Rész,  Esztendo/Fejezet

  1    I,  1873|             odabenn órákig legelteti szemeit Munkácsy gyönyörû képén,
  2    I,  1877|             Megdöbbenve dörzsöli meg szemeit, nem Besztercebányán vagy
  3    I,  1877|              aztán behunyja hályogos szemeit és úgy tesz, mintha aludnék...~
  4    I,  1877|          csak azért fájlalta a saját szemeit, hogy port hinthessen a
  5    I,  1877|            sokszor tartja behunyva a szemeit, de nem alszik mélyen. Az
  6    I,  1877|             nem vetette excellenciás szemeit a viszonyokra is?~Mibõl
  7    I,  1877|     jelenlegi gondviselése« behunyta szemeit, s elaludott...~Az álom
  8    I,  1877|           megtörli Bécsben megfájult szemeit és látni kezdi az eseményeket
  9    I,  1877|            vételével fogja dörzsölni szemeit... A mennyei fohászok másik
 10    I,  1878|          pillanatban, midõn hályogos szemeit kimereszti, hogy álláspontot
 11    I,  1878|             asztalnál.~S ha látjátok szemeit csillogni s vastag szõke
 12    I,  1878|          Megostoroztatik, kipörkölik~Szemeit, s midőn minden kitelhető~
 13    I,  1878|      esküszik, hogy a rablók villogó szemeit is látta.~Hanem ha majd
 14    I,  1878|             Miféle hatalom? - kérdé, szemeit csudálkozva meresztve rám.~-
 15    I,  1878|              Tisza Kálmán behunyta a szemeit és nem látott semmit. A
 16    I,  1878|      szellemes államférfiúra vetette szemeit most, midõn az elsõ kerület
 17    I,  1879|          szinte szégyenkezve süté le szemeit a tarka-barka közönség elõtt,
 18    I,  1879|             a srófolás.~Excellenciás szemeit, ha jól gyanítjuk (mert
 19    I,  1879|          egész életében excellenciás szemeit, mert Lukács György már
 20    I,  1879|             elõtt, s hálától könnyes szemeit fönséges arcáig emeli...
 21    I,  1879| elégedetlenül hordozva körül szürkés szemeit.~Bántotta ez a dolog, kikéredzkedett
 22    I,  1880|              gondviselés is behunyja szemeit ilyenkor, s a mély csend,
 23    I,  1880|             önzés csak ott nyitja ki szemeit, ahol neki nem kedveznek,
 24    I,  1880|            egész hétre meghízlalja a szemeit.~Végül jõ a »forradalmi
 25    I,  1880|             s ijedten kapta vissza a szemeit. Vagy ezer nagy fej sugárzott
 26    I,  1880|          szeretné behunyva tartani a szemeit.~ ~A RUHA~Én vagyok Jankovich,
 27    I,  1880| elégedetlenül hordozva körül szürkés szemeit.~Bántotta ez a dolog, kikéredzkedett
 28   II,  1883|            tekintettel függeszté rám szemeit.~- Uram, nem állhattam ellent
 29   II,  1919|          gyanakvólag még mindig szép szemeit a báróra:~- Önök nem terjesztenek
 30   II,  1881|          apáca néni, aki látja sötét szemeit kinyitva, becsukva, lélegzetét
 31   II,  1881|        körtearcát, nagy, kísérteties szemeit, rokkjának a szabását, kék
 32   II,  1881|               az oláh asszonyok szép szemeit, különös toalettjeit és
 33   II,  1881|          többet, a harmadik hályogos szemeit pedig javasasszonyok gyógyítgassák.~
 34   II,  1881|          szemekkel futott Buda felé.~Szemeit hihetõleg azért hunyta be,
 35   II,  1881|               Majd mereven függeszti szemeit a miniszterelnökre, mintha
 36   II,  1881|           elsõ ember, aki behunyná a szemeit, hogy ne lássa, és bedugná
 37   II,  1882|           gondos papák és mamák éber szemeit oly szépen ki lehet játszani,
