Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| temetõre. A nagy adószedõ, a halál kirakatára. Most már kétszerte
2 I, 1873| testbe, hanem kitör s még a halál után is kísér mindenütt:
3 I, 1873| a végrehajtó. A görcs a halál elõpostája, melynek útját
4 I, 1873| percben egzekválja el a halál. Nem is sokat törõdöm vele.
5 I, 1873| mindenüvé elkísér, még a halál után is hozzátok tolakodik
6 I, 1873| fontos hangon morogja:~- A halál felségsértő. Ehe! Itt nyugszik
7 I, 1874| s hogy jobb a becsületes halál a dicstelen életnél.~A választási
8 I, 1874| megszûnni engedik, ott a halál van. Ha a becsületesség
9 I, 1874| melyek felfedik az élet vagy halál bizonyosságát.~És úgy látszik,
10 I, 1874| fokkal abban a betegségben a halál felé - amelybõl Ghyczy gyógyítgat.~
11 I, 1874| gondolatunk ezen a napon.~Nem a halál napja, sem a bosszúé ez
12 I, 1874| fel kell támadnunk.~Ilyen halál után lehetetlen nem következni
13 I, 1875| élõk tízezrei borítják el a halál birodalmát. A város és a
14 I, 1875| Még a mindent egyenlõsítõ halál is nagy arisztokrata.~Drága
15 I, 1875| is. Ott nincs élet, ott a halál az úr, ez az õ kizárólagos
16 I, 1875| szarkofágokban fekszenek.~Oh, a halál nagy arisztokrata - amíg
17 I, 1875| nem akadály, tél, éjszaka, halál ellen, - korlátlan úr megint
18 I, 1875| jövendõ sorsát. Az élet és halál kérdése az, miként még sohasem
19 I, 1877| hogy most beavatkozzék s a halál torkából mentse ki Milánt...
20 I, 1877| leégett.«~Vajon ki zörgeti?~A halál! A »csalhatatlan« halál.~
21 I, 1877| halál! A »csalhatatlan« halál.~A Vatikán fényes, de rideg
22 I, 1877| láb nem lépheti át... de a halál szabadon belép, s ott leskelõdik
23 I, 1877| másutt. A dicsőség, - a halál.~Ez után a gyönyörű leleplezés
24 I, 1878| vádbeszéde után valaki:~- Halál vagy élethossziglani fogságot
25 I, 1878| szakértõ kimondta, hogy a halál törültessék el!, a Kelet
26 I, 1878| magában:~Nincs többé tehát halál: eltörültetik. Most már
27 I, 1878| választékos kifejezés van a halál megírására, nevezetesen:
28 I, 1878| orvosság, de a pozsonyinak halál.~Hasonlóan csak többé-kevésbé
29 I, 1878| találóbb gyûjtõnevet, mint a halál papírkosarából.~De kizárólag
30 I, 1878| semmi egzaltált fogalmaink Halál õkigyelmérõl. Egyszerûen
31 I, 1878| adó-ját. A meghalt hajadont a Halál menyasszonyának nevezzük,
32 I, 1878| szintén az tûnik ki, hogy a halál sem nem vészangyal, sem
33 I, 1878| köhögõ emberrõl, hogy a halál kutyája ugat belõle.~Azon
34 I, 1878| is szokásos megszólítás: halál koma! A komaságban és sógorságban
35 I, 1878| lovasok, nehogy derogáljon: a halál utáni egyetlen utunkat sem
36 I, 1878| hogy a veszélyes miazmát, a halál magvát még télen szívja
37 I, 1878| népünk a mulandóságról és a halál hatalmát keresztényi jámborsággal
38 I, 1878| Egerben, a vásárkor,~de a halál erősebb vala nálánál.~Jellemzõbb,
39 I, 1878| mégsem~Tudott reterálni~A halál előtt.~Vala ő később a~Falu
40 I, 1878| gyógyerejét kereste fel.~A halál kegyetlen volt hozzá: távol
41 I, 1878| azért is nem tûrte meg ott a halál.~A SZÍNHÁZRÓL~Bizony szegénylegényesen
42 I, 1878| Tisza Kálmán a parlamentáris halál legtermészetesebb nemével
43 I, 1879| akiknek kezébõl csak a halál szabadít meg vagy a házasság,
44 I, 1879| hogy itt a pusztulás, a halál, hogy bekiáltson a viskókba: »
45 I, 1879| ember tudta volna, hogy a halál jön, behunyta volna a szemét
46 I, 1879| mások nem halnak meg, a halál már akkor rátette kezét.~*~
