Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| szükségeirõl. Hüm! az a Pista fiam is már elég nagy kamasz...
2 I, 1877| gondolkozhatik:~»Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik,
3 I, 1877| enyimet. Ez az én szerelmes fiam, aki még mai napig is fenntartotta „
4 I, 1877| utasítást kérõ levélre:~Kedves fiam!~Örülök, hogy az államodat
5 I, 1877| már rég nem küldtél, édes fiam.~július 18.~197. sz.,~A »
6 I, 1877| veszély fenyegeti, én és fiam is ott leszünk, ahol karddal
7 I, 1877| kocsisát.~- Hallod-e édes fiam. Volt-e már a kezedben pistoly?~-
8 I, 1877| nagyságos uram.~- Ember vagy, fiam, most ide hallgass. Egy
9 I, 1877| lesz, mint a bunda.~- Hát fiam, Marci - mond Pista bátyánk -,
10 I, 1877| okozhat a szobában.~- Ne bánd, fiam! Majd behozza az, amennyivel
11 I, 1878| szelíden:~- Látod, édes fiam, nagy szerencse rád nézve,
12 I, 1878| Hát izé a kukac.~- Jó, jó, fiam, hiszen ha szigorúan vesszük
13 I, 1878| önérzetesen szólott:~- Te is fiam, Brutus? - gondolhatta magában
14 I, 1878| ízben Alcibiadeshez:~Jöjj, fiam, kedvezz a népnek most,
15 I, 1878| beszólította õt a szobájába.~- Fiam Miska - kezdé Boldizsár
16 I, 1878| kifogásom. Épp azért Miska fiam, elhatároztam, hogy érdemed
17 I, 1878| veletek. Hagyd abba, hát fiam a fantáziákat... szépen
18 I, 1878| amikorra dukált: ha most két fiam lenne, két Pulszky-szavazóval
19 I, 1879| kiáltá:~- Pótolni fogom, édes fiam. Pótolni fogom, ahogy lehet.
20 I, 1879| Csütörtökön.~- Jól van, fiam mondja Dáni s sztentori
21 I, 1880| azt mondta neki:~- Eredj, fiam, ezzel a dolgoddal és ne
22 I, 1880| már annyira benne van a »fiam« megszólításba[!], hogy
23 I, 1880| királyi biztost is nem »édes fiam«-nak szólította.~De bizony
24 I, 1880| nagyságos úr aztán mind csak fiam volt, még le is korholta
25 I, 1880| rendetlenség történik. Oh jaj, édes fiam! Pedig a finom drága fekete
26 I, 1880| majd kibontom magának, édes fiam, s olyan jó feketekávét
27 I, 1880| köszönetemet a fogadtatásért. Fiam egész prágai lett, s itt
28 I, 1880| kérését, kedélyesen mondá:~»Fiam, amint az újságokból olvasom,
29 II, 1881| urától:~- Hát abizony, Miska fiam - mondja Steller -, olyan
30 II, 1891| fiatal gróf?~- Mármint a fiam? Õ Párizsban van. Nagy örömet
31 II, 1900| De bolond vagy te, édes fiam! - mondá a sah csodálkozva -,
32 II, 1881| felséges nejét.~- Nézd csak, fiam, ezt az okos embert kitették
33 II, 1881| lehetett jajdulni, hogy: »Te is fiam, Brutus?« Mert ki marad
34 II, 1881| idõben, mondom neki:~»Eredj, fiam, tedd ezt a bort a vízbe.«
35 II, 1881| Ezen mégy el a német ellen, fiam!~És amint a csikó növekszik
36 II, 1881| van.~- Keresd meg, édes fiam.~Ipacs Ferenc elment, de
37 II, 1881| elõszobájában.~- Vigyázz, fiam! - mondja az inasnak. -
38 II, 1882| otthon a feleségemnek: »No, fiam, gyerünk most már egy kis
39 II, 1882| milyet akarnál?«~Az én Pali fiam felhúzta erre a vállait
40 II, 1882| semmi dolog.«~»Ejnye, Pali fiam, de nagy bolond vagy, hiszen
41 II, 1882| igazodhatni, ha a »Nega, fiam«-féle elv jön divatba.~Egy
42 II, 1882| meg a sapka.~- No, meg a fiam is megnõtt azóta - mondá
43 II, 1882| respektussal odakünn.~Azért fiam, Brászin Domokos, minek
44 II, 1882| feltalálta magát.~- Látod, édes fiam, te esel, de én maradok,
