Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| penicilusokkal rohannak rám. Mindenik azt követeli,
2 I, 1874| rostélyos ominózus étel lett rám nézve: megcsömöröltem tõle,
3 I, 1875| az adót.~- Csak bízza azt rám nagyságod - felelt a furfangos
4 I, 1877| tudományba: csövestõl hullott rám az isten áldása egész héten
5 I, 1877| jöhetnek idők, amikor emiatt rám förmedhetne az irodalomtörténet,
6 I, 1877| Tudjátok, miért haragszik rám a háládatlan! Mert olyan
7 I, 1877| kis eb -; adót vetettek rám ebben az országban, aztán
8 I, 1877| otthon a választókerületemben rám nem ösmernek emiatt s annyira
9 I, 1878| ember, meg egy asszony) vár rám az elõszobában, bejöhetnek-e?~
10 I, 1878| csak nehány szót.~Aki eddig rám nem unt még, az már elkísér
11 I, 1878| fölvillanyozva kiáltott rám, amint a parasztházak ajtóin
12 I, 1878| homlokzathoz. Jöjjön és bízza rám magát ön, meg fogja látni,
13 I, 1878| ezen mûvében legtöbbször rám hivatkozik mint forrásra,
14 I, 1878| szemeit csudálkozva meresztve rám.~- Hja, maga nem lakott
15 I, 1878| kötözzetek meg, vigyázzatok rám, mert attól félek, hogy
16 I, 1878| urad’, abban tenyészel: rám pedig a szabad nap süt.
17 I, 1879| barátságos képpel néznek rám szegények, mintha õk tartoznának
18 I, 1879| összekerülünk Szegeden. Fölkeresett, rám akadt ez a régi jó barátom,
19 I, 1879| barátom csak lassan ismert rám, szinte megcsodálta, én
20 I, 1879| kosztümben menjek, hogy rám ne ismerjenek, mikor Dessewffy
21 I, 1879| Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte sajnálkozva õrá.~
22 I, 1879| sarokszobájában virradt rám a péntek. Valaha a jó Letorieres
23 I, 1879| zsebemben. Lukács sokszor nézett rám mereven, fürkészõleg, mintha
24 I, 1879| Dáni azt a benyomást teszi rám, amit Teleki Mihály, Erdély
25 I, 1879| sértõ szójátékkal célozgat rám:~»A vígjáték írója nem fizette
26 I, 1879| Alkalmasint azért apprehendál rám nagyságod, mert még eddig
27 I, 1879| nem tettem. Megharagudott rám. Mi ad nekem jogot az õ
28 I, 1879| kincsekkel mit csinálni. Bízd rám e város sorsát és a tömérdek
29 I, 1879| mézeshetek epochája virradt rám, hanem körülbelül úgy a
30 I, 1879| furcsa szemekkel bámult rám, én pedig szégyellve sütöttem
31 I, 1879| játszom, mindig számíthat rám. Az útiköltség megtérítése
32 I, 1880| szoknyám,~Holnap is azt veszem rám,~Mert tudom, hogy illik
33 I, 1880| Mert tudom, hogy illik rám!~Valami keserves, istenmegátkozta
34 I, 1880| Clark -, nagy tisztelet rám nézve, hogy ön leültet engem...~-
35 I, 1880| szoknyám!~Holnap is azt veszem rám,~Mert tudom, hogy illik
36 I, 1880| Mert tudom, hogy illik rám!~Mégegyszer visszanézel
37 I, 1880| aki nem bûnös, az vesse rám az elsõ követ«, s meg kell
38 I, 1880| kijelentése.~- De ha nem haragszik rám - fûzi odább a szemrehányó
39 I, 1880| háládatos szemeket vetegetett rám, mert az õ fõzte volt valamennyi,
40 I, 1880| fáradok~S bármit szóljon rám az ármány,~E szent célnál
41 I, 1880| ilyen verset hevenyészett rám, a zágrábi koncertbõl kapcsolatosan:~
42 I, 1880| t, hogy immár hideg lesz rám nézve a »Szikszay« meg a »
43 I, 1880| szürke szemeket vetett rám, mint egy Otello.~»Bizony
44 I, 1880| valami veszedelmet hozhat rám.~- De pénteken péntek van -
