Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| nagy titulus az is.~Szomorú idõk ezek!~Múltkor Gyarmaton,
2 I, 1874| mondott le, hanem belátván az idõk ránk nehezedõ súlyos balkezét,
3 I, 1874| kiváltságukat. Aki a múlt idõk tapasztalatait meghányja
4 I, 1874| olvasóinkkal is közölni az akkori idõk ezen háborgós szüleményét,
5 I, 1875| adósságokat és fenntartani az idõk jobbra fordultáig államháztartásunkat.
6 I, 1875| melyeket kényesekké tett a múlt idõk felett lebegõ viszonyos
7 I, 1877| ezt az embert. Hej, a régi idõk, édes Uram Ötsém, a régi
8 I, 1877| édes Uram Ötsém, a régi Idõk!... Beh másképpen is volt
9 I, 1877| elképzelni, mit hord magában az idõk méhe, s nem mondhatjuk:
10 I, 1877| nehezedvén lelkére a válságos idõk teljes tudata.~Maguk az
11 I, 1877| vele elégedve.~Azonban az idõk jönnek-mennek és az emberek
12 I, 1877| iránt.)~A középkori daliás idõk visszfénye volt az... mégegyszer
13 I, 1877| nyom a nemzet?«~Rendkívüli idõk rendkívüli eszközöket engednek
14 I, 1878| a bácsira bizony kemény idõk jártak. Elszegényedett s
15 I, 1878| olvasta.~Végre aztán mostoha idõk érkezvén, annyira kifogyott
16 I, 1878| véletlen, hogy a legközelebbi idõk leghatalmasabb két pöre
17 I, 1878| akarta behozni. (Milyen idõk! sóhajtja a visszaemlékezés
18 I, 1878| maradtak a pártnerek is~Idõk múltával azonban úgy fordultak
19 I, 1878| hivatalt.~Az a hivatal!~Boldog idõk voltak ugyé, mikor õk három
20 I, 1878| zsíros falatokhoz. Boldog idõk voltak, mikor kibukott Deák-párti
21 I, 1878| éven át vallott elveinek az idõk és körülmények egy-egy kedvezõ
22 I, 1878| folytatódik, s (hogy az akkori idõk hivatalos irályával éljünk
23 I, 1878| tehát beállnak az »esõs idõk«, Tisza is szépen künn reked
24 I, 1878| Most már szûkebb lett az idõk marka.~Most már az államtitkároknak
25 I, 1878| nem is álmodja, mit hoz az idõk méhe, ha kíváncsi még valamire
26 I, 1879| volt ijedve, hogy a jövendõ idõk pénzügyminiszterével diskurál.~-
27 I, 1879| fogakra.~Hogy változnak az idõk! Még csak öt rövid év fordulója,
28 I, 1879| nem kerül. Lesznek még jó idõk Szegeden, midõn elveszítjük
29 I, 1879| ünnepek mindenike, habár idõk folytával egyre kisebb a
30 I, 1879| jegyzé meg Kalmár.~Milyen idõk voltak ezek! Máskor dehogy
31 I, 1879| núbiaiak az állatkertben. Zichy idõk. Éljen a haza. Sir John
32 I, 1879| mindennél fontosabb« becslést az idõk járása félbe szakította.
33 I, 1879| nyekrõl: »Megnehezült az idõk viharos járása fölöttünk!«
34 I, 1879| bekopogtat maholnap, csípõs idõk jönnek, s az emberek födél
35 I, 1879| gondtalanság, a gyermek nem érzi az idõk mostohaságát, nem a körülötte
36 I, 1880| mondja.~Fájdalom, ezek az idõk messze vannak! Más világ
37 I, 1880| Március 20. 1880.~Szép idõk járnak. De most már komolyan
38 I, 1880| járta át a termet, hol régi idõk óta merész szavak szoktak
39 I, 1880| kötött, nyugodtan nézték az idõk szomorú folyását, s ha néha-néha
40 I, 1880| minthogy kijelentsem az idõk méhének meddõségét, s bevalljam,
41 I, 1880| nincs. Minek is volna? Rossz idõk jöttek, megfogyott a víg
42 I, 1880| beálltak-e immár ezen szûk idõk Bakay úrra, azt sem tudom,
43 I, 1880| június 18.~NÉMET LAPOK ELLEN~Idõk múltával talán eljutunk
44 I, 1880| épületben, mely dacol az idõk hatalmával, és még több
45 I, 1880| HÓBORTJA«~Megváltozott az idõk viharos járása. Tavaly a
