Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| felelt a fiatalember társa.~- Hja, pajtás - volt a válasz -,
2 I, 1873| az éjszakai nyugodalmat.~Hja, barátom, nehéz dolog ám
3 I, 1874| gazdának - a közvéleménynek.~Hja! csakhogy nálunk nem gazda
4 I, 1874| Tehát a harmadik szakba.~Hja, hiába, általános lángelmék,
5 I, 1874| lenni kényelmetlen állapot.~Hja, hiába! A hatalom a jog.
6 I, 1874| alul van templomba járni.~Hja! Bizony, nagy hazafiak vagyunk
7 I, 1874| tant, egymás hajába kapnak.~Hja! hát bizony a konc, a kenyéririgység!~
8 I, 1874| tõle a szelíd pörvesztõ. - Hja édes fiskális úr, ez bizony
9 I, 1875| tengéletét, legalább egy időre.~Hja, a koalicionális törekvésnek
10 I, 1875| Hogy én nevezzem ki?... Hja, édes barátom, az még messze
11 I, 1875| hiszi, hogy az el fog sülni.~Hja! Csakhogy leviccelte ám
12 I, 1875| sincsenek tisztában a fúzióval. Hja! hiába! A magyar commune
13 I, 1877| fekszik a török kaftánján...~- Hja barátom, minden hasonlat
14 I, 1877| volt« - szól a rokonság,~»Hja, nincs maradás ide lenn!«~
15 I, 1877| fogásokat az ország javára?~Hja, mert neki csak magához
16 I, 1877| nem hoz számukra babért.~Hja bizony, jövedelmezõbb vállalat
17 I, 1877| zsidó«-nak csapott fel.~- Hja... szûk világ ez neki...
18 I, 1877| háromszorosan nagyapa is vagyok.~Hja! mert a võ uraknak is alkalmasint
19 I, 1877| hogy a pohár tele van.~Hja, õ is azt hitte, amit Mirza-Schaffi,
20 I, 1877| szépen volt kikombinálva. - Hja, barátom - mondja Tisza
21 I, 1877| Hát hogy hol késnek?~- Hja, nagyon szépen van az ott
22 I, 1878| mézes hetek. No persze. Hja! Úgy van az! Hanem azt hallom,
23 I, 1878| máris a Boriskába szerelmes. Hja, milyen történet ez!...
24 I, 1878| csudálkozva meresztve rám.~- Hja, maga nem lakott vármegyét,
25 I, 1878| állítással, hogy »ez nem igaz«.~Hja persze! Könnyû azt mondani
26 I, 1878| Szögeden, Pesten és Bécsben.~Hja, annak megvan a maga oka.
27 I, 1879| mégis irkafirkámban a nõket.~Hja, mert fekete fogam van.~
28 I, 1879| népszerûnek maradnia.~- Hja, kegyelmes uram - felelte
29 I, 1879| tácában) szokás elbánni.~Hja persze! mert az illetõ úr
30 I, 1879| dicsénekeket zengedeztünk neki.~Hja, csakhogy 76-ban nem borította
31 I, 1879| aztán úgy igazította azt ki:~Hja öcsém! Az én úgy értettem,
32 I, 1880| amit nem tesz az ember!~Hja. Tudni kell eltalálni!~*~
33 I, 1880| amit nem tesz az ember!~Hja! Tudni kell eltalálni!~*~
34 II, 1911| ki is mentek az eszembõl, hja a múltat mindég kéreggel
35 II, 1881| a kísértet-idézést is. Hja, az ilyen természettudós
36 II, 1881| mint Lónyai idejében.~- Hja, az onnan van, mert Tisza
37 II, 1881| ezer forintot azonnal.~»Hja! - írták neki vissza - ez
38 II, 1881| ezt a sok cigányt?...~- Hja, azt itt ménesszámra tenyésztik
39 II, 1881| pocsékol el az alvásban.~Hja, hiába, aki gavallér, gavallér
40 II, 1881| álmoskönyvet.~AZ ELŐPATAKI HÍD~Hja bizony! Több esze van a
41 II, 1881| nem történnék közöttök. Hja, a fiatal libácskák nem
42 II, 1881| fölajzott nyílra gyors vadat... Hja, könnyû volt Vörösmartynak
43 II, 1881| van éppen a háta közepén. Hja, a lim-lommal teli zsák
