Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| mi gyertyánkat tartja. - Aranyos gyertyatartó!~Szegény hatalmas
2 I, 1877| kedvenc cica szétterült, drága aranyos kaftánján szundikált. E
3 I, 1877| akinek a király csak az aranyos zöld mentéjét és lilaszín
4 I, 1877| Bevártam, míg rányomták az aranyos betûket, idõmulasztás 50
5 I, 1877| második numerus alatti Kákay Aranyos annyi latin idézetet rak
6 I, 1878| pedig már egy IV. Kákay Aranyos is támad, ki a járási doktor
7 I, 1878| familia Magyarországon.~KÁKAY ARANYOS nr. 5.~19. sz., január 19.~
8 I, 1878| ÁRNYKÉPEK~ ~Írta: KÁKAY ARANYOS~Nr. 3.~1878~ELŐSZÓ~Nem hiúság
9 I, 1878| mentségemül, hogy a Kákay Aranyos neve olyan, mint a testhez
10 I, 1878| választópolgár és én (t. i. én Kákay Aranyos), mint deputáció kerestük
11 I, 1878| bocsátani tisztelt elõdöm, II. Aranyos, ha záradékul kénytelen
12 I, 1878| Nyilatkozat.~II. Kákay Aranyos Fény- és árnyképei-ben úgy
13 I, 1878| könyvére~Írta~IFJABB KÁKAI ARANYOS~1878~PROLÓG~Megcsinálták
14 I, 1878| magyar nemzetet.~II-ik Kákay Aranyos és az egyesült ellenzék
15 I, 1878| de azért se II-ik Kákay Aranyos, se a hírlapok összes kórusa
16 I, 1878| oppozíció!~*~II-ik Kákay Aranyos, úgy fogja fel Tiszát, mint
17 I, 1878| kisebbségének, mint II-ik Kákay Aranyos; nem is a nemzet többségének,
18 I, 1878| gõgje volt.~És II-dik Kákay Aranyos Tisza Kálmánt mondja gõgös
19 I, 1878| nézetben van II-ik Kákay Aranyos is.~Ma, három év után a
20 I, 1878| szemközt, mint a II-ik Kákay Aranyos könyvében, jól esik egy
21 I, 1878| Gyönyörködtél a II-ik Kákay Aranyos politikai tanulmányában.
22 I, 1878| hinned, miképp II-ik Kákay Aranyos személye felül áll a politikai
23 I, 1878| Hallják csak.~II-ik Kákay Aranyos tagja volt a sajtóosztálynak,
24 I, 1878| meggyõzõdés hatalma!~II-ik Kákay Aranyos munkatársa maradt az ellenzéki
25 I, 1878| alatt játszik.~II-ik Kákay Aranyos nõi ágról rokona Péchy Tamás
26 I, 1878| sajtot, amire II-ik Kákay Aranyos úgy vágyott, ki fogja a
27 I, 1878| Kedves barátom!~II-ik Kákay Aranyos megmutatta a névjegyet Tiszának,
28 I, 1878| híre jött, hogy II-ik Kákay Aranyos barátunk elment Erdélybe:
29 I, 1878| névjegy, amivel a II-ik Kákay Aranyos Erdélyben házal, nem lehet
30 I, 1878| megtudta, s így midõn II. Kákay Aranyos H th Gy.-t meglátogatta,
31 I, 1878| látogatás végeztén II-ik Kákay Aranyos az íróasztalra tett névjegyet
32 I, 1878| megtagadott.~És II-ik Kákay Aranyos most szidja, gúnyolja, gyanúsítja,
33 I, 1878| történetének; és aki mint II. Kákay Aranyos is Teleki László gróf és
34 I, 1878| pamflet, mint II-ik Kákay Aranyos könyve napvilágot láthatott.~
35 I, 1878| Nem, ha csak II-dik Kákay Aranyos úgy nem magyarázná a tolakodó
36 I, 1878| Mielõtt II-dik Kákay Aranyos hiúsággal vádol valakit,
37 I, 1878| vád, amellyel II-dik Kákay Aranyos a miniszterelnököt illeti.~
38 I, 1878| úgy látszik, II-dik Kákay Aranyos igen jól tudja, mert az
39 I, 1878| amit állítottam II. Kákay Aranyos azon gyanúsítása ellen,
