31 I, 1880| beszélni akarnék, sir... Én istenem, ha én beszélni akarnék!~
32 I, 1880| õsszel itt leszünk, sir. Én istenem, ha én beszélni akarnék!...~
33 I, 1880| akárhova tegyen az én jó istenem, de nem vagyok emberszóló,
34 I, 1880| forma« változik.~De hát én istenem, hogy lehet a formák miatt
35 I, 1880| termés Szatymazon.~- Uram én istenem, mit fognak az emberek inni
36 I, 1880| de ha vasból van is... én istenem, a vasat is izzóvá teszi
37 I, 1880| egymást a pajkos diákok. Én istenem, mennyi bonyodalom fordul
38 I, 1880| van elég jó darab, - de én istenem, mikor már a színházi direktorok
39 I, 1880| Komjáthy tanulmányaira.~De én istenem! - mikor Rónay Béla mindig
40 II, 1888| ismerõsnek látszott elõttem.~„Én istenem, honnan ösmerem én ezt az
41 II, 1904| úgyis titokszerû. Aztán, én istenem, hiszen »udvar« és »szerelmi
42 II, 1881| ember a parlamentben.~De én istenem, az nem szégyen, mert hiszen
43 II, 1881| bolondokházának süteményeket.~Én istenem, de hát ok-e ez arra, hogy
44 II, 1881| hónapokon át eltûnõdött.~Istenem, istenem, de boldog is az
45 II, 1881| át eltûnõdött.~Istenem, istenem, de boldog is az a szürke
46 II, 1881| sziszegék. - Én uram istenem, vajh ez mit akarhat?~Lázár
47 II, 1881| öltöznek fel?~- Ej, édes istenem... hát a gyepen, uram...
48 II, 1881| iskolámat: kérlek, áldott Istenem,~Jóvoltoddal, kegyelmeddel
49 II, 1881| azzal is, hogy ott lehet.~Én istenem, mekkora boldogság lehet
50 II, 1881| csizmadiainas felsóhajtása: »Istenem, bár csak már meg volnék
51 II, 1881| várakozókkal - s nem történt semmi. Istenem, de csak hiába húzzák azokat
52 II, 1882| jámbor városi tanács.~...Istenem, de okos ember is lehetett,
53 II, 1882| csak azelõtt -, mert én istenem, egy Blaháné csak nem mehet
54 II, 1882| mikor Világoshoz értünk.~»Istenem - szólt -, de mégis csak
55 II, 1882| órával Szerencsen.~- Hogyan, istenem? És önök nem költöttek fel!
56 II, 1882| eltagadni. Mi lenne, én istenem, például az esernyõ-gyárosokból,
57 II, 1882| Mirõl csevegnek együtt? Istenem, hiszen annyi beszélnivalójuk
58 II, 1882| amibe õ beleülhessen.~Én istenem, hát nem-e mindig még a
59 II, 1882| legfõbb, legnagyobb hivatása.~Istenem, hogy megváltoztak a viszonyok
60 II, 1882| a mutatóujját. Jaj, édes istenem, mikor is tanulhatta meg
61 II, 1882| temetések nem szükségesek?~Én istenem, hiszen csak el kell takarítani
62 II, 1882| kevélységük... oh, a kevélységük; istenem, istenem mi minden lesz
63 II, 1882| a kevélységük; istenem, istenem mi minden lesz abból.~Igazán
64 II, 1882| dehogy! A halastavat.~- De istenem, miféle halastó lehet az?~
65 II, 1882| se tudtunk róla! Vajon én istenem, mit írt hát?~No, erre aztán
66 II, 1882| Tisza beszélt. De hát, én istenem, mikor nem beszél Tisza?~
67 II, 1883| mondjuk hát, mirõl van szó? Én istenem, mi egyébrõl, mint a szokásos
68 II, 1883| A T. HÁZBÓL [jan. 21.]~Istenem, milyen tüneményes idõket
69 II, 1883| preskribálnék neki sokat. Tudom, Istenem, olyan karcsú, nyalka legény
