Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1878| agyvelõ is elférhetne benne.~Szalay László azt mondja valahol:
2 I, 1878| országház többé, hanem korcsma.~Szalay Imre, aki éppen távozni
3 I, 1879| nemrég itt Szegeden volt Szalay Imre képviselõ, ki most
4 I, 1879| terve elég bolond -, mondja Szalay Imre megnyugodva, mert már
5 I, 1879| Mednyánszky Árpád báró, Szalay Imre és az öreg Kállay Ödön.~
6 I, 1880| szegényebbnek tér vissza onnan.~Szalay László, Eötvös József, Kemény
7 I, 1880| tagja: Mednyánszky Árpád, Szalay Imre és az öreg Kállay Ödön
8 II, 1881| kopogó szellemek - jegyzé meg Szalay Imre.~- A forradalmi szellem
9 II, 1881| elhomályosították, megsemmisítették.~Szalay Imre szólt Polit Mihály
10 II, 1881| habarék.~Felsült azonban.~Szalay Imre ma kivételesen - nem
11 II, 1881| ragadtak fegyvert - mondá Szalay - 48-ban a szerbek is, mint
12 II, 1881| meg bolond beszéd - mondá Szalay, s Imrusnak megint igaza
13 II, 1882| még okosabbat gondolt ki Szalay Imre. Hja, mert nemcsak
14 II, 1882| olyan tudós ember, mint Szalay Imre és báró Kemény Gábor
15 II, 1882| mondta, hogy õ az állam.~Szalay Imrus azt mondja, hogy addig
16 II, 1882| Vasvilla! - veté közbe Szalay Imre.~A kordon fölállítása
17 II, 1882| Hentaller Lajos, Országh Sándor, Szalay Imre, Busbach Péter szólottak
18 II, 1882| legérdekesebb része, amit Szalay Imre fog közbe-közbekiáltani.~
19 II, 1882| tárgyában.~- Megszûnt! - kiáltja Szalay Imre.~- Mi? - kérdik. -
20 II, 1882| tetszést, sem nemtetszést.~Szalay felhasználja a nyomott hangulatot
21 II, 1882| kellene ahhoz - vág közbe Szalay Imre.~Tisza talán ezért
22 II, 1882| természet után? - kérdé Szalay Imre, naivul. Mert ma mindenki
23 II, 1882| interpellált, beszélni csupán Szalay beszélt.~*~Mikor Tisza beszélt,
24 II, 1882| szomszédságában foglal helyet. Szalay Imre gyanúsító tekinteteket
25 II, 1882| megelégedését s a szegény Szalay Imrére rápörköl, hogy mit
26 II, 1882| véleményével egymagára marad. (Szalay Imre közbeszól: »Próbálták
27 II, 1882| A T. HÁZBÓL [dec. 17.]~Szalay Imre ma reggel ballábbal
28 II, 1882| csutoragyáros.~A türelmetlen Szalay Imre, aki különben is a
29 II, 1882| vallásügyi miniszter.~Míg Szalay imigyen kalimpázza a cégért,
30 II, 1882| jobboldalon, sõt maga a kópé Szalay Imrus a tenyerével dugja
31 II, 1883| tanulékony Hentaller is) Szalay Imrét, miképp kell készíteni
32 II, 1883| sikerülni fog - vágja vissza Szalay Imre.~- Hanem azért mégse
33 II, 1883| egyik zöld pulpitusnál.~Szalay Imre szemei kigyúlnak.~-
34 II, 1883| Dániel, akinek hiába kiabálja Szalay Imre »Hangosabban beszéljen
35 II, 1883| tömérdek ötletet és adomákat.~Szalay Imre ázsiója kezd leszállani.
36 II, 1883| Tele van pezsgõ jókedvvel.~Szalay rohanja meg legelõbb, s
37 II, 1883| hagyd rám - mondja büszkén Szalay Imre.~- Az bánt engem, hogy
38 II, 1883| élénkséggel siettek megszerezni.~Szalay Imre a nap örömére negyven
39 II, 1883| történnek mulatságos dolgok. Szalay Imre felkelt az ellenzéki
40 II, 1883| Ez az! - gondolja magában Szalay Imre. - A katolikusoknak
41 II, 1883| Ónody, Herman Ottó, Tisza. (Szalay Imrét föl nem említem itt
42 II, 1883| akkor leül.~Ugyanez ülésben Szalay Imre (ejnye, mégse lehet
43 II, 1883| Kohn Nátán? - kérdé aztán Szalay, mikor a beszédét befejezte.~-
