Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| alkalmat.~Azt mondja egy szürke hajú úr (ki valahányszor
2 I, 1878| szemben, messzirõl levette szürke gomba-kalapját s már húsz
3 I, 1878| felül feketés, alul hamvas szürke, nagy farka s hüvelyke helyett
4 I, 1878| hasonlatos ábrázatán, s szürke szemeiben a boldogság mosolya
5 I, 1878| ott, egyik kezével a saját szürke kabátját fogva erõsen, mintha
6 I, 1878| láttam Tóth Edét elõször. Egy szürke, kopott köpenyegben járt,
7 I, 1878| magyarság révén egy nagy szürke kaputrokkban járni elõkelõ
8 I, 1879| fölfelé szállong a haragos szürke füst, tûnõdve gondolom el:
9 I, 1879| katasztrófa elõtt Lukács György szürke csíkos kaputrokkjában, melyen
10 I, 1879| lóbálózhatnék a sokzsebû szürke kaputrokk gomblyukában.~
11 I, 1879| kútról egy pohár vizet.~Szürke szemei dühösen forogtak,
12 I, 1879| délceg, s a fiatalemberes szürke gérok is elárulja az örökké
13 I, 1879| összegörnyedt, az egyik szürke nadrágszára be volt gyûrve
14 I, 1880| szobrász.~Pedig õ az. A szürke karbonári kalap alatt nagy
15 I, 1880| hogy hadd álljon az oszlop szürke márvány talapzaton és legyen
16 I, 1880| ízléstelen!~Egy költséges szobor, szürke és fekete márványból, amelyre
17 I, 1880| van egyetlen fehér szûr, szürke béléssel, egy veres és barna
18 I, 1880| piros, halavány kék szemû, szürke szemû, savószínû szemû és
19 I, 1880| észrevette?« - s olyan mérges, szürke szemeket vetett rám, mint
20 I, 1880| összegörnyedt, az egyik szürke nadrágszára be volt gyûrve
21 II, 1881| legközelebbi állomásról egy szürke és pej lovon hozta be losonci
22 II, 1881| éltesse azt a te pej és szürke gebéidet, akik minket idehoztak.«~
23 II, 1881| originális kocsisa, a pej és a szürke víg kedvű abrakolója, ki
24 II, 1894| rózsaszínû ködnek, mely kéményeik szürke füstjébe vegyül, mint egyes
25 II, 1920| fehér szûrrel, mely alul szürke selyembélés kandikál ki.~
26 II, 1920| Az Isten áldja meg azt a szürke vén szûrt, melyen nem fogott
27 II, 1881| istenem, de boldog is az a szürke apáca néni, aki látja sötét
28 II, 1881| borzalom - a domb mögül egy szürke rém emelkedik föl. A fiatal
29 II, 1881| igénytelen barna emberke, szürke turista-öltönyében élénk
30 II, 1881| rajta?~- Potrohos ember, szürke kabátban, deres szakállal,
31 II, 1881| már egyszer kivetkõzni.~Szürke, lelkes szemei sokszor csillogtak
32 II, 1881| idején hozzászoknak.~ *~Szürke felhők már szakadnak,~Zöld
33 II, 1882| mely fölfelé szállott, szürke csíkot képezve az éjben,
34 II, 1882| Látjátok, fiúk - szólt az egyik szürke veréb, mely a Krisztus balkarján
35 II, 1882| Csevegés)~Bizony-bizony szürke kezd lenni a világ lassankint.
36 II, 1882| Legyen az egész ország szürke és fekete. Gyülekezzetek
37 II, 1883| felettük.~Tiszán újdonantúj szürke kabát van. Nem valami különös
38 II, 1883| indítványozta, hogy a fekete és szürke rigóra legyen szabad vadászni
39 II, 1883| nagy esõcsöppek gurulnak, szürke s olyan bántó világosságot
40 II, 1883| az óriási padlásablakon szürke borulat vetett árnyékot
41 II, 1883| tanácsterem falaira. S ez a szürke ónszín bizonyos keménységet
42 II, 1883| méltóságából.~A tavasz tömérdek szürke és kockás kabátot plántált
43 II, 1883| ilyenkor elborultak nagy szürke szemei, s erõsen fújt, mintha
44 II, 1883| ablakon.~Barcza végiggombos szürke nadrágot visel, a dereka
45 II, 1883| szortírozva vannak, pej, szürke, fehér, fekete, sárga lovakra
46 II, 1883| közt, midõn belép hanyag szürke öltözetében, de úri, önérzetes