44 II, 1881| lesz!~HAZATÉRÉS A BÁLBÓL~Hja, bizony úgy van az széles
45 II, 1881| mondám önkénytelenül.~- Hja, a szegény emberek vízzel
46 II, 1881| Adolf név alatt köröznek.~Hja, a fürdõzõ orosz hercegeken,
47 II, 1881| miképp alakítsa a szobrot.~Hja, már az így van az olyan
48 II, 1881| Karcolat a »tisztelt ház«-ból)~Hja, több nap mint botrány...
49 II, 1882| a (hangos derültség).~- Hja, maholnap már ott leszünk,
50 II, 1882| hát rendesen azt mondja:~- Hja, nem tudhatni!... Szegények
51 II, 1882| mintha csak ma kezdené. Hja hiába, a francia vér!~Párizs
52 II, 1882| protekciója van, mint a cár.~- Hja, barátom, ma már minden
53 II, 1882| kérem!~- Mi az ördögöt? Hja, igaz, a bokrétát. Nos,
54 II, 1882| keserûséget okozni nekik?~Hja, Clio nem arisztokrata!
55 II, 1882| nyolc nagy hasábra terjed. (Hja, hát ki tehet arról, hogy
56 II, 1882| legártalmatlanabb és a legjámborabb. Hja, nagyon megfordított világ
57 II, 1882| mindezekre ilyen pontosan ráér? Hja, ilyen a könnyû teher és
58 II, 1882| gondolt ki Szalay Imre. Hja, mert nemcsak a borhoz ért
59 II, 1882| öregúr elmondta szûzbeszédét.~Hja, mégis csak jó az öreg a
60 II, 1882| és mágnás hölgyet együtt!~Hja, hiába, az osztriga után
61 II, 1882| közoktatásügyi bizottság. Hja, hiába, Trefort mégiscsak
62 II, 1882| Honnan e szembeötlõ változás?~Hja, nagy dolog történik! Minden
63 II, 1882| keresztény szûrszabó-legény.~- Hja, minek tart olyan kevéssé
64 II, 1882| rázták fel az eleveneket...~Hja, ez a csoda bizony megesett,
65 II, 1882| kolosszális és mûvészi sírjai.~Ja, hja, az egyiptomi mamelukok
66 II, 1882| KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTER?~Hja, ki tudhatná azt? Pedig
67 II, 1882| kapitányság aláírásával. Hja, mert az mindig esemény,
68 II, 1882| szerettek volna már sebet kapni. Hja, olyan idõk voltak azok!~
69 II, 1882| maga magáért is beszélt.~Hja, más idõk voltak azok! Akkor
70 II, 1882| eszi fel a maga gyerekeit.~Hja, hja! Szemem elõtt vonulnak
71 II, 1882| fel a maga gyerekeit.~Hja, hja! Szemem elõtt vonulnak el
72 II, 1882| mégis erõsebb vala nálánál. Hja, hja...~Egy fiatalabb asszony
73 II, 1882| erõsebb vala nálánál. Hja, hja...~Egy fiatalabb asszony
74 II, 1882| lesz? - kérdi a vevõ?~- Hja, azt nem lehet tudni - feleli
75 II, 1882| rokonszenves hang s egyéb semmi.~Hja! Megváltozott a panoráma!
76 II, 1882| A melegágyban, uram. Hja, az a színpad! Az valóságos
77 II, 1882| hátha erre is azt feleli:~- Hja, ez mind így volt, öcsém.
78 II, 1882| bíróságok- akár a miniszterek! Hja, hiába, csak egy jó törvényszék
79 II, 1882| csak a vállát vonogatta.~- Hja, ez már gyakorlat (nem merte
80 II, 1883| tekintélyes fej nagy »hüm«-ök és »hja«-k között érté meg a sérelmeket,
81 II, 1883| látszott... azt gondoltam...~- Hja, kedves Albertkém, nagy
82 II, 1883| akkor Verhovayra borította.~Hja, köpenyeget köpenyegért!~*~
83 II, 1883| elõször vidáman, hetykén. Hja, Cegléd csak mégis Cegléd!~
84 II, 1883| Fenyvessy mégsem hagyta magát.~Hja, az már így megy! Az országgyûlési
85 II, 1883| fehérrel kezd virágozni...~Hja, hiába tavasz... aranyos
86 II, 1883| mintegy mondani látszik: »Hja, a királynak sok nem szabad«:~