44 II, 1883| Herman beszédét megtámadandó. Szalay Imre a dabasi képviselõvel
45 II, 1883| két férfiú Simonyi Iván és Szalay Imre.~Mondtam, hogy arcra
46 II, 1883| után... úgy csapódtak fel Szalay Imre, Simonyi Iván, Herman
47 II, 1883| folyosó hosszú futószõnyegét. Szalay Imre ónszínûre vált arccal
48 II, 1883| riadtak rá ingerlékenyen a Szalay hívei.~- Mért? Hát azért,
49 II, 1883| György), csak a szegény Szalay Imre jár-kél saját pártjában
50 II, 1883| feszültség, s midõn már Szalay Imre is igazolta magát Murai
51 II, 1883| büntetésbül egész élethossziglan a Szalay borait árulni.~*~A jó isten
52 II, 1883| baj van, kegyelmes uram., Szalay Imre le akar mondani a képviselõségrõl.~-
53 II, 1883| nem volt látható. Csak a Szalay arca volt izgatottabb, halványabb
54 II, 1883| ideiglenes béke.~Ugron Gábor és Szalay együtt csevegnek a folyosókon.
55 II, 1883| Hát az is csak valami.~Szalay Imre sugárzó arccal járt-kelt
56 II, 1883| magyar olyan zsidó, mint Szalay Imre.«~A fegyver és vadászati
57 II, 1883| hiszen a bizalomnak még Szalay Imre is örülni tud.~Ma kapta
58 II, 1883| kottyan bele Wahrmann és Szalay egyszerre -, már megint
59 II, 1883| el a javaslatot, de csak Szalay Imrét sikerült rávenni,
60 II, 1883| ide hozzánk? - mondja neki Szalay, aki szörnyen meg van ijedve,
61 II, 1883| jól pislogtak a kanócok.~Szalay Imre bal lábbal kelt fel
62 II, 1883| már konzervatív.~Amott túl Szalay Imrét ingerlik, hogy olvasta-e
63 II, 1883| nincsenek nagy kérdések (mióta Szalay Imre szabadságot vett),
64 II, 1883| Jenõ.~A kultuszminiszter Szalay Imre pedig tarkabarka ruhájában
65 II, 1883| figyelem tárgya. Ezt hozta le Szalay Somogyból. Rá van nyomtatva
66 II, 1883| nyomtatva arany betûkkel: »Szalay Imrének 1883. A választói«.~
67 II, 1883| tudni, miért zöld! Hiszen a Szalay színe a vörös! Vagy hogy
68 II, 1883| közszemle céljából egy székre. Szalay megmutatta mindenkinek.~
69 II, 1883| nincs! - morogja a kemény Szalay Imre. - A »zöld könyv« kötelességeket
70 II, 1883| Amíg Szalay beszélt, s amíg Szalaynak
71 II, 1883| Ottó.~Herman Ottó beszélt Szalay után a Ház kitörõ helyeslése
72 II, 1883| miniszter kézszorítását az irigy Szalay Imre, s rápörköl a szegény »
73 II, 1883| ajtónál Mefisztó arccal Szalay.~- János, János! Mit tettél,
74 II, 1883| státusférfiú lett. Nem állott szóba Szalay Imrével.~A T. HÁZBÓL [máj.
75 II, 1883| csak Istóczy hiányzik, mert Szalay Imre, úgy, mint hajdan Deák
76 II, 1883| mondani: a teremben.~Távolabb Szalay ül, a magánvádló, árván
77 II, 1883| kihirdetését. Mert Eötvös és Szalay beszédjeit kivéve, a többiek
78 II, 1883| Solymosiné képviselõje, Szalay Károly ügyvéd követi, aki
79 II, 1883| lesz, aznap Szeyffert s Szalay fog szólni; szombaton elsõnek
80 II, 1883| hamunak látszik lenni.~Utána Szalay Károlyt szólította fel az
81 II, 1883| szólította fel az elnök.~Szalay Károly valamikor híres ügyvéd
82 II, 1883| volt Kaposvárott (öccse Szalay Imre képviselõnek, s férje
83 II, 1883| választ engedett az elnök Szalay Károlynak, aki már pénteken
84 II, 1883| utoljára lássa a saktereket.~Szalay mindenkit meglepett jó riposztjaival.
85 II, 1883| felállt és tiltakozott Szalay sértései ellen.~Szalaynak
