Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Látom behunyt szemekkel. Az õsz Duna büszkén viszi a magyar
2 I, 1874| azonban, úgy látszik, csak az õsz hozza meg.~EGY KELLEMETLEN
3 I, 1874| bolyongva egy agg, nagy õsz szakállú remetére akadt:
4 I, 1874| csapott.~46. sz., november 13.~ÕSZ~(Fõvárosi fecsegések)~Az
5 I, 1875| szó szerint vétetnének az õsz államférfiú szavai, bizony
6 I, 1875| enyészet.~Megérkezik az õsz. A természet érkezõ halála
7 I, 1877| két legerõsebb támasza: az õsz Midhat pasa, »az elme«,
8 I, 1877| intézi a hadmûveleteket.~Az õsz hadvezér semmit sem felelt,
9 I, 1877| arccal Abdul Hamid is.~És az õsz generalisszimusz, ki még
10 I, 1877| szülték... azoknak is lehetett õsz atyjuk... és azoknak is
11 I, 1877| idegesek és elõítéletesek az õsz viszontagságaival szemben,
12 I, 1877| zsinór bénította meg az õsz Abdul Kerim karját, ez rántotta
13 I, 1878| keretben lenne, vastag szemöldû õsz fej tarkállik, csendesen,
14 I, 1878| s otthon megölelvén az õsz Zsigmondot, így szólt:~-
15 I, 1878| fegyvereinknek kedveztek, mert az õsz beköszöntésével sokkal nehezebbé
16 I, 1878| legendáinak élõ alakja, az õsz Kossuth még ma is fiatal,
17 I, 1878| menyecskék elõtt nagy elõny az õsz haj. Az õsz haj nem fecsegõ.~
18 I, 1878| nagy elõny az õsz haj. Az õsz haj nem fecsegõ.~A »Politika«
19 I, 1879| Ekkor egy százesztendõs õsz pap lépett a király elé
20 I, 1879| mindnyájan, a fõispán, az õsz Vadász Manó, Muskó Sándor,
21 I, 1879| gyûlésekre senki.~Néha egy-egy õsz ember csoszogott föl a lépcsõkön
22 I, 1879| széken a zöld asztal fején az õsz Csermelényi Iván ült, mellette
23 I, 1879| meg lehetett ösmerni. Az õsz Lukács kormánybiztos jött
24 I, 1879| legjobban volt elemében az õsz Kremminger prépost, városunk
25 I, 1879| Alföldön, mint éppen az õsz, az a búskomorság, az a
26 I, 1879| negyven lapot szentel az õsz leírásának Szeged környékén.~
27 I, 1879| már a katasztrófának, az õsz bekopogtat maholnap, csípõs
28 I, 1879| elmélkedési tárgy ez egy õsz császárnak, kinek a nyugalomra
29 I, 1879| Jókai, Gyulai, vagy tán az õsz Csengery? Óh nem! Õ, ha
30 I, 1880| nyárutó, alkalmatlan idõjárású õsz, s végre egy újabb nyomorúságos
31 I, 1880| címeretek tündér róna, andalító õsz, mind a kettõtöknek. Mennyire
32 I, 1880| jósolták az öregek, hogy hosszú õsz lesz az idén.~Legyen is:
33 I, 1880| tûnni kezd a remény a hosszú õsz iránt, s megadással hajtjuk
34 I, 1880| fejét gyéren körözik már az õsz fürtök is, a másiknak ha
35 I, 1880| egész tavaszig.~A hosszú õsz kedvezett, s legalább is
36 II, 1891| ember!~Öregszem-e már, az õsz szele hûti-e szívemet, vagy
37 II, 1891| szívja be az ember, s az õsz utolsó napját remegve látja
38 II, 1893| kiemelkedõbb mozzanata is, az õsz Táncsics Mihály megérkezése,
39 II, 1895| melyet Zichy aratott, maga az õsz maestro, Liszt is így szólt
40 II, 1897| evégbõl nejével együtt a derék õsz papot, aki két év elõtt
41 II, 1906| szégyenletes áron! - mondá az õsz Kállay, s megvetõ mosoly
42 II, 1881| alszik, mint a bunda. Késõ õsz táján szokta magát eltenni
43 II, 1881| kigyelmetek is ösmertek) hosszú õsz szakállával és ráncos képével,
44 II, 1881| meghallgatta a százesztendõs õsz barát fülébe súgott tanácsát
45 II, 1881| Fürdõi novella képekkel)~Õsz van már. Hullanak a fákról
46 II, 1881| de elvesztette korán. Az õsz járt a legjobban: az új
47 II, 1881| teljes bevonulását tartja az õsz gazdag színpompájában, útközben