87 II, 1883| s kevélyen odavágja:~- Hja, a királynak sok nem szabad!~
88 II, 1882| kivonat a Clio irataiból.~- Hja, ezeket az edényeket - mondja
89 II, 1883| tótok csinálták Zichynek (Hja, a tótok! Azok építették
90 II, 1883| így szólt:~- Szép szép! Hja, akinek pénze van!~Akkor
91 II, 1883| fölkeresem a Dicsõséget.~- Hja, az nem könnyû dolog - szóltak
92 II, 1883| poentírozott helyeknek. (Hja, a kék vér mégiscsak kék
93 II, 1883| közelebb találni auktoritást?~- Hja, a debreceni ember messzirõl
94 II, 1883| tulajdonosa Kemény Gábor.~- Hja, a csillagok, kedves barátom.
95 II, 1883| szabadságra, mert az van bõven!)~Hja, még így sem állt kötélnek
96 II, 1883| borbély is szaladgált.~- Hja, hja! Rossz világ ez!~-
97 II, 1883| borbély is szaladgált.~- Hja, hja! Rossz világ ez!~- Hanem
98 II, 1883| míg közbe szól az egyik:~- Hja, sok kell, hogy a mamelukok
99 II, 1884| a sétányok kavicsaival. Hja, hiába, meg kell már ilyenkor
100 II, 1883| egy negyedóra elõtt...~- Hja, egy negyedóra nagy idõ
101 II, 1883| hogy õ zavarta a vizet.~Hja, valaha nagyobb szónok volt
102 II, 1884| karjára fûzte régi pajtását:~- Hja, én bizony piktor vagyok,
103 II, 1884| régi barátok közül senki. Hja, »donec eris felix, multos
104 II, 1885| karmazsin csizmát ezentúl sem.~Hja, ha csak a karmazsin csizmáról
105 II, 1885| hogy a légynek sem árt.~- Hja, uram - feleltem neki -,
106 II, 1885| székbe beleült Bánffy Béla.~Hja, Bánffy! Az már más!~...
107 II, 1885| Szilágyi a nagyobb talentum.« Hja, hja!...~Annyi bizonyos,
108 II, 1885| nagyobb talentum.« Hja, hja!...~Annyi bizonyos, hogy
109 II, 1885| annak a »színes golyóival«. (Hja, nem jó a golyókkal játszani.)
110 II, 1885| Tisza is beleegyezett. (Hja, a mameluksereg Tiszább
111 II, 1885| képviselõ vett részt a munkában.~Hja, kevesen vannak, akik olyan
112 II, 1885| mert nem tud magyarul. (Hja, de akkor ugyan ki képviselné
113 II, 1885| Szentgyörgyi úr vállat vont.~- Hja, az ítéleteket nem én csinálom,
114 II, 1885| milyen a mameluk odahaza.~Hja, nagy ravaszkodás ez! Sohasem
115 II, 1885| Nem kell a sorsjegy.~- Hja, az szabály - felelték. -
116 II, 1885| fájdalom, senki sem hallgatja. (Hja, nem minden bokorban teremnek
117 II, 1885| öreg korára postás legyen.~(Hja, így bánnak a demokráciával
118 III, 1886| tökéletesen.~A gróf vállat vont:~- Hja, arról én nem tehetek. Apropos,
119 III, 1886| ritkaság önöknél a rendjel?~- Hja, mikor önöknek ezeket osztogatták,
120 III, 1886| minden lesz, ha lesz...~Hja, ha úgy tudnám a dolgot,
121 III, 1886| kacsintanak. Néha egy-egy »hja« és »hüm« siklik el ajkaikról,
122 III, 1886| még a fõispánoktól nem. Hja, azok nagy bagázsiával járnak.~
123 III, 1886| respektálná az alkotmányt.~»Hja ebben is lehet valami, -
124 III, 1886| tetszenek az állapotok?~- Hm, hja... bizony bizony. Hanem
125 III, 1886| Ezek az államtitkárok! Hm, hja. Nem élünk komoly idõket!~
126 III, 1886| jönnek tudakolni éjjelente. (Hja, úgy van az, aki egy számûzött
127 III, 1886| Tisza erre is megfelel. Hja, de még sincs vége. Szemnecz
128 III, 1886| azt mondta, hogy sürgõs: »Hja, akkor az ülés elején kellett