45 I, 1880| egyszerre megszûnt a nevetés, s rám a tárcámban keresgélõre
46 II, 1883| szellemes tekintettel függeszté rám szemeit.~- Uram, nem állhattam
47 II, 1911| Mennyi bûbájos dolog vár ott rám... a kuruttyoló békák az
48 II, 1911| látnivalót, mint amennyi rám vár.~A fekete gouvernant,
49 II, 1916| ásítozó fodrászlegény nézett rám megüvegesedett szemekkel.~-
50 II, 1920| elkezd mosolyogni, nevet rám, mintha ismerõse volnék,
51 II, 1881| truccára, mely nem akart rám gondot viselni.«~S úgy tett,
52 II, 1881| vagyok. No, mit meredsz rám?~Én vagyok a nászod: Están.«~
53 II, 1882| Most talán szüksége van rám? Hálátlan a világ, kedves
54 II, 1882| öltözött nõk mosolyognak rám, mintha már régen ösmernének,
55 II, 1882| egyetlen szem benne, azalatt rám bámult, amíg csak rá nem
56 II, 1882| amint a kályha lyukain át rám világítottak a tûzszemek.
57 II, 1882| szemeivel szelíden tekintve rám.~- Amit tudunk, mindent
58 II, 1882| Blaháné komolyan nézett rám és kétkedõleg rázta fejét.~-
59 II, 1882| majd meglátja, nem ismernek rám...~S megláttuk Jucikát,
60 II, 1882| megkövetem alásan.~- Hogy ösmert rám?~- Hát csak úgy, kérem alásan,
61 II, 1882| Ezt fogom megtartani.~És rám mutatott.~A gazdám erre
62 II, 1882| valami szerencsétlenséget hoz rám.~II. Hadi készületek~A revolverek
63 II, 1882| ki odáig, de Béni mégis rám disputálta. A szivar kitûnõ
64 II, 1882| mindenki gúnymosollyal néz rám. Azt hiszi, hogy már én
65 II, 1882| suttognak az emberek, ha rám néznek.~Talán tudtomom kívül
66 II, 1882| 1875-ben volt. Örömmel nyit rám egy napon Ürményi, az egész
67 II, 1883| megõrzésérõl van szó.~- Azt hagyd rám - mondja büszkén Szalay
68 II, 1883| tekintetbe, hanem csak öntsön rám egy pohár friss vizet, úgyis
69 II, 1883| olyan delejes ereje van rám a csengettyûnek.~Öltözõdés
70 II, 1883| Mivelhogy éppen azért szavaztak rám, mert pereat mundus... nekik
71 II, 1883| hangja azt a benyomást tette rám, hogy valami baja akadt
72 II, 1883| vádaskodásban, holnap majd meglehet, rám fogja, hogy én meg ezt a
73 II, 1883| érzem úgy: bántólag hat rám a nagy megritkulás. A megszokott
74 II, 1883| megszólalt, merev szemeket vetvén rám:~- Hej, nagy úr volt ám
75 II, 1883| kígyót-békát kiáltottak rám, üzeneteket küldtek nyakamra,
76 II, 1883| könyv« kötelességeket szab rám.~S elindítá eszméi jachtját
77 II, 1883| nem tudom én miért, nagyon rám vicsorította a fogait...
78 II, 1883| hidegen, ellenszenvesen néznek rám. Meg voltam törve, de dacból
79 II, 1883| haragosan, hidegen nézni rám. Az én fáim! Vagy már talán
80 II, 1883| emberek:~- Miért? - támadt rám Y úr, ki éppen oly nyers
81 II, 1883| nemzet, hadd lássam? - riadt rám Eötvös bosszankodva. - A
82 II, 1883| hálálkodni. Szemrehányólag néztek rám.~- Nem tételeztük volna
83 II, 1883| foglalkozására búzakereskedõ, rám adta esõs idõben a télikabátját,
84 II, 1883| ilyen.~- Hó, hahó - kiált rám, a télikabátom gallérját
85 II, 1883| Mikor roppant mogorván rám kacsint az egyik szemével,
86 II, 1883| valamelyik redaktor sózta rám, s úgy rajtam száradt azután.~
87 II, 1883| hátulról õexcellenciáját, mikor rám támadt?~- Nincs lelked,
88 II, 1883| tudnék festeni. Ha Kálmán rám parancsolná!~A képes emberek