48 II, 1881| neki is ágyat vetett, az õsz dermesztõ szele sivítva
49 II, 1881| a folyosókról.~Az öreg, õsz Boér, az örökös korelnök
50 II, 1882| négy órakor lesz a temetése Õsz utcai házából.~Az egész
51 II, 1882| már gyermekkorunkban is õsz Bernáth Zsigmondnak neveztek,
52 II, 1882| mûvelete«.~A forradalom már õsz hajakkal találta Bernáthot -
53 II, 1882| jelenet.~- Soha! - szólt az õsz elnök nagy megindulással. -
54 II, 1882| érje õkegyelmének minden õsz hajszálát, bizony napról
55 II, 1882| két testvérnép közt, hanem õsz elején mindig elküldenek
56 II, 1882| is a legbuzgóbb, az egy õsz, rövidre nyírott hajú öregúr,
57 II, 1882| jutott a szerencse hogy az õsz írót leginkább vallhatja
58 II, 1882| megköszönni a megtiszteltetést. Az õsz férfiú meg volt hatva egész
59 II, 1882| tábornokká lettem, egy szegény õsz emberrel találkoztam a Bácska
60 II, 1882| délben egy hajdan gazdag õsz emberrel találkoztam künn
61 II, 1882| volna azt meg egyébrõl. Az õsz haj pedig a bölcsesség diplomája
62 II, 1882| akkori szélsõségbõl, mely az õsz hajnak kedvezett túlságosan,
63 II, 1882| szezon!~S a szezonnal itt az õsz... több, az õszítõ gondolatok.~
64 II, 1882| énekelt õ.~Kár, hogy már õsz van, és elmentek kedvenc
65 II, 1883| az túlnyomóan barna. Az õsz hajra nemigen lehet már
66 II, 1883| soha...~- Elég!~Ötödnap már õsz hajszálak mutatkoztak a,
67 II, 1883| mágnás vagy.~- Neked már õsz hajad van.~- Neked is az
68 II, 1883| fegyházat szenvedett Illaván.~Az õsz írnok lábai reszketni kezdtek,
69 II, 1883| egyik sem. Scheuthauer, az õsz professzor nagy elevenséget
70 II, 1883| Még fiatalember, de már õsz. Keleties vágású szemei
71 II, 1883| paszománttal. Néhány lengedezõ õsz hajszál látszik ki a sipka
72 II, 1883| a bécsi koszorútól.~Dús õsz paróka köríti eres domború
73 II, 1883| egyenlõtlenül elgyûrt nadrágjával, õsz költõnk, Jókai Mór, Ugron,
74 II, 1883| fejét, úgy nevet. Még az õsz Orczy is mosolyog, pedig
75 II, 1883| fajtából való. Még csak õsz hajszálak, nagy has és egypár
76 II, 1883| még az öregség havát az õsz parókát is hiába vette fel,
77 II, 1884| nekik, mint a nagy bajuszú, õsz szakállú öregeknek!~Mindez
78 II, 1884| méltóságos gróf.)~Felült az õsz beteges fõúr, és parancsolta:~-
79 II, 1883| zseniális hanyagsággal rendezett õsz fürtjeivel, bíbor köpenyébe
80 II, 1883| Gézáért kár - veté oda egy õsz fõispán -, aki ami polgári
81 II, 1883| kopasz fejeket s a méltóságos õsz szakállakat, aminõ a Török
82 II, 1883| fogadják el a javaslatot.~Õsz szempilláit buzgón lecsukja,
83 II, 1883| némelyik megsodorintotta õsz bajszát is. A fiatalok pajkos
84 II, 1883| válik, fejét hátrább veti, s õsz haja hátul a vállára ér.~
85 II, 1883| nyárspolgári alak, kikent õsz hajjal, melynek a választéka
86 II, 1883| szívek fenekérõl, mintha az õsz hervasztó lehellete lenne...~
87 II, 1884| jegyzé meg epésen egy õsz hajú anyóka.~De a lelkes
88 II, 1884| fogantatásánál elmosolyodva, mert az õsz paróka alatt is bõven termeli,
89 II, 1884| szokva számba venni minden õsz végén: mennyi aranyat vertek
90 II, 1884| maradhasson.~*~Utolját járja az õsz. S akik tehetik, élvezik
91 II, 1884| Akadémiában, Bylandt, az õsz Smolka, a hetyke Windisgrätzek.
92 II, 1884| s bõdül bele a dob.~Az õsz maestro Liszt Ferenc (kit
93 II, 1884| mert sok volt benne az õsz fej, »Fehér Ház«-nak nevezték.
94 II, 1884| vártatva egy borzas, zilált õsz fej bukkant be, mint az
95 II, 1884| Boldizsár, a vén katonák õsz vezére gyûrte fel a karját,
