bold = Main text
Rész, Esztendo/Fejezet grey = Comment text
1 I, 1873 | élteti kendteket is, meg bennünket is, kitûzetik ez meg az
2 I, 1874(5)| esztendő nem választ el bennünket. Szerk.~
3 I, 1874 | olvasva aránylag hidegen hagy bennünket. Azért nem csatlakozhatunk
4 I, 1875 | lesz kenyere mindig, hogy bennünket piszkolnak, intézményeinket
5 I, 1875 | kölcsönkérés és adóemelés nem fog bennünket fenntartani, hanem mindennap
6 I, 1875 | hány millióig van kedve bennünket megadóztatni, s mi zsebünkbe
7 I, 1875 | tények azonban nem fognak bennünket megcáfolni, ha már ma a
8 I, 1875 | bécsi lap azzal ijesztget bennünket, hogy a jövõ költségvetésben
9 I, 1875 | bolond adomákkal tesznek bennünket csúffá a németek. Hadd csúfolódjanak
10 I, 1877 | úriember. Hát a múltkor kivitt bennünket a madám majálisra a Svábhegyre:
11 I, 1877 | kap a kozák,~ S veled - bennünket kerget!~Vén csataló? Hej!
12 I, 1877 | is - önhittekké tesztek bennünket!~De azért szívesen látunk.
13 I, 1877 | helyesen kifejezve: Megvertek bennünket.)~Ugyancsak e táviratban
14 I, 1877 | magyarul, hogy »megvertek bennünket«.)~Hanem ami a stílust illeti,
15 I, 1877 | azon felül kompromittálna bennünket is.~Jó, hogy útját állta
16 I, 1877 | másik Kálmán.~- Úgy, hogy bennünket ott kellene hogy jobban
17 I, 1877 | többet ígérõk karjaiba hajt bennünket!~Jól van. Megadjuk magunkat.
18 I, 1877 | Ferry kezét:~- Thiers lát ma bennünket!~*~Mac-Mahon mindenre el
19 I, 1877 | után. Az isten mentsen meg bennünket attól a csapástól, hogy
20 I, 1878 | volna-e nagyobb szomorúság bennünket?~Elég nagy embert vesztettünk
21 I, 1878 | annak a királynõnek, aki bennünket még magyarságunkból is ki
22 I, 1878 | kibeszélhessük magunkat, kötelessége bennünket megszólaltatva, mindennemû
23 I, 1878 | Ha Aradi úr ki nem ránt bennünket, akkor nincs finánc.~Sebesvágtatva
24 I, 1878 | megrázni. Vad harag ragad meg bennünket, hogy ilyesmit kellett megérnünk,
25 I, 1878 | elõtt annak, hogy megvert bennünket a burkus.~Az osztrák delegáció
26 I, 1878 | ismeretes mese visszavezetett bennünket az idilli gyermekkorba,
27 I, 1878 | kislelkûek! Megszégyenítettek bennünket Debrecen választói. Készítettek
28 I, 1878 | Helfy elsáppad.~- Ki nevez bennünket hordároknak? - kérdi Pulszky
29 I, 1879 | esztendõben minden nap látnak bennünket mulatni, annyira eltanulják
30 I, 1879 | a gondviselés óvjon meg bennünket, ha szakad a percsórai töltés,
31 I, 1879 | veszedelem, mely megfenyegetett bennünket (mert isten mentsen meg,
32 I, 1879 | mozdulatlan tömeggé fásultunk a bennünket ért szerencsétlenség által,
33 I, 1879 | gátakat.~A tavasz ott ér bennünket, ahol elhagyott a tél.~Közel
34 I, 1879 | néma fájdalma meghat még bennünket is, kik fölfoghatjuk, hogy
35 I, 1879 | biztosíték nélküli elõleg.~Mióta bennünket a megsemmisítõ katasztrófa
36 I, 1879 | elõvarázsolt, gazdagabbakká tett bennünket, mint aminõk elõbb voltunk,
37 I, 1879 | A sors annyira sújtott bennünket, hogy szívesen hajtjuk a
38 I, 1879 | azt észre? Miért szid csak bennünket, s nem õket is, és valamennyi »
39 I, 1879 | hálátlanoknak is deklarálnak bennünket. Már mi ilyenek vagyunk,
40 I, 1879 | Veled megyünk. Vígy el bennünket is a vendéglõbe.«~Felöltöztettük