86 II, 1883| és virágküldeményekkel. Szalay magánvádlónak pedig az antiszemita
87 II, 1883| sürgönyére vonatkoznak: Szalay Károly magánvádló meglepõ
88 II, 1883| lépések. Beszerzésük után Szalay magánvádló azonnal megteszi
89 II, 1883| óvakodnak ezt feszegetni; még Szalay nyílt föltevése után is
90 II, 1883| képe így kiegészítõdik. Szalay kedvezõtlen ítélet esetén
91 II, 1883| Tessék.~- Nem járt itt azóta Szalay Imre képviselõ úr?~- De
92 II, 1883| hogy akkor, meglehet, a Szalay Imre pincéjérõl sohase megy
93 II, 1883| Mert nem lehet az, hogy a Szalay Imre bora ne legyen igazi,
94 II, 1883| balrészén az örök vidor Szalay Imre adja a szóbankot.~Sok
95 II, 1883| komolyan veszi a dolgot, csak Szalay nem, ki ma is átnyújtott
96 II, 1883| kiáltott fel elég hangosan Szalay a szélsõbalról. - Hiszen
97 II, 1883| Neki kevés.~Mandel után Szalay Imre következett. Vereshagyma,
98 II, 1883| felszólalni kellett.~Ha Szalay nincs, Tisza nem szól, s
99 II, 1883| Móricz Pál.~Hanem mikor Szalay beleszólt, hogy »lesz pénz«,
100 II, 1883| karzat ne hallja - kiáltja Szalay Imre.~Erre a szóra nyüzsgés
101 II, 1883| védelmét.~- Rettenetes - mondja Szalay Imre -, mi mindenre képesek
102 II, 1883| sipka ritkán látható künn.~Szalay Imre csak nagy ritkán jön
103 II, 1883| dugott be valaki rajta. Szalay Imre ez. Nagy kíváncsian
104 II, 1883| karzatok jól megteltek.~Szalay Imre nem akarta kiadatni
105 II, 1884| egyetlenegy republikánus Szalay Imre, de annak is az a programja:
106 II, 1883| ember!«~- Mester! - mondja Szalay Imre Istóczynak megszorongatva
107 II, 1883| szemben szokás.~A gonosz Szalay Imre átment kihívóan az
108 II, 1883| fecisti nega - kiáltja közbe Szalay.~- Ah, nini - hökken meg
109 II, 1883| hökken meg Hegedüs -, Szalay latinul is tud.~Tisza elmondja
110 II, 1883| valahol.~A nagy »közbeszólók«, Szalay, Meszlényi, Csanády, a túlsó
111 II, 1883| tegnapi közbeszólását a Szalay beszédébe: »Ez nem fukszin!« -
112 II, 1883| csakugyan mondta e kifejezést, Szalay személyes kérdésben szót
113 II, 1883| országház vitájához keresztül a Szalay, Magyar János, Fenyvessy
114 II, 1883| Andreánszky Gábor, a fõrendiház Szalay Imréje (akibõl nemsokára
115 II, 1884| Enyedi Lukács, Verhovay, Szalay Károly, Lukács Gyula, és
116 II, 1884| rendes marienbadi vizét. Szalay Imre nem átall szóbaállani
117 II, 1884| témája. A nagy közbeszóló, Szalay Imre is szükséges fûszer,
118 II, 1884| meglehet a Nedtvichét), s Szalay Imre, Ónody Géza és Verhovay
119 II, 1884| kiabálta: »Nem igaz!« A két Szalay harcias modorban zajgott,
120 II, 1884| eljutott a hírekig, akkorra már Szalay Imre emelkedett föl. Az
121 II, 1884| tartalmában. Az csak kitart, míg Szalay végez.~Elhozatta a szolgával
122 II, 1884| és menjünk be a terembe.~Szalay az õ megválasztása viszontagságait
123 II, 1884| ott mindig jól fõznek.~Szalay megszurkálván Tiszát, a
124 II, 1884| aztán beszéd! Ilyet mondjon Szalay Imre, ha tud! De fogadni
125 II, 1884| antiszemiták »öreg ágyúja«, Szalay Károly.~Még mindég gyászt
126 II, 1884| féljen. Nevezze ki felséged Szalay Imre öcsémet!~A király arcán
127 II, 1884| Andránszky beszédje alatt Szalay Imre elmélyedve ült a padban,
128 II, 1884| szõlõvesszõt!~- Ejnye - hökken meg Szalay Imre -, erre biz én nem
129 II, 1884| megelégedetten a ruhatár felé.~Szalay Imre volt, három vastag