70 II, 1883| senki sem fogja megtartani.~Istenem, be csak otthonos, kedélyes
71 II, 1883| összecsapta a tenyereit.~- Istenem, de csak jó a magyaroknak
72 II, 1883| hallgattam a beszédeket. De én istenem, micsoda szörnyû alakok
73 II, 1883| Komolyabb események! Én istenem, de szörnyen naivok önök,
74 II, 1883| impressziót mégis megteszik, hogy istenem, mégiscsak szép dolog váci
75 II, 1883| veszi itt magát? Uram, én istenem, de furcsa egy dolog ez!~
76 II, 1883| értek valamihez... Oh, édes istenem... éppen megfordítva, azért
77 II, 1883| hajlamaira mond, de hát én istenem, leben und leben lassen,
78 II, 1883| Gyula palóc dialaktusa. Istenem, de csak gyönyörû is az,
79 II, 1883| mégis a vezér: Mocsáry.~- Istenem, mit csináltunk volna, ha
80 II, 1883| Ignác pedig elpirult.~- Istenem, de nehéz okos embernek
81 II, 1883| találó megjegyzésekkel.~- Istenem, milyen egészen más volt
82 II, 1883| és tréma a Gáborén, hogy »Istenem, istenem, ilyenkor megy
83 II, 1883| Gáborén, hogy »Istenem, istenem, ilyenkor megy el otthonról...
84 II, 1883| húzza ki a lábát Bécsbe... istenem, istenem, de jó most, hogy
85 II, 1883| lábát Bécsbe... istenem, istenem, de jó most, hogy engem
86 II, 1883| lássák a kollegák. Uram, én istenem, mi lesz ebbõl?~A szónokok
87 II, 1883| hátra hajlik Rakovszkyhoz.~- Istenem, de okozs... de okozs!~S
88 II, 1883| mozzanatra étlen, szomjan. Istenem, de mégis nehéz dolog a
89 II, 1883| dolog! Ezen segíteni kell. Istenem, istenem, ezért hoztuk be
90 II, 1883| segíteni kell. Istenem, istenem, ezért hoztuk be szegénye
91 II, 1883| és Szécsen Antalt!! Oh, istenem, istenem!~Vajon mit beszélhet
92 II, 1883| Szécsen Antalt!! Oh, istenem, istenem!~Vajon mit beszélhet az
93 II, 1883| mindent ferdén, vagy én.~Oh, istenem, istenem, mikor azelõtt
94 II, 1883| ferdén, vagy én.~Oh, istenem, istenem, mikor azelõtt hallottam
95 II, 1883| jegyzést. - Nyugodt lehet... istenem, de szép, de boldogító ez
96 II, 1882| könnybe lábadjon a szemük!~- Istenem, istenem, beh jó, beh derék
97 II, 1882| lábadjon a szemük!~- Istenem, istenem, beh jó, beh derék emberek
98 II, 1883| közéjük a sárga csizmájában, istenem de nagyra is nyílnának ki
99 II, 1883| hagyott zárva.~Mi lehet ott, istenem? Ott még egy szobának kell
100 II, 1883| megbotránkozva sóhajtá:~- Én istenem, de drága hangok!~A SZEGEDI
101 II, 1883| sejtek képzõdését.~- Jaj, istenem - szól egy hölgyecske -,
102 II, 1883| sétáján arról tûnõdve: »Istenem, milyen változók az idõk!
103 II, 1883| megtették a lutriba.)~Oh istenem, micsoda tárgyalás volt
104 II, 1883| hajaszálai, másutt rövidebbek.~- Istenem, istenem! Milyen más viszonyok
105 II, 1883| másutt rövidebbek.~- Istenem, istenem! Milyen más viszonyok voltak
106 II, 1884| fegyelemrõl szóló törvény. De uram istenem, hova fajultak el e szép
107 II, 1883| lebilincselve a tárgy. Én istenem, hát van még ilyen tárgy
108 II, 1883| leolvashatólag ajkaira a sóhajtás:~»Istenem, mennyi kémény füstölög,