47 II, 1883| böröndjeihez oda volt kapcsolva egy szürke pléd is.~A pléd a civilizáció
48 II, 1883| egész.~Azután rámnézett a szürke szemeivel gúnyosan.~- Hát
49 II, 1883| az, hogy egy helyütt nagy szürke folt volt a réten, s e szürke
50 II, 1883| szürke folt volt a réten, s e szürke folt össze volt repedezve.~-
51 II, 1883| kifogástalan fehér mellényben és szürke köcsögkalapban. Szemben
52 II, 1883| szalonrokkját, s egy kis szürke bonjourt öltött magára.~-
53 II, 1883| úszott a téglásszínû lében, szürke párákat eresztve a tündöklõ
54 II, 1883| Bartha álmatagon temeti fejét szürke két karjára, Madarász eleven
55 II, 1883| izgatottság látszik, apró szürke szemeibõl szenvedély csillog.
56 II, 1883| országházba.~Az egyiken szürke téli felöltõ volt, a másikon
57 II, 1883| érdemli meg - felelte a szürke kabátos búsan. - Valahányszor
58 II, 1883| amibõl megérteni, hogy a szürke gérokk tulajdonosa Kemény
59 II, 1883| Tivadar a legközönségesebb szürke nadrágokat viseli, Fenyvessy
60 II, 1884| országgyûléssé változik a szürke terem, s ellentmondó zúgás
61 II, 1883| Kálmán újdonatúj, kivasalt szürke ruhában jött fel a mai ülésre.
62 II, 1883| be a folyosó ablakain, s szürke sávokat eregettek le a földig,
63 II, 1883| ezentúl...~Lekapja fejérõl szürke magyaros kalapját, melyet
64 II, 1883| az öltözetük többnyire szürke gérokk, mintha útra készen
65 II, 1884| most, ha minden mogorva szürke, mint a sírkövek a temetõben.~
66 II, 1884| kevély magatartású úriember. Szürke házisapka volt a fején,
67 II, 1884| középszerûségek parlamentje rendesen szürke. De megszokott staffage-ban
68 II, 1885| fekete cimborát, aki hosszú szürke köpenyében hallgatagon lépdelt
69 II, 1885| hosszúkás, nemes arcú, szürke hajú gróf beszélt. Szavai
70 II, 1885| tömött rétegben szövõdik szürke vászonná, reszketve a játszadozó
71 II, 1885| mondaná: »Epigon!« Pantocsek szürke szemei ellenben fényben
72 II, 1885| szivar-szopóka csutoráját, s eleven szürke szemével kémleli a terembõl
73 II, 1885| a javaslat bukását, nagy szürke, jövõbe nézõ szeme elõtt
74 II, 1885| hátuk mögött a fõispánok szürke táborát.~A középen Simonyi
75 II, 1885| úgy rémlik, hogy egy szürke gólya.~Nem, mégsem választom
76 II, 1885| futkosnak ide-oda a piszkos szürke foszlányok.~Maga a kormányelnök
77 II, 1885| kormányelnök is, aki ma szürke, könnyû ruhát húzott, s
78 II, 1885| szállítván a voksokat a »Szürke macská«-ból (mert úgy kell
79 II, 1885| miszerint a miniszterelnök szürke nadrágban jelent meg a királyné
80 II, 1885| eközben a királynét kísérõ szürke nadrágos miniszterre bukkan,
81 II, 1885| barnaságból csak a Justh Gyula szürke kabátja rítt ki. Szontagh
82 II, 1885| Margittay Gyula, midõn odatipeg szürke köpenyegében Kemény, s barátságosan
83 II, 1885| kellemes atmoszféra.)~A szürke, alaktalan gomolyból nem
84 II, 1885| pajkosan táncol a vastag szürke szõnyegen, egy-egy arany
85 II, 1885| mégsem adja ide azt a kis szürke legényt, mi?~- Ugyan minek
86 II, 1885| vegyít. Hanem a megszokott szürke képben, hol a vezérek az
87 II, 1885| A Tisza Lajos elõadása szürke, de beszédjeinek van bizonyos
88 II, 1885| hanem a gyûlölet, mely szürke szemeiben élénken lángol.
89 II, 1885| szállítván a voksokat a »Szürke macská«-ból (mert úgy kell
90 III, 1886| utazásnál. A vidék úgyis szürke most s nem köti le az utas
91 III, 1886| könyvet!~Rám bámult a szelíd szürke szemeivel, mint az ébredezõ.~-