129 III, 1886| az interpellálni akaró.~- Hja, ha nem sürgõs, akkor maradjon
130 III, 1886| abból a pénzbõl nem eszel!~- Hja, bizony, bizony - sopánkodtam
131 III, 1886| a térdük szabadon van?~- Hja uram, lehetne ez a nadrág
132 III, 1886| csalánhegyû megjegyzésével.~- Hja - sóhajtott fel a piktor -,
133 III, 1886| kiáltám fölháborodással.~„Hja, az nem lehet másképp” -
134 III, 1886| nyilvánítják a véleményüket.~- Hja, már mi azt úgy szoktuk.~-
135 III, 1886| megbecsülte az elsõszülött fiát.~- Hja, a kötelesség, kérem alássan.
136 III, 1886| Bulgáriai György Endre. Hja, hja! A szivartárcáját nyitogatta,
137 III, 1886| Bulgáriai György Endre. Hja, hja! A szivartárcáját nyitogatta,
138 III, 1886| odatett a trónus lábaihoz.~...Hja, mire viszi az embert, ha
139 III, 1887| hátha meg talál halni.~- Hja, isten tudja, mi lesz akkor
140 III, 1887| jövedelem is emelhetõ... Hja, de azt meg a választók
141 III, 1887| kormánybiztost dicsérte.~Hja, ha ez így tart, hogy az
142 III, 1887| el. Lám Kemény Gábor...~- Hja, az csak báró.~Künn a folyosón
143 III, 1887| Hisz az még nehezebb!~- Hja, kegyelmes uram - mondám
144 III, 1887| ünnepelték, tömjénezték. Hja! Donec eris felix...~Most
145 III, 1888| újságírók azt mondják:~- Hja, a közönség akarja, hogy
146 III, 1888| A közönség azt mondja:~- Hja, az újságírók kényszerítenek
147 III, 1888| elbizakodási jelenségein feljajdul.~Hja, kérem, vagy-vagy.~Ha a
148 III, 1888| így szólt vállat vonva:~- Hja, barátom! Az anyagi javak
149 III, 1888| bevételekrõl kezdett beszélni.~- Hja, erre csak egy hét múlva
150 III, 1888| mért nem beszélt korábban?«~Hja, tisztelt képviselõház,
151 III, 1888| drágábban választják meg: »Hja, ha annyit akar beszélni
152 III, 1888| enyészik el az efféle.~- Hja, az én országom egészen
153 III, 1888| No, ez szép szituáció.~- Hja, már mi ilyen ménkõ legények
154 III, 1889| mindenféle hivatalokba jutottak. (Hja, akkor még voltak üresedések.)
155 III, 1889| kozva. Mosolyogva felelte: »Hja, öcsém, a hivatalos praxis!
156 III, 1889| zivatarok, frissen odavágott:~- Hja, különfélék az emberek,
157 III, 1890| nagyot ugrani mint én?~- Hja, ha mi is kávét innánk! -
158 III, 1890| sóhajtozni a fõispánnak: »Hja, ilyen állapotok csak nálunk
159 III, 1890| a meg nem hívás okául:~- Hja, a miniszterelnök még nem
160 III, 1890| és imposztornak neveznek. Hja, hja - sóhajtott fel Varga
161 III, 1890| imposztornak neveznek. Hja, hja - sóhajtott fel Varga Péter
162 III, 1890| csak puszta lefetyelé. (Hja bizony, nem olcsó a szélbali
163 III, 1890| is, mamát is egyformán«.~Hja, de a kis Lacika a lutheránus
164 III, 1890| Mik voltak az indítóokok?~Hja, ha én azt tudnám! Eszem
165 III, 1890| emberfaj nevelkedhetett!~Hja, ez bizony a megszoktatás
166 III, 1891| is« - sürgette Tiszáné. »Hja, ez nem megy!« - válaszolták
167 III, 1891| vallásos türelem szoktatói.~- Hja, ez akkor egészen más színt
168 III, 1891| megtekinteni az aláírást.~- Hja, ha nem volnának rosszak
169 III, 1891| valaki beleessen az 1887-be. (Hja, egy mamelukkal minden megeshet.)~
170 III, 1891| nem úgy akarta mondani. Hja, magyarul kell gondolkozni
