Rész,  Esztendo/Fejezet

   1    I,  1870|                   tulajdonképpeni örökös nem õ, de egy másik hasonnevû
   2    I,  1870|                  éppen akkor lõtt reá, mikor õ egész nyugodtan csibukozott
   3    I,  1870|                  húzódik félre? Honnan tudja õ, hogy az a veszekedés, amit
   4    I,  1873|                  szeretett gyermekei, kik az õ kedveért vannak teremtve
   5    I,  1873|          árnyékvilágra; hogy legyenek akiket õ szerethessen és kiszolgálhasson.~
   6    I,  1873|                     kiszolgálhasson.~Mind az õ nevelése az egytõl egyig,
   7    I,  1873|                  Amelyik pirospozsgás, az az õ rostélyosaitól lett ilyen,
   8    I,  1873|                     halavány, beteges, az az õ borától lett olyan, amelyik
   9    I,  1873|                    egy huzomra.~Ebbõl szívja õ a sok tudományt s úgy adja
  10    I,  1873|                    úr sem látható, hogy hadd õ muzsikálna nekik. Hej, de
  11    I,  1873|                       lerí a megyeházi szag. Õ itt az arisztokráciát képviseli,
  12    I,  1873|                   diadallal, példának okáért õ is megereszt egy kis nemzeti »
  13    I,  1873|                     rajta múlt a folytatása. Õ eleget heccelte õket. A
  14    I,  1873|             patikáriusnak ne kontradikáljon, õ már különben is született
  15    I,  1873|                patikáriusnak. Tûz és víz. Az õ fakkja az »édes«, az övék
  16    I,  1873|                      nincs többé kopaszfej«, õ is fogta magát s a kánikulában,
  17    I,  1873|                   mennyire tiszteli, becsüli õ azt, eddig az jár eszében,
  18    I,  1873|                    annak a gondolatnak, hogy õ csak baka volt önkéntes
  19    I,  1873|                 ambrózia-lég helyett, mit az õ édes alakja hagyott itt,
  20    I,  1873|                     arról a témáról, hogy az õ csûre végében is olyan kutyavásár
  21    I,  1873|         pártállásának, elveinek helyességét.~Õ maga bírálja azt meg. Cicero
  22    I,  1873|                    én kiábrándultam...~Ez az õ jelmondata.~Pedig olyan
  23    I,  1873|                    meg abból tanuljam meg az õ politikájukat.~Köszönöm.~
  24    I,  1873|            barátommal néztem a nõket, kikben õ lelkesedve mutogatta az
  25    I,  1873|                 Talán azért amiért én jobb-, õ pedig baloldali.)~Ilyen
  26    I,  1873|                       hihetõleg ott virít az õ menye, lánya is.~- Egy szóra
  27    I,  1873|                  mindenütt beszél hozzánk az õ ékesszóló némaságával.~Ez
  28    I,  1873|                     sikert. No, de ez nem az õ érdeme: mert a pecsovics
  29    I,  1873|               legyünk nálánál, ennélfogva az õ érdeme, ha ezen ernyedetlen
  30    I,  1873|                   nem a Fráter Pál, hanem az õ vívmánya. Jegyzõkönyvileg
  31    I,  1873|                     nem kefélte senki, hanem õ humorista is és a hatvágást
  32    I,  1873|               megírni, mert még korán lenne. Õ hasonlít a hajdani ezüsthúszasokhoz,
  33    I,  1873|                    nézte az ulánus õrnagyot. Õ nem tett úgy. Õ nem követelt
  34    I,  1873|                    õrnagyot. Õ nem tett úgy. Õ nem követelt mosolyt, melegítõ
  35    I,  1873|                   irodalom istenasszonyától. Õ beelégedett azzal, ha nézheti,
  36    I,  1873|                 nehány kedélyt, és ez elég.«~Õ be is elégszik ennyivel.~
  37    I,  1873|                többször találkozunk nevével. Õ olyan, mint a hétféle asszony.
  38    I,  1873|              szívesen megissza vízzel is. Az õ cikkeit érdekkel olvassuk
  39    I,  1873|                pilulákat.~És ebben rejlik az õ varázsereje.~...Hát csak
  40    I,  1873|               elnevezni a Nógrádi Lapok-ban: õ ezzel meg akar bírkózni.~
  41    I,  1873|                 bátyánkat életnagyságban.~...Õ az testestõl-lelkestõl,
  42    I,  1873|                      nem lenne, ki szolgálna õ néhai felségeiknek. Az öreg
  43    I,  1873|            bocsánatot, hogy a frivolságot az õ paraplijuk alatt tálalom
  44    I,  1873|                  azzal otthagyod a faképnél; õ még egy ideig tartóztatni
  45    I,  1873|           elbeszélések«, mintha egyenesen az õ hazafiúi keblének gyönyörködtetésére
  46    I,  1873|                legolcsoban tugya a - Teller. Õ nagy hydropata.~Huj! Juj!
  47    I,  1874|                    mint a Mohamed koporsója (Õ megmozdult a hegyhez, de
  48    I,  1874|               folyvást verdeste mellét, hogy õ így meg amúgy lelkesedik
  49    I,  1874|                     is meglátogatta, hogy az õ mindig bölcs véleményét
  50    I,  1874|                      csupán azért, mert mint õ maga mondja: látta, hogy
  51    I,  1874|                  rosszul fogná vezetni, mint õ. Elfogadta, kivált midõn
  52    I,  1874|              roskadozó állam­épületnek, hogy õ is támogassa; mert igaza
  53    I,  1874|               kicserélte magát Andrássyval s õ simítja el diplomatikus,
  54    I,  1874|                       ennélfogva eo ipso nem õ felelõs; és mert nem õ a
  55    I,  1874|                   nem õ felelõs; és mert nem õ a felelõs, hát neki semmi
  56    I,  1874|                     és megosztozának vala az õ ruházatján.« Valóban úgy
  57    I,  1874|                      kifejezte Bismarck, még õ is irigyel tõlünk,4 hallatlan
  58    I,  1874|                  másként akarta néha, mindig õ gyõzött, nemegyszer hivatkozva
  59    I,  1874|                    hitte volna magáról, hogy õ még valaha a kormánnyal
  60    I,  1874|             minisztérium a kisujját nyújtja, õ az egész markát akarja.~
  61    I,  1874|                  arca kimosolyodik ilyenkor, õ elhisz nekünk mindent. Ilyen
  62    I,  1874|                     elhagyattatás után, hogy õ is egzisztál a világon,
