Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| kalefaktor a jobboldal. Utoljára is csak ágyú, puska dönt
2 I, 1873| milyen fizonómiám van. Utoljára még össze találom magam
3 I, 1873| központi állatorvos választását utoljára hagytam, mert az minket,
4 I, 1874| amiatt, hogy a magyar hazában utoljára a magyar munkásnak adnak
5 I, 1874| akármilyen immel-ámmal, de utoljára is rájövünk, hogy jó hivatalnoki
6 I, 1877| 225. sz.,~(Mégegyszer, utoljára a »Közvélemény«-nek)~Egy
7 I, 1877| hogy az nevet jól, aki utoljára nevet; - s azt Csernátonynak,
8 I, 1878| ki elõbb, a nagyobbakat utoljára tartogatván.~Mért, hogy
9 I, 1878| a nagy tarokkokat mindig utoljára tartogatja. Józsinak szerencsétlen
10 I, 1878| tisztességtelen emberek elkövethetnek.~Utoljára is oda jutnak - ha már nincsenek
11 I, 1878| pénzügyminiszternek Kerkápoly Károly.~*~Utoljára is maga a párt találta tûrhetetlennek
12 I, 1878| fenn- és együtt-tartása, míg utoljára megbuknak valamennyien alulról.~
13 I, 1878| kormányképes oppozició, míg utoljára maguk is elhiszik.~És addig
14 I, 1878| eszünk köszörûse vala, hogy utoljára még kedvünk szerint kibeszélhessük
15 I, 1878| közé tartozik, kikkel nem utoljára találkozunk most, s nem
16 I, 1878| megvakított nemzetre, s most utoljára még a vérét is megcsapolta.~
17 I, 1879| meghódított, szóba sem áll, s utoljára is a háziasszonyomon marad
18 I, 1879| és a jelmezbálon láttunk utoljára, és aki a legkellemesebb
19 I, 1879| búbánatunkat, mert tudjuk, utoljára hajtanak, s ha nem hazud
20 I, 1879| hogy most látják azokat utoljára?...~A mérnökök izgatottan
21 I, 1879| Valószínû, hogy ezúttal utoljára írom a rovatot, s jólesik
22 I, 1879| lába és nyaka marad meg utoljára, míg ellenben egy fõúri
23 I, 1879| sok mindenfélét úgy, hogy utoljára a malacok eszik meg (ön
24 I, 1880| szerencse...~Boldogok ti, akik utoljára estetek el tegnap.~Legelőször
25 I, 1880| Vagy talán az sem.~*~Holnap utoljára látjuk Erdélyi Marietta
26 I, 1880| bizonyítja be mindig, holnap fog utoljára föllépni a »Holt szív-ben.~
27 I, 1880| elõtt láttak a szegediek utoljára.~76. sz., április 2.~[ISMÉT
28 I, 1880| érzékeny levélben még egyszer, »utoljára« kértem szüleimet, hogy
29 I, 1880| Õbenne a test halt meg utoljára.~A többit mind elõbb ölte
30 I, 1880| benne.~Szegény Joó piktor - utoljára már ember is megszûnt lenni.
31 I, 1880| haladott azóta, midõn õt utoljára a Népszínház deszkáin láttuk.~ ~
32 I, 1880| Harmadéve télen találkoztam vele utoljára Budapesten.~»Hát magát nem
33 I, 1880| búcsúpillantást a kedves szegediekre utoljára, mielõtt örökre becsapnám
34 I, 1880| meg, hogy: no még egyszer utoljára.~Õ maga is érzi ezt s igen
35 II, 1881| ellen mentek - gondolom - utoljára bosszúálló ádáz csataviharban.
36 II, 1881| az utolsó számot. Mi ma utoljára megyünk el ez évben kedves
37 II, 1881| ami történt.~De ma... ma utoljára megyünk. Éspedig szorongva,
38 II, 1882| annak.~Mikor három év elõtt utoljára volt itt, elbeszéltette
39 II, 1882| vagyok. Ki tudja, kié leszünk utoljára? Én mellette leszek, mert
40 II, 1882| követett el Bem alatt, de utoljára elpártolt tõle a kerülete
41 II, 1882| pólyáiba kapaszkodtak. S utoljára már azt hiszik, hogy nekik