46 I, 1880| a szájában?~Változnak az idõk. Ami az õsapát megbuktatta,
47 I, 1880| többiek teendõit is, s amint idõk folytán új tanácstagokkal
48 II, 1904| mondá. - Nem nekem való idõk már ezek! Egy darab múlt
49 II, 1920| Halmaynét fogja pótolni. Milyen idõk! sóhajtok vissza. Mikor
50 II, 1881| négy család uralta, rég idõk óta a Gorovék, Dánielek,
51 II, 1881| új alapon, melyet az új idõk kitoltak, nem bírták helyüket
52 II, 1881| újságból nézi ki a jövendõ idõk folyását, itt is, ott is
53 II, 1881| tartozik, kik a válságos idõk igényeinek magaslatán állanak
54 II, 1881| ÉS MÓRICZ PÁL~Múlnak az idõk!~Lezajlott a Kossuth-forradalom,
55 II, 1881| a Kossuth-forradalom, az idõk lassan, lassan elenyésztették
56 II, 1881| katonákat ápolni.~De az idõk múltak, múltak... S a hadnagy
57 II, 1881| melyen rajta van az akkori idõk kinyomata.~Gömörben, Rimaszombatban,
58 II, 1882| szereplés után, az akkori idõk szokása szerint, mint jurátus
59 II, 1882| Kezdenek már soványabb idõk járni Bécsben is, s csak
60 II, 1882| íróé vagy a politikusé, kik idõk folytán mindig öregbednek
61 II, 1882| tudja még képzelni az akkori idõk pátoszát (ami nem is csoda,
62 II, 1882| Mindenen rajta van a régi idõk avas szaga. A hotelt ott
63 II, 1882| Hol vannak már a nemesi idõk! A kávéházakban, hol cikóriával
64 II, 1882| homlokkal betûzgette belõle az idõk folyását. Hányszor takargatta
65 II, 1882| egyszer az alakokban az idõk, melyeket képviselnek.~Kempelen
66 II, 1882| sebet kapni. Hja, olyan idõk voltak azok!~Tréfa volt
67 II, 1882| magáért is beszélt.~Hja, más idõk voltak azok! Akkor még a
68 II, 1882| Hajdan az õsidõkben a jövendõ idõk eseményeinek titka csak
69 II, 1882| ideiglenest kaphatott. Az idõk végtelen útján minden csak
70 II, 1882| elmerengve motyogta:~»Milyen idõk! Milyen idõk!...~Tisza pislogott
71 II, 1882| motyogta:~»Milyen idõk! Milyen idõk!...~Tisza pislogott és jegyezett.
72 II, 1883| fordítván szemeit. - Milyen idõk, milyen idõk! Szavamra,
73 II, 1883| szemeit. - Milyen idõk, milyen idõk! Szavamra, megtagadnám a
74 II, 1883| transit gloria mundi.~Új idõk, új emberek. S az új emberek
75 II, 1883| az már az õ~témája régi idõk óta, sokat ábrándozik õ
76 II, 1882| szendergéssel nézik a tagok az idõk folyását már évek óta.~Végre
77 II, 1882| vita az elsõ elevenség jó idõk óta e teremben. Az igazság
78 II, 1883| fényességeit, s hogy átvegye az új idõk nagy feladatait is azok
79 II, 1883| Istenem, milyen változók az idõk! Valaha azért fizették a
80 II, 1883| mentekötõjével... (Hej, más idõk voltak még azok, mikor egyszer
81 II, 1883| Prileszky aki ösmeri az idõk jeleit, remegve húzza be
82 II, 1883| könyvtárban született, de idõk folytán bejutott a Házba.~
83 II, 1883| dec. 8.]~Énrám is rossz idõk nehezedének...~A Napóleon
84 II, 1884| vidékek is beletanultak az idõk folyásában.~Tömegestõl jönnek
85 II, 1884| komfortáblin. Boldog fiáker idõk, hova lettetek?~Más az,
86 II, 1883| tán meg is fogja öletni. Idõk múltával azonban közbejártak
87 II, 1883| De minek panaszkodnám az idõk változásán; ami a kardot
88 II, 1883| szónoka.~Mennyire változnak az idõk! Valaha unalmasnak tartottuk.
89 II, 1883| egyik macska fölhozta az idõk rosszra fordulását.~Tisztelt
90 II, 1884| megenni.~Olyanok voltak az idõk hiába, hála az istennek,
91 II, 1884| halnak, egyre halnak a múlt idõk nagy alakjai. Régen fájlaljuk,
