Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| sírnál szûnik meg, s mely örök idõkre fennhagyja azon csodálatra
2 I, 1873| honboldogítással, sem az örök béke eszméjével, beleponálja
3 I, 1873| dombosabb helyen alussza örök álmait a zöldellõ fû alatt.
4 I, 1873| alatt Mária Terézia alussza örök álmát.~Mellette egyszerű
5 I, 1874| méltóságosan hömpölyög, mint az »örök óra«, melynek csak »inasa
6 I, 1874| fordítja is. Szinte látszik örök mosolygó ajkairól, hogy
7 I, 1874| unoka. Távol alusszák innen örök álmukat, de azt meg kell
8 I, 1874| vagyontól nem tagadhatjuk meg az örök tartamot, sőt valamint anélkül
9 I, 1874| helyeselhetőnek az írói tulajdon örök tartamát. Miután 1) - úgymond -
10 I, 1874| törvény az írói tulajdon örök érvényét, akkor minden év,
11 I, 1874| elismerte az írói tulajdon örök érvényét, és egyedüli állam,
12 I, 1874| Angliában Anna királynő előtt örök jog volt az írói tulajdon,
13 I, 1875| a halottakat szállítják örök nyugalomra, egy végtelen
14 I, 1875| egyszerûen, egy-egy megkövült örök emlékezet; magas alapzaton
15 I, 1877| maradt.~Az események - az örök idõ, e nagy favágó, széthullasztott
16 I, 1877| nap nagy vidéket:~Pihen, örök mély álmot alva,~A legédesb
17 I, 1877| ellene. Mintha a természet örök változhatatlan rendje volna
18 I, 1877| plánum ide, plánum oda, örök igazság marad, hogy könnyebb
19 I, 1877| a hazátlanokat, kik az örök küzdelem képviselõi a világban.~
20 I, 1877| azon perpetuum mobile, mely örök mozgásával képviseli - a
21 I, 1877| homályos problémája ez! Örök titok - mit a bölcs lángesze
22 I, 1877| ha megütik. A bosszúállás örök, mint az isten, hatalmas,
23 I, 1877| természet joga szent és örök, mert a természet útja nyílt
24 I, 1877| ablakába dobott a tömeg, örök emlékül teszi el.~El is
25 I, 1878| talán a mélyébe temetett örök titkokról?~Miként állt valaha
26 I, 1878| király meghal ez mindig az örök igazság elégtétele, mely
27 I, 1878| névrokona Pauliny Tóth Vilmos örök idõkre kibékült a magyarokkal.~
28 I, 1878| odaállítása a Kecskeméthy Aurél örök időkre elpihent tolla mellé.
29 I, 1878| nem lesz fogékonytalan, örök életet biztosít magának,
30 I, 1878| eddig hiába kerestek: az örök mozdony a nyelvükben.~A
31 I, 1878| eseményt ékes versekben, örök emlékezet okáért.~De ha
32 I, 1878| mint maga a gondviselés, örök és változhatlan, s ha cikkünk
33 I, 1878| is.~ Fényeskedjék neki az örök világosság!~A másik a pribeli
34 I, 1878| kalandos földöntúli álmok örök vánkosán pihenve... édesen.~
35 I, 1878| a perpetuum mobile, - az örök modony.~- De hát csak alszanak
36 I, 1878| hófehéren~Szállanak az örök éjű~Síri mélységek felé;~
37 I, 1878| századokban, jut-e majd nektek örök pihenésül egy ilyen vetett
38 I, 1878| szemébe fúj Tisza, füst, örök fogalma a semminek, füst,
39 I, 1878| kihûlni, hanem mint egy örök tûzgolyó, világítani fog
40 I, 1879| mégis van valami állandó és örök e gyarló földi pályán, az
41 I, 1879| alakjában.~S emléke ezért is örök lesz.~*~Zsedényi Ede szül.
42 I, 1879| Hanem hát a természetnek örök logikája van, a fán még
43 I, 1879| mulandó emlékeket túléli azon örök hálaérzet, mely Szeged népében
44 I, 1879| Szeged városáért, polgárait örök hálára kötelezi. Ma a hálaérzetnek
45 I, 1879| szövetségesünktõl.~Békét akarunk kötni, örök békét a Tiszával és gróf
46 I, 1879| szakállal. Prototípje az örök ifjúságnak. Csak valamivel
47 I, 1879| bizonyítgatunk mi itt be örök igazságokat, melyek bizonyára
