Rész,  Esztendo/Fejezet

 501    I,  1878|                   hogy nagyapa.~De ez nem az õ érdeme: unokájának köszönheti;
 502    I,  1878|                   kinyilatkoztatja, hogy nem õ világíttatta ki a plevnai
 503    I,  1878|                      be magát, miszerint nem õ, de az iparos Ráth Károly
 504    I,  1878|                      cselekedet az, hogy nem õ cselekedett egy jeles cselekedetet,
 505    I,  1878|                     van a tetején, de aki az õ apjának nem igazi fia (ami
 506    I,  1878|                  mégpedig nem azért, mert az õ apjának nem igazi fia, hanem
 507    I,  1878|                    hitben szenved, hogy csak õ lát hármat, fogja magát
 508    I,  1878|                   mindenki azt beszéli, hogy õ négyet lát.~Sennyey Pált
 509    I,  1878|                     fognak jönni, mi volt az õ programja; ezerszer könnyebb
 510    I,  1878|                 literatúra vármegyéjét, s az õ akarata az irányadó benne.~
 511    I,  1878|                      találta, mert Vadnai az õ helyében így szólt volna:~
 512    I,  1878|                  egészen kimagaslik.~*~Ahogy õ és amit õ ír, az már nem
 513    I,  1878|                kimagaslik.~*~Ahogy õ és amit õ ír, az már nem is stílus,
 514    I,  1878|                     Bulyovszky Gyulát, írjon õ valamit.~Azután találkozott
 515    I,  1878|                teremtett neki.~De nem is fog õ meghalni soha! Nem azért,
 516    I,  1878|                    azonban nem fenyegeti. Az õ elõfizetõi még holtuk után
 517    I,  1878|                   Istvánnal. Azok csak írók; õ décorateur is.~Egyedül Monaszterli
 518    I,  1878|             árnyéklatok teoriájához, hogy az õ tolla alatt, mint a szabó
 519    I,  1878|                      még a daróc is.~*~Olyan õ, mint a csiga, ki a maga
 520    I,  1878|                  nevezetessé, hanem az, hogy õ az egyedüli mindig megelégedett
 521    I,  1878|                 törülni a lutrit.~*~Mi lenne õ a lutri nélkül? Hol vehetné
 522    I,  1878|                   számba sem veszi. Mindegy, õ makacsul kapaszkodik mégis
 523    I,  1878|                     Nem követelõ; nem akarja õ tökéletesen hatalmába keríteni,
 524    I,  1878|              tökéletesen hatalmába keríteni, õ csak udvarolni akar neki.~
 525    I,  1878|              udvarlók néha siker elõtt.~Nem, õ nem akar nyerni soha, csak
 526    I,  1878|                    vannak hitelezõi, akikkel õ azonban a lehetõ legkedé­
 527    I,  1878|                 hiteles forrásból hallottuk. Õ maga beszélte.~S bár mi
 528    I,  1878|                    Elhiteti a világgal, hogy õ kedélyes nyárspolgár, pedig
 529    I,  1878|                     is, amit tudhat.~*~Pedig õ még azon kívül királyi tanácsos
 530    I,  1878|                     ösmeri a képességét s az õ képessége nem bírja elviselni
 531    I,  1878|             mondhatnám: elviseli.~*~Mindegy. Õ ott ül a Házban és hallgat.
 532    I,  1878|                  kezdett lenni:~- Mi is volt õ ott tulajdonképpen?~- Vicejegyzõje
 533    I,  1878|                     nem egészen így történt. Õ is alispán volt Nógrádban
 534    I,  1878|               rosszat, mert nem tesz semmit, õ akkor a legtisztességesebb
 535    I,  1878|                 fordulnak, hogy hát vajon az õ véleménye mi légyen... és
 536    I,  1878|                      mindig eszébe jut, hogy õ Veres Pál, s hogy ha csakugyan
 537    I,  1878|                     Pál, s hogy ha csakugyan õ Veres Pál, akkor õ csakugyan
 538    I,  1878|                 csakugyan õ Veres Pál, akkor õ csakugyan a Veres Pálné
 539    I,  1878|                  volt.~Pedig szeretett volna õ is valami accidentiát; kérte
 540    I,  1878|                   mert istállóban született, õ is talán csak azért dilettánskodik
 541    I,  1878|                      mond róluk.~Mert hiába, õ nemcsak a turfon, hanem
 542    I,  1878|                   delegáció lekenyerezése az õ feladatául jutott.~Neki
 543    I,  1878|                 zsigmond megengedte, hogy az õ hajdani mandátumát fogadja
 544    I,  1878|               korcsolya-egylet bálján nem az õ felesége lett a lady patronesse,
 545    I,  1878|                    tán a Bánhidyé is, de már õ mégis restellte bevallani.~
 546    I,  1878|                      el keserûség nélkül; az õ védelmükre szentelem e végszót.~
 547    I,  1878|                    jó, hogy minden kenyérbõl õ szelhesse le magának a legnagyobb
 548    I,  1878|                      sem sikerült úgy, ahogy õ azt Tisza Kálmántól politikai
 549    I,  1878|             Kálmánnak megbocsátani, hogy nem õ vett meg a Tisza birtokból
 550    I,  1878|                      3000 holdat, amelyik az õ vadászi uradalmával határos.~
 551    I,  1878|                    áldozzunk érette, mert az õ személyében láttuk a hazát
 552    I,  1878|                   hazát és a hazában csak az õ személyét: arra a másikra
 553    I,  1878|                  önmagát megmentse, csakhogy õ gondtalan éljen idegen hazában.~
 554    I,  1878|                  nemzet szívébõl, mint ahogy õ nem dobja ki szívébõl a
 555    I,  1878|                  azonban eszébe jutott, hogy õ Márkus Pistát megteszi képviselõházi
 556    I,  1878|               Kálmánt, legyen tekintettel az õ protezséjére. Hogy Márkus
 557    I,  1878|                      jambusok, amelyekbõl az õ ügyes tolla a vezércikkek
 558    I,  1878|                      csak akkor, ha éppen az õ személyes tetteik provokálták
 559    I,  1878|                   Deák-párt tekintélyesei az õ régi politikai erkölcseiket
 560    I,  1878|                pénzügyi gazdálkodásnak; hogy õ akarja nagyban és egészben
 561    I,  1878|                      pénzügyi állapotainkat; õ, akinek pénzügyminisztersége
 562    I,  1878|                    frt nem volt egy rakáson; õ, aki egy bizonyos vasutat