42 II, 1882| tányérjukra, a májazúzája, combja utoljára marad.~Én is az árnyékot
43 II, 1882| epizód-szerepében láttunk utoljára, most már valóságos darabmentõ.
44 II, 1882| ülnek egymáshoz... talán ma utoljára. Ónody tetszeleg magának
45 II, 1882| beszélt vele, hol látták utoljára, hol eszik, hol vagyon lakása,
46 II, 1883| szegény stenográfokat, akik utoljára belebolondulnak abba az
47 II, 1883| Mikor borotválkoztál utoljára?~- Régen. Még az Iván beszéde
48 II, 1883| képzelhetõ.~Szombaton látták utoljára Móni Gyulát. Ott volt a
49 II, 1883| tárgyalás legizgatóbb része utoljára maradt poénnek. Egy csendõrt,
50 II, 1883| hogy Eötvös fog szólani utoljára.~Ekkor azonban az merült
51 II, 1883| látta halandó emberi szem utoljára. Az egész elsõ részbõl nem
52 II, 1883| vagy holnapután még egyszer utoljára látni fogjuk a »rokonszenves
53 II, 1883| Eszter szomorú volt, mikor utoljára látták) az öngyilkosság
54 II, 1883| elkedvetlenítették a védelmet.~A védelem utoljára is kicsiségekbe kezdett
55 II, 1883| tájékán látták az emberek utoljára. És az is igaz, hogy a metszõk
56 II, 1883| azért, hogy még egyszer utoljára lássa a saktereket.~Szalay
57 II, 1883| azazhogy még lesz, de utoljára.~Apródonkint nem marad aztán
58 II, 1883| halál.~A tél végén láttuk utoljára a képviselõházban, melynek
59 II, 1883| Mikor láttad, Feri bácsi, utoljára »Az ember tragédiájá«-t?~-
60 II, 1883| derekasan megõszült már, mióta utoljára láttuk a 67-iki minisztériumot
61 II, 1883| magam is meguntam írni róla.~Utoljára már csak a legszenvedélyesebb
62 II, 1884| édesanyám mind elosztogatta.~Utoljára nem maradt más, csak a Szegedi
63 II, 1883| lett megint a báró, amióta utoljára láttuk az utolsó név szerinti
64 II, 1883| lassan a fátyolozottságot, utoljára pedig majdnem értelmesen
65 II, 1883| mosolyog még egyszer, meglehet utoljára. A fülkék, folyosók megtelnek
66 II, 1883| lélegzetet mi is; nézzünk körül utoljára, hadd lássuk, miként nézett
67 II, 1883| vannak képviselők, akik utoljára vannak. Igaz, hogy jelöltek
68 II, 1884| elhatározta, hogy még egyszer utoljára kísérletet tesz, megsürgeti
69 II, 1884| koholt halálhíreket is. Utoljára aztán nem hitték el az igaziakat
70 II, 1884| senki, hogy kihívja õket.~- Utoljára is ki kell nyittatnom az
71 II, 1884| Hollé, ez már nyom! Mikor én utoljára a Házban voltam, akkor Beksics
72 II, 1885| volt annyit válogatni), de utoljára is lenyomja a kenyér.~Régi
73 II, 1885| mert nem ártott neki semmi. Utoljára belenyugodott mindenki abba
74 II, 1885| vagyonát is a korcsmába hordja, utoljára a lésza liceumja veti rá
75 II, 1885| sokáig tanakodtak rajta, utoljára is abban állapodtak meg,
76 II, 1885| nagyon meggondolnak, hogy utoljára is a fejökben szárad az
77 II, 1885| megváltozott szegény, amióta utoljára láttam.~Szemben pedig õfelsége
78 II, 1885| Karácsony előtt találkoztunk utoljára.~Alig esett változás azóta.
79 II, 1885| ezeknek is a garderobe-ja.~Utoljára is a jószívû Csanády szánja
80 II, 1885| István beszélt, amit ezúttal utoljára kívánok jelezni, mert immár
81 II, 1885| amire nem felelhet.~Még utoljára is igaza van Ugron Gábornak,