109 II, 1884| nevet, és felsóhajt utána: »istenem, mi lesz a világból?« Ceremoniával
110 II, 1884| Jobboldal - Baloldal. Én istenem, valamelyik oldalon csak
111 II, 1884| iskolában?~- Oh, hogyne, édes istenem - mondá, és szemeibõl (a
112 II, 1884| elkezdte magamagát dicsérni.~Én istenem, hiszen csak kellett valami
113 II, 1884| fohászkodott félhangosan:~»Istenem, istenem, hiszen a legrégibb
114 II, 1884| fohászkodott félhangosan:~»Istenem, istenem, hiszen a legrégibb antiszemita
115 II, 1884| Ábrányi Kornélt. Mert hát én istenem, lehet-e Ábrányi Kornélt
116 II, 1884| hazabeszél! Mi lesz ebbõl, istenem ha jobb témát választ!~Neményi
117 II, 1885| megtörlé.~- Milyen bohó vagyok, istenem~S szelíd kék szemeibõl újra
118 II, 1885| Következik a jelentés. De, én istenem, micsoda jelentés az! Csupa
119 II, 1885| elragadtatva kiáltott fel:~- Istenem, beh szép itt minden!~-
120 II, 1885| vánkost és derékaljat - de én istenem, nem maguknak szedik azt
121 II, 1885| királyné magyar ruhásan. Istenem, beh szép így!~Minden mutatja,
122 II, 1885| nagyszabású beszédet tartottam.«~Istenem! Mindenki tartott már »nagyszabású
123 II, 1885| édesdeden hunyódtak le.~- Istenem, istenem, de okos ember
124 II, 1885| hunyódtak le.~- Istenem, istenem, de okos ember ez a mi urunk!
125 II, 1885| hosszasabban palóc dialektusban. (Istenem, beh szép az!)~Egy kicsit
126 II, 1885| kételkedve rázza a fejét... Istenem, mi mindenre ér rá! Vagy
127 II, 1885| mindanivalója lehetne, én istenem? Ha jót mond, honnan vegye?
128 II, 1885| Jenõ búsan sóhajtozott:~- Istenem, istenem, mi lesz a szép
129 II, 1885| sóhajtozott:~- Istenem, istenem, mi lesz a szép Nathalie
130 II, 1885| megállt lélegzetet venni: Óh, istenem, be magasan van!~Mindez
131 II, 1885| Vay, Szlávy, Apponyi«. Óh, istenem, istenem! Átment a másik
132 II, 1885| Apponyi«. Óh, istenem, istenem! Átment a másik szekcióba.
133 II, 1885| szomszédját, Kemény Gábort, hogy »istenem, milyen okos ember ez!«
134 II, 1885| kiáltott fel Éber Nándor: »Istenem, beh gyönyörû!«. S ezután
135 II, 1885| Zoltán vagy Huszár István. (Istenem, beh gyönyörû ez a palóc
136 III, 1886| haja, az hihetõ, de hát istenem, hiszen minden olyan gyorsan
137 III, 1886| érzékeny hangon mondá:~- Istenem, istenem, sohasem vétettem
138 III, 1886| hangon mondá:~- Istenem, istenem, sohasem vétettem senkinek.~
139 III, 1886| azon tûnõdött útközben:~- Istenem, Istenem! Hát már minden
140 III, 1886| tûnõdött útközben:~- Istenem, Istenem! Hát már minden ellenségem
141 III, 1886| nyugtalanság vesz erõt: Istenem mi lesz?~Mert nagy alternatíva
142 III, 1886| ilyenkor megy el hazulról. Istenem, istenem!~A Házat okvetlenül
143 III, 1886| megy el hazulról. Istenem, istenem!~A Házat okvetlenül el kell
144 III, 1886| emlékezve meg a megyérõl. (Istenem, mégiscsak szép dolog az,
145 III, 1886| egy jámbor visszavonás.~- Istenem - mondá Veszter, lehajtva
146 III, 1886| sajnálja a fõispánoktól. (Istenem, de sok is az irigy ember!)~