89 II, 1883| mindentõl. Úgy nézzetek rám, gyerekek, hogyha semmim
90 II, 1884| vele.~Csodálkozva emelte rám a szemeit.~- Nem tréfálok.
91 II, 1884| esténkint hozza a postás, rám mosolyog, mint várva várt
92 II, 1884| Beksicstõl.~Harmadnap már megint rám se nézett az öreg, negyednap
93 II, 1883| dicsekedik:~- Ha Urunk akkor rám hallgat, ma vígan fütyölhetne.
94 II, 1883| okoskodtok vele annyit. Bízzátok rám. A közös kvóta csak nagyobb
95 II, 1884| keresztül, amennyire édesanyám rám eresztené: menten meggyógyulnék.~
96 II, 1884| Pista... Hollá, öreg! Hát rám ösmersz-e még?~Csizik uram
97 II, 1884| között, mikor szembe jön rám valahonnan Beöthy Algernon.~-
98 II, 1884| házak vidáman tekintgettek rám, réztornyocskáik kacéran
99 II, 1884| csodálkozol? Talán te is rám akarod fogni, hogy bent
100 II, 1884| sem semmi? Hát már nincs rám szükségük, vagy mi?«~Kínos
101 II, 1884| hogy a kormánynak nincs rám többé szüksége...«~Majd
102 II, 1884| cvikkerjét és figyelmesen rám nézett. Olyan a tekintete,
103 II, 1884| nini, ott is minden ember rám bámul. S mintha suttognának,
104 II, 1884| S mintha suttognának, ha rám néznek.~Talán tudtomon kívül
105 II, 1884| kiigazodni.~A korridoron rám jön Barla József:~- Hát
106 II, 1884| amicos«. Látod, kedves öcsém, rám nagyon ködös idõ jár: magam
107 II, 1885| Azt a benyomást tették rám - feleltem -, hogy nem akarok
108 II, 1885| görbe szemet sem vetett rám egyik sem. Bizony megérdemlik,
109 II, 1885| 2. Nem való az, hogy a rám vonatkozó passzus felolvasásakor
110 II, 1885| tisztelt olvasó, ne tessék rám haragudni, hogy egy poétáról
111 II, 1885| hogy a szerencse bolondjába rám pislanthatna. Ámbár kicsiny
112 II, 1885| Másutt azzal tukmáltak rám kettõt, hogy egy gyermekleányka
113 II, 1885| milyen szemmel néznek majd rám.~Bizony nem sok híja, hogy
114 II, 1885| béke van, és semmi szükség rám. Hagyjatok engem nyugodtan
115 II, 1885| ügyek« kedvelõi (vessen rám követ, aki nem vétkes) feszült
116 II, 1885| Megálltam egy fánál, hát jön rám szembe egy nagy tigris,
117 II, 1885| nagyrész idegenül bámult rám. Ezek most mind azt hiszik,
118 II, 1885| percig, de õ már nem ismert rám. Nagyon megöregedhettem
119 II, 1885| a nagy embereink?~Péchy rám nézett a szelíd kék szemeivel,
120 II, 1885| eszembe jut, valahányszor rám veti vasvillás szemeit Csanády
121 III, 1886| katolikusokat haragítja rám - azt már nem érdemeltem
122 III, 1886| szigorúan. - Megtiltom!~Anyám rám nézett az õ fenséges nyugodt
123 III, 1886| tarisznyám,~Nagyapámról maradt rám,~Ütött-kopott mihaszna,~
124 III, 1886| botocskám,~Éd’s apámról maradt rám.~Öreg, ócska, mogorva,~Kutyafejű
125 III, 1886| meg?~- Vedd meg a könyvet!~Rám bámult a szelíd szürke szemeivel,
126 III, 1886| meglátom, ki meri ujját rám tenni?«~Egy harsogó »éljen«
127 III, 1886| kaptam. És most mindjárt rám süti, hogy engem is megfizetnek.~
128 III, 1886| hódolattal teszem le kezeibe a rám ruházott tisztet.~A király
129 III, 1886| teljesen megvan gyõzve, rám bámult a szitakötõéhez hasonló
130 III, 1886| Ennek a diskurzusnak volt rám annyi hatása, hogy mikor
131 III, 1886| kancellár lábainál s rögtön rám rohant, mihelyt ura testéhez
132 III, 1886| csak a nagy nevet hagyták rám, melyet büszkeséggel és
