Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| lefotografírozva a nyájas olvasó. Isten õrizz! hogy a patkányok
2 I, 1873| marad, hanem még nyájas olvasó sem, aki elolvasná azt,
3 I, 1874| közlöttekbõl láthatja az olvasó az alkudozások menetét az
4 I, 1874| szűzi eredetiségében lép az olvasó értelmi tehetsége elé. Az
5 I, 1875| viszonyokkal ismeretlen olvasó azt kérdhetné, hogy miért
6 I, 1877| keresnéd e temetõt, nyájas olvasó, Budapest, térképén, olyan
7 I, 1877| hozzá ez a nagy meleg.)~Olvasó közönsége: Olyan nincs.~*~
8 I, 1877| aztán nincs Porzó tárca, az olvasó duzzogni kezd.~Kelletlenül
9 I, 1878| ismeretlen vidékre vetõdöl, t. olvasó, és ott meg akarod tudni,
10 I, 1878| örökké zsörtölõdõ vidéki olvasó. A termésed rossz, nem tudsz
11 I, 1878| az udvari lakáj.~Jámbor olvasó, kit közönséges embernek
12 I, 1878| lángelme.~Döbbenj meg nyájas olvasó!...~*~Nagy Sándor azért
13 I, 1879| hullatott?~Mire a nyájas olvasó idáig jut e sorok olvasásában,
14 I, 1879| most már vedd úgy nyájas olvasó, hogy végigolvastad a tárca
15 I, 1879| mégsem találtad ki, nyájas olvasó!~Mondunk mi újságírók olyan
16 I, 1879| legkevésbé számított az olvasó, erkölcsi irányú cikk akar
17 I, 1879| Íme, látod, tisztelt olvasó, egy egész ókori szabású
18 I, 1879| fogja kérdezni a kíváncsi olvasó. Nos, éppen abban fekszik
19 I, 1879| folytán joggal kérdezi az olvasó, hogy miért segített hát
20 I, 1879| sorokat olvasod, nyájas olvasó), éppen azon az állásponton
21 I, 1879| politika.~Képzeljen el a nyájas olvasó egy mitológiai mérõ-serpenyõt,
22 I, 1880| reggelenkint kezedbe veszed, nyájas olvasó, kedvenc lapodat, bizony
23 I, 1880| de attól félek, hogy az olvasó fölismerné a tornyokat,
24 I, 1880| S vajon miért? kérdi az olvasó, ki sehogy sem foghatja
25 I, 1880| városa, mert a legpénzesebb olvasó közönség derekasan kitett
26 I, 1880| Sõt, akár hiszed, nyájas olvasó, akár nem hiszed, még Megyeri
27 I, 1880| ollónak...~Hohó! jámbor olvasó, valahogy azt ne hidd e
28 I, 1880| ketten? - fogja a nyájas olvasó kérdeni, a szelíd galamb
29 I, 1880| fecsegés lesz, amit a szíves olvasó az alábbi sorokban talál,
30 I, 1880| azalatt, ha aztán a jámbor olvasó leteszi a »Fõvárosi Lapok«-
31 I, 1880| fogja kérdezni a nyájas olvasó, hát van ezeknek eszük,
32 I, 1880| testté válni, ha az összes olvasó közönség átérti és átérzi
33 I, 1880| kiemelni szükséges, mert az olvasó vagy anélkül is fölismeri
34 I, 1880| gyenge rész, és akkor az olvasó a túlnyomólag kiváló részeket
35 I, 1880| fényképeit találja föl az olvasó.~Nem célja tárgyilagos bírálatot
36 I, 1880| hogy mosolyt csaljon az olvasó ajkára a szavak tréfás csoportosítása
37 I, 1880| bõvebben, hogy megértse az olvasó, hol követte el a hibát
38 I, 1880| is fogalmat szerezzen az olvasó közönség, pars pro toto,
39 I, 1880| elmaradt; - de avval az olvasó aranyozza meg õket, s az
40 II, 1881| Malõrös nap« a címe, a nyájas olvasó bizonyára azon kérdést fogja
41 II, 1882| el a száz aranyat?~Nyájas olvasó, ki idáig betûzted e sorokat