45 II, 1882| kergetni.~»Ejnye, ejnye, fiam! - szólt az öreg király -
46 II, 1882| már az egyik szirmot, édes fiam, ha a legcsúnyábbikat is.«~
47 II, 1882| sárga bojt.~»Ne bántsd, édes fiam, az embereket! - szólt a
48 II, 1882| kocsist:~- Vigyázz, édes fiam, nehogy rámenjünk a kövezett
49 II, 1882| kisfiának:~- Eredj, Zsiga fiam, Hollán bácsihoz s mondd
50 II, 1882| apó? - kérdeztem tõle.~- A fiam juhait õrzöm - felelte kedvetlenül.~-
51 II, 1882| kis János Zsigmonddal: »Fiam! ha csak egy arasszal nagyobb
52 II, 1882| Elviszem a húgodnak, Gyurka fiam - mondá s a lecsúszott apró
53 II, 1882| volt az a papiros?~- A Jenõ fiam beszéde, amit el akart mondani.~-
54 II, 1883| nagyon komoly dolog. Ott van, fiam, olvasd el Mózes II. könyvének
55 II, 1883| tekintettel.~- Behoztad... édes fiam, sõt maradt még egy bónid
56 II, 1883| tégy ki magadért, Bence fiam. Ma lehet eroberungokat
57 II, 1883| egyszer okosan?~- Mindjárt fiam - vág vissza Berci -, mihelyt
58 II, 1883| elmélyedve.~- Nézd meg csak, fiam, Pejacsevich a gukkereden -
59 II, 1883| káplár:~- Mit csinálsz, fiam?~- Kevély vagyom.~- Mire
60 II, 1883| vagy olyan kevély, édes fiam?~- Kevély vagyom a nadrágomra.~
61 II, 1883| katonát: »Miért vagy itt, fiam?«~- Biz én csak azért, fõtisztelendõ
62 II, 1883| szegényt! Hát mondom, az én fiam már tud görögül; eb ura
63 II, 1883| Hermannak:~- No, Ottokár fiam! Nem kedvezõk a szelek!
64 II, 1883| egyig néhai bárányok, édes fiam.~- Meg vannak ölve? - kiáltá
65 II, 1883| az, mint a leves, Vince fiam, hogy félni kellene a kihûléstõl.
66 II, 1883| ráparancsolt.~- Eredj a szobádba, fiam, és ne mutasd többé magadat.~
67 II, 1883| megsajnálta.~- Nem vagy fáradt, fiam?~- Nem.~- No, hát akkor
68 II, 1883| Most már én veszlek elõ, fiam.~- Milyen tantárgyakat tanulsz?~
69 II, 1883| ijesztgették:~- Vallj be mindent, fiam, mert ha nem vallasz, kutya
70 II, 1883| padjáról:~- Azt mondom, fiam! - szólt ökleit figyelmeztetõleg
71 II, 1883| és megszólítá: Vigyázz, fiam, az életedre, mert meg akarnak
72 II, 1883| napokban megint eljövök, fiam.~Úgy tudta intézni, hogy
73 II, 1883| én dolgom. Nosza, Scarron fiam, csinálja azonnal programbeszédet,
74 II, 1883| hagyd ott a kegyelmes urat, fiam - így szólott -, ha szigorú
75 II, 1883| véleményemet elhallgatom, Virgil fiam, hanem mondok neked ahelyett
76 II, 1883| Aztán hogy lesz az, édes fiam? Két elnök csak jut, meg
77 II, 1883| vannak.~- Igaz, igaz, édes fiam, Iván - mondá Apponyi -,
78 II, 1884| ismerõsen üdvözölte.~- Szervusz, fiam, Kardos György, hol jársz
79 II, 1884| György, hol jársz itt, édes fiam, hol?~- Be voltam csukva,
80 II, 1884| hát nem tudod, te, Gyuri fiam, hol lakik az öreg Dáni
81 II, 1884| sok almát?~- Mind ott van, fiam, a kis kézikosárba a lõcshöz
82 II, 1884| Hadd legyen helyettem a fiam.« S meglesz ifjabb Ordódy
83 II, 1884| nem lett ott semmi. Eredj, fiam te, hátha szerencsésebb
84 II, 1884| sorban.~- Nem kell a gyufa, fiam. Nekem a tûzkõ kell meg
85 II, 1884| hogy szerencsésebb. De édes fiam, azt mondom ám nektek, amit
86 II, 1884| okos ember ám...~- Tudom, fiam, hogy okos ember - felelt
87 II, 1883| képviselõtársunk volna! Nem Apponyi ez, fiam, de Pallasz istenasszony!~