48 I, 1879| igazságokat, melyek bizonyára örök igazságok maradnak akkor
49 I, 1879| tán megszavazta volna az örök búcsúcsókot is.~Aztán lehet
50 I, 1879| csupán egy megfejthetetlen örök titok létezik, hogy hol
51 I, 1879| társalgást az asztal fölött örök vidámságú mosolyával, eredetiséggel
52 I, 1879| tettek, egész Magyarország örök hálára van kötelezve a nagy
53 I, 1879| hû a sírig. Az õ szerelme örök - egész a kiábrándulásig.
54 I, 1879| elpusztult város! Ez egy örök paradicsom.~Mikor pusztaság
55 I, 1879| ismerõsei közt, ahol az örök derû képviselõje. Jókedvû
56 I, 1879| eszünkbe: a fájdalom s remény örök forrása lett az. Beleszövõdik
57 I, 1879| világít le egészen hozzájuk. Örök szender ringatja õket szelíden,
58 I, 1879| vigasztalódjunk meg azon örök igazságban, hogy minden
59 I, 1879| nagyon ráillik Tiszára az az örök, bár kopott, igazság, hogy
60 I, 1879| mind a két számból, hogy örök emlékül eltehessem.~Kajáry
61 I, 1879| szájából a szivart.~Az utcán örök mosolyt hord ajka, s vidám
62 I, 1879| semmi sem történik vele. Az örök siralom megtestesülése.~
63 I, 1880| kormánybiztos nem volnék, az „örök zsidó” szerettem volna lenni.«~
64 I, 1880| Csakis ott maradhat az meg örök titoknak - hogy külön voksolt!~
65 I, 1880| tervez a jövõbe, mintha örök idõkre volna kimérve az
66 I, 1880| kéziratokat szoktuk dobni, az örök halál torkába, melyeket
67 I, 1880| jövõben is, mert alapjuk az örök igazság, s az örök igazság,
68 I, 1880| alapjuk az örök igazság, s az örök igazság, bármennyire szeretnék
69 I, 1880| nem igen haladnak: õk az örök változatlanság jelképei,
70 I, 1880| emlékezvén meg a csapásról, örök egyhangúsággal hozta napról-napra
71 I, 1880| Magyarországra, s így egy örök circulus vitiosusban millió
72 I, 1880| magunkat, de nem a kétszerkettõ örök igazságait, melyek egész
73 I, 1880| embereken. Beszéljünk az »örök szereplõk«-rõl, Blahánéról,
74 I, 1880| a könny e helyen, hol az örök mosoly lakik!~Miért rajzolom
75 I, 1880| rögök csókja, egyesülése, az örök tészta, mely sem nem fogy,
76 I, 1880| az csak pihenni ment oda, örök nyugalom csöndes helyére.
77 I, 1880| költözködünk sehova tovább-ott örök szállása van mindenkinek.~
78 I, 1880| Fölgyúlnak a mécsek az örök éjszakában.~Koszorúk lepik
79 I, 1880| asztal öt forintért megvette örök tulajdoni joggal - de bizony
80 I, 1880| becsületes állat onnan, de nem örök nyugalom okáért, hanem hogy
81 I, 1880| minél jobban megerõsödik az örök dacában közgazdaságilag
82 I, 1880| keverjünk némi miszticizmust az örök természet bölcs mûködésébe,
83 I, 1880| csinálva, hogy nem csoda, ha örök veszõdés mellette az élet.~
84 I, 1880| hû a sírig. Az õ szerelme örök - egész a kiábrándulásig.
85 I, 1880| Csakis ott maradhat meg az örök titoknak, hogy külön voksolt!~
86 I, 1880| kérdés, mondom, hogy az örök vacillálás közt tehetetlenségbe
87 I, 1880| halhatatlan ember, lesz legalább örök mameluk.~Nem rosszaság-,
88 I, 1880| csillapításban« excellál.~*~Ha az »örök béke«-féle fogalom nem volna
89 II, 1891| a remény hadd legyen örök.~A szerelem útja nem végzõdhetik
90 II, 1896| benyújtani, mely õszerinte örök idõkre biztosítani fogja
91 II, 1908| még egyebütt, dacára, hogy örök igaz marad azon közmondás: »
92 II, 1881| Lendvay ebben talán egy örök kivétel lesz a színészek
93 II, 1881| országházi kapus nem. Õ örök, - s míg a ház ábrázata
94 II, 1881| ott teremnek csak az igazi örök kerületek. Mert akit a székelyek
