Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| van szó, lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az embernek az
2 I, 1873| a mulatság. Az embernek eszébe jut a sorsa, a szeretõje
3 I, 1873| ahol az ördögnek sem jutna eszébe keresni: ahol még magam
4 I, 1874| Arnim grófnak véletlenül eszébe jutott egypár okmányt, illetve
5 I, 1874| amirõl akar, hanem ami az eszébe jön. Azt körülbelül tudja
6 I, 1877| minden jel oda mutat - újra eszébe vette, hogy háborúba keveredik;
7 I, 1877| és senkinek sem jutott eszébe a költõt megjutalmazni,
8 I, 1877| hogy neki holnapután jut eszébe ugyanazokat a dolgokat megírni,
9 I, 1877| ágaskodásairól mindjárt eszébe jut az embernek a hajdani
10 I, 1877| bevett a földi jóból, hogy eszébe jutott Helfy úrhoz felmenni
11 I, 1877| rossz dolguk lesz, s majd eszébe jut mindeniknek a maga -
12 I, 1877| rossz dolgok lesz s majd eszébe jut mindeniknek a maga -
13 I, 1877| évek óta elõször jutott eszébe némelyeknek, hogy : »Vajon
14 I, 1877| Andrisból?«~És a többi között eszébe jutott Csernátonynak is.~
15 I, 1877| eszmetársításnál fogva is mindjárt eszébe jut az embernek a - kozák.
16 I, 1877| Coriolánon!~Kinek ne jutna errõl eszébe a mi Tisza Kálmánunk, ki
17 I, 1878| tért.~Ilyenkor aztán persze eszébe jut az egyszeri tót, aki
18 I, 1878| nem, a németeknek sorba eszébe jut a mi parlagon hagyott
19 I, 1878| tehetségét.~És senkinek sem jut eszébe, hogy õ most itt már a játék
20 I, 1878| tenger.~De kinek jutna ez így eszébe? Az anyatermészet már úgy
21 I, 1878| kiknek ír, s azoknak szintén eszébe jusson, ki ír nekik?~*~Sokszor
22 I, 1878| valahányszor a nevét leírja, mindig eszébe jut, hogy õ Veres Pál, s
23 I, 1878| azontúl.~És persze nem jutott eszébe sem a fátum, sem Kakujay.~*~
24 I, 1878| személye ellen.~Egyszer azonban eszébe jutott, hogy õ Márkus Pistát
25 I, 1878| Nem ártana, ha ez néha eszébe jutna az egyesült ellenzék
26 I, 1878| névjegyet!~Gondolkozás után eszébe jutott, hogy az a névjegy,
27 I, 1878| a Hazánk-at?~Kinek jutna eszébe gróf Lónyait kárhoztatni,
28 I, 1878| pillanatban senkinek sem jutott eszébe óvatosan járni köztük. Itt
29 I, 1878| elviselni!~Az persze nem jut eszébe, hogy amikor õ elõször így
30 I, 1878| félálmában elfelejtette volna, eszébe juttatták, hogy Szeged ma
31 I, 1878| szegények! S bizony sohasem jut eszébe senkinek, hogy ebbõl az
32 I, 1878| egymást. Vajon kinek jutott eszébe ez átkozott embertelenség?
33 I, 1878| miután senkinek sem jut eszébe semmi, beleegyezik abba,
34 I, 1878| fejét, mely mindenkinek eszébe juttatja, hogy éppen olyan
35 I, 1879| koporsójánál mégsem jut eszébe senkinek, hogy õ milyen
36 I, 1879| És senkinek sem jutott eszébe mégcsak gyanítani is, hogy
37 I, 1879| megmaradjon.~S végre is eszébe jutott egy terv. (S vajon
38 I, 1879| dolgozni kell?~Hogy juthat eszébe Tisza Kálmánnak a gödöllõi
39 I, 1879| Egyiknek is, másiknak is eszébe jutott, hogy itt is, ott
40 I, 1879| megmenteni? Akinek még az sem jut eszébe, hogy ha másfelé fújna a