  63    I,  1874|                    oroszlánrészben járult az õ érdemes képök viselõje is,
  64    I,  1874|                     a nagy »speiscetli«-ról, õ sem bírt a saját és a Tisza
  65    I,  1874|                    lehet hosszúéletû: ami az õ kezökben izmos fegyver ma,
  66    I,  1874| boldog-boldogtalannak, hogy Kossuth Lajos az õ pártjukhoz állt.~Csakhogy
  67    I,  1874|                     is azt találgatjuk, hogy õ miben fáradozik, mikor egyáltaljában
  68    I,  1874|                 általánosságban mondott, azt õ részletezte. Felszámolván
  69    I,  1874|                     többség ugyan még mindig õ - de e többségben nincs
  70    I,  1874|                      és átírási költséget is õ viselendi.~Csakhogy azt
  71    I,  1874|                 szabadkozván, hogy de bizony õ viseli az átírási költséget
  72    I,  1874|                      e törekvések nem vér az õ vérébõl, nem az õ nemzeti
  73    I,  1874|                     vér az õ vérébõl, nem az õ nemzeti jellegébõl vannak
  74    I,  1874|                 Kaszner Ede.~Horkai Antal és õ az evang. árvaházban voltak
  75    I,  1874|                     fájt a foga. Hanem azért õ mégis demokrata és nem törõdik
  76    I,  1874|                      is Szende ellen: ha nem õ lenne az egyetlen magyar
  77    I,  1874|                      tudniillik úgy értem az õ kardját, mint ahogy az a
  78    I,  1874|         bebizonyítani a világ elõtt, hogy az õ kezei sem egészen tiszták -
  79    I,  1874|                 dolgainak utóíze maradt meg.~Õ volt egyike a leglelkesebbeknek.~
  80    I,  1874|                  egyike a leglelkesebbeknek.~Õ volt, aki a vitáz lengyel
  81    I,  1874|            indítványt mégsem fogadták el. Az õ lelkök rajta, mert jól volt
  82    I,  1874|                      csak arra való, hogy az õ mullattatására gáncsoskodjék
  83    I,  1874|                       és »Börtönrendszer« az õ tollából folytak. Ez a Csalomjai
  84    I,  1874|                     el a Vatikánban. A pápát õ tanítja magyarul.~Egyszóval,
  85    I,  1874|                  melynek címe »Hozzá!« vagy »Õ«.~A második virágzás - a
  86    I,  1874|                      megtollasodnak, s velök õ maga is úgy tegyen, mint
  87    I,  1874|                     éppen kinéz az ablakból: õ is az idõjárást nézi...~-
  88    I,  1874|                     egész falu gyermekeit, s õ maga osztotta ki az örömben
  89    I,  1875|                     valóban hiszi, miszerint õ a jövõ kormánya (ami még
  90    I,  1875|                 mikor aztán rákerül a sor az õ kiáltására. És azalatt,
  91    I,  1875|                  nekünk az ellenzék, hogy az õ kedveért bizony senki sem
  92    I,  1875|                  elõbb bebizonyítja, hogy az õ elvei jobbak, s hogy azok
  93    I,  1875|             szándékkal gyanúsították), hanem õ is csupán alkotmányos úton
  94    I,  1875|                 pontban Tisza nem ért egyet: õ ezentúl is választani kívánja
  95    I,  1875|                 Amilyen jó hazafi, bizonyára õ sem fog vonakodni békejobbot
  96    I,  1875|                      õfelségének, mint ahogy õ magát kifejezte, a megváltozott
  97    I,  1875|                  elõadja, mi úton reménylené õ a koalíciót, mik az elvei
  98    I,  1875|             szétrobbantását kísértette meg, »õ csak a Deák-párt keretén
  99    I,  1875|                      Magyarország reájok, az õ tevékenységökre és képességeikre
 100    I,  1875|                     Sennyey jelenté ki, hogy õ kilép a kormánypártból s
 101    I,  1875|              szegõdni nem szándékozik, hanem õ is, mint Sennyey, független
 102    I,  1875|                     egy utat lát a cél felé, õ ezer úton tud ahhoz eljutni.
 103    I,  1875|                    magát mindig »érdekessé«; õ is, mint amaz, ismert midenféle
 104    I,  1875|                foghatja fel, miért ellenzéki õ? A volt kormány alatt rendesen
 105    I,  1875|                 felelt volna, hogy mit kíván õ a kormánytól s miért ellenzéki,
 106    I,  1875|              szabadelvû párt ellen, ahelyett õ kérdezte ki a kormányt,
 107    I,  1875|                visszatérve, õfelsége nevében õ fogja azt felolvasni.~Pünkösd
 108    I,  1875|                    ötlet az Sennyeytõl, hogy õ népszerûséget keres, ki
 109    I,  1875|                    járt népszerûséggel, hogy õ követel kimerítõ programot
 110    I,  1875|            szabadelvû párttól, anélkül, hogy õ maga kimerítõ programot
 111    I,  1875|                     azt fogják tenni, ami az õ meggyõzõdésük szerint üdvös
 112    I,  1875|                    üdvös és jó hazánknak: az õ meggyõzõdésük pedig rokon
 113    I,  1875|                   annak az oka? Az uralkodó? Õ mindent megtett, amit kívántunk.
 114    I,  1875|                  mint a hazát szeretni, - az õ neve a hazáéval van összeforrva,
 115    I,  1875|          szívelhetjük is Ausztriát, azért az õ sorsa mégis olyan nekünk,
 116    I,  1875|              terményeink szoros kizárását az õ piacukról: mi nagyon oktalan
 117    I,  1875|                     vágy ma. A nép ismeri az õ igazi barátait, ha nem is
 118    I,  1875|                     bizalomnak semmi köze az õ megbízóleveleikhez.~[.....]~
 119    I,  1875|                   szeretettebb királya, mint õ ma. Míg tehát elsõ nagy
 120    I,  1875|                 hanyatló erejû állam csak az õ atyai, szigorúan alkotmányos
 121    I,  1875|              képviselõház szerencsés lesz az õ erélyes és tapintatos vezetése
 122    I,  1875|                     az alispáni teendõket is õ fogja végezni, azaz tettleg
 123    I,  1875|                      a delegációért (melynek õ is tagja), mondom Jókai
 124    I,  1875|                biztosítva Jókait, hogy ez az õ eszében is megfordult már,
 125    I,  1875|            történhetett másképp. Eddig is az õ esze, az õ akarata vezette