41 I, 1879 | legelõbb eszébe figyelmeztetni bennünket arra az egyszerû dologra,
42 I, 1879 | árvíztõl kevés hónap választ el bennünket.~De mégis, ki az aki épít
43 I, 1879 | vagyunk szokva már, hogy bennünket szegedieket nem kérdeznek,
44 I, 1879 | vállalkozó uraké? Hisz, amint bennünket értesítenek, ezek az urak
45 I, 1879 | amelyen megindult, hogy bennünket is, magát is az örvénybe
46 I, 1879 | megnyugtató tapasztalatra vezetett bennünket, hogy mégis kell rendõröknek
47 I, 1879 | talál, mint a jó, s ez visz bennünket az örvény felé, mely elnyeléssel
48 I, 1880 | egyre nagyon megtanított bennünket éppen a királyi biztosság,
49 I, 1880 | könnycsepp - s elöntött bennünket egészen. A másik szemét
50 I, 1880 | elindulának, hogy föltámasszanak bennünket.~Mert minket olyan mélyen
51 I, 1880 | biztos forrásból értesítenek bennünket, hogy Erdélyi Marietta kitûnõ
52 I, 1880 | adománya is segélendnek bennünket: reméljük, hogy úgy a magas
53 I, 1880 | azért jön, hogy boldogítson bennünket, hanem azon nyíltan bevallott
54 I, 1880 | véletlenül a tiszai töltésen vitt bennünket.~- Különös - sóhajtott föl
55 I, 1880 | Hányszor utasítottak el bennünket már így, hogy »minek kopogtattak
56 I, 1880 | tudomány is váltig biztatgat bennünket, hogy semmi sem vesz el
57 I, 1880 | ekkor vettük észre, hogy már bennünket is fogva tart a paprikakultusz,
58 I, 1880 | Pesti Napló« nem hagyott el bennünket a veszedelemben, betakart
59 I, 1880 | melynek föladata volna bennünket is megvédelmezni, gyûlölettel
60 I, 1880 | itt, aki legjobban szeret bennünket, s akit mi szegediek is
61 I, 1880 | hiába hozta, ha nem képesít bennünket arra, hogy hivatásunknak
62 I, 1880 | az elmélkedésre késztet bennünket a mostani ülésszak tulajdonképpeni
63 I, 1880 | kisebbedik azon kapocs, mely bennünket az irányadó körökhöz fûz,
64 I, 1880 | elõadása nem elégített ki bennünket. Ennél sokkal, de sokkal
65 II, 1888 | tudás boldogtalanná tesz bennünket.~Hazafiság, szeretet, két
66 II, 1891 | selyemsuhogás is lázba hozott bennünket, ha mindjárt a nagynénénk
67 II, 1881 | mint dühös riportereket bennünket is, t.i. Pulszky Károlyt
68 II, 1881 | A tömegben megpillantván bennünket, miután éppen e pillanatban
69 II, 1881 | becsületes tótok elvittek bennünket jajgatókat (Miskát pláne
70 II, 1881 | mert azokon szeretne meg bennünket mindig jobban-jobban.~Így
71 II, 1881 | a francia követ meghítt bennünket estélyre.~- Milyen nyakkendõt
72 II, 1881 | Nyugdíjt ezeknek? Akik szidnak bennünket, marnak, tépnek bennünket,
73 II, 1881 | bennünket, marnak, tépnek bennünket, az államot, - mert mi vagyunk
74 II, 1881 | s az orosz verjen-e meg bennünket, vagy a porosz, avagy mind
75 II, 1882 | Dráva élénken.~- Nem fog az bennünket bántani?~- Tetessük magunkat,
76 II, 1882 | szerkesztõje arra kényszerít bennünket, magunk írjunk magunkról, -
77 II, 1882 | sújtották a magyarokat, amért bennünket, testvéreiket, itthon árván
78 II, 1882 | hogy senki sem invitál meg bennünket díszebédre.~Egy delegátus.~ ~
79 II, 1882 | látszassék -, mennyire tisztelnek bennünket az emberek. Mindenki leveszi
80 II, 1882 | hát mi másért küldtek bennünket ide a választóink, mint