41 I, 1879| Máskor dehogy jut az embernek eszébe összeszorult kebellel keresgetni
42 I, 1879| senkinek sem jutott hirtelen eszébe, hogy a víz éppen most ért
43 I, 1879| hogy nem is jutott volna eszébe, ha véletlenül nem viszi
44 I, 1879| demokratává pillésedik. Eszébe jut, hogy õ nem hagyhatja
45 I, 1879| hogy neki jutott legelõbb eszébe figyelmeztetni bennünket
46 I, 1879| De ez még, úgylátszik, eszébe sem jutott sem a kormánynak,
47 I, 1879| elégedett és boldog volt.~Eszébe sem jutott talán soha, hogy
48 I, 1880| Néhány otromba firkoncnak eszébe jutott, hogy magoknak heccet
49 I, 1880| olvasni.~Ez este csakugyan eszébe jutott ígérete, hazavitte,
50 I, 1880| legelõször jutott életében eszébe, hogy milyen terhes dolog
51 I, 1880| az óriás városban, midõn eszébe jutott, hogy mielõtt távoznék,
52 I, 1880| mikor már mindene volt, eszébe jutott, hogy hátha lenne
53 I, 1880| nyert gyõzelemre gondolva, eszébe jut a két csibe meséje,
54 I, 1880| e füzetet, önkénytelenül eszébe jut az embernek, hogy »aki
55 I, 1880| szereti a »botrányokat« eszébe juttatni a közönségnek.~
56 I, 1880| neki hamarább nem jutott eszébe.~De legjobban maga Halmi
57 I, 1880| élvezet.~- Hogy jutott önnek eszébe Magyarországba jönni? -
58 I, 1880| este felé szokott jutni az eszébe az embernek! Bocsánat a
59 I, 1880| mi, de orvosolni a dolgot eszébe sem jut. Megyék, városok,
60 I, 1880| akar a derék Tápé? Mi jut eszébe a jámbor atyafiaknak, kiket
61 I, 1880| Tisza-kormánynak még mindig jutnak eszébe olyan dolgok, és intézmények,
62 I, 1880| nagy hirtelen, de csakhamar eszébe jutván könnyelmû vakmerõ
63 I, 1880| demokratává pillésedik. Eszébe jut, hogy õ nem hagyhatja
64 I, 1880| mikor már mindene volt, eszébe jutott, hogy hátha lenne
65 I, 1880| megírni összevissza; amikor eszébe jut, odafirkantja az ötleteit
66 I, 1880| legelõször jutott életében eszébe, hogy milyen terhes dolog
67 I, 1880| olvasta, annak önkénytelenül eszébe jut, ha ösmeri e francia
68 II, 1883| szeszélyes Blahánénak az talál eszébe jutni, hogy õ többé nem
69 II, 1886| bámulatot kelt, ami másnak soha eszébe nem jutott volna.~A báli
70 II, 1891| Akadhatott volna egy, akinek ez eszébe jut, s fekete golyóval szavaz.~-
71 II, 1893| Lapok«-nak jutott legelõbb eszébe, s ennek indítványára hítta
72 II, 1902| gyanakodó természete is lehet, eszébe jutott Potemkin...~No, de
73 II, 1903| lábai a földbe gyökereztek: eszébe jutott neki, hogy õ szép
74 II, 1910| hírlapírónak, Frey Gyulának jutott eszébe az ötlet védegyletet alakítani
75 II, 1881| megirigyelni, ha nem jutna eszébe, hogy iszen megfontolva
76 II, 1881| Mert honnan is jutott volna eszébe másképp neki, a szép, elõkelõ
77 II, 1881| átkozott pillanatban nem jutott eszébe más vers, mint:~»Szeretnék
78 II, 1881| gentleman távozni készült, midõn eszébe jutott, hogy a szegfût,
79 II, 1881| cselédek, mikor a hetedik héten eszébe jutott a királyfinak, hogy
80 II, 1881| s mint finom észlelõnek eszébe jutott, hogy ha a barát
81 II, 1881| Közvetlen a berekesztés után eszébe jutott Rajkay Istvánnak (
