Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| meghatottság festekezett arcán.~Budapesten lázas nyugtalansággal
2 I, 1874| nem jutni annak a mindenki arcán festekező bosszus kérdésnek:
3 I, 1874| Hárman voltunk. Barátunknak arcán éppen ott virított egy friss
4 I, 1875| esztendõ a szégyenpírt e nemzet arcán. Valami kimondhatatlan keserûség
5 I, 1875| ünnepélyesség van mindenkinek arcán. Minden ember önmagával
6 I, 1877| kétségbeesés tükrözõdék arcán s fájdalmasan kiáltott fel: »
7 I, 1877| bizonyos titkos bélyeg mutatja arcán, modorán, szavaiban, hogy
8 I, 1877| nézett szét gárdáján...~Arcán a hazafiúi szenvedések sápadtsága
9 I, 1878| legeltetve szemeimet felderült arcán. Jól esett, hogy segíthettem
10 I, 1878| Tisztességes öregember volt, a nõ arcán pedig, kinek feje egy nagy
11 I, 1878| beszélgetett. Csizmáján vidéki por, arcán hamleti tünõdés.~Báró úr,
12 I, 1878| megjutalmazlak. (A Miska arcán bizonyos ragyogás lõn észlelhetõ.)
13 I, 1878| költõi képzelete? Álmodozó arcán a bosszankodás árnya suhan
14 I, 1878| vagy az, Kálmán!~Az alvó arcán a hideg verejtékgyöngyök
15 I, 1878| szerszám lenne.~Madarász arcán nyugalom honol. Tóth Vilmos
16 I, 1879| és düledékek közt, Jókai arcán a meghatottság látszott.~-
17 I, 1879| hogy a Vénusz istenasszony arcán is támadt néha egy-egy rút
18 I, 1879| képzõdik csattanó piros arcán.~- Vigyázzon kisasszony!
19 I, 1879| akaratlanul is, mint a vészkóros arcán a piros foltok. Piros foltok,
20 I, 1880| hazafiúi öröm sugárzott arcán.~Aztán lassan, csendesen
21 I, 1880| valami rezes orrú vén banya arcán.~De hát a kezdet mindenütt
22 I, 1880| búbánatos méltóság tükrözõdék arcán, mint egy angol pairén hivatalos
23 I, 1880| szenvedélye ott égett az arcán, ott zúgott, ott szilajkodott
24 I, 1880| jóízû mosoly futott végig arcán, mintha valami fölséges
25 I, 1880| hogy szép. Gömbölyû kis arcán ott van az a tudat, ki van
26 I, 1880| Aggodalom szállta meg, s hülye arcán sápadtság és redõk ültek
27 I, 1880| búbánatos méltóság tükrözõdék arcán, mint egy angol peer-én
28 II, 1884| Redoute-termekben.~Az emberek arcán az látszik, hogy az, aki
29 II, 1900| Fejedelmi vonások nincsenek arcán, sem alakjában de összhang
30 II, 1903| sikoltott föl Mária Valéria, s arcán a mosoly fényes szivárványa
31 II, 1915| szép, keskeny, hosszúkás arcán nem látszik a kor. Az õ
32 II, 1919| fönséget, keskeny, szabályos arcán a bûbájos mosolyt. Mosolyt,
33 II, 1920| sokszor megláttam valakinek az arcán egy olyan szeplõt, mint
34 II, 1920| szeplõt, mint aminõ a szeretõm arcán volt s ez az egy ismerõs
35 II, 1881| gerjesztõ.~Széles, merev arcán az érzékiség és eltompultság
36 II, 1881| anyanyelvem, felség!~Õfelsége arcán bosszúság festekezett.~-
37 II, 1881| rosszul lett. Rokonszenves arcán ott ült a halál vizitkártyája:
38 II, 1881| visel-e vagy fehéret?~Gorove arcán a kétségbeesés rajzolódott
39 II, 1881| felfedezett a tudós urak arcán.~No, de most már begyógyult
40 II, 1881| vette volna fel - ha a saját arcán találja is.~Egy pár cseresznyeszín
41 II, 1882| észvesztõ gödröcskékkel az arcán, tüzes szemekkel s éppen
42 II, 1882| ott a felelet a közönyös arcán: »beszélhetsz, te jámbor,