133 III, 1886| ilyen elõkelõ levelet és rám nyomta gyöngéden a hontszántói
134 III, 1886| elvittek, kibontottak és rám ütöttek egy bélyeget.~Meghökkenve
135 III, 1886| pedig az a másik, melyrõl rám fogják, hogy országos költségen
136 III, 1886| tûnjék.~Hiábavaló volt; rám ösmertek. Egy kovácsmester
137 III, 1887| mondaná: »Úgy kell, úgy kell. Rám kellett volna bízni az egészet.«~
138 III, 1887| elé s így szólt: »lehelj rám«.~Megszagolta a lélegzetét,
139 III, 1887| királlyal, majd azért förmednek rám, hogy minek jöttem tarokkal,
140 III, 1887| szoborállapotot. Ez nem bíztató rám, kezdõre nézve.~Széchenyi:
141 III, 1887| góbé, messzirõl kiáltja rám az utcán:~- Hová mégy, te
142 III, 1887| Hanem, hogy ti méritek rám, kedves barátim, a legérzékenyebb
143 III, 1887| voltam és ezért megharagudtak rám a jobboldaliak, ma finom
144 III, 1887| voltam és ezért megharagudtak rám a saját pártfeleim, anélkül,
145 III, 1887| lelkiismeretesen végzem a rám mért feladatot, kérlelhetetlen
146 III, 1888| csak pincében lakom. De rám talál. A harmadik kenyérkeresõ
147 III, 1888| mindig legutoljára került rám a sor. Magában a pártban
148 III, 1888| is sanda szemekkel néztek rám az ismeretlen pártfeleim,
149 III, 1888| róla.~Irigykedve néztek rám.~- Boldog ember, te még
150 III, 1888| helyeslés jobbról«), gondoljatok rám és higyjétek akkor, hogy
151 III, 1889| Mihelyt belepillantottam, rám mosolygott, rövid mondataival,
152 III, 1889| Hanem ide hallgassatok rám. S ezzel olyan orkánszerû »
153 III, 1889| tizenhárom vértanúval álmodnám... rám mutatnának: áruló, áruló...~-
154 III, 1890| bátyámuram! Köszönöm, hogy önök rám gondoltak sok bajaik közt,
155 III, 1890| Az a reménye van, hogy rám jobban hallgatnak a kölcsönadók.)~
156 III, 1890| mennykõcsapás volt tehát rám nézve, midõn észrevettem,
157 III, 1890| szemével hamisan hunyorított rám.~- Értem... értem.~- Áruljon
158 III, 1890| skrupulusaival. Ne tehénkedjék rám. Sõt legjobb lesz, ha minél
159 III, 1890| mondani -, csak hagyjátok rám.«~Lehet, hogy így lesz jó,
160 III, 1890| a fiúcska, zavartan néz rám, hol az anyjára, kis szíve
161 III, 1890| Még megapprehendálnának rám a püspökök.~Péchy tehát
162 III, 1891| én önnek! - ajánlkoztam.~Rám nézett csodálkozva: hogy
163 III, 1891| lesújtó tekintetet vetett rám.~- De igenis, engem már
164 III, 1891| a magáénak). Ivánka Imre rám förmedt:~- Hát a többi öt
165 III, 1891| nagy veszedelem vár itt rám.~Otthon a szerkesztõségben
166 III, 1891| nyomoztassa, nagy malõr volna rám, ha megtalálnák.~Jobb annak
167 III, 1891| csúfosan. Gyönyörû dolog fog rám kisülni a halálom után.~
168 III, 1892| minthogy ilyen szerencsésen rám akadtál, hát halljuk, mivel
169 III, 1892| Mert az álom róla ragadt rám.~Az egész karzat a szélsõbal
170 III, 1892| külön a kölest és a mákot de rám nehezebbet bízott a szerkesztõ:
171 III, 1892| Éppen az a megnyugtató rám nézve, hogy itt ül és nem
172 III, 1892| efféle beszédért« jött rám méregbe az ellenzék!)~-
173 III, 1893| miniszter csodálkozva nézett rám:~- Hiszen már mondtam tegnap.~-
174 III, 1893| engedelmeskedik. Ez sokkal elõnyösebb rám nézve, mert amellett is