82 II, 1881| Rajkay elmondta, azalatt eszébe jutott valakinek az az észrevétel,
83 II, 1881| Végre az elnöknek nem jut eszébe semmi s bezárja a gyûlést
84 II, 1881| is megvan), kirõl aztán eszébe jut mindenkinek a »haza« -
85 II, 1881| még a jegyzõ. Hányszor jut eszébe ilyenkor a csizmadiainas
86 II, 1882| miniszternek.~- Hát most jutottam eszébe? - pattant fel Gorove neheztelõ
87 II, 1882| szavának is anélkül, hogy eszébe jutna panaszkodni, hogy
88 II, 1882| jutott ez a beszéd õneki eszébe? Mert mégis csak mintha
89 II, 1882| nemezis. A múzsafi nem feled. Eszébe vési jól, mily lelki gyötrelmet
90 II, 1882| revolver-látcsövet. Kinek jutna most eszébe Munkácsy, hogy az is valaki
91 II, 1882| még korántsem juthatott eszébe senkinek, hogy a kisleányka
92 II, 1882| midõn leült a vacsorához, eszébe jutván a mai prezent, az
93 II, 1882| õneki jutott legelõször eszébe Mészáros Nándor jelöltsége.~
94 II, 1882| Végre e mérges növény ötlött eszébe. A doktorok, tudósok, kiktõl
95 II, 1882| hagyom.~Aki megnézi Szegedet, eszébe jut az Aladin csodalámpája,
96 II, 1882| gyûjteni: az éppen nem jutván eszébe, hogy ezek vele együtt valóságos
97 II, 1882| Tiszának csak akkor jutott eszébe föllépni ellene, mikor már
98 II, 1882| nem jutott a kormánynak eszébe üldözni az Ubryk Borbáláról
99 II, 1882| zsebében, s mégsem jutott eszébe, hogy talán el is illenék
100 II, 1882| valami rossz vicc jut az eszébe (mert jó ugyan nem jut),
101 II, 1882| tehetett volna egyebet, eszébe jutott neki nagy hirtelen,
102 II, 1883| mindig gründol), eközben eszébe jut, hogy:~- Nini, hiszen
103 II, 1883| a saját fenyegetésétõl. Eszébe jutott, hogy még aznap nem
104 II, 1883| És hogy jutott ez önnek eszébe?~- Úgy, mint a szenvedélyes
105 II, 1883| felszólal, az embernek mindig eszébe jut valamelyik olyan asszony
106 II, 1883| De hát mi juthatott az eszébe? Meg kellene akadályozni.~-
107 II, 1883| folyosókon ezalatt valakinek eszébe jutott a kalendárium, alkalmasint
108 II, 1883| vannak már) egy-kettõnek eszébe jutott gratulációt írni
109 II, 1883| két javaslatról egyszerre eszébe jutott néhány mûvelt embernek,
110 II, 1883| véget.~Végre is nem jut eszébe több hely senkinek Magyarországon,
111 II, 1883| diskurzus, de szerencsére eszébe jutott egy jó mentség, mely
112 II, 1883| tudok vele mit csinálni. Eszébe vette, hogy azt a jó fiút
113 II, 1882| juthatna a nagy fényes uraknak eszébe az a nyomorult Andrásfalva?
114 II, 1883| használ.~- De hát mi jutott eszébe? - kérdé Degenfeld meglepve. -
115 II, 1883| nem adja oda, hanem aztán eszébe jut valami.~- Tudja mit,
116 II, 1883| uralkodás hallatára önként eszébe jut, a Jókai holnapi verse
117 II, 1883| jegyezte meg:~- Bárcsak egyszer eszébe jutna a közegészségügyi
118 II, 1883| folytassam-e tovább? Kinek jut eszébe Nagy Miklós, aki egy tevékeny
119 II, 1883| Kemény Gábornak nem jutott eszébe semmi, és délután is ezen
120 II, 1883| szóljon, de kinek jutnának eszébe a házszabályok, ha õ beszél?~
121 II, 1884| De azt senkinek sem jut eszébe megjegyezni, hogy kegyetlen