96 II, 1884| domború homlokát, melyet õsz fürtök környeznek tisztesen.~
97 II, 1884| benépesültek. Lekonyult õsz fejek, vidám, fiatal arcok
98 II, 1884| gondosan kétfelé fésült õsz szakállával a piros széken.~
99 II, 1885| homlokát gondosan fésült õsz haj fedte, de kifejezésteljes
100 II, 1885| legyezõ-alakban környezi állát, õsz haját fölösleges hosszúra
101 II, 1885| tört a fa ketté éppen az õsz küszöbén, mikor a legjobb
102 II, 1885| bajában osztozott!~A nyár, az õsz s a tél ott találta, s ott
103 II, 1885| összegörnyedt aggastyán, hosszú õsz fürtökkel s bagolyszemekkel,
104 II, 1885| jó 1847-iki mágnás arcok. Õsz, kerek szakállú, tisztes
105 II, 1885| cseregne...~Néha-néha odanyúl õsz parókájához és megigazgatja,
106 II, 1885| rokonszenves kerek feje õsz, de két szeme fiatalosan
107 II, 1885| helyen. Már a hatodik nap õsz szálakat találtam a hajamban...~
108 II, 1885| Átmentek a nagy terembe, s az õsz Szlávy József foglalta el
109 II, 1885| selyem bélése, s hosszú, õsz hajukon a lila barettek
110 II, 1885| pártja, egyedül áll ott õsz hajával, rokonszenves arcának
111 II, 1885| Idegesen hányta-vetette õsz fejét a miniszter, miközben
112 II, 1885| felelgetett. Erre a másik õsz fej, a Madarászé izgett-mozgott.
113 II, 1885| csavargatta ide-oda, szép õsz haját gyakran simogatta
114 II, 1885| Nagy volt a lelkesedés. Az õsz Széchenyi Pál miniszter
115 II, 1885| mosolyával, kacéran rendezett õsz hajával. Emelvénye nincs (
116 II, 1885| bírta el nagy, rövidre nyírt õsz fejét s a nagy kék szemekben,
117 II, 1885| Ghyczy is ott foglal helyet, õsz fejét egészen behúzva bõ
118 II, 1885| hogy amint nagyon kikelt az õsz hazafi elõtt a rettenetes
119 II, 1885| beszélni. Ünnep a Házban, ha az õsz vezér megszólal. Az õsz
120 II, 1885| õsz vezér megszólal. Az õsz vezér, akinek nincsen tábora.
121 II, 1885| alakban környezi állát, õsz haját fölösleges hosszúra
122 II, 1885| beszél. Néha-néha odanyúl õsz parókájához, majd lehajtja
123 III, 1886| külsejû férfiak egyike; az õsz körszakállas Koszits pedig
124 III, 1886| gyerekkori bajaimmal, mikor már õsz hajam van, - ahelyett inkább
125 III, 1886| magát, belemarkol izgatottan õsz hajába, dühösen lecsapja,
126 III, 1886| szerelmesrõl, akinek az õsz hajszálait a fiatal kedvese
127 III, 1886| méregfogát.~- Látod-e ott azt az õsz embert, Sándor? - kérdé
128 III, 1886| Öregember volt már, tisztes õsz hajjal, végtelenül intelligens
129 III, 1886| Az ördögbe is, most már õsz van! Most már nincsenek
130 III, 1887| nevetni - viszonozza az õsz Tiborc.~- A nép kívánja,
131 III, 1887| T. HÁZBÓL [jan. 20.]~Az õsz hajhoz rosszul áll az antiszemitizmus.
132 III, 1887| Lajost, aki röstelkedve húzta õsz fejét a váll-lapockái közé.~
133 III, 1887| mindenfélét elmondott az õsz regélõ a csodálatos lapról,
134 III, 1888| kormányzás.~Szép magas szál õsz ember volt, vékony, értelmes
135 III, 1888| flegmával, megsimogatva hullámzó õsz szakállát.~- Széchenyi elhozatta
136 III, 1888| látszott az idõs Perczel. Õsz haja, mintha eltûnnék a
137 III, 1888| félpillantással odább az õsz Perczel Miklós nemes feje
138 III, 1888| meglibegteti torzonborz õsz hajszálait, mintha a talpát
139 III, 1888| gondoktól sötéten, mint hajdan õsz Toldi, midõn kopogtatnak
140 III, 1888| tüntette ki õfelsége.~Az õsz óta gyakran elõforduló gyászesetek,
141 III, 1888| melyre fiatalos hanyagsággal õsz haj borul, nem minden kellem
142 III, 1888| ül rövidre nyírt, tüskés õsz hajával Vargits elnök, mellette