92 III, 1886| láthatáron.~Csernátony a szürke kabátját veszi fel, behúzódik
93 III, 1886| Szónoklata éppen olyan egyszerû szürke volt, mint a kabátjai, de
94 III, 1886| ülés elején.~Végigsandított szürke szemeivel a terem gömbjén
95 III, 1886| lenyiratkozott, kigombolta szürke kabátját s kivett a zsebébõl
96 III, 1887| históriája dióhéjban. Színtelen szürke volt. A karzat néptelenül
97 III, 1887| ellenfeleitõl.~Egyszerû, szürke, majdnem fakó kinézése van
98 III, 1887| le-lecsap, hogy a csipogó szürke fickók közül egyet felkapjon
99 III, 1887| sápadt lett, mint a fal, csak szürke, kékes szemei villogtak
100 III, 1887| feltûnõ, hogy nem a tudós szürke színetlen ruhájában jelenik
101 III, 1887| inkvizítorok kinézésébõl. Nagy szürke szemei vérben forogtak.
102 III, 1887| amennyi az orációkból. Altató szürke félhomály van. S a félhomályhoz
103 III, 1888| bizony nem jön.~- Felteszem a szürke lovamat egy malac ellen,
104 III, 1888| Hétválasztó«-beli koma szürke lova is.) Házi bútorokat
105 III, 1888| beszédjében; sok minden egyéb.~A szürke kabát meg a fekete kabát
106 III, 1888| morogta:~- Persze, persze.~A szürke és a fekete kabát egyszerre
107 III, 1888| Elszállításáról gondoskodom.«~A kis szürke fickót nagy gonddal õrizik
108 III, 1888| Megszaporodtunk! Megérkezett a szürke fickó! Itt van! Megvan!
109 III, 1888| Aztán a ruházat leírása jön (szürke blúz, fehér mellény, kockás
110 III, 1888| tisztában vele. Meglehetõsen szürke ember; sem a papok nem örülnek
111 III, 1888| birodalom leendõ királyát a szürke irodalmi napszámosokkal
112 III, 1888| az az ijedelem, mely apró szürke szemeiben megjegecesedett.~
113 III, 1888| Közömbös arcukra oda van írva szürke betûkkel: »Bolondság ez
114 III, 1888| kaput. Azt mondják, egyszerû szürke krispin, rókatorokkal, de
115 III, 1888| pretenzió nélkül mondta, azon a szürke, fennhéjazás nélküli hangon (
116 III, 1888| kedélyû parlamenti alakok szürke sorába. A szellemalak Kozsibrovszky
117 III, 1888| durvák és érzékiesek, a szürke és a fej arányaihoz képest
118 III, 1889| a mameluk egy meglehetõs szürke lény, akinek se alulról,
119 III, 1889| is kellemesen enyhíti a szürke egyhangúságot. De a nem-képviselõk
120 III, 1889| közé odacsapott egy-egy szürke ecsetvonást is.~Nagy, nyugtalan
121 III, 1889| egyszerûen kidõlt valamelyik szürke és Schneider más lovat fogott
122 III, 1889| hõse, Wekerle miniszter is, szürke mentsikoffjában, Giegerl
123 III, 1889| szónoklat közben; hangja szürke, de nem érctelen. Eszméit
124 III, 1890| közé állt, hogy abban a szürke zubbonyban induljon meg
125 III, 1890| véghetetlenül egyforma, szürke lapnak kellemesen vetnek
126 III, 1890| lehajlása vet véget, a tompa szürke talaj, a beláthatatlan kalásztenger -
127 III, 1890| nézve második városát. A szürke, piszkos ár, mely a város
128 III, 1890| fõispán fekete szalonkabátja, szürke blúzzá.~Mikszáth Kálmán~[
129 III, 1890| jelentõségteljesen kacsintott apró szürke szemeivel.)~Vagy hitték
130 III, 1890| evvel a vaskos tollal erre a szürke papírra. Egyenesen áll helyén,
131 III, 1890| Elek. Melczer a szakember szürke köntösét öltötte fel és
132 III, 1890| melankólikus a párt. Borongós, szürke õsz hangulata ez a tavaszi
133 III, 1890| morogta Horváth Gyula, s szürke, lelkes szemei felcsillámlottak
134 III, 1890| A szolga feladja rá nagy szürke kabátját a miniszteri szobában.~
135 III, 1890| folyóson) bámulják fejalkatát, szürke ruháját, egyszerû viselkedését,
136 III, 1890| de tövis sem. Egyszerû szürke mázba öltözteté érveit.