122 II, 1884| Mert hát kinek is jutna eszébe mindennek utána nézni, amit
123 II, 1884| akar. De erre mindenkinek eszébe jut annak az utasnak a kérdezõsködése,
124 II, 1884| az antiszemitáknak jutott eszébe, hanem a zsidóknak.~Van
125 II, 1883| szerinti«-re.~Valakinek eközben eszébe jut, hogy a név szerinti
126 II, 1883| miért nem jut ilyesmi az õ eszébe?~A T. HÁZBÓL [febr. 23.]~
127 II, 1883| hangosan Prileszky, mert eszébe jutott, hogy õ sokkal többet
128 II, 1883| csörömpölését, egyszerre eszébe jut, hogy õ férfi. Erõssé
129 II, 1884| Hanem annál jobban vegye eszébe a többi felszólalásokat.
130 II, 1884| csengettyût megrázni. De eszébe juttatta Tisza Kálmán, ki
131 II, 1884| et.~Eszmetársítás útján eszébe jut errõl Herman Ottónak,
132 II, 1884| önkéntelenül Bismarck jut eszébe. Annyiban ti., hogy talán
133 II, 1884| hölgyekkel.~Horváth Gyuláról eszébe jutott mindenkinek a csend-
134 II, 1884| megjegyzéseket tett, s a fúzió megint eszébe juttatta Jókait és Tisza
135 II, 1885| pepecsel egy darabig, majd eszébe jut, hogy legjobb volna,
136 II, 1885| vázolása.~A miniszternek mindez eszébe jutott a Pulszky elnöki
137 II, 1885| helyiségeiben, de sohasem jutott eszébe beszélnie. Persze, mert
138 II, 1885| beszédet már bevégzi, akkor jut eszébe, hogy még valamit kifelejtett
139 II, 1885| türelmesen, de azután mégiscsak eszébe jutott apródonkint, hogy
140 II, 1885| nekiöltözködik, de van is eszébe, hogy ott künn ácsorogjon;
141 II, 1885| Honti Ellenzék«-nek ötlött eszébe az az originális gondolat,
142 III, 1886| ami Hegedüsnek tegnap óta eszébe jutott, megszavazta a Ház
143 III, 1886| Hanem magának Szapárynak eszébe jutott valami, amivel kifogott
144 III, 1886| gonosz tréfa.~Végre valakinek eszébe jutott, hogy legjobb lesz
145 III, 1886| lássunk rajtad?~- Mindenkinek eszébe jusson rólam, hogy a választási
146 III, 1886| esze, sok jó dolog ötlött eszébe, de nem tudja jól elmondani.
147 III, 1886| ami senkinek se jusson eszébe), aztán helyrajzi fekvést
148 III, 1886| balról.~Mire az elnöknek eszébe jut, hogy ezt neki kell
149 III, 1886| D« betût. (A D betûrõl eszébe jutott az embereknek az
150 III, 1886| mindig Brennus szava jut az eszébe, ha hallja: »Vae victis!«
151 III, 1886| zsiványok vagyotok...~Hirtelen eszébe jutott, hogy az önkéntesek
152 III, 1886| különféle hazugságok jutnak eszébe a viselõnek. Egy diplomata
153 III, 1886| beszámolni.~Végre azonban mégis eszébe jutott az Úrnak kérdést
154 III, 1886| intett hogy tovább menjen. Eszébe jutott, hogy õ mégiscsak
155 III, 1886| A következõ évek egyikén eszébe jutott valakinek, és kiásta
156 III, 1886| tegezésrõl elmélkedve könnyen eszébe jut az embernek az utolsó
157 III, 1887| eddig senkinek sem jutott eszébe totalizatõrt csinálni a
158 III, 1887| professzornak. Ha valakinek nem jut eszébe, hogy valamit melyik könyvben
159 III, 1887| miért hallgatnak?~Valakinek eszébe jut Krausz Lajos.~- Hát
160 III, 1887| fog beszélni, de aközben eszébe jut maga a megtámadott,
161 III, 1887| lényegeset.~De Tiszának meg eszébe jutott valami. A végére