143 III, 1889| szegény Imre? Mit tudsz róla?«~Õsz óta betegeskedett már; együtt
144 III, 1889| gának jelvényeit, elõször az õsz parókáját, az elaggottság
145 III, 1889| szépirodalmi elemet pedig az õsz Perczel Miklós képviselte.
146 III, 1889| mindig szükséges odatenni »az õsz« epithetont, nehogy azt
147 III, 1889| merjék piszkolni a tisztes õsz hajakat?~Mindenki Tiszát
148 III, 1889| lehessen vele alkudozni.~Az õsz Perczel Miklós igen helyesen
149 III, 1890| merném a tiszteletreméltó õsz vezért megcsúfolni...~A
150 III, 1890| s átnyújtották neki. Az õsz gyümölcseért cserébe, tavasza
151 III, 1890| ment.)~Ám ha ezt a nemes õsz fõt így csúfolhatják meg
152 III, 1890| sokat megcsúfolt tisztes õsz fejet, se a kezeit mosó
153 III, 1890| a párt. Borongós, szürke õsz hangulata ez a tavaszi napfény
154 III, 1890| személyes, régi barátjai, õsz fejû, förnyedt vállú alakok,
155 III, 1890| hogyan növekedett fel híres, õsz kapacitások feje fölé, annak
156 III, 1890| szabadelvûség címere, hogy az õsz bajnok elõjön »héttollú
157 III, 1890| meg a vállát, hogy a nagy, õsz szakálla is ugrálni látszott
158 III, 1890| s még nem érintette az õsz dere.~A fejrõl lévén szó,
159 III, 1890| ÜLÉS [nov. 28.]~Még enyhe õsz volt, mikor az elkeresztelési
160 III, 1890| gyors munkát végezni.~Az õsz Vay elsorolja a halottakat;
161 III, 1891| a kõszikláról, hullámos õsz hajuk, mely úgy ömlik széles
162 III, 1891| bolondságokat beszél.~*~Most megint õsz van. A klubban valaki ma
163 III, 1892| sor.~Madarász apó megrázta õsz szakállát, mintha zúzmarát
164 III, 1892| lelkû tiszta római, aki õsz fürtjein az arany babérkoszorúval,
165 III, 1892| bánatának, még sebesebben rázva õsz fejét, az öreg Ucsu:~- Hej,
166 III, 1892| írói karzaton s hatalmas õsz fejét megrázta tagadólag.
167 III, 1892| vissza intendánsnak!~Az õsz dzsentleman akit a »közügyek
168 III, 1892| merül föl a bárka mellett, õsz fürtökkel, üveges szemekkel...
169 III, 1892| hirtelen leguggolt a földre. Az õsz államférfiú ebben a helyzetben
170 III, 1892| székekben. Szlávy érdekes õsz feje megjelenik az elnöki
171 III, 1892| tizenöt év múlva. Látták õsz hajjal, alakja meggörnyedve,
172 III, 1892| mindenfélét írnak róla a lapok, az õsz államférfiú semmit sem felelt.~-
173 III, 1893| átugorva, egy virgonc alak õsz fejjel, paprikapiros arccal
174 III, 1893| állni a háza elõtt lengeteg õsz hajával, füstölgõ makrájával
175 III, 1893| az egész hosszú vonalon, õsz feje leesve a mellére, édesdeden
176 III, 1894| hogy szavazatát leadja. Az õsz képviselõ már rég nem volt
177 III, 1894| ismerünk. Az elnöki dobogón az õsz Szlávy József ült magyar
178 III, 1894| padsorban a Tisza Kálmán tisztes õsz haja és szakálla fehérlik,
179 III, 1894| engedte a gondokat s azok õsz hajszálakat loptak be a
180 III, 1894| jönnének a szakállak, egy kis õsz szakáll a Thalyé, aztán
181 III, 1895| folynak, õ csak egyre rázza õsz hajjal vastagon borított
182 III, 1895| padok egyikében, ma már õsz szálak fonódnak fekete haja
183 III, 1895| már aligha fogunk látni az õsz közepéig.~De hát semmi az.
184 III, 1896| öregek.)~Az elnökségben az õsz Tisza ül, mellette Bánffy
185 III, 1896| oldal ül csendesen.~Egy õsz hajú úr egy gyermektrombitát
186 III, 1896| Ferenc megöregedett, én csak õsz hajszálakkal láttam már,
187 III, 1896| mint Róma gazdag urainak az õsz lantosok egykor. Tehát ide
188 III, 1896| rá:~- Ha nem tisztelném õsz haját, amely annyit látott
|