88 II, 1883| Ki fog téged védelmezni, fiam, ha én meghalok«? Mire feleli
89 II, 1883| igazságszolgáltatás, Imre fiam. Azért hát ne szidjátok
90 II, 1883| lövöldözz ágyúval a verebekre, fiam, Ottó«.~S ezzel a táviratokat
91 II, 1883| Lehetetlen! Azt hittem a Guszti fiam!~Valóban Széll beszél. Õ
92 II, 1883| Fenyvessyvel beszélve.~- Nosza, fiam, Fenyvessy, menjünk el azért
93 II, 1884| mint Róbert Károly, hogy: »fiam, Rakovszky!«, már akkor
94 II, 1884| Hiszen megvan a Gábor fiam!) Illõ megadással vetette
95 II, 1885| mondani: Halljuk!)~- Állj ide, fiam - mondá a leánynak a zseniális
96 II, 1885| feleségemnek: »Rendezd be nekem, fiam, a túlsó szögletszobát,
97 II, 1885| Kártyázni le ne ülj, fiam - intett a feleségem -,
98 II, 1885| tudom, mit csinál. A piktor fiam szép képet küldött névnapomra...
99 II, 1885| névnapomra... Az ügyvéd fiam rossz fát tett a tûzre...
100 II, 1885| valami fordulatot.~- Nosza fiam, Tzanoff (így hívják a bolgár
101 II, 1885| kucsmát takarítja. Szaladj be, fiam, az elnökhöz, mártsd be
102 II, 1885| Egy meszely bort ittam, fiam - mondá az asszony -, itt
103 II, 1885| meszely bort ittam én is, fiam, itt van érte a pénz.~S
104 II, 1885| minisztérium túlkiadásait.~(Te is fiam, Brutus? gondolta magában
105 III, 1886| tanultam meg: »Sohase kezdj ki, fiam, a papokkal, mert te húzod
106 III, 1886| mire való az?~- Édes fiam - szólt õ szelíden, csendesen -,
107 III, 1886| Nekem magamnak van egy Laci fiam, akinek a legelsõ szava »
108 III, 1886| lehet hagyni a Házat. Eredj fiam, Aldzsi, keress elõ valahol
109 III, 1886| Takarodsz haza mindjárt. Hát te, fiam Stepan, mi járatban vagy?~-
110 III, 1886| boltba, ide a sarokra, édes fiam. Vegyél neki egy új tarka
111 III, 1886| jegyzõkönyvbe.~- Minek fáradsz, fiam - szólt közbe -, hát olyan
112 III, 1886| mondá.~- Helyes, édes fiam, én magam is oláh vagyok,
113 III, 1886| név! Minden név egyforma, fiam, csak az emberek különfélék.~-
114 III, 1886| fejét fölemelve:~- Ej, ej, fiam. Hát azért fizessem én a
115 III, 1886| kínálja meg vele.~- Édes fiam - mondá a szultán -, hagyjatok
116 III, 1886| a fiú az én elsõszülött fiam.~- Hiszen szépen megbecsülte
117 III, 1887| meg, ha egyszer a Guszti fiam be talál jönni a Házba.~
118 III, 1887| semmi. Hanem, ha majd a Kari fiam betoppan.~Betoppant Károly
119 III, 1887| sem érdemel, majd a Gari fiam fogja megmutatni...~Pulszky
120 III, 1887| kivándorolnak; látod, édes fiam, az még a nagyobbik baj,
121 III, 1887| még jobban õrizkedj, édes fiam, a sárosiaktól, kiváltképpen
122 III, 1887| Hasztalan lesz az utad, édes fiam.~- Én bízom, anyám. Ámbár
123 III, 1887| nincsenek, fordulj vissza, fiam! Megígéred?~- Jól van, megígérem.~
124 III, 1887| hibáztatni, mert mikor az én fiam felnõ, hát félek... mert
125 III, 1887| Bónist:~- Nem úgy van az, fiam. Nem érted te azt, Samu.
126 III, 1887| Lélekcserélõ idõk járnak, fiam! Mindnyájan más emberek
127 III, 1887| haza néma, nem kiálthat: fiam segíts! De nem gondoltak
128 III, 1887| BARANGHYNÉ~Én választottam, fiam. - Van még mezõ, hol az
129 III, 1887| dûl.~BARANGHYNÉ~Elhiheted fiam, hogy amiért annyi százezer
130 III, 1887| De egyet mégis ígérj meg, fiam. Bátyád, Ödön mindent kockára
131 III, 1887| BARANGHYNÉ~Majd akkor, édes jó fiam, midõn hatalmas úr lészesz,