 563    I,  1878|                      az adókat, amelyeket az õ minisztériuma proponált
 564    I,  1878|                 kérkedett vele, mintha az az õ érdeme lenne. És ezek mellett
 565    I,  1878|                     oda vitte az országot az õ államférfiúi bölcsessége,
 566    I,  1878|                    találta tûrhetetlennek az õ gazdálkodását, és megbuktatták.
 567    I,  1878|                       A lapok tele voltak az õ eljárásának korholásával,
 568    I,  1878|                   mint amennyit Tisza elért, õ sem tudna nagyobb eredményt
 569    I,  1878|                   pusztító politika, melynek õ és pártja nem részesei,
 570    I,  1878|                 juttatott nemzet irtódzik az õ uralmuktól és hét esztendeig
 571    I,  1878|            népgyûlések szabályozása által az õ személyes törekvéseik vannak
 572    I,  1878|                       A Tisza politikáját az õ egyéniségére vezetik vissza,
 573    I,  1878|                Ismeri a múltak történetét és õ is kacag hozzá! Csakhogy
 574    I,  1878|                    õszintén bevallotta, hogy õ csak három képviselõ megválasztásánál
 575    I,  1878|                 annyit jegyezhetek meg, hogy õ a protestantizmust feleannyira
 576    I,  1878|                   olyan ellenzékké, amely az õ hitök szerint kormányképes.~
 577    I,  1878|                      hanem megkísértem és az õ álláspontjukra helyezkedem.~
 578    I,  1878|                  egyszer adta föl elveit, az õ elvföladásaiknak egész statisztikai
 579    I,  1878|                  elvfeladás döcögõ szekerén. Õ feladta elveit, mikor Deák-párti
 580    I,  1878|              negyedszer pedig feladta elveit õ is, mint a többik, f. évi
 581    I,  1878|                      mint a záporesõ. Mintha õ lenne az oka, hogy rossz
 582    I,  1878|                      erkölcstelenségen; hogy õ az önzés, szédelgés és elvfeladások
 583    I,  1878|              programmal, és megtagadta, hogy õ valaha ellenzéki volt.~Ez
 584    I,  1878|                      abban a hitben, hogy ha õ elég jó rókának, Péchy bizonyára
 585    I,  1878|           államférfinak, s mindannak, aminek õ dicsérni szokta azt, akitõl
 586    I,  1878|                      intézõ egyének, akiknek õ Péchy Tamás következõ tartalmú
 587    I,  1878|                elvföladó Tisza Kálmánt és az õ könyve a te ellenzéki politikád
 588    I,  1878|                      tarthatatlanságát, s az õ politikai álláspontja, mint
 589    I,  1878|                      kellett látnia, hogy az õ nézetei érvényesülésének
 590    I,  1878|                      nem látta, miszerint az õ közjogi politikája egyelõre
 591    I,  1878|                kormányzási alapul elfogadta.~Õ nem adta föl elveit, mint
 592    I,  1878|                     Nyilvánossá tette ezt az õ ügyetlenségük, mellyel az
 593    I,  1878|                  lesznek népszerûekké.~Ez az õ fegyverük.~*~De nagyon jól
 594    I,  1878|                    fölkent lovagjainak, hogy õ nem eladó.~Így nem kapott
 595    I,  1878|                      mindenki látja, hogy az õ tettük, szavuk, eljárásuk,
 596    I,  1878|               szolgáltatni lapjaiknak!~Ez az õ összes céljok, semmi más.~
 597    I,  1878|                   akarják tenni, akkor is az õ népszerûségének romjain
 598    I,  1878|              említhetem Nemes Nándor grófot.~Õ senkié, mégis mindenki a
 599    I,  1878|          mandátumokat. Egy mandátum pedig az õ szemükben megéri azt, hogy
 600    I,  1878|                  éppen úgy félhivatalosai az õ pártjuk vezéregyéniségeinek.~
 601    I,  1878|                     Kálmánnál. Elõadta, hogy õ Bécsbõl jön egyenesen azért,
 602    I,  1878|                    volt: hiú volt arra, hogy õ királyi kegyet, kitüntetést,
 603    I,  1878|                 minden politikai akcióját az õ egyéni érdekei irányozzák.~
 604    I,  1878|                 földbirtokos osztály pusztul õ maga, mint egyik elõde,
 605    I,  1878|                     Aranyos és azok, akik az õ könyvét elég vakmerõk korszakot
 606    I,  1878|                    kiegyezési alkudozások az õ hét évi politikájának szükségszerûségét
 607    I,  1878|            magatartás meghatározása, amelyet õ Ausztriával szemközt elfoglal.~
 608    I,  1878|                    meghatározása, amelyek az õ nézete szerint a magyar
 609    I,  1878|                       hogy ez idõ szerint az õ oppoziciója az egyedüli
 610    I,  1878|                 egyedüli kormányképes, és az õ pártja leend az egyedüli,
 611    I,  1878|                  annak is, hogy az ország az õ pártalakulásukat nem vette
 612    I,  1878|                   utca, saját ház). Végre is õ a pártvezér; illenék, hogy
 613    I,  1878|                     pártvezér; illenék, hogy õ adjon támogatást és kerületeket.~-
 614    I,  1878|                    és a múltban, mint ma is, õ képviseli a parlamentben
 615    I,  1878|                  azokat, akik kételkedtek az õ szabadelvûségének õszinteségében.~*~
 616    I,  1878|                     szolgál, kijelenti, hogy õ nem szeretné, ha személyét
 617    I,  1878|                    III., hogy mit zavarom az õ számaikat?~Ez az egyik oka,
 618    I,  1878|                     addig búsult utána, hogy õ is meghalt. A kis Kati még
 619    I,  1878|                    nem tudott akkor búsulni, õ élve maradt. Mikor az anyja
 620    I,  1878|                      gazdátlan porontynak, s õ tanította ki arra a mesterségre,
 621    I,  1878|                     akart rá tisztát adni, s õ is oda csatlakozik a mama
 622    I,  1878|               biztosak lehetünk afelõl, hogy õ már el tudná olvasni, ha
 623    I,  1878|                rácson is könnyedén átcsúszik õ, s rendesen megtalálja ott
 624    I,  1878|                      van mindenféle jóval az õ számára, s aki mikor végig