43 II, 1882| diplomaták. Különösen Vadnai arcán sohase látszik a hatásból
44 II, 1882| államtitkár állt most föl. Arcán nem látszott meg a vihar,
45 II, 1882| napon Ürményi, az egész arcán volt valami titkolódzó mosoly,
46 II, 1883| cserél ott. A legtöbb ember arcán tûnõdés, habozás. Az öreg
47 II, 1883| államférfiúi kinézést, hogy az arcán mindig valami érdes fanyarság
48 II, 1883| bámulta ezt a dolgot, s arcán le volt olvasható az öntelt
49 II, 1883| Imre, Berzeviczy és Beksics arcán, kik a folyosókon örvendezének
50 II, 1883| pillanatban »eláll«.~Herman arcán összecsoportosultak a ráncok,
51 II, 1883| hogy az elfásult Trefort arcán rózsák kezdtek virítani
52 II, 1883| izzadtság-csöppek gyöngyöztek végig arcán. Ki volt merülve az összerogyásig.~-
53 II, 1883| tükrözõdött. Mészáros Nándor arcán csak a mély levertség igazolta,
54 II, 1883| támaszkodva. Nyugalom ül az arcán. Hiszen veszekedésben, pörlekedésben
55 II, 1883| láttam kigyúlni szemeiben, arcán a hazafias tüzet, mit tudhattam
56 II, 1883| szolgálta. Erõs, vállas ember. Arcán nincs semmi rosszaság.~Hallgatagon
57 II, 1883| mozdulatot sem tett.~A sakterek arcán nem látszott semmi gyûlölet,
58 II, 1883| ember, kellemes modora van. Arcán sohase látszik semmi. Örökösen
59 II, 1883| cafatokban lóg róla; buta, vörös arcán semmi kifejezés, mintha
60 II, 1883| még kevésbé, csak az elnök arcán csillan át néha a pszichológus
61 II, 1883| homlokától kezdve egész arcán, nyakát dacosan megszegi
62 II, 1883| akkor komor méltóság ül az arcán, s szúrós kékes szemeit
63 II, 1883| hallgatagon napokig. Olajbarna arcán végigcsurog az izzadság,
64 II, 1883| nevezvén Móricot. Az elnök arcán rögtön lehetett látni az
65 II, 1883| tagjai a terembe. Mindnyájuk arcán ünnepélyesség volt és nyugalom.~
66 II, 1883| kell fizetnie!«~De a gazda arcán csöppet sem látszik meg
67 II, 1883| lappang-e a bûnös megátalkodott arcán egy hallgatag apelláta a
68 II, 1883| hogy beszél-e vagy hallgat.~Arcán többnyire az egykedvûség
69 II, 1883| jószívûség ott van õfelsége arcán, azt nem törüli le a korona
70 II, 1883| nagy verejték-cseppekkel az arcán.~A király lehajolt hozzá,
71 II, 1883| Szekvens Pauler.~Kesernyés arcán csak a nagy életuntság látszik.
72 II, 1883| Édes verejték foly végig arcán, ha okosan beszél valamely
73 II, 1883| bolondot mond. S a kín vonaglik arcán, ha egy más szónok rosszul
74 II, 1883| ember! Halovány ónszínû arcán izgatottság látszik, apró
75 II, 1883| hallgatja egykedvûen, s a Pauler arcán van ott öröké a gyilkos
76 II, 1883| diadalérzet ragyogott kedves jó arcán, s bizonyos »véglegességgel«
77 II, 1884| hogy ez szakállat növesszen arcán. Szent Thedo, akarjuk mondani
78 II, 1884| véltem a halántékán és a jobb arcán.~- Még a féltíz órai vonattal
79 II, 1883| Mindenkinek ott volt az arcán a bajóslatú hír: »Urunk
80 II, 1883| megelégedettség látszik arcán, míg nem az oráció legvégén
81 II, 1883| mameluki lelkesedéssel.~Tisza arcán derû látszott elömleni,
82 II, 1883| egy csöppet se látszik arcán a búbánat a fölött, hogy
83 II, 1883| padban egy percig, és látja arcán a szokatlan elevenséget
84 II, 1883| Halálos sápadtság ül az arcán. Izgatottságában könyökével