 126    I,  1875|                       Eddig is az õ esze, az õ akarata vezette a kormányt,
 127    I,  1875|                  illõ tehát, hogy tényleg is õ álljon a legmagasabb polcon.~
 128    I,  1875|               meghûlése következtében nem is õ maga olvasott fel, röviden
 129    I,  1875|           önérzetesen ki is jelenté: hogy az õ politikájának nem bírája
 130    I,  1875|                   hogy hol találja a báró az õ igazi támogatóit; célszerûtlen
 131    I,  1875|                    személyére hivatkozhatni. Õ nyolc évi ellenzékeskedése
 132    I,  1875|                  sürgöny elszólította, s így õ már a felköszöntõk megindulása
 133    I,  1875|             pásztorfiút marokból látta inni, õ is elvetette fapoharát;
 134    I,  1875|                   teológus egyszemélyben. Az õ istene is az idõ, mert mindennek
 135    I,  1875|                      mindennek ez a kezdete. Õ szülte az õs-elemeket: lég,
 136    I,  1875|                     ott a halál az úr, ez az õ kizárólagos birodalma, melyet
 137    I,  1875|                      vizsgáját Wolwichban, s õ is, mint Alfonz, az iskolapadból
 138    I,  1875|                  szívelnek legjobban. Kedden õ is beszélt. Mielõtt szólni
 139    I,  1875|        államtitkárhoz menni. Az is ismerõse; õ volt a kortese a választáskor.~
 140    I,  1875|                   újra hangoztatják: bárcsak õ bízatnék meg ismét a kormányelnökséggel! -
 141    I,  1875|                 Sennyey kifundálta, hogy biz õ azért ellenzék, mert a kormánynak
 142    I,  1875|                elõbbire nincs szüksége, mert õ anélkül is ünnepelt nagy
 143    I,  1875|                   mint a maga fajtája, mikor õ holmi kacagányos, medvebõr
 144    I,  1875|                   gondolkozik viszonyainkról õ, kit az események leszorítottak
 145    I,  1875|                     mezejérõl, s miként véli õ rendezhetõnek az államháztartást.
 146    I,  1875|                      el nem ítéljük õket; az õ szándékuk is tiszta és becsületes,
 147    I,  1877|                  feleségére: mi sem bánnánk, õ sem bánná meg, mert akár
 148    I,  1877|                   élet heves érlüktetései az õ költészete. De ezeket azután
 149    I,  1877|                      gróffal viszonya van, s õ maga rejtette el a sifonérba.
 150    I,  1877|              mindketten megerõsítsék, s hogy õ, mivel frakkja nincs, kénytelen
 151    I,  1877|              szellemek, akik letisztítják az õ lelkérõl mindazt a sarat,
 152    I,  1877|          akadálytalan átkelése a Balkánon az õ hibája is, illetve az Abdul
 153    I,  1877|                     haditörvényszéknél: mert õ is tagja volt a haditanácsnak
 154    I,  1877|                  annak a súlya visszaesik az õ fejére is. Aki maga is vádlott,
 155    I,  1877|                    nem tehettem másképp.~Úgy õ, mint Redif, erõsítik, hogy
 156    I,  1877|                 ezeket a megéljenzett urakat õ nem ismeri még névleg sem,
 157    I,  1877|               kivilágítás, öröm és zaj, hogy õ is beleszólhasson a keleti
 158    I,  1877|                  leégõ gyertyát...~Mit tudta õ, kinek, mi okból világítanak
 159    I,  1877|                      régi arisztokrácia? Õ-e õ? s valóban itthon van-e?
 160    I,  1877|                  Szigethi Imre azért, hogy - õ nem játszott.~
 161    I,  1877|                   azt ott hagyta a garádban, õ maga ellábolt a kiszemelt
 162    I,  1877|                   nagyra lehet õszentsége az õ érdemeivel, s ilyenformán
 163    I,  1877|                     szép dolog parkírozni az õ kopasz hátát s nekünk semmi
 164    I,  1877|                     csodálatos ember is volt õ: amit a jobb kezébe fogott,
 165    I,  1877|                     megkérdezni Andrássytól. Õ tudja.~*~Különben, mondom,
 166    I,  1877|                       Márpedig, mint tudjuk, õ ezen a napon ilyenekben
 167    I,  1877|                    Olyan fád vagyok... - így õ, - étvágyam nincs... nem
 168    I,  1877|                   bízván az »Állam« hajóját, õ maga mint kolompos Rómába
 169    I,  1877|                     múltakra borítottunk, az õ tekintetüket is annyira
 170    I,  1877|                 magyaroknak jó barátja, hogy õ is figyelemmel kíséri a
 171    I,  1877|                 második emeletén lakik, ahol õ.~Trefort Ágoston a fejét
 172    I,  1877|                Szegény Osztrák-Magyarország! Õ is olyan, mint az együgyû
 173    I,  1877|                     követendõ irány, melyrõl õ kellõ felvilágosítást adott.~
 174    I,  1877|                      Szegény Gyuri bácsi! az õ pályája is de nagyon hasonlít
 175    I,  1877|                   Hagyjuk meg, pajtás! Olyan õ köztünk mint egy kimagasló
 176    I,  1877|                       midõn azt mondta, hogy õ volt Szibériában Petõfi
 177    I,  1877|                     c. közönség számára - az õ mulatságukra és épülésükre.~
 178    I,  1877|                    szó, legjobb lenne, ha az õ egyik esetén okulna a cár.~
 179    I,  1877|               bátyánkkal.~Egyszer felmászott õ is a »Stein«-ház negyedik
 180    I,  1877|                  szólaltatom meg. Ez egyszer õ maga fog beszélni. Szórul
 181    I,  1877|                     emlékezik meg, kiknek az õ lapja magatartása nem tetszik:~»
 182    I,  1877|                 felvilágosító kegyelemmel az õ lelkeikre.«~Hát csak jó
 183    I,  1877|                      elpanaszolására, hogy: »õ nem gazdag.«~- Ha van is
 184    I,  1877|                   hogy milyen jó ebéden volt õ 1860-ban Kunszt József kalocsai
 185    I,  1877|              mellette.~*~De hagyjuk Gyulait! Õ az egyedüli ember, kinek
 186    I,  1877|             gyûrûjére, nyilatkozik, hogy biz õ sohasem járt Erdélyben.~
 187    I,  1877|             fogalmaim. Menjen ön Ürményihez; õ azon helyzetben lesz, hogy