 38   II,  1882|         elfordítja rólam tiszta, kék szemeit, amibõl aztán világosan
 39   II,  1882| végigjártatta rajtam álmos, vízszínû szemeit.~- Mit lehetne ebbõl a fejbõl
 40   II,  1882|             mélán fölvetve néha-néha szemeit.~A miss figyel, hogy Eveline
 41   II,  1882|            élvezett, a nézõ behunyja szemeit s így okoskosik: »Gyönyörû
 42   II,  1882|      válaszolt a nõ, anélkül, hogy a szemeit lesütötte volna.« Mutatványul
 43   II,  1882|            Nagy okok... fontos okok.~Szemeit kenetteljesen fordítá az
 44   II,  1882|           Deák behunyta szelíd, okos szemeit, és nem látszott meg semmi
 45   II,  1882|    körszakállát, s az ég felé emelte szemeit nagy ájtatosan.~- Adj el
 46   II,  1882|              nemsokára lehunyta apró szemeit, s mélyen hortyogott a derék
 47   II,  1882|               s szemérmesen lesüti a szemeit.~- Te nem is annyira méhész
 48   II,  1882|        bátyánk a fejét csóválta, s a szemeit törülgette érzékenyen a
 49   II,  1883|            hátraveti fejét, behunyja szemeit, úgy hallgatja mozdulatlanul,
 50   II,  1883|             János, ég felé fordítván szemeit. - Milyen idõk, milyen idõk!
 51   II,  1883|   fiatalember fölállott, égre emelte szemeit, aztán ájtatosan keresztet
 52   II,  1883|          padokon, Kádárként felemelé szemeit a karzat felé, ahol is megpillantá
 53   II,  1883|             zsebkendõjét, megtörölte szemeit. Való-e ez vagy álom? Ördögök
 54   II,  1883|                kiált fel érzékenyen, szemeit behunyva, mialatt síróvá
 55   II,  1883|           Csanády pirulva sütötte le szemeit a tréfás felkiáltások alatt,
 56   II,  1883|        bizonyos, hogy meg nem éli!). Szemeit lesütötte, ajkait lebiggyesztette,
 57   II,  1883|            öregúr, rajta legeltetvén szemeit.~- Jó, de ülve.~Az öreg
 58   II,  1883|       elpirult, s ájtatosan emelte a szemeit Bölöny Józsira, aki mint
 59   II,  1883|             Göndöcs ijedten forgatta szemeit, Latinovics zordonan nézett
 60   II,  1883|       hangját kieresztette dörgõnek, szemeit, melyeket ide-oda forgatott,
 61   II,  1883|        feszengett nyugtalanul, kuruc szemeit merõen Paulerre szegezve,
 62   II,  1883|         sehova se nézett a világért, szemeit merõn a földre szegzé.~Fehér
 63   II,  1883|        csodálatos gyermekre szegezte szemeit, annak mozdulatait fürkészte.
 64   II,  1883|              emeli fel öklét, s nagy szemeit dühvel fordítja fia felé,
 65   II,  1883|              emeli föl vad fanatikus szemeit az elnökre, megfordul, odafigyel;
 66   II,  1883|          Solymosi Eszter volt.~Móric szemeit ma délután három órakor
 67   II,  1883|              távirata.) Scharf Móric szemeit a szakértõk ma délután megvizsgálták,
 68   II,  1883|         tanúk kéknek mondják a hulla szemeit, holott az orvosi látlelet
 69   II,  1883|        eszláriak az ismeretlen hulla szemeit, még azok is, akik elõzõleg
 70   II,  1883|           hatalmas és erõszakoskodó. Szemeit szenvedély gyújtogatja,
 71   II,  1883|             kocsiját, s a fiú lesüté szemeit, egyetlen tekintetet sem
 72   II,  1883|             az arcán, s szúrós kékes szemeit megelégedetten hunyja le.~
 73   II,  1883|       csodálkozólag emelve fel kékes szemeit a fõügyészre. - Hát valami
 74   II,  1883|             úgy látszott, elfordítja szemeit, mintha észre sem venné
 75   II,  1883|       halántékán kidagadtak az erek, szemeit elborította a vér.~Letaszította