175 III, 1893| terem ott s burján. A füvek rám bámultak közömbösen, ismeretlenül,
176 III, 1893| wippek éber szemmel néznek rám, mint olyan emberre szokás,
177 III, 1893| esztétikai kérdés, és még rám fognák, hogy kritikusnak
178 III, 1893| hatalma, egyszer-egyszer rám nézett, s ilyenkor összerezzentem,
179 III, 1893| maradt. Úgy látszott, mintha rám várna.~- Jó napot, Simion -
180 III, 1893| miniszterelnöknek, mert megfordult és rám mosolygott.~A Ház éljenzett,
181 III, 1893| a felség beleegyezését?~Rám nézett nyájasan, s az õ
182 III, 1893| le a Háznak a jelentést?~Rám nézett egy lesújtó tekintettel,
183 III, 1893| Egypárszor gyanakodva nézett rám, hogy nem bolondultam-e
184 III, 1893| hozzánk szaladt Prileszky, rám mutatva.~- Sajnos - felelte
185 III, 1893| Nagy szemeket meresztett rám.~- Hogy jut eszedbe ilyen
186 III, 1893| eset van rá, ha õfelsége rám parancsolja.~- Jól van,
187 III, 1893| vele.~Reméltem, hogy nagyon rám szorulnak, s akkor én fogom
188 III, 1893| Wekerle lát is, mosolyog is rám, de csak egy szóval se jut
189 III, 1894| Singer-Wolfnerek vetettek rám szemet. Ötször vagy hatszor
190 III, 1894| nyûgözött le, amint mereven rám szegezte delejes fényû szemgolyóit.
191 III, 1894| megfogta a fülemet -, hogy te rám akarnád sózni valami pereputtyodat
192 III, 1894| Az igazságügy-miniszter rám nézett gyanakodva és eleresztette
193 III, 1894| Ha Szilágyi haragudni fog rám, megszeretnek a többiek.«~
194 III, 1894| fizetek, ha nem szavazol rám.~Erre aztán tízen is jelentkeznek,
195 III, 1895| Nagy szemeket meresztett rám.) Hiszen láttad, hogy az
196 III, 1895| emberek emelkedtek fel, rám ürítve a poharukat, olyanforma
197 III, 1895| szivar végét, és még egyszer rám mosolygott.~A szivar pompásan
198 III, 1895| tõle, s egy démoni vágy rám kényszeríté, hogy átkaroljam
199 III, 1895| köveim közé, és ezek a kövek rám vigyorogtak gúnyosan, mintha
200 III, 1895| az »Angol királyné« elõtt rám ösmer a hajdani selmeci
201 III, 1895| Lojzi, tekintetes uram. Rám nem ösmert, ugye?~Nagy nehezen
202 III, 1895| gyöngébben állok. Bizony rám férne, ha nekem is volnának
203 III, 1895| Fölkacagtam erre az argumentumra. Rám ösmert a nevetésemrõl, megfordult.~-
204 III, 1895| Háztól: »Ne haragudjanak rám, hogy itt ülök. Szívesebben
205 III, 1815| tisztelt barátomnak, aki rám hivatkozott abban, hogy
206 III, 1815| én azt mondtam: tagadom. Rám kellett volna hagyni az
207 III, 1815| kézbesítõnek.~Lenézõleg mosolygott rám, mint az olyan szamár emberre,
208 III, 1815| olyan kicsi számot lökött rám az elöljáróság, mert mint
209 III, 1815| Magam se tudom. Mit nézel rám úgy? Bizony isten nem tudom.
210 III, 1815| lekicsinyíteni, ami nem jó volna rám nézve, vagy a magyarságot
211 III, 1896| Erdély elkomorodott, s rám nézett a szúrós szemeivel,
212 III, 1896| valamit mormogott is magában rám vonatkozólag, de azt nem
213 III, 1896| vive, mehet nagy ravaszul rám szavaztatni a néppárti híveivel -
214 III, 1896| mintha mondaná:~- Dobjátok rám! Én vagyok Abrahamovicz,
215 III, 1896| Ejh, ostobaság! - förmedt rám a papa -, a papiros papiros
216 III, 1896| professzor észrevett és rám támadt:~- Aha, az irka van
217 III, 1896| Marha vagy! - ordított rám. - A margó egy centiméterrel
|