 188    I,  1877|                      tudja önt világosítani. Õ igazított ki engem is a
 189    I,  1877|                   Imrénél, a mi politikánkat õ csinálja. Az tudni fogja.~
 190    I,  1877|                   magát, mintha egyenesen az õ számára lenne a cikk írva, -
 191    I,  1877|                       tableau... és annak az õ következményei.~II. Ének:
 192    I,  1877|                      cárjának, akár pedig az õ jobbágyainak bolondítására
 193    I,  1877|                 kombinációit a nagyvilágtól!~Õ nem kombinál, hanem csak
 194    I,  1877|               akarván, milyen nagy mamelukja õ a kormányelnöknek.~Attól
 195    I,  1877|               Bourbonok címerével, melyen az õ portréja látszott lekopva,
 196    I,  1877|                      szokott jelentkezni.~Az õ emlékeiben olyan nagy világhírû
 197    I,  1877|                    elfelejteni látszik, hogy õ Magyarország polgára és
 198    I,  1877|                 beszélgettünk a dologról, de õ aszongya: sem azt nem tudja,
 199    I,  1877|                    teheti, mert ott olyan az õ akarata, mint a Bernáth
 200    I,  1877|                     hogy »hallgatni ezüst« s õ egy mukkot sem fog elárulni
 201    I,  1877|               torkára forr az újságírónak az õ bátorsága.~Vagy hogy csak
 202    I,  1877|                    gondolkozik és cselekszik õ helyettük is. Neki is, nekik
 203    I,  1877|                 prosopopeával beszél, mintha õ teremtette volna hat nap
 204    I,  1877|                     támadt az irodalomban az õ »pápai csalhatatlansága«,
 205    I,  1877|                     tulajdonít, s melyet már õ olyan veleszületettnek vesz,
 206    I,  1877|                      van fölvéve, melyrül az õ vázlata, õt is rész illeti
 207    I,  1877|                  abban, hogy Zichy Mihály az õ vázlata után rajzolta nagy
 208    I,  1877|               finnyás és válogatós« gazdája (õ ugyanis finnyás és válogatós
 209    I,  1877|                   legelõbb is, hogy eddig az õ tudta és híre nélkül folyt
 210    I,  1877|                 nélkül folyt ezen polémia az õ rovatában, az »Újdonságok«-
 211    I,  1877|                szégyell.)~Én beösmerem, hogy õ méltán büszke lehet a saját
 212    I,  1877|           alkalmasint ama nyilatkozata, hogy õ »finnyás és válogatós«,
 213    I,  1877|                 nyilatkozat sántít kissé.~Ha õ »finnyás és válogatós«,
 214    I,  1877|             gyomrában semmi.~Ellenkezõleg... õ van a cár gyomrában.~Ez
 215    I,  1877|       sertéskereskedõ nemzet legnagyobb hõse õ. Hõs és bölcs, Hunyadi János
 216    I,  1877|                      baja vele.~Különös alak õ...~Ember, véges ésszel felruházott,
 217    I,  1877|                     de ravaszul kalkulált... Õ azt hitte, hogy »si vis
 218    I,  1877|                      pacem para bellum« - ha õ a muszkával kooperál, az
 219    I,  1877|               rosszat, mert nem tesz semmit« õ rá is állna, ha néha mégis
 220    I,  1877|                látják mind a négyet, akik az õ atyjoknak igazi gyermekei.~
 221    I,  1877|             zsurnaliszta létére igazi fia az õ apjának - a kormánynak,
 222    I,  1877|                   elfoglaltság az oka: izzad õ eleget itthon is. És bizonyosan
 223    I,  1877|                   milyen becses vendége volt õ a párizsi operának.~Körülbelül
 224    I,  1877|                   esnék annak a látása, hogy õ nem lát jól.~A szembaj neve
 225    I,  1877|             fejedelmi szék kifordulna alóla, õ orosz tábornok legyen s
 226    I,  1877|                      Hohenzollern Károlynak? Õ gondoskodott a saját fejérõl,
 227    I,  1877|                     pedig üsse a kõ... ahhoz õ úgyis könnyen jutott...
 228    I,  1877|                   lehet a nemzetnek, hogy az õ foga fehére milyen fekete.~
 229    I,  1877|                megfoszthatják szabadságától, õ lesz a legszabadabb rab.~
 230    I,  1877|               összemorzsolja azokat, akik az õ jó szívével incselkedõ játékot
 231    I,  1877|               emberhez? Nem lehetett volna-e õ éppúgy marquis, vagy herceg
 232    I,  1877|                     meg kell jegyeznem, hogy õ egyszerûen madame Thiers.~
 233    I,  1877|                     a báróné?~- Köszönöm, de õ még mindig nem báróné. Egyébiránt
 234    I,  1877|                      az ilyen ostobaságokra, õ már régen hercegné lehetne.~
 235    I,  1877|             miniszterei áltattak, ámítottak, õ férfiasan megmondta az igazat.~
 236    I,  1877|                   Azzal a különbséggel, hogy õ nem nagy költõ, hanem nagy
 237    I,  1877|                  nagy komédiás, s hogy mikor õ dobta, vagyis dobálta bele
 238    I,  1877|                  hogy a pohár tele van.~Hja, õ is azt hitte, amit Mirza-Schaffi,
 239    I,  1877|                    hogy egy rozmaringszál az õ politikájából a tetején -
 240    I,  1877|                Tiszától, ha vajon hallotta-e õ a »szövetségesem« szót,
 241    I,  1877|                   övével ellenkezésbe jönne, õ annak nem fog engedelmeskedni.~
 242    I,  1877|                   nem férni a bõrében, pedig õ nem olyan kövér ember, mint
 243    I,  1877|                     Bismarck és Gorcsakoff s õ nem visz semminõ szerepet,
 244    I,  1877|                 szerepet, pedig akkora ember õ is csak megvan, mint Szûcs
 245    I,  1877|                megvan, mint Szûcs Gyula.~Ezt õ meg fogja mutatni.~De minthogy
 246    I,  1877|                   van az érem egyik oldalán, õ majd az érem másik oldalára
 247    I,  1877|               proklamálja urbi et orbi, hogy õ semleges.~De hát mi szüksége
 248    I,  1877|                   legszebb tette.~És azt sem õ maga csinálta: mert hát
 249    I,  1877|                      maga csinálta: mert hát õ muszkabarát, vagy használjuk