 76   II,  1884|             Csodálkozva emelte rám a szemeit.~- Nem tréfálok. Nekem õszinte
 77   II,  1883|             A nép beszéljen. S kékes szemeit az ég felé emelte.~- Te
 78   II,  1883|      verejték gyöngyözik, ha beszél. Szemeit rendesen lesüti. Szenvedélyes
 79   II,  1883|             egy szép hölggyé. Lesüti szemeit, s naiv ártatlansággal takarja
 80   II,  1883|        magyaráz, s soha le nem veszi szemeit az ünnepelt íróról, mintha
 81   II,  1883|     rászegezte villogó, gonosz sárga szemeit, és összerezzent és megakadt.~
 82   II,  1883|          visszaélés - süvíti, és sas szemeit körülhordozza a Ház padjain. -
 83   II,  1884|             azt hinné az ember, ha a szemeit behunyja, egyetlen mûvész
 84   II,  1884|       csodálkozva veti rá üveges kék szemeit.~- Az én beszédem?~- Nos
 85   II,  1884|              ijedten dörzsölte meg a szemeit:~- Ejnye, de sokáig alhattam
 86   II,  1885|      sürgönyére hirtelen felnyitotta szemeit, s villámgyorsan ki tudta
 87   II,  1885|               fülhegyét és csillagos szemeit énekelje. Nem okos embernek
 88   II,  1885|         hozzá még e képhez azt, hogy szemeit többnyire sötét színû szemüveg
 89   II,  1885|          Göndöcs kerekre nyitotta ki szemeit. Kiss Lajos, aki folytonosan
 90   II,  1885|              Göndöcs ég felé fordítá szemeit.~- Oh, oh!... Még szégyent
 91   II,  1885|            függeszté reá jóságos kék szemeit, mintha mondaná: »Ej, Pali,
 92   II,  1885|         Mihelyt az öreg szétnyitotta szemeit, a túlsó oldalon Pulszky
 93   II,  1885|           pislogott, s végigjártatta szemeit hû mamelukjain.~A szárnyas
 94   II,  1885|           még folyton kutat, a tinók szemeit fürkészi, sürög-forog körültök,
 95   II,  1885|        leghitványabbak.~Megdörzsölte szemeit a szûre ujjával, mégegyszer
 96   II,  1885|              szõnyegén futkároztatja szemeit. Szapáry Géza, Andrássy
 97   II,  1885|            pompátlanságon felejtette szemeit. Egykét fényes alak jött
 98   II,  1885|            miniszteri padokra szegzé szemeit.~Félénken, mint egy leckézõ
 99   II,  1885|      valahányszor rám veti vasvillás szemeit Csanády Sándor.~*~Ma különben
100   II,  1885|         hozzá még e képhez azt, hogy szemeit többnyire sötétszínû szemüveg
101   II,  1885|              homlokát összeráncolja, szemeit szendén lesüti, mintha imazsámoly
102   II,  1885|         folyosón Herman Ottót, kékes szemeit fürkészõn forgatva mindenfelé.~-
103  III,  1886|             Neményi Ambrusra vetette szemeit s meg is választá õt képviselõjének
104  III,  1886|                Borcsa ráemeli kérdõn szemeit.) Nem akarsz nekem semmit
105  III,  1886|        megkérnélek.~Boriska lesüti a szemeit, elfordítja fejét szégyenlõsen.~
106  III,  1886|             a gyomorbajos embernek a szemeit kezdte gyógyítani.~- Miért
107  III,  1886|             az ötleten, hogy Ugron a szemeit akarja gyógyítani s visszavágott:~-
108  III,  1886|            és bûnbánóan sütötte le a szemeit.~Az egész Házban síri csönd
109  III,  1886|   excellenciás úr mögött lesütötte a szemeit.~György Endre, aki úgy ül
110  III,  1886|        miniszter bágyadtan hunyta le szemeit, s erõtelenül hanyatlott
111  III,  1886|      elhatározva magát a legvégsõre, szemeit behunyja és síri hangon
112  III,  1886|             fölemelkedik, hogy kékes szemeit körülhordozza a gömbölyû