47 I, 1879| dacára hogy jóformán a »halál pitvarából« került ismét
48 I, 1879| fordított fáklyájával a halál angyala, ki karján vezetve
49 I, 1879| aggastyán-egylet tagjai. A halál ott ólálkodik a hátuk mögött,
50 I, 1879| meg egy-egy ház: mintha a »Halál« és a »Pusztulás« a vizitkártyáját
51 I, 1880| fényes jövõ elõl estek a halál martalékának.~Csepreghy
52 I, 1880| rosszra fordult állapota: a halál rohamosan közeledett, míg
53 I, 1880| nyakában kapaszkodott meg a halál, és a körmeivel kaparta.~
54 I, 1880| kéziratokat szoktuk dobni, az örök halál torkába, melyeket egy vagy
55 I, 1880| hitték nemsokára beáll a halál, s gróf Széchenyi Béla intett
56 I, 1880| a természetben. Mintha a halál lehelete már »megérintette«
57 I, 1880| vele hívni még sokáig a halál után a halottat.~Ez a szeretet.~
58 I, 1880| kit ne eresztenének el a halál országából is, ott lesz,
59 I, 1880| tíz krajcáros sör, vagy halál!«~Hanem ha birkatürelmû
60 I, 1880| véges végig - míg csak a halál be nem festi a maga színével
61 I, 1880| anyagot szolgáltat.~Clio a halál után keresi a magvat, mibõl
62 II, 1910| orvosság. Olyan ez már, mint a halál.~Frey Gyula terve egészen
63 II, 1920| jegyet. Így nézett ki a halál - fiatalkorában! De nem
64 II, 1881| fõzött, mint azelõtt, hanem a halál volt nagyon közel s az szedte
65 II, 1881| arisztokratának az ideálja: a halál lassan, illedelmesen nyitott
66 II, 1881| a kabátjánál fogja már a halál!~Végre kopogtatás hallatszik
67 II, 1881| Rokonszenves arcán ott ült a halál vizitkártyája: a sárga viasz-szín.~
68 II, 1881| végezhette be, mert emiatt a halál is sietett.~A választások
69 II, 1881| is kit szeretni többé.~A halál neki is ágyat vetett, az
70 II, 1881| szomorú arccal tette hozzá:~A halál vagy hirtelen viszi el az
71 II, 1881| szakítja ki kezébõl a tollat a halál.~Úgyszólván nekrológ nekrológot
72 II, 1881| biztos jele annak, hogy halál történik.~De hátha a szék
73 II, 1881| s megszûnt élni.~Milyen halál! Az emberek közt kevés van
74 II, 1881| ibolyavirágot, s zokog, ha a halál angyala a szárnyát megrebbenti
75 II, 1882| kinek már háta mögött ül a halál, kirõl orvosai lemondanak -
76 II, 1882| már akkor. A jogcím - a halál, mely - mint az újoncozó
77 II, 1882| azok!~Tréfa volt akkor a halál.~*~Móricz Világos után fogságba
78 II, 1882| bírtam feltápászkodni.~- De a halál mégis erõsebb vala nálánál.
79 II, 1882| pozició, ahol az elfelejtés a halál, de van pozició, ahol az
80 II, 1882| elõbb!«~S ezt a jogát a halál is respektálja. A dolog
81 II, 1883| És mi van a másvilágon a halál után.~Kell lenni másvilágnak.
82 II, 1883| pontosan bekövetkezik a halál után, a gazdag szegény lesz
83 II, 1883| erkölcsi egyensúly helyreáll a halál után, boldog lesz, aki szenvedett,
84 II, 1883| földi életének határa lesz a halál. A két ellenség egy sorsra
85 II, 1883| a sír mindent elfedez, a halál mindent kiengesztel.~De
86 II, 1883| De nem addig van az! A halál után is van még létel, mondja
87 II, 1883| processzus kezdõdik, ami a halál elõtt, csakhogy most már
88 II, 1883| a nyúlnak, azonképpen a halál után is ellensége a kutyabõr
89 II, 1883| nótát húzhatott a füledbe a halál, hogy olyan mélyen elaludtál
90 II, 1883| Kibékülés által, vér által vagy halál által. Legalább Erdélyben
91 II, 1883| környékre jutottunk. Itt a halál tartománya van valahol a
92 II, 1883| vagy tizenkét forint, vagy halál! Nem enged a 12 forintból
93 II, 1882| ez az a hinta, amit már a halál keze lóbázgat, s melyrõl