42 II, 1882| várná tõlem minden jó-ízlésû olvasó, hogy ne kapkodjam el a
43 II, 1882| ne gondolkozz el, nyájas olvasó, a Hunyák Pál beszédén...
44 II, 1882| az úrhatnámság, nincs az olvasó elé állítva, szemlélhetõleg
45 II, 1882| gazemberrel ismerkedik meg az olvasó, s azok is maradnak véges-végig,
46 II, 1882| Egyesy, vagy Maszák.~S jámbor olvasó, ki néha ott állasz a vasúti
47 II, 1882| Hisz a felvilágosodott olvasó ahol meglátja a közlemény
48 II, 1882| tõlem a jámbor keresztény olvasó. Talán megvan valahol másutt
49 II, 1882| hogy demonstrálva legyen az olvasó publikum elõtt, miszerint
50 II, 1882| szeretnénk, hanem hogy az olvasó megértse, milyen érdekes
51 II, 1882| bocsássa meg azonban az olvasóközönség, ha nem lesz valami
52 II, 1882| jelent, mint amennyit az olvasó egyelõre gyaníthatna is.
53 II, 1882| érettségi vizsgát.~A szellemes olvasó talán nem szorult a mi felvilágosításunkra,
54 II, 1883| vannak a napirenden. S az olvasó meg azt hihetné, hogy ott
55 II, 1883| alábbiakból láthatja a nyájas olvasó, tökéletesen igaza volt.~-
56 II, 1883| rovás? - kérdi a nyájas olvasó, aki járatlan Izraelben.~
57 II, 1883| óriási különbség az, nyájas olvasó, hogy honnan nézi az ember
58 II, 1883| fogja kérdezni a nyájas olvasó.~Hát úgy, hogy a folyosó
59 II, 1883| ig (ne ijedj meg jámbor olvasó) csak §§-okban.~A negyvennyolcon
60 II, 1883| vele. (Ebbõl láthatja az olvasó, hogy sohase jár az ülésekre.)~
61 II, 1883| nem volt semmi étvágy. Az olvasó szobában pedig nem volt
62 II, 1883| magadnak arról, higgadt olvasó, hogy Nyíregyházán mi az
63 II, 1883| szezonja.~Igenis nyájas olvasó, úgy állnak a dolgok, hogy
64 II, 1883| a fejezetet megértse az olvasó, s ami fõ, elhiggye, egészen
65 II, 1883| Polit beszédét örökre.~Az olvasó tudom meg fogja engedni.~
66 II, 1883| minden tiszteletre méltó olvasó, hogy Podmaniczky Frigyest
67 II, 1883| rágódik a régi dolgokon. Az olvasó fölveszi meg leteszi a lapját,
68 II, 1883| örülnek, bosszankodnak. Az olvasó elõtt misztikus köd fedi
69 II, 1883| posta hozzád visz tisztelt olvasó egy napon, s melyet te közömbösen
70 II, 1884| Tudjuk, tudjuk - mondja az olvasó - a t. itt azt jelenti,
71 II, 1884| buja növényzet közt. Az olvasó felkiált: »Ez a Sziklay
72 II, 1884| még beszõni valamit.~Az olvasó leszáll egy kisebb mértékre
73 II, 1884| fogja gondolni némely olvasó. Pedig nem úgy van! Ez nagyon
74 II, 1884| ilyenféle turpisságról.~Az olvasó már csak gyanakodva hisz
75 II, 1884| a lurkó! - kiált fel az olvasó.~Hogy ilyen alapos gyanúnak
76 II, 1884| adoma is az elszomorodott olvasó földerítésére.~Berzenczeyt
77 II, 1885| ALAKJAI~Föltesszük, hogy az olvasó ismeri »Az arany ember«-
78 II, 1885| Jókainak gondolni, de az olvasó nehezen bírja utána képzelni...~
79 II, 1885| párbeszédekbõl megértheti az olvasó, hogy Bartók Lajos tulajdon
80 II, 1885| fogod kérdeni nyájas olvasó.~A félliberálisok azok,
81 II, 1885| piroslott. A nyakában egy olvasó lógott kereszttel és egy
82 II, 1885| kérdezni a magyarországi nyájas olvasó. Ha földjük nincs elég,