95 II, 1881| elfeledtük, de a hadügyminiszter örök emlékezetû s most bekövetelte
96 II, 1882| A mûvészet annyi, mint örök fiatalság.~- Köszönöm alásan.
97 II, 1882| a mozgalmakban, s nevét örök idõkig emlékezetessé tette
98 II, 1882| jelképezi hát leghívebben az »örök dicsõség«-et.~Így megy ez
99 II, 1882| Elunta magát s megköti az örök békét az istennel. Már erõsen
100 II, 1882| szép, olyan fönséges, mert örök, de a ruha merõ rongyokban
101 II, 1882| borostyánerdõkön át vezet a múzsa örök fiatalon, s ott mindég tavasz
102 II, 1882| S ott hagyta a faképnél örök cáfolatául a másik közmondásnak,
103 II, 1882| nem esõ, megmásíthatlan örök törvények szerint.~És most
104 II, 1882| biztosítottak a nemzetnél örök hálát emléköknek, mert osztrák
105 II, 1882| voltam, hogy a világ vége, az örök káosz, s az emberiség végképpeni
106 II, 1882| változók, de az államtitkár örök.~De még sincs kizárva, hogy
107 II, 1882| áprilisi konvenció egyenesen és örök idõkre a szultánnak tartotta
108 II, 1882| szemem is kifutott volna.~AZ ÖRÖK MŰKEDVELŐ~Erdélyi Marietta
109 II, 1882| aki pipázni szokott, az örök idõkre biztosítva van az
110 II, 1882| testük a gyehennára jut, az örök megsemmisülésbe, lelkük
111 II, 1882| természeténél fogva.~Sztupa Gyurinak örök árnyék lesz az életén, ha
112 II, 1882| tót, egy földijük alussza örök álmát; sõt le is rajzoltuk
113 II, 1882| kristálytiszta jelleme örök példának.~Mint ember sokban
114 II, 1882| volna azt felcserélni az örök nyugalommal!~A delegációknak
115 II, 1882| át kell adni ama földeket örök és osztatlan tulajdonába
116 II, 1883| Tisza Lajos látható ott örök fiatalságában: fekete bársonykabátban
117 II, 1883| hozza ezt magával az igazság örök törvénye, nem lehet az másként.
118 II, 1883| nevû szolgájának képezi örök tulajdonát.~Ezalatt szerencsésen
119 II, 1883| vizsla szemekkel kutatva az örök érintetlenségre kárhoztatott
120 II, 1883| annál jobban közeledik az örök... vagyis jobban mondva
121 II, 1883| bent Madarász Rakovszky, az örök Lázár Ádám, a tót szerecsen,
122 II, 1883| üléshez ez adoma után, melyért örök kár, hogy nem késõbb történt,
123 II, 1883| hóhérnak semmi köze ide, itt az örök béke van és az ildom.~»Az
124 II, 1883| T. HÁZBÓL [ápr. 14.]~Az »örök javaslat« ma megint lassan
125 II, 1883| Bedekovichon látszik az örök egykedvûség. Neki már csak
126 II, 1883| hanem hát ez végre is egy örök vita, melyben nem lehet
127 II, 1883| csend támad háta mögött az örök természetben.~Nem támad
128 II, 1883| ennek a nagy Embernek az örök jókedve.~- Ha olyannak teremtette
129 II, 1883| mentegetõzni, örökké mentegetõzni s örök csalódásban hagyni mind
130 II, 1883| teremtett magának, melynek az az örök refrénje:~- Bary útban van!~
131 II, 1883| fanyar mosoly, szavaiban az örök humor.~Bizonyos intelligenciát
132 II, 1883| közönség éljenezni kezdett. Örök rébusz marad, hogy kit éljenzett,
133 II, 1882| Meglássátok...~S ez az örök ábrándozás, epedés õket
134 II, 1883| nap az övék, akiknek az örök nap süt.~Ilyenkor az eleven
135 II, 1883| gondoljon Tisza Kálmánra és az örök üdvösségre.~Hiszen szép
136 II, 1883| ismét füstté lesznek.~Az örök füst itten a szignum!~A
137 II, 1883| csillogó szemekkel, maga az örök nyugtalanság.~Az ember messzirõl
138 II, 1883| folyosón, melynek balrészén az örök vidor Szalay Imre adja a
139 II, 1884| szent rege mindég marad, s örök kísérõje lesz az emberiségnek.~