137 III, 1890| fejét (a fekete fedél alól a szürke fedél kandikál ki) megcsóválta
138 III, 1890| szemei tágra nyíltak.~A vita szürke egyhangúságát, s a Ház kimerültségét
139 III, 1890| képviselõ, az ellenzék egy szürke hajó tagja azt a szóbokrétát
140 III, 1891| duzzadóan, piros orcával, éles szürke szemével, vastag nyakával,
141 III, 1891| fölött, melyeken mintha szürke köd ingadoznék. Ezen át
142 III, 1891| miatt; a malom egyszerû szürke kunyhó, nem ér száz forintot,
143 III, 1891| konzuláris javaslat is az a szürke malom volt, ahol a Ház két
144 III, 1891| vészharang megcsendül; de komor, szürke, méltóságos, akár valami
145 III, 1891| nap a teremben, pedig rút szürke égbolt bámul be a nagy üvegfedelen.
146 III, 1891| nyugodtan szálló szavait.~Szürke alak, szelíd, méla arccal
147 III, 1891| hát van-e karzata ilyen szürke ülésnek? Van. A párbajszagra
148 III, 1892| Ki intrikálhatna ebben a szürke egyformaságban?~A hatalmas
149 III, 1892| közt, s fényét visszanyert szürke szeme Thalyt keresi. Szilágyi
150 III, 1892| a kósza hírekbõl? A mák szürke, a köles sárga, az ördög
151 III, 1892| csak Tisza Kálmán volt szürke. A »titkos hatalom« csendesen,
152 III, 1892| felháborodás sápadtsága borítja, szürke szemeibõl haragos szikrák
153 III, 1893| Nem, semmit - felelte a szürke alak.~Az idegen úrnak megnyúlt
154 III, 1893| boldogan és élvezi a nehéz, szürke levegõt, melyet a szivarok
155 III, 1893| fújt a tûzhelyre, hogy a szürke hamu és a kormos pernye
156 III, 1893| újra kialudtak, s már-már szürke hamu lett minden - mikor
157 III, 1894| szólította ezután maga elé. A szürke ruhás madár vígan röpült
158 III, 1894| kilencen Apponyi gróf körül, ki szürke ruhájában úgy veszi ki magát,
159 III, 1894| nyári ruhájában. Apponyi szürke kabátban dülleszkedik padján,
160 III, 1894| Hangja rideg volt, szinte szürke. Ah jaj, halottakat melegen
161 III, 1894| a szélsõbalon, egy nagy szürke szakállú hazafi.~- Mi jogon
162 III, 1894| rémület ült ki a Bánffy szürke szemeibe, homloka elvörösödött.
163 III, 1894| bérkocsik s csak ugyanazok a szürke nadrágos alakok szállottak
164 III, 1895| Azok a csodaszép, nyúlánk, szürke szemû székely leányok kezdték
165 III, 1895| Tehát nem készül obstrukció. Szürke kritika és rikító dicséretek
166 III, 1895| figyelné. Hiszen csak egy szürke ember, aminõk százával jönnek
167 III, 1895| gérokkjába (hogy mer az úr szürke kabátban jönni ide?), kifogásolták
168 III, 1895| évekig egyszerû, többnyire szürke ruhában, figyelt, kontemplált,
169 III, 1895| kibontakozott a szabadelvû párt szürke harcvonalaiból Magyarország
170 III, 1895| elkergetni.~Végre lejön a szürke lépcsõkön, mentésen, kardosan
171 III, 1895| és kissé szertartásos.~A szürke, nyájas, léha, de szeretetreméltó
172 III, 1815| remek bandérium, egy csapat szürke dolmányos, hajporozott Mária
173 III, 1896| jobb, mint az apjáé, de szürke. Hangja nem nagy, de kiadó
174 III, 1896| tehették, fogtak valami szürke, gazdag embert, annak csak
175 III, 1896| köztük, hogy felrázza a szürke elemeket tisztítási akcióira,
176 III, 1896| országnak, mint ez a kis szürke ember!~...Ez volt a Hegedüs
177 III, 1896| mért nevezte Hegedüs kis szürke embernek a pénzügyminisztert,
178 III, 1896| fehérlenek ki a folyosó szürke homályából. Még a Molnár
179 III, 1896| jegyzõnek. A teremre valami szürke fátyol ereszkedik. Az ívlámpák
180 III, 1896| kellett volna ezekhez a szürke okoskodásokhoz. Akkor talán
|