 625    I,  1878|                büszkeségüket képezi, hogy az õ állításuk szerint Konstantinápoly
 626    I,  1878|                     földi halandónak, aki az õ nyelvével ott megbirkózni
 627    I,  1878|                    ezzel tüntetve, hogy most õ dühös.~A menyecske nemkülönben
 628    I,  1878|                  nagy haragot tart keblében: õ is sértett félnek tartja
 629    I,  1878|                virágok.~Egy-egy csokrot néha õ választ ki, mintha az lenne
 630    I,  1878|                asszony, s szívesen elmondja: Õ az én uram, bár mosolya
 631    I,  1878|                  jelenteni: én meg vagyok az õ úrnõje. Úrnõje igen, de
 632    I,  1878|                      kit nézzenek? A férj az õ eleven, ragyogó könyvük,
 633    I,  1878|                Juliska gyengéd szeretetének. Õ lett Juliska kedvence egyelõre.~
 634    I,  1878|              meggondolná, hogy nemsokára már õ sem lesz alkalmas kegyencnek,
 635    I,  1878|                  akkor majd Juliskánál is az õ helyét elfoglalja talán
 636    I,  1878|                      jut eszébe, hogy amikor õ elõször így himbálózott,
 637    I,  1878|                     elõször így himbálózott, õ is csak így járt. No, hanem
 638    I,  1878|                    rektor uram gégéjének, az õ éneklõ kis szájának is jussa
 639    I,  1878|                 hátán s nagy hivatalt visel: õ a szerelmesek üzenetvivõje.
 640    I,  1878|              gondoskodik az öregekrõl is. Az õ számukra ott a sok keresztes
 641    I,  1878|                     nagy szerep jutott neki: õ a nép doktora. Aki valamely
 642    I,  1878|                  családhoz tartozó házibarát õ, szerény, igénytelen, a
 643    I,  1878|                     bámulatos s már régen az õ, e célra szolgáló mesterséges
 644    I,  1878|                     orosz föld szülöttjétõl, õ tudja miért~Balassa ezentúl
 645    I,  1878|                   tudósban a magyar ember az õ eredeti észjárásával s egy
 646    I,  1878|                      nyelvû emberek által az õ auktoritásuk csorbítására.~
 647    I,  1878|                   magát vezérnek képzelje. S õ ámbár örökké nagy dolgokat
 648    I,  1878|        nekimelegedett s azt hitte, csakugyan õ vezeti azt.~Egyszer megállít
 649    I,  1878|                      közvélemény elõtt, mint õ.~Most a debreceni nagy nap,
 650    I,  1878|             gondviselés rosszul csinált, azt õ helyreigazítsa. Híddal nyergelte
 651    I,  1878|                      Egy szomorú lapot, hogy õ meghalt.~Horváth Mihály
 652    I,  1878|              történelmet, hanem csinálta is. Õ maga is egy alakja e nemzet
 653    I,  1878|                    tanítójául hívatott meg s õ vezette be a magyar történelembe.~
 654    I,  1878|                    lelkületének idomításához õ is hozzájárult. És ezt jólesik
 655    I,  1878|                 világtörténelem eseményei az õ hajszálaikkal vannak egymáshoz
 656    I,  1878|                     költõk dallamos ajkát az õ elbûvölõ arcuk mozgatá,
 657    I,  1878|                 arcuk mozgatá, a trónusok az õ leheletüktõl ingadoztak,
 658    I,  1878|                 ingadoztak, sokszor pedig az õ parányi kezük tartotta azokat.
 659    I,  1878|                      az asszonyokkal szemben õ is csak hódoló volt és nem
 660    I,  1878|                legalább tiszteletreméltónak. Õ iró akar lenni, de erõs
 661    I,  1878|                     van háborodva, - hogy az õ befolyása nélkül halnak
 662    I,  1878|                     nagy politikából, ami az õ egyéni kényelmét zavarja.~
 663    I,  1878|               bevezetni abba a világba, amit õ teremtett s õ népesített
 664    I,  1878|                  világba, amit õ teremtett s õ népesített be.~Szomorú világ
 665    I,  1878|                   nem ijesztik; jobban tudja õ azt, mint Szeged vármegye,
 666    I,  1878|                    bájos napfény kikerüli az õ fonnyadt arcát... Ugyan
 667    I,  1878|                     versei is sikerültek. Az õ szíve nem szilajan rohamos
 668    I,  1878|                   nagyon kellene módosulnia. Õ a maga nemében bevégzett
 669    I,  1878|                    mindig azokra bízta (mert õ maga a rendszeres munkához
 670    I,  1878|                     látják a nagyvilágot. Az õ talaja az országgyûlés,
 671    I,  1878|             országgyûlés, mert elnök korában õ volt a találó visszavágások
 672    I,  1878|                    fû is kedves emlék, ha az õ lábuk érintette, a tengernek
 673    I,  1878|                  mélyen elpirult. Azt hitte, õ van kigúnyolva, s hirtelen
 674    I,  1878|                      három »rézkopek« (ahogy õ nevezte e pénznemeket).~
 675    I,  1878|             ivóasztalt elhagyta.~Nemkülönben õ maga is sokszor említette,
 676    I,  1878|                    pénzügyi [s] egyéb ügyeit õ vitte egy idõben igen ügyesen.
 677    I,  1878|                 nyilatkozott, kinek rendesen õ építette a kártyaházait
 678    I,  1878|                igyekezetben, de azért mégsem õ lett az angyal.~El is szomorodott
 679    I,  1878|                      volt a szúrom. Végre az õ saját nagy tenyerével belécsapott
 680    I,  1878|                   gondolattal halt meg, hogy õ nagy színész volt, de nem
 681    I,  1878|               Áttértünk darabomra s benne az õ szerepére. De bizony sehogy
 682    I,  1878|                 legnagyobb meglepetésemre az õ utánozhatatlan szeretetreméltóságával
 683    I,  1878|                       Tisza Kálmán~Legyen az õ nevenapja ezentúl minden
 684    I,  1878|                      Végignéztem a kérdezõt. Õ volt az elsõ ember, aki
 685    I,  1878|                   Szavazzon Bakayra [!]~Most õ nézett végig: azután furfangosan
 686    I,  1878|                      fölhozni amellett, hogy õ is nemes ember. Bizony bátyám,
 687    I,  1878|                      Eljött a nap, amikor az õ szava is meghallatszik és