130 II, 1884| tagjait.~Egy másik szögletben Szalay Imre mulattatta híveit,
131 II, 1884| hazáért szenvedtem, t. Ház!«~Szalay Imre engemet is interpellált:~-
132 II, 1884| kiáltotta közbe gúnyosan Szalay Imre, aki még mindig itt
133 II, 1884| professzorok és foglyok.~Tudniillik Szalay Imre (leendõ m. kir. fogoly)
134 II, 1884| a csöngettyû, s kiszalad Szalay Imre.~- Szûzbeszéd, szûzbeszéd!~-
135 II, 1884| rohan be minden ember - csak Szalay Imre megy a ruhatár felé.~-
136 II, 1885| kedvéért.~ELÖLJÁRÓBESZÉD~(A Szalay Imre tárcájához)~A karácsony
137 II, 1885| alábbi könyvecske szerzõje: Szalay Imre volt ez! - Õ a váci
138 II, 1885| sors, ha büntet, hogy éppen Szalay Imrét éri ilyen csapás,
139 II, 1885| és közbevágtam:~- No, ha Szalay Imre megírja a »rabságom
140 II, 1885| Annyiban maradtunk, hogy Szalay megígérte. S azzal el is
141 II, 1885| mikor ma véletlenül megjön a Szalay Imre tárcája. Vannak hát
142 II, 1885| ezentúl valaki megsért - írja Szalay - ezentúl én fogok tõle
143 II, 1885| az egész képviselõházat.~Szalay Imrérõl az az adoma keringett,
144 II, 1885| megérdemel egy mameluk.~Szalay Imre ellenben egy tele árkussal
145 II, 1885| jan. 17.]~Elsõnek beszélt Szalay Imre - aki nemhiába volt
146 II, 1885| országnak a kontójával.~Szalay Imre után õ szólalt fel.~
147 II, 1885| elnöki csengettyû újra, és Szalay Imre lett a »vorhand«.~Könnyû
148 II, 1885| lett a »vorhand«.~Könnyû Szalay Imrének, mert õ már úgy
149 II, 1885| odajött hozzá gondolom Szalay Imre.~- Teszed le azt a
150 II, 1885| egymásnak a szeme közé. Szalay Imre nem átall szóba állni
151 II, 1885| Gábor viszi a szót vagy Szalay Imre, akinek a nadrágja
152 II, 1885| témája. A nagy közbeszóló, Szalay Imre is szükséges fûszer,
153 III, 1886| tekintély ellen (hogy legalábbis Szalay Imrének képzelem magamat),
154 III, 1886| nadrágszíját egy lyukkal. Szalay Imre a rendjel-osztogatás
155 III, 1886| ellen tett egy kirohanást, Szalay Imre kikezdte az új intendánst,
156 III, 1886| kérdésekrõl. A Ház nagy borászai Szalay és Zalay roppant vitába
157 III, 1886| javaslatot, amely ellen beszélt, Szalay Károly »miniszter úr«-nak
158 III, 1886| Sándor.~Tíz perc múlva jön Szalay Imre~S mellette a csontos
159 III, 1886| piros cseresznyét árulnak, Szalay Imre fölvette a legkockásabb
160 III, 1886| nagyra növesztett körmét Szalay Imre, bizonyos daccal viseli
161 III, 1887| hogy a pozsonyi képviselõk Szalay Ödön és Schnellszieder Károly
162 III, 1887| hallgatta Neiszidler és Szalay Ödön. Ragyogott a szemük,
163 III, 1887| terjedelmében kellett adnom.~Szalay és Neiszidler búsan kullogtak
164 III, 1887| folyosóra, mikor a jegyzõ a Szalay Károly nevét kiáltotta,
165 III, 1887| éjjeli álmaikat magyarázták.~Szalay Károly okos ember és szerepet
166 III, 1887| de a párt Démoszthenésze Szalay Károly.~Ma hosszan beszélt
167 III, 1887| nagy vihar lesz - mondá Szalay Imre Istóczynak.~- A mandátumok
168 III, 1887| gondmentes perceiben még Szalay Imrével is, a gavalléroktól
169 III, 1887| rajta, ami rögtön felkölté Szalay Imre irigységét. Tehát az
170 III, 1887| aposztrofálása.~Ni, itt ül Szalay Imre! Játssza a demokratát,
171 III, 1887| maga álláspontjából, majd Szalay Imre, de a csatát már akkor