147 III, 1886| keresztbe téve nagy tûnõdéssel.~»Istenem, istenem, én csak 8 frt
148 III, 1886| nagy tûnõdéssel.~»Istenem, istenem, én csak 8 frt 20 krt költöttem
149 III, 1886| felfohászkodék magában: »Istenem, mégiscsak nagy virtus volt
150 III, 1886| szánakozva csóválná meg fejét: »istenem, hát még itt is emberek
151 III, 1886| tudja, mi lesz belõlünk.~(Istenem, gondoltam, tehát ezeknek
152 III, 1886| csontjait zörögni.~De hát én istenem - sóhajtottam fel a szomszédom
153 III, 1886| majd a bõségben, fényben. Istenem, beh mégiscsak nagyon szép
154 III, 1886| elrongyolódva, bepiszkolva. Istenem, istenem, hogy menjek én
155 III, 1886| elrongyolódva, bepiszkolva. Istenem, istenem, hogy menjek én most be
156 III, 1886| Maga az állam.~- Teremtõ istenem, mi lesz ebbõl? Ki vette
157 III, 1886| Mindenki meg volt lepetve. »Istenem, de nagy ember ez a mi Tiszánk« -
158 III, 1886| tette, amit mindég - hogy: »istenem, istenem, de nagyon szereti
159 III, 1886| mindég - hogy: »istenem, istenem, de nagyon szereti ez az
160 III, 1887| afeletti bánatomban, hogy »istenem, istenem, még ez a páratlan
161 III, 1887| bánatomban, hogy »istenem, istenem, még ez a páratlan asszony
162 III, 1887| melynek a fejét kell leütni.~- Istenem, de szép - szólt közbe lelkesedéssel
163 III, 1887| leül a Tisza háta mögé.~(Istenem, milyen keskeny háta van
164 III, 1887| hogy öklelõre áll, de édes istenem, hiszen már az is fehér.
165 III, 1887| többivel, miközben felsóhajt:~- Istenem, de szép darab... be gyönyörû -
166 III, 1887| szónokhírben álló méltóságok felé.~»Istenem, istenem, csak legalább
167 III, 1887| méltóságok felé.~»Istenem, istenem, csak legalább egy felszólaló
168 III, 1887| Egyszóval, múlnak az évek... Istenem, hol van az az idõ, mikor
169 III, 1888| megfogytak, és igen ritkák. Istenem, istenem! De boldog ember
170 III, 1888| és igen ritkák. Istenem, istenem! De boldog ember lehet az,
171 III, 1888| száraz számolásért, de én istenem, ha egy orgonista, egy cigány,
172 III, 1888| tárgyában a szerzõdést.~- Istenem, milyen hosszú keze van
173 III, 1888| legmegrögzöttebb mamelukok között.~Istenem, hogy forog... nono, nem
174 III, 1888| jobbnak tartja az enyimnél! Istenem, milyen képzelõdõk az emberek!«~
175 III, 1888| tönkreteszi a mûvészetet. Istenem, istenem... ilyen gondolat!
176 III, 1888| tönkreteszi a mûvészetet. Istenem, istenem... ilyen gondolat! Rettenetes
177 III, 1888| gyönyörû párt nem volt sehol. Istenem, istenem, milyen mulandó
178 III, 1888| nem volt sehol. Istenem, istenem, milyen mulandó minden földi
179 III, 1888| Kis Mihály komámtól.~- Istenem, hogy bírta kigondolni! -
180 III, 1889| maró mint a lúg, mert én istenem, hiszen a Hírkürtnek is
181 III, 1889| tudnám se mondanám meg.~- Istenem, istenem, hát mit csináljak?~-
182 III, 1889| mondanám meg.~- Istenem, istenem, hát mit csináljak?~- Vedd
183 III, 1889| merengett el magában:~- Istenem, de mégis nagyon erõs ember
184 III, 1889| nehézkesen.~Az elnök összerezzen. Istenem, istenem, hát ezért állok