 250    I,  1877|                  használjuk a saját szavait: õ semleges.~Inkább talán felesleges.~
 251    I,  1877|                      az istenfélõ Vilmostól, õ is sokáig várta férje gyõzelmi
 252    I,  1877|               táviratait a csatatérrõl... de õ hiába várta. Maga jön, s
 253    I,  1877|                    gondol az új kollegára. - Õ lesz az elsõ olyan alsóbbrendû
 254    I,  1877|                       A delphibeli jósdát az õ világhírre vergõdött feleleteivel
 255    I,  1877|                  nagyon találnak.~Egyébiránt õ hû a politikájához, hogy »
 256    I,  1877|                 ember, hogy az igen szép, ha õ is kiáll a síkra a fiával
 257    I,  1877|                    akar tudni, mint amennyit õ mondott a keleti kérdésben (
 258    I,  1877|                  hogy a csónak is elbillent, õ is elvesztette az egyensúlyt
 259    I,  1877|                   Talán már holnap - felelte õ.~- Hol?~- A lapok távirati
 260    I,  1877|              csörgése nem harc-riadó zene az õ számára...~A lelkesedést
 261    I,  1877|          interpellációk, véres cikkek, ez az õ elementuma, - és ne tovább.~
 262    I,  1877|                    Tisza kijelenté, hogy sem õ, sem a fõkapitány nem rendelte
 263    I,  1877|                 história« - úgymond - nem az õ dolga.~De hát kié?~Az egész
 264    I,  1877|                  ebben a siralmas idõben; ha õ maga is (mint az »Ellenõr«
 265    I,  1877|                     nem lehet föltenni: mert õ sokallotta volna a négy
 266    I,  1877|                   boldogabbul múlsz ki, mint õ, mert bármennyi szerencsétlenség
 267    I,  1877|                    vele kezet. Ez az, amiért õ szégyenkezik, ezt pedig
 268    I,  1877|                  volt - kegyes Vilmos, és az õ jobblába Bismarck. Nem is
 269    I,  1877|                  napig élteti a gondviselés, õ is legalább harmincezer
 270    I,  1877|                      sok ideje van hátra. Az õ csillaga: hanyatló csillag...
 271    I,  1877|                  összeveszett a feleségével. Õ ugyanis azt állította, hogy
 272    I,  1877|                    hogy azt is, mint Jókait, õ tegye halhatatlanná.~Mennyi
 273    I,  1877|                       ahogy ezt Gyulai úr az õ elméjében elképzeli.~De
 274    I,  1877|              haragudott Kossuthra. Hiszen az õ elveinek dalnoka volt egész
 275    I,  1877|                    volt egész haláláig, s az õ elveiért halt meg. Egy zászló
 276    I,  1877|                     fõrendiek karzat«-ára, s õ minden aprólékos dolog iránt
 277    I,  1877|                   csinált, született vala az õ elméjében egy igen érdekes
 278    I,  1877|                      verekszik olyan nagyon. Õ maga bámult rajta legjobban,
 279    I,  1877|                bámult rajta legjobban, pedig õ tudhatta leginkább, »mi«
 280    I,  1877|                     politikáját. Olvasott az õ teleszkópiumán keresztül
 281    I,  1877|          szerencsétlen?~- Azt cselekedte biz õ, hogy selyemruha-varrással
 282    I,  1877|                     neki állott feljebb. Nem õ vette fel - azt mondja -
 283    I,  1877|             kollokvium sülne ki belõle; mert õ bölcsész, és ami fõ, író.
 284    I,  1877|             civilizáció vívmányai iránt.~Már õ is érti az »utánvétel« szisztémáját.~
 285    I,  1877|                      így fogja fel a dolgot. Õ a vérben gázoló kéz, és
 286    I,  1877|                 Jantra alatt az holtaknak az õ tetemein... Csakhogy ám
 287    I,  1877|                      hollók- és csókáknak az õ keresetét, a hollók- és
 288    I,  1877|                  melynek tagjai éppúgy, mint õ, bocskort viselének. Valának
 289    I,  1877|             rizsföldjei Peking környékén, de õ mindazonáltal nem tartá
 290    I,  1877|                      lakosa jól lakozzék.~Az õ szellemi javai pedig igen
 291    I,  1877|                  helyeiket, kik okosabbak az õ társuknál.~- Igen, de a
 292    I,  1877|           igazságügyet vezetõ fõmandarinnak. Õ leginkább képes kiválogatni
 293    I,  1877|                    hagyta magát szedni, hogy õ vállalja el a falusi kupaktanács
 294    I,  1877|                      a kalodát.~És az lõn az õ hitvesi hûségének jutalma,
 295    I,  1877|               gerjedt s megparancsolta, hogy õ is halhatatlanná tétessék
 296    I,  1877|               Megrendeltetett tehát, hogy az õ nevét felvéssék, s fel is
 297    I,  1877|                      meg lett súgva, hogy az õ neve illõbb helyre tétessék.
 298    I,  1877|                       és méltó joggal is; az õ neve kimaradhatlan arról
 299    I,  1877|                     hírlapíró virraszt... az õ halottjai az eszmék között
 300    I,  1877|                    maga helyén. A maga rabja õ. Ennek a temetõnek a nyugalmát
 301    I,  1877|                     a komikus mozzanattal az õ kebelbarátjait, akik elméje
 302    I,  1877|                      sokkal kényelmesebb, ha õ gondolkozik valamennyi helyett.~
 303    I,  1877|             Magyarországra olyan áron, amint õ akarja.~A százados önzés
 304    I,  1877|                   monarchia sorsát.~Igen, az õ felfogásuk szerint! Az osztrák
 305    I,  1877|                 jövedelemre van szüksége.~Az õ jövedelme pedig a nyersterményei.
 306    I,  1877|                  magának, mint használ, mert õ is innen kosztol, zsírtalan
 307    I,  1877|                      van remény. Erõs várunk õ nekünk.~Nemsokára jelentik
 308    I,  1877|                  házból~Kaas Ivor beszélt... õ, aki jól ír és rosszul beszél.
 309    I,  1877|                 amirõl gondolkozik. És ez az õ szerencséje. Mert ha úgy
 310    I,  1877|                 Ismeretlenül kedves ismerõse õ mindnyájunknak.~*~Chlumetzky
 311    I,  1877|                     azon szakmában, amelyben õ kitûnik. De ez megint nem
 312    I,  1877|                    Chlumetzky az oka, amiért õ sokkal jobb kereskedelmi