85 II, 1883| csillogtak, s folytak alá arcán, és csak a zokogó zihálása
86 II, 1883| eltûnõ alakok közé, kiknek arcán méla ünnepélyesség borong.
87 II, 1884| vigyáztuk, láttuk a habozást arcán... de csakhamar újra összeszedte
88 II, 1884| a mosoly, s pufók piros arcán két kedves gödröcske támadt.~-
89 II, 1884| ember volt, szelíd, hosszú arcán bágyadt mosoly fénylett,
90 II, 1884| megelégedettség kéje sugárzik ráncos arcán, mígnem az oráció végén
91 II, 1884| boldogság ragyog olajszínû arcán, mely együtt kormosodik
92 II, 1884| hatását. Szilágyi Dezsõ arcán kiüt a gúnyos, fumigatív
93 II, 1884| Szalay Imre öcsémet!~A király arcán elégedetlenség mutatkozék,
94 II, 1884| megpihen egy-egy képviselõ arcán.~A szónokok beszélnek, a
95 II, 1884| pillanatnyi zavar látszott arcán. Mintha gondolkoznék, mit
96 II, 1885| tükrözõdött a kedves kicsikék arcán, míg a középen tettetett
97 II, 1885| újságokban. Meg is látszik arcán, modorán, hogy õ az, csak
98 II, 1885| ennek a trémája az anyja arcán is ott van. Egy érzés, mely
99 II, 1885| Szilágyi Dezsõ szép férfias arcán egy álmatlan éj gyûröttsége
100 II, 1885| nemtetszés, s ott futkározott arcán, homlokán.~- Ki az a fõúr? -
101 II, 1885| emberek lenni!~A »generális« arcán semmi árnyék, derült nyugalommal
102 II, 1885| tartott, sovány kicserzett arcán merõ mosoly volt.~- Nem
103 II, 1885| kevesebb, nem változtat a város arcán. A fõurak sûrûn robognak
104 II, 1885| Csak a Szilágyi Dezsõ arcán látszik egy kis gunyoros
105 II, 1885| Nagy zavar festekezett arcán, míg végre megpillantotta,
106 II, 1885| tehetetlenül, s kedves, szelíd arcán lerajzolódott a roppant
107 II, 1885| patakban csurog le kivörösödött arcán az izzadtság.~- No, még
108 II, 1885| megelégedettség sugárzik kövér arcán, mígnem az oráció végén
109 III, 1886| elsõ padba. Beteg, sápadt arcán a boldogság bágyadt fénye
110 III, 1886| Nyugodt, most napsütött arcán nem látszott semmi felhõ,
111 III, 1886| ajándékozó nénikét, szép ragyogó arcán legszebb mosolyával csak
112 III, 1886| most Olay, széles olajbarna arcán a diadal fénye ragyogott.
113 III, 1886| el.~Szapáry rokonszenves arcán derengõ mosoly szaladgált
114 III, 1886| ült ma. Még a Sághy nevetõ arcán is volt valami mélabús borongás.~
115 III, 1886| ifjúság harmatja piroslik arcán. Ez Bezerédj Viktor, aki
116 III, 1886| mindig nem jõ. A miniszter arcán a kétségbeesés színei egymást
117 III, 1886| derült, kedves mosolyával az arcán.~- Pompásan beszélt - mondja
118 III, 1886| õrülve.~De sem a puffadt arcán nem találtam mosolyt, sem
119 III, 1886| meglátszik az egész város arcán a rettenetes vendég. Minden
120 III, 1886| de már látja a többiek arcán, hogy azok is mind olvasták
121 III, 1887| Tépett ruhái és sebhelyei az arcán olyanul tüntették fel, mintha
122 III, 1887| de Tisza komoly marad, arcán, homlokán a habozás felhõi
123 III, 1887| tetteiktõl, hogy tisztes arcán könnyek peregtek végig.~
124 III, 1887| pedig nem bántotta a szónok. Arcán megjelentek azok az ideges
125 III, 1887| és támadások? Olajbarna arcán látszik az izgatottság.
126 III, 1887| választva. Megelégedett arcán látszik, hogy minden dolga