113  III,  1886|             ahhoz a vékony testhez), szemeit elfedte a kék pápaszem,
114  III,  1886|             Szilárd dühösen forgatta szemeit.~- Ezzel ugyan bevásároltunk -
115  III,  1886|             a korrupcióban - mondá a szemeit szemérmetesen lesütve.~-
116  III,  1886|          kardjára vetette apró kékes szemeit. - Hm, - mormogá még egyszer... -
117  III,  1886|             és megfecskendezi vele a szemeit, hogy ébren maradhasson.
118  III,  1886|           mereszti harci vágytól égõ szemeit Gajárira.~Ni, éppen most
119  III,  1887|             28-án csendesen behunyta szemeit éppen a választási mozgalmak
120  III,  1887|     hajlottak össze derültségre, míg szemeit, mint a fióksas merészen
121  III,  1887|          keleti nyugalommal jártatta szemeit a közönségen és a szép kilátáson.~
122  III,  1887|     látvánnyal, hátradõl székében, s szemeit behunyva - mint egy boa
123  III,  1887|         kikaparná a pokolbéli fajzat szemeit. Ha a darabban a férj féltékenykedik
124  III,  1887|           Mit? Egy írnok meri emelni szemeit az én leányomra. Nem. Soha!«~
125  III,  1887|          aztán közönyösen behunyta a szemeit, mintha mondaná: »Most pedig
126  III,  1888|            rázó fájdalommal szegezve szemeit az istenember arcára...~
127  III,  1888|      menhelyre vélt jutni, elfordítá szemeit a tanácsteremrõl, és a karzatot
128  III,  1888|            egy fekete atillás ember.~Szemeit le nem vette róla. Egyszer
129  III,  1888|          megtörülte zsebkendõjével a szemeit, és még egyszer körülnézett,
130  III,  1888|       Ostende felé fordítván ájtatos szemeit, vállát vonogatva feleli:~-
131  III,  1888|              bebizonyítsa, hogy éles szemeit semmi sem kerüli el, jelentést
132  III,  1888|       képviselõt«. Pap Samu behunyta szemeit, és úgy fújta el a dikcióját,
133  III,  1888|           áhítattal legelteti rajtok szemeit; a politikus csizmadia,
134  III,  1889|          vadul forgatta vérbe borult szemeit.~- Mindegy... mégis haragszom.~
135  III,  1889|            Tamás ájtatosan függeszté szemeit a szólóra. »Csönd, csönd«,
136  III,  1889|            beszél, mint egy hörcsög. Szemeit elönti a vér, kurta nyaka
137  III,  1889|       lüktettek az erek, mocsárszínû szemeit pirosló sávok szeldelték
138  III,  1890|        gyönyörködve legelteti rajtok szemeit. Hanem hiszen van is rajtok
139  III,  1890|              miután végig legeltette szemeit a Miska bácsi piros, egészséges
140  III,  1890|         Ferenc szerényen lesütötte a szemeit, Ábrányi Emil fölemelte
141  III,  1890|              kanavász zsebkendõvel a szemeit törülgette.~Apponyi pedig
142  III,  1890|            kivette zsebkendõjét és a szemeit törölgette. A karzaton is
143  III,  1891|    villogtatta a bozontok közé ékelt szemeit.~Elõtte a padon egész kiállítás
144  III,  1891|           aki gyönyörködve legelteti szemeit az oláh püspökökön. Csak
145  III,  1891|             a zsebkendõjével, mintha szemeit törölgetné, de Miklós Gyula
146  III,  1891|     pártjából, mélyen üregeikben ülõ szemeit kísértetiesen meresztgette
147  III,  1891|            anélkül, hogy fölnyitná a szemeit megmordult:~- Rendre Csatárt!~
148  III,  1891|              elállok!~Az egész Ház a szemeit törölgette e csodára.~-
149  III,  1892|             hogy az ellenõrzõ portás szemeit kikerüljék. (Persze nincs