40 I, 1878| Csakhogy persze II-ik Kákay Aranyos és azok, akik az õ könyvét
41 I, 1878| Deák-párt szemébe?~Kákay Aranyos.~Természetesen nem a második.~*~
42 I, 1878| királyt.~*~Ami II-ik Kákay Aranyos többi vádját illeti, azt
43 I, 1878| bemutatva. Ha II-dik Kákay Aranyos a Tisza bosszúvágyában a
44 I, 1878| pecsovicsa az öreg Kákay Aranyos.~Alig hogy a konzervatív
45 I, 1878| most még egyet.~II. Kákay Aranyos azon könyvében, amelyre
46 I, 1878| tartok némi jogot a Kákay Aranyos névre, s azért írom nevem
47 I, 1878| körül, mik között egy-egy aranyos gyík suhant el néha-néha~
48 I, 1878| örökös kiabálást, s nemrég aranyos betûkkel íratta ki egy kis
49 I, 1878| õzikék, a madám intézetének aranyos virágai már éppen lefeküdni
50 I, 1878| vele megy természetesen az aranyos kis giduska is, már útközben
51 I, 1878| diszély-éhez képest?~Nem hiába jár aranyos ruhában: országoknak sorsát,
52 I, 1878| alkonyodó nap vonja be õket aranyos zománccal, belülrõl a lakóik
53 I, 1878| ban.~- Hallja maga Kákay Aranyos N° 3, maga nagyon maliciózus
54 I, 1878| egymásra. Most is valami Kákay Aranyos nevû ember ténfereg itt
55 I, 1878| otthon a selyem kanapén az aranyos vakolatú szobában; az ördög
56 I, 1878| kiverve rajta a kétfejû sas s aranyos szögekkel a halott neve:~»
57 I, 1879| aki eltaszítottam; arcának aranyos mosolya elbágyadt, amint
58 I, 1879| nem fürdik bûvös mosolyok aranyos sugaraiban, szemem nem ittasul
59 I, 1879| kissé.~A HÉT TÖRTÉNETE~(Az aranyos kaftán. - A Tisza szerencséje. -
60 I, 1879| varratnia, kócsagtollas kalpagot aranyos boglárral, s ebben a fényes
61 I, 1879| Így ölte meg a bojárt az aranyos kaftán.~S így keserülheti
62 I, 1879| igen sajnálom, hogy Kákay Aranyos terrénumára kell lépnem,
63 I, 1879| virág fakadt a sziklákból, s aranyos kagylókat hányt föl a mogorva
64 I, 1879| egyik munkatársunk (Kákay Aranyos) ellen kockáztat meg egy
65 I, 1879| kérdém?~- Ön az a Kákay Aranyos?~- Én. Hát ön kicsoda?~-
66 I, 1880| lehet, hogy így volt. Piros aranyos ruhája volt a királynõnek,
67 I, 1880| szoktak öltözni bíborba, s aranyos csipkés fehér kalapja. Egész
68 I, 1880| Reisender«-nek odakünn.~A gróf aranyos jókedvében volt, madarat
69 I, 1880| újságírók, mint ahogy Kákay Aranyos mondja Éberrõl, egyszer
70 I, 1880| a jó szerencse vette föl aranyos szárnyaira. (Nem is bírná
71 I, 1880| szárnyakat ölt a múzsám, s aranyos abrakot tégy a pegazus válújába...~
72 I, 1880| úr: az önzés, az én, az aranyos borjú a bálvány.~Csak úgy
73 I, 1880| képen Széchy Máriának az aranyos kalpag.~Érzi, hogy szép.
74 I, 1880| elejeébe~Zibet-zabot a lovának~Aranyos kardot magának.~Gyöngyös
75 I, 1880| mindketten fehér ruhában, aranyos sujtással, roppan érdekes
76 I, 1880| nem galamb, hanem valami aranyos fecske.~Csak azt az egyet
77 I, 1880| csak a lábaikra illik az aranyos cipõ.~Szelest mindig szidtuk
78 I, 1880| kánikula idején hirdette aranyos betûkkel: »Nincs többé melegség«»,
79 I, 1880| Boccaccióért lelkesedik s az aranyos fényû ruhák viselõjeért,
