Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| arcot vágott, és ekképpen szólott:~- Borzasztó igazságod van,
2 I, 1874| volt!«~Bittó után Ghyczy szólott, mint mindig kimerítõn és
3 I, 1875| óriási többség, mint ma, így szólott:~»Még egyet hozok fel. (
4 I, 1875| készségérõl és az ország hitelérõl szólott, mindinkább felfokozta a
5 I, 1877| a hadserege felett, így szólott Mironoff szárnysegédjéhez:~-
6 I, 1877| juttatja Madarász urat, ki így szólott: »Tisztelt Ház! Ez az én
7 I, 1877| megtetszett s magához hívatván így szólott hozzá:~- Mirza-Schaffi,
8 I, 1877| beszéde elején rendesen így szólott:~»Ez meg az a dolog így
9 I, 1877| a kedves ártatlan!) így szólott a rendőrökhöz:~- »Nem tudják
10 I, 1877| megolvasta, fejét csóválta s így szólott ahhoz a »Budapesti Hirnök«
11 I, 1877| szomorú ábrázatot vágván, így szólott:~- Erre magam is rájöttem
12 I, 1877| nagy haragra gerjedt és így szólott:~Ki hitte volna, hogy ilyen »
13 I, 1877| szerb beszéd fölött s így szólott:~- Nem szabad elzárkóznunk
14 I, 1877| le ráncos arcáról és így szólott a kis Pulszky Gusztihoz:~-
15 I, 1878| is.~Titán Laci pedig így szólott a Koroná-ban:~- Most már
16 I, 1878| hasra borulnak a rutének.~Õ szólott, s egy nagy plajbász volt
17 I, 1878| Kelet Népe megrezzent s így szólott magában:~Nincs többé tehát
18 I, 1878| megdicsérte a rendõröket, s így szólott magában elmélyedve:~- Bárcsak
19 I, 1878| ma férfiasan, önérzetesen szólott:~- Te is fiam, Brutus? -
20 I, 1878| bizonyos irányban s így szólott:~Erre kellene vasutat építeni
21 I, 1878| éneket fejezett be, így szólott hozzá:~- No Móric, téged
22 I, 1878| képviselõnek?~A 22-ik pont így szólott: és mindezek után, ha mindent
23 I, 1878| pillantást vetett rá s így szólott:~- Forduljon ön e tekintetben
24 I, 1878| Schaffi a fejét rázta s így szólott:~- Hozass egy poharat, nagy
25 I, 1878| karddal.~- Lassan, cimborák - szólott az angol -, én azt mondom,
26 I, 1878| Nr. 2. asszonyság s így szólott.~- Annyi sok idegen arcot
27 I, 1878| tolvajlásért elfogatott, így szólott hozzá:~- Én önt a köztársaság
28 I, 1878| nemzeti önérzet felháborodása szólott itt, és annak szava mennydörgés.~
29 I, 1878| A Deák Ferenc szelleme szólott »innen« a magyar nemzethez.
30 I, 1878| barátja a választás elõtt így szólott egy gyülekezetben, hol a
31 I, 1878| alkalommal beválasztatott, így szólott barátaihoz: »Delegátus lettem,
32 I, 1878| lejönni hozzám, ugye?« - szólott a tök, s indája fonnyadt
33 I, 1879| ismerõsöm hozzám fordult s így szólott:~- Nem értem, milyen csoda
34 I, 1879| élõ Deák kezét nyújtá, így szólott ismeretes flegmájával, melynek
35 I, 1879| mesterségben.~- Mit ér a próza? - szólott egykor mérgesen -, aki beszélni
36 I, 1879| Ebéd végeztével eképpen szólott a kormánybiztoshoz:~- Mondja
37 I, 1879| királyi ebédül.~- Uram király! szólott rezgõ, töredezett hangon
38 I, 1879| hallani.~De errõl õ nem szólott. Hallgatott szerényen és
39 I, 1879| önérzetesen.~Ha azonban szólott volna is, szava bizonyosan
40 I, 1879| emlegetett »Szeged hõsi népe?« szólott egy idegen hírlapíró. Mert
41 I, 1879| végre behúzta fejét, s így szólott okos fiziognómiával felénk
42 I, 1879| búbánatos arcot vágva ekként szólott pátosszal:~Gyermekeim! Veletek
43 I, 1879| Igazad van, gyermekem szólott a fõispán édeskésen . Írjon
44 I, 1879| írni valamelyik ívemre... szólott édes, elmosódó hangon, hanem
45 I, 1879| természeténél fogva akiknek szólott, sajátszerû benyomást tett
46 I, 1879| Az én emberem leült s így szólott.~- Olvasta ön a tegnapi
47 I, 1879| mely abból áll, hogy így szólott:~- Önök mégsem tartoznak
48 I, 1880| hegedûje napról-napra szebben szólott, azalatt a saját szava egyre
49 I, 1880| ismét visszatért iránta, így szólott: »Ígérjétek meg nekem, hogyha
50 I, 1880| Barras szeretnék lenni« - szólott a másik.~És nem volt igaza
51 I, 1880| fiákerbe ült, mégis így szólott a segédekhez, a laboránsokhoz: »
52 I, 1880| alaposan a tárgyat, amelyrõl szólott, nagyon könnyen mérhette
53 I, 1880| konduktoré is.~- Hi, hi, hi, - szólott a fiatal ember élénken. -
54 I, 1880| köztörvény hatóságot, így szólott:~- Ez bizonyára könnyebbségére
55 I, 1880| én emberem leült, s így szólott.~- Olvasta ön a tegnapi
56 I, 1880| róla:~- Rosenbergrõl? - szólott az csodálkozva, majd hozzátette
57 II, 1885| amit beszélnek, de ha õ szólott valamit, az mindig érdekes
58 II, 1897| törvényes lépések iránt, így szólott haragosan:~- Nincs szükségetek
59 II, 1918| arcára, s lecsillapodva szólott:~- Ha így áll a dolog, kedves
60 II, 1881| midõn õt játszani látta, így szólott:~»Nem értem az önök nyelvét
61 II, 1881| én véleményem szerint - szólott a tisztelendõ úr - az ilyenfajta
62 II, 1881| én az úrfinak a sarkát.«~Szólott haraggal, bosszúsan - és
63 II, 1881| menyasszony édesapja és imigyen szólott:~- No, ha te a fehér galambot
64 II, 1882| Jenõ áll...~- Elég, elég! - szólott a nemzet bölcse. - Én látatlanban
65 II, 1882| uram, Gyulai Pál uram - szólott ekkor Jókai felállva. -
66 II, 1882| önkénytelenül.~- Nemes fényûzés! - szólott a király, figyelemmel nézegetve
67 II, 1882| dolga a káddal, másnap így szólott hozzám:~- Vidor, magának
68 II, 1882| Fogadjunk erre!~- Fogadjunk! - szólott Simonyi mérgesen.~- Öt kopek
69 II, 1882| költségvetésre került a sor. Szólott Szilágyi és Tisza. Amit
70 II, 1883| elején mondván:~»Az elõttem szólott képviselõ beszédjének elsõ
71 II, 1883| figyelemmel.~Utána Göndöcs szólott, a megfordított Jánossy.
72 II, 1883| Dezsõ a kamatmaximum mellett szólott. Beszédje kerekre volt kikerekítve,
73 II, 1883| mindaddig, amíg Göndöcs nem szólott bele - mert beleszólott
74 II, 1883| mert értelmesen, okosan szólott a katolikusok védelmében,
75 II, 1883| te kis harangodnál~Egy se szólott szebben...~Hej, százszor
76 II, 1883| kegyelmes urat, fiam - így szólott -, ha szigorú is hozzád;
77 II, 1883| alatt.~Mikor tegnap Apponyi szólott, akkor is lihegve jött ki
78 II, 1883| sokkal önérzetesebb hangon szólott, s sokkal nagyobb hatással.
79 II, 1883| megérkezése után még Tisza szólott, tapintatosan, de röviden
80 II, 1883| stb.)~Hegedüs után Ugron szólott a szép tulipiros kisebbik
81 II, 1883| javaslatot, utána Steinacker szólott, aki mindjárt a beszéde
82 II, 1883| igen szellemesen verve-vel szólott, úgyhogy Tisza se téveszti
83 II, 1883| mandátuma lejárt, Nagy Pál így szólott:~»Nem ér semmit, hanem legyen
84 II, 1884| újabb.~Fenyvessy után Tisza szólott.~Amibõl az a tanulság, hogy
85 II, 1884| divatból ezek a gyûjtõívek! - szólott a miniszterelnök. - Valaha
86 II, 1884| hallotta.~Ügyesen, értelmesen szólott, s mindenbõl kivágta magát.
87 II, 1885| kövér papoktól nem félek - szólott egy kálvinista a folyosón -,
88 II, 1885| mondani!~Zsilinszky Mihály szólott utána, nagy figyelem közt,
89 III, 1886| a szerkesztõségbe s így szólott:~- Egy nagy találmányom
90 III, 1886| lába van.)~Nemes önérzettel szólott az öregúr, s elõadása tele
91 III, 1886| bátyja.~Utána Grünwald Béla szólott hosszan, szellemesen.~-
92 III, 1886| kormánypárti fõember Zichy Antal szólott, aki körülbelül azt mondta
93 III, 1886| nyíltsággal, férfias modorban szólott és a meggyõzõdés tiszteletre
94 III, 1886| az egyik.~- Egyetemet - szólott a másik.~- Katonaságot -
95 III, 1886| Az igazság nemes hangján szólott oly mûvészettel, oly erõvel
96 III, 1886| Kár, hogy az anyósról nem szólott. Az lenne az Albrecht fõherceg.~
97 III, 1886| várakozáson felül csinosan szólott, de nem olvasván el e fent
98 III, 1887| ragyogott s valószínûleg így szólott:~- Itt vagyok. Parancsoljon
99 III, 1887| Különben csinosan és eszesen szólott.~Ugron Ákos is azon nehány
100 III, 1887| s noha bevált, mégis így szólott az öreg:~- Még ez semmi.
101 III, 1887| mert Perlaky igen okosan szólott, s útnak indítá a tisztelt
102 III, 1887| Pulszky Károly nyugodtan szólott s egyszerûen visszautasítván
103 III, 1888| a szobrot, s elismerõleg szólott Zichy grófról.~- Mégiscsak
104 III, 1888| elején.~Késõbb a büdzsérõl szólott, majd áttért Meltzl Oszkárra,
105 III, 1888| Hock is nagy sikerrel, és szólott másodszor Holló, de most
106 III, 1888| vámpolitikánk?~Utána György Endre szólott, és megvédelmezte a szerzõdést,
107 III, 1888| tulajdonairól nagy elismeréssel szólott. (»Gyengül az öregúr« -
108 III, 1888| mosolyogva nézte s enyelegve szólott vele. Lonkay bácsi egy cseppet
109 III, 1888| messzelátó szemmel így szólott felõle a klubban:~- Ha a
110 III, 1888| Hadd lássa a fiam - így szólott a király -, miben tévedtek
111 III, 1888| szólani, t. Ház«. (De így is szólott.) Demkó Pál (aki a nagy
112 III, 1888| Grünwald.~Fabiny után Gyõry szólott. Éppen kapóra Wekerlének,
113 III, 1888| hadsereget.~Utána Vadnai Károly szólott, egyikét tartván legszebb,
114 III, 1888| jobboldalról még Asbóth szólott érdekesen, csinosan, azzal
115 III, 1888| színészt. Drámai pátosszal szólott.~- Nem jó úton haladunk
116 III, 1888| kedvéért való csorbításáról szólott. Lett is riadalom, zajos
117 III, 1888| amelyekrõl tegnap Tisza szólott.~- Õ maga írta - zúg közbe
118 III, 1889| Ügyes, okos; higgadtan szólott, erõs liberális és demokratikus
119 III, 1889| jobbik eszét.~Ismételve szólott még Baross, majd felállással
120 III, 1889| bíróság elõtt.~Még Apponyi szólott röviden, körülbelül a Tisza
121 III, 1889| Zajos helyeslések közt szólott még Reviczky Károly, jóízû,
122 III, 1889| öltött a vita. Vályi Árpád szólott a szélsõbalról szelídebb
123 III, 1889| erõ és a férfias méltóság szólott. Pedig nehéz szituáció volt,
124 III, 1889| Tiszát. Pázmándy Dini így szólott:~- Az öreg Lobkowicz herceg
125 III, 1890| végre a jelen helyzetrõl szólott oly hévvel, az egyszerûség
126 III, 1890| a tótok kivándorlásáról szólott, mondván, hogy azok is többnyire
127 III, 1890| Egészen a Tisza modorában szólott, ceruzájával gesztikulálva.
128 III, 1890| hasonlókká.) A szélsõbal így szólott a »fegyvertársakhoz«:~-
129 III, 1890| Fejérváry után Herman Ottó szólott, majd Ugron lobbant újra
130 III, 1891| felállott, s ilyeténképp szólott:~»Isten szent kegyelme fordítsa
131 III, 1891| eresztettétek.~Kikhez ötven évig szólott bûbájos hangon õ, hadd szóljanak
132 III, 1892| maga Tisza Lajos is így szólott egy ízben, bár a fúzió legnagyobb
133 III, 1892| hagyta az elõszót, s így szólott:~- Csakhogy ezentúl én fogom
134 III, 1892| dobálózni.~Jókai csakugyan szólott. (Illõ is volt: három nap
135 III, 1892| megjegyzését.~Ám, ha Apponyi szólott, nem maradhatott el Szilágyi
136 III, 1892| minthogy minden egyébrõl szólott, közbevágott:~- Maradjon
137 III, 1892| király Gömörben, mert így szólott a disputáló urakhoz:~- Nosza,
138 III, 1892| nincsen.~- Öt perc szünet! - szólott az elnök és lejött a lépcsõkön.~
139 III, 1892| nálamnál.~Még néhány szót szólott Szapáry a részletekrõl,
140 III, 1892| Engedelmet kérek, hogy az elõttem szólott t. képviselõ úr egypár kifejezésére
141 III, 1893| anélkül, hogy egyszer is szólott volna viszontagságteljes
142 III, 1893| pattant fel s maró gúnnyal szólott az elnökrõl, mondván, hogy
143 III, 1893| Fejérváry.~- Szerencsés ember - szólott irigyen egy miniszter -,
144 III, 1893| lehetett látni, míg nem szólott: azután a gondolatai kezdtek
145 III, 1893| az esze, nem is képzeled.~Szólott a nemzetiségi politikáról
146 III, 1893| megvilágításában.~Herman Ottó szólott utána érdekesen. Ez a Herman
147 III, 1893| ülés végén Vállyi Árpád szólott, lankasztón, álmatagon.
148 III, 1893| Apponyi szépen, mérséklettel szólott, mintha virágokat rázna
149 III, 1893| hangulatban még egyszer szólott Ugron Gábor határozati javaslata
150 III, 1893| egy szép estén, mikor így szólott hozzám a grófné: »Négyszemközt
151 III, 1894| ilyen malõr!~- Csigavér - szólott Jókai -, egy-két tollvonás
152 III, 1894| kényszeríthetne.~- Meg fogja látni szólott vészjósló hangon, s rámcsapva
153 III, 1894| Házban talán elõször életében szólott az álszerénység banális
154 III, 1894| Nyugodtan, szenvedély nélkül szólott: a gúny, mely ajkai körül
155 III, 1894| dolgot. Csak Horváth Gyula szólott tájékozottsággal és szelídítõ
156 III, 1894| nagyszabású beszéde után még Csáky szólott röviden, úgyhogy kevéssel
157 III, 1894| csak Batthyány Tivadar gróf szólott, mintha gradatim jönnének
158 III, 1894| ülést. Azután Bánffy Dezsõ szólott, mondván, hogy a mai ülés
159 III, 1894| be. Wekerle még egyszer szólott. Kellemes hangja még egyszer
160 III, 1895| nyelvével a szivarját, így szólott jelentõségteljesen, de szörnyûséges
161 III, 1895| picinyt, mint a gombom, szólott az ember, de az aztán holnap
162 III, 1815| Tegnap e teremben így szólott valaki hozzám: »Ebbõl a „
163 III, 1896| Örley Kálmán), aki így szólott elbúsulva tegnapelõtt, elolvasván
164 III, 1896| értelemben. Egy jeles író szólott így s egy másik elõkelõ
165 III, 1896| Szilágyi tudniillik így szólott:~- Következik a számvizsgáló-bizottság
166 III, 1896| Élénk örömmel üdvözölték. Szólott néhány szót és a jelentést
167 III, 1896| fölvilágosítással:~- Úgy van - szólott -, a haza már valóban nem
168 III, 1896| Polczner Jenõ.~- Lássátok -, szólott - én soha keményített inget,
169 III, 1896| folytatta:~- Hallod-e - szólott a cigánylegényhez a plébános -,
170 III, 1896| közönség karzatán egy úrinõ így szólott leányához:~- Menjünk haza,
171 III, 1896| Dezsõ két percenkint így szólott:~- Tehát elfogadja a Ház?
172 III, 1896| csend is lett. Aztán így szólott igen hangosan:~- A holnapi
173 III, 1896| percnyi pihenõ ma az elnöknek szólott. A képviselõk nem szorultak
|