 688    I,  1878|                     nekünk, hogy e pecsét az õ homlokára is kiütõdött lemoshatatlan
 689    I,  1878|                       A Tisza Kálmánéban. Az õ kezében, anélkül, hogy mérsékelhetné
 690    I,  1878|                fekete kéz, melyben sohase az õ alakja jelen meg, hanem
 691    I,  1878|                   melynek utolsó maradványát õ õrizte meg, egyetlenegy
 692    I,  1878|                     kedvéért és nem a nép az õ kedvökért lett teremtve.~
 693    I,  1878|              Wehrzeitung cikkíróját. Mit tud õ a polgárok jogairól, az
 694    I,  1878|                   hirdette a béke diadalait.~Õ, akinek a legtöbb kötözni
 695    I,  1878|                      volt, elfeledte azokat, õ akinek a hadi dicsõség volt
 696    I,  1878|                     és a munkaasztalhoz ült, õ aki a hatalom bíborpalástját
 697    I,  1878|                 munkás-zubbonyt öltötte fel, õ, aki folyton elöljárt mint
 698    I,  1878|                   aki meg nem vigasztalja az õ nemzetét, ha teheti. Bebizonyította
 699    I,  1878|                nyomán úgy, amint e tények az õ fölfogása szerint bûnösek.~
 700    I,  1878|                 Boszniát és Hercegovinát, ám õ lássa, ha az elhibázott
 701    I,  1878|                   emlék.~S a Golgota, hol az õ vére hullott, termékeny
 702    I,  1878|                     termékeny talaja lett az õ eszméinek...~Az aradi szomorú
 703    I,  1878|                érdemes kép: az egyik oldalon õ, a másikon a megnyúlt arcú
 704    I,  1878|                 ereje a hatalomtól megválni; õ az elsõ miniszterünk, akit
 705    I,  1878|                     melyeknek fölfedezésében õ sokkal leleményesebb, hogysem
 706    I,  1878|                     szereti, mint valaha. Az õ szeretete hosszabb, maradandóbb
 707    I,  1878|               mutatott már.~Sírva, ríva híná õ azt még vissza valamikor,
 708    I,  1878|                  minden nemzeti mozgalomban. Õ vezette apáinkat évtizedek
 709    I,  1878|                  apáinkat évtizedek elõtt, s õ vezette tavaly fiainkat
 710    I,  1878|                     csúcspontjai között!~Azt õ emberül töltötte be mindig.
 711    I,  1878|              telehajigálta útját koszorúval; õ nem bizakodott el azokban,
 712    I,  1878|                   nem bizakodott el azokban, õ nem használta föl a koszorút
 713    I,  1878|                egészen alámerült, akkor volt õ legnagyobb.~Pulszky Ferenc
 714    I,  1878|                 vastag könyv lenne.~Ott volt õ már a megyék követei közt
 715    I,  1878|                     a politikai pályától, az õ tapasztalt szeme látta,
 716    I,  1878|                nemzetet szendergésébõl...~Az õ talaja nem csupán az országház,
 717    I,  1878|                  elenyésznék; az a hely, hol õ megáll, mindig egy piedesztál,
 718    I,  1878|                    szava; az a hely, ahol az õ íróasztala áll, éppúgy a
 719    I,  1878|                    Az egyik azt mondja, hogy õ a Kossuth barátja, a másik
 720    I,  1878|               berlini mandátumot, akkor majd õ is hozzászól és ezzel utat
 721    I,  1878|                      az elsõ halálos csapást õ mérhette volna!~Az osztrák
 722    I,  1878|                  Andrássyra vonatkozik, s az õ személye ellen tör.~Andrássyt
 723    I,  1878|                     sem akart kivétel lenni. Õ is a bukottak ravatalára
 724    I,  1878|                     mellett Tisza, Kemény és Õ.~S mostmár megvan magyarázva
 725    I,  1878|              Csernátony volt a »fájós lába«, õ vette észre legelõbb a tornyosuló
 726    I,  1878|                  földre.~Szegény Csernátony: õ a taktika nagymestere volt
 727    I,  1878|                  maga a jámbor levelezõ.~No, õ már nehezen tudja, hogy
 728    I,  1878|                  nehezen tudja, hogy kicsoda õ.~Én pedig nem mondom meg
 729    I,  1878|                      felénk.~Ne keressük: ki õ? Hátha már találkoztunk
 730    I,  1878|             kucséberrel.~Nyomorult cseh!~Még õ nevezi »felszabadított rabszolgáknak«
 731    I,  1878|                 rabszolgáknak« a magyarokat, õ, tagja azon satnya népfajnak,
 732    I,  1878|                      vele a kevély tök, hogy õ az egyedüli gyümölcs a kertben,
 733    I,  1878|                      gyümölcs a kertben, bár õ maga is jól tudhatta volna,
 734    I,  1878|                     Hon szabadkozik, hogy az õ hasábjain Széllrõl egy szó
 735    I,  1878|                 lejjebb arra is büszke, hogy õ nem népszerû.~Neki nem kell
 736    I,  1878|        elfoglalásából származott jók mind az õ érdemei lesznek. Abból mi
 737    I,  1878|               lajtorja Pulszky Ferenc is.~Az õ személyisége köti össze
 738    I,  1878|                     helyzetet fog találni. S õ szereti a különféle attitüdöket.
 739    I,  1878|         szeretetreméltó komázás, amihez csak õ ért és egy bizonyos határ,
 740    I,  1878|              számûzetés keserû kenyerét ette õ is. S míg a külföldön járt,
 741    I,  1878|                      ellenállni.~Pedig éppen õ tudja nagyon jól, hogy ez
 742    I,  1878|                  esszéhez mit szólt azóta az õ kedves barátja, Andrássy
 743    I,  1878|                     még kíváncsibb, hogy hát õ vajon mit fog szólni a holnapi
 744    I,  1878|                holnapi programbeszédjében az õ kedves barátja-, Andrássy
 745    I,  1878|                   stílje van, de nem hitték.~Õ azonban elhitte volna, -
 746    I,  1878|                 egyszerre elhitte neki, hogy õ csakugyan államtitkárnak
 747    I,  1878|                    még eddig Tiszában hitt - õ is csalódni fog.~116. sz.,
 748    I,  1878|                   rosszak itt-ott, annak nem õ az oka: maga a Népszínház
 749    I,  1878|                      a szerepkörébõl, melyet õ nem bírt betöltni, de ezzel