140 II, 1883| Hogy hány szavazattal, az örök titok marad, mert a méltsás
141 II, 1883| gruppírozni a semmittevést, mintha örök lázas tevékenységben volna;
142 II, 1883| védõ paragrafus bennmaradt örök idõkre a törvénykönyvben.
143 II, 1884| föltételesen rendelkezik, amit az örökhagyók határozott kikötéssel
144 II, 1884| nyugalomban. Majdnem olyan örök nyugalom ez már, mint a
145 II, 1884| tanulhassanak a tudomány örök forrásaiból.~A búskomorság
146 II, 1884| tetszészaj a forrás, az örök forrás, ahonnan a szónokok
147 II, 1884| s most a sírban piheni örök álmait, akinek az élete
148 II, 1884| hányt-vetõdött hazafit az örök pihenés útjára kísérte.
149 II, 1884| borongott, halálában az örök világosság fényeskedjék
150 II, 1885| szelídség hirdetõi: hozzák az »örök béke« olajágát. A múlt ország
151 II, 1885| ahhoz, hogy az egész akta örök nyugalomra tétessék.~Tehát
152 II, 1885| vezekli ezzel a türelmes örök hallgatással. Oly figyelemmel
153 II, 1885| a megsózott békacombok, örök mozgásban látszanak lenni.~
154 II, 1885| mikor megint elõbukkan az örök újdonság, roppant elcsodálkozik
155 II, 1885| lévén a Házban) áttérek az örök témára: a mamelukokra.~A
156 II, 1885| elhagyatott helyére, hogy ott örök csendben pihenjen, emberi
157 II, 1885| egyszer-másszor ne menne témáért az örök könyvhöz, a bibliához) a
158 II, 1885| halasztja a tárgyalást. Olay, az örök interpelláló felállott,
159 II, 1885| vakarja meg õszülõ fejét, örök felhõ borong a homlokán,
160 II, 1885| szcénákért bõven kárpótol az örök tavasz, mely a hölgyek karzatán
161 II, 1885| sokáig hallgatnak, Tisza, az örök birkózó, szinte feledtetni
162 II, 1885| eltalálni, melynek minden része örök mozgásban van. Ami e percben
163 II, 1885| arcát az élvezet derûje. Örök rejtély lesz õ emiatt az
164 II, 1885| a megsózott békacombok, örök mozgásban látszanak lenni.~
165 II, 1885| van, hát beteszi ebbe az örök formába.~A beszédek kilenc
166 III, 1886| gödörben fogja nyugodni örök álmát.~A legszebb beszédet
167 III, 1886| herceg Odescalchy Gyula, örök derült, kedves mosolyával
168 III, 1886| amerre a szél viszi. Ez az õ örök végzete.~A gondviselés bármilyen
169 III, 1886| szalmaözvegy. Az adomák örök forrása nem bugyog. Hanem
170 III, 1886| idõközökben kiállani látják...~Az örök fekély ki-kiújul. Interpellált
171 III, 1887| mint bizonyos. A bulletinek örök stílusa.~Bezzeg megindultak
172 III, 1887| nem pihenve sehol, mint az örök zsidó.~Természetesen antiszemita
173 III, 1887| kiabálták a nevét, de az örök derültség fölkent papja
174 III, 1887| népfölkelõk hadi élete. Örök derültség kútforrása.~Krausz
175 III, 1887| lesz találva nemcsak az örök mozdony, hanem az örök népszerûség
176 III, 1887| az örök mozdony, hanem az örök népszerûség is - a jelöltek
177 III, 1887| Bach-korszakbeli cenzorok nehéz örök álmukat pihenik már, az
178 III, 1887| hord, ne legyen. Hisz az örök anya, a haza néma, nem kiálthat:
179 III, 1887| a természetben semmi sem örök, minden megszûnik, végre
180 III, 1888| finom, szellemes ajkain örök mosolygás táncol, szemeiben
181 III, 1888| javarészben ezért maradt meddõ.~Az örök tépelõdés borongott érdekes,
182 III, 1888| hogy egy-egy beszéd ennyire örök lehet, mégpedig az esztétika
183 III, 1888| nélkül is, hogy »ami igaz, az örök«.~Amennyiben mégis elütõ
184 III, 1888| egy olyan ügytõl, amelyet »örök«-nek hittünk. De hiába,
185 III, 1888| elhelyeztetni a szennaiak kérvényét örök emlékül. (Hiszen már jobban