94 II, 1883| olyan jó kontraktust adjon a halál az itt maradásra.~Hát még
95 II, 1883| szükség, hogy tudjuk.~De a halál nem felejt... eljön, s ezek
96 II, 1883| különben gyakori -, hogy a halál tette jobbakká a halottakat.
97 II, 1883| lelkében évek múlva, mikor a halál azt mondta, hogy Kovács
98 II, 1883| szörnyû mérges lehet a halál, hogy míg õ abban fárad
99 II, 1883| országgyûlésrõl szólította el a halál.~A tél végén láttuk utoljára
100 II, 1883| jövõre. Mert szép az, hogy a halál olyan lepelben jár, mint
101 II, 1883| megjelennek, azazhogy a halál éppen megfordítva teszi,
102 II, 1883| melyeknek egyforma volta a halál unalmas egyhangúsága. A
103 II, 1883| apródonkint hozzájuk...« A halál nem elválás, hanem a feledés
104 II, 1883| elválás, hanem a feledés a halál.~Itt van az egész város:
105 II, 1883| magábaszállás van minden arcon.~A halál egyenlõvé teszi az embereket.
106 II, 1883| legutolsó... azután jön a halál! Forduljon hát az utolsó
107 II, 1883| szóbeszéddel közeledik a Halál.~Helfy szónoklata jó hatást
108 II, 1884| mindenik esetbe vegyül. A halál közelsége úgyszólván költõkké
109 II, 1884| együtt férjével; miután a halál fölbontotta frigyüket, föltette
110 II, 1884| melyeknek egyforma volta a halál egyhangúsága.~A szív itt
111 II, 1884| magábaszállás van minden arcon.~A halál egyenlõvé teszi az embereket.
112 II, 1884| tanácskozott örökösen.~Maga a halál is csak ott kereste, és
113 II, 1884| még eljönnek.~A Sennyei halál alakú arca mosolyra idomult.~-
114 II, 1884| mindannyiunk közös barátja, a halál.~Vajon az õ barátja közül
115 II, 1885| van a halállal: õnáluk a halál csak annyit jelent., hogy
116 II, 1885| Volt, még ki nem vágta a halál haragja«. Édesanyja Mester
117 II, 1885| nagy kollégája átgyúródni a halál után kiérezte halhatatlanságát,
118 II, 1885| hogy Paulernek veszni kell. Halál Paulerre!~A fekete pálcát
119 II, 1885| ez a rideg kacérkodás a halál utáni idõkkel...~S jólesik
120 II, 1885| másiknak csináljanak helyet. A halál nélkül nem lehet kormányozni,
121 II, 1885| közel ne jöjjön senki, mert halál fia.~Hanem hát nem ijedt
122 II, 1885| senki, hogy így belemenjen a halál torkába, csak Iszákovics
123 III, 1886| parlagon heverõ téma. A halál utánra még a legnagyobb
124 III, 1886| feltûnést keltett, s mindenki a halál utánra kezdett gondolni.
125 III, 1886| Lutherani comburantur«.~A halál maga pedig (ha ugyan olvassa
126 III, 1886| esküdttársaimba kapaszkodik bele a halál. Közel fekszik az a gyanú,
127 III, 1886| akire mindig azt mondták: »a halál kutyája ugat belõled«.~Csak
128 III, 1886| esküdtekkel így bánik a halál, hisz végre is, uraim, mi
129 III, 1886| tisztelettel volt iránta a halál is, hogy ott kereste meg
130 III, 1886| zárbeszédnél jön. Biztos, mint a halál.~Az utolsó zárbeszéd még
131 III, 1886| hisznek. Ki tudja, hol a halál? Ezer rejtélyes alakja van
132 III, 1886| embernek lenni. Mikor a halál különbséget kezd tenni a
133 III, 1886| s onnan feketedik elé. A halál dermesztõ lehelete megfagyasztotta
134 III, 1886| Megszabadult földi terheitõl.~A halál megállította a komfortáblit;
135 III, 1886| egy halhatatlant vett el a halál egy halhatatlantól. Mind
136 III, 1886| számozatlan fiákeren siet - a halál révébe.~Az egész szélsõbal
137 III, 1887| jelölve. Azóta el is vitte a halál angyala, és oda is jutott
138 III, 1887| dörgés is..., megjelent a halál rémképe..., elõcsörtettek
139 III, 1887| nyomasztó gondjaitól.~A halál.~JÓ ÓMEN~(Külpolitikai csevegés)~