162 III, 1887| igazságot elviselni.~Az eszébe sem jut, hogy hátha õneki
163 III, 1887| indulatok forrtak ezalatt. Eszébe jutott a hazai szülõföld,
164 III, 1887| látszik Lázár Ádám nem akar eszébe jutni. Az is eszébe jutott,
165 III, 1887| akar eszébe jutni. Az is eszébe jutott, hogy Beksics nem
166 III, 1887| És Trefort leült. Talán eszébe jutott, hogy õneki nem szabad
167 III, 1887| hozzá azután elmosolyodva, eszébe jutván, hogy a »Budapesti
168 III, 1887| véletlenül éppen most ötlöttek eszébe.~Sõt nekem magamnak is onnan
169 III, 1887| megsajdul egy ajtónyitásra, jut eszébe, hogy mindez neki - savanyú
170 III, 1887| a derék Polónyi; nem jut eszébe az a pillanat évek elõtt,
171 III, 1887| akkor fájt neki... Nem jut-e eszébe, hogy ez most másnak fog
172 III, 1888| A jó naiv Molnárról jut eszébe az embernek, hogy ez az
173 III, 1888| bizonytalanság, míg végre eszébe jutott valakinek:~- Menjetek
174 III, 1888| Hát az ellenzéki ember eszébe nem is juthat okos dolog?
175 III, 1888| a legnagyobb nyílszúrás.~Eszébe jutott, hogy mit fog ehhez
176 III, 1888| képviselõtársamnak jutott eszébe ez az eszme legelõbb. S
177 III, 1888| mitevõ legyen. Míg végtére eszébe jutott, hogy él az õ egyik
178 III, 1888| királyt juttatták az ember eszébe, mosolya is fáradtnak látszott,
179 III, 1888| gesztusok: ha valami nem jut eszébe, a nyakát vakarja, ha jól
180 III, 1888| Tomcsányi Lászlónak se jutott eszébe haragudni: pedig azt már
181 III, 1888| folyékonyan.~Míg a hahota tartott, eszébe jutott, hogy õ most a Házban
182 III, 1888| most beszéd közben jutna eszébe, önmaga is mulatni látszott,
183 III, 1889| Megáll. Egy ötlet jutott eszébe. Hopp! Ebbõl egy fordulat
184 III, 1889| sohasem érezte, pedig neki is eszébe juthatott volna kényes pillanatokban: »
185 III, 1889| beszélt, de önkéntelenül eszébe juttatta a hallgatónak:
186 III, 1889| soha senkinek sem jutott eszébe, aki Kazy Jánossal megismerkedett,
187 III, 1889| a nevek közt, míg végre eszébe jut az egyik.~- Tisza István
188 III, 1890| mintha csak most ötlenék eszébe.~- Kit?~- Gróf Ráday Gedeont.~-
189 III, 1890| Egyszer csak, mi ötlik eszébe, odakiált a gyerekeknek:~-
190 III, 1890| mozdulatait utánozva, folyton jut eszébe valami »tudtul adandó« dolog.~
191 III, 1890| jobban bánni), kihajigálva az eszébe ötlõ szóvirágokat és a szúrós
192 III, 1890| kidomborodva, s annyira eszébe sem jutott senkinek azon
193 III, 1890| kandallók, de Bezerédjnek az is eszébe jutott.~*~A választások
194 III, 1891| miért nem jutott ez az õ eszébe?~De hát sebaj. Csatárnak
195 III, 1891| csak keveseknek jutott eszébe, hogy hiszen még vannak
196 III, 1892| históriáról aztán mindenkinek eszébe jutott valami végzetes hely
197 III, 1892| Klapka temetésére, ami csak eszébe jutott, még a hadsereg kirukkolását
198 III, 1892| mindenkinek gróf Tisza jut eszébe. Szegedet rekonstruálni
199 III, 1892| országgyûlés, ha Gajárinak eszébe nem jön, hogy hiszen az
200 III, 1892| aki ma korán kelt, mert eszébe jutott, hogy a korelnök
201 III, 1892| nem tudom, de lesz.~Majd eszébe jutott az olvasószoba: oda