127 III, 1887| szokatlan jelenet alatt arcán. S csak azután tett megjegyzést
128 III, 1887| gyûlésrõl.~A fõtisztelendõ arcán csakugyan volt valami szokatlan
129 III, 1887| nyomai látszottak meg tüskés arcán.~Noha valóságos beszédínség
130 III, 1887| szét a karzatokra, viruló arcán bizonyos titokzatosság ömlött
131 III, 1888| padhoz, helyéhez, hervadt arcán büszke fájdalom lebeg...
132 III, 1888| királyfi, vékony, tojásdad arcán fiatal kora dacára a mély
133 III, 1888| érdekes, hosszúkás magyaros arcán, hol a homlokára tolta fel
134 III, 1888| bugyor, zsebkendõbe kötve, arcán keserûség.~- Hova, hova? -
135 III, 1888| Dezsõ! Démoni mosoly ül az arcán. Õ maga pedig ül a centrumban,
136 III, 1888| szellemes, erõsen élezett arcán visszatükrözõdik a vita
137 III, 1888| a »generális« szótalan. Arcán, szavaiban keresik a háborús
138 III, 1888| Fabiny kövér megelégedett arcán, Keglevich fent a karzaton
139 III, 1888| derültség ragyogott a képviselõk arcán. Mindenki nevetett, a karzat,
140 III, 1888| levõ üres papírlapra, s arcán a türelmetlenség tükrözõdött
141 III, 1888| Szmialovszky Valér vékony arcán, s mint a futótûz terjed
142 III, 1888| fájdalmas rángás mutatkozik arcán: »Íme egy abszens«.~A padokban
143 III, 1888| hangulatot, csak még a Tisza arcán olvasott némi izgatottságot,
144 III, 1888| balhomlokától kezdve végigszalad az arcán. Talán egy párbaj nyoma?
145 III, 1888| szavak ajkairól.~Az öregek arcán, akik még apja táborában
146 III, 1888| látszottak a képviselõk arcán.~Én egy hátulsó padba vontam
147 III, 1888| Ábrányi Kornél.~Érdekes arcán mindig visszatükrözõdik
148 III, 1888| lelkesültség honolt szép halovány arcán, mintha csak a szózat éneklésébe
149 III, 1888| Az ellenzéki képviselõk arcán bizonyos ünnepélyes dac
150 III, 1889| hódítson. Széles, olajbarna arcán a szeretet meleg lehe ömlik
151 III, 1889| egyet-egyet fent volna Eötvös arcán, úgy lett az egyre halványabb,
152 III, 1889| megelégedettség mosolyával arcán:~- Valami volt ez! Háromszor
153 III, 1889| Polónyi. (Mire Szilágyi arcán feltûnõen észrevehetõ volt
154 III, 1889| sebet. Szegény Orbánnak arcán szinte látszott az a tûnõdés: »
155 III, 1890| Konok, zárkózottan gúnyos arcán mosoly szaladgál nagy alattomosan,
156 III, 1890| megelégedés ül szelíd, hosszúkás arcán, mintha csak azt készülne
157 III, 1890| marad végig, halavány hosszú arcán nem gyúl ki a pír, szemei
158 III, 1890| kérdezni valamit. Eötvös széles arcán diadalmi mosoly tündöklik.
159 III, 1891| tekintet is. A kegyelmes úr arcán pedig viharba repül össze
160 III, 1891| látható tetszése közt. Linder arcán valóságos tulipánok nyíltak.
161 III, 1891| embert csinált.~Nem, a Fabiny arcán nem volt a prímási szék
162 III, 1891| Ködös tûnõdés Széll Ákos arcán belviszályokat hagy föltételezni
163 III, 1891| megnyugodnak.~Metián komoly arcán egy mosoly lebbent át, mely
164 III, 1891| országgyûlésre a szemfedõt s arcán látszik, hogy tetszik neki
165 III, 1892| mulattatja-e a darab?~De a felség arcán kegyetlen unalom ült és
166 III, 1892| szóló gyönyörûséggel az arcán.~- Nos! Hát nem felelsz?
167 III, 1892| beszédje is csinos volt. A bal arcán egy beforrt kardvágás van