132 III, 1887| anyád könyörgõ szavára! Fiam! Bátyád ártatlan két kis
133 III, 1887| kertben:~- Miért veszed fel fiam megint ezt a csúf kalapot,
134 III, 1888| Miért?~- Hogy akkor a Guszti fiam ajánlhatta volna.~***~Schvarcz
135 III, 1888| Csak azt teszem, édes fiam, mait Noé: azzal a különbséggel,
136 III, 1888| tanulságait: »Hadd lássa a fiam - így szólott a király -,
137 III, 1888| ellenzékeskedése.« »Az én fiam? - kérdi csodálkozva Ullmann. -
138 III, 1888| semmit. Majd a kis Lajos fiam mondja meg, milyen volt
139 III, 1889| elbújva annyi ideig?~- Hm, fiam - morogta az öreg könyv,
140 III, 1889| alakjaid is elpusztulnak, édes fiam, s akkor a te irkafirkád
141 III, 1889| Gyerünk ebédelni, Mohai fiam.«~Szilágyi összerázkódik.
142 III, 1889| Gábor szolgám, legkedvesebb fiam?~- Beszélj Károlyi Gáborral,
143 III, 1889| szemben.~- Akkor meglesz, fiam... - felelt síri hangon,
144 III, 1889| közbe Tiszának.~*~- Gábor fiam - szólt lihegve Orbán Balázs,
145 III, 1889| beszéde. Olvasd el, édes fiam!~Átragyognak a szóködön
146 III, 1890| mutatott.)~- Helyesen van fiam. Mindig olyanokkal barátkozzál,
147 III, 1890| Fújjad, fújjad Józsi fiam!~
148 III, 1890| hazamentem.~Otthon a kis fiam ugrott nyakamba, szavalva
149 III, 1890| Hozzad csak utánam, Ivor fiam!~A habarékpárt elindult
150 III, 1890| aludjatok nyugodtan; feküdj le fiam, Krajtsik.«~Hiszen persze
151 III, 1892| mi van a Házban. Eredj, fiam kérdezd meg a telefonon.~-
152 III, 1892| az jó?~- Hát csak azért, fiam, hogy meglásd a differenciát
153 III, 1893| Noé a galambokat.~- Eredj fiam, Béni, nézd meg, vannak-e
154 III, 1893| aggodalmas szóval:~- Eredj fiam, Benjamin, hozd be az embereket
155 III, 1893| összecsapta a tenyerét.~- Látod fiam, hát akkor miért beszélsz?~
156 III, 1893| káposztásmegyeri vízzel. Olyan jó az, fiam, hogy azóta bort se iszom.~
157 III, 1893| kutyanyelveket«. Így hívják, fiam, az újságírók mûnyelvén (
158 III, 1893| Gergelyt.~Nem tudom, Klára fiam, ki az a Moldován, hol lakik
159 III, 1893| kedvéért.~Így teszik ezt, fiam, a kormányok is évtizedek
160 III, 1893| valahogy. Mit gondolsz, fiam? Talán valami másforma festék...~
161 III, 1893| áll tehát a dolog, édes fiam, hogy türelemmel kell bevárnod,
162 III, 1894| Hát csak írj ilyet, édes fiam!~Olyan egyszerû, mesterkéletlen
163 III, 1894| közbeszól a tízesztendõs fiam, letévén a Jókai egyik mesés
164 III, 1894| Azért alkottalak, majom fiam, hogy az ember, akié az
165 III, 1894| nyakamon.~Ez a könyvecske, fiam, az Almanach, ahol évrõl-évre
166 III, 1894| különben te vagy az oka, fiam, Klára. A te eszméd volt,
167 III, 1894| Semmi egyszerûbb, édes fiam, a te esetednél. Keresd
168 III, 1895| héten igaz legyen.~- De fiam, én nem várhatok hétfõig.
169 III, 1895| több, mint kellene. Mert én fiam három rostélyosnál nem tudok
170 III, 1895| lenne.~- Oh, ha egyszer fiam lenne, annak megmondanám.~
171 III, 1896| A patkány se szép, Samu fiam, pedig az úristen teremtette.~
172 III, 1896| választottam.~- Kicsodát, fiam?~- La poverta - a szegénységet...~...
173 III, 1896| választottam.~- Kicsodát, fiam?~- Abderát, a gyönyörûségest.~
174 III, 1896| helyeslem).~- Az is lehet, fiam, hogy valami más világító
|