185 III, 1889| elnök összerezzen. Istenem, istenem, hát ezért állok én a monarchákkal
186 III, 1889| összetört majolika-edényrõl~- Istenem, de szép volt, de becses
187 III, 1889| Mór irigyen hallgatta: »Istenem, mekkora fantázia!« Orbán
188 III, 1890| ingerült rohama után, hogy: »Istenem, istenem, mi lesz ebbõl?«~
189 III, 1890| rohama után, hogy: »Istenem, istenem, mi lesz ebbõl?«~Hát az
190 III, 1890| Milyen volt a szerep - hát istenem, önök nem vették volna észre?~
191 III, 1891| valami jó megjegyzést (s én istenem, erre még a lelépett miniszterek
192 III, 1891| Ház helyiségeibõl.~Édes istenem, miféle intrika lehet ez!
193 III, 1891| madarakat, a fákat, de én istenem, a fákban (még ha hazaárulónak
194 III, 1891| pislogása, kezeik mozdulata. Istenem, istenem, mit érezhet a
195 III, 1891| kezeik mozdulata. Istenem, istenem, mit érezhet a szívében
196 III, 1891| sivár itt minden, jóságos istenem! A folyosókon, hol zamatos
197 III, 1892| Kornélé pedig téglavörös. Istenem, milyen különbözõk az emberek,
198 III, 1892| Széll Ákos.~- Új szavazás? Istenem! Istenem! Hiszen az embereink
199 III, 1892| Új szavazás? Istenem! Istenem! Hiszen az embereink már
200 III, 1892| hosszasabban szeretne beszélni. Istenem, istenem, hiszen annyi mondanivalója
201 III, 1892| szeretne beszélni. Istenem, istenem, hiszen annyi mondanivalója
202 III, 1892| felszólalni.~De a többi, én istenem! Mi lesz még a többivel?
203 III, 1892| le sikkel, ruganyosan.~- Istenem, hova számítsam?~Széll Ákos
204 III, 1892| Lemondása bevégzett tény.~Én istenem, hiszen valakinek mégiscsak
205 III, 1892| látták eltûnni Apponyival.~Istenem, istenem mirõl beszélhetnek.
206 III, 1892| eltûnni Apponyival.~Istenem, istenem mirõl beszélhetnek. Talán
207 III, 1893| minisztériumában legtöbb a fóka (de, én istenem, milyen sovány fókácskák),
208 III, 1893| elõrehaladottabb korúakat.~Istenem, hogy fut az idõ! Mire a »
209 III, 1893| egérhúst megunta. De én istenem, hiszen õ is megkívánja
210 III, 1893| van az illetõ szónok, én istenem, hiszen õ is csak ember,
211 III, 1893| mogorván begombolt a kabátján. Istenem, istenem, mi fog még következni?~
212 III, 1893| begombolt a kabátján. Istenem, istenem, mi fog még következni?~
213 III, 1893| mindössze akar valamit. Ah istenem, hát mi van ebben? Kérditek,
214 III, 1893| aggodalom ült ki az arcokon: »Istenem, hová lehetett azóta az
215 III, 1893| egyik-másik doronggal.~Istenem, istenem, mi lesz ebbõl?~
216 III, 1893| egyik-másik doronggal.~Istenem, istenem, mi lesz ebbõl?~Bezzeg jó,
217 III, 1893| Egy könnyed frázis. Én istenem, hiszen valami csak mégis
218 III, 1893| vagyok), bíráltam és vártam. Istenem, hisz annyi várnivalónk
219 III, 1893| Klára!~Fölséges idõ volt - istenem, milyen jó lehet most neked
220 III, 1893| helyeikrõl õexcellenciáik.~- Istenem, milyen szép volt, s milyen
221 III, 1893| mit csináljak?~- Ej, uram istenem, hát szavazz ellene, ha
222 III, 1894| Elmondjam, miképpen ír? Én istenem, hát van-e valaki, aki ne