81 II, 1882 | egyenlõtlen versenybe vinni bele bennünket bizony nem oly érdem, hogy
82 II, 1882 | sok kérdésben megtámadott bennünket; de a nagy elvi kérdésekben,
83 II, 1882 | akarjuk valósítani, de tessék bennünket biztosítani, hogy abból
84 II, 1882 | magunk is s talán megszáll bennünket is a szentlélek, hogy segíteni
85 II, 1882 | örökünkbe. Hiába hívnak most bennünket »stammgastok«-nak, s hiába
86 II, 1882 | vacogtak - veszély fenyeget bennünket.~- Kiket?~- Bennünket, a
87 II, 1882 | fenyeget bennünket.~- Kiket?~- Bennünket, a rendõrséget.~- Hogyan?
88 II, 1882 | bécsi hajón, mely Vácig vitt bennünket, hol szépen megháltunk a »
89 II, 1882 | kényelmes fiáker letesz bennünket a Hotel Európa elõtt. A
90 II, 1882 | Hagyjatok már legalább bennünket meghalni, meghalni a régi
91 II, 1882 | Európa. És ez most megfoszt bennünket attól a dicsõségtõl, hogy
92 II, 1882 | megsértve!~- Mindegy! Õ tartozik bennünket védelmezni, ha kellünk neki.
93 II, 1882 | irántunk kifejezést, elnevezvén bennünket sarkantyús haramiáknak,
94 II, 1883 | Oroszországba tennének át bennünket... Az igaz, hogy ott még
95 II, 1883 | másik oldalra.~- Taníts meg bennünket gyõzni - hajtja mosolyogva
96 II, 1883 | kénytelenek vagyunk, mert mindenki bennünket hív.~- És miért?~- Ön nagyon
97 II, 1883 | mennyire lefõznek mindig bennünket ezek a nemzetiségek!~Tavaly
98 II, 1883 | okos embereknek tartsanak bennünket, apáikat.~...De iszen van
99 II, 1883 | protestánsok, mikor üldöztek bennünket, mind bolondok voltunk,
100 II, 1883 | azért hát ne is szidjanak bennünket a skrupulusaink miatt..~
101 II, 1883 | tisztelt uram... Ön nevez bennünket fantasztáknak. Megvallom,
102 II, 1883 | igen szívélyesen fogadott bennünket.~- Egy kérésünk lenne, tiszteletes
103 II, 1883 | csak az álmodhatik, aki bennünket ösmer, s hibáinkkal, erényeinkkel
104 II, 1883 | hájjal kenegettek volna bennünket. A nemzeti elbizakodás könnyen
105 II, 1883 | grófi levegõ csapott meg bennünket. Átváltoztatott...~Csak
106 II, 1883 | már magában véve, hogy ha bennünket valaki nyakon vág, nem szabad
107 II, 1883 | ha le nem jön... (Lenéz bennünket!). S ha szorgalmasan jön,
108 II, 1883 | most is, hogy leszavazott bennünket a felsõház... Azért hát
109 II, 1883 | hát majd csak észrevesz bennünket. Minek csipognánk magunk?~
110 II, 1883 | Jaj, jaj!~- Szerzõdtess bennünket! - sivították a kísértetek
111 II, 1884 | történetbúvárunk, mint beavatott körbõl bennünket értesítenek, tegnap utazott
112 II, 1884 | dohánymonopóliummal nem verne meg bennünket a kormány. Borzasztó az,
113 II, 1884 | Minket megvettek.«; »Bennünket bámulnak«. A lenézett lángész
114 II, 1884 | csak megvéd, megválasztat bennünket! Ha pedig kellettünk eddig,
115 II, 1884 | Hiszen ez a Beksics megcsalt bennünket. Elhitette velünk, hogy
116 II, 1884 | orvos, aki távolról figyelt bennünket, arcizmai rángatódzásán
117 II, 1885 | igen szívélyesen fogadott bennünket.~- Itt a szivar, csibuk,
118 II, 1885 | Igen«-nel szavazni készt bennünket a firmánk, »nem«-mel szavazni
119 II, 1885 | micsoda jogon egzaminál ön bennünket? Itt nem szokott semmi történni.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