150  III,  1892|        rendbeszedte magát s miután a szemeit más iránynak szegezte, elkezdte
151  III,  1892|              házban hunyta be örökre szemeit, hova a legutóbbi napokban
152  III,  1892|             egy jó fiú elhallgatott, szemeit lesütve. Ejh, szinte félni
153  III,  1892|          vette útját bogár villogású szemeit meglocsolni vízzel.~Nem
154  III,  1892|          egyébként barátságos, barna szemeit a jegyzõi táblákra.~Sima
155  III,  1892|             László Mihály behunyja a szemeit.~Szent isten, ez egy petárda
156  III,  1892|      röpülünk a levegõbe, kinyitja a szemeit félénken, s íme a Ház asztalának
157  III,  1892|       Apponyi szemérmetesen lesüti a szemeit.~A nap erõsen süt be az
158  III,  1892|             emelte e kijelentés után szemeit a fiatal grófra, mintha
159  III,  1892|              mióta Irányi behunyta a szemeit.)~Komjáthy Béla ma az elsõ
160  III,  1892|               Vajay égnek fordítja a szemeit.~- Imádkozunk majd a bûnösökért.~-
161  III,  1893|         lázas kevélységgel pihenteti szemeit Wolfner. (Ez az egyetlen
162  III,  1893|            szemérmetesen lesütötte a szemeit.~- Ön nagyon is kíváncsi.
163  III,  1893|            szónok ég felé fordítja a szemeit, mint egy mártír. S újra
164  III,  1893|            látványra megtürölgette a szemeit a Gyuri Kubinyi, a Valer
165  III,  1893|             a Lloydtól. Ravasz, apró szemeit szúrósan jártatta végig.
166  III,  1893|        hosszan, édesdeden legeltette szemeit a kedves magzatán, mely
167  III,  1893|         szólt gyöngéden elpirulva, s szemeit ájtatosan az égre emelve -,
168  III,  1893|              az ég felé fordította a szemeit.~- Utique, a sok munka!
169  III,  1894|           alakját, arcát, szelíd kék szemeit, lágy, mélabús hangját?
170  III,  1894|      felállott, körülhordozván elõbb szemeit a karzatokon. A karzat kielégítette.
171  III,  1894|            kielégítette. Lesütötte a szemeit és beszélni kezdett. Beszédjét
172  III,  1894|         beszélt, az elnök behunyta a szemeit, elszunnyadott, a képviselõk
173  III,  1894|         azóta, ahogy örökre lehunyta szemeit, ahogy itthon pihen...~A
174  III,  1894|        mágnásesküvõkbe.~*~Behunyta a szemeit és látta, miként készülõdnek
175  III,  1894|          Apponyi nem vette le róla a szemeit. Ez az ember soha ki nem
176  III,  1895|         adjak?~Zavartan sütötte le a szemeit.~- Azt gondolom, semmit.
177  III,  1895|         tudós professzor, szemüveges szemeit a földre szegezve, hiszen
178  III,  1895|         Hanka szégyenlõsen süti le a szemeit, pirosodik az arca, mint
179  III,  1895|        Asbóth beszéde alatt lehunyta szemeit, s elnöki ábrázata a hipnotikus
180  III,  1895|                d) Sóhajt és lesüti a szemeit, ha a tanfelügyelõket említik
181  III,  1895|               barna árnyéka Szilágyi szemeit is megsérté, idegesen kérdezte
182  III,  1815|             erre a szóra, behunyja a szemeit, mintha szenteltvizet fecskendeznének
183  III,  1815|              a tiszta, értelmes szép szemeit, és a karjait leeresztette
184  III,  1815|              van? Az egyik a Kossuth szemeit fogta be, hát azért jár
185  III,  1896|     frázisánál, hogy fogja lesütni a szemeit nagy pironkodással a nemes
186  III,  1896|        egyszerre szigorúra vonódott, szemeit elfutotta a vér. Idegesen
187  III,  1896|              legnagyobbat. Polónyi a szemeit is behunyja, mintha vakítaná