83 II, 1885| már joggal azt hihetné az olvasó, hogy mindazzal amit fentebb
84 II, 1885| igazságszámba mehet.)~*~Az olvasó természetesen kíváncsi rá,
85 II, 1885| járni.~Most pedig, tisztelt olvasó, ne tessék rám haragudni,
86 II, 1885| nyílik a többnyire néptelen olvasószoba. A homályos sikátor
87 III, 1886| szóltam, nehogy eltévessze az olvasó, az a Gyuri barátom volt;
88 III, 1886| Szinte félek már, hogy az olvasó azt fogja hinni, a szabóságra
89 III, 1886| történhetett? - fogja kérdeni az olvasó.~Az történt, hogy mikor
90 III, 1886| ember volt.~Hogy azonban az olvasó ne higgye, mesékkel akarom
91 III, 1887| Hohó! Bocsánat, nyájas olvasó, hogy e komolyan kezdett
92 III, 1887| jó magyarsággal, hogy az olvasó szinte belemelegszik, s
93 III, 1887| egy fõispán! - gondolja az olvasó. - Mennyit költött? Mit
94 III, 1887| abban némi hasznot, ha egy olvasó beugrik valamely kedvenc
95 III, 1887| azzal kompromittáltok az olvasó világ elõtt, hogy tót vagyok,
96 III, 1887| kijelentem, hadd tudja az olvasó, kivel van dolga, hogy a
97 III, 1888| természetesnek találom.~Bárcsak az olvasó is természetesnek találná,
98 III, 1888| KERESKEDÉSE~Ne higgye az olvasó, hogy hiba történt, hogy
99 III, 1888| amire úgy fog felkiáltani az olvasó:~- Hisz akkor senki sem
100 III, 1888| messze jövõbe, s feltárni az olvasó szeme elõtt, hogyan lesz
101 III, 1888| bizonyára csodálkozva az olvasó. - Hiszen nem hallottunk
102 III, 1888| Legyen nyugodt a tisztelt olvasó, hiszen éppen abban van
103 III, 1888| Wiltné? - fogja kérdezni az olvasó.~Úgy, ahogy a vízi szakemberek
104 III, 1888| Egészen véletlenül.~Hogy az olvasó el ne unja magát, kivezetjük
105 III, 1888| mert idõközben (mint azt az olvasó kiérthette e hû leírás elejébõl)
106 III, 1888| Aha! - vág közbe az olvasó - kibúvik a szög a zsákból.)~
107 III, 1888| orosz lapot vesz kezébe az olvasó, elérzékenyül a szép királyné
108 III, 1888| gratulari tibi stb.«~Ha az olvasó jól ösmeri a lapokat, de
109 III, 1888| rossz néven vehetnéd kedves olvasó (te jámbor, te még tûröd,
110 III, 1888| te kiáltasz közbe nyájas olvasó:~- Ugyan, ugyan, mit akartok
111 III, 1888| mameluk«-nak.~*~Idáig érvén az olvasó, ahol az ellenzéki arcképek
112 III, 1889| virtus.~Nagy baj van t. olvasó közönség. Ne tessék megijedni,
113 III, 1890| Bizonyosan hallott már az olvasó a papírkosárról. A szerkesztõi
114 III, 1890| föltevéshez legyen szíves az olvasó a Jókai fantáziáját kérni
115 III, 1890| mellém a kandallóhoz, t. olvasó, föl van szítva melege a
116 III, 1891| Gazdátlan fazekakról van szó, t. olvasó, akik el szeretnék hitetni
117 III, 1891| házába, ahol kitárul az olvasó szeme elé a kioldott csomó.
118 III, 1891| Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség olyan, hogy
119 III, 1891| onnan aztán elmentünk az olvasóhelyiségbe (amely még akkor
120 III, 1891| feljebb.~Ebbõl láthatja az olvasó, hogy karcolatírói pályám
121 III, 1891| tartalmából azonnal sejtheti az olvasó, hogy a Károlyi Gábor száján
122 III, 1892| sokat megfordult beszélyeket olvasó kisasszonykák körében, s