120 II, 1885 | bizony sokszor elszomorít bennünket.~Innen van az, hogy a szokottnál
121 II, 1885 | is. Nem lehet az, hogy õ bennünket ne szeressen.~Megfogtam
122 II, 1885 | titokzatos zsongás ringatott el bennünket...~Láttuk a messze jövõben
123 II, 1885 | van, hogy ki szerez meg bennünket, a nemzetiségi pártot.~S
124 III, 1886 | hagyjon meg Lonkay bácsi bennünket is. Hiszen olyan nagy a
125 III, 1886 | Hírhedett flegmánk még lenyom bennünket, de a lusta vér már melegszik...
126 III, 1886 | hisz annyira kifosztogatott bennünket a kormány, hogy már adomáink
127 III, 1886 | mikor leült -, hogy mersz te bennünket frakciónak nevezni, mikor
128 III, 1886 | még egyszer megvernének bennünket.~- Igaz - gondoltam magamba,
129 III, 1886 | oldala van a dolognak. Ha bennünket ver meg valaki, az is baj,
130 III, 1886 | úgy »beleszamaraznak« is bennünket a hadseregbe, csak benne
131 III, 1886 | ismerõs piktornép rajzott bennünket körül, akik nagy lelkesedéssel
132 III, 1886 | bizonyosan elragadott volna bennünket, ha véletlenül nincs ott
133 III, 1886 | meg lakásunkon megmotoztak bennünket, átnézték bõröndjeinket
134 III, 1886 | mennyire gyûlölnek önök bennünket.~- Nem lehet tagadni.~-
135 III, 1886 | pedig itthon támadna meg bennünket valaki, pénzen fogadunk
136 III, 1886 | Errõl a históriáról értesít bennünket rendes szegedi levelezõnk.~
137 III, 1886 | az mindjárt fölismertet bennünket. De a kormánypárti embernek
138 III, 1886 | akart ütni, összecsókolt bennünket. Az elnök toasztot ivott
139 III, 1887 | csárdást, a szerzõ elvisz bennünket a színházakba, a vendéglõkbe,
140 III, 1887 | fegyverrel emberül. Vágjanak bennünket karddal, vagy kaszával,
141 III, 1887 | elbeszélõ irodalmat, lássanak bennünket uraim szívesen, hiszen nem
142 III, 1887 | viszonyok vannak. Elhanyagolnak bennünket. De ez nem sokáig tart,
143 III, 1888 | bajotok?~- Szabályoznak bennünket.~- Hát aztán? - szólt Neptun
144 III, 1888 | Visirõl, hogy ez meg akar bennünket enni?~- Baráti kéztõl kell-e
145 III, 1888 | Reményi. Ön már nem támogat bennünket.~S mit fog mondani Tisza,
146 III, 1888 | bizonyos megelégedés fog el bennünket, hogy ez a generáció többet
147 III, 1888 | Csernátony Lajos váltig biztat bennünket!~- Szeressétek egymást,
148 III, 1888 | pontra hágott a vita, hogy bennünket (a karzatot) is érdekelni
149 III, 1888 | jegyzõk szakaszonkint olvastak bennünket. Minden ábrázaton a mosoly
150 III, 1888 | Tiszát, és nevessetek ki bennünket. Ez legyen a programotok.~
151 III, 1889 | Munkácsi Bernát vitt el bennünket a vogulok és osztjákok közé.~
152 III, 1889 | Ne legyen ott senki, aki bennünket fenyegessen - kiáltá egy
153 III, 1890 | élet csakhamar szétszórt bennünket, kiosztogatva a szerepeket.~