82 II, 1885| öregúr dühbe jött, úgyhogy utoljára már nem is beszéltek magyarul,
83 II, 1885| darabig a »fejedelem«, de utoljára is megsokallta.~- Engem
84 II, 1885| vérbe van borulva.~(Az ember utoljára is rájön, hogy nem azért
85 II, 1885| harmadik helyen is egyet. Utoljára ezek a vidéki barátok is
86 II, 1885| tubákos szelencém? Hiszen utoljára is nem esznek meg.~Megtörülgette
87 II, 1885| mert nem ártott neki semmi. Utoljára belenyugodott mindenki abba
88 II, 1885| Elkerülték a figyelmét. S utoljára kezdi õket tényezõknek tartani.~
89 III, 1886| ember.~De hát akkor mi való?~Utoljára is kisül, hogy csak a »Magyar
90 III, 1886| évnél is több már, mikor utoljára láttam, amint hatalmas léptei
91 III, 1886| oda képzeltem még, ahol utoljára láttam, a hatalmas széképületbe,
92 III, 1886| azalatt ott künn Zsilinszky utoljára ölté fel a Ház ócska atilláját
93 III, 1886| felzúgott az »Eláll! Eláll!«~Utoljára is belátta az elnök (hiába,
94 III, 1886| rég nem hallottuk. Mikor utoljára beszélt, panaszkodott, hogy
95 III, 1886| Balázsnak nem okoz bosszúságot. Utoljára is azt kell hinnünk, egészségi
96 III, 1886| elég derekasan telt meg utoljára ez is.~Különösen feltûnt
97 III, 1886| jubileumán láttam Laci bácsit utoljára, akkor is a csibukkal volt
98 III, 1886| valóságos tûzfészek. Mikor utoljára láttam, a békák kuruttyoltak
99 III, 1886| emberek csinálták.~Hátha utoljára is éppen a mi diplomáciánk
100 III, 1886| a fülét sem hajtotta rá. Utoljára is abban állapodtak meg,
101 III, 1886| éjjel kereste magát benne.~Utoljára is azt hitte a család, hogy
102 III, 1886| harminc legöregebb közt. Utoljára is csak tizet bírt valahogy
103 III, 1887| ember hagyja a memoárjait utoljára. Elég sok dolga van még
104 III, 1887| állt rá a király az alkura, utoljára is egyet morgott õfelsége
105 III, 1887| kiáltják az ellenzékiek.~Utoljára is az elnöknek kellett közbeszólni,
106 III, 1887| habaréki legyen-e vagy oláh?~Utoljára is oláh lett.~És csak ebben
107 III, 1887| egyszer (meglehet egészen utoljára) végighallgatta nagy figyelmesen
108 III, 1887| az élclapok velem együtt?~Utoljára is kisül, hogy nincs vesztes
109 III, 1887| ahogy a háromszínû zászló utoljára lengett csatába rohanó huszárok
110 III, 1888| Ekkor halt meg harmadszor és utoljára.~...Nézem az öreg betûkkel
111 III, 1888| kifejlõdött igaz barátság, mely utoljára szerelemnek engedett helyet.
112 III, 1888| mindennap úgy tesz, mintha utoljára játszanék, szidja erõsen
113 III, 1888| amint a »szóga« megint »utoljára« tarokkoznék velünk, beállít
114 III, 1888| tudja mondani, hogy az ember utoljára is elhiszi: »Úgy van; nincs
115 III, 1888| feni rá minden bûnét.~S utoljára is e rossz emberek Tisza
116 III, 1888| látta még egyszer Kubiczát. Utoljára. Onnan múlt csütörtökön
117 III, 1889| állítása szerint hosszú idõkre utoljára szólal fel. (Tetszés a jobboldalon.)
118 III, 1889| ezen a szomorú napon, mikor utoljára hallottuk Polónyit, hogy
119 III, 1889| ott van, hogy »nem érti«.~Utoljára is a földhöz vágja a jegyzeteit: »
120 III, 1890| elõtt Sárszegi István viselt utoljára.~Késõbb, a királyi bizottság
121 III, 1890| urak.)~Szóból szó lett, utoljára fogadás: bementek az Abafi
