Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| kör«-ben.~- Nem tudja ön, kérdi tõle egy ismerõse, mikor
2 I, 1877| õszinte megütközéssel viszont kérdi:~- Az ördögbe is... ki az
3 I, 1877| Ének: Prém a múzsájától kérdi, hogyha két anyja volt,
4 I, 1877| Tévedés-e vagy rágalom? kérdi a Közvélemény - azon állításunkra
5 I, 1877| találkozik Thierssel és kérdi tõle:~- Hogy van kedves
6 I, 1877| madame Thiers.~Másnap ismét kérdi Broglie:~- Mint érzi magát
7 I, 1877| kié?~Az egész fõváros azt kérdi kíváncsian, félig mosolyogva,
8 I, 1877| druszám, ezt a kérdést? - kérdi a másik Kálmán.~- Úgy, hogy
9 I, 1877| hangon, lágyan, rémesen kérdi: »Te vagy az, Kálmán?«~-
10 I, 1877| Kicsoda az a jó külsejû úr? - kérdi Crispi úr Kovács Lászlót,
11 I, 1877| minden apró dologban.~Azt kérdi, hogy elfogadja-e a meghívást
12 I, 1877| Barabás-jubileumon.~- Hát nem ma lesz? - kérdi gyanakodólag.~- Tegnap volt,
13 I, 1878| csinál bent a kegyelmes úr? - kérdi az olvasásba mélyedt miniszter
14 I, 1878| miniszter,~Mit akar itt vajon? kérdi sok filiszter.~Mi hozza
15 I, 1878| lenni.~- Miért, bátyám? - kérdi kíváncsian a kis Pulszky.~-
16 I, 1878| 30. sz., január 30.~Azt kérdi egy ma megjelent röpirat
17 I, 1878| maga sem tudja.~És hiába kérdi akár Csernátonytól, akár
18 I, 1878| Kálmán?~Ki az a Széll Kálmán? kérdi csodálkozva.~Hát a pénzügyminiszter.~
19 I, 1878| monsieur Tissot!~- Igen? - kérdi Tissot csodálkozva. - Ösmerem,
20 I, 1878| bennünket hordároknak? - kérdi Pulszky Guszti.~- Én! -
21 I, 1879| irodájába.~- Mi tetszik? kérdi Imre bácsi.~- A Sándor fiunkat
22 I, 1879| Berci.~- Már miért lesné? - kérdi tréfásan a »kegyelmes úr«.~-
23 I, 1879| a közel jövõ felé, s nem kérdi magától titkon, hogy a modern
24 I, 1880| házasodni készül, azt kérdi tõlem:~- Maga már tudja,
25 I, 1880| Melyiket értette meg ön? - kérdi meglepetve Eötvös.~- Az
26 I, 1880| Lloyd”-ba.~- Olvastad? - kérdi Wahrmann. - Nos, hogy kezeli
27 I, 1880| Szemzõ Gyula, - tûnõdve kérdi önmagától:~Vajon ki lehet
28 I, 1880| rá a nevedet?~- Minek? - kérdi megrezzenve Szemzõ.~- Hadd
29 I, 1880| hírlaptól. S vajon miért? kérdi az olvasó, ki sehogy sem
30 I, 1880| kapacitálni.~- Kicsoda? - kérdi fölcsillanó szemekkel a
31 I, 1880| Milyen az út, földi? kérdi a palóc a kiscsoltói fuvarostól.~-
32 I, 1880| valami jót a magyarokkal? - kérdi nyájasan a szent.~- Bizony
33 I, 1880| kiderülése után végül még azt kérdi a szokáshoz képest a bíró:~-
34 I, 1880| Szemzõ Gyula, - tûnõdve kérdi önmagától:~Vajon ki lehet
35 I, 1880| rá a nevedet?~- Minek? - kérdi megrezzenve Szemzõ.~- Hadd
36 I, 1880| Jankovich az ékszer árát kérdi, ötszáz forintra mondják.
37 I, 1880| személyazonosságot bizonyítsa? - kérdi a hasban vállas kapitány,
38 II, 1896| részét illette. - Mindenki kérdi: De hát mi történt akkor
39 II, 1881| Énrólam te beszélsz? - kérdi az öreg György fáradt elõkelõséggel.~-
40 II, 1881| közt.~- Kire szavaz ön? - kérdi tõle Molnár elnök.~- Ejnye
41 II, 1881| sem jött a mûvészekkel? - kérdi valaki Dobsinán.~- A Népszínháznál
42 II, 1881| hozott, Maris asszony?« - kérdi a tisztelendõ.~S Maris asszonynak
43 II, 1881| kapuját, Szent Péter mogorván kérdi:~- Ki az?~- Én vagyok.~-
44 II, 1881| fojtogatni kezd:~- Hová megy? - kérdi tõlem durván.~- Pestre! -
45 II, 1881| Mit akar kend ezzel? - kérdi az elnök.~- Hát könyörgöm,
46 II, 1882| hogy mulattál, János? - kérdi egy úr barátját, cigarettre
47 II, 1882| engem megcsalt!~- Én önt? - kérdi a kis Mariska csodálkozva.~-
48 II, 1882| hát minek ez a sok ház? - kérdi az ember önkénytelenül,
49 II, 1882| ételnemûek jóságáért, elbizakodva kérdi a közel hozzá ülõ Szontágh
50 II, 1882| tudod, kegyelmes uram? - kérdi egy hírlapíró-képviselõ.~-
51 II, 1882| Magához hívatja õt, s azt kérdi vendégétõl: »Mit tart ön
52 II, 1882| bizonyos eredetiséget? - kérdi a hercegnõ. - Igen: a hajók
53 II, 1882| ön a Margitszigethez? - kérdi tovább a hercegnõ. - Az
54 II, 1882| nem volt ön megelégedve? - kérdi a hercegnõ. - Hogy érti
55 II, 1882| képviselõ az a Bentham?« - kérdi egy szomszédom, mikor már
56 II, 1882| Hány jegy tetszik? - kérdi a vásárlótól.~- Huszat kérek.~-
57 II, 1882| Aztán minek lesz neki? - kérdi Németh Albert megütközve.~-
58 II, 1882| magyar zsidók« koszorújára s kérdi Pulszkytól.~- Hát ezt nem
59 II, 1882| felelet.~- Mikor lesz? - kérdi a vevõ?~- Hja, azt nem lehet
60 II, 1882| valami az esti lapokban? - kérdi egy hírlapírótól két nagyon
61 II, 1882| Mit gondolsz, kérlek - kérdi Horváth Gyulától -, Hollósyt
62 II, 1882| Hát még nem tudod? - kérdi Horváth Gyula nagy szemeket
63 II, 1882| Ajnye, Dávid szomszéd - kérdi a korcsmárostól -, e mind
64 II, 1882| Mocsáry volt az elsõ támadó. Kérdi, hogy mi dolog az, hogy
65 II, 1882| Mirõl fog beszélni? - kérdi tõlem.~- Kicsoda? Én?~-
66 II, 1882| sógora.~- Mi baj, sógor? - kérdi a kálvinista sógor.~- Nagy
67 II, 1882| életrajzot olvastad-e? - kérdi szerénykedve Göndöcs.~-
68 II, 1882| sülni.~- Hogy érted ezt? - kérdi Göndöcs meghökkenve.~- Hát
69 II, 1882| Kit éljeneznek odabent? - kérdi a folyosón Prónay Dezsõ.~-
70 II, 1882| mostohaatyja.~- Ki beszél? - kérdi valaki az ellenzékrõl, a
71 II, 1882| Tán párbajt víttál? - kérdi Jókai Polónyitól.~- Nem
72 II, 1883| Ösmeri ön Bartók Lajost? - kérdi tõlem egy környékbeli képviselõ,
73 II, 1883| Maszák Hugó.~- Tûz van? - kérdi Helfy Ignác, akit ma gróf
74 II, 1883| ügyében a miniszterelnökhöz. Kérdi tõle az ajtónálló:~- Kit
75 II, 1883| polemizál.~Mi az a rovás? - kérdi a nyájas olvasó, aki járatlan
76 II, 1883| Mi? Megvan? Igazán? - kérdi örvendezve Németh.~- Tegnap
77 II, 1883| Farkas Károllyal.~- Te - kérdi tõlem -, nem tudod, ki írja
78 II, 1883| a ruhája mindig tiszta.~Kérdi aztán egyszer sok idõ múlva
79 II, 1883| gyónni:~Mikor aztán a pap kérdi az egyik katonát: »Miért
80 II, 1883| Mirõl gondolkozol, Ottó? - kérdi a megérkezett Ugron.~- Szellemileg
81 II, 1883| vizitbe.~- No, mi baj Vince? - kérdi az elõjövõ miniszter.~-
82 II, 1883| mandzsettájú úr a redakcióba, s kérdi, ki írta azt a cikket.~»
83 II, 1883| meghökkenve. - És kérem, mi célból kérdi?«~»Egyszerûen azért, hogyha
84 II, 1883| Virchow uraiméket. Hiába kérdi minden védõ: »Ha nem Eszter
85 II, 1883| mondani én is.~- Mit? - kérdi Heumann elhalványodva.~-
86 II, 1883| hirtelen feláll Heumann, s kérdi Smilovicstól:~- Emlékezzék
87 II, 1882| Miféle aranykalodából? - kérdi az nagy szemeket meresztve.~-
88 II, 1883| törvényszék elõtt.~Az ügyész azt kérdi Wahrmanntól:~- Megkísérlették-e
89 II, 1883| volt.~- Hány éves Ön? - kérdi tõle még elõbb a bíró.~-
90 II, 1883| Mit csinálsz, Tamás? - kérdi Tisza.~- A kellnernek csengetek...~-
91 II, 1883| leskelõdni Bereczet?« - kérdi az elnök. »Engem?...« -
92 II, 1883| egy szép pórleány elõtt, s kérdi: »Mit hozzak neked a városból?«~»
93 II, 1883| rekonstrukcióból.~- Ugyan mi az? - kérdi a királyi biztos némi gúnnyal.~-
94 II, 1883| Hát te hol nyaraltál? - kérdi Lukács Béla, kihez mind
95 II, 1883| fõexcellenciát?~- Ugyan ki ver? - kérdi a másik félvállról.~- Szilágyi
96 II, 1883| bevallást tenni, hát azt kérdi tõlem nagy mogorván:~- Nos,
97 II, 1884| leveleket. Az ember önkéntelenül kérdi, mi érdekük ezeknek abban,
98 II, 1883| villámütött.~- Mi ez? Mi? - kérdi elvörösödve.~Pauler izgatottan
99 II, 1883| találkozik, s egymás arcába nézve kérdi: »hogy vagy«, nem az a felelet,
100 II, 1883| Podmaniczkyt.~- Eljöttél? - kérdi.~- Hát csak eljöttem - feleli
101 II, 1884| a király szóba áll, azt kérdi, igaz-e, hogy a fiatal királyfi
102 II, 1884| el mellette, s udvariasan kérdi:~- Talán a »Hon« szerkesztõségét
103 II, 1884| király, s Bende apáttól kérdi:~- És az ön megyéje hol
104 II, 1884| Ki beszél odabenn? - kérdi egy belülrõl érkezõ mamelukról.~-
105 II, 1884| uram.~- Nos, miért nem? - kérdi az elnök megütõdve.~Beöthy
106 II, 1884| kíván szólani.~- Kicsoda? - kérdi az elnök ijedten.~- Az a
107 II, 1884| közül elõbukkan, csodálkozva kérdi a szomszédjától: »Mi az
108 II, 1884| vizsgálat folyamából.~Literáty kérdi az egyik paraszttól:~- Nincs
109 II, 1884| kedves barátom!~- Mihez? - kérdi ilyenkor az illetõ.~- Ne
110 II, 1884| Mirõl fog beszélni? - kérdi tõlem.~- Ki? Én?~- Nem!
111 II, 1885| mit teszel velem olyat? - kérdi Jókai kedélyesen.~- No,
112 II, 1885| Elvesztettél valamit, Ottó? - kérdi tõle egy habaréki. - Mit
113 II, 1885| bátyám, a sürgönyömet? - kérdi Iszákovics.~- Nem kaptam
114 II, 1885| kérlek, te is.~- Mi az? - kérdi kíváncsian a fiatal rokonszenves
115 II, 1885| Eközben odalép valaki, s kérdi az öreg Pulszkytól:~- Mit
116 II, 1885| nem hallgatod Szilágyit? - kérdi szemrehányólag a habaréki.~-
117 II, 1885| még mindig rosszul van? - kérdi részvéttel Jókaitól.~- Már
118 II, 1885| a gróf.~- Mibe kerül? - kérdi a gróf.~- Csekélység az
119 II, 1885| válasz, felséges szultán? - kérdi a nagyvezér.~- Semmi. Nem
120 II, 1885| Eközben odalép Hoitsy Pál, s kérdi:~- Mit csinál, Feri bácsi?~-
121 III, 1886| szól Tisza.~- De mit? - kérdi Andrássy készségesen.~-
122 III, 1886| a csengettyû:~- Ki az? - kérdi Baross.~- Mi vagyunk. Küldenénk
123 III, 1887| ellenpárti.~- Hogy hívják? - kérdi a választási elnök.~- Nagy
124 III, 1887| Mi jogon kíván szólni? - kérdi az elnök.~- Halljuk! Halljuk! -
125 III, 1887| Beöthyt, némileg csodálkozva kérdi:~- Hogy mi kell neked, nem
126 III, 1887| alássan.~- És ugyan miért? - kérdi a képviselõ meghökkenve.~-
127 III, 1887| és viszi.~- Hát fogad? - kérdi ez örvendezve.~- Igen, beszélhetsz
128 III, 1887| akarsz az intendánssal? - kérdi a jegyzõ.~- Meg akarom buktatni.~-
129 III, 1888| lakására.~- Meggondolkoztál? - kérdi az öregúr.~- Édes barátom -
130 III, 1888| hoztatok alföldi emberek? - kérdi félvállról, se hidegen,
131 III, 1888| elsõrendû szoba drága? - kérdi óvatosan a pincér.~- Majd
132 III, 1888| örmény«-re.~- Mi tetszik - kérdi az elnök a belépõtõl hidegen.~-
133 III, 1888| különféle tárgyakon, s tûnõdve kérdi mintegy önmagától:~- Mit
134 III, 1888| arról a bögrérõl.~- Én? - kérdi ez meglepetve. - Tréfálsz?~-
135 III, 1888| arról a jelölésrõl.~- Én? - kérdi ez meglepetve. - Tréfálsz?~-
136 III, 1888| átalakította.~- Hogyhogy? - kérdi bizonyára csodálkozva az
137 III, 1888| mögött.~- Engem keres? - kérdi ez felriadva, miután elõbb
138 III, 1888| Egy delegátusi ebéden azt kérdi tõle osztrák szomszédja,
139 III, 1888| Mit kapartassak ki? - kérdi csodálkozva Károlyi.~- Mit
140 III, 1888| Mit akarsz odaíratni? - kérdi csodálkozva Helfy.~- Ejh,
141 III, 1888| ellenzékeskedése.« »Az én fiam? - kérdi csodálkozva Ullmann. - A
142 III, 1889| készül az ellenzék?~Ezt kérdi egymástól ahol három ember
143 III, 1889| Névvel vagy anélkül? - kérdi kicsinylõ hangon a negyedik.~-
144 III, 1889| közbeszólásokat«.~Feláll és kérdi az elnöktõl, hogy: hol van
145 III, 1890| feleségének.~- Miért? - kérdi Miska bácsi csodálkozva.~-
146 III, 1890| lettek innen a lakosok? - kérdi.~- Elmentek gyarmatosítani
147 III, 1890| megunván Baross, türelmetlenül kérdi:~- Mehetek tovább?~- Mehett! -
148 III, 1890| spionnal Nagy-Sarlónál?« - kérdi egy hang. »Mondom Nagy István
149 III, 1890| Elõáll a szerkesztõ és kérdi:~- Nos, milyen a helyzet
150 III, 1891| nagy mindenségbe s tûnõdve kérdi:~- Nem tett ellene a kormány.
151 III, 1891| Ez utolsó találkozáskor kérdi tõlem:~- Elment már Mikszáth?~-
152 III, 1891| hihihi!« Akkor egyszerre kérdi egypár elkényszeredett hang
153 III, 1892| látványra. A király megindulva kérdi:~- Mit akar ez a halott?~-
154 III, 1893| gépiesen, s igen sokszor utólag kérdi a szomszédjait:~- Mirõl
155 III, 1893| szinte fojtott, félénk hangon kérdi:~- Parancsolsz valamit?~
156 III, 1894| borzasztó baj van.~- Ugyan mi? kérdi jó kedvvel.~Elmondják neki,
157 III, 1894| gépiesen, s igen sokszor utólag kérdi a szomszédjait:~- Mirõl
158 III, 1895| mindennap száz meg száz ember kérdi Lulutól:~- Nos, hogy vannak
159 III, 1895| Egy ezüst csengésû hang kérdi ezt. (Ej, hogyne innám!)~
160 III, 1895| példát vegyünk. Az idegen azt kérdi a folyamnál a mondatokban:~-
161 III, 1895| kiszemeljen valami ellenfelet, s kérdi tõle nagy érdeklõdéssel:~-
162 III, 1896| panaszkodnak az országban? - kérdi a miniszter.~- Nem a kamatláb,
163 III, 1896| olvasásban a javaslatot? - kérdi az elnök.~- Nem! - mondja
164 III, 1896| Kívánnak szavazást? - kérdi Szilágyi.~- Ha nem-et mondunk,
|