 313    I,  1877|                     modorán, szavaiban, hogy õ mameluk. S Tisza ösmeri
 314    I,  1877|                      a Csatár óráját, melyet õ a hazának ajándékozott a
 315    I,  1877|              alábbiakat, ha hamis dolgok, az õ lelke rajta.~———————————————————~
 316    I,  1877|                    tehát él! Mily szerencse! Õ a legjózanabb tábornokom.~*~
 317    I,  1877|                      én szövetségesem legyen õ, - tudom, megbánja a végin,
 318    I,  1877|                     bolygó öreg Midhat, hadd õ mondja meg, mi a teendõ?~
 319    I,  1877|        tulajdonképpen nem is kísértet, hanem õ maga van megkísértve.~Egy
 320    I,  1877|                 szavakat a fülébe - oroszul.~Õ pedig azt mondta, hogy: - »
 321    I,  1877|                   lében kanál...~Dehát miért õ? Õ és mindig õ! A természetben
 322    I,  1877|                      kanál...~Dehát miért õ? Õ és mindig õ! A természetben
 323    I,  1877|                   Dehát miért õ? Õ és mindig õ! A természetben sok titok
 324    I,  1877|                   ott eo ipso nem hiányozhat õ sem. Félóra múlva már ott
 325    I,  1877|                   kicsinységét, a portékának õ szabja meg értékét s ebben »
 326    I,  1877|                      hercegnõ«-nek. Mondják. Õ kísérte el a szomszéd vasúti
 327    I,  1877|                     neki szerzõdése van, azt õ nem bonthatja fel, hacsak
 328    I,  1877|            szennyfolt a hírnevén... Dehát az õ hírneve olyan már, mint
 329    I,  1877|                     mikor bajban voltunk; az õ hite szerint a mennybeliek
 330    I,  1877|                     nyilatkozni. Olyat, amit õ maga sem hisz el, bizony
 331    I,  1877|                       Végül pedig legszebben õ fejezhette volna be ezt
 332    I,  1877|                    püspökök csizmáit.~3. Ha »õ« visszajönne... legyen a
 333    I,  1877|                      másoknak« írtam belõle, õ »másokból« írhat belõle.~
 334    I,  1877|                     õt viccelte Tisza, hanem õ viccelte meg Tiszát.~Van
 335    I,  1877|                  mutatni még egy ideig, hogy õ is »volt«.~A pápára annyira
 336    I,  1877|            Mac-Mahonon esett skandalum, hogy õ betegedett bele, s most -
 337    I,  1877|                  Csúnyán beszélt, de okosan. Õ nem látja helyén a királyi
 338    I,  1877|                Kigolyóztuk a kaszinóból - de õ azért mégis csak híve a
 339    I,  1877|                   Zsedényirõl beszélik, hogy õ is készült a Barabás jubileumra,
 340    I,  1877|                bazírozok mindent. Nagy kincs õ önök között, - bár lehetne
 341    I,  1877|            pillantása, (talán azért, mert az õ hatvanhetedszer kivasalt
 342    I,  1877|                   ajánlatot tette, hogy hadd õ lefejthessen róla három
 343    I,  1877|                  amputálni fogják.~Most lesz õ igazán valódi testvére a
 344    I,  1877|                    biztosabb alapon áll. Itt õ az úr, komédiás a saját
 345    I,  1877|              érzékenykedik is. Érzékenykedni õ! Lucus a non lucendo.~Azokat
 346    I,  1877|                  hasznukat veszi.~Igaz, hogy õ is drágán jutott hozzájuk:
 347    I,  1877|               megvannak. Büszke lehet rájok. Õ akarta így, mi szükség tehát
 348    I,  1877|                      a nép milliói elõtt még õ a vádlott.~S ez a vád éles
 349    I,  1877|                        de az ítélet alapján. Õ szavakban hallotta az ítéletet
 350    I,  1877|                  annak verik be az ablakát - õ ragasztja be az ablaktábláját
 351    I,  1877|              semmitmondó frázis, - aminõkben õ rendszerint bõvelkedett,
 352    I,  1877|                     anomáliát látni, hogy ha õ tesz valami erõszakosságot,
 353    I,  1877|                    De nem is õróla beszélek. Õ most nem sok vizet zavar.
 354    I,  1877|                  tanulmányokig vergõdik, míg õ a magas politikán keresztülesve,
 355    I,  1878|              eltalálni, mi fényesebb hát, az õ hullámzó kacér fodrai-e,
 356    I,  1878|                    népe gyávaságát? Hátha az õ hatalmas balkeze csapkod
 357    I,  1878|                     következõ történetet; az õ lelke rajta, ha nem egészen
 358    I,  1878|                    mai dibdáb nemzedék, amit õ tud; ami most már neki az
 359    I,  1878|                       mert hát mirõl tartson õ aztán Petõfi-felolvasásokat,
 360    I,  1878|                 Petõfi-felolvasásokat, ha az õ rejtett adatait napvilágra
 361    I,  1878|                 elõtt henceg csak, már akkor õ sem állhatja meg, hogy át
 362    I,  1878|                reklámját. Oly helyet foglalt õ el, amit pótolni, betölteni
 363    I,  1878|                      könnyû a föld, s legyen õ is könnyû a földnek!~Az
 364    I,  1878|                      ropogó bordáinak, hogy: õ jön. Egy hosszú, kopott,
 365    I,  1878|              úgynevezett csizma, melybe mint õ selypítve bizonygatá : egy
 366    I,  1878|                      tudta dicsérni, hogy az õ tulajdonában mindig kétszer
 367    I,  1878|                miniszterek elsõ audienciáján õ volt az elsõ jelentkezõ,
 368    I,  1878|                    tegyek? Jókait utánozzam? Õ hozzá ment, s mindjárt meghítta
 369    I,  1878|                     egyetlen mosollyá válik.~Õ itt! kiált fel kitörõ örömmel
 370    I,  1878|                 lesznek semmisítve, mikor az õ órájuk lejár, mikor az idõ
 371    I,  1878|                   aranygyapjúval.~Most tehát õ is olyan rangos legény,
 372    I,  1878|                     egy tükörben, bizonyosan õ is így kiált fel:~Istók
 373    I,  1878|                   kérem. Exempla sunt odiosa Õ csak azért hasonlít én szerintem
 374    I,  1878|                   megadni a feleletet; ez az õ fakkja.~S õ alkalmasint
 375    I,  1878|                 feleletet; ez az õ fakkja.~S õ alkalmasint így felelne:~