122 III, 1890| piros székben még egyszer utoljára (lehet, hogy nem is utoljára).
123 III, 1890| utoljára (lehet, hogy nem is utoljára). Megemlítésre méltó, hogy
124 III, 1890| bíborszékébe még egyszer, utoljára.~Zajos éljenzés viharzott
125 III, 1890| még egyszer, elszavalnak utoljára még egy átkot - s ez képezi
126 III, 1890| elkáprázik a párt szeme, hogy utoljára azt fogja hinni, hogy voltaképpen
127 III, 1891| kabátodnál.~- No, iszen utoljára voltam én a Házban.~- Micsoda?
128 III, 1891| én a Házban.~- Micsoda? Utoljára? Ma okvetlenül el kell menned,
129 III, 1891| a véderõvitánál láttunk utoljára, amikor Hecc úr utoljára
130 III, 1891| utoljára, amikor Hecc úr utoljára szerepelt.~A látcsõ közelebb
131 III, 1891| látogattam meg elõször és utoljára. A múzeum állattani osztályát,
132 III, 1891| bácsi felejtette itt, amikor utoljára összeütötte a bokáit.~Benn,
133 III, 1891| ellenfélre és a bõrét égetik.~Utoljára Csatár beszélt, majdnem
134 III, 1891| uraknak a nyáron, hogy aki utoljára nevet, az nevet legjobban.
135 III, 1891| közbeszólásokat - úgyis utoljára. (A parlamentárizmus érdekében
136 III, 1891| érdekében reméljük, csakugyan utoljára.)~Elsõnek Irányi emel szót.
137 III, 1892| Pedig sokan vannak itt utoljára, és nem fogják többé látni
138 III, 1892| most is más. De az elnök utoljára ugyanaz.~A hervadás, az
139 III, 1892| látni vágytalak mégegyszer, utoljára. Eljöttem, hogy mégegyszer
140 III, 1892| gazdáikat.~Úgy déltájban az utoljára megérkezett szánkó csengõi
141 III, 1892| beszéde. Ma két éve, hogy utoljára beszélt a nagy államférfi,
142 III, 1892| Meglehet, hogy megfordult, de utoljára, mert e beszéd után bizonyosan
143 III, 1892| egyszer szétnézni ide talán utoljára. Elég csendes, jó ember
144 III, 1892| temetik el még egyszer, talán utoljára, mint ahogy a Rákóczi korszak
145 III, 1892| fotografus most csapja be utoljára a gépjét), az elnök kimondja
146 III, 1892| ez így ment végtõl végig. Utoljára már az egész Ház beszélt,
147 III, 1893| mintha dõzsölne. Mióta utoljára láttuk szónokolni, a hasa
148 III, 1893| dolog nem történt mióta utoljára értesítettük olvasóinkat
149 III, 1893| Tizenkét tarokk, a gyermek utoljára«.~Bosszantott a gróf tagadó
150 III, 1894| egyszer volt. Elõször és utoljára. Író többé Magyarországon
151 III, 1894| mameluk arcokra szegezvén.~Utoljára ülnek padjaikban a miniszterek,
152 III, 1895| jól beszél magyarul. Mikor utoljára láttam, a selmeci kis házikó
153 III, 1895| egyszer (reméljük, hogy utoljára) fölvillanyozta e kérdésben.
154 III, 1896| karzatával; még egyszer, talán utoljára, megtelt morajló, zsibongó
155 III, 1896| Gábor ereszti ki még egyszer utoljára a mennyköveit, buzogányának
156 III, 1896| házban, amely alkalmasint utoljára fogad be gyülekezõ parlamentet. (
157 III, 1896| száz esztendõs is, mikor utoljára tipegett föl a katedrára,
158 III, 1896| cirógatta, hogy Visontai utoljára haragosan szólt így:~- Megállj,
159 III, 1896| Barta Ödönnek. S a szélsõbal utoljára már fészkelõdni kezdett.
160 III, 1896| Utánuk sietett tehát, hogy utoljára még a fülükbe súgja az ultimátumot:
161 III, 1896| sokáig bírta, hogy az elnök utoljára úgy tett, mint az olasz
|