202 III, 1892| Ámde most a kormánypártnak eszébe jutott, hogy kireparálja
203 III, 1892| szeretetbõl tette. Bizonyosan eszébe jutott a Ganz-gyár dísz
204 III, 1892| azt kérdezve:~- Kinek jut eszébe nagypénteken Pilátus katonáit
205 III, 1893| párthívei, akiknek most eszébe jutott, hogy õ választatta
206 III, 1893| associationem idearum - eszébe jut valakinek, hogy mindenekelõtt
207 III, 1893| Szapáry, magyar fõúr, s eszébe nem jutott, hogy ezt a mondását
208 III, 1893| szavazott, hanem amelyik az eszébe jutott, ha nem szavazott
209 III, 1893| s erre a »nem«-re rögtön eszébe jutott, hogy valamit a miniszteri
210 III, 1893| csak egy szóval se jut az eszébe, hogy kapacitáljon.~Tegnap
211 III, 1894| kutatták, senkinek sem jutott eszébe az emberi természetet tanulmányozni
212 III, 1894| bizakodhassék el nagyon; eszébe juttasd, hogy te a rokona
213 III, 1894| valamit a fülébe, ami éppen eszébe jut. Lázas akcióban látszik
214 III, 1894| ha elfelejtette volna is, eszébe juttatja, a mi klerikális
215 III, 1894| körömfeketényit se a tervekbõl. Végre eszébe jutott valakinek: hátha
216 III, 1894| csoszogással, valakinek hirtelen eszébe jut:~- Jaj, a prímásnak
217 III, 1895| néha nagy demokrata (amikor eszébe jut, hogy Kossuthné Meszlényi
218 III, 1895| nagy arisztokrata (amikor eszébe jut Fejér megyei ősi fészke),
219 III, 1895| reconnaisance vizitet, de eszébe jutván a Kossuth családba
220 III, 1895| erre aztán minden embernek eszébe jutott a felesége: Bánffynak,
221 III, 1895| gondolom, semmit. De ha mégis eszébe jutnék, küldjön inkább...
222 III, 1895| forintja megtakarítva, hirtelen eszébe jutott gyógyszerészi mestersége,
223 III, 1895| hírbe, annál is inkább, mert eszébe jutott, hogy nagyatyjok,
224 III, 1895| kultuszminiszternek jutott eszébe az a zseniális gondolat (
225 III, 1895| mondást (sok embernek sok jut eszébe), s azokból aztán válogatva,
226 III, 1895| mondani: azt a poharat, de eszébe jutott, hogy ez gorombaság
227 III, 1895| nõtt nagyobbra, hogy jól eszébe tartotta a bihari tizenegy
228 III, 1895| mondani, és nem hagyja magát eszébe ötlõ új gondolatok által
229 III, 1895| nagypolitikához, mindig eszébe juttatja az embernek azokat
230 III, 1815| kérdésében.~Hogy jutott eszébe, még akkor, mikor a nemzet
231 III, 1815| mindazt átöntötte szívébe és eszébe, ami nemes tartalom õbenne
232 III, 1815| meggyõzõdésû polgár- és elvtársak eszébe juttathattak. No lássuk
233 III, 1896| de azért senkinek se jut eszébe ezt az összes verébnemzetségen
234 III, 1896| Valóságos diák.~És ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy Tisza
235 III, 1896| Csakhogy mindez nem elég, - eszébe juthatna valakinek így szólani:
236 III, 1896| fegyvercsörömpölés hallik: az embernek eszébe jut a híres Ponistowski...~
237 III, 1896| mellényrõl jutott a vajdának eszébe.~- Te, Feri! Van nekem három
238 III, 1896| fantáziája szárnyalását. Végre eszébe jutott, hogy papírjai között
239 III, 1896| magyarázat?~Az embernek eszébe jutnak a velencei dózse
|