168 III, 1892| tompa nyugalommal törökös arcán (csak egy csibukot kellene
169 III, 1892| koszorúval mi történjék. Csak az arcán látszott az a tudat, hogy
170 III, 1892| az aranygalléros szónok arcán a nagy megkönnyebbülést,
171 III, 1892| a három merev diplomata arcán ott a miniszteri széksorban
172 III, 1892| miniszterbõl. Polónyi széles arcán elégültség csillámlott.
173 III, 1892| fiatal ember, kinek üde arcán kíváncsiság, mosoly ragyogott.
174 III, 1892| fejjel, vidám mosollyal az arcán, fiatal tûztõl ragyogó szemekkel.~
175 III, 1892| hangja van, s széles, kerek arcán elõre hánykolódnak az ajkán
176 III, 1893| közömbös, méltóságteljes arcán szinte látszott, hogy õ
177 III, 1893| Szenzációs eset. Száz törvényhozó arcán ragyog a mosoly! Nem lehet
178 III, 1893| Nácikám!«~Molnár Antal arcán igazi keserûség festekezik:~-
179 III, 1893| ember egy csúf vimerlibõl az arcán kinyomkodja a mérges nedvet...~
180 III, 1893| nagykõrösi követ széles arcán szaladgált egy gúnyos mosoly.~
181 III, 1893| hadnagynak is beillenék. Wekerle arcán vidám derû ragyog. Tisza
182 III, 1893| régi, csak a Justh Gyula arcán van egy nagy vágás. Polónyi,
183 III, 1893| és zokogni; Molnár Antal arcán hogy folynak le a könnyek;
184 III, 1893| senkire, mert az emberek arcán rajta van a tetszés vagy
185 III, 1893| és nem kér ellenpróbát. Arcán nincs semmi levertség. Hiszen
186 III, 1894| nem írom meg.~Az idegen arcán fájdalmas, vonagló mosoly
187 III, 1894| Eötvös Károly nagy, széles arcán mosolygás ömlött el. Szokása
188 III, 1894| csüggtek Szilágyi ólomszürke arcán, melyet a három napos szenvedések
189 III, 1894| teendõrõl volna szó. Wekerle arcán az ifjúság virul, mosolyog
190 III, 1894| igazságügy-miniszter, akinek arcán a munka fakó nyomai maradtak
191 III, 1895| nyurga termetû, gödrökkel az arcán, élveteg vérpiros ajkakkal,
192 III, 1895| megjelent, hideg, merev arcán a hódolat némaságával, zajtalan,
193 III, 1895| takaros özvegy tejfehér arcán a hatást.~Nagy érdekfeszültség
194 III, 1895| mosolygás játszik friss arcán, üde szemeiben. Egy tekintetet
195 III, 1895| Perczel, hosszúkás vékony arcán nemes nyugalommal. Egy szék
196 III, 1895| ellenzéken, s Apponyiék arcán komor redõket szántott minden
197 III, 1895| fölfrissíti. Szinte látszik az arcán, hogy végtelenül élvez:
198 III, 1895| amiket hallgat; olajbarna arcán sohase mutatkozik se tetszés,
199 III, 1895| elõtt látják Wlassicsot. Az arcán mosoly van, mint a Wekerléén
200 III, 1895| lehet venni a Perczel Béni arcán), akkor nem tanácsos a közbeszólói
201 III, 1895| Szapány László és a Batthyány arcán. Ohó! Hisz ez félig se tréfa!
202 III, 1895| mellén a kezeit, csak az arcán látszott, hogy mennyit szenved
203 III, 1895| Polónyi széles, zsíros arcán démoni vigyorgás világolt.~
204 III, 1815| sugár királyasszony, de arcán látszik a bánat, szemének
205 III, 1815| egy mosoly jelenik meg az arcán, bágyadt, elillanó, s megint
206 III, 1896| Egy-két mondat, és a Bánffy arcán kegyetlen tusa kezd mutatkozni,
207 III, 1896| széktõl; hideg gunyoros arcán a legbecsmérlõbb közöny,
208 III, 1896| mosoly játszadozott piros arcán, melyet rövidre nyírt, õszbe
|