154 III, 1890 | magát. Õ anyagilag akart bennünket emelni, de erkölcsileg emelt.
155 III, 1890 | pihenni? Hát ki vezet akkor bennünket?~Erre aztán szemrehányólag
156 III, 1890 | összeölelkeztek: ásó kapa választ el bennünket.~A peches párt folyton sopánkodott:~-
157 III, 1891 | közzétételére kértek föl bennünket:~»Tisztelt Szerkesztõ úr!
158 III, 1891 | községi választások vezetnek bennünket, de nem elõször és nemcsak
159 III, 1891 | az »öreg« pedig szeretett bennünket és gorombáskodott velünk.
160 III, 1891 | kapus szépen beeresztett bennünket az elõcsarnokba, onnan aztán
161 III, 1891 | Hát ezért izgattak föl bennünket?~Visszaszólt a numeró kettõ:~-
162 III, 1891 | amiért így felültettek bennünket.~A negyedik erõs basszus.
163 III, 1892 | gáncs éppen nem illet meg bennünket. Ez csak egy szimptóma s
164 III, 1892 | mulatságból, a nemzet meg pártol bennünket.~Én többnyire mulatságból
165 III, 1892 | ami közöttünk van s ami bennünket a szeretetben összefûz. (
166 III, 1892 | Sokszor elparentáltak önök bennünket a »Pesti Napló«-ban, de
167 III, 1892 | újságírók, hogy rászedtetek bennünket! Persze megfordítva kell
168 III, 1892 | Ah, végre rehabilitált bennünket...~De mindegy. Így vagy
169 III, 1893 | ez még vasra is verethet bennünket. S elkezdtek hámozni-hímezni:~-
170 III, 1893 | publicista, egyenesen lenéz bennünket, belletristákat s szõke
171 III, 1893 | elõrelökte, hogy reprezentáljon bennünket.~Nem igazságos õ; az Akadémiát
172 III, 1893 | Sándor nem nagyon vigasztalta bennünket, hogy azt mondja, nem sokat
173 III, 1893 | fenn, hogy õ is szeressen bennünket - ennélfogva õ egész korrektül
174 III, 1893 | okosabbakat is, kivágott bennünket derekasan, de a borossebesi
175 III, 1894 | apprehendálnak.~- Hogy mer bennünket a rendõr megszólítani?~-
176 III, 1894 | arccal hallgatta, hogy paskol bennünket az ellenzék. Ismét nagy
177 III, 1894 | igazad. Te úgy fogsz fel bennünket, mintha megtagadtuk volna
178 III, 1894 | mégis sokan vannak, akik bennünket (újságírókat) szeretnek.
179 III, 1894 | Isten nem hagyott el bennünket!~Általános volt az ülés
180 III, 1894 | ismerjük. Két éve kormányoz már bennünket és mégsem ösmerjük, mert
181 III, 1895 | láncról, hogy fölfaljon bennünket, ha mukkanni merünk.~Bezzeg
182 III, 1895 | tisztelt bárány úr, ön meg akar bennünket enni? Hát majd mi esszük
183 III, 1895 | ha a válságok búsítanának bennünket. Az éppen oly botorság lenne,
184 III, 1896 | No, ez ugyan nem esz meg bennünket!~Egy kiváló államférfiú
185 III, 1896 | bizonyosan meg akar lepni bennünket Jenõ bácsi. Beszédet fog
186 III, 1896 | egész láncolata meggyõzött bennünket arról, hogy olyan visszaélések
|