 376    I,  1878|                   valódi pénzt olvasna...~És õ boldog volt így.~Az Ellenõr-nek
 377    I,  1878|                  mint egy végtelen gyûrû.~És õ boldog így.~Pedig nagyon
 378    I,  1878|                      senki sem hisz neki.~De õ boldog így is.~Mai számában
 379    I,  1878|                    függ egy hajszálon nem az õ torkukat metszi elõször,
 380    I,  1878|                    mondja Kemény Gábor.~- Az õ dicséretök is arany...~-
 381    I,  1878|                    degradált Párizs!) miként õ nevezé Berlint.~Nem tudjuk
 382    I,  1878|             macskakörmök közé beékelt szó az õ legszebb epitáfiuma. Az
 383    I,  1878|                      legszebb epitáfiuma. Az õ királysága nem volt uralkodás,
 384    I,  1878|                     irigy szeme ellen, s íme õ maga néz rá kancsalul!~Nehogy
 385    I,  1878|            tiszteletreméltó ábrázatával. Nem õ volt a hibás; hiszen csak
 386    I,  1878|                   kiütött kolera, mert fõleg õ elevenítette fel szerencsésen
 387    I,  1878|              közgazdasági kiegyezésben ez az õ örökös refrénjök: kukac-kukac,
 388    I,  1878|                  sokra fogja vihetni idõvel.~Õ úgymond pártolja a kiegyezési
 389    I,  1878|              kimagasló vonást ösmerjük, hogy õ szokott a német kultúrférfiak
 390    I,  1878|              kisebbedése megnevelheti még az õ árnyékukat is; de ez csak
 391    I,  1878|               korruptnak tartja, hogy már az õ szövetségében sem bízik,
 392    I,  1878|                 sajnáljuk, hogy vén napjaira õ is ilyen csúnya mesterségre
 393    I,  1878|                    hasra borulnak a rutének.~Õ szólott, s egy nagy plajbász
 394    I,  1878|                     szelíd vallásnak a papja õ, s nem vérszopó hiéna, ki
 395    I,  1878|                      közfigyelem; s az, hogy õ beszélt, s kilépett a nyugalom
 396    I,  1878|                      megbocsátani a múltért: õ is hajlandó, mert kilépett:
 397    I,  1878|                    szózata. Úgy állott eddig õ, bár távol a tetemtõl, mint
 398    I,  1878|           igazolhassa magát! Hadd lássuk, ha õ áll a haza teste mellé,
 399    I,  1878|             besározni...~- Igen, igen. Ez az õ politikáját jelképezi.~-
 400    I,  1878|                      a geszti nagy úr körül. Õ volt tudniillik felhõmentes
 401    I,  1878|                Somssich Pál lett elõrántva s õ tartott egy-egy keményebb
 402    I,  1878|                  interpellációja folytán.~De õ ezalatt annyira belejukkolta
 403    I,  1878|                   politikusnak; aminthogy az õ is igazán, csak méltányolni
 404    I,  1878|                   még kevésbé adná vissza az õ élethû arcképét; õt az ösmerheti
 405    I,  1878|               barátjára, amiért a barátja az õ ellenségének nem barátja.~
 406    I,  1878|                  teljes a siker sehol. Olyan õ a politikában, mint a couleur,
 407    I,  1878|           csatlakozik, s azon tudatban, hogy õ sokkal szeretreméltóbb,
 408    I,  1878|                  átsuhanó vendég, mint aminõ õ maga mindenütt; vendég a
 409    I,  1878|                      az Athenaeum felé siet, õ még akkor is jelen van ott
 410    I,  1878|                  marad, aki volt, mert amint õ nem veszi komolyan a politikát,
 411    I,  1878|                készen várja. Mert hát hiába, õ a ragadozó madarak közt
 412    I,  1878|                      éles körmei, amelyekkel õ maga árthasson, Jókai azt
 413    I,  1878|                  röpülni mind a ketten, s az õ egyéniségét képviselik,
 414    I,  1878|                  semmi.~Ezért nagy politikus õ, s ezért nem lehet mégsem
 415    I,  1878|              komolyan venni a politikában.~*~Õ maga is komolyan csak egy
 416    I,  1878|                      a kitüntetésre, mert ha õ tudta volna, hogy valaha
 417    I,  1878|                     nem méltányolja a nemzet õ nagy tehetség...~És ifj.
 418    I,  1878|                      mérget vehetsz rá, hogy õ az érdemesebb.~A nõk és
 419    I,  1878|              vezérelveit.~Ki áll meg már, ha õ is elbukott?~Egy ember,
 420    I,  1878|                    teszi kétségtelenné, hogy õ Deákpárti padokból még sokkal
 421    I,  1878|                   erejével szegõdék tehát az õ pártjához, s egy ideig annak
 422    I,  1878|                  hova indult, és hova ér.~És õ maga sem tudja.~És hiába
 423    I,  1878|                     nagyravágyás tragédiája. Õ nemes szándékkal lépett
 424    I,  1878|                      szoktak menekülni.~S az õ hajója, bár még nem süllyedõ
 425    I,  1878|                 megálmodott népzavargásokra, õ magának vannak rettenetes
 426    I,  1878|                   végre csak magok maradnak: õ és a kegyelmes úr. Márpedig
 427    I,  1878|              fogékony országházi talajon: az õ találmánya volt a humoros
 428    I,  1878|                     mégiscsak bátor ember.~S õ valóban az is a nálánál
 429    I,  1878|                       s a szabadkõmûveseknél õ a nagymester...~Egyszer
 430    I,  1878|                     lehetett közvetlenül, az õ közvetve már régen.~S a
 431    I,  1878|                kormánynak a szeme felnyílik.~Õ úgy van meggyõzõdve, hogy
 432    I,  1878|                    alapon.~A forradalom után õ is a számûzetés keserû kenyerét
 433    I,  1878|                      jobban, ahol nincsen.~*~Õ az egyedüli ember, aki jobb
 434    I,  1878|         szeretetreméltó komázás, amihez csak õ ért, és egy bizonyos határ,
 435    I,  1878|                   húzódik a magasba.~*~Ez az õ politikája. De hát errõl
 436    I,  1878|                 hasonlít a festékhez, melybe õ folyton más-más színeket
 437    I,  1878|                     egy idõ óta úgy látszik, õ kezdi dirigálni a mennyei