92 II, 1884| nem volt, mint õ.~A 48-as idõk nagy alakjai között méltán
93 II, 1884| pártnak jutott.~Mert az új idõk kitolták a negyedik pártot:
94 II, 1885| Frigyesé) Rimaszombatban, az idõk folyásának~Ezerhétszáz tizennyolcadik
95 II, 1885| az Akadémiának, az akkori idõk szelleméhez képest nem találkozott
96 II, 1885| könyve, mely az »Elmúlt idõk« címet viseli.~Hogyisne!
97 II, 1885| gondolkozni, mint »Az elmúlt idõk« írója, az bárányszelíd,
98 II, 1885| és élveztem.~»Az elmúlt idõk« bizonyára egyik legbecsesebb
99 II, 1885| jól éreztem magam, régi idõk emlékei kezdtek átmelegíteni,
100 II, 1885| folyosón:~- Bizony változnak az idõk és emberek. Magam is csodálkozom
101 II, 1885| tényezõknek tartani.~Sõt idõk jártával maguk a »majdnem
102 II, 1885| mert képviselõk. A naiv idõk letûntek örökre, a tekintélyek
103 III, 1886| egy-egy ifjú nevelkednék az idõk végtelenéig. Lássa, úgyis
104 III, 1886| fiatal nagyúr az akkori idõk divatja szerint melegen
105 III, 1886| megelégedetté. Vígan nézi az idõk folyását és a miniszteri
106 III, 1886| ide. S ebben benne van az idõk jellemzése. Megy, mert holnapután
107 III, 1886| semmi bajom, hogy rendkívüli idõk lévén, megpróbálok egyszer
108 III, 1886| Megelevenednek a régi idõk. Egy kétszáz éves szenvedés
109 III, 1886| egyenesen felelni.~Szomorú idõk ezek, amiket élünk. Járvány
110 III, 1886| akarom.~De ím változtak az idõk és most már azt mondja Széchenyi
111 III, 1887| néha borral.~Milyen szûzi idõk voltak azok 1861-ben, mikor
112 III, 1887| napidíjak szabadon nõhetnek az idõk végtelenségében. A választók
113 III, 1887| kedélyeskednek a megnehezült idõk kellemetlen szárnycsattogásaival.~[
114 III, 1887| trónra), õ eltalálta az idõk követelményét. Két beszédet
115 III, 1887| HÁZBÓL [febr. 20.]~Daliás idõk ezek!~Hadizászló leng az
116 III, 1887| álmukat pihenik már, az új idõk kitoltak egy másik cenzort,
117 III, 1887| BARANGHYNÉ~Lélekcserélõ idõk járnak, fiam! Mindnyájan
118 III, 1887| réme visszajõ. Rettentõ idõk következnek. Caraffa felüti
119 III, 1887| az ártatlan és ostoba, de idõk jeléül érdekes kérésnek,
120 III, 1887| képviselõházban. Onnan nézi búsan az idõk szomorú folyását.~Helfy?
121 III, 1888| dúsgazdag ember. Verõfényes idõk voltak ezek. Még akkor nem
122 III, 1888| éra gyermeknapjai, az új idõk - mind Miklós úr nevével
123 III, 1888| volt.~És hiú volt (régi jó idõk!) a - férjére. A derék Latkóczira.~
124 III, 1888| Gyanútlan házbeliek az idõk viszontagságai folytán megrongált
125 III, 1888| generáción keresztül, de amelyet idõk folytán át a húsz Grünwaldból
126 III, 1888| csöppet sem változtak az idõk. Semmi javulást nem látok
127 III, 1888| napján.~Valaha a Deák-párti idõk est-alkonyában Molnár Ferenc
128 III, 1888| De hát hiába, mások az idõk! 1848-ban Perczel Mór egy
129 III, 1888| a mulatság onnan!~De az idõk méhe már telítve volt villámmal.
130 III, 1888| fordulatot sem, hogy az idõk méhe végre meghozta azt
131 III, 1888| csak a témák változtak az idõk folyamában.~Pedig éppen
132 III, 1888| 1870-ben beleolvadt az »Idõk Tanú«-jába, s a két egyforma
133 III, 1888| áthozván abba régi lapja, az »Idõk Tanú«-jának, a Törökénél
134 III, 1888| naivitást. Pedig több annál, idõk jele. Ország hangulatát
135 III, 1888| MAI ÜLÉS [dec. 2.]~Rossz idõk járnak az államtitkárokra