186 III, 1888| szennai« az irattárba került örök nyugalomra.~Az óra már egy
187 III, 1888| Viktoroknak, Turgenyeveknek örök álomra hajtaniok a fejüket (
188 III, 1888| minden vitának ez a vége; az örök refrén: »a többség felállt«.~
189 III, 1888| HÁZBÓL [jan. 18.]~I. Az örök derű~[jan. 18.]~Mély síri
190 III, 1888| Andrássy Gyula vagy nem?~II. Az örök homály~Erre az interpellációra
191 III, 1888| lehetett megtudni. Úgy hittük, örök homály marad már. A földteke
192 III, 1889| ettõl elállott. Minek tegye örök irigyévé Károlyi Gábort?
193 III, 1889| eresszék ki a másik fülükön az örök homályba.~De ezer szerencse,
194 III, 1890| tehát a »majd«-ok közé, az örök várakozás tornácába. »Majd,
195 III, 1890| õket ártalmatlanokká tegye örök idõkre nézve, jobban, mint
196 III, 1890| csász. kir. levéltárban, örök tanúságául annak, hogy miképp
197 III, 1890| kopik az egész világ, pedig örök.~És látod, még e kopások
198 III, 1890| Angliában. Könnyebb pedig az örök mozdonyt föltalálni és megindítani,
199 III, 1890| illet, soha meg nem hallják. Örök titok a sztenográfusok elõtt
200 III, 1890| ezen a réven csinálni az örök békét.)~Fejérváry után Herman
201 III, 1891| csak a két darab maradt örök. Az esztendõk során nagy
202 III, 1891| zágrábi érsek házi orvosa« örök tanúságára az utókornak,
203 III, 1891| javaslatban az új közösügyet, az örök titok marad, talán Linder
204 III, 1892| szét a nagy város fölött; örök sötétség ereszkedett le
205 III, 1892| szokott kisülni sohasem. Ez is örök titok marad. Épp olyan homályos,
206 III, 1892| és a mai rend barátainak örök fegyvereivé válnak.~Mégis
207 III, 1892| nem lehet.~Csakis azon örök elméletnél fogva, hogy minden
208 III, 1892| beszédjében. A mûbor az örök seb. Kipusztultak már mellõle
209 III, 1893| most, mikor úgy lehet, az örök pihenésre vagyok már kiküldve?~
210 III, 1893| érkeznek a partnerek, az örök csata vívói. Tegnap fáradtan
211 III, 1893| van.~A JÖVŐ ORSZÁGGYŰLÉS~Örök ambíciója volt a megboldogult
212 III, 1893| amelyik nem beszél és nem ír, örök vándorlásban van, ki a folyosóra,
213 III, 1893| derék ember; s olyan régi és örök típus a magyar alkotmányban,
214 III, 1893| most a feje ideákkal!) Az »örök hallgatók«, és ez egy egész
215 III, 1894| mosolyogva a diplomaták, örök bizonysága lesz annak, hogy
216 III, 1894| válik az újságírói karnak (s örök kár, hogy ezeket maga az
217 III, 1895| tósztot, melynek elhallgatása örök kár lett volna.~- Te most
218 III, 1895| márványba kellene vésni örök idõkre e szék fölé. Elsõ
219 III, 1895| volna, elismerem. De ahol örök mozgás van, ott nem lehet
220 III, 1895| mozgás van, ott nem lehet örök rend. A politikai élet egy
221 III, 1895| optimista egy pesszimistát. Az örök mosolyú ember egy keserû
222 III, 1815| vonásokon, de ott van az örök felhõ is...~Közeledünk végre
223 III, 1815| Mert mindig így volt. Ez az örök emberi. Sõt az embereknél
224 III, 1896| egy részét alkalmasint örök idõkre) búcsúzóul még jól
225 III, 1896| megvannak, olyan biztosak‑e örök idõkre, hogy elhajíthatja
226 III, 1896| formálódott a természet örök törvényénél fogva, hogy
227 III, 1896| felhasználja.~De hát ezek mind nem örök dolgok, se a jó szituáció,
228 III, 1896| csinálva, de még abban se örök semmi, még a Kharon hivatala
229 III, 1896| kormányköltségen küldeni), örök idõkre megutálnák az obstrukciót.~
230 III, 1896| pénzügyminisztert. Ámbátor örök rejtély marad nekik is,
|