172 III, 1887| Urbanovszkyt, az öreg Madarászt, Szalay Károlyt, Polónyit, Benedek
173 III, 1888| Szabó József, Pauler Gyula Szalay Imrével disputál halkan
174 III, 1888| Kupától kezdve le egész Szalay Károlyig. De ilyen tengeri
175 III, 1888| rákos kinövés képzõdött a Szalay Károly beszédjével.~Eközben
176 III, 1888| volt jelen, a vezéri szerep Szalay Károlyra szállott volna
177 III, 1888| szállott volna át, de minthogy Szalay Károly sem volt jelen, Szalay
178 III, 1888| Szalay Károly sem volt jelen, Szalay Imre örökölte a szennaiak
179 III, 1888| sangvinem!« S az akkori Szalay Imre, aki közbezúg: »sed
180 III, 1888| az õ tanácsán, akaratán. Szalay László, Csengery Antal az
181 III, 1888| volt zsibongással, zajjal. Szalay Imre azon panaszkodik, hogy
182 III, 1888| guillotine-t hozzák be az ajtón Szalay Imre és Papp Elek. Tán hallja
183 III, 1888| Érvekkel, okosan polemizált Szalay Imrével és Hoitsy Pállal.
184 III, 1888| suhintott búcsúzóul Polónyi és Szalay Imre felé.~- Szavazzunk!
185 III, 1888| Czincz bácsi.~A folyosón Szalay Imre mondott rossz élceket,
186 III, 1888| ilyen javaslat mellett!~Majd Szalay Imre, Eötvös Károly kottyantották
187 III, 1888| kivörösödtek a bõszültségtõl. A Szalay Imre szemei vérben forogtak,
188 III, 1889| színe elõtt kijelenteni.)~Szalay Imre nagy eszmékkel jött
189 III, 1889| tessék megnézni! - bizonyítá Szalay és több közbeszóló.~(Hát
190 III, 1889| kovából az alvó szikrát.~Szalay Imre ajkán megjelent a »
191 III, 1890| Andreánszky, Veress József, Szalay Imre. Így fordul a világ.~
192 III, 1891| kit utasított rendre«?~- Szalay Imrét (akkor még õ volt
193 III, 1891| elég jó ízléssel bírt és Szalay Imrének ezt a súgását nem
194 III, 1891| fogta el a tudománytól, Szalay Imre vértódulást kapott,
195 III, 1892| venni.~Az ingyen ülésen Szalay Imre volt az elsõ szónok.
196 III, 1892| veszik elõ a képviselõk, ha Szalay beszél. Mert az szélcsendet
197 III, 1892| merül; mert lehet hiszen Szalay Imre beszél. A jó, a szelíd,
198 III, 1892| a szelíd, a tapintatos Szalay Imre. Rohonczy a látcsövét
199 III, 1892| tegnapi karzatával szemben.~Szalay Imrét Ugron Gábor váltotta
200 III, 1892| kevesen is figyeltek, sõt Szalay Imre külön dunántúli konferen
201 III, 1892| elszalasztották Ernuszt Kelemen, sõt Szalay, sõt mondjuk, hogy a Visontai
202 III, 1892| Reggelizni megyek! Majd aztán.~Szalay és Visontai összenéztek:~-
203 III, 1892| szolgált.~A nekrológok után Szalay Imre állott fel az indemnity
204 III, 1893| tekintetes címek ellen, Szalay Imre volt a legmohóbb címtörõ.
205 III, 1893| jegyzõkönyvi mormogások után Szalay Imre interpellálta a miniszterelnököt
206 III, 1894| fõispán, Szász Domokos püspök, Szalay Imre miniszteri tanácsos,
207 III, 1894| névszerinti szavazást provokált Szalay Imre, az igazságügy-miniszternek
208 III, 1894| folyamán, de a rettenthetlen Szalay magáévá tett.~Ez már csendesebb,
209 III, 1894| löllei republikánusból (Szalay Imrébõl) csak úgy dõltek
210 III, 1894| a rövid idõre, ami még, Szalay Imre szerint, a koronára
211 III, 1895| érkezett e szomorú szavakkal Szalay Ödöntõl: »Prileszky Tádé
212 III, 1895| emlékszem, megjelentek a Szalay Imréé is.~De mindegy. Az,
213 III, 1896| Ugron Zoltán, Issekutz, Szalay Imre és Drakulits nincsenek
|