123 III, 1892| amit különben észrevehet az olvasó, mert akkor entrefilet volna
124 III, 1893| szavaló-könyvecskékbõl és az olvasókönyvekbõl, melyek csodálatos
125 III, 1893| közt gyönyörûek is - de az olvasó elkedvetlenedik, mert a
126 III, 1893| általánosságokban, engedje meg a szíves olvasó, hogy az akasztást a mai
127 III, 1893| beszélt. Ebbõl láthatja az olvasó, milyen nehéz valamit híven
128 III, 1893| urak egynémelyike elõtt olvasó van, s unalmas szónoklatok
129 III, 1893| hátulról visszafelé - az olvasó láthatná, hogy az úgy értelmébõl,
130 III, 1893| telnék ki egy mellény.~Az olvasó el se olvassa ilyenkor a
131 III, 1893| történt. Ejnye, beh kár! Az olvasó önzõ, szeretné, ha mindig
132 III, 1893| történnék valami. Azazhogy az olvasó talán mégse önzõ, mert azt
133 III, 1893| vettem észre, hogy egy csomó olvasó és egy összehajtogatott
134 III, 1893| zavarba jöjjön a tisztelt olvasó) egy szelídített medve viseli
135 III, 1894| kellett beszúrnom ide, hogy az olvasó megértse, hogy mit tesz
136 III, 1894| más rovatban találja az olvasó, s különösen gyönyörködni
137 III, 1894| államháztartás képe? fogja kérdeni az olvasó.~Hát nagyszerû, mesés felelem
138 III, 1894| ez, hogy a legjámborabb olvasó is elhiszi, hogy az ilyen
139 III, 1894| tanácsában.~Azért tehát, nyájas olvasó, aki az én soraimat átfutottad
140 III, 1895| következtetni lehet, tisztelt olvasó, a tyúktársadalom elkeseredésére.
141 III, 1895| Rózerék, fogja kérdeni az olvasó. Elõre tudtam, természetes
142 III, 1895| az új minisztereken. Az olvasó (talán minden olvasó) volt
143 III, 1895| Az olvasó (talán minden olvasó) volt már egyszer-másszor
144 III, 1895| Õelõtte, hogy a tisztelt olvasó teljes megelégedését kiérdemelje
145 III, 1895| Gondold meg ezt tisztelt olvasó, aki e cikkeket átfutod,
146 III, 1895| folyamatja.~S te jámbor olvasó, aki õt a történtek után
147 III, 1895| Mert a Ház tagjai, tisztelt olvasó, leginkább a folyosókon
148 III, 1895| Epilóg~Állj meg itt tisztelt olvasó, mert én is (e sorok ismeretlen
149 III, 1895| megkapja kegyed, nyájas olvasó, dús választékban, és tízféle
150 III, 1815| király se egyéb, csak egy olvasó - aki két olvasó ellenkezõ
151 III, 1815| csak egy olvasó - aki két olvasó ellenkezõ véleményét már
152 III, 1815| Jókaival. Látni véli az olvasó, amint azokat nagy döcögõ
153 III, 1815| gyõzelem!~És most minden olvasó azt hihetné, hogy Bamberger
154 III, 1896| Hogyhogy? Kiált föl az olvasó. Hiszen Krokács nevû miniszter
155 III, 1896| Gondold meg tehát, nyájas olvasó, hogy mit ér most ez a bejövetel
156 III, 1896| pártnak. Gondold meg, nyájas olvasó, hogy a szabadelvû párt
157 III, 1896| piros szegfû jelent meg. Az olvasó bizonyosan azt hiszi, hogy
158 III, 1896| farsang meg a bálok.~Az olvasó most megint tévedésben leledzik,
159 III, 1896| beszéd. Egy beszéd, kedves olvasó, amilyet te álmodban sem
160 III, 1896| gyönyörûen beszélt. (A ravasz olvasó már ennyibõl is sejti, hogy
161 III, 1896| mellékletünkön találja az olvasó...~ORSZÁGGYŰLÉS [dec .19.]~
|