 438    I,  1878|                    az a gondolat támad, hogy õ szaktudóssá lesz a helyén.~
 439    I,  1878|                     módon tálalta fel, ahogy õ hallotta a professzoroktól,
 440    I,  1878|                    ahhoz a gondolathoz, hogy õ miniszternek született.
 441    I,  1878|                     támad, hogy minek is van õ tulajdonképpen a világon?
 442    I,  1878|            közügyeknek, mint igen kevesen az õ korában.~A kis Guszti úgyszólván
 443    I,  1878|                      miniszternek született: õ sohasem fog a piros széken
 444    I,  1878|                   beszélni míg kedve tartja, õ maga a tárgyalás alatt levõ
 445    I,  1878|                      sincsenek tisztában. Az õ keblét a tudomány szertelen
 446    I,  1878|                  ezek ködében vajúdik: olyan õ még ma is, mint a tojás,
 447    I,  1878|            Keresztülvitte; mert mit ne vinne õ keresztül?~Olyan impertinensül
 448    I,  1878|                     mint a telefon. S aki az õ nyelve hegyére kerül az
 449    I,  1878|                     mondja, hogy éppen olyan õ, mint a mamám.~Igaz, tisztelt
 450    I,  1878|                 mikor oszt maga elment, hogy õ bizony nem küld. Majd küldök
 451    I,  1878|                      pedig meg nem dicsérem, õ maga lesz halálos ellenségem,
 452    I,  1878|                mûvészetével.~Bár ahhoz, hogy õ hódító - beismerem -, csak
 453    I,  1878|              színpadon, pedig tulajdonképpen õ csak azért nagy mûvésznõ
 454    I,  1878|                senkinek sem jut eszébe, hogy õ most itt már a játék után
 455    I,  1878|                     marquise-eket, akik közt õ mozog, akiket õ személyesít,
 456    I,  1878|                    akik közt õ mozog, akiket õ személyesít, akik neki hol
 457    I,  1878|          kedvesebbnél kedvesebb leány.~Ez az õ legnagyobb érdeme, de persze
 458    I,  1878|                   Pedig nem úgy áll a dolog. Õ ír és fog is írni. De mi
 459    I,  1878|                 mondani magunk elé merengve: Õ írni akar.~*~Ott heverésznek
 460    I,  1878|                     ujjaddal, ásítva hörgöd: Õ írni akar.~*~Pedig fiatal
 461    I,  1878|                  csupa túlhajtott részvétbõl õ kezd el bicegni helyetted,
 462    I,  1878|               tömeges kérvényt adnának be az õ megválasztása ellen, mert
 463    I,  1878|         szárnypróbálgató nemzedékbõl. S hogy õ magát elaltassa, miszerint
 464    I,  1878|                  ébresztené azon tudat, hogy õ az írói kör titkára.~*~Ébren
 465    I,  1878|               Hangversenyeket rendez, holott õ maga semmi hang­sze­ren
 466    I,  1878|                       bálokat arangiroz, bár õ maga sohasem táncol. Az
 467    I,  1878|                  avertat mégis megtörténnék, õ makacsul még akkor is az
 468    I,  1878|                     fennállása, ha érdem, az õ érdeme. És ez az érdem olyan,
 469    I,  1878|                 annál jobban szeretik. Olyan õ, mint a labda: nem kímélik,
 470    I,  1878|                finnekkel, annyira körülbelõl õ is rokonságban van a hír
 471    I,  1878|            csodálatos esemény történt, mikor õ kresztüljött a Bástya utcán,
 472    I,  1878|                  elfeledkezik örömében, hogy õ Szana Tamás.~Sõt még talán
 473    I,  1878|                     még talán arról is, hogy õ az írói kör titkára.~*~Irodalmi
 474    I,  1878|                      Szana megfordítva tett: õ elõször sokat írt, most
 475    I,  1878|                     is.~S nem az neki, hanem õ van szüntelenül annak a
 476    I,  1878|               készült, s azért szegény ember õ most is, mint ahogy annak
 477    I,  1878|                      csak péterfillér.~Gyûjt õ Piusnak soha el nem készülõ
 478    I,  1878|                     aki után a klérus indul; õ megy a klérus után.~Mikor
 479    I,  1878|                   tönkretenni.~Nem sikerült; õ folyton gyarapodék az anyagiakban,
 480    I,  1878|               népszerûtlen foglalkozás, amit õ olyan szép üzleti sikerrel
 481    I,  1878|                    járt, hogy a Kelet Népé-t õ fogja szerkeszteni, a Nemzeti
 482    I,  1878|                    gerinccel járok az utcán, õ, kinek a gerince örökös
 483    I,  1878|                     származzék át valami.~Az õ barázdái nem áthidalhatlan
 484    I,  1878|                      majd Sennyey alatt~Mert õ úgy okoskodik, hogy minden
 485    I,  1878|                   képviselõnek sem válik be.~Õ ugyan - okoskodik tovább -
 486    I,  1878|                   magán száradni hagyni hogy õ odavaló.~Nem is sértem hát
 487    I,  1878|                 hiszen talán éppen azért áll õ tudományos férfiú reputációjában,
 488    I,  1878|                     már Tisza Kálmán volt az õ saját tengelye.~S így lett
 489    I,  1878|                 tengelye.~S így lett mameluk õ is.~Dacára, hogy sokkal
 490    I,  1878|                     Mit csinálna, hova lenne õ azok nélkül?~Nagyon hozzájuk
 491    I,  1878|               elválhatatlanul hozzátapadt az õ partnereihez.~S az õ partnerei,
 492    I,  1878|                      az õ partnereihez.~S az õ partnerei, mind a szabadelvû
 493    I,  1878|                  tovább is híve maradt, mert õ jó ember, türelmes ember
 494    I,  1878|                  Szontagh Pali mamelukságát.~Õ csakugyan hálás lehet Tisza
 495    I,  1878|                    nem is azért gyenge ember õ, mert odaadta, hanem mert
 496    I,  1878|                   legyen két oldalról.~Ez az õ sivár végzete, elkerülhetetlen
 497    I,  1878|                      mértékkel fognak mérni.~Õ is sokszor megemelte a kalapját
 498    I,  1878|               teljesedésbe.~De hát ennek nem õ az oka. A felek látják,
 499    I,  1878|                    látják, kiolvassák azt az õ szíves arcából, lekötelezõ
 500    I,  1878|                    nyájas szavából, hogy nem õ.~S mert itt már nem jöhet