171 III, 1891| kormányképességrõl beszél.~- Hja!~Egy óra múlva Széll Ákos
172 III, 1891| Ezelõtt még ilyet se kaptunk. Hja, a szegény ember vízzel
173 III, 1891| lenyírtak belõle félesztendõt.~Hja, a megnõtt országgyûlés
174 III, 1892| részvét helyett összeszid:~- Hja, az uraknak mindenre van
175 III, 1892| ha az ellenzék gyõz.~- Hja - mondta Segenyei -, Bercsényi
176 III, 1892| sápadoztak az irigységtõl. (Hja, mikor olyan új az emberben
177 III, 1892| Minden párt egyetértett, Hja, a lojalitásunk a valuta
178 III, 1892| hangos diskurzusba eredtek. Hja, itt nem kell félni a t.
179 III, 1892| anekdotákkal rukkolt ki Komjáthy. Hja, öregszik.~A szélsõbal azonban
180 III, 1892| változott át kis egérnek (hja neki se minden sikerül),
181 III, 1892| vállat vontak egykedvûen:~- Hja... a hóhért akasztják!~Az
182 III, 1892| padoknál fennhéjázón.~- Hja, pajtás, pajtás, hang kell
183 III, 1893| ellenállása és ravaszsága.~Hja, az egy külön tudomány.
184 III, 1893| elkezdtek hámozni-hímezni:~- Hja, az orvos is csak ember,
185 III, 1893| azzal a színdarabbal?~- Hja, barátom - felelt Pákh Albert -
186 III, 1893| bárcsak bevégezné már.« Hja, az emberek nagyon önzõk.~
187 III, 1893| dicsérte és Meszlényit...~- Hja, hja, a dzsentribõl kellene
188 III, 1893| és Meszlényit...~- Hja, hja, a dzsentribõl kellene a
189 III, 1893| de felállott Olay Lajos (Hja, a Csanády Sándorok nem
190 III, 1893| riadt fel az ellenzék.~- Hja, azt az indítványozó találja
191 III, 1893| bizonytalan mormogást hallatott.~Hja, ebben az országban minden
192 III, 1894| szedte fel az én dolgaimat?~- Hja, annak meg az édesanyja
193 III, 1894| gyönyörködött volna benne.~Hja, a dicsõség késõn érkezik!
194 III, 1894| amore foly a társalgás (Hja, ezek más planétán növekedtek),
195 III, 1894| kevés hölgy volt aránylag. Hja, bizony múlnak az évek,
196 III, 1894| hogy igen csodálkozik (hja, Kovács Albert nagyon be
197 III, 1894| ezek a homályos körvonalak? Hja, ki tudhatná azt! Végre
198 III, 1895| én is sebesebben megyek. Hja, csak mégis a bunda a ruhakirály.~
199 III, 1895| törülgette a tömött bajuszát.~- Hja no - szólt végre -, a róka
200 III, 1895| vágott, és vállat vont:~- Hja, ha én azt tudhatnám.~MAGYAROK
201 III, 1895| nehézségeket a miniszternek.~- Hja, mondtam én azt - felelte -,
202 III, 1895| kereskedõi talentummal. Hja, persze. Hisz itt volt a
203 III, 1895| jelent és a jövõt adják neki.~Hja persze. Egészen másképp
204 III, 1895| nevet gúnyosan a karzaton.~- Hja, nem könnyû ám kommünikét
205 III, 1895| napunk volt - mondja Bohus.~- Hja, hja! - felelt Wodianer. -
206 III, 1895| volt - mondja Bohus.~- Hja, hja! - felelt Wodianer. - Nehéz
207 III, 1895| ma már azok az érvek!~...Hja, a virágok csak virágok!
208 III, 1895| hallatszott egy kormánypárti hang.~Hja! Minden embernek más a sorsa,
209 III, 1815| vannak innen az asszonyok?~Hja, biz ott nemigen volna asszony.
210 III, 1896| leghatalmasabb uralkodói.~Hja, de mit ér az, ha mák mégse
211 III, 1896| Gúnyosan mosolygott.~- Hja, azokat nem olyan könnyû
212 III, 1896| akart izgalmakkal szolgálni. Hja, már az ellenzék sem tud
|