80 I, 1880| 15.~BEBÉ~Mi az a bebé? Az aranyos mamácska cukros, elkényeztetett
81 I, 1880| a jó szerencse vette föl aranyos szárnyaira. (Nem is bírná
82 II, 1882| jobbágyot.~Azt mondja az aranyos jószág: »birtokot veszünk
83 II, 1884| egészen be lehet nyúlni. Aranyos ötlet!~Mindenki sietett
84 II, 1891| bakkfisch«-ekhez.~Oh, ezek az aranyos teremtések! Barackvirágszín
85 II, 1892| keskeny, izgékony arcát aranyos kosarába szedte a költészet
86 II, 1903| aranytálcán tartott ott aranyos ruhába öltözött szolga.
87 II, 1903| Mit mondanának másnap az aranyos velencei tükrök?~Oh, ezek
88 II, 1907| szülõföld édes bûbájáról, aranyos felhõirõl, suttogó homályos
89 II, 1914| Szegény kis múzsa! Húzd föl aranyos cipõidet, s ha kedved volna
90 II, 1914| a jelennek él, húzd föl aranyos cipõidet, szorítsd le karcsú
91 II, 1881| amelyikre nincs kiírva aranyos, fényes betûkkel sem az,
92 II, 1881| ahonnan elszakadt, s hol az aranyos napok emléke, az otthon
93 II, 1881| mindenkinek, hogy az almákat aranyos párnán üveg alatt kell õrizni,
94 II, 1881| tornyosodik a népszínházi száz aranyos pályázat eredményének harmad
95 II, 1882| a lezajlott fényes napok aranyos emlékükkel. Emlékek, amik
96 II, 1882| Színes tollai, karcsú nyaka, aranyos csõre mind olyan nagyon
97 II, 1882| tollazatjuk is változik, színes, aranyos lesz a kopott szürkébõl
98 II, 1882| Mert Deutschnak nagyon sok aranyos munkát hozott az a fekete
99 II, 1882| amelyekre azt mondta Kákay Aranyos, hogy ha ezek a nyelvek
100 II, 1882| örökifjan járnak-kelnek aranyos sisakokban, fényes páncélruhában.
101 II, 1882| rájok az, hogy bizonyosan aranyos koporsókba temetik; (Hieronymi
102 II, 1882| õszi nap volt a hétfõi nap. Aranyos sugarak fénnyel öntötték
103 II, 1882| paloták homlokzatán tündöklik aranyos színben; ifjak, vének, kicsinyek,
104 II, 1882| bõrülésen a maliciózus II. Kákay Aranyos ült, vele szemben elmés
105 II, 1882| asszonynak.~Így azonban Kákay Aranyos meginterpellálta, hogy hová
106 II, 1882| Az ördögbe is! - mondá Aranyos felénk fordulva magyarul -
107 II, 1882| bõven ereszti a fonalat, az aranyos cérna pedig visz-visz a
108 II, 1882| becsapva:~- Látod, látod, Kákay Aranyos. Én is gentleman vagyok.
109 II, 1882| hossza, míg a kis Jézuska aranyos korbáccsal széjjel nem kergeti
110 II, 1882| A kócsagos kalpagoknak, aranyos mentéknek megvan a publikuma,
111 II, 1883| ott kéklik a rókaprémes aranyos kék dolmány, s a kék dolmányban
112 II, 1883| Madarász Jenõék szõtték az aranyos plánumokat, hogy miképp
113 II, 1883| öregecském - bíztat jókedve aranyos sziporkáival -, mondom,
114 II, 1883| Hja, hiába tavasz... aranyos tavasz.~A famíliák teljesen
115 II, 1883| fénye, melege, tollának aranyos csillogása, lelkének szilaj
116 II, 1883| kislányuk van, Erzsike. Aranyos név, mert úgy látszott,
117 II, 1883| gömbölyû arca, mint egy aranyos tányér (aminõ a borbélymûhelyeken
118 II, 1884| Kisfaludy Társaság száz aranyos pályázatára.~Elmondta aztán