140 III, 1887| nem egy alakban vár rá a halál.~RICHARD~Õ nagyeszû, magas
141 III, 1888| meg lehet halni, mert a halál nem kérdezõsködik a mentelmi
142 III, 1888| akiket nem a doktor, nem a halál és nem a guillotine végez
143 III, 1888| élni.~De a legszerencsésebb halál mégis a Csanádyé volt. Éppen
144 III, 1888| mert hiába, velem is bír a halál), az lesz csak a különös,
145 III, 1888| visszavonhatlanul meghalt.~Az első halál~Elõször akkor halt meg,
146 III, 1888| Keszthölczy Miklós.~A második halál~Miklós úr másodszor ezelõtt
147 III, 1888| meg volt halva.~A harmadik halál~Harmadszor... ez a harmadik
148 III, 1888| Harmadszor... ez a harmadik lassú halál volt.~Vidéki városok régi
149 III, 1888| vagyis jobban mondva a halál által mûködésükben feltartóztatott
150 III, 1888| áldását, mégis meghalt. A halál elvitte a szegény öreget,
151 III, 1888| tizenharmadiknak jött a halál.~A KEZDET KEZDETE~Tegnap
152 III, 1888| esélye ki van zárva, de a halál ellen meg nem védheti õket
153 III, 1888| Bécsbe, s ott érte utol a halál.~Kedves emléket hagyott
154 III, 1888| engedték sejteni, hogy a halál olyan közelrõl ólálkodik
155 III, 1889| értjük.~Gyakorta jõ hát a halál, kinek minden immunitás
156 III, 1889| az, ha kitaláljuk, hogy a halál melyik fegyverével ejtette
157 III, 1889| nem azt mondják, hogy »halál a 25. §-ra frázis nélkül«,
158 III, 1890| nem ritkított más, csak a halál. (Pedig minden eszköz annyiszor
159 III, 1890| óvatosan bevárni míg a halál vagy a »saját kérelem« (
160 III, 1891| mi fánkon, s lehullt. A halál egy lehelete lefújta.~Most
161 III, 1891| kint vannak a temetõkben (a halál ellen nincs immunitás),
162 III, 1892| közibük. Sajnos, hogy most a halál hideg lehellete oszlatja
163 III, 1892| delíriumban ment végbe. A halál már megkezdte hideg bilincseinek
164 III, 1892| méltó meleg modorával. Még a halál is pajtáskodva bánt vele,
165 III, 1892| hogy ott leskelõdött a halál.~Az elsõ a vén miniszterelnök
166 III, 1892| meg lehet halni, mert a halál nem kérdezõsködik a mentelmi
167 III, 1892| Kálvinista emberbe, mielõtt a halál beleköt, megkérdezi elõbb: »
168 III, 1892| különben is apprehendálhat a halál, mert se színmûveiben, se
169 III, 1892| úgy szólván legyeskedik a halál körül? Egyszer csak azt
170 III, 1892| Sõt bizonyos. S ha a halál megkíméli azokat, akik írják,
171 III, 1892| Istvánt gyászolja. Bolond halál, mely a korjegyzõkön kezdi.~
172 III, 1892| Hosszú betegségnek mégis halál a vége.~A beszéd végeztével
173 III, 1893| hogy élek-e én még, vagy a halál után vagyok? Vannak jelek
174 III, 1893| Olyan pontos õ, mint a halál. S bizonyosan külön tart
175 III, 1893| folyosó Mezeit várja haza a halál torkából: »No, az ugyan
176 III, 1894| is spekuláltak. Hátha a halál szövetkezne az ellenzékkel!
177 III, 1894| az ellenzékkel! A jó öreg halál a becsületes kaszájával,
178 III, 1894| mûtéte nem volt alkalmas a halál bekövetkezése eshetõségének
179 III, 1895| szemek fényét megtörte a halál. Megdermedt a szív, amelynek
180 III, 1896| volt õ ilyen népszerû; a halál nem változtatta meg miatta
181 III, 1815| egyesület növendékei számára. A halál már fogta az egyik kezét -
182 III, 1896| emlegette - de mikor megjelent a halál árnyéka a falon, mindenki
183 III, 1896| mindenki megszeppent. Ti. a halál alatt ezúttal csak a föloszlatás
184 III, 1896| föloszlatás értendõ. Olyán halál, amelybõl van még föltámadás.
185 III, 1896| akkor sem szabad a nagyszerû halál karjába dõlni, ha az a rettenetes
|