136 III, 1888| rétegét, de egy pont az idõk végtelenségén túl is sötétben
137 III, 1888| Balközépi korunkban (szép idõk voltak azok - tette hozzá
138 III, 1889| melyet nyilván az akkori idõk Meszlényije faragott.~Ohne
139 III, 1889| sem kedveznek a mostoha idõk. Most a francia iskola uralkodik
140 III, 1889| fehér kendõje. »Víziós« idõk ezek.~A mediumon át kivonuló
141 III, 1889| az okos emberekre rossz idõk jártak.~Már huszonhat éves
142 III, 1889| Hol vannak azok a szép idõk - szól mélabús hangon -,
143 III, 1890| szerepe. Különben is nehéz idõk következtek, kivált a városokra.
144 III, 1890| Szivák Imre baritonja. Az idõk változhatnak, de a mamelukok
145 III, 1890| takarékpénztár is adhat már) hosszú idõk óta elõször hagytak cserbe
146 III, 1891| kalapácsot, hogy az a kalapács idõk végezetéig minden negyedórában
147 III, 1891| aranykora! Letûntek azok az idõk, mikor Tiszaháton ábrándos
148 III, 1891| Néha nagyon becsapták, de idõk folytán oly nagy mûértelemre
149 III, 1891| táplálékot.~Hej, nem a régi jó idõk ezek már! A nevetõ publikuma
150 III, 1892| Komáromy Gyurival amaz idõk legköltekezõbb dandyjával
151 III, 1892| kijelentem, hogy azok az idõk már elmúltak, amikor az
152 III, 1892| dúsgazdag ember. Verõfényes idõk voltak ezek. Még akkor nem
153 III, 1892| már õket is viszik el az idõk és a viszonyok, hogy helyet
154 III, 1892| volt az elsõ szónok. Az idõk rombolólag suhantak el fölötte,
155 III, 1892| Wekerle beszél«.~Az új idõk regés alakja. Akit Tisza
156 III, 1892| beszélgettünk, festvén az idõk bizonytalanságát, kiemelve
157 III, 1892| csendes rezignációval nézi az idõk folyását. Dörmög, dörmög,
158 III, 1892| méreg volt.~Ám jöhetnek még idõk...~Ejh, inkább ne jöjjenek.
159 III, 1893| szélsõbalon is?~Így lesz aztán idõk folytában, ha Kónyi Manó
160 III, 1894| sivatag közepén. Voltak idõk, amikor minden szem rajta
161 III, 1894| szolgálta a vármegyét s most idõk végeztéig ott lesz letéve
162 III, 1894| a nagy parádé!~Bolondos idõk jártak azóta, míg õ öröklétig
163 III, 1894| Istenem, hogy múlnak az idõk!)~Apponyi megmaradt álláspontja
164 III, 1895| érdeklõdés kezdte kísérni, mely idõk múltával még inkább fokozódott.
165 III, 1895| létre, de amely vacsorák idõk jártával kimentek a divatból,
166 III, 1895| tanulságos dolgokat az Új Idõk számára lesztenografálni.~
167 III, 1895| nyilvános pályáról, és a régi idõk emlékének élt Pest megye
168 III, 1895| hajlamúak át fogják lapozni idõk végéig a könyvet, vágyván
169 III, 1895| gondviselés?~Az, hogy enyhe, derûs idõk következnek Magyarországra,
170 III, 1895| amiknek színeit karikírozná az idõk folyamatja.~S te jámbor
171 III, 1895| õket. Hová tûntek a szép idõk, mikor a Pálffy Mór gróf
172 III, 1895| e tisztelt férfiú, az Új Idõk fotográfusa volt, a kétlábú
173 III, 1815| cikkecske jelent meg az »Új Idõk«-ben, amelyben azt írták
174 III, 1815| amely nyilatkozatra az Új Idõk megjegyzéseket tett. Most
175 III, 1815| démentire, melyet az Új Idõk által hozott fogolyversengésre
176 III, 1815| bankettjeinken, csakhogy idõk jártával az ebéd közepére
177 III, 1896| de mindig van valami.~Az idõk kerekének jelenlegi forgásában
178 III, 1896| korelnökösködött beláthatatlan idõk óta, aki Fogarast, az én
179 III, 1896| folyton énekli.~Kedves zöld idõk! Azt mondanám, hogy akkor
180 III, 1896| csak látszat. Az utolsó idõk eseményei kétségtelenül
|