119 II, 1884| az a kis Jézuska, aki az aranyos diókat hozta télen, meghalt.~-
120 II, 1883| debreceni út fáradtsága látszik. Aranyos kedélye sugarait szórja
121 II, 1883| nyakába kanyarítja a színes aranyos mentét is.~»Hát ez mire
122 II, 1883| csizmát kellett hozatni, aranyos palástot, drága kardot,
123 II, 1883| kalapjára. Ott van rajta aranyos betûkkel: »Éljen Tisza Kálmán,
124 II, 1885| Haynald érsek. A harmadik aranyos szék (mert csak három széknek
125 II, 1885| kötetben vagyok - mondja, s aranyos jókedvének egy fényes sziporkája
126 II, 1885| közbül, s mégsem rágták el az aranyos fonalat.~Kezdtem föl sem
127 III, 1886| képviselõi élet mézes léhaságait, aranyos kiváltságait egész csordultáig
128 III, 1886| kalocsai érsekséget és elmegy aranyos szegénységbe a mölki kolostorba.~
129 III, 1886| Szilágyit kifelé... vagy pedig aranyos ígéret? Ha ugyan nem puszta
130 III, 1886| falfestményeirõl, gobelinjeirõl, az aranyos kapukról, a drágaköves padozatról,
131 III, 1886| Kisfaludy Társaság száz aranyos pályadíját nyerte el, most
132 III, 1887| pénzért...~De mindegy, úgyis aranyos papír az, nem csoda, hogy
133 III, 1887| humor nélkül való. Ámbár aranyos napfény játszott rajta.~
134 III, 1887| Szilágyi Sándorra, hogy az aranyos kötésekrõl levakargatja
135 III, 1887| országház kapujához ér, a nap aranyos sugarakban mosolyog. Az
136 III, 1890| örökké látni fogja az õ aranyos vállrojtjait.~A KORMÁNYVÁLSÁG~-
137 III, 1890| szája állt el az embernek. Aranyos verõfényben úszó kupolás
138 III, 1890| Az egész Ház mosolygott. Aranyos derû öntötte el az arcokat.~
139 III, 1891| kel föl. Tele van a levegõ aranyos sugárzással, remegõ fénnyel.
140 III, 1891| vezére, Apponyi a humor aranyos sörényû paripáján nyargalt
141 III, 1891| A T. HÁZBÓL okt. 23.~Az aranyos kopjára föltûzött zöldes
142 III, 1892| fogják többé látni ezeket az aranyos mitológiai alakokat a falakon.~
143 III, 1892| alá, kék kövekkel kirakott aranyos kardja megcsörren, a csöngettyû
144 III, 1892| zöldjén, egy csendõrtiszti aranyos kardbojt csillámlik, tündöklik
145 III, 1892| süt be az üvegablakon, s aranyos sziporkái táncolni kezdenek
146 III, 1892| zománcos. A daliás középkor aranyos fénye szaladgált a barna
147 III, 1893| megneveli, bevonja a kegyelet aranyos csillámú zománcával. Sok,
148 III, 1893| között fejlõdött ki. Ez egy aranyos szalmaszál, belefogódzkodtam,
149 III, 1893| Húszan is körülvették. »Édes aranyos Ucsukám, hát mért mond le?
150 III, 1893| deresebb, de a kedélye a régi aranyos kedély, melybõl a humor
151 III, 1893| a szép Miljenov Mirkóné aranyos hímzésû, smaragzöld ruhában.
152 III, 1895| Azok a kis zsuzsuk, azok az aranyos szikrák, a jellemzõ, helyzetet
153 III, 1815| megyeiek bandériuma fehér, aranyos zsinórú dolmányokban párducbõrrel (
154 III, 1896| mert mind hátulról látni az aranyos, bársonyos mentéjû daliákat,
155 III, 1896| melyeken a csöndes gúny aranyos füstje csillámlott.~Tisza
156 III, 1896| Hol voltál, Lulu, kedves aranyos Lulu, valami bajod esett
|