223 III, 1894| zsákokat s rágjam a kórót. Oh, istenem, istenem!~De az Úr õt sem
224 III, 1894| rágjam a kórót. Oh, istenem, istenem!~De az Úr õt sem engedte
225 III, 1894| a klubba a hû Prileszky. Istenem, micsoda náthája volt. Mikor
226 III, 1894| világítást!) A púroszok! Istenem, ha volna olyan kis tükrünk,
227 III, 1894| alelnöki székében. De hát én istenem, minden elkopik a nap alatt.~*~
228 III, 1894| értékénél kisebbre?~Hát én istenem, mert olyan igénytelen,
229 III, 1894| hogy nem beszélt vele? Istenem, istenem, de kár ezért a
230 III, 1894| nem beszélt vele? Istenem, istenem, de kár ezért a közleményért!~
231 III, 1894| pompásan érzem magamat. Istenem, de boldog vagyok. Szaladj,
232 III, 1894| verte mellette a nagy dobot! Istenem, hogy múlnak az idõk!)~Apponyi
233 III, 1894| minden aggodalmat.~De én istenem, hogy is lehetne aggódnom,
234 III, 1894| béke barátja« volt. S én istenem, az is milyen béke volt!
235 III, 1894| parancsolva, hogy okos legyen? Istenem, hát mindig csak mi legyünk
236 III, 1894| összes kombinációkat.~Én istenem, hisz minden öröm mulandó
237 III, 1895| kihallgatás elõtt való napon:~- Istenem, istenem, csak elõ ne fogjon
238 III, 1895| elõtt való napon:~- Istenem, istenem, csak elõ ne fogjon a köhögés
239 III, 1895| Ha én egy órát alhatnám, istenem, de boldog volnék! Tízéves
240 III, 1895| Vidorak, frissek voltak. Istenem, micsoda anyagból gyúrtad
241 III, 1895| mint a régi kormányok. Én istenem, minden parádé megszûnt,
242 III, 1895| Pál elsápad. Mit mondtam? Istenem, mit mondhattam?~Megtántorodik,
243 III, 1895| akarják a Házat zabolázni.~Én istenem, hisz ha egy szelíd idei
244 III, 1895| keserûséggel beszél: »Hova legyek, istenem, ezzel a potom összeggel?« (
245 III, 1895| szerényebben, szinte szepegve; Istenem, mi lesz velünk?~A folyosón
246 III, 1895| amikor neki tetszett.~- Istenem, de gyönyörû! - mondák.~
247 III, 1895| berúgnak a savanyúvíztõl. Istenem, milyen nívó ez! Komolyan
248 III, 1815| ilyen hatalmassá az intézet. Istenem mennyi boldogság! Mikor
249 III, 1815| írni ugyanazon témáról.~Ah istenem, olyan kábult a fejem. Nem
250 III, 1896| mondta a speaker.~- Én istenem, csak soha nagyobb bajom
251 III, 1896| szabadkozott (hiszen én istenem a kocsikázás a janitoroknak
252 III, 1896| S egy miniszter beszélt! Istenem, mi volt akkor egy miniszter!
253 III, 1896| nagyra, mint az ellenzék. Én istenem! A legyet senki se szokta
254 III, 1896| válasza a fõrendiházban. De én istenem, hogy is ne! Hiszen olyan
255 III, 1896| mindez festeni? Teremtõ Istenem, beh furcsa kép! Az egész
256 III, 1896| megfogyatkozott voltát. Oh Istenem, csak legalább a szép nõi
257 III, 1896| maradt karszékedhez képest. Istenem, mit érezhet, aki ilyenben
258 III, 1896| a harmadik emeleten): »Istenem, ha ilyen nehezen megy a
259 III, 1896| megy, s a lárma csak nõ.~Istenem, milyen tüdejük van ezeknek
260 III, 1896| Apponyistákat akart behozni. De hát istenem, mire valók az Apponyisták
|