Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| miszerint ha neki a király azt mondaná, hogy kérjen valamit kedve-szíve
2 I, 1875| mint a magyar gazdaember mondaná, mert az áldásos béke egyik
3 I, 1875| tenne, mintha az állam azt mondaná alattvalóinak: „Fiaim! ha
4 I, 1877| oroszok, ha a török azt nem mondaná: »majd ha fagy«, és ha különben
5 I, 1877| mert mint báró Kaas Ivor mondaná: a vitézi köntös megvolna
6 I, 1877| savószín szemeivel, mintha mondaná:~- Mennyi jó szót tékozol
7 I, 1878| Tisza Kálmán, és mint az E s mondaná, az oldala mellett trappoló
8 I, 1878| ilyenkor?~Miért? Hát csak azért mondaná erre Tisza Kálmán Együddel
9 I, 1878| biztatólag, hol gúnyosan, mintha mondaná caveant consuli!~Csak Csengeri
10 I, 1878| különben mindenrõl lehet mondaná Helfi, ki mindenrõl tud
11 I, 1878| hanem mert ingyen adta oda mondaná Beöthy Algernon.~*~Félig-meddig
12 I, 1878| mosolygott a Katinka név, mintha mondaná:~Ha ez a Vadnai szólni akarna!~*~
13 I, 1878| nem egy csengõ lágy hang mondaná:~Tessék virágot venni!~Oda
14 I, 1878| kötéltekerccsel. Mintha csak azt mondaná:~Kényes szárazföldiek! egy
15 I, 1878| ugyanezt. Ha nem érezné, nem mondaná. Minden új hét egy-egy rózsát
16 I, 1879| hozzásímuló alakon, mintha mondaná:~»Szegény bolond! Teneked
17 I, 1879| úgy bánt el azzal, mintha mondaná: »félre bokor, erdõ jön
18 I, 1879| mélység! Gatt über die Welt! mondaná rá Bõrzeviczi).~Hiszen Irányi,
19 I, 1879| excellenciás szemekbe mintha mondaná:~»Lajos, Lajos! ...én tartom
20 I, 1880| is, rá nézve is, ha azt mondaná el az országházban, amit
21 I, 1880| aki hotelben lakik, azt mondaná, hogy az nyilvános személy.~
22 I, 1880| ostoba, kinézése mellett nem mondaná magát kapitánynak, még ha
23 I, 1880| igen lekötelezne ön, ha meg mondaná, hogy igazán mondta Kossuth,
24 I, 1880| mint a lábakat, legalább mondaná ki, nyugtatna meg, hogy
25 I, 1880| is, rá nézve is, ha azt mondaná el az országházban, amit
26 I, 1880| úgy bánt el azzal, mintha mondaná: »Félre bokor, erdõ jött
27 I, 1880| változnak...~Ez az a víz - mondaná Komjáthy -, melynek mégis
28 II, 1893| hogy, mint porosz Vilmos mondaná az õ örökös naivitásával: »
29 II, 1907| hívják?~- Szemere Attila - mondaná az.~- Hol született?~- Párizsban.~
30 II, 1881| tekintetes szolgabíró úr mondaná, ha itt volna.~De bizony
31 II, 1882| elõ, vagy amint ellenzéke mondaná: melyet nem az õ »darabmentõ«
32 II, 1882| utas, porral lepetten s azt mondaná:~»Hát itt vagyok, Petõfi
33 II, 1882| hazai (mint Zbóray Zénó mondaná: doma robiensis) darabot
34 II, 1882| azon sem, ha valaki ezt mondaná:~»Nagyon, de nagyon gyönge
35 II, 1882| vádlott, vagy - mint Csemegi mondaná - a terhelt között.~Az öreg
36 II, 1882| mint Madarász bátyánk mondaná a védpajzsa alatt. És uramfia, -
37 II, 1882| ott jól volna, õ is jól mondaná... Egyébiránt okosan van
38 II, 1883| mint Steinacker barátunk mondaná.~Különben az is bizonyos,
39 II, 1883| általunk« - mint Csernátony mondaná - attól tartván, hogy váltóról
40 II, 1883| fenyegette az elnököt, mintha mondaná:~- Tamás, Tamás, te vénülsz.
41 II, 1883| Valóságos isten volt! - mondaná ifj. Ábrányi Kornél, a nagyítások