 750    I,  1878|                 számot« itt is kihagynánk az õ kedvéért, amit egyik-másik
 751    I,  1878|               szemeket s erõs, érces hangot. Õ azonban nem tudta a természet
 752    I,  1878|                   Úgy látszik elõttünk, hogy õ annyira beleélte magát az
 753    I,  1878|                 produkálhatna. - Az egyedüli õ színpadunkon, ki azonfelül
 754    I,  1878|                   színpadon változnak is, az õ egyénisége alig megy változáson
 755    I,  1878|                teljesen nélkülöznünk kell az õ alakjaiban. S ezek oly hibák,
 756    I,  1878|              Leginkább feltûnt az nekünk az »Õ nem féltékeny« s a »Házasság
 757    I,  1878|                 kinyújtania a tapsok után. S õ ki is nyújtja mind a kettõt.
 758    I,  1878|                  énekelni nem tud, annak nem õ az oka; s hogy mégis énekeltetnek
 759    I,  1878|                 énekeltetnek vele, arról sem õ tehet. De bármit játszik
 760    I,  1878|                      már ismeri közönségünk. Õ nem nagyszabású tehetség,
 761    I,  1878|         jutalomjátéka szinte nemsokára lesz. Õ, mint halljuk, a »Kisasszony
 762    I,  1878|                   volt alkalmunk látni, hogy õ játszott. - Rott Marinak
 763    I,  1878|                  darab sarkpontja. No, de az õ ereje gyönge is ehhez. A
 764    I,  1878|                      s nem is hiszi el, hogy õ mennyire gyûlölt ember Magyarországon. (
 765    I,  1878|                   gazdag örökséget? Hogy fog õ errõl beszámolni leendõ
 766    I,  1878|                     azon nyíltságát, mellyel õ is hódol a nyilvánosság
 767    I,  1878|                      senki más, mint éppen - õ maga, Tisza Kálmán.~Ha õ
 768    I,  1878|                     õ maga, Tisza Kálmán.~Ha õ lehetne a pénzügyminiszter,
 769    I,  1878|                     ravaszkodik valamiben az õ monoton, slendrián modorában,
 770    I,  1878|                   szépfürtû Szapáry Gyula az õ piros székén, álmatag arca,
 771    I,  1878|                    ez is »édes«! Igen, igen, õ »már« miniszter. A kinevezést
 772    I,  1878|                   már hozta a hivatalos lap. Õ tehát azon meggyõzõdésben
 773    I,  1878|                     lovagostora után kapkod. Õ ezt nem tûri. Azonban nem
 774    I,  1879|                  Aztán mi lenne akkor, ha az õ képe jönne a pénzeken?~-
 775    I,  1879|                      de hát mit ér az? mikor õ mégiscsak nímet.~Erdélyi
 776    I,  1879|               homlokán kidagadtak az erek, s õ is, aki olyan jól csinálja,
 777    I,  1879|              zenevirtuóz barátja, minélfogva õ is hivatva van arra, hogy
 778    I,  1879|                csináltam mésaliance-ot, mint õ. Elértette.~- Úgy értem,
 779    I,  1879|                     pillangót, az ördögöt az õ arany szarvaival, meg a »
 780    I,  1879|                      Sõt inkább mi jártuk az õ vezényszavuk szerint, s
 781    I,  1879|                      ugyan milyennek képzeli õ a mennyországot.~- Igen
 782    I,  1879|                     ráösmerni. A rendezõk az õ arcképét hordozzák jelvényeiken,
 783    I,  1879|                   jelvényeiken, s a terem az õ ruhájának színei szerint
 784    I,  1879|                      ott volt a múzsám... az õ szép mosolygása bearanyozott
 785    I,  1879|               halaványabbak lettek, mikor az õ délceg alakja suhant el
 786    I,  1879|               fehérnépnek.~II. A Maecenas~Ki õ? fogjátok kérdeni, pedig
 787    I,  1879|                      gondolatait. Pedig nem: õ nem hallgatja a darabokat:
 788    I,  1879|                   nem hallgatja a darabokat: õ csak nézi.~A Maecenas bízvást
 789    I,  1879|                  régebben állott a tükör.~Az õ szívére is csak a színpad
 790    I,  1879|            principálisodnál volt szobaleány.~Õ maga is mondja, hogy ott
 791    I,  1879|                    jut eszébe senkinek, hogy õ milyen vallást követett.
 792    I,  1879|                     Az egész ország halottja õ, és mégis minden emberé
 793    I,  1879|                     Szegény öreg! Olyan volt õ állami életünkben, mint
 794    I,  1879|                      rohanva guruló keréknek õ állott ki akadályul nem
 795    I,  1879|                    ki akadályul nem egyszer, õ tartóztatta föl a jármûvet,
 796    I,  1879|                       csak egy kis rozsda. S õ azt a rozsdát is szerette
 797    I,  1879|                     is, legott megjelenik az õ halotti árnya, ha bárcsak
 798    I,  1879|                  megválasztotta követnek, és õ Deák Ferenccel majdnem egyidejûleg
 799    I,  1879|                 benne a jellemet, és viszont õ is teljes méltánylatot tanúsított
 800    I,  1879|                   politiki ellenfelei iránt.~Õ a kormánypártiságot nem
 801    I,  1879|                   úgy fogták volna föl, mint õ.~Az országgyûlés végeztével
 802    I,  1879|                  fölügyelõvé választotta, és õ a tiszai kerület ülésein
 803    I,  1879|                   pénzügyi kérdésekben, hogy õ a pénzügyi bizottság elnöke,
 804    I,  1879|                     sokáig.~Most már ott van õ is a maga helyén ahol jó
 805    I,  1879|                akármerre van is, mert nem az õ hibája, hogy kelleténél
 806    I,  1879|                hullámok haragos zúgásában az õ szilaj lelke beszél népéhez
 807    I,  1879|                 Szegeden majd hadd regulázza õ a Tiszát.~És Kende bizonyosan
 808    I,  1879|                      akkor is kiönt a Tisza, õ lássa; bírói zártörést követ
 809    I,  1879|                    pedig a markába nevetett. Õ is képviselõ. 25 rongyos
 810    I,  1879|              lélekvesztõjét a gyûrûzõ habok, õ maga bent arról ábrándozik,
 811    I,  1879|                       aki kijelentette, hogy õ addig, de bizony nem bízik,
 812    I,  1879|                     valahogy létezik, s hogy õ a legveszedelmesebb gyújtogatója
 813    I,  1879|             kormánybiztosi rendeletekrõl: az õ szájából szelídebben fognak
 814    I,  1879|                    bizottság elé került, hol õ bízatott meg a vizsgálattal.~
 815    I,  1879|               nyíltan enunciálta, hogy ha az õ csizmatalpa beszélni tudna,
 816    I,  1879|                     ellene disputálni, pedig õ a világ teremtésére nézve
 817    I,  1879|                 Ferenc?«~Bizony talán nem is õ az. Vagy ha õ, akkor úgy
 818    I,  1879|                   talán nem is õ az. Vagy ha õ, akkor úgy járt, mint Don
 819    I,  1879|                   patriarkális modor, s mert õ mégiscsak a »miénk«.~Mindig
 820    I,  1879|                    kormány-gazdálkodással az õ érveiket is tönkre tehessék,
 821    I,  1879|                       ha jól gyanítjuk (mert õ egy szóval sem mondta),
 822    I,  1879|                  hogy közvetett adóinkat, az õ beleegyezésük nélkül emelhessük.~
 823    I,  1879|              deficittel találkoznék a nemzet õ excellenciája költségvetésében
 824    I,  1879|                 volna tõle hallani.~De errõl õ nem szólott. Hallgatott
 825    I,  1879|                      a töltés már elszakadt. Õ már nyugodt.~Ezenkívül is
 826    I,  1879|                  ellenünk a csatát a végzet. Õ lett az erõsebb, legyûrt
 827    I,  1879|            felejtettünk; s mint igaz király, õ maga még többet felejtett
 828    I,  1879|                  szíve egy ma; nemcsak atyja õ Magyarországnak, hanem oktató
 829    I,  1879|                    népe nem a legnagyobb. De õ a legboldogabb király, s
 830    I,  1879|                      a nép a királyom; én az õ nemes fején látom a koronát;
 831    I,  1879|                  veri be öklével, ahonnan az õ arca fog most kiríni ferdén.~
 832    I,  1879|                     közvéleménynek tévedését õ is föltételezi.~Valóban,
 833    I,  1879|                    jobban összeszedi erejét; õ legyen a megvert fél...~
 834    I,  1879|               egy-egy rút pattanás, de azért õ mégiscsak szép maradt, s
 835    I,  1879|                      közte, hanem világok; s õ mégis idehaza van most itt!~
 836    I,  1879|                     lett vakmerõ álomnak?~Az õ saját nagy szíve hozta?
 837    I,  1879|                  meghalt, s Brithonnak immár õ a királynéja, a legelsõ
 838    I,  1879|                tárgyak, akkor hitte el, hogy õ a királyné, s könnyekre
 839    I,  1879|                    tudjuk, s az egész ügy az õ stílusára vall.~Nagyszerû
 840    I,  1879|                     itt termett a király. Az õ hullatott könnyein át látta
 841    I,  1879|                     mi nagy gyászunkat, s az õ nemes példája, kimutatott
 842    I,  1879|                      ígéret, hogy »Szegednek õ lesz a fõkertésze«, sejtetni
 843    I,  1879|                      kedvez Tisza Kálmánnak.~Õ, ki ráerõszakolta a nemzetre
 844    I,  1879|                   fog átengedni másnak, mert õ Tisza: És a Tiszák szeretik
 845    I,  1879|                 mostani szerencsétlensége az õ legnagyobb szerencséje a
 846    I,  1879|                     maguk Herrichék, vagy az õ kreatúráik virítanak ki
 847    I,  1879|                    az országgyûléstõl, s ezt õ most körülöntötte abszolutizmussal,
 848    I,  1879|                 Szeged újjáalkotására, arról õ is mélyen hallgat, mint
 849    I,  1879|               lapokra förmed.~És miért teszi õ azt? Mert állítottuk, hogy
 850    I,  1879|                   biztost, Tisza Lajost, bár õ Tisza Kálmán testvére, kinek
 851    I,  1879|             deklarálta kidobottnak, mint mi. Õ tehát a »Hon« szerint alkalmasint
 852    I,  1879|             évtizedeiben.~S vajon miért lett õ egyszerre Csanád legnagyobb
 853    I,  1879|            nyújtották volna a koszorút, s az õ fényes érdemeitõl gyulladozott
 854    I,  1879|                  belügyminiszter dolga, hogy õ kit állít oda a kormány
 855    I,  1879|                     veszély elsõ napján csak õ maga több egyént temetett
 856    I,  1879|                  emberek másképp akarták. Az õ tanácsuk abból állott, hogy
 857    I,  1879|              szabónál varratta.~S ezért lett õ percsórai kormánybiztos.~*~
 858    I,  1879|                 különben becsületes ember, s õ maga csodálkozott rajta
 859    I,  1879|           csodálkozott rajta legjobban, hogy õ miként jutott a vízmûépítészeti
 860    I,  1879|                nyilatkozatának, mely szerint õ nemigen bízik a töltés szilárdságában.
 861    I,  1879|                  tudom miféle magas, csak az õ nagy talentuma elõtt érthetõ
 862    I,  1879|                      úgy gerálta magát, hogy õ személyes meggyõzõdést jött
 863    I,  1879|                kormánybiztosra célozva, hogy õ már 61 évvel is látott nagy
 864    I,  1879|                     kézzelfogható jele, hogy õ valamikor kormánybiztos
 865    I,  1879|                jóakarat vezette, s általában õ mint városunk egyik legbuzgóbb
 866    I,  1879|                     eshet baj többé, mert az õ töltése már elszakadt.~Az
 867    I,  1879|                    hadnagy Verhovaynak (mert õ volt hármunk egyike) halkan,
 868    I,  1879|                 következésképp füle is (mert õ is csak a fején hordja)
 869    I,  1879|                     paraszt azt mondta, hogy õ ugyan nem megy egy tapodtat
 870    I,  1879|                beható tanácskozás után (mert õ talán a körmét sem merte
 871    I,  1879|                     esze, amennyi van, akkor õ sokkal nagyobb mameluk lenne,
 872    I,  1879|                  magát mutatni fölfelé.~S ha õ olyan mameluk volna, mint
 873    I,  1879|                      egy más szenvedélye is; õ a népszerûséget is szereti,
 874    I,  1879|                   minden intézkedésbõl, hogy õ egy szalmaszálat sem mozdított
 875    I,  1879|                  mert neki kicsiny Szeged, s õ túlságos »nagy« annak.~Dáni
 876    I,  1879|                      csak az Isten segíthet: õ is csak úgy, ha nagyon akarja!~
 877    I,  1879|               fáklyákat kér sürgõsen, azután õ is távozott azokat expediáltatni.~
 878    I,  1879|                      mestergerendát. Erõsebb õ ezeknél: saját magában bizakodjék,
 879    I,  1879|                      becsukva, csendes... Ez õ! a csendért harcoló Szeged.~
 880    I,  1879|                    attól a gondolattól, hogy õ ezentúl nem alhatik.~Szeged
 881    I,  1879|                 híddal engedi elcsúfítani az õ szép szõke Tiszáját.~*~Van
 882    I,  1879|             cikkeznek, föl kell tennem, hogy õ mégis hímnemû), azt veszi
 883    I,  1879|           vezércikkezni és a Times-nak az az õ természetes hivatása, hogy
 884    I,  1879|                  jóakaratú cikkemnek, mintha õ írta volna meg »A XIX. század
 885    I,  1879|                    uralkodó eszméit«, mintha õ lenne Eötvös József, én
 886    I,  1879|                 nézzük le a nõi nemet, hanem õ, ki a nõi nemnek semmi befolyást
 887    I,  1879|                      megörvendezteti magokat õ excellenciáikat, kik bizonyosan
 888    I,  1879|                     megszavazni. Új állomást õ nem teremt.~A pénzügyi bizottság
 889    I,  1879|             szerkesztõjének is jut belõle, s õ is azon nézi a dolgokat
 890    I,  1879|                    Lukács Györgyöt.~Pedig az õ orrára nem illik az. Mert
 891    I,  1879|                       És én azt mondom, hogy õ többet is tehetett volna.~
 892    I,  1879|                      Hiradó Pulz tábornokra. Õ is vezér volt a katonai
 893    I,  1879|                     olvadnak (a kettõ között õ kapja a kisebbik vajas kenyeret),
 894    I,  1879|                     hát hová is lett? Hiszen õ tulajdonképpen éppen a Szeged
 895    I,  1879|                 Szeged fõispánja lenne. S az õ befolyása mellett kellett
 896    I,  1879|                  vala készülnie a névsornak. Õ itt a kormány meghittje,
 897    I,  1879|                    nagyon fontos dolognál.~S õ nincsen sehol; hanem a szomszéd
 898    I,  1879|                  össze a biztosi tanácsot az õ embereibõl, az ínyök szerint.
 899    I,  1879|                      valami »új ideál« (mert õ mindig talál ilyenekre)
 900    I,  1879|                   óta rábeszélt otthon, hogy õ is vegyen egy kaszát, így
 901    I,  1879|                  valóságos abszurdum, s mert õ nem eléggé indokolt, sokat
 902    I,  1879|              visszatükrözésére hivatott alak õ ott«; pusztán csak elmondani
 903    I,  1879|                    hagyja aludni az éhség, s õ is ott terem a kolbászok
 904    I,  1879|                    egyhangúan kell énekelni, õ ezt egy kardalhoz illõ élénkséggel
 905    I,  1879|                 kérdés a súgóhoz. Mit gondol õ, hogy a színészek siketek-e,
 906    I,  1879|                    vagy a közönség? Vagy tán õ maga?~*~A »Corneville-i
 907    I,  1879|                      és közönségünk nevelte; õ a mienk s nincs rá semmi
 908    I,  1879|                   szerény akar maradni.~*~De õ nem akar szerény maradni.~
 909    I,  1879|                    nem számít a »késõbb«-re. Õ a jelen embere. És úgy gondolkozik,
 910    I,  1879|                fölött?~Ha meggondoljuk, hogy õ is megöregszik, elszomorodunk,
 911    I,  1879|                látjuk, elfelejtjük azt, hogy õ valaha megöregszik.~*~Tegnapelõtt
 912    I,  1879|                      a vak is.~Miben nagyobb õ?~*~Párizsban, mióta a Lajosok
 913    I,  1879|              kecsesebben hajlik meg elõttük.~Õ Párizst varázsolta elénk
 914    I,  1879|                      leendõ becikkelyezését, õ csak azt kívánta utasításul
 915    I,  1879|                 népet arra, hogy a katona az õ szolgájuk, s hogy a fegyverhez
 916    I,  1879|                    akkor van joga, amidõn az õ védelmükben nyúl ahhoz,
 917    I,  1879|                    80., 204. l. Ugyancsak az õ szerzõségének föltételezése
 918    I,  1879|                     porosz Frigyes hajdan az õ válogatott hosszú fickóira.«
 919    I,  1879|                  által, hogy csatlakozzék az õ akciójukhoz.~Fontos kérdés
 920    I,  1879|                      mérjük. Nem fog soha az õ neve után korszak elneveztetni
 921    I,  1879|                   ily névvel kormányozhatott õ Magyarországon minden törvényes
 922    I,  1879|                 magyar nemzetre nézve, midõn õ nincs többé.~Szem szem után
 923    I,  1879|                    és a magyar nemzethez.~Az õ kezükben van letéve Magyarország
 924    I,  1879|                     hogy mindnyájunk helyett õ gondolkozzék«. Mi szegediek
 925    I,  1879|                   vad filozófián, s most már õ nézett végig rajtam megbotránkozva:~-
 926    I,  1879|                        Hihetõleg.~- De azért õ mégis nagyszerû ember, mert...~-
 927    I,  1879|             határozottan kinyilvánítom, hogy õ nagyon elõrelátó ember.~
 928    I,  1879|                        Nagy dolog volt, hogy õ Tiszát megkérje.) Lejött,
 929    I,  1879|                     tûnõdjék: vajon nem-e az õ házából temetnek.~TÉLI NAPFÉNY~
 930    I,  1879|            kidomborodó karaktere.~Körülbelül õ vezette a társalgást az
 931    I,  1879|                passzolt Kovács Bercire, mert õ már bebizonyította, hogy
 932    I,  1879|                papválasztásokat, hanem azért õ sem engedte magát kardvágás
 933    I,  1879|                     hivatalos színezete után õ volt központja a társaságnak,
 934    I,  1879|                   azért is elhatározta, hogy õ jó, szelid, engedelmes lészen.~
 935    I,  1879|                    csak azért van, mivelhogy õ vereshajú.~Bakay arisztokratának
 936    I,  1879|                    áll a canaille-tõl. S ezt õ mind nem tenné, ha nem volna
 937    I,  1879|                Apponyi Albert elõszobájában. Õ ott is éppúgy otthon lesz,
 938    I,  1879|              mindenki elfordulna tõle.~Olyan õ mint a harminchárom féle
 939    I,  1879|               óhajtott, azt kitalálta Bakay, õ olyan mint a közönséges
 940    I,  1879|                     Bakayra, ki, mert vér az õ vérükbõl kétszeresen küzd
 941    I,  1879|            elvtelenségben, mert hát mivel az õ választói vér az õ vérébõl,
 942    I,  1879|                  mivel az õ választói vér az õ vérébõl, õ kétszeresen élhet
 943    I,  1879|                  választói vér az õ vérébõl, õ kétszeresen élhet vissza
 944    I,  1879|                   Tisza kegyes pillantása az õ ábrázatára essék legelõbb
 945    I,  1879|                 ilyen hirtelen?~Keres »ágit« õ maga, hogy kollízióba jöhessen.~
 946    I,  1879|                 pillésedik. Eszébe jut, hogy õ nem hagyhatja a maga városát.
 947    I,  1879|                    hagyhatja a maga városát. Õ republikánus, õ bátran síkra
 948    I,  1879|                     városát. Õ republikánus, õ bátran síkra száll a népjogért,
 949    I,  1879|                 hátralevõ »tíz forintokat«...Õ nem marad benn a biztosi
 950    I,  1879|                    benn a biztosi tanácsban, õ nem szolgál egy kalap alatt »
 951    I,  1879|                    és Szeged ellenségeivel«. Õ lemond.~Ilyen kifogásokat
 952    I,  1879|                   víz. Bakay is így tesz; az õ kétfelé nyíló kulacsában
 953    I,  1879|                   ennél különb gyerek, mikor õ a kerületéhez simultan fekszik,
 954    I,  1879|                      nagy nyereség lenne. Az õ magaviseletük finomítaná
 955    I,  1879|                      gondolkozni is. - Aztán õ olyan jó júrista, hogy okvetlenül
 956    I,  1879|                 Gyula a Tisza Kálmán embere: õ tetszeleg magának azzal,
 957    I,  1879|                   azzal, hogy hû a sírig. Az õ szerelme örök - egész a
 958    I,  1879|                   folyónak kellene lennie. - Õ kiválasztott magának egy
 959    I,  1879|                      azt utánozza mindenütt. Õ olyan a politikában, mint
 960    I,  1879|                 magukhoz a vezérszerepet: az õ álláspontjuk passzív, s
 961    I,  1879|                   álláspontjuk passzív, s az õ feladatuk az információ,
 962    I,  1879|                     Az, isten ugyse! - mondá õ, s rögtön hívatta Szeghõt,
 963    I,  1879|                     mindig mások nõsültek az õ kedvéért.~Más, egészen más
 964    I,  1879|                   Mari is.~Szegény kis Mari, õ volt a szüreti táncmulatság
 965    I,  1879|                    rám. Mi ad nekem jogot az õ leánya rágalmazására? Az
 966    I,  1879|                      kellett volna felelnie, õ is azzal fõzött le, hogy
 967    I,  1879|                      Az Nílus II. testvérem. Õ részt vett a tizenkettõk
 968    I,  1879|                    Nílus tartományait, mikor õ volt alvezired és parancsolt
 969    I,  1879|                       azaz tout egal... Amit õ ír és amit Csengery ír,
 970    I,  1879|                  istenasszony. Közelében, az õ szalonjaiban csak a közvetlen
 971    I,  1879|                      benne lesz a Lexikonban õ is) azt mondta, hogy »aki
 972    I,  1879|                 Bigot de Précomeneu gróffal (õ is benne van a Lexikonban)
 973    I,  1879|                 pékjén megesett az, hogy míg õ egyre nõtt hasban, addig
 974    I,  1879|       díszkorcsolyásznak választatott meg... õ, a rekonstruktor! Mily sottise!~
 975    I,  1879|                terrénumára kell lépnem, mert õ utána, ki olyan jóízûen
 976    I,  1879|           bõségszarujává változhatnék át »az Õ számára«.~Ezt pedig nem
 977    I,  1879|                 nemkülönben Tisza Kálmán, az õ Felsége személye körüli
 978    I,  1879|         proletárizmus kezdi ki a zsidókat, s õ készül azokat elkergetni
 979    I,  1879|                  Szeged legnagyobb érdeme az õ beolvasztó ereje, mellyel
 980    I,  1879|                     és legfõbb büszkesége az õ polgárias mûveltsége; az
 981    I,  1879|                 Hiradó« nem világlap, s amit õ ír, az mindig csak a saját »
 982    I,  1879|                   zsidókba kötni, sõt inkább õ maga is tanult tõlük, ért
 983    I,  1879|               megjegyzem a közönséghez, hogy õ (Nagy Sándor úr) nem jár
 984    I,  1879|                     kívánja megdönteni. Hogy õ rólam miképp gondolkozik,
 985    I,  1879|                   cikket, - nem érinthetnek. Õ maga sem hiszi el komolyan.~
 986    I,  1879|                      Nagy Sándor úrnak, hogy õ nem akart zsidóheccet, mert
 987    I,  1879|                        hanem azt meg viszont õ ösmerje be, hogy az illetõ »
 988    I,  1879|                     nem írta ki a nevét, azt õ tehette, de viszont nekem
 989    I,  1879|                inkognitó lepattan róla: mert õ az állam szolgálatában az
 990    I,  1879|                  egyik jellemzõ vonása, hogy õ feltétlen párthíveit védszárnyai
 991    I,  1879|                belekeverte a gyanúba, mintha õ a korrupció bûnrészese s
 992    I,  1879|                   oculi«) okos ember volt, s õ pusztán a háború viselést
 993    I,  1879|                     a miniszterelnök fejébe, õ is a kitaposott nyomon indult,
 994    I,  1879|                     egyéb jele a városban az õ ittlétének, mint az, hogy
 995    I,  1879|                 Tisza Lajostól a jóakaratot, õ, aki asszonyszíveket vadászott,
 996    I,  1879|                 vadászott, s pedig sikerrel, õ, aki tigrisekre is vadászott
 997    I,  1879|             vadászatot - ha siker nélkül is.~Õ mindazt, amit fölsoroltam,
 998    I,  1879|                  hogyan« tõle telik.~De amíg õ arról töpreng, hogy mi legyen
 999    I,  1879|                 vehetõ szakvéleménynek, s az õ hosszasan, a közgyûlésen
1000    I,  1879|            elõkészített indítványa, amelyben õ azon jeles francia polgárokat,