42 II, 1883| kidülleszti a mellét, mintha mondaná: Szentlélek isten, segíts
43 II, 1883| Paulerre szegezve, mintha mondaná az Ebergényi István ügyben:~-
44 II, 1883| csizmáján a sarkantyú. Mintha mondaná: »Hallod-e Füzesséry Géza,
45 II, 1883| tábornoki kabátra, mintha mondaná:~- Nézzetek oda! Ezt már
46 II, 1883| apróságok« vagy mint Csernátony mondaná, igazi »Rovás«.~Mert azok
47 II, 1883| megszagolni, mintha csak azt mondaná: »türelem, kedves orrom,
48 II, 1883| meglátja, mintha gyönyörködve mondaná: »Ejnye de csinos, kedves
49 II, 1883| nyílnának ki a szemei, de mondaná is szomorúan:~- Hát ezeknek
50 II, 1883| gondolnak.~Ha Horváth Gyula azt mondaná és úgy mondaná el egyszer
51 II, 1883| Gyula azt mondaná és úgy mondaná el egyszer a beszédjét,
52 II, 1883| egyszer megharagszik? Pedig mondaná is, hacsak egy félóráig
53 II, 1883| amfíbiumokkal, mint Istóczy mondaná.~Kiss Albert tegnapi felszólalására,
54 II, 1883| tekintettel Szapáryra, mintha mondaná: »Nincsen biz abban semmi
55 II, 1883| érzelmekkel, mint a Magyar Állam mondaná.~S amint a névjegyzéken
56 II, 1883| ellenzéken esett!~- Mnyea! - mondaná most Karátsonyi Guidó, ha
57 II, 1883| ünnepelt íróról, mintha mondaná:~»Neked csináljuk ezt a
58 II, 1883| rimánkodón nézett rá, mintha mondaná:~»Helyettem kis virág, tégy
59 II, 1883| Jánossal fogott kezet, mintha mondaná:~- Minket már nem tesz nagyobbakká
60 II, 1884| rajzó képviselõket, mintha mondaná: »Jöttök, mentek, de én
61 II, 1884| lehetne ösmerni, ha más ember mondaná is el a magáé helyett. Más
62 II, 1884| eresztette a hangját (mint Cicero mondaná, ha erdélyi ember volna),
63 II, 1884| karzatra röpült, mintha mondaná:~Többet ér a szerelem, mint
64 II, 1885| meghökkent sorokon, mintha mondaná:~- Tessék ennél többet mondani!~
65 II, 1885| három-négy habarékot, mintha mondaná: »Félre innen! Itt most
66 II, 1885| jóságos kék szemeit, mintha mondaná: »Ej, Pali, Pali, de megbokrosodtál.
67 II, 1885| pislogott feléje, mintha mondaná: »Epigon!« Pantocsek szürke
68 II, 1885| fürdõbõl.)~De Tisza hiába mondaná, az újságok kibeszélik menetelét
69 II, 1885| nagy beszédnek a két szélét mondaná el.~Egy-két jó érvet (mely
70 II, 1885| biccentett, mintha önmagának mondaná: hát persze, hogy ott voltak
71 II, 1885| búcsútekintetet vetett rájok, mintha mondaná:~- Már engem visznek vasúti
72 II, 1885| Olyan kifogás ez, mintha azt mondaná, hogy »gyomorgörcseim vannak«
73 III, 1886| vetett az ellenzékre, mintha mondaná:~- Hát üsse a kõ, én is
74 III, 1886| vasutakat veszi ki.~Mintha mondaná: de egyéb aztán minden eladó.
75 III, 1886| kifele minden ember, mintha mondaná: Nem akarok az erényeirõl
76 III, 1886| elnök beharangozott mintha mondaná:~- Kezdõdjék az attak!~Élesre
77 III, 1886| az ellenzék felé, mintha mondaná: »Hát szóljatok már valamit
78 III, 1886| képviselõtársak figyelmét, mintha mondaná:~- Hallatlan! Az öreg Pulszky
79 III, 1886| kidüllesztett mellel, mintha mondaná:~»Ez volt a Kozsebrovszky
80 III, 1886| önti el ajkszéleit, mintha mondaná: »Nekem, magamnak is van
81 III, 1887| a kormány ellen, mintha mondaná: »Úgy kell, úgy kell. Rám
82 III, 1887| fordult Apponyi felé, mintha mondaná: »Látod, hogy jó kedvem
83 III, 1887| dicsõségének színhelyén s mondaná, ha volna kinek, az õ diákverseit
84 III, 1887| sürgõ-forgó habarékokat, mintha mondaná: »Ej, nini, ezek még esztendõre
85 III, 1887| mintha a Delphi-beli orákulum mondaná. Gyõzni valami olyannal,
86 III, 1887| tekintettel méri végig, mintha mondaná:~- Micsoda? Hát az úr még
87 III, 1887| elõadassék?~Sem azt nem mondaná senki, ha a darab nagyon
88 III, 1887| csalogató mellékletével. Mintha mondaná elöl a tizennégyes küldöttség
89 III, 1887| behunyta a szemeit, mintha mondaná: »Most pedig menj a világba,
90 III, 1887| titokzatosság ömlött el, mintha mondaná, »csak türelem hölgyeim,
91 III, 1887| magát hátra székén, mintha mondaná:~- Hadd hallom, no, azt
92 III, 1888| nézett a szászra, mintha mondaná:~- Még mit kívánnak tõlünk?~
93 III, 1888| végére a punktumot, mintha mondaná:~- Az ördög komédiázik itt
94 III, 1888| kérõ arcot vágott, mintha mondaná:~»Hagyjanak, kérem alássan!
95 III, 1888| Egyhangú, kopár vidék - mondaná róluk egy tájleíró.~Hátuk
96 III, 1888| Párizsban; mintha csak ezt mondaná a gondviselés, az ellenzéki
97 III, 1888| fitymálólag mosolygott, mintha mondaná:~- Elég volt már nekem erre
98 III, 1888| hálateljesen pislogott, mintha mondaná:~- Derék Dini, tehát megmented
99 III, 1888| egyet csettentett, mintha mondaná:~- De majd ha fagy.~Olyan
100 III, 1888| düllesztette ki mellét, mintha mondaná örömtõl ragyogó arca: »Ma
101 III, 1888| hámból« jönnek, mint az angol mondaná, s bizonyos fölénnyel nézik
102 III, 1888| könnyek csergedeztek, mintha mondaná: »Lesz már nekem vezérem
103 III, 1888| mintha egy Árpádházi király mondaná - jegyzé meg egy másik.~-
104 III, 1888| úszott gyönyörben, mintha mondaná: »minden jól megy«.~Maga
105 III, 1888| szeretettel a derekát, mintha mondaná:~- »Jer, nagy férfiú! Átveszlek
106 III, 1889| szedett poénjaival, mintha mondaná: »Mein Sohn, mein Sohn!«~
107 III, 1889| mereng maga elé, mintha mondaná: »Mire való az a sok okoskodás!
108 III, 1889| fumigálva forgatja, mintha mondaná:~- Beszélj csak, beszélj.
109 III, 1889| a fejét csóválta, mintha mondaná:~»Hát nem elég csönd ez
110 III, 1889| kifáradt, elment, mintha mondaná: »az ördög magyarázza nektek
111 III, 1889| búsan ingatta fejét, mintha mondaná: »Hanyadszor csalódtunk
112 III, 1890| annyi, mint Orosházának - mondaná a nyomozó történész.~A másik
113 III, 1890| veszi íróit. Mintha azt mondaná a katonáinak: »Gyõztem,
114 III, 1890| alapítványokban, mintha mondaná: »Lássátok gyámoltalanok,
115 III, 1890| hihetetlenül hangzott, mintha azt mondaná valaki, hogy Péchy Tamás
116 III, 1890| intett a kezével, mintha mondaná: »Minek az?«. A habarékpárt
117 III, 1890| Jánosok, vagy, mint Mikszáth mondaná, más Gyulai Andrások, akik
118 III, 1890| alkalomra a szövetséget, mintha mondaná:~»Fiúk, vérzik a szívem...
119 III, 1890| ingatja a fejét, mintha mondaná: »Miért nem hivatkozik inkább
120 III, 1890| ha egy nagy vaskondér azt mondaná: »ezentúl már én is csak
121 III, 1890| se vét. Ha írna róla, azt mondaná, hogy berepült eközben egy
122 III, 1891| Megvetõleg vont vállat, mintha mondaná: »Ez még nem ismeri a minisztereket!«~
123 III, 1891| szénaszag« érzik rajtuk, mondaná Scarron, ha tél nem volna.
124 III, 1891| csodálkozó mameluk tábort, mintha mondaná: »Ezt tessék már most megfaggyúzni!«
125 III, 1891| szögletébõl. Mintha azt mondaná:~- Megmondtam az uraknak
126 III, 1891| akként pislog, mintha azt mondaná: Ha így beszél Dani bácsi,
127 III, 1891| beszédet is mintha balkézzel mondaná ezúttal.)~Szapáry felel
128 III, 1892| egyszer elmosolyodik. Mintha mondaná:~- E szellem nem annyira
129 III, 1892| ételeit és a borát. Mintha azt mondaná: »Milyen hitvány csiger
130 III, 1892| démonai vigyorogtak, mintha mondaná: »Fölmegyek, felmegyek,
131 III, 1892| szétpillantott a horizonton, mintha mondaná:~- Friss bácskaiakat kérek!~
132 III, 1892| fiatal grófra, mintha ezt mondaná:~- Vége... Még csak abban
133 III, 1892| át a termen, mintha ezt mondaná mindenki:~- Nini, hisz ez
134 III, 1892| Egy erdõ emberfejekbõl mondaná, aki felületesen nézi meg,
135 III, 1892| mikor leül; mintha ezt mondaná:~- Ezer bomba és gránát,
136 III, 1892| bólintgatott a fejével, mintha azt mondaná.~- Helyes... én is ezt akartam
137 III, 1892| mondjam-e meg? Talán meg is mondaná, ha nem néznének oly esdõleg
138 III, 1892| csóválja meg fejét, mintha azt mondaná: »Álmodom-e?«.~Valóban,
139 III, 1892| nadrágját vette fel, mintha mondaná: »nem fényleni jöttem én
140 III, 1892| valóban, mintha memoárjait mondaná el az õ unokáinak, az õ
141 III, 1892| dörzsöli a kezeit, mintha mondaná: »teringette, vagyunk már
142 III, 1893| itt. Nopcsa bizonyosan azt mondaná: »Szavazzatok meg mindent
143 III, 1893| fejét fenyegetõn, mintha mondaná:~- Zaplaty krajina, zaplaty. (
144 III, 1893| nevetget az elnökre, mintha mondaná:~- Ma udvariatlan vagy,
145 III, 1893| de ha minden ember azt mondaná, mi lenne az országból?~
146 III, 1893| gunyoros mosoly ült, mintha mondaná: »Hiszen ez csak az eleje,
147 III, 1894| gondviselés elébe szabott, mintha mondaná: »Ide állj, János, és maradj
148 III, 1894| kavargó ellenzéken, mintha mondaná:~- No, hát állítsatok még
149 III, 1894| parlamentben, tudom, nem azt mondaná, amit te nekem, hogy hitvány
150 III, 1894| hogy jól járt. Wekerle azt mondaná neki:~- Ne búsulj, kedves
151 III, 1894| külügyminiszter jönne, aki azt mondaná magában: »Kálnoky rosszul
152 III, 1895| hunyorítással, mintha azt mondaná: »tudok már én mindent«.~
153 III, 1895| lényén, mintha örökre azt mondaná: »Hát van nekem itt valami
154 III, 1895| és felsóhajtott, mintha mondaná, hogy legyek még egy darabig
155 III, 1895| epithetonunk, hogy mint Wekerle mondaná: meghonoráljuk a mai nap
156 III, 1815| egyszer a királyunk azt mondaná: »Olvastam az ön könyvét,
157 III, 1815| ismerõsen egy szó, mintha mondaná: Idenézz, »beretvált tigris«,
158 III, 1896| elegyedett a politikába, mintha mondaná: A ti politikátok léhaság.
159 III, 1896| a Gondviseléstõl; mintha mondaná: »mi az ördögnek nektek
160 III, 1896| ahogy Benitzkyné-Bajza Lenke mondaná, mintha a gyémántos forgó
161 III, 1896| háború!~Nem, ezt a király nem mondaná. Mindég jó a katona. Hisszük,
162 III, 1896| mint egy gladiátor; mintha mondaná:~- Dobjátok rám! Én vagyok
163 III, 1896| országházban, ha Jenõ bácsi nem